Nógrádi Népújság, 1958. szeptember (3[14]. évfolyam, 69-76. szám)

1958-09-10 / 71. szám

Közel harmincezer ember tüntetése Salgótarjánban a bányásznapon

A párt és a kormány a béke és a proletárinternacionalizmus mellett

ftzinte megszámlálhatatlan volt a soka- ság, amely ezen a gyönyörű, verőfényes vasárnapon elindult Salgótarjánba. Nagybátony, Mátranovák, Kisterenye, Róna, az összes környező bányák, falvak bányászai, hozzátartozók és olyanok is, akik nem a bányánál dolgoznak, már korán reggel útra keltek. Különvonatok és autóbuszok egész sora szállította a bányásznapi nagygyűlés résztvevőit. A bányászok mellett eljöttek Salgótarján gyárainak, hivatalainak dolgozói is és mindenki, aki egy nagyszerű élménynyel akart gazdagodni ezen a napon.

Még nem, volt fél tíz, amikor megindult a dolgozók felvonulása a kollégium kertbe. Egymást szorosan követve, 8-10-es sorokban hömpölygőit az emberáradat, egészen 10 óráig. Ä sorok között ott haladt Marosán György elvtárs is, valamint a megyei pártbizottság és tanács vezetői.

Régen volt már ennyi ember együtt Salgótarjánban. Fiatalok és idősebbek, bányászok,

vasasok, dolgozo parasztok es értelmiségiek hallgatták végig élénk és gyakori tetszésnyilvánítás közepette Marosán György elvtársat, a gyűlés előadóját. A hűs árnyat adó fák alatt sűrűn csattant fel az ütemes taps, a helyeslés, egyetértés kifejezése. Vezetők és dolgozók meghitt, felelősségteljes találkozása, tanácskozása volt ez a salgótarjáni vasárnap. Mintegy 24—26 ezer ember felemelő tüntetése volt a párt és a kormány, a béke és a proletárinternacionalizmus mellett.

A nagygyűlést Pothornyik József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója nyitotta meg. Emlékeztette a bányászokat a múlt rendszerre, arra a megbecsülésre, amelyben a felszabadulás óta részesülnek, s néhány fontosabb, időszerű kérdést vetett fel. Ezután úttörő kislányok virágcsokorral köszöntötték a kedves vendégeket, majd Marosán György elvtárs, államminiszter, az MSZMP Politikai . Bizottságának tagja emelkedett szólásra.

Engedjék meg, hogy legelőször is egy nagyon kedves kötelezettségemnek tegyek eleget, hogy átadjam a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és személyesen Kádár elvtárs üdvözletét. (Nagy taps.)

Száztizenegy esztendővel ezelőtt valahol Brüsszelben, vagy Párisban egy kávéház asztal mellett szövegezték meg az azóta világhíressé vált Kommunista Kiáltványt. — Marx és Engels ezt a kiáltványt a következőképpen nyitja meg:

„Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete. — Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen vén Európának

amikor bement professzor társai közé, azok éppen azon vitatkoztak, hogy a königriitzi csatát miért vesztették el az

Egymilliárd ember áll készen a világ megváltoztatására

Ezelőtt 22 hónappal folyt a vita ebben az országban, hogy tulajdonképpen mi volt Magyarországon : forradalom,

vagy ellenforradalom? Mi úgy tanultuk, hogy a vitát a tények döntik el. És én ezért szeretném itt elmondani a salgótarjáni bányászoknak, hogy mi 22 hónap után hogyan nyertük meg a tényekkel ezt a csatát. Valószínű, hogy itt is vannak, akik ezt a kérdést önmagukban még nem döntötték el. A bányászság és a munkásság ezt már eldöntötte. A munkásosztály ezt a kérdést el tudta dönteni, mert a munkás és az értelmiség között — véleményem szerint — van egy hallatlan nagy minőségbeli differencia. A munkás, a bányász, a dolgozó paraszt először hiszi a marxizmus-leni- nizmust, a Kommunista Kiáltványt, és aztán tanulja meg. Az értelmiségi viszont először megtanulja és csak azután hiszi. Az első az mindig szilárdabb, mert az oszályöntudat- ra épül. (Taps.)

Hogyan is álltunk mi a 22 hónappal ezelőtti kérdéssel, forradalom, vagy ellenforradalom zajlott-e le Magyar- országon? Beszéljenek a tények.

És nem szabad nekünk felejteni. Egyébként nagyon rossz tulajdonsággal rendelkezünk: a jókat mindenki hamar megszokja, a rosszakat igyekszik elfelejteni. Pedig a rossz alkalmas arra, hogy iskola példáját adja, mit kell tenni.

S ezért én elhoztam magammal egy néhány történelmi mazsolaszemet. Nem személyeskedésként, de azoknak, akik eddig nem értettek a szóból. Mélyen kell, hogy beleivódjon az igazság és a tény az emberekbe, Magyarországon forradalom, vagy ellen- forradalom volt-e?

Nézzük a képet. A felsőház volt Magyarországon az a parlament, amely végsőfokon el- iöntötte, hogy milyen törvények hoztak, mert nem igaz, '

ezer ember, a földbirtok 35 százalékán, 50 katasztrális holdon felül — ebben a kulák, a nagybirtok és az egyházi birtok is benne van — osztozkodott 28 ezer ember, a földbirtok 53 százalékán. Ez van e statisztika mögött. Az ellen- forradalom szószólói ezt akarták visszahozni?

A harc, amelyet a Magyar Népköztársaság ellen indítottak, nem másért, hanem a 100 és ezer holdakért, a gyárakért, a bankokért folyt. Az imperialisták és szekértolóik fogtak össze, hogy ismét meg- döntsék a nép ualmát, mint 1919-ben. Akkor az imperializmus összefogott minden antidemokratikus erőt, hogy vérbe fojtsa a Magyar Tanács- köztársaságot. Mi történt 1956- ban? —

1919-ben mi segítettük a Szovjet Köztársaságot az intervenciósok elleni harcában. Most 1956-ban már nemcsak a Szovjetunió, hanem Csehszlovákia és románia segítségét is megkaptuk az ellenségeink elleni harcban.

tunk és vagyunk. Az ellenforradalom ennek a szocializmusnak és barátságnak a fáját gallyaiban leverhette, de a gyökerét nem sérthette meg, ez a gyökér nagyon mélyen van a salgótarjáni, tatabányai, komlói, pécsi bányászok szivében és a parasztok lelkében is, mert ők tudják, hogy ez mit jelent.

Az úr különböző kérdéseire válaszolva, mondottam, hogy nézze kérem, a kormányzás az egy nehéz művészet és mi is kezdjük megtanulni. Tudni kell bánni a munkásosztály hatalmával és ha jól bánunk ezzel a fegyverrel, akkor az eredmény nem maradhat el.

(Folytatás a 2. oldalon)

A bányászok megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművé

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I

■■■... Népnjság

AX MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XIV. ÉVFOLYAM 71. SZÄM ARA: 60 FILLÉR

1958. SZEPTEMBER 10.

Marosán György:

Egységesen, újabb csatákra a szocialista Magyarország felépítéséért

minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök..

Száztizenegy esztendő zajlott el azóta. Száztizenegy esztendő után elmondhatjuk, a történelem igaz, leckéje szerint a kommunizmus már nem kísértet, hanem valóság,

mert a földnek

egymilliárd embere magasra tartva a világ pro- letáriátusának vörös lobogóját indul olyan győzelemre, amely megdönti ezen a világon a kapitalizmust és békét, szabadságot, szocialista világrendszert fog alkotni.

osztrákok és miért nyerték meg a németek és milyen kihatással lesz ez a világtörténelemre. S ez az öreg profesz- szor azt mondotta a többieknek: „Ötven esztendő múlva a kutya sem fog vitatkozni a königrätzi csatán. De ami a másik szobában történik, annak a jegyében alakítják újjá a világot.” Valamikor a bur- zsoá rend, amikor hatalomra jutott a nagy francia forradalom idején, megszületett egy jelszó: „Mi, a harmadik rend”, * akkor mondta egy híres pap: „Ma semmi, holnap minden!” 8 száztizenegy esztendővel ezelőtt, amikor útjára indították a Kommunista Kiáltványt, akkor a negyedik rend jelentkezett a történelem színpadán, 6 e negyedik rend egymilliárd emberrel áll készen, hogy megváltoztassa a valójában forrongó társadalmi világrendünket egy békés világ felé. (Nagy taps.)

Valaki megkérdezheti tőlem, hogy mi köze van mindennek a bányásznaphoz? Nos, e bevezetés után engedjék meg, hogy én — mondjuk — a napirendi kérdésre térjek a száztizenegy esztendővel ez<- előtt megírt Kommunista Kiáltvány szellemében.

Nem szabad elfelejtenünk a rosszat, a múlta

Mi mindig úgy tanultuk, hogy a történelem azért íródik, hogy tanítómestere legyen a népnek. És mi, akik a kommunizmus eszméit képviseljük, szervezett harccal, most már száztizenegy esztendő után elmondhatjuk, hogy mi tanultunk a történelemből. De vajon, kérdés, hogy más is ta- fiult-e belőle? 80—90 esztendővel ezelőtt, amikor valahol Párisban Zola talán a legszebb könyvet a bányászokról megírta, akkor ebben a könyvben van három-négy olyan bányász, akik az internacionalizmus lobogója alatt szervezkedtek.

Valahol Berlinben, az 1870- ts esztendőben a filozófiai és irodalmi tanárok, történészek találkoztak a szokásos sör- ssarnokban. Az egyik filozófiai professzor késve érkezett a sörcsarnoki megbeszélésre, és véletlenül , siettében nem 4 szokásos szobába nyitott be, hanem egy másikba. Megállt egy percre, hallgatta a nem arakat kifejező társaságot, akik vitatkoztak azon, hogy meg kell alakítani a német munkásegyésületet. S aztán,

hogy a törvényeket „odafent” hozzák. A törvényeket mindig idelent hozzák, bár hivatkoztak arra, hogy azokat „fentről” sugallják. (Nagy taps.) — Hogy is nézett ki ez az előkelő testület 1939-ben: a Habsburg- monarchia teljes korú, 24 éves és idősebb tagjai, hercegek, az egyházak nagyjai: herceg- prímás, püspök, prépost, apát és ehhez hasonló 29, koronaőrök: egy gróf, egy báró, a legfelsőbb bíróság elnöke, a

Emlékeznek önök arra a jelszóra, amit a klerikális reakció, és al 'megszédült — állítólag tisztességes — magyarok kiadtak, hogy minden magyar testvér. Hát bocsánatot kérek, nekem nem testvérem Mind- szenthy. Egyszerűen azért nem testvérem, mert ezer évig ő és mögötte mások, akik „kormányozták” ezt az országot, felelősek, hogy mi úgy éltünk, ahogy éltünk. Nekem testvérem a cseh munkás és paraszt, a román, a szovjet, az angol és az amerikai. (Taps.) De nem testvérem Mind- szenthy és az Eszterházi herceg. Az iskolában és a családban engem mindig arra tanítottak, hogy Istennek tetsző cselekedet, ha szegényeken segítünk. És én próbáltam ; ezt az Istennek tetsző csele- : kedetet felnőtt koromban reá- ■ lizálni. S amikor felléptem — j mint ahogy a bányászok fel- 1 léptek —, hogy ne kelljen hét . napot dolgozni egy héten ne- i kém és péktársaimnak, akkor 1 ezt azért tettem, hogy meg- i szüntessük azt a rendszert, 1 amely a szegénységet szüli. — l Amikor mi, bányászok éhség- i felvonulásokat rendeztünk, vagy pékek sztrájkoltunk, r vagy a parasztok ökölbe szorított kézzel harcoltak egy fa- \ lat kenyérért és emberi szóért, c akkor nekünk azt prédikálták , a földön, hogy nyugalom, majd i a másvilágon jobb lesz. És mi 1 erre azt feleltük, hogy kérem, rendben van, de mi ezen a világon akarunk mennyorszáhonvédség főparancsnoka, a MABI és az OTI elnöke, aztán az örökös főrendi családok képviselői 38-an, ezen belül 31-en földbirtokosok. Harminckét gróf, öt báró, egy herceg. Aztán jöttek a törvény- hatóságok megbízottjai, szervezetek és intézmények képviselői— azt mindenki tudja, hogy kit képviseltek. Ezt követte nagybányai vitéz Horthy Miklósnak 43 emberből álló sírig tartó, úgynevezett állandó kinevezése. A 43-ból 11 miniszterelnök, vagy ‘ volt miniszterelnök, miniszter, bankvezér, földbirtokos. Ezen belül öt báró, 4 gróf, egy herceg. A végén, de nem utolsósorban a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségét, a magyar tőkét képviselte Budai Goldberger Leó, Chorin Ferenc stb.

Kedves barátaim, elvtársaim! Nem ez a szám az érdekes, bár ez is izgalmas, hanem ami e számok mögött van. — Mit mutatnak ezek a számok? Magyaroszágon ugyanebben az időben 16 millió katasztrális holdon osztozkodott egy millió 800 ezer fő. Félholdig osztozkodott 1 millió 400 ezer ember, a földbirtok 12 százalékán 5 holdtól 50 holdie 428

Népünk a szocializmus mellett döntött

got, s majd a másvilágon alkuszunk, ha ott leszünk. — Ugye milyen komikusán hangzik. De vajon két percig gon- dolkodtak-e rajta az emberek? Pedig amikor az októberi ellenforradalmi események alatt föllépett Mindszenthy és Eszterházi herceg, akkor a paraszt lába alatt megmozdult a föld. Éppen ezért magyarázhattak Pesten az urak, papok,

írók magyarságról, szabadságról, a parasztság nem hallgatott rájuk.

Amikor választani kelletett, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a szovjet fegyverek, vagy Eszterházy és az amerikaiak között, akkor minket választott a bányászság a parasztság elsősorban.

A szovjet-magyar barátság gyökerei kitéphetetlenek

Különböző külföldi urak szoktak meglátogatni, hogy beszélni szeretnének velem. — Vemrég járt itt egy angol úr, ikit én még 1946-47-től ismerek. És különböző — állítólag - kényes kérdést tett fel. Én ninden kényes kérdésre vá- aszolni szoktam. Azt mond- a, hogy meglepő az a konszo- idáció, ami maguknál van, és rülönösen meglepő a szovjet— nagyar barátság mélysége. — 3edig semmi meglepő nincs lenne, mert a munkásnál, pa- asztnál és a haladó értelmiség egy rétegénél a szovjet— nagyar barátság nem 1945-ben kezdődik el. Mi ezelőtt négyén esztendővel ontottuk az létünkét és vérünket, hogy a szovjetunióban győzzön a for- adalom és az megvédhető 3gyen.

Nem új dolog az, hogy

mi szovjet barátok vol-