Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-06 / 61. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 1958. augusztus 6. A magánkmiparosok tevékenysége a népi ellenőrzés tükrében A salgótarjáni kisiparosok állampolgári kötelezettség tel­jesítését vizsgálta az elmúlt hetekben a Salgótarjáni Vá­rosi Népi Ellenőrző Bizott­ság. A vizsgálatot végző ellen­őrző csoportok tevékenysége széles körben kiterjedt annak megállapítására, 'hogy váro­sunk kisiparosai milyen mér­tékben tartják be a rájuk vonatkozó kormányrendele­teket és mennyiben járulnak hozzá népgazdaságunk erősí­téséhez. Az ellenőrzések bizony né­hány pozitív eredménytől el­tekintve, sokrétű hiányossá­gokat hoztak felszínre, ame­lyek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy kisiparosainkra és tevékenységüket ellenőrző szervekre még sok feladat vár. Köztudomású, hogy a nem­zeti jövedelem gyarapításá­ban kisiparosainknak is — erejükhöz képest — ki kell venni részüket. Ehhez kap­csolódik a részükre kötelező­en előírt pénztárkönyv veze­tése, a felhasznált anyag­gal történő elszámolási kötelezettség és nem utol­só sorban az alkalmazot­takkal kapcsolatos szo­ciális jellegű rendelkezé­sek betartása. Ennek megfelelően tudják rájuk az adót kivetni. Hogy ezen a területen még nincs minden rendjén, bizonyítják az alanti megállapítások. Helyes és tartalmilag is jól vezetett pénztárkönyvet talált a vizsgálat Dancsó Jenő la­katosnál. Úgy a bevételi, mint a kiadási tételek szabály­szerűen, bizonylatokkal van­nak alátámasztva. Nagy többséget tesznek ki azonban azok, akik nem tulajdonítanak kü­lönös fontosságot a pénz­tárkönyv vezetésének. Gondatlanul és felelősség nél­kül végzik az azzal kapcso­latos munkát, jóllehet annak elvégzése nem jelent különö­sebb nehézséget. Szabó István asztalos pénz­tárkönyvében több magas ösz- szegű bevételi tétel szerepel. Mindezek ellenére nincs meg­indokolva egyetlen tétel sem megfelelő számla másolattal. Gyémánt Ferenc kályha­tisztító pénztárkönyvében a kiadási oldalon 4.90 helyett 490 forint, majd 99.60 forint helyett 966 forint összegű könyvelést talált a vizsgálat, ugyancsak feltalálható volt két kiadási bizonylat 148.80 forint összegben, amelyek nem voltak elkönyvelve. Horváth András kőműves pénztárkönyvében szereplő összegek 600 forint havi át­lagos bevételt mutatnak, ez­zel szemben egy-egy alkal­mazott részére munkabér cí­mén havi 2000 forint össze­get vezetett be kiadásként. FELHÍVJUK az állami gazdaságok, gépállomások ( és termelőszövetkezetek fi­gyelmét, hogy a PATAKI KOSSUTH TSZ- nél GÉPI kukoricamorzsoló van eladó Átvehető könyvjóváírással vagy bank átutalással. Pál Sándor üveges és Szlivka Gyuláné fényképész «pénztárkönyveiben a július 7-i vizsgálat még a június hav.i bevételi és kiadási té­teleket sem találta bevezetve. A fentiekkel szemben még súlyosabb hiányosság volt tapasztalható Orbán Sándor kőműves és Révai Sándor villanyszerelő kisiparosoknál, akik egyáltalán nem vezetnek pénztárkönyvet, arra való hi­vatkozással, hogy arra a mai napig senki sem hívta fel a figyelmüket. Ponyi Sándor arra hivat­kozót, hogy pénztárkönyvét egy általa megbízott magánszemély vezeti, sem a pénztár- könyvet nem tudta elő­mutatni, de semmiféle tájékoztatást nem tudott adni tevékenységével kap­csolatban. Kovács Vincze autószerelő hitelesítetlen könyvben veze­tett 1957 évben némi feljegy­zést, azonban 1958. I. félévé­ben már nem vezetett sem­mit és bizonylatokat sem tu­dott felmutatni. A felsorolt megállapítások arra engednek következtetni, hogy kevés «ki­vétellel a kötelező pénztár- könyv vezetését elhanyagolják és az azokba bevezetett adatok kevés alapot szolgáltatnak az állampolgári kötelezettség tel­jes ellenőrzésére. Helytelen kapcsolatot tárt fel a vizsgálat az alkal­mazottak bérfizetésével kapcsolatban is. Ugyanis az alkalmazottak nem szabályszerű bérfizetési lapon, vagy ahhoz hasonló hivatalos papír alapján veszik fel já­randóságukat, hanem a kis­iparosok „zsebből” fizetik őket. Az ilyen gyakorlat viszont visszaélésekre adhat okot, elsősorban az SZTK felé, más­részt az alkalmazottal szem­ben és nem nyújt semmi tám­pontot annak" ellenőrzésére, hogy az alkalmazott tényle­gesen megkapja-e munkája ellenértékével arányos mun­kabért. így az egyik ellenőrző cso­port kevésnek találta Kovács Vincze autószerelőnél alkal­mazott segéd 7 forintos óra­bérét, mivel hasonló szak­munkás nomenklatúrája több bért biztosított a bemondott 7 forintnál. Az ellenőrzés feltárta azt a helytelen irányzatot, hogy egyes magániparo­sok csak a közületeknek végzett munkát vezetik be a pénztárkönyvekbe. Ez a szemlélet szöges ellen­tétben van kormányzatunk «azon irányelvével, hogy a szocialista ipar fejlesztése mellett hasznos, a nép javát szolgálhatja a kisipar olyan területen, ahol a lakosság va­lóban fennálló igényét elégíti ki. Megállapítást nyert, hogy Dancsó Jenő nagyobb­részt közületek részére dol­gozott és a lakosság közvet­len szükségleteinek kielégíté­sére alig 10 százalékos tel­jesítményt végzett. De sorol­hatnánk még másokat is, akik tevékenységük nagyobb részét közülietek és nem a lakosság felé végzik, pedig elsősorban a lakosság szükségletét kel­lene kielégíteniük. Ellenőrzésünk segítő szán­dékú, oktató jellegű volt és marad további munkánk so­rán is, A ménkesi taggyűlés néhány tanulsága de tudomásul kell venniők az érdekelteknek, hogy a törvények betartásának számonkérését soha el nem mulasztjuk. Úgy gondoljuk, a mos­tani ellenőrzésünk is segített a kisiparosoknak, a tes­tületi és felügyeleti szer­veknek is és ami a legfonto­sabb, ellenőrzésünket a la­kosság érdekében végeztük, mivel a kisipari tevékenysé­get a lakosság szolgálatába kell állítani. További munkánk sikeréhez kérjük városunk lakóinak se­gítségét, tegyük az ellenőr­zést valóban társadalmi ügy- gyé, forduljanak bizalommal közérdekű bejelentéseikkel, panaszaikkal a Városi Népi Ellenőrző Bizottsághoz. Dics«éret illeti a vizsgála­tok elvégzésében tevékeny­kedő népi ellenőröket, akik átérezve, hogy dolgozó né­pünk küldötteiként, a közös­ség érdekében vállalták fel­adatukat, legjobb tudásukkal, odaadóan és közmegelégedés­re végezték el. Salgótarján Városi Népi Ellenőrző Bizottság Nehéz a ménkesi kommu­nistákat egybehívni a tag­gyűlésre. Hétköznapokon há­rom műszakharmadban dol­goznak, s ami. talán még ne- hezébbé teszi, több mint öt faluból járnak a dolgozók az üzemibe. így született meg az elhatározás, a párttagok­kal való beszélgetés révén, hogy a taggyűlést vasárnap délelőtt tartják meg Nemű­ben. Már tíz óra előtt gyüle­keztek a helybeliek, sőt meg­érkeztek Dorogházáról és a környező falvakból is. A Mén­kesen dolgozó bányászok zöme kétlaki dolgozó, s több­ségük rendelkezik 2—3 hold földel. Épp ezért figyelték az érkezőket, eljön-e minden­ki? A megjelenés ugyan nem volt teljes, de a párttag­ság több mint 75 száza­léka megjelent. A titkári beszámoló foglal­kozott a három éves tervvel s az új pártoktatási év elő­készítésével. A beszámoló — mint a hozzászólók jelentős része el is mondotta —, jó s hasznos volt. . /Kár (oltjiuik az előkészületek auifindm 20 mvij iin nép!és éré Bányásznapi verseny indult Az első félév eredménye után (pénteken a nógrádi me­dence bányáiban röpgyűlése- iket tartották a bányászok. A bányák vezetői, igazgatói, fő­mérnökei, és szakszervezeti elnökei ismertették a máso­dik félév műszaki feladatait. A péntek reggeli és délutá­ni műszakváltáskor tartott röpgyűlések egyöntetű véle­ménye alapján augusztus 1-vel bányász­napi verseny indult a szénmedencében. A verseny fő célkitűzése a szén minőségének javítása és termelési költségeinek csök­kentése. A bányásznapig pél­dául 350 ezer forintot akar­nak megtakarítani, termelési költség terveikhez képest szénmedencénk bányászai. Az ilyenirányú termelés leg jobbjai részére a tröszt céljutalmat tűzött ki. A vájárok, csillések és más fizikai dolgozók kö­zűi a legjobbak 130 ezer forint jutalmat kapnak a bányásznapon. 4AAAAAÁAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4.AAAAAAAAAA/ / NÓGRÁD megyei terményforgalmi vAllalat í értesíti a dolgozó parasztságot, hogy a tavalyi tér- i ményfelvásárlási árak változatlanul érvényben van- * nak. v 1 mázsa 215.— Ft ► 1 mázsa 195.— Ft l 1 mázsa 200.— Ft J 1 mázsa 190.— Ft í * szerződés esetén mázsánként ! Búza Rozs Takarmány árpa Zab Sörárpa értékesítési 270.— Ft. Szerződésen kívül szabad készpénzes el- í adás esetén 260.— Ft. Csere esetén 10 kg. sörárpá- £ ért 100 kg takarmányrépát és még 60 Ft készpénzt j fizetnek mázsánként a Terményforgalmi telepei, illetve f a bizományi földművesszövetkezet. ► ► Nógrádi Népújságban Még augusztus eleje van, de szerte a megyében már megindultak az előkészületek augusztus 20., alkotmányunk napjának méltó megünnep­lésére. Az idei augusztus 20. ünnepet mint eddig is a munkás-paraszt szövetség erő­sítése jegyében tartják. De az idén jobban«, m|int az előző években ki kívánják hangsúlyozni, hogy az augusz­tus 20. ünnepség nem csupán a falu, hanem a város, a munkásosztály ünnepe is. Az ünnep megrendezésének előkészítésére a párt-, tömeg­es egyéb társadalmi szervek­ből bizottság alakult, amely első megbeszélését hétfőn a reggeli órákban tartotta. A bizottság ülésén az ün­nepséget illetően meghatároz­ták a feladatokat. Többek ■között: az acélárugyárban ezen a napon ünnepük a gyár fennállásának 90. évforduló­ját — mint ezt már jeleztük. Az ünnepséggel kapcsolatban már folynak az előkészületek. Mint tervezik nagyszabású műsor lesz a sportpályán, díszelőadások a művelődési házban, így szórakoztatják az ünneplő közönséget. A bizottság megvitatta a vidéken rendezendő ünnepsé­geket is. Többek között szóba került a galgagu.tai ünnepség, amely augusztus 20-a alkal­mából lesz. Itt rendeznek meg e,gy nagyszabású nemzetiségi napot. Augusztus 20-a alkal­mából a Nőtanács is — amely képviseltette magát a bizottsági ülésen — bejelen­tette, hogy munkás- és parasztasszony ok találkozóját tervezik Salgótarjánban. Mindent összefoglalva: igen gazdag változatosnak Ígér­kezik az idei augusztus 20-a, alkotmányunk napjának ün­nepe. Tiltakozó békegyíílések Nagybáfonyban az imperialisták háborús mesterkedései ellen Augusztus 3-án békegyűlé­seken tiltakoztak Nagybátony község dolgozói az imperialis­ták háborús kísérleti ellen. Felháborodva ítélték el a tanácskozások meghiúsítását célzó mesterkedéseiket. A békegyűléseket a Hazafias Népfront bizottság és a nő- tanács tagjai tartották. A község különböző pontján rendezett öszejöveteleken egy-egy helyre 20—30-an jöt­tek össze és a gyűléseken a község asszonyai is kifejezték elszánt akaratukat, hogy min­dent megtesznek a béke megőrzéséért. A gyűlések után tiltakozó táviratot küldtek továbbítás végett a Hazafias Népfront Országos Központ­jának, amelyen sok-sok fiatal és idősebb édesanya tett hi­teti aláírásával is >a béke mellett. Már a jövő évre készülnek — A Balassagyarmati Vá­rosi KISZ-foizottság minapi végrehajtó bizottsági ülésén már az új oktatási év előké­születeivel foglalkozott. Elha­tározták, hogy az előadói cso­portot — «többségét tanárok alkotják — 15 főről 20-ra emelik. Az előadói csoport tagjainak még az oktatási év megkezdése előtt egész- na­pos megbeszélést tartanak, ahol a tananyag ismertetése után az oktatás módszereit vitatják meg. A legtöbb hozzászóló a hároméves terv célkitűzései­vel foglalkozott. Nagyon he­lyesen bírálta a beszámolót Nagy Béla elvtárs, amikor ar­ról beszélt, hogy alaposabban kellett volna a terv ismer­tetéséről szóló részt elkészíteni. Hallottak a jelenlévők az ipar, a mezőgazdaság fejlesz­téséről, de arról is szerettek volna hallani, mit kap a terv­időszak alatt szénbányá­szatunk. Mit kap a nógrádi szén­medence, s ezen belül mit a ménkesi üzem. Tény, hogy bányászainknak nem közöm­bös az ipar, a mezőgazdaság fejlődése, de emellett első­sorban saját helyzetük, fej­lődésük érdekelné a leg­jobban őket. Röviden így lehetne jelle­mezni a ménkesi kommunis­ták taggyűlését. A tanulság — amin érdemes elgondolkod­ni —, hogy még mindig prob­lémák vammalk a bizalmiak, a népnevelők munkájában. Ezt bizonyítja a tagság 25 százalékának távolmaradása. S ami talán «a legnagyobb hiba, a taggyűlés nem fog­lalkozott a (távolmaradók: ügyével. Pedig a szervezeti sza­bályzat félreérthetetlenül kimondja, minden párt­tagnak kötelessége részt venni a párt rendezvénye­in. Mivel a taggyűlésen nem fog­lalkoztak a távolmaradókkal, így nem is remélhető az okok felderítése és megfelelő intézkedés. Pedig jó lett vol­na, ha a távolmaradók is hallották volna a beszámolót. Mert vajon hogyan folytat­nak felvilágosító munkát a pártonkívüli dolgozók között, amikor ők sem ismerik ter­vünk célkitűzéseit. A másik jelenség — mely­ről beszélnünk kell —, a még fellelhető fegyelmezetlen­ség. Mivel a kultúrház nagy­termében nem lehet dohá­nyozni,a beszámoló után öt perc szünetet tartottak. Nem tudni miért, de a szünet után a jelenlévők száma érezhető­en megfogyatkozott. Hogy miért és hová ment el a ko­rábban jelenlévők 5—10 szá­zaléka, nem tudni, hiszen még a taggyűlés nem ért véget. A fent említett hibák elle­nére is elmondható, hogy a vasárnap megtartott taggyűlés eredmények vottt. A párt­vezetőség számára azonban szükséges, hogy levonja a tanulságokat is. S ha a hibákat kiküszöbölik, hisszük, a ménkesi kommu­nisták még jobb eredménye­ket érnek el. —tob— NÉVTELENÜL Tudom, most félredobom az ígért szót, s vétek az íratlan erkölcsi szabályok ellen. Azt ígértem, hogy hallgatok és még nem kaptam felnatalma- zást, hogy sorokba foglaljam azt a nagy élményt, amely az egyik hivatásos, de névtelen pártmunkás barátomat először megkeményítette. Aztán vitte őt, hogy végig járja a kutatás nehéz kálváriáját, amely meg­nyugtatta és erősíttette hitét, hogy az igazság kereséséért érdemes fáradozni. Egy nagyon fontos vezető szerv párttaggyűlésén vettem vele részt. Hivatását teljesítette, amikor szerényen meghúzód­va a hátsó sorokban minden idegszálával figyelte a taggyű­lés munkáját. Arca nyugodt volt, tekintete elmélyült. En­gem már nem is a taggyűlés kötött le, hanem ő. Mi taga­dás, csodáltam, hogy a szabad frisshumorú, szellemes ember munkájában mily komollyá tud lenni. Az arca hívta fel a figyelmemet arra is, hogy nem mindennapos dolog történik ezen a taggyűlésen. Igen, az arcán egy megdöbbenést lát tam, majd mély gondolatokat. Ült a sarokban és számára már csak egy volt: meggyőződ ni, vajon bölcs marad-e a tag­gyűlés? Az emberek arca gondtól terhes volt. A légkör feszült lett■ A szavak cikáztak, mint vihartjező villámok. Mindezt az okozta, hogy Bakos János a szerv vezetője szót kért, s mint akinek égeti kezét, két ujja között tartva egy levelet lobogtatott. — Tímár elvtársat terheli ez a levél. A benne foglalt vádak súlyosak. De talán ol­vassa fel maga Tímár elvtárs — s máris nyújtotta, mint aki egy kellemetlenségtől akar szabadulni. Tímár a harmadik sorban ült. Először értelmetlenül nézett szét. Akkor kezdett feleszmél­ni, amikor látta, hogy minden szem rászegeződik. Elsápadt- Segélytkérőn kapkodott tekin­tete, de az arcok hidegek ma­radtak. Zavarában végig simí­totta kopasz fejét. Bakosra nézett és egy beteg mosolyt erőltetve, átnyúlt a levélért. Amikor elérte, keze megreme­gett. — Olvassa csak! — sürget­te őt Bakos. Csend volt. Csak Tímár gyors lélegzete hallatszott- A levél széthajtása is hangos­nak tűnt. — Halljuk! — sürgették most már többen. Tímár olvasni kezdte. A hangja erőtlen volt. Rászól­tak: „Hangosabban“ összerez­:ent és felemelte hangját, de íz is úgy remegett, mint a reze. „Az indított bennünket a levél megírására, mert tud­juk, hogy Tímár elvtárs fon­tos és bizalmas vezetőhelyet tölt be. Ennek ellenére olyan személlyel tart kapcsolatot, aki az ellenforradalom alatt fegyverrel támadta a népi demokráciát. Ezzel poharaz- gat, sőt, lakására jár vacso­rázni...“ Eddig jutott az olvasással, de a verejték már kiverte homlokát. Leengedte kezét, arcát harag szorította és ki­tört belőle: — Nem igaz! Most már többen rászóltak, hogy csak folytassa. Nem volt már ura akaratának, folytatta. „...Ez a személy Tímár elv­társ közbenjárására kibújt a felelősségrevonás alól. Sőt, már több becsületes embert megelőzve, megkapta az er­kölcsi bizonyítványt is.“ — Elvtársak, ez hazugság!-.. En nem is olvasom tovább ezt a levelet — és visszaadta Bakosnak, ki monoton hangon tovább olvasta. Lényegesebbet azonban már nem tartalma­zott. Amikor befejezte leült és várt. Csend volt. Tímár fel­ugrott. Rázta az indulat, na­gyot akart kiáltani, de rászeg- ződött tekintetek álat össze­roppant és nagyon csendesen mondta: — Vizsgálják meg elvtár­sak! S ha ebből igaz egy szó is, zárjanak ki. — ezzel leült s magábaroskadt. A taggyűlésen feltámadt a vihar. Hol az indulatok hullá­mai csaptak fel, hol a meg­fontoltság fékezte az indula­tokat. Talán csak ketten hal- gattak- ö, a pártmunkás és Tímár. Mindketten a maguk módján. Tímár összetörtén, ö a gondolatok terhével bir­kózva. Ne gondoljuk, nem történt regényes dolog. Az alapszer­vezet bizalmat szavazott a ve­zetőségnek, hogy vizsgálja meg Tímárra nehezedő váda­kat. Aztán majd kimondja az ítéletet. Nehéz, felelősség sú­lyától terhelt munka követke­zett. Immár egy évtizede ve­zető szervben becsülettel dol­gozó párttagról volt szó. Vég­zetessé válhat az elhamarko­dott Ítélet. De felszínre kerül­het egy mocsárba süllyedt magatartás is, amely már nem csupán Tímár ügye, ha­nem a társadalomé. Ezért ka­pott felső szervétől megbíza­tást Ö is, a hivatásos párt­munkás az alapszervezet tá­mogatója: kísérje figyelem­mel, mélyreható, emberséges lesz-e a levélben összecsomó­zott vád kibontása. A levél aláírója két asszony. Mind­kettő párttag. Az egyik közeli községben laknak. Itt lakik a bűnrecsábítássál terhelt em­ber is. Üzletet vezet. A never

Next

/
Thumbnails
Contents