Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)

1958-09-17 / 73. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. szeptember 17, A mezőgazdaság szocialista átalakítását akarjuk példaadás­sal és meggyőzéssel (folytatás az első oldalról) parasztság. Nem akarom a tavaszi árpa különbségét fel­sorolni, mert amíg a terme­lőszövetkezet 19.3 mázsát, majdnem 20 mázsát termelt holdanként, addig az egyé­niek 8 mázsát termeltek. És ezt sorolhatnám nemcsak a II. Rákóczi Tsz életénél, ha­nem a Nógrádmegyeri Pető­finél, a magyargéci Marx Károlynál sőt a megye más termelőszövetkezeteinél is. Ezek az eredmények nem­csak növénytermelésben, ha­nem állattenyésztésben, a kö­zös alap fejlesztésében is megmutatkoznak. Hangsú­lyozom: kivívták az egyéni­leg dolgozó parasztok elis­merését a termelőszövetke­zeteik iránt. A termelőszövetkezetek legyenek megértőbbek a belépni szándékozók iránt Mégis van olyan tapaszta­lat tenmelőszövetkezeteink- nél, hogy meg akarnak állni ennél a pontnál. Sok helyen a kevés föld miatt nem tud­nak tovább fejlődni. De van­nak olyan termelőszövetke­zetek, amelyek az elért ered­ményekkel megelégedve nem akarnak soraik közé újabb jelentkezőket felvenni. Azt mondják: én nem kaparom ki a gesztenyét senkinek sem a tűziből. Ha megnéz­zük, hogy valóban kinek ka­parják ki a gesztenyét, vagy egyáltalán helyes e ezt így szóvá tenni, hogy kikapa­rom a gesztenyét a fűzből, akkor azt látjuk, hogy ez égy teljesen helytelen állás­pont, amit meg kell változ­tatni. Azok felé a termelő­szövetkezeti tagok felé, akik így godnolkodnak, azok fe­lé mondom, hogy mi lett volna a magyar néppel, ha a Szovjetunió 1945-ben úgy gondolkodik, ahogyan ők gondolkodnak, akkor lehet­ne-e független Magyarország­ról beszélni, ha a szovjet hadsereg csapatai megálltak volna államuk határain, ha hagyták volna, hogy hazánk­ban a fasizmus, a horthy- reakció maradjon tovább? Vagy mi lenne velünk akkor, ha a magyar munkásosz­tály, amely a saját terü­letén már megteremtet­te a szocializmust, nem törődne a magyar mező- gazdasággal? Ezek nagy kérdések és egye­seket talán mellbe is vágnak. Nem helyes az, hogy min­denki kezdje élőiről a ne­héz utat. Azok, akik megér­tették 8-10 év alatt a haladás szavát, vállalták a nehézsé­get, sokszor a rágalmat, azok az emberek egy fejjel már előbb vannak, job­ban gondolkodnak, mint az egyénileg gazdálko­dók, ezek az emberek legyenek megértőbbek a belépni szándékozók iránt. Eredményeink még na­gyobbak lehettek volna, ha 1953-ban nem zavarják meg és nincs ellenforradalom. A termelőszövetkezetek az el­lenség támadásainak közép­pontjába kerültek. Ezt a tá­madást nem a dolgozó pa­rasztok, a szegény és közép- parasztok hanem a földbir­tokosok és a hasonszőrű ezekhez csatlakozott egyének vívták. Ezek voltak azok, akik talpra ugrottak, akik követelték régi tanyá­juk, cséplőgépük és földjeik visszaadását a tsz-ek felosz­latását. Nekik volt céljuk a régi rend visszaállítása az ő elképzelésük és akaratuk szerint. Emlékezzünk csak, arra, mi volt a választóvíz 1956 novemberében? Miért tudta a parasztság, hogy hol a helye? Azért, mert ami-x kor meghallotta Mindszenti bíboros beszédét, hogy visz- sza kell adni a földeket, visz- sza kell állítani a magántu­lajdonon alapuló nacionalis­ta államot, akkor tudta, hogy ez már több a kettőnél és sem Mindszenti, sem az Egye­sült Államok vezetői és azok­nak imperialista szándékai nem a parasztság boldogulá­sát, hanem cselédsorsba va­ló döntését akarták. Később beszélt a munkás­paraszt forradalmi kormány jelentőségéről, majd vissza­pillantott arra, kik voltak a felszabadulás előtt a parla­ment tagjai. Szécsényt csak ügyvédek és szolgabírók kép­viselték. A képviselők kö­zött panaszt, vagy cseléd nem volt egy sem. Majd így foly­tatta beszédét: — Voltak az ellenforrada­lom után olyanok, akik azt mondták: Ne beszéljünk a termelőszövetkezetekről. Ezt egyenlőre hagyjuk. Mi azt mondottuk akkor is, hogy kell beszélni róla, kell, mert a termelőszövetkezetek jó munkája ma már beszédté­ma, ma már megnézik azt, sőt meg is mondják, hogy a tsz állatállománya milyen. Ma tudják azt, hol a tsz födje, s meg is állnak a tsz- ek táblái mellett érdeklődve, hogy milyen módszerekkel érték el eredményeiket. Hát akkor felvetődik a kérdés: ha azok, akiket érint a tsz, — a dolgozó parasztság be­szél róla, — akkor minekünk miért nem lehet beszélni ró­la? A termelőszövetkezeti mozgalomról azért is kell beszélnünk, mert a jövő a mezőgazdaságban, csak a közös nagyüzemi gaz­dálkodásban van. A továbbiakban Jakab elv­társ megemlítette, hogy a kapitalizmusban is ez a jövő, csak ott másképpen. Ott ki­rántják a földet a kisparasz- tok lába alól. Ez volt ná­lunk is a mezőgazdaság .út­ja a kapitalizmusban. A -két út között nagyon nagy a kü­lönbség. Nálunk a mezőgaz­daság szocialista átalakítását a parasztság felemelkedésé­ben látjuk, ott pedig a pa­rasztság tönkretételében lát­ják. — Itt, a szomszédos Zsuny- pusztán, ahol tíz éve megala­kult a tsz, akkor még csak cselédházak voltak. Ma tíz év után kétszoba, összkom­fortos lakások vannak, jó bútorral felszerelve. Ez az egy példa is bizonyítja, mi­lyen különbség van a két út között. A párt- és a kormány érdeke egy a dolgozók érdekével Mi nyíltan megmondjuk, a mezőgazdaság szocialis­ta átalakítását akarjuk, példaadással és meggyő­zéssel. Példával úgy, hogy a terme­lőszövetkezetek többet, jobbat és olcsóbban termeljenek. A példamutatás mellett az is szükséges, hogy a termelőszö­vetkezetek, vagy azok az egyénileg gazdAMcodók, akik tudják, hogy itt a jövő a nagyüzemé, a közös szocialis­ta nagyüzemi gazdálkodásé, ezek segítsék agitációval, ta­nácsadással és minden más eszközzel a nagyüzemi gaz­dálkodás kialakítását. Mi azért akarjuk a termelőszö­vetkezetet, hogy a nép töb­bet termeljen, könnyebben éljen, azért akarjuk a ter­melőszövetkezetet, mert az a párt és a kormány politi­kája, amely a nép életszín­vonalának állandó emelkedé­sét írja elő. Ezt viszont kis­paraszti gazdálkodással nem lehet biztosítani. Nekünk a nagyüzemi gazdálkodás évrői-évre többet ad, csak ez év­ben is a termelőszövet­kezetek 30 ezer vagon­nal több kenyérgabonát adtak át, az államnak, mint az egyénileg dol­gozó parasztok. A nagyüzemi gazdálkodás leköti és kielégíti a fiatalságot Ezután beszélt a fiatalság problémájáról. Rámutatott a fiatalok városba özönlése világjelenség. Ez a kapitaliz­musban is fenn áll, — majd így folytatta. — A szocializ­musban másképp van. A Szovjetunió százezer számra küldi e. fiatalo­kat a szűzföldekre. Más népi demokratikus or­szágokban is a fiatalság ott marad falun, mert a nagyüzemi gazdálkodás már leköti, s igényét ki­elégíti. A fiatalságot visszatartani a faluban másképpen. mint nagyüzemi gazdálkodással nem lehet. Csak akkor le­hetséges őket visszatartani, ha géppel tudnak dolgozni, ha havonta rendszeres pénz­bevételhez jutnak, ha mind­egyiknek meg lesz a saját motorkerékpárja, vagy autó­ja. vagy minden falunak lesz kultúrháza. Egy ideig nagy volt a bi­zalmatlanság, éppen az el­követett hibák miatt a kor­mány és a párt iránt. Ép­Bercélén a termelőszövetkezet napja az egész környék ünnepe volt pen az eltelt huszonkét hó­nap bizonyítja, hogy a párt­nak és a kormánynak a po­litikája helyes. A párt és a kormány ami­kor azt vallja, s példával bizonyítja a mezőgazda­ság szocialista átalakítás szükségességét, akkor helyes, hogy ha a ma még egyénileg dolgozó parasztok hallgatnak a párt szavára, a kormány szavára, azért is mert a párt és a kormány egyet akar a néppel. Ez nemcsak néhány ember­nek, hanem a magyar nép­gazdaságnak az érdeke és ezt kell a mi parasztjaink­nak megérteni. Ha ők tud­ták 1956. októberében, hogy a magyar munkásosztály mellett a helyük, akkor most is be kel bizonyítaniok, hogy a párt és a kormány mö­gött vannak, hogy a párt és a kormány szavának tesz­nek eleget, amikor a több­termelésért, a szocialista nagyüzemi gazdaságot vá­lasztják, — fejezte be be­szédét Jakab elvtárs. ÚTTÖRŐK FIGYELEM! A mai napon megkezdődtek a szakkörökre való beiratko­zások a salgótarjáni Úttörő- házban. Jelentkezhettek: kép­zőművészet, kertészet, külön­böző sport, szabás-varrás, báb­játszás, méhészet, fotó, fa- és fémmegmunkáló és még több szakkörre, melyek keretén be­lül játszva megismerkedhet­tek sok szép és hasznos mű­vészettel, illetve mesterséggel. Jelentkezzetek minél többen a szakkörök vezetőinél. Bensőséges, kedves ünne­pély volt vasárnap Bercelen. A járás valamennyi termelő- szövetkezete képviseltette ma­gát, szép számmal voltak egyénileg dolgozó parasztok is, hogy együtt örüljenek a berceli Vörös Csillag Termelő- szövetkezet eredményeinek, sikeres, tíz esztendei működé­süknek, a termelőszövetkezeti mozgalom fennállásának 10 éves évfordulóján. Tíz óra után járt az idő, amikor Be­nedek Ferenc hét holdas dol­gozó paraszt vezetésével meg­indult a falusiak tarka me­nete, hogy virággal köszönt­sék a termelőszövetkezet tag­jait. A termelőszövetkezet ud­varáról a gépállomáshoz vo­nultak, ahol kezdetét vette az ünnepség. Vajó István, a já­rási pártbizottság titkárának megnyitó szavai után Molnár Károly, a Szövetkezeteik Or­szágos Szövetségének elnökhe­lyettese mondott ünnepi be­szédet. Molnár elvtárs bevezetc- j ében méltatta az ünnep jelen­tőségét, majd elmondotta: — 1945—46-ban, amikor itt jártam, még egészen más volt a helyzet. Akkor olyan gond­jaink voltak, hogy elvegyük a földesúri kastélyokat és a földbirtokot, s szétosszuk a szegények között. Sikerült itt Bercelen is a szegények birto­kába adni jogos tulajdonu­kat, a földet. Majd a továbbiakban arról beszélt, hogyan hódított egyre nagyobb teret a termelőszö­vetkezeti mozgalom. 1948-ban már egyre több haladó gondolkodású dol­gozó paraszt értette meg a párt hívó szavát, alakí­tott egyre-másra termelő­szövetkezetet. A régi világ urai nem jó szemmel nézték a parasztok eme mozgolódását. Mindent elkövettek, hogy a pártnak célkitűzései ne váljanak va­lóra. Azzal ijesztgették a pa­rasztokat, ne menjenek cse­lédnek a termelőszövetkezet­be. — Nem volt könyű munka — folytatta tovább Molnár elvtárs — s minden elismerést megérdemelnek azok a pa­rasztok, aki elsőként indultak el ezen az úton. Nem volt elegendő műtrágya, stb., de mégis átküzdötték ezeket a nehéz esztendőket. S ma már a termelőszövetkezetek ter­méseredményei messze túl­szárnyalják az egyénileg dol­gozó parasztokét. Az idén a termelőszövetkezetek 16 százalékát teszik ki azok a tsz-ek, a akik katasztrá- lis haldanként 70 kg mű­trágyát szórnak rá. 19,2 százalékuk 70 és 100 kg között, 64,8 százalékuk pe­dig 100 kg fölött terve­zett műtrágyát egy ka- tasztrális holdra. Egyre fejlődő állattartásunk is hozzájárul ahhoz, hogy évről évre nő a munkaegy­ségek értéke. Ma már egyre inkább azon vannak a ter­melőszövetkezetek, hogy in­kább pénzt kapjanak többet a részesedésnél. Egyre több árut termelnek, hogy több legyen a pénz. Korábban termelőszövetke­zeteink idegenkedtek a szak­emberektől. Most 600 terme­lőszövetkezetben dolgozik ag- ronómus állami támogatással. Az ellenforradalom egyre fejlődő termelőszövetkezetein­ket visszaveettte. Az ellenfor­radalmi elemek a régi vilá­got akarták visszahozni, hogy újból cseléd legyen a magyar paarsztok zöme. Ez' azonban nem sikerült nekik, s ma már ott tartunk, hogy megmaradt termelő- szövetkezeteink jóval erő­sebbek, mint az ellenfor­radalom előtt voltak. Ez áll megyénk termelőszö­vetkezeteire. Sokat fejlődött az alaku­lás óta a berceli Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet is. A kilenc tag és 62 hold föld helyett ma már 611 katasztrá- lis hold földet vall magáénak a tsz 81 tagja. 1957-ben már 1197 000 forint volt a termelőszö­vetkezet közös vagyona. A további fejlődéshez föltét­lenül szükséges, hogy jó kap­csolat alakuljon ki a ter­melőszövetkezet és az egyé­nileg dolgozó parasztok kö­zött. Helytelen az olyan né­zet, hogy akik eddig nem jöttek, már most nincs szük­ség rájuk. Értsék meg azt a termelőszövetkezet tagjai, hogy egyik ember előbb, a másik később ismeri fel a he­lyes utat, de mindenképpen felismeri. Ügy tekintsék ép­pen ezért az egyénileg dolgo­zó parasztokat Bercelen is, mint a holnap termelőszövet­kezeti tagjait. Beszélgessenek velük, legyenek jó barátok, azonban sose feledjék el azt, hogy a legjobb felvilágosító munka az erős termelőszövet­kezeti gazdaság — mondot­ta többek között Molnár Ká­roly elvtárs. Ezekután Gerhát Pál és Gerhát Pálné átvette az el­ismerő oklevelet eredményes munkájuk jutalma képpen. Ugyancsak elismerő oklevelet kapott a termelőszövetkezet is tíz esztendős munkássá­gáért. Az ünnepséget a bőséges, finom ebéd szakította meg, majd az egybegyűltek a ber­celi általános iskola kultúr műsorán szórakoztak tovább. Persze a férfi nép azért szí­vesebben álldogált az ital sá­tor előtt, mert az ünnepség­re kivonultak a kereskedelmi szervek is. Délután a bálon szórakoztak az összejött fia­talok. Egészen bizonyos, hogy számtalan öreg és fiatal em­lékezik majd vissza szívesen a kellemesen eltöltött napra. • • Ünnep Kisterenyén (Tudósítónktól.) A kisterenyei Vörös Októ­ber Tsz-ben is ünnepi gyű­lést tartottak a termelőszövet­kezeti mozgalom 10 éves, év­fordulója alkalmából. Az ünnepély a 10 éves út­törők köszöntésével kezdődött, akik virággal és meleg sza­vakkal üdvözölték a terme­lőszövetkezeti - tagokati ,s az ünnepi gyűlést. Az ünnepi beszédet Kecskés Vince, a já­rási tanács dolgozója mondta el, méltatva a kisterenyei Vörös Október Tsz. kiváló eredményeit. Az ünnepi gyűlés élesen el­ítélte az amerikai imperialis­ták Tajvan-i agresszióját és táviratban fejezte ki tiltako­zását. A meghívott vendégek hoz­zászólásukban elismeréssel szóltak a tsz. eredményeiről és támogatásukról biztosítot­ták a szövetkezet dolgozóit. Fenyvesi elvtárs, az iskola igazgatója arra kérte a tsz. vezetőségét, hogy az iskola ta­nulói részére egy parcellát biztosítson, hogy á tanulókkal ott kertészkedve megszeret­tessék a fizikai munkát és a termelőszövetkezetet. Az ünnepi gyűlés után a tsz. tagok és a vendégek közös ebéden vettek részt és az ebéd után még sokáig együtt elbe­szélgettek. Képek a berceli ünnepről Suhogó szoknyákban vo nulnak fel a lányok Nem marad Ízletes pörköltből A berceli Vörös Csillag Tsz tagjait köszöntik a környék­beliek

Next

/
Thumbnails
Contents