Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)
1958-09-10 / 71. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. szeptember 10. Marosán György elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) (Taps.) Az angol úr még mindig nem értette és a végén már kénytelen voltam kézzelfoghatóan magyarázni. Nekünk nincs annyi fegyverünk, hogy minden bányász mögé oda álljunk, hogy szenet lapátoljon, nincs mindenütt annyi fegyveres erőnk, hogy minden paraszt mellé odaálljumk. A bányász a munkájával szavaz, az eredményével szavaz. Nem érti maga ezt? Ez az önök szerencsétlensége. Mikor Hruscsov elvtárs itt volt áprilisban és meglátta Budapesten azt a 700 ezer embert, odafordult hozzám és megkérdezte, hogy mondja Marosán elvtárs, 'hol voltak ezek 1956. október 26-án. Jogos a kérdés. Azt feleltem neki: Hruscsov elvtárs, itt voltak. Három dolog hiányzott. Egy egységes párt, egy határozott vezetés és puska a munkás kezéből. Most mind a három megvan. A kommunisták a nép igazi vezetői Magyarországon monarchiát csinálni. De nézzük tovább a statisztikát. Az ország széntermelése 45 százalékának birtokosa Chorin Ferenc és rokonsága volt, akinek 1941-ben, — amikor a második zsidótörvény élt, évi jövedelmét 6—700 ezer pengőre becsülték, amikor egy bányásznak 80—100 pengő volt a fizetése. 1926-28-ban két év alatt a salgótarjáni kerülethez tartozó szénbányászok 38 százaléka vált munkanélkülivé. Mutassanak most ebben az országban munkanélkülit. S ugyanez a bányatársaság 85 millió pengő nyereségből 32 ezer pengő jutalékot fizetett. Kinek fizetnek most ebben az országban jutalékot? Maguknak. Ki kapja a nyereségrészesedést? Ki kapja a tiszteletbeli juttatást, ha nem maguk? És ez az, ami fáj. Ez az, amit nekünk neon bocsájtanak meg. Jelenleg a nógrádi bányászok között 33 millió forint hűség- jutalmat osztottunk ki. Az elvtársaknak a 13 év értékelését ebből a szempontból is meg kell nézniük. Amikor visszatérünk erre a gondolatra, akkor ezt azért tesszük, mert nekünk 22 hónapon keresztül szavazni kellett és holnap újból szavazni kell. Mi, vagy ők? Ezért tesszük fel a kérdést, ezért nyúlunk vissza egy kis történelmi leckéhez. Az előbb a felsőházról beszéltem, akkor most engedjék meg, hogy emlékezetükbe idézzem az 1958-as parlamentet. A parlament 43,6 százaléka munkás, 33,2 a dolgozó paraszt, az egyetemi tanár, tudós 4,4, tanító, tanár 5,1, orvos 1,6, újságíró 7, mérnök 17 százalék. Ez a parlament és amit az előbb felolvastam, az két világ. Ha valaki azt hiszi, hogy Mindszenthyék azért jöttek volna vissza,, hogy nekünk egy ilyen parlamentünk legyen, az téved., Miért idézzük eztl emlékezetükbe a munkásoknak, s a Nógrád megyei parasztoknak értelmiségieknek? Ki tett és ki tesz Istennek tetsző cselekedetet, vajon a császárok, királyok, főpapok, akik ezer évig kormányozták ezt az országot? Vagy mi, akik rövid idő alatt a következő dolgokat csináltuk meg. Az általános iskolai tanulók száma 1937— 38-ban 900 ezer vqlltj 1957—58- ban dgy millió 200 ezer, a középiskolai! tanulók száma - ési itt óriási az ugrás - 1937-38-ban 52 ezer volt, 1957—58-ban 126 ezer. Az egyetemi diákok száma 1937-38-ban 11 ezer volt, ebből kérem 2.7 százalék volt a munkás és 0.8 volt a paraszt. A többi —i nem kell ismételjem —, a felsőházat bemutattam maguknak. És kedves leány és asszony barátaim. Nézzék csak meg, akkor 14.5 százalék volt a száma a nőknek az egyetemen. Hogyan van ez most? 24 ezer egyetemistánk van — ebből munkás 32,6 százalék, dolgozó paraszt 24,2 százalék, értelmiség 20,1, alkalmazott 15,4. egyéb, úgynevezett polgár 10 és a volt uralkodó osztály fiai 0.7 százalék. Hasonlítsák össze a két statisztikát. Az összehasonlításhoz kell tudni azt is, hogy a 3 százalék, amit a munkás és paraszt tett ki 1937-38ban a gróf lakájának a fia, vagy a bankár sofőrjének a fia volt. Nem igen mehetett be egy „büdös” bányásznak a gyéirmeke egyetemre!, vagy pedig nagyon gyanús protekciója volt, tisztelet az egynéhány kivételnek. Akkor 14 százalék volt a nők aránya, most pedig 30.7. Aztán még egy kis statisztika, hogy ki tesz Istennek tetsző cselekedetet, ki miért fog felelni. A tízezer lakosra jutó mérnökök száma MagyarNépünk soha ilyen jól nem élt mint most A Magyar Szocialista Munkáspárt konferenciája két kérdést állított a pártvezetés elé Az egyik kérdés volt a gazdasági ügyek rendbehozása, a másik pedig az ideológiai harc. A gazdasági kérdések rendbehozásáról csak olvasni kell. Önök nagyon jól tudják, elhárítottuk az inflációt. Nemcsak a Szovjetunió Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága maga elé tűzte azt a feladatot, hogy 1965-re a mostani ipari termelést 90—95 százalékkal emeli, a mezőgazdaságit pedig 40 százalékkal. Akkor pedig itt Magyarországon sem maradhatunk el, nem várhatjuk azt, hogy mindig segítséget kapjunk, nekünk is adni kell vajönnek el, vonzza, hívja őket az ipar, ahol kultúra van. Ez a fiatalság nem akarja vállalni, inem vállalja, azt az életformát, amit a nadrágszíj ad nekik. De tovább megyünk. Mi az életszínvonalat emelni akarjuk, de jelenleg nem tudunk többet emelni elvtársaim és barátaim, mint ami most van. Miért? Magyarország történelme során először vált nem „kenyérevő” országgá. Csökkent a kenyérfogyasztás, igenám'dei emelkedett a tojás, a vaj, a hús, a zöldség, a gyümölcs fogyasztása. Nem tudjuíki további fokozni, mert a nadrágszíjon nem lehet többet termelni. Az öreg parasztok most kétségbeesetten nézik, hogy néptelenedik el a falu, hogy hagyja el a fiatalság. S ott maradnak az öregek, mert nem tudják megérteni egymást. Holnap az öreg paraszt előtt fölrémlik a kétség, mi lesz velem, ha 70—80 esztendős leszek, ki fog eltartani? Az öregeket meg kell becsülni, az öregekre vigyázni kell, de az öregek is értsék meg, hogy a nadrágszíj nincs többé, és nem lesz többé! Mi nem akarunk szövetkezetei adminisztratív úton szervezni. Voltak parasztok, akik eljöttek hozzám és azt mondották, jól van Marosán elvtárs, igaza van magának, rendelje el a kormány, hogy bemenjünk a szövetkezetbe. Mi azt mondtuk, hogy azt nem. Oda mindenkinek önként, meggyőződésből kell mennie. De drága paraszt barátaim és elvtársaim! Hát nézzetek a Szovjetunióra, nézzetek Kínára, nézzetek Bulgáriára, itt a szomszédban a határon túl, egy-két éven belül befejezik a szocializmus építését. Itt megállhat az élet? ? Nem állhat meg az élet. Nekünk együtt kell lépni, lépést tartani és itt a földnek is meg kell mozdulni, nem hátra, hanem előre. S ezen gondolkozzunk. (Taps). A kommunista erkölcsről A második kérdés, amit a pártkonferencia a pártvezetés elé, mint feladatot tűzött, az ideológiai probléma volt, ami úgy nézett ki, hogy az emberek gondolkodását meg kell változtatni. Ez felveti a kérdést, hogyan képezzük magunkat és hogyan neveljük a családunkat. Együtt kell fejlődni. Lépést kell tartani a fejlődéssel. A gyermekem, ha dörög az ég, vagy villámlik, akkor ne vessen keresztet, tudja, hogy miért dörög az ég és miért villámlik. Sok apa és anya érzi már, hogy valami differencia van ő közöttük és a gyerekek között. A szülők azon munkálkodjanak, hogy a gyermek úgy nevelődjön, hogy ne szakadjon el tőlük, ne menjen el tőlük. Megelégedett, boldog öregkort akarunk. Azt akarjuk, hogy a gyerekek ne csak gyerekek, hanem barátaink is legyenek. Ezért a jó házassághoz kevés a szerelem. Okvetlen kell hozzá a jó barátság, a mély barátság és az elvtárslasság szelleme. Ha a; három együtt van, nincs az a’ vihar, amit a család ki ne bírna. Csak az így felépített család tudja a gyermekének azt nyújtani, amit a szocializmus; eszméi megkívánnak. A családnak gondban, a harcban együtt kell örülni, de ahhoz egyet kell érezni, egyformán kell gondolkodni. A családban a férjnek és feleségnek kell megteremteni azt a közösséget, amely a gyermekben a közös munka gondolatát ébreszti. Kovács László Kossuth-díjas vájár átveszi a hűségjutalmat. országon 1928-ban 79 fő, 1958- ban 270 fő. És Ausztriában csak 158 fő. Mit tettünk mi, miért kellene nekünk felelni, miért nem vagyunk mi főpapoknak, tőkéseknek, amerikai brigantiknak jó magyarok ebben az országban? Egyszerűen azért, — s emlékeztetem, nem az öregeket, mert azok tudják, hanem a fiatalokat — van magyar ügy az ENSZ-ben, mert Bethlen Istvánék 1928-ban a magyar olajat eladták az amerikaiaknak 150 millió dollárért, 99 évre. Maguk velem együtt nagyon jól tudják, ha megnézzük a könyvet, hogy a magyar iparban érdekelti vált Amerika, Anglia, Németország, Olaszország tőkéje. Ezt nem bocsátják meg! Többek között ezért van magyar kérdés az ENSZ-ben is. A dolgozók érdeme minden vívmányunk Miért idézem ezt? Mert nincs jogunk elfelejteni. Nem szabad ezt soha elf ele j teni! — Előttünk kell, hogy lebegjen mindig, mert az októberi ellenforradalmi események alatt megtanulhattuk ezt a kérdést közelebbről vizsgálni és nézni. Beszéltek itt az elvtársak arról, hogyan éltek itt a bányászok. Idézzük csak egy kicsit a számokat és a statisztikát. Mert legnagyobb meglepetésemre autótulajdonos bányászok kezdenek itt lenni és hatalmas építkezés folyik, pedig ez nem mindig volt így. Igaz, a párt és a kormány, az egész dolgozó magyar nép első vonalba állította a bányászokat. De az éremnek két oldala van. Érezni kell a bányászságnak azt a felelősséget is, amely a vállára nehezedik. Nagyon sokat beszéltünk a munkásosztály vezető szerepéről, amit az értelmiségiek és mások kétségbe akartak vonni. Azt a vezető szerepet, amelyet a munkásosztály realizál, miért vonták kétségbe? Hát olyan rosszul kormányoztuk ezt az országot? Olyan rossz forradalmi vívmányokat harcoltunk ki? Ezt a bányászok, a vasmunkások, a nincstelen parasztok harcolták ki. A tizenhárom év vívmánya az övéké! Nézzük csak meg egy kicsit a nógrádi statisztikát. A megyei földesuraknak itt is megvolt a maguk világa. Sztra- nyavszky —ki nem emlékszik erre a névre, a . képviselőház elnökére, miniszterre és Mocsári Sándor királyi kamarás úrra. A szénmedence és a, szénbánya kinek a kezében volt? Chorin Ferencnek és rokonságának. Emlékeznek maguk az októberi eseményekre? Novemberben hogyan jelentkeztek itt Mindszenthy után. — Vitéz nagybányai Horthy Miklós Brüsszelben nyilatkozatot tett, s felajánlotta szolgálatait. A valamikori koron ás fő utódja is jelentkezett, hátha lehet hanem az egész szocialista tábor, segítségét kaptuk mi meg és a segítségnek a birtokában a munkásosztályra, a dolgozó • parasztságra támaszkodva úgy stabilizáltuk az országot, amilyen stabil még nem volt. Állítom, soha a magyar dolgozó nép ilyen jól nem élt, mint most. Nézzék meg, milyen szépen öltöznek az asszonyaink, nézzék meg, volt-e ebben az országban olyan gyerekkultusz, mint most van, és hozzá kell tennem: ettek-e, vagy ittak-e az emberek ennyit ebben az országban, mint az utóbbi években? (Taps.) Mi nyíltan és őszintén beszéltünk az ellenforradalom leverésénél a dolgozó tömegekkel. Soha nem! fogom elfelejteni; hogyan fordultunk először a bányászokhoz, mentünk bányáról bányára; bányásztól bányászig és magyaráztuk: életet ti adhattok a magyar iparnak, addig nem tud beindulni a vasipar, holnap nem tudunk kenyeret sütni, ha nem lesz szén, nem fog égni a villany. És a bányászok elindultak dolgozni és adták nekünk a szenet! — (Taps.) így született meg a párt három éves gazdasági terve, amelyről mindenki tudja, hogy szolid, mindenki tudja, hogy stabil. így készül el most az ötéves terv, amely ötéves terv most már szorosabban fog ösz- szekötni minket nemcsak a szocialista Szovjetunióval, hanem az összes szocialista országgal is. Hruscsov elvtárs mondotta itt egy alkalomkor Pesten, hogy mi együtt lépünk a kommunizmusba. Pár embernek a fejét ez megzavarta. Valóban együtt fogunk a kommunizmusba lépni elvtársak. Ez azonban súlyos felelősséget ró ránk. Ezért kell, hogy a 'bányászokatfigyelmeztessük egy sor dologra. A Szovjetunióban már befejezték a szocializmus építését és mennek a kommunizmus felé. A szomszédos Csehszlovákiában nemrég zajlott le a Kommunista Párt kongresszusa. A lamit. A szocialista országok gazdaságait össze kell hangolni. Nemcsak a Szovjetunió és Magyarország között kell jó gazdasági kapcsolatnak lenni, hanem Csehszlovákia és Magyarország, Kína és Magyar- ország között is. Amikor Hruscsov elvtárs azt mondotta, hogy együtt lépünk a kommunizmusba, akkor azt is hozzátette, hogy a szocialista tábor nagyon jól tudja: a Szovjetunió vagyona az egész szocialista világ vagyona lesz. De a vagyon nem lehet olyan, melyből mindig elveszünk, de mi nem adunk hozzá semmit. — Ezért a három éves tervünk elkészítésénél irányt vettünk arra, hogy a magyar gazdasági életet szorosan, keményen hozzákötjük a Szovjetunióhoz, a szocialista táborhoz, hogy minket semmiféle megrázkódtatás ne érhessen. A földnek nálunk is meg kell mozdulnia A gazdasági kérdésekhez hozzátartozik még egy, amiről itt nyíltan beszélni kell. Magyarországon szocialista mezőgazdaságot akarunk és fogunk is csinálni. Ezt a forradalmi munkás-paraszt kormány első nyilatkozatában is rögzítettük. Aztán rögzítettük a pártkonferencia határozatában is. Voltak emberek, akik azt mondták nekünk, ne beszéljünk most a szövetkezetről, mert általában a parasztság meg van elégedve. Persze ebben semmi perspektíva nincs. Ezért mi most megyünk a falvakba és magyarázzuk, hogy nadrágszíjparcellá- kon nem lehet komoly munkát végezni. A munkásosztálynak ezt meg kell érteni. A munkás-paraszt szövetség gondolata van benne. Észrevettük, hogy az utóbbi időben menekül a fiatalság a faluról, a legjobbak A női egyenjogúság legyen élő valóság S ezért itt meg kell mondani, Nógrád megyében is legyen vége annak, hogy mi a nők mellett csak úgy elmegyünk, és nem vesszük tekintetbe, hogy a nők nekünk árthatnak is és sokat használhatnak. A magyar 'alkotmány kimondja, hogy egyenjogú a nő és a férfi. Mi harcolni fogunk azért, hogy minden területen ott legyenek a nők. Ott legyen a dolgozó paraszt asszony, s ne azért menjen be esetleg a parlamentbe, mert szép matyóruhája van, hanem azért, mert a dolgozó parasztságot képviseli. A szónak és a tettnek egybe kell hangolódnia és ha mi kimondunk valamit, hogy egyenjogúság van, akkor ennek az egyenjogúságnak állni kell, akkor gondolni kell arra, hogy ennek az országnak a túlnyomó többségét a nők teszik ki. Meg kell mondjam azt is, hogy az ellenforradalmi események alatt soha annyi hűtlen nőt nem láttam, mint. Magyarországon, mert senki annyira passzív nem volt, pasz- szívak voltak, amikor a férjeik sztrájkoltak, ahelyett, hogy munkába küldték volna őket. De állítom, hogy a nők passzivitásáért elsősorban mi vagyunk a felelősek. Ha egy feleség nem érdeklődik a közügyek iránt, ha egy feleség nem végez társadalmi munkát,, a férfi a felelős. A fiatalokat neveljük a munka szeretetére Velünk szemben mindig azt mondogatták, hogy a kommunistáknak nincsenek erkölcsei. Nem igaz és Senkit sem tanítottunk lopásra. Régi szervezett munkások a legnagyobb nyomorúság alatt is megvetették azokat akik loptak. Kommunistáknak, szervezett munkásoknak és a munkásosztálynak, aki itt vezeti és átalakítja ezt az országot, példát kell mutatni, a milliók között kell élni. A mi erkölcsünk az mélyebb erkölcs, a jövő nemzedék számára szóló erkölcs, s mi felelősek vagyunk a fiatalokért. Munkásembereknek gondolni kell arra, hogy az októberi események alatt megfordították a fiatalság gondolkodását. Minden magyart testvérnek kiáltottak ki, szabadságról, meg demokráciáról kiabáltak. Hát milyen szabadság és demokrácia volt itt ezer esztendőn keresztül? És milyen szabadságot és demokráciát biztosít a munkásosztály hatalma? De vigyázni kell, mert a gyerekeik hamis kézbe kerülhetnek és hamis eszméket is megtanulhatnak. Még valamit szeretnék itt elmondani. Az utóbbi időben, nekünk harcolni kell a fizikai munka megbecsüléséért, már kezdenek munkás családoknál is érvényesülni, hogy bizonyos helyekre, könnyű munkára viszik gyerekeiket. íróasztal, fehér kabát ,ez lebeg sok családapa előtt. Ez a szellem tudják, hová hat? Vigyázzunk, mert ha nem neveljük gyerekeinket munkástiszteletre, becsületre^ akkor egyszer észrevesszük, hogy másként gondolkodnak, mint mi. Ebben az országban a bányászt tisztelni kell és becsülni azért, mert a legnehezebb fizikai munkát végzi, többszáz. méterre a föld alatt. De tessék megbecsülni a kohászt, a famunkást, péket, és mindenkit, aki ebben az országban életet teremt. (Folytatás a 3. oldalon)
