Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)
1958-08-23 / 66. szám
6 NÓGRÁDI NtPCjSAO 1958- augusztus 27 Nemsokára beköszönt az ősz, majd a tél. Művelődési Otthonainkban megkezdődik az eleven, pezsgő élet. Nem mintha nyáron nem lenne szükség kulturális életre, de mégis ősszel, télen, tavasszal több lehetőség van erre. Megyénkben is sokat vitatott probléma a helyes műsorpolitika kialakításának kérdése. Az év elején megalakult Műsortanácsadó Bizottság munkája nyomán értünk el eredményekqt, de még sok a tennivalónk. A színjátszócsoportoknak szeptemberig tervet kell be- adniok, hogy milyen három- felvonásos darabokat mutatnak be az ősz, a tél és a tavasz folyamán. A műsortanácsadó bizottság ezeket megvizsgálja és igyekszik majd kialakítani a megyében a helyes műsorpolitikát. Sokat írtunk már arról, hogy a színjátszócsoportoknak nem az a feladatuk, hogy szín- házasdit játsszanak, hanem az, hogy elsősorban maguk műveljék és munkájukkal terjesszék a szocialista-realista kultúrát, szórakoztassák a dolgozókat. Megyénkben egy időben valóságos operett-láz volt. Majdnem valamennyi színjátszócsoport csak operettet akart bemutatni. Arra hivatkoztak, hogy a község lakóinak csak ez kell és hát csak operettel lehet pénzt keresni. Így adódott aztán olyan eset is, hogy a Csárdáskirálynőt mutatták be, egy harmonika kísérettel, nemcsak a saját falujukban, hanem pénzszerző körutakon is. Ezen a téren valamit javult a helyzet, de később az operetteket a népszínművek váltották fel. Volt időszak, amikor csaknem minden kérelmező csoport a Cigány c Egészséges műsorpolitikát! darabot akarta «játsszani. Nem mondjuk azt, hogy operettet és népszínművet nem lehet játsszani. De azt már mondjuk, hogy egy-egy színjátszócsoport műsorpolitikája . legyen egészséges, változatos. Ahol minden feltétele megvan annak, hogy egy nagyobb zenés darabot a követelményeknek megfelelően mutassanak be, lehet játszani, de ügyelni kell arra, hogy az operett és népszínmű mellett drámát, vígjátékot, egyfelvonásos darabokat is játsszanak műkedvelő csoportjaink. Egy-egy színjászócsoport életében nagy szerepe van a politikailag és szakmailag képzett rendező munkásságának. Tudjuk, hogy nem állunk jól ezen a téren és éppen ezért nagyon üdvös lenne, ha egy-egy faluban ideiglenesen a pedagógus venné kezébe a színjátszócsoport vezetését és szakmailag, irodalmi- lag, politikailag oktatná a tanulnivágyó fiatalokat. A végső megoldás persze az lenne, ha minden csoport élére minden szempontból megfelelően ké pzett rendező kerülne. Kell, hogy ez is egyik fontos feladata legyen a mozgalom irányítóinak. Mint a Népszabadság írja, „alaposan fel kell mérni a színiházasdi káros következményeit. Mert a szereplési cél kizárólagossága melegágya a dilettantizmusnak, a félműveltségnek és az önteltségnek.” Vonatkozik ez a megállapítás megyénkre is és a Műsortanácsadó Bizottságnak az elkövetkezendő idő' ben fokozottan kell munkához látnia, hogy az ez év elején megkezdett helyes munkáját tovább fejlessze és állandó elméleti, gyakorlati tanácsadással igyekezzék kialakítani megyénkben is a leghelyesebb műsorpolitikát. Keményvári István — Háromszorosára emelik a fekete ribizke területét Nagyorosziban. — Tovább folytatják a bányák biztonsági versenyét a II. félévben is a Nógrádi szénmedencében. Csökken az üzemzavar Megkezdték a kányási transzformátor állomás felújítását. Az eddigi állomás korszerűtlen, elavult volt s nem egyszer előidézője volt az üzemzavaroknak. Az állomás berendezését most korszerűsítik. Automatikus kapcsoló berendezéssel látják el, amely révén túlterhelés és egyéb hiba esetén önműködően lekapcsol, így megszűnik a gyakori hibaforrás, a rossz energia ellátás. Nagybátonyban naponta köszöntik az élenjárókat A nagybátonyi üzemegység bányászai a bányásznapi őrség során jó eredményeiket tovább növelik. A kiváló eredményt elérő dolgozókat naponta köszönti az üzem vezetősége a társadalmi szervekkel karöltve. Most megkezdték a bánya külszíne és az igazgatóság környéke szépítését. Tűz pusztított a Salgótarjáni üveggyárban Hétfőn délután alig öt óra után a Salgótarjáni üveggyár riasztotta az állami tűzoltókat. A gyár festőüzemében robbanás történt, amiből tűz keletkezett. A régi, faszerkezetű épület tetőzetén gyorsan terjedt a láng, s alig egy óra alatt több négyzetméter égett le. A tűzoltók és a gyár munkásai csaknem egyórai kemény munka után tudták a tűz továbbterjedését megakadályozni. A kár azonban az előzetes becslések szerint is igen nagy. Gépek mentek tönkre és az üzemépület jelentős része is a tűz martaléka lett. Az előzetes becslések szerint mintegy 150 000 forintos kárt állapítottak meg. A tűz pontos keletkezésének okát, s a kár teljes értékét még vizsgálják. Sorozás! Mit is jelent e szó? Azoknak apálfalui és vizslást fiataloknak, akik hétfőn az acélárugyári kultúrotthon- ban megjelentek a katonai sorozóbizottság előtt, ezeknek izgalmas élmény. Ez már a katonaság kapuja — és az itteni ismeretség már egy kicsit az „igazi” katonai élettel való ismerkedést jelentette. Milyen hát mégis? Egy kicsit talán kiábrándító, ha valaki azt várta, hogy majd „pattogni” kell, „ugrálni” a vezényszavakat hallva. Nos, hát nem ilyen volt. A sorozóparancsnok, Pál Gyula elvtárs városbeli. Az Acélárugyárban dolgozott 1950-ig. Nyolc esztendeje katona, gyalogos százados. Ahogy jönnek a fiatalok, ideges feszültség az arcukon, de amint egykét szót szól hozzájuk az „igazi katona”, felenged a feszültség, feszély- telenné lesz a beszélgetés. Mint ahogy az üzemben beszélgethetett Sorozás munkatársaival, valahogy olyan ez az itteni hangulat is. Aki a katonáskodást valami „vak” dolognak képzelte, annak is csalódnia kell, a sorozótiszt például ilyen, egészen „civil” — de nagyon jóleső — kérdéseket intéz a kiskatonához: — Ha bevonul, hogy lesz a család? Meg tudnak-e élni katonafiuk fizetése nélkül? — Meg: — Olvasgat-e otthon? Mivel tölti szabadidejét? Kellemetlen, szégyenkező érzés fogja el egyiket, amikor azt kérdezte a százados, hogy mi az oka, hogy csak öt általánost végzett. Mert a katonának ám tudni kell, minél tájékozottabb, minél többet tud, annál jobb katona lesz. Majd pótolja a hiányokat — így egyeznek meg. Néha-néha a KISZ képviselője is tesz egy-két megjegyzést, de ebből nem sok jó születik. Kiderül, hogy igen sokan elemi politikai kérdésekben is tájékozatlanok; nem tudják egy-egy közismert miniszter nevét sem. Szóval vannak ilyen hiányok, de majd ... szégyenkezik is a kiska- tona. De azért minden jól megy. Különösen jó hangulatot teremtett a fiatalok körében a veterán munkásőrökkel, volt vöröskatonákkal való találkozás. A fiatal nemzedék kapott itt találkozót az idős harcosoktól. Milyen volt a régi katona élet? Megkapták a józan öregektől a szükséges felvilágosítást. Az ellenőrző orvos mégegyszer alaposan megvizsgálja a legényeket és valahogy úgy tűnt, hogy már mint katonákat osztályozza őket. Ez a kis vastag ember majd páncélos lesz, ez az erős, hosszú meg gyalogosnak lesz jó — így méregette őket. Az első napi sorozás csaknem kivétel nélkül „megfelel” osztályozással végződött. TŰZHELYGYÁRI ASSZONYOK Szíjgyártó Sándor csoportvezető szakmai megbeszélést tart a magkészítő csoporttal. Kovács Andrásné kulcsegyengetö. Munkában a kulcsköszörűsök. Készülnek az exportkulcsok. IOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO{xxxxxxxxxxxxxxiOOoooooooooo{xxxxxxxxxxxxx«nnnnnnfxanoQQQQOpooooooooo<xx? dért szaladok, délután borért, este gyakran viszek virágot egy-egy madame-nak, vagy mademosielle-nek, így puhítja őket a gazdám. Monsieur Charpentier nem lenne rossz ember, de néha olyan lehetetlen ötletei vannak. hogy az ember legszwe- sebben nekimenne, megránci- ott, Gizi! A tiszt úr ölében csodálatosnak képzeltem el gálná a szakállát és agyonült. Az ő kedvéért szalasztót- ezt az országot. Azt hittem, csapná. Az egyik napon azt tak engem pezsgő után, hogy ez olyan ország, ahol csak ta- mondja, vetkőzzem csak le utána édesebb legyen a csők- vasz van és napsütés, ahol vi- meztelenre és üljek az egyik ja, mert azért dollárral fizet- rágok nyílnak, s oly csodála- függöny elé. Három óra bősznek. tosak a nők. Azt hittem, hogy szat ültem és ő lefestett. KözNem, nem titkolta. Nem ke- itt tisztaság van és szépség- ben ivott, egymásután üríMEGCSALTAK AI ÁLMOK : PÁSZTOR FERENC No mindegy! Kár rágondolni. Számomra megnalt, nincs többé. Nem fáj a rúgás, amit egyszer egy részeg amerikaitól kaptam, a pofon sem fájt, amit a börtönben adtak, de a csalódás, s ahogy épp benne csalódtam, az nagyon fájt. Reszket kezemben a toll, de le kell írnom a történteket. Egy este, munkám elvégzése után bementem segíteni a pincér bácsinak. Poharakat hordtunk, tányérokat rakosgattunk és egyéb apróságokkal foglalkoztunk. Az egyik boxból valaki megragadta a kabátomat. — Hé, fiú! Mondd a gazdádnak, küldjön egy üveg pezsgőt, — szó\t egy borízű férfihang. Már mentem volna, amikor meghallottam azt a csengő kacagást, ami engem oly sokszor jókedvre derített a lágerélet poshadtságában. ö volt resett mentséget, amikor megkérdeztem tőle, miért csinálja? — Te kis majom, te azt gondolod, hogy nekem elég a te szép két szemed? Vo.la- miből élnem kell! Más megoldás nincs. Élni fogok• Oki:.-. Yes? Ennyi maradt Giziből... Otthagyom azt a koszos tiszti disznóólát, mert itt egyre disznóbb, állat lesz az ember. Inkább elmegyek követ törni, vagy éhen döglök, de ezt nem bírja már a gyomrom, mert nem akarok „szépfiú“ lenni. Ha már a világ csavargója lettem, hát csavargók tovább, míg valahol el nem kaparnak, mint valami gazdátlan kutyát... Lyon, 1957. június 11. Franciaországban vagyok. Gyermekkoromban annyit álmodoztam a Szajna-partról, Párizsról és emlékszem, oly Párizs ugyanolyan kegyetlen, mint München, Marseille, ugyanolyan füstös és pálinka- szagú, mint Hamburg. Oly furcsa karikatúrának érzem magam, ha véletlenül megszólít valaki így: „Monsieur Bognár“- Igen, azt mondják, hogy monsieur, de a Francia-k, Yvettek nem tudják, nem látják, hogy monsieur Pierre Charpentier szolgája vagyok, aki hetenként azért ad nekem néhány száz frankot, hogy szombaton beülhessek egy bisztróba, ihassak egy limonádét, elszívhassak egy doboz cigarettát, s utána aludni menjek a padlásszobába. Tehát szolga vagyok. Monsieur Charpentier nem is szépíti a dolgot, néha engem is monsieurnak nevez, de ilyenkor gúnyosan mosolyog. — Egyébként az a dolgom, hogy reggel kitakarítsam a műtermet, az udvaron elgerebtyéz- zem a kavicsot, délben ebétette a konyakospoharat. Mikor úgy gondolta, hogy készen van, a hátamhoz nyomta a palettát, össze-vissza kent mindenféle festékkel, rám- öntötte a konyakot, utána adott ezer frankot, hogy igyam el az ő egészségére. Nem is hiszem, hogy monsieur Charpentier normális. Néha az egész ebédjét nekem adja, de előfordult már olyan is, hogy két napig egy falatot nem adott. És röhögött rajtam, amint néztem, hogyan kebelezi be a sok jó ételt. Ha ez sokáig így tart, otthagyom a fenébe és keresek magamnak valami munkát. Az az érzésem, hogy nem lesz jó vége, mert ez a szolgaság sehogy nem. fér a fejembe. Tegnap voltam a munkaügyi irodában, azt mondták, jövő héten menjek vissza.. • Két nap telt el, hogy a levelem első részét megírtam és két nap óta megszűnt a szolgaságom is. Szolga sem vagyok, de %\énzem sincs- — Kivettem egy szobát madame Wurmnál, egy lyoni penzióban. Két nap telt el és már háromezer frank tartozásom van. Fogalmam sincs, hogyan fogom kifizetni. Remélem, el tudok helyezkedni és majd törleszthetem az adósságomat. Voltam a munkaügyi hivatalban, ahol azt mondták, 'lakjak csak nyugodtan Wurmné penziójában, ha keresetem lesz, gyorsan ki tudom fizetni az adósságot. Bizakodnék bennük, ha nem csaptak volna be olyan sokszor, mióta otthonról elkerültem. — Nem tudom, hogy vannak vele az emberek, de nekem az ilyenféle beszéd nem nagyon tetszik: — Nézze, fiam, maguk magyarok azt gondolták, hogy minálunk is megcsinálják a maguk forradalmát. Nem, barátom. Franciaország alkotmányos állam, ahol szigorú határok választják cl a jogokat és a kötelességeket. Különben is egyet tanuljon meg, ha boldogulni akar — ahhoz kevés, ha esze, ereje és igazsága van. Más is kell. Ismerkedjen, össze tekintélyes emberekkel, egy fiatalembernek abból feltétlenül haszna származik. Osszeismerkedtem egy tekintélyes emberrel, volt hétezer frankom, nem maradt belőle egy fillér sem, s engem részegen vitt haza egy öreg bérkocsis. Mondtam, hogy nincs egy vasam se, hümmö- gött, legyintett a kezével és úgy mondta ezt a szót: „magyar“, mintha mondjuk azt mondanám: „kígyó“. Nem is csodálom, hogy nem szeretnek bennünket, csöppet sem csodálom. Éppen Wurmné, a tulajdonos meséli, hogy két hónappal ezelőtt lakott nála valami Pintér és Kántor nevű fiatal- Mindenféle fényképeket mutogattak az öregasz- szonynak és folyton azzal dicsekedtek, hogy ók a forradalom hősei voltak. Rágondolni is rossz, amiket meséltek a penziótulajdonos asszonynak- Mondja, hogy egyszer Pintér — ez volt a fiatalabbik — részegen jött haza és azzal dicsekedett, hogy a két puszta kezével fojtott meg egy kommunistát, s ha Wurmné nem ad neki azonnal egy üveg bordóit, hát őt is megfojtja. Ö adott neki- Máskor pénzt kért, aztán fizetéshalasztást, és amikor ketten tartoztak már vagy tízezer frankkal, összeszedték a batyujukat és eltűntek. Szegény öreg Wurmné még most is átkozza őket és majdnem sírva mutatja azt Marseille-i képeslapot, amire ez a két csavargó a követke-- ző szöveget írta: „Tisztelt Wurmné, vén- csoroszlya! Egyen meg a penész, rágjanak szét a poloskáid. Bőgsz a pénzed után? Megérdemled, te fukar ttzso- rás. Hiába keresel, úgy sem találsz meg.“ (Folytatjuk)
