Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)

1958-08-06 / 61. szám

*1958. augusztus 6. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Á 8. vasutasnap előtt Ä vezetők megbecsülése Megyeszerte készülnek augusztus 10-re, a 8. Vasutasnap­ra. Újabb munkasikerek, szépen kicsinosított állomások, a kultúrműsorok próbái jelzik, hogy ünnepre készülnek vas­utasaink. m Nagybátonyból írányvonatot indítanak A nagybátanyi vasútállo­más dolgozói az ünnepre új ruhába öltöztetik az állo­mást. A vasutasnap reggelén irányvonatot indítanak Buda- pest-Ferencvárosra. Most fo­lyó versenyükben már az él­A szécsényi állomás, cso- sportjában, az elsők között van. Beneveztek a „minta -szolgálati hely” versenybe is. Most tnár hónapok óta állan- tdóan javulás jellemzi mun­kájukat. Amíg tavaly rend­szeres volt a lemaradás, ad­dig az utóbbi negyedévben Két napos ünnep kereté­iben, már szombaton megkez­dtük az ünnepségeket Pásztón. Első lépésként megkoszorúz­nák az elesett szovjet hősök emlékművét, majd ünnepi ^gyűlést tartanaik. A vasárna­Megyénk egyik legforgal- snasabb állomása Nógrádkö- vesd. Naponta 150-155' kővel, 'terménnyel megrakott vagont továbbítanak. A vasutasnapi-------------­Eg yik legmodernebb kőbá­nyánk a nógrádkövesdi. A felszabadulás ©lőtt üzemelő tiányákat korszerűsítették, a nehéz fizikai munkát meg- ■szüntették. Az ott lakók .gyakran úgy ás emlegetik a 'kőbányát, hogy nagy gyár. Valóban sok dolgozó kap munkát az üzemnél, s meg­élhetésük biztosítva van. A három éves terv során tovább fejlesztik a nógrád­kövesdi kőbányát. A terv szerint 1960-ra a kőbánya termelése közel 20 százalékkal növekedik. A berceli bánya felső szint­jén a művelést teljesen gépe­sítik. Exkavátor, gumiszalag, dömperek segítik majd a ikő­üzem szintet teljesítik, s szeretnének ez év végére él- üzemek lenni. A vasutasnap­ra meghívták a bányászokat és együtt ünnepelnek azok­kal, akiknek termékeiket el­szállítják. magasan túlteljesítették az összes mutatókat. Júniusi munkájuk után például pénz­jutalmat is kaptak az állo­más dolgozói. Büszkék is rá, hogy kemény munkával az utolsók közül az elsők közé küzdötték.*fel magukat. pi programban gazdag sport­műsor szerepel. Hasonlóan gazdag, szóra­koztató műsort állítattak ösz- sze Kisterenyén is. Már sze­mélyesen felkeresték a szál­lítófeleket is, s meghívták azokat az ünnepségre. készülődés egyik kiemelkedő része volt, hogy július 30-án megalakult az állomáson a pártszervezet. Magát az ün­nepséget a Nógrádkövesdi fejtés munkait. Többek kö­zött egy hatalmas tároló és meddőleválasztó is épül. A berceli bánya nagyarányú gépesítése lehetővé teszi a mennyiségi terv fokozása mellett a minőség javítását is. A másik új létesítmény a három éves terv során a püs­pökhatvani bánya megnyitá­sa. Ebben a bányában csak termésköveit fejtenek, amely megoldja a lakásépítkezések kőellétását. Az előmunkála­tokat már megkezdték. A IV. negyedévben megkezdik a kötélpálya szerelését is. A terv szerint a püspökh'atvani bányában 1959 II. félévében indul meg a termelés. Kőbánya kultúrtermében tart­ják, ahová meghívták az ösz- szes szállítófeleket, valamint Galgamácsától Szűgyig az összes vasutasokat. Csehszlovák vasutasok érkeznek Balassagyarmatra A balassagyarmati vasútál­lomás dolgozói teljesítették az élüzem cím feltételeit az I. félévben. A 8. vasutasnapon szeretnék megtartani az élü- zemiavató ünnepséget. S ké­szülnek még másra is. Az igazgatóság között indult „minta állomás” mozgalomba igen szép eredményt értek el, s esélyesek az 1, vagy a 2. helyre. Jó munkájuk nyomán la legutóbb megtartott bri­gádvizsgálat alkalmával a ju­talmazási keretet 50 százalék­kal felemelték. Adóm József tolatásvezető és Murányi József szolgálattevő a vasu­tasnapon kapja meg egyéves jó munkája után a kiváló dolgozó jelvényt. A váltók tisztításában Hubák Mihály és Gazdag Mihály végzett ki­emelkedő munkát. A vasutasnapom az állomás dolgozói együtt ünnepelnek a baráti Csehszlovákiából érke­ző vasutasokkal, míg Zsilyből úttörő gyermekek jönnek az ünnepségekre. MUNKÄBA ÁLL A FEJTÖGÉP Augusztus 10-én helyezik üzembe Gusztáv-aknán a III. telep művelésénél a második F-4-es fejtőgépet. A Petőfibá- nyán igen jól bevált „gólya” típusu gumiszalagot alkalmaz­zák majd a szállításra. A szakemberek szerint a gép teljesítményét nagyban növeli majd az új szállítóberendezés üzemeltetése. Trösztünk területén ez év IV. negyedévében két üzem­ben bevezetjük az acéltámokkal és acélsüveggeredáva! biztosí­tott fomtfejtést. A bányászat­ban fejtési acéltámoíkat — elsősorban a frontfejtésekben — már 'évtizedek óta alkal­maznak Az acéltáimok az utóbbi önnyű neki, felveszi a jó fizetést, nem iz­zad a munkapad mellett, s autó hozza-viszi őt” — hal­lani itt-ott, amikor valame­lyik vezetőről esik szó. A vélemény bizony elhamar­kodott, s ha nagyrészben nem is rosszindulatú, de messze jár az igazságtól, s magán viseli az úri rend ve­zetői iránti gyűlölet marad­ványait. Nem arról van itt szó,hogy valaki menlevelet kíván adni egyes vezetők itt-ott mutatkozó hibáinak, a vezetés fogyatékosságának. Erről szó sincs, hiszen min­denki meggyőződhet róla, hogy a párt és a kormány milyen következetesen küzd a vezetésben fellelhető hi­bák ellen, a vezetők mun­kájának és magatartásának állandó javításáért. Azok az elvtársak, akik a munkásosztály soraiból kerültek ki, akik a dolgozó parasztság, a néphez hű ér­telmiség tagjaként vezető­posztra —az elmúlt 13 év­ben nagytöbségükben meg- állták a helyüket. Akik az élet legkülönbözőbb terüle­tein küzdve vitték és viszik győzelemre a szocialista építés ügyét — rengeteg energiát, fáradtságot adtak ehhez a munkához. Jogos a türelmetlenség, hogy a vezetés színvonala legyen még jobb, kerüljön közelebb az élethez, a vezetők minden idegszála rezdüljön még jobban együtt a munkáso­kéval. De itt nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, hogy azok, akik ma vezető beosz­tást töltenek be, még más­fél évtizede sem kaptak arra lehetőséget. Hány álmatlan éjszakába, rengeteg küzködésbe ke­rült, amíg a vezetők legna­gyobb része tudást, tapasz­talatot is szerzett, hogy jól lássa el feladatát. A volt uralkodó osztályok évszáza­dos uralmuk alatt a legna­gyobb gonddal ügyeltek . .......in — rarrwOT»—t ...... év ekben igen nagy fejlődés- sen mentek keresztül. Az acéltámok gyors fejlődését a fejtések világszerte nagy fa- fogyasztása sürgeti és egyre inkább fokozza. Míg a jelen­leg alkalmazott átlagvastag­ságú fenyőfa fejtési tárnok teherbírása 20-30 tonna kö­zött van, addig acéltámokat 20-80 tonna teherbírásra is gyártanak. Következésképpen az acéltámmal biztosított fej­tésekben a famegtakarítás mellett FOKOZÓDIK AZ OTT DOLGOZÓK BIZTONSAGA. Az bizonyos, hogy az acél- tárnok valamivel nehezebbek, mint a fenyőtámfák, de ne feledjük azt sem, hogy a fa- biztosíMsihoz szükséges anya­gokat legtöbbször több száz méterről, nagyon rossz álla­potban lévő vágatokon ke­resztül — sokszor vállon, kézben, esetleg kúszva — kell nap, mint nap, műszakról- műszakra a fejtéshez közelí­teni. Ez még nem elég. A fát méretre le kell vágni, meg kell faragni és csak így állítható a helyére. Ha nincs szeren­csénk, lehet hogy rövidebb, de lehet, hogy hosszabb lesz a fa és akkor kezdhetjük elölről. Mit tud ezzel szemben egy jól kezelt acéltám? Az acéltámok beépítését rendkívül megkönnyíti, hogy ékes szorítószerkezetük segít­ségével tág határok között BÁRMILYEN MÉRETRE BEÁLLÍTHATÓK Az acéltámok általában ön­magukban hordják az elő­feszítő berendezésüket, me­lyek segítségévéi a beállított tárnokát kb. 4-5 tonna erővel a fő te és a talp közé tudjuk beszorítani. Egy frontfejtés­ben ennek a lehetőségnek előnye az, hogy minden tá- mot egyforma erővel előfe­arra, hogy a dolgozókat ki­zárják a tudás megszerzé­séből, s távoltartsák őket a vezetés „titkaitól”. Annak a munkásnak, dolgozó pa­rasztnak, akit az élet veze­tőnek szólított, a rengeteg munka mellett a könyvet is a kezébe kellett fognia, be­ülni az iskolapadba, s pó­tolni azt, amit a múlt nem adott meg neki. A gyárigazgató, a tanács­elnök, a mozgalmi munkás, a nyolc óra eltel­tével nem helyezheti nyu­galomra a kalapácsnyelet. S ha szívesen töltene is több időt családja körében, szeretne többet szórakozni, pihenni — az élet, a kö­zösség érdeke mégis nagyon sokszor máshova szólítja őt. Mélységes osztályhűség, a népi hatalomért érzett nagy felelősség, az a rúgó, amely mozgatója annak, hogy a vezetők lényegesen többet vállalnak a munkából, a tár­sadalom javára végzett te­vékenységből, mint az átlag­ember. A tőkések, földes­urak tudatosan, előre meg­fontolt szándékkal nyomták el a dolgozókat, s keserí­tették nap, mint nap éle­tüket. Ha a népi demokrá­ciában a nép fiaiból lett ve­zetők követnek is el hibá­kat, olykor-olykor, a dolgo­zók rosszallását váltják ki, annak mégis egészen más a jellege. Eredhet tapaszta­latlanságból, kellő ismeret hiányából — de az esetek túlnyomó többségében akkor is az vezérli őket, hogy mind jobban, minél meg­nyugtatóbban menjenek a dolgok. Feltehetné valaki a kér­dést, hogy megbecsülik ná­lunk a vezetőket, nincs arra szükség, hogy erről most külön szó essen. Valójában pedig hányszor, de hány­szor tapasztalni, ha vala­kinek nem egyéni elképze­lése , szerint intézik el az ügyet, jogtalan szavakkal illeti meg a vezetőt. Nem szítve, a főte az egész front hosszában egyenletes alátá­masztást nyer. Ezáltal a főte fellazulása sokkal később és sokkal kisebb mértékben fog megindulni. Ennek következ­tében a tárnok kirablása, va­lamint az omlasztás is terv­szerűen végezhető el. A tá­rnok kirablása és kimentése az oldószerkezet által válik lehetővé, melyet megoldva a tárnok azonnal összecsúsznak és védett helyre húzhatok, visszanyerhetek és újra be­építhetők. Megfelelő szaktu­dással kialakított és művelt fejtésekben, mint azt a balin- kai üzemben is tapasztaltuk, a fejtési támveszteség a fél százalékot sem éri el havon­ta. Aeéltámolkkál és acélsüveg- gerendával biztosított front­fejtésekben a biztosítási és az omlasztási munka lényegesen lerövidül. Ebből kifolyólag I TÖBB IDŐ JUT A KÖZVET­LEN TERMELŐ MUNKÁRA Növekszik az egy főre eső teljesítmény, növekszik a front előrehaladási sebessége, és csökken annak a veszélye, hogy a nyomás utólérve a frontfejtést, azt összetörje. Előzetes számításaink sze­rint, a rövidesen beindítandó két, acéltámmal és acélsüveg- gerendával biztosított front­fejtésünk évi szinten kb. 2700 köbméter bányufát takarítana meg a népgazdaságnak. A népgazdaság mai helyzete, AZ ORSZÁG BÄNYAFA IGÉNYÉNEK kb. 80-90 százalékát külföld­ről kénytelen beszerezni, minden dolgozónak, műszaki vezetőnek kötelességévé teszi, hogy a korszerű technológia alkalmazásával a fafelhaszná­lást a lehető leggazdaságosabb keretek közé szorítsuk. Lohrmann Ervin „ bányamérnök egyszer tapasztalni, hogy egyes dolgozók a vezetőket csak négyszemközt „tiszte­lik”, hátuk mögött pedig becsmérlik, sőt itt-ott rá­galmazzák. Igen, beszélni kell róla, mert gyökerei nemcsak a múlt rendszer­ben vannak, hanem élő pél­dái, súlyos körülményekkel járó esetei voltak 1956-ban. Az ellenforradalom eszmei előkészítésében az egyik fő fegyver nem volt egyéb, mint lejáratni a vezetőket, „kucserának” kiáltni ki min­den funkcionáriust, bármi­lyen szorgalmasan, szívvel- lélekkel dolgozott is. Az ál­talánosítás, a felnagyítás, a tárgyilagosság hiánya joggal sérti minden vezető önér­zetét, ha munkájáról beszél­nek. Az ellenforadalom elő­készítőinek pedig éppen az volt a céljuk, hogy minden eredmény elhallgatása mel­lett, az állandó „bírálat” tüzében megingassák a mun­kásokból lett vezetők önbi­zalmát, hitét erejében, el­szántságát a végső célt il­letően. S lehetetlen tagad­ni, hogy ennek a revizio­nista áruló tevékenységnek — más tényekkel párosulva — megvan a hatása még ma is. Nem egy gyárban, bányá­ban, hivatalban, vagy falun hallani némely emberektől, hogy nálunk minden rossz, a vezetésről egyszerűen nem érdemes beszélni. Aztán kö­zelebbről megnézve a dol­got, legtöbbször kiderül, hogy a helyzet nem is úgy áll, viszont az, vagy azok, akik ilyen hangot ütnek meg, nem is a vezetővel kerültek szembe, hanem a közösség érdekével, a fegye­lemmel .esetleg törvénye­inkkel. Tévedés ne essék, nem állította még senki, hogy a jogos bírálatért ná­lunk megrónak valakit. Ám a jogos és tárgyilagos kri­tika messzemenő körültekin­tést is feltételez. S még va­lamit! A szocialista demok­rácia szélesedésével együtt jár ,hogy több dolgozó vesz részt a vezetés munkájában, szól bele, dönt, véleményt mond, helyi, megyei, vagy éppen országos dolgokban. Ez a tény is megköveteli, hogy a felelős beosztásban lévők, a vezetők munkáját nagyobb megbecsülés, elis­merés övezze. E gyes vezetők munká­jának fogyatékossá­gai, magatartásának gyenge­ségei nem adnak egyáltalán alapot arra, hogy, aki nem az esztergapad, a szénfal mellett, vagy a földeken teljesíti kötelességét, azt útón-útfélen lebecsüljék. Viszont igaz ennek a má­sik oldala is: minden vezető elsőrendű kötelessége, hogy állandóan erősítse kapcsola­tát a dolgozókkal, tökélete­sítve munkastílusát, vívjon ki magának minél nagyobb megbecsülést. A tőkés és a földesúr megkövetelte, hogy félve tiszteljék. A múlt rendszer­ben a művezető, az aknász, az intéző, vagy a hivatali főnök úgy szerzett magának „megbecsülést”, hogy a min­dennapi megélhetés, a ke­nyér elvesztésének félelmét használta fel tekintélye biztosítására. S ha valaki mégis másképpen cseleke­dett, azt könyörtelenül ki­tették az utcára. Ma egészen más a helyzet. S éppen mert más, kell kialakuljon mind tartalmában, mind formájában, más viszony ve­zető és vezetett között. Bár­hol is álljon valaki a szoci­alista építőmunka parancs­noki posztján, a népet, a munkáshatalmat szolgálja, s helyes, ha megítélésünknél, a róluk alkotott vélemény­ben ezt mindenki szemelőtt tartja. M agát is tiszteli az, aki megbecsüli vezetőjét, elismeri a felelős munka je­lentőségét, Magát is becsüli, mert nálunk mindenki előtt nyitva áll az út, hogy minél nagyobb részt vállaljon az ország vezetéséből. Balogh Gyula Kígyós János. És valóban eddig a szemé­lyeket illetően minden adat •egyezett. A következő lépés­nél is beleialál a vádló levél uz igazságba■ Kígyós a népi ■tdemokráciára emelte a kezét, mégis nemrég megkapta az erkölcsi bizonyítványt. Nincs ■mmögótt sem hazugság, hogy Tímárral már poharazott. De ezentúl megtorpant a <ssomó jelbontása. Timár tilta­kozik, hogy ismerné Kígyóst. A két asszony erősíti, Hogy >stz igazság ösvényéről nem tértek le, amikor a levelet megfogalmazták. Nehéz, idegtépő napok kö­vetkeztek. Az alapszervezet -sürgette a vizsgálat eredmé­nyét. Tímár már a végső két­ségbeeséssel küzködött. Nehéz volt kitérni a végső szó ki­mondásától, hiszen két párt­tag s több tény igazolja: a levél tartalma nem üres vád. A hivatásos pártmunkás egy <emberért érzett felelősség sú­lya alatt görnyedt. Nem tudta miért, de nem mondhatta ki uz utolsó szót. Pedig dönteni kell. Hűen az igazsághoz, hogy a pártba vetett hit senkiben sem inog­jon meg. És mégegyszer kezd­te elölről. Nem talál sehol eltérést, csak egy ici-pici rez­dülést az egyik asszonynál. — Ismeri Tímárt? — Láttam őt Kígyóssal inni. — A lakásán is látta? — Láttam egy autót ott megállni. Aztán bemenni va­lakit■ az arcát nem láttam, már sötét volt. Idegszaggató mérlegelés, az­tán döntött. Szembesítsék a két asszonyt Tímárral. Javas­lata megértésre talált. Nehéz pillanatok voltak. Megülte a gond az embereket, Tímárt már sápadtra szívták az ál­matlan éjszakák. A két asz- szony is ünneplőbe öltözött. Bakos arcán aggodalom ült. Ö pedig szorongott, hogy az igazság diadalra jut-e? Ott ültek valamennyien egy asz­tal körül. Elsőnek Ű kérde­zett. — Ismerik Tímár elvtársat? — Láttuk őt Kígyóssal inni. — Mikor? Én Kígyóst nem ismerem — kapaszkodott a szóba Tímár. — Amikor ünnepség volt a faluban — vágták oda az asz- szonyok. — De hiszen ott kétezer ember is volt, senki nem írta magára, ki micsoda? — tilta­kozott Tímár. De..- — ingott meg a két asszony önbizalma — Kígyós mégis magával ivott! — Én több emberrel is koc­cintottam ott — védekezett Tímár. — Azt honnon tudják, hogy Kígyós lakására is járt? — egyengette a görbét megint ö. A két asszony egymásra né­zett. A rájuk szegződött te­kintetek nem engedték eltér­ni az egyenes szótól. — Hát ha ivott vele, biztos ő ment hozzá is, — de a hanghordozás mar alacso­nyabb volt. — Ez csak feltevés? — szólt rájuk. — Igen, de... — és meg­akadt a két asszony. Tekinte­tük zavart lett. — Ha az igazságot mond­ják, nincs ok a megrettenésre — biztatta őket Bakos. — Mi nem is rettenünk. Azért, mert éberek vugyunk? — próbálta a két asszony egyensúlyát visszanyerni, de arcukon már ott volt: elha­markodott véleményt al­kottak. Tímár fellélegzett. Arcába lassan visszatért az élet színe s Őrá, a pártmunkásra né­zett. Ö pedig, de inkább csak magának ennyit mondott: — Emberről Ítéletet mon­dani nagy felelősség- S ezzel a felelősséggel vannak, kik nem számolnak. A felületes vélemény pedig nem szolgál­hatja az igazságot. Felállt. Nem volt szemé­ben szemrehányás, inkább megnyugvás, hogy egy ember tiszta maradt. Mások meg is­kolát jártak, amelyből vizs­gázni kellett. A két asszonyt ért szemrehányást már nem várta meg, csendesen távo­zott. De otthagyta az okulás gondolatát: csak mindig az igazsághoz hűen, mert nagy a mi felelősségünk. Bobál Gyula Szécsény is az élvonalba került Gazdag program, sok vidámság Pásztón és Kisterenyén iSógrádkövesden megalakult a pártszervezet Tovább fejlődik a 3 éves tervben a nógrádkövesdi kőbánya Mi az előnye a bányavágatok acéltámos biztosításának?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents