Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)

1958-09-10 / 71. szám

1958. szeptember 10. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Szovjet hősi emlékművet avattak a mátranováki bányászok Kedves ünnepség nyitotta meg a bányásznapot Mátrano- Vákon. Szombaton délután csak­nem háromezer ember részvételével avatták fel a szovjet hősi emlékmű­vet, amelynek építését április elején kezdték meg a bányá­szok. A hazánk felszabadulása ünnepén ejtett első kapavágás után többszáz bányász társa­dalmi munkája emelte egy csodálatosan szép park köze­pébe a hat méter magas em­lékművet, amelynek márvány­táblájába a hála és kegyelet szavait vésték. A szombat délutáni avató ünnepségen kedves vendégek is megjelentek. A mátramind- szenti bányászok meghívására eljött és felszólalt Marosán György elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, államminisz­ter is. Ott voltak az avatóün­nepségen a szovjet hadsereg képviselői, Pothornyik József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Szébányászati Tröszt igazgatója, Jakab Sándor elv­társ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei bizottságának első titkára, a helyi párt, tanács és más po­litikai és társadalmi szervek képviselői is. Együtt ünnepeltek a mát­ranováki bányászokkal a karcagi Béke Termelőszö­vetkezet negyven tagú küldöttségének tagjai is. Az ünneplőbe öltözött bá­nyászok és vendégek előtt Cser Gyula elvtárs, a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottságának elnöke mondott avató beszédet. Az ünnepség után baráti be­szélgetés kezdődött Mátrano- vák bányászai, dolgozói és a vendégek között. Vidáman telt a vasárnap délután alóságos hangyaboly volt vasárnap délután a vá­ros. Nemcsak a járda, de az úttest is tömve volt emberek­kel. Az egyik — talán gyöke­res salgótarjáni jegyezte meg: ennyi embert még soha nem hordott egyszerre hátán a sal­gótarjáni utca. Egyik csoport erre, a másik amarra tartott. Hiszen a bá­nyásznapi ünnepségeken arról is gondoskodtak, hogy gaz­dag legyen a szórakozási le­hetőség. Délután, alig az ebéd elfo­gyasztása után az emberek a város játszótere felé igyekez­tek. Itt a bányász fúvószene­kar térzenével kedveskedett nemcsak a salgótarjániaknak, hanem a vidékieknek is egya­ránt. Az indulók hangjai mel­lett íecsendültek a legszebb operett muzsikák is. Legtöbben azért mégis a SSE gyönyörű stadionja felé — hatalmas porfelhőt hagyva maguk után — igyekeztek egy nagyszerű mérkőzést várva a futballpályára. Futball cseme­gének Ígérkezett a SSE— Mis­kolci MTE fiataljianak ösz- szecsapása, még többen érdek­lődtek a „nagy derby” az MTK—SBTC mérkőzése iránt. (Igaz, a közönség nagy többsé­ge kellemetlen csalódással hagyta el a pályát.) De hiába volt az érdeklő­dés a kerek labda iránt, akadtak bőven hódolói a Ma­gyar Honvédelmi Sportszövet­ség fiataljainak is, akik bá­tor sportágban, a motorver­senyben mérték össze erejü­ket. S a kíváncsiskodók — csakúgy, mint a kora délu­táni ejtőernyősugrásnál itt sem csalódtak: nagyszerű ver­senynek lehettek szemtanúi. ^míg a futbalpályán, vagy a motorversenyen az elégedetlenség, vagy a bizta­tás hangjai szólaltak meg, addig a városban számosán a vendéglátóipar egységeit ke­resték fel. Itt biztatták egy­mást az emberek: igyál ko­mám, van itt bőven uru. Volt bizony, hiszen a Ven­déglátóipari Vállalat a kocs­mák mellett még tíz sátort állított fel a városban, ahol volt bőven enni és innivaló. Csak Salgótarjánban mint­egy egymillió forintos for­galmat bonyolított le a vál­lalat. Több mint 40 000 pohár sört fogyasztottak a vendé­gek. Ha kisebb mértékben is, de nagy volt a forgalom a cuk­rászdákban is. A több ezer adag fekete mellett 80 ezer forint értékű cukrászsüte­ményt és mintegy 24 ezer adag fagylaltot fogyasztot­tak a bányásznapi ünnepség résztvevői. S mire az éj sötétje vette birtokába a várost, az em­berek vidám kedvvel, jó han­gulattal keresték fel a sza­badtéri színpadot, ahol a Ma­gyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel ki­tüntetett művészegyüttese szerepelt. Az emberek csoportokba verődtek. Egyik helyen még Marosán elvtárs szavait idéz­ték az emberek, a másikon vi­szont az SBTC nagyon gyenge és kiábrándító játékán bosz- szankodtak. A fiatalok pedig még a további szórakozást választották: a bányász strandfürdőt keresték fel, ahol a késő éjszakai órákig táncolhattak 3zép, nagyon szép volt ez a nap. Méltó volt a bá­nyászok ünnepléséhez. Jól esik már a sör. TALÁLKOZÓ A BÉKE ÉS BARÁTSÁG JEGYÉBEN Nagysikerű béketalálkozó volt Bujákon Feldíszített lovaskocsikon, autóbuszokon, gyalog, éne­kelve özönlött a tarka soka­ság Buják felé, ahol béketa­lálkozót, béke nagygyűlést rendezett a Hazafias Népfront járási elnöksége a párttal, a tömegszervezetekkel. Festői helyen, a bujáki vár alatti réten rendezték be a gyűlés színhelyét. Sorra érkeztek a vendégek, fiatalok, öregek vegyesen. Leg­népesebbek talán a bujákiak voltak, de sokan voltak Posz­tóról, Ecsegről, Csécséről, a környező, s távoli falvakból. Az emelvényen a tari Vad­virág táncegyüttes hangulatos, műsoron kívüli szórakoztató zenét játszott. Az egyik közeli tisztáson a pásztói kiszesek csinos leány-tánccsoportja tar­tott egy utolsó főpróbát, kicsit távolabb országjáró Miska bá­csit vették körül szeretettel úttörői. Immár hagyományos jellegű a bujáki béketalálkozó; érzik az emberek: a béke, a barátság nagy jelentőségét. A béke ápo­lásának gondolatát állandóan felszínen kell tartani a lelkek­ben. A gyűlések, találkozók, rhind-mind állomásai, hasznos és emlékeztető állomásai a béke ügyének, hiszen a komoly szó mellett helyet kap. a ba- rátkozás, a megérdemelt szó­rakozás. Darvas József elvtárs, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke, a Béke Vi­lágtanács tagja, drámai sza­vakkal mondotta el stockholmi élményeit, találkozását az „atombombaí-emberekkel”, a japán küldöttekkel. Elmon­dotta, hogy mily nagy erő az emberek közti barátság. S ez a barátság, amely ezen a gyű­lésen, s hasonlókon kovácso- lódik, a béke záloga. A beszéd után — amely el­gondolkoztatta az embereket — felhangzott a hangszóróban a tánczene, népi zene, kezdődött a barátkozás, a megérdemelt szórakozás. Üjra kattogott a körhinta motorja, csodálatos tarka káoszban keveredett a találkozó öregje, fiatalja. Legnagyobb sürgés-forgás a laci-konyhák körül volt, ahol ínycsiklandozó illatokat len­getett a szél. Fényképezőgé­pek kattogtak, megörökítve a barátkozás, az új barátok cso­portjait, mintegy dokumen­tumként a későbbiek számára. Nagybajuszú magyarok tár­gyalták a világ folyását, köz­ben nagyokat haraptak a kívá­natos pecsenyékbe, sörrel öb­lítve le a zsíros falatokat. Délután 3 óra körül kezdő­dött a zsúfolt kultúrműsor. Jellemző, hogy távoli falvak­ból is eljöttek a kultúrgárdák, s mindannyian a legszebbet kí­vánták adni, hiszen jóbarátok voltak együtt. Sajnos külön-külön nem le­het értékelni az egyes csopor­tokat, mert a zsúfolt program nem teszi lehetővé. Színvona­las műsor szórakoztatta a 3— 4 ezer főnyi hallgatóságot, akik nagy figyelemmel szemlélték a bujáki KISZ-szervezet tánccso­portját, az ecsegi iskola-ének­kart, az énekművészeket, or­szágjáró Miska bácsi kacagtató műsorát. Minden kultúrcsoport lelke­sen készült erre a találkozóra, s a vendégek nem csalódtak. Beszéltünk 60—70 éves öreg nénikkel, akik „nem politizál­nak”, de gyalogoltak 7—8 kilo­métert, mert érzik, hogy a béke úgy kell, mint a minden­napi falat kenyér, s el akarják mondani az unokáknak, hogy ők is részt vettek egyszer bé­ketalálkozón. Nem történtek itt fogadkozá­sok, nem hangzottak el nagy szavak, a tények könyörtelen logikájából következik, s ezt mindenki érezte a leikével, a szívével: béke, barátság kell a világnak, hiszen a háború csak rom, pusztulás. A béke ma­gasztos eszméjének galambja röpködött az emberek fölött. Mindenki barátkozott, min­denkivel, vidám volt a hangu­lat, a műsor után táncra ke­rekedett a vendégsereg. Marosán György elvtárs beszéde Minden ember érezzen felelősséget a békéért (Folytatás a 2. oldalról) Az optimista emberek közé tartozom. Mindig azt szoktam mondani, hogy az I. világhá­ború eredménye volt a Szov­jetunió. A II. világháború eredményeként megszülettek a népi demokratikus országok és Kína. Ami Kínában és Szovjetunióban történik, s Csehszlovákiában fog történni öt—tíz év leforgása alatt, azon sokan csodálkozni fognak. A szocializmus építése nem si­mán, hanem ugrásszerűen fog haladni, s tíz év alatt nem fo­gunk ráismerni ezekre az or­szágokra. Optimista, vagy pesz- szimista valaki? Nézzünk széj­jel egy kicsit, nemcsak Nógrád megyében, vagy Salgótarján­ban, hanem nézzük Pekinget, Prágát, Moszkvát, nézzük Bu­karestet és Berlint és nézzük a világ hogyan megy előre. Ipari termelés tekintetében nekünk minden okunk megvan az optimizmusra, soha ilyen erősek nem voltunk, az ellen- forradalmi események össze­kovácsolták a munkásokat, de összekovácsolták a szocialista világtábort is. A szocialista vi­lágtábor egysége ilyen szilárd még nem volt és itt kell ne­kem most már utalnom a béke kérdésére is. A béke nemcsak a Szov­jetunió, a szocialista tá­bor ügye, a béke becsü­letes embereknek az ügye, s ezért valamit tenni kell. A háború nem azért nem tört eddig ki, mert az amerikai im­perialisták olyan nagyon sze­retnek bennünket. Nézzünk meg egy-két statisz­tikát, mindjárt látni fogják, hogy miről van szó. Hivatalo­san beismert adatok szerint az Egyesült Államok néhány gaz­dag családjának a vagyona 1937-től 56-ig hatszorosára, nyolcszorosára emelkedett. Nézzük csak meg a Dupont családot, amelynek 1937-ben 575 millió dollár vagyona volt. 1956-ban 4 600 millió. S mind­járt megtudjuk, hogy ki be­szélt az isten nevében, vagy ki az olaj nevében. Kié az olaj Közel-Keleten? A Kuwait-te- rületen Angliáé 50 százalék, az Egyesült Államoké 50 száza­lék, Perzsiában az angoloké 40, az angol-hollandoké 14, az Egyesült Államoké 40 száza­lék. 1957-ben Kuwaitból 488, Szaud-Arábiából 560, Irakból 280, Iránból 428 millió, összesen 1 milli­árd 50 millió dollárt hoz­tak ki, mint hasznot. Amikor most harc folyik a békéért, akkor mindekinek tudni kell elvtársak, hogy az olajról van szó. Mi azonban a fő erő, ami megakadályozta 13 éven keresztül a háborút? El­sősorban a Szovjetunió béke­politikája és a szocialista tá­bor ereje. Az egy milliárd em­ber az egy milliárdot jelent az iparban, katonai erőben és tu­dományban, s ehhez most már az arab egység jön hozzá, amely antiimperialista erő. tem a háborúról és a béké­ről. Keményen kellett, mert az én generációm nem lehet könnyelmű, az én generációm nak emlékezni kell. Ez azt je­lenti, hogy a háború nem ke­rülhető el? Nem elvtársak! A XX. Kongresszus tétele válto­zatlanul áll. A háborút el lehet kerülni, de ezért min­denkinek tenni kell valamit. A háború és a béke kérdése a bánya mélyén dolgozó bá­nyamunkás kérdése és a pa­raszt kérdése. Hogy mit tesz ezért? Dolgozni, harcolni, ne­velni, tanítani, harcrakész gyerekeket, hogy mindenki érezze a felelősséget, azért amit tesz. mi kommunisták és szer­vezett munkások, csak kettőt hagyunk hátra: a nevünket és a becsüle­tünket. Nevünk és becsületünk éljen örökké Ha a polgár meghal, akkor visszatekint haldokló ágyá­nál, hogy miért élt. Elmondja azt, hogy megnősült, három gyermeke lett, szerette a friss, ropogós kiflit, a haboskávét, pontosan teljesítette a hivatal­ban kötelességét, s meghalt. De ha egy kommunista hal meg, az elmondhatja magáról, hogy nekem is van családom, nekem is van három gyerme­kem, én is elvégeztem a dol­gomat, de nézzétek azt a ké­ményt és azt a házat, azt bá­nyát, azt a hidat, nézzétek meg a szputnyikokat, fent fut­va az égen, nézzétek meg a termelőszövetkezetet, ezt ha­gyom én vissza. Mit hagy egy bányász, egy paraszt a maga gyermekének, mit hagyunk mi hátra. Nevet és becsületet hagyni, gyárakat, bányákat, szép há­zakat, virágzó Magyarorszá­got, szocializmust hagyni. De ehhez mindenkinek készen kell állni, ha a párt majd újabb csatára hív, akkor egy­ségesen induljunk a szocia­lista Magyarország megterem­téséért. REKORD FORGALOM ná megmondani? Úgy tűnt, mintha az egész megye vette volna birtokába a várost. Bá­nyászok és gyári munkások, dolgozó parasztok, értelmiségi­ek— egész nógrádi népünk. A bányászok ünnepe volt ez? Elsősorban az övék, de találkozóvá, a munka ünne­pévé vált. Milyen jó volt, hogy a rengeteg ember, nem­csak puszta találkozót adott egymásnak, de úgy tűnt, mintha a sátrakban kiállított tenger sok áruval azt is bi­zonygatták volna; íme, mi ezt tesszük a közös asztalra, nézd és vásárolj. És vásároltak, ta­lán soha nem volt még ilyen mozgalmas két napja a tar­jám kereskedőknek. És talán annyi áru sem a városban. Vásárolt is mindenki, bányász és nem bányász. Már szombaton megkezdő­dött. Volt, aki a hűségjuta­lomból vásárolt, volt, aki a hűségesen, hosszú időn keresz­tül gyűjtögetett pénzből. Rá­dió, mosógép, függöny, sző­nyeg, bútor, könyv és lemez­játszó mind nagyon keresett cikk volt. Vitték is a vásárlók. Egy nyomdász, egy híján 200 darab 100 forintost fize­tett ki 250-es gyönyörű, fekete Pannóniá,jáért. Az igazi nagy népvásárlásra jellemző, hogy a bányász ün­nep alatt egyedül az Állami Áruház 2 millió forintot for­galmazott. Csak bútorból 20 vagon, motorkerékpárból 7 da­rab fogyott el. És, hogy a leg­kisebbekről, a gyerekekről sem feledkeztek el, mutatja a játékáru pavilon 40 ezer fo­rintos forgalma. A kereskedelem becsülettel kitett magáért — állta a vá­sárlók rohamát. JÁ11 a vásár. Az Állami Árú házban szinte mozdulni sem lehet, s a motorkerékpárok is gyorsan gazdára találtak. Köszönetnyilvánítás A Magyar Szocialista Mun­káspárt járási és Salgótar­ján városi végrehajtóbizott­sága köszönetét és elismeré­sét fejezi ki mindazon szerv­nek, szervezetek és intézmé­nyek dolgozóinak, akik a VIII. Bányásznap méltó ke­retek közti megünneplését munkájukkal elősegítették. Köszönet a város és a já­rás dolgozóinak és mind­azoknak akik a nagygyűlé­sen való részvételükkel kife­jezésre juttatták a Párt és a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány iránti ragaszkodá­sukat. Külön köszönetünket fe­jezzük ki a kereskedelem, a vendéglátóipar dolgozóinak, akik becsülettel helytálltak a bányásznapi vásáron, a nagymértékben megnőtt vá­sárlóigények zavartalan ki­elégítésében. az MSZMP Salgótarjáni Járási és Városi Végrehajtó Bizottsága. Ott állunk a tajvani igazság mellett Emlékeznek Önök az első vi­lágháborúra? Amerika és Ang­lia páholyból nézte végig. A másodikat Anglia már nem nézhette páholyból végig, egy harmadik világháború? Le le­het Budapestet rombolni? De New-Yorkot és Washingtont is le lehet rombolni. Nincsen elérhetetlen pontja a világ­nak. Most az amerikaiak pro­vokálnak Tajvan körül. Sze­retnék itt egy nyilatkozatot tenni pártunk nevében ezen a gyűlésen: üzenjük innen a kínai kommunistáknak, a 660 milliós kínai népnek, hogy nemcsak a magyar kommunisták, hanem az egész magyar dolgozó nép ott áll a tajvani igazság mellett, hogy az Kínáé legyen. Nagyon keményen beszél­Micsoda ünnep volt! Igazi, I a nép leikéből fakadó nép­I ünnep. Húszezren voltak, vagy még annál is többen — ki tud-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents