Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)

1958-09-17 / 73. szám

1958. szeptember 17.

NÓGRÁDI NÉPüJSAG

3

A proletárdiktatúra a dolgozó nagytöbbség demokráciája

hetőséget arra, hogy életét úgy változtassa hneg, amikor nemcsak jogos tulajdonosa a földnek, hanem ura, gazdája is. A munkáshatalom nemcsak adta a földet, hanem meg is védte, amikor a volt földesurak ismételten szemet vetettek arra. De utat is mutatott, amikor feltárta, hogy a társas, nagyüzemi gazdálkodás az az út, amelyen haladva, soha nem látott fel- emelkedést érhet el a falu. A dolgozó parasztság a munkásosztály messzemenő politikai és gazdasági támogatását élvezi, amikor új életének megteremtésén fáradozik.

Az értelmiség életének és munkájának igazi értelmét élvezheti a népi demokráciában. Nincs szükség arra, hogy hétrét görnyedjen, megalázkodj on, nálunk becsületes ember diplomával a zsebében nem lapátol havat, s nem árulja munkaerejét az emberpiacon. Ez a rendszer, a proletárdiktatúra adta meg az értelmiség számára — legyen régi, vagy új —, hogy milliók javát szolgálja, hogy munkája után nemcsak ő maga éljen egyre jobban, egyre kulturáltabban, hanem az egész nép élvezze a tudomány és kultúra gyümölcseit.

í^sak vázlatos lehet a fel- sorolás, amely érzékelteti, hogy a munkáshatalom mennvire egybeesik mindazok érdekeivel, akik két kezük munkája, tehetségük és becsületes akaratuk nyomán akarnak jobb, igazibb, emberibb életet. Nem a különbségek, az ellentétek — mert azok is vannak — az elsődlegesek, hanem azok a szálak, azok az érdekek, amelyek összekötik és megsokszorozzák az egyszerű emberek erejét a munkáshatalomban. Ezt a diktatúrát nem az jellemzi, — bárhogy is igyekeznek a kapitalisták a tényeket elferdíteni —, hogy elnyomó. Az is. Ahhoz, hogy ebben az országban a munkásosztály. a dolgozó nép érdekében és javára történhessen minden — ahhoz kíméletlenül és idejében le kell számolnunk minden olyan kísérlettel, amely a néphatalom ellen irányul. Akik ezt eddig nem vették tudomásul, tapasztalhatták, hogy ez így van. s tapasztalni fogják a jövőben is. A munkásosztály számára felelősség is, hogy ne csak vezesse, hanem meg is védje a dolgozó nép élér minden eddigi vívmányát. E? azonban a társadalom elenyészően kis része. A nagy többség, a társadalom túlnyom? többsége számára e proletárdiktatúra a legmélyebb, egyre jobban kiteljesedő demokrácia.

Mert vajon egy tőkés országban elképzelhető-e az — csak egész hétköznapi dolgot említve —, hogy valak elmondja az értekezleten f véleményét a vezetésről vagy megírja az újságnak' Lehetséges-e olyan, hogy i gyár, a bánya, az állam gazdasag, vagy a hivata munkáját annak minden dolgozója részvételével megvi tassák? El lehet-e képzelni hogy ott a végzett munka adja a becsületet, az érdemet mint nálunk? Nem lehet Ilyen csak ott lehetséges, aho a munkásosztály van hatat mon. Mélységesen demokra tikus a munkáshatalom, mer a nagy többség, a dolgoz; emberek számára az anyag és szellemi felemelkedé: olyan fokát biztosította má: eddig is, amire a tőkés renc képtelen, s olyan távlatoka nyitott meg, amelyet hosszt időn keresztül még a legme részebb fantázia sem mert el képzelni.

A munkásosztály büszkéi és felemelt fejjel vall hatja magáénak diktatúrájál A tőkés rendet hiába kérész telték megtévesztően polgár demokráciának. Kegyetlen é

véres diktatúra volt az nálunk is a dolgozó többség ellen, s most is az a nyugati kapitalista országokban. A proletárdiktatúra mélységesen demokratikus, mert az egyszerű emberek akaratát, vágyait valósítja meg. A maroknyi burzsoázia önös érdekeiért, a profitért háborút készít elő, szít és valósít meg — a dolgozó osztályok rovására. A munkásosztály a békét, a nemzetközi együttműködést szolgálja cselekedeteivel, minden tettével a nyugodt, boldog életet igyekszik megteremteni. A polgári demokrácia nagyobb dicsőségére egyre szaporodik a munkanélküliek száma, az anyagi és szellemi nyomorúság terjedése jelzi igazi lényét. A proletárdiktatúrában minden annak a célnak az érdekében történik, hogy állandóan ia- vuljon a dolgozó nép jóléte, élete minden nappal szebb, emberibb legyen.

... Es ha erre a diktatúránkra acsarkodnak nyugati gyárosok és bankárok, tábornokok és diplomaták — akkor minden okuk megvan rá, mert látják, hogy az jó a népnek, de — enyhén szólva — rossz a tőkésnek, a földesúrnak. Ha ez a demokrácia nem tetszett a revizionista árulóknak és nem tetszik ittmaradt híveiknek, akkor arra minden alapjuk megvan, mert még egyszer nem kapnak szószéket ebben az országban olyanok, akik eladják a munkáshatalmat a volt uralkodó osztályoknak, miközben félrevezetik a népet.

Ha

a az elmúlt tizenhárom év — minden valóságos hiba ellenére — ezernyi és milliónyi ténye igazolja, hogy a munkáshatalom, a proletárdiktatúra az egész dolgozó nép egyedüli és valóságos érBeke — akkor az ellenforradalom leverésében, az ország politikai és gazdasági talpraállításában erősebbé és egységesebbé vált népi demokráciánk most is és a jövőben is újabb, kézzelfog ható tényekkel igazolja azt!

Balogh Gyula

Jól működik a7 üzemi tanács a zagyvapálfalvi üveggyárban

A Zagyvapálfalvi Üveggyár üzemi tanácsa szeptember 10-én jól sikerült tanácsülést tartót];. A tanácsülésen foglalkoztak a kemence átépítéssel, s megállapították, hogy a jó munka folytán két napos előnyre tettek szert a temperálásnál.

A termelési tanácskozás második napirendi pontja a Zagyva II. építésének jelenlegi állása volt. Az építkezés

jelenlegi' üteme szerint már az építők három hónapos előnnyel rendelkeznek.

A vágó és csomagoló részleg átadása decemberben megtörténik, majd az adagoló és a tároló részleg átadására szeptember 20-án sor kerül az Ígért november hónap helyett. Az építők jó munkája folytán tehát lehetővé válik, hogy 1960-ban az

Új termékek a Bányagépgyárban

A zagyvapálfalvai bányagépgyár dolgozói a közelmúltban készítették el a 300. export mozdonyt. A mozdonyok gyártása jelenleg is tovább folyik, melyet Jugoszláviába szállítanak. De emellett ugyancsak Jugoszláviába bányai kaparó szalagot is szállítanak.

A bányagépgyár dolgozói most kezdték meg egy új 1000 perc/literes szivattyú prototípusának az elkészítését. Az új nagyteljesítményű

szivattyú gyártása amennyiben 'beválik, úgy a jövőben ez is szerepel termékeik sorában majd.

A másik új gyártmányuk, melynek kísérletezése ugyancsak jelenleg folyik, a nyugat németek által gyártott biztosítási elemek, a süveg- gerendák. Ha a süveggerendák gyártása megoldódik, úgy akkor lehetővé válik a szénmedencében meginduló acéltámos fejtések, biztosítási anyagainak hazai ellátása.

üzemegység bekapcsolódhat a termelésbe.

A beszámoló után közel 30 dolgozó szólt hozzá. A hozzászólók zöme az átépítésről szólott. Fogarasi Ferenc arról beszélt, hogy az átépítési munkát meg lehetett volna rövidíteni, ha megfelelő méretű téglák biztosítva lettek volna. Béres László arról beszélt, hogy az átépítésnél a túlórázás nem volt megfelelő. Csak a szakmunkásoknak lehetett túlórázni. De szó került a munkafegyelemről is. Juhász András elmondotta ,hogy rendet kell teremteni. Megengedhetetlen az, hogy van olygn dolgozó is, mint például Péter István, aki két alkalommal igazolatlanul távolmaradt.

A jól sikerült tanácskozás nagymértékben segíti az üveggyár munkáját a jövőben. Az üzemi tanács következő terve, hogy legközelebb az igazgató számol be a gyár munkájáról, a negyedik negyedév feladatairól, hogy sikeresen teljesíthessék az évvégi tervet.

Változás a nagybátonyi vájáriskolában

A bányászat fejlődése, a gé- niük. Mindkét esetre bőven pesítés szükséges velejárója találni példát az intézetben.

a dolgozó bányász fejlődése is. Szocialista bányászatot építünk, s ehhez az építőmunkához újtípusú szocialista bányászokra van szükség. Az újtípusú bányászok nevelésére az ország szénmedencéiben létrejött vájártanuló intézetek hivatottak.

A nagybátonyi vájáriskola falai közül már sok fiatal bányász került ki a termelő üzemekhez. Csak az 1957— 58-as tanévben több mint 100 fiatal szerezte meg három évi tanulás után a vájároklevelet. Annak ellenére, hogy az intézet falai közül ilyen tömegesen kerülnek ki az ifjú bányászok, még sem lehetünk elégedettek. Különösen akk,or nem, ha tekintetbe vesszük azok számát, akik egy vagy két évi ott tartózkodás után intézeti nyelven szólva „leszereltek”. Vagy pedig bár ott maradtak, de a vizsgán nem feleltek meg és ezért hat hónap után újabb vizsgát kell tenX30000c00000000000000000000000000000000cxxxx)00000000cxxx>0cxx»00000000000(xx

Egy azonban biztos, a lemorzsolódás, a bukás azt bizonyítja, nem megfelelő az ifjú bányászok nevelése. Vagy nem tudták a fiatalokkal kellően megszerettetni a bányászmesterséget, vagy nem fordítottak kellő gondot a tanulók képzésére.

Az utóbbiból indulva ki, mindezen nem is igen lehetett az elmúlt tanévben csodálkozni. Az intézet tanárainak és nevelőinek egy része idejük jelentős részét nem azzal töltötték, hogy hogyan lehetne a nevelés színvonalát emelni. Erre nem jutott idő, mert az intrikák, — melyek fellelhetők voltak — gazdag órákat, az oktató munkát akadályozták. Nem egy pártonkívüli és párttag vetette fel a kérdést, ezen a tűrhetetlen helyzeten változtatni kell. Az új iskolai év beindult, de vajon történt-e változás a nevelés mikéntjében?

Bátran elmondhatjuk —

looeoQpapocooooooocoeooooooooooooooaoQoot

Élő történelem' SALGÓBAN YATELEPEN

még ha ma eredmények nem is igazolják — változás történt A legnagyobb változás az, hogy az új elsőéves tanulók zöme már nem alföldi, hanem bányászszülők gyermeke. A másik, s talán a legdöntőbb változás az intézet vezetésében következett be. Ma már egy olyan légkör kezd kialakulni, hogy mindenkit végzett munkája szerint, nem pedig egyéb más tevékenysége miatt értékelnek. Természetesen az új vezetőség nem képes egyedül a változást előidézni. Ehhez szükséges valamennyi kommunista, valamennyi becsületes dolgozó segítsége. S ha ez így lesz, akkor az intézet dolgozói teljesítik feladatukat, újtípusú szocialista bányászokat nevelnek.

— tob —

A sok egyéb között annakidején a Horthy- rendszerben — s még napjainkban a nyugati országokban — úgy ijesztgetik az egyszerű embereket a diktatúrával, mint a gyereket szokták az ördöggel. A proletár- diktatúra fogalmát és lényegét úgy igyekeztek feketévé festeni, hogy arra még csak gondolva is végig szaladjon az emberek hátán a hideg, s legalábbis jobban féljenek tőle, mint a fűztől. A 25 éves Horthy-fasizmusnak meg volt rá minden oka. hogy általában az egész társadalmat, de főleg a fiatalságot a proletárdiktatúrától való félelemre, az első munkásállam, a Szovjetunió elleni gyűlöletre nevelje. A Tanácsköztársaság, a dolgozó emberekben mélyen gyökeredző forradalmi hagyományok — mind olyan tények és példák voltak, amelyek nem sok jóval biztatták a burzsoá rendet.

De nézzük csak miért érdeke a tőkés állam uralkodó osztályának, hogy elkenje, meghamisítsa a dolgok igazi lényegét és becsapja, félrevezesse a népet? Egyszerűen azért, mert saját osztályuralmát, saját diktatúráját akarja elkendőzni, a burzsoá állam igazi lényegét akarja elködösíteni. A tőkés, a földesúr, a bankár nem állhat oda megmondani, hogy nézzék, emberek, a nagyobb profit érdekében most egy olyan rendszert valósítunk meg, amelyben maguknak semmi szavuk és joguk nem lesz, s aki kezet emel rá, azt bedugjuk a börtönbe, kiüldözzük az országból. Nem mondhatta ki nyíltan, hogy amíg a társadalom osztályokra tagozódik, addig mindig lesz diktatúra az uralmon lévő osztály javára — mert akkor saját maga ellen mozgósította volna az általa elnyomott társadalmi osztályokat, rétegeket. A burzsoá rend a maga örökkévalóságát hirdetve a legjobb demokráciának igyekezett beállítani államát. S a nyugati tőkés országokban ezt teszi napjainkban is! Hát az igaz, hogy demokrácia a gazdagoknak, az ágyúgyárosoknak, — de elnyomás, kisemmizés az egyszerű embereknek.

A munkásosztály a világon az első, amely nyíltan kimondja, hogy hatalomra kerülése után első dolga hozzá látni gyakorolni a diktatúra, a proletárdiktatúra funkcióit. Ez azonban minden eddigi diktatúrától abban a lényeges dologban különbözik, hogy az eddig elnyomott, kizsákmányolt dolgozó többség javára diktatúra.

M

it hozott például hazánkban a proletárhatalom a társadalom egyes rétegeinek?

A munkásosztálynak, amely a párt vezetésével ezt a diktatúrát gyakorolja, mindenekelőtt azt, hogy az összes dolgozó rétegek élén hozzáláthatott a szocializmus építéséhez, a volt uralkodó osztályok politikai, gazdasági és kulturális monopóliumának teljes és huzamosabb időt igénylő felszámolásához. Hozta azt, hogy az országgyűléstől egészen a legkisebbig a munkások, a dolgozó nép legjobbjai kerültek a vezető helyekre, hogy a tudomány, a kultúra, az iskola mind az ő érdekeit, céljait szolgálja. A munkáshatalom éveiben, s főleg az utóbbi időkben a munkások anyagi helyzete, jóléte minden eddigitől kedvezőbben alakult, ma a munkás emberi életet élhet ilyen értelemben is. A gazdasági, kulturális változás pedig lehetséges, mert a proletárdiktatúra, a munkásosztály politikai hatalma az alapja a politikai szabadságjogok kiterjedésének, a legteljesebb demokrácia megvalósulásának, a dolgozó osztályok számára.

A falu népe. a dolgozó parasztság mit kapott a munkáshatalomtól, a proletárdiktatúrától? Mindenekelőtt földet, aztán jogot arra, hogy legközvetlenebbül résztvegyen az ország irányításában, leSalgóbánya-telep történetét keresve lapozom fel az 1929-es kiadású Salgótarján és környéke részletes kalauza című könyvet. Sokat nem találok a telepről, de ami van, idézem szószerint. „Az Acélgyárat alapításakor 1868-ban a szenet szolgáltató Salgóbá- uyával 6 kilométer hosszú lóvasúttal kötötték össze.. s a későbbiekben a részletes kalauzból még meg tudok annyit, hogy „Salgóbánya a Salgótarjánhoz tartozó bányatelep, vagyis a Rimamu- rány—Salgótarjáni Vasmű RT. céljaira szolgáló szénbányája, Salgó vára alatt.. Többet nem találni, s ezen nem is csodálkozom, mert vajon 1929-ben érdekelte-e az ide kiránduló turistákat a telep lakossága? Nem, s ezért nincs e könyvben szó azokról, akik a RMSTRT számára a szenet a felszínre hozták. De nincs is erre szükségem. Az élő, eleven történelem ma is fellelhető Salgó- bányán.

Orosz József 1918-tól lakik e festői szépségű telepen. Igaz, csak másoknak volt szép, mert ő nem ért rá a tájban gyönyörködni. Tizen- ketten voltak testvérek s 11 éves korában már kenyérkereső volt. S így került 1917 után — midőn megnősült — a telepre. Hogy mije volt a két fiatalnak? Könnyű a válasz, semmije. Ha meghalt egy idős bányász, akkor a hátramaradt bútorzatát vették meg, mert újra nem tellett. Ruhája úgy volt, hogy az otthon hizlalt libát cserélték el az Acélárugyárban

dolgozó Gábriel úrral használt ruháért. S nem volt különb az élelmezés sem. Az étrend krumpli és bab volt. A haluska főzést már meg kellett gondolni, lesz-e hozzá elegendő zsír. Húst csak néha-néha ettek. De hát nem is csoda. A kereset nem növekedett, de a gyermekek száma annál inkább. Kileno gyermek számára kellett gondoskodni ruháról, élelemről.

Szabó Józsi bácsi már a 70. életéve felé közeleg. Harminchat évet dolgozott a föld mélyén, s mielőtt bányász lett, már tizenkét évet, mini gazdasági cseléd dolgozott nyolcéves kora óta.

1925-től lakik a telepen, amikor ide költözött, már tizennégy éve volt nős. Köny- nyen ment a hurcolkodás. Egy sublót, egy láda, asztal, két szék és egy nyoszolya volt az összes ingóságuk. S hiába dolgozott tovább, a szegényes bútorzat csak nem szaporodott. Ám ehelyett három gyermekkel növekedett a család száma.

S hogy éltek? Jeles ünnepnek számított az a szombat, amikor egy félkiló marhahúsra telt. Pedig jó munkásnak ismerték Szabó Józsefet. A munka után gyakran ott görnyedt kis családjával az uraságtól bérelt földön, az erdei fagyűjtésnél, de minden hiába, nem jutottak többre a bab, meg a krumplitól, ruháról, bútorról nem is szólva.

íme a förténelem, a két idős bányász életsorsa, szenvedése. De ez a történelem csak 1945-ig szól. Mi lett ezután. A kis bányászházak ma is úgy vannak, mint azelőtt. Külsőleg nem látni a tizenhárom év változását. De e változás ott van mindenütt a kis lakások mélyén.

Schmida Ernő tősgyökeres salgói. Itt született, itt lakik, s itt dolgozik a bányában tizenhat éves korától. 1956 végén alapított családot, s ma már a 22 éves fiúból egy gyermekes apa lett. Mikor megnősült mint mondja — csak egy hálószobabútort kaptak. Am azóta konyhabútort, szőnyegeket, rádiót, mosógépet vásároltak. A szekrény tömve van ruhával, s a fiatal férjnek csak ünneplő ruhája van öt öltöny, amellett három kimenő ruhája. A cipők számát nem lehet könnyen megállapítani, végül- is összeszámolva kiderül, hogy nyolc pár van. S ugyanez mondható el a feleségéről is. A férj havi keresetéből 1500 forintot tesznek félre, illetve ezt még ruhavásárlásra fordítják. Ám emellett jut szórakozásra is. Legutóbb Budapesten voltak, ahol egy nap alatt 600 forintot költöttek el, csak szórakozásra.

Molnár III. József szintén tősgyökeres salgói. Tizenöt éves korától dolgozik a bányában. 1956 végén nősült, s ma két gyermek apja. Házasságukkor nem kaptak semmit. Saját erejükből vették már meg azóta a szobakonyhabútort. S a két kis gyermek mellett már a fiatal férjnek öt öltöny ünneplő ruhára is telt, s ugyanígy a feleségnek is. Most megkezdték

a havi keresetből a takarékoskodást, s ha minden úgy lesz, ahogy tervezik, a családfőnek 1959-ben 250-es Pannóniája lesz. S a takarékoskodás mellett jut egy héten négyszer-ötször húsra, s ezenkívül innivalóra is.

Vajon nem történt-e változás Salgóbányán? Azelőtt a kocsma csak fizetéskor népesült be, most hétköznaponként 2500—3000 forintos forgalom van. A népboltban sokan csak lisztet vásárolnak, mert kenyeret otthon sütnek. Általában havonként egy főre 2 kilogramm cukor jut egy hónapra, mely meghaladja az országos átlagot. A kis telep 185 családja egy hónap alatt 140 ezer forintot költ élelmiszerre, de a bányásznapon két nap alatt 38 000 forintos forgalom volt.

Salgóbányán az elmúlt tizenhárom év hatalmas változást hozott. Az egykor lenézett bányász a társadalom megbecsült tagjává vált. S hogyan változott meg az élet? íme az öreg és fiatal bányászok élete. S e történelmi változásért tudják mivel tartoznak a salgóiak. Az ellenforradalom után az ott lakó bányászok tömegével fogtak fegyvert a néphatalom védelmére. S ez a fegyver ma is ott van a kérgeskezű 66 éves Szabó József és a 22 éves Schnida Ernő kezében, mert munkásőrök mindketten. S hogy még jobb legyen, a történelem lapjaira minél több piros betű kerüljön, azért a fiatal generáció, az apák, nagyapák által mutatott úton halad tovább a szebb, boldogabb jövő felé.

Hortobágyi András