Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)
1958-08-23 / 66. szám
1958. augusztus 27. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Szovjet tudósok a Déli Sarkon A hideg birodalmában A 3. számú szovjet délsarki expedíció nemrégen jelentést adott le, hogy a „Vosztok” kontinentális állomáson minden eddiginél alacsonyabb hőmérsékletet mértek: mínusz 84.3 tok Celsiust, másodpercenként 4 méter sebességű széllel. Ilyen alacsony hőmérsékletet eddig még a földkerekség egyik pontján sem észleltek. Ez a hőmérséklet 13.3 fok Celsiussal alacsonyabb, mint amennyit az Északi féltekén Ojmjakon helységben mértek. — Mint ismeretes, a szovjet tudósok a múlt év decembe- * rében létesítették a déli geo- mágneses pólus vidékén a „Vosztok” figyelőállomást, amely 1410 kilométernyire van a „Mimiij” obszervatóriumtól. Ebben az évben, februárban a viszonylagos megközelíthetőség pólusa közelében tengerszint felett 3700 magasságban megnyílt a „Szovjetszkaja” figyelőállomás. A sarkvidéki tél beáltakor jelentéseket kaptunk ezektől a kontinentális állomásoktól, hogy a hőmérséklet erősen csökken. A „Vosztok” figyelőállomás minus 70 foknál alacsonyabb hőmérsékletet jelzett. Június 15-dg minusz 79 fokot jeleztek a „Szovjetszkaja” állomásról. Ezután a „Vostzok” mínusz 80.1 fokot jelentett. Június 19-én, a „Szovjetszkaja”-n mínusz 81.2 fokra csökkent a hőmérséklet. Július 25-én pedig mínusz 83 fokot mutatott a hőmérő. Ilyen hidegben, mint amilyet erről a két állomásról jelentettek, ember még nem tartózkodott. Természetesen ez rendkívül megnehezíti a szabadban végzett munkát. A hatodik kontinens szovjet kutatói például jelentik, hogy mínusz 70 foknál, a szabad ég alatt felállított műszerek önműködő írószerkezetei leállnak. A tinta befagy. A petróleum, minden óvintézkedés ellenére holénhez hasonló folyadékká változik. A jég oly kemény, hogy még acélfűrésszel sem fűrészelhető. A jégre hulló vízcsepp pillanatok alatt gömböcskévé fagy, de a jéghez nem fagy hozzá. A kénsav már minusz 74.5 foknál jéggé változik. Orvosaink rádiógrammban közük a Déli Sarkról, hogy az emberek minden védőeszköz ellenére nehezen viselik el ezt a nagy hideget. A szívverés hevesebb, légszomj áll elő és csökken a munkaképesség. A szabadban végzett munkánál, minden mozdulatot előre ki kell számítani A nagy magasságban lévő állomásokon, különösen eleinte, erős főfájásról panaszkodnak az emberek. Az oxigénhiány okozza. A vérnyomás csökkenése általánossá válik. A Déli Sarki orvos megfigyelései szerint legtöbbet szenved a hidegtől a szem szaruhártyája és a légzőszervek. Ezek a jelenségek természetesen csak 5—6 napig tartanak, azután a szervezet alkalmazkodik az új helyzethez. Megállapítást nyert, hogy a „Szovjetszkaja” állomáson azolk az emberek érzik magukat rosszul, akik a „Mirnij” telepről repülőgépen érkeztek ide, vagyis nem estek át megfelelő aklimatizáláson. Valamivel több mint 5 óra alatt majdnem 4 kilométeres magasságba kerültek. Az alpesi hegymászók több pihenőt tartanak, amíg feljutnak a csúcsokra. Ezáltal fokozatosan szoktatják szervezetüket a klíma-változásokhoz- Ezt a későbbi expedíciók tagjainál feltétlenül figyelembe vesszük. Azokat, akik a „Szovjetszkaja” állomáson fognak telelni, előzetesen hozzászoktatjuk a hideghez és a magaslati levegőhöz a „Pio- nyirszkaja”, a „Komszomol- szkaja” és a „Vosztok” állomásokon. Természetesen azok a kutatóink, akik jelenleg a Déli Sarkon telelnek, jól fel vannak készülve a télire. A „Szovjetszkaja és a „Vosztok” állomásokon a lakóhelyiségekben -(- 17—20 fok meleget tudnak biztosítani. Minusz 70 fokos hidegben az emberek legfeljebb 20—30 percig dolgoznak kinn. Testüket dunna lúdtollával bélelt, különleges sarkvidéki öltözék, arcukat vakondprémből készült álarc, szemüket különleges fényvédő szemüveg védi. A vakondprémes álarc a fülrehúzható sapkához csat lakozik és légzőcső vezet a ruha alá. A sarkkutató tehát saját teste által felmelegített levegőt szív be. Ezenkívül a szabadban dolgozó tudósok villamos és vegyi melegítőkkel vannak felszerelve, amely- lyel lábukat, kezüket és mellüket melegítik. De még így is legfeljebb 15 percet bírnak ki a szabadban, ha a hőmérséklet minusz 80 fok alá süllyed. Hamarosan olyan oxigén-készülékkel lesznek (felszerelve, amely könnyen elfér a ruházat alatt. — Az sincs kizárva, hogy a hőmérséklet még tovább csökken a Déli Sarkon. Kutatóink azonban készen állnak minden eshetőségre — fejezte be az interjút az Északi Tengerhajózási Igazgatóság osztályvezetője. ! IDŐT TAKARÍT MEG, [ HA A JÁTÉK, HARIS- ! NYA, ILLATSZER, [RÖVIDÁRU, BÖRDlSZ- |MÜ, KALAP, SAPKA, [SPORT ÉS MŰSZAKI [ RÉSZLEGEIN VÁSÁROL. [FIZETÉS AZ ELADÖ- 1 NÁL TÖRTÉNIK. Kinél legyenek a Szalabán gyerekek ? AT egölelte?... Megcsókol- ta?... Semmit sem bizonyít ezzel... Csend legyen kérem!... Az orvosi vizsgálat... A gyereknek maga az apja... A pásztói járásibíróság folyosóján a tárgyalóteremből kiszűrődő hangok helyet szorítanak az emberek szívében. Biztosan gyermektartásról tárgyalnak odabenn. A férfi letagadja gyermekét. Nemsokára megnyílik az ajtó. Egy szőke nő és egy piros arcú, barna férfi lép ki a teremből: A perben álló felek. Ütszéli hangon kiáltoznak egymásra. A férfi viselkedése egyenesen ellenszenvet kelt az emberben: „Soha sem ismertem a dögöt”, — mondja, s buta gőgös arca lángvörössé válik mérgében, mert nem sikerült megszabadulnia attól a gondolattól, hogy az „ismeretlen” nő gyermekének vére egy az ő vérével. ' A következőkben szintén gyermektartásról van szó. A gyermekek házasságon belül születtek. Az apa egy idő múltán elhagyta családját, s nem hajlandó résztvenni eltartásukban. Még a tárgyaláson sem jelenik meg. A délutáni órákban kerül sor a Szalabán gyerekek ügyére. Az apa már órákkal előbb megérkezik ügyvédével Pestről. Magas, csinosnak mondható, barna férfi. A pádon ülve, fejét kissé lehajtva néz végig az embereken. Szeme valamelyes nyugtalanságot árul el. Keres valakit, valakiket... Azok is megérkeznek. Az anya, illetve a feleség két gyerekkel és a nagyapával. Az apa láthatóan örül a viszontlátásnak, a feleség és a vele érkezettek nem. Keserves viszontlátás ez. Egy ketté szakadt család találkozása .Az asszony igyekszik férje tekintetét elkerülni. A gyerekek kíváncsian figyelik apjukat. Az ügyvéd segít a helyzeten, odainti a lányt és a fiút védencéhez egy kis beszélgetésre. A bíró behívja az ügyfeleket, ' elkezdődik a tárgyalás. Szalabán Károly és Szalabán Károlyné 1945-ben kötöttek házasságot. Együttélésükből három gyermek született. A 13 éves Ibolya, a 11 éves István és a 8 éves Irma. Házasságukat még 1948-ban meg mérgezte a férj viselkedése: kicsapongó életmódja, hogy 7 hónapra elítélték háromszoros erőszakos nemi közösülés bűntette miatt. A 'börtönidő letöltése után a feleség visszafogadta férjét, megszületett a harmadik gyerek, de viszonyuk újra elromlott, s egy idő múltán az asszony Budapestről Jobbágyiba, szüleihez költözött gyermekeivel. A z apa nem fizet tartás- díjat, mert két éve folyik pereskedése az asszonynyal, hogy a két nagyobb gyereket felvigye magához Pestre. Ugyanis a bíróság (neki ítélte őket, mivel a feleség Jobbágyi tartózkodása óta semmi kifogást nem tud felhozni férje erkölcsi életére vonatkozólag, amely indokolttá tenné kirekesztését gyermekei neveléséből... Ilyen távolról nem is ismerheti. A magas, szőke, munkától gyötört, sovány asszony úgy áll a bíróság előtt, mint, aki halálos ítéletét várja. Szemei segélytkérően tapadnak ügyvédjére, majd gyanakvón néz a bírósági elnökre, aki szemére veti, hogy becsületszava ellenére sem engedte el gyermekeit apjukhoz, amikor elmentek értük. A gyermekeket szüleik jelenléte nélkül hallgatják meg. Midketten azt mondják, hogy anyjuknál szeretnének maradni. Igaz, hogy Pesten szép kétszobás lakása van a papának, s Jobbágyiban csak egy szoba-konyhásban — az is földes — laknak, mégsem szeretnének Pestre menni. Ibolya azt hozza fel indoklásul, hogy semmi szabadsága nem volt apjánál. Pisti azért nem szeret apjánál lenni, mert sokat megveri őt. Természetesen ezek gyermekes kifogások, amelyek nem adnak okot arra, hogy egy gyermek ne szeresse szülőjét. Ugyanakkor azt is elmondják. hogy édesanyjuk, sőt nagyapjuk is megveri őket, de az mégse olyan mintha az apjuk teszi. Pista az elnök kérdésére, hogy ha mégis Pestre kell mennie mit tesz, azt válaszolja: „Megszököm”. A javító intézet említésének hallatára elsírja magát. Egy apa bűne miatt megtanulta egy gyermek, hogy ellenszegüljön a törvénynek, hogy 11 éves fejjel, amikor még más gyerek pajtásaival játsszadozik, azon gondolkodik, hogy megszökik az Az ENSZ közgyűlése után A tíz ország javaslatának egyhangú elfogadásával véget ért az ENSZ rendkívüli közgyűlése. S ahogy a határozat elemzése során végigtallózunk a nyugati és arab országok sajtójában meglepődve tapasztalhatjuk, hogy az Egyesült Államoktól kezdve az Egyesült Arab Köztársaág lapjain, mindenki győzelemről beszél. Lehetséges volna az érdekek ilyen méretű azonossága, illetve összeegyeztetése? Vagy másról van szó? A helyzet kellő áttekintéséhez röviden végig kell szaladnunk a legfontosabb eseményeken. Az iraki nacionalista felkelés nyomán az amerikai agresszorok partraszálltak Libanonban, az angol ejtőernyősök pedig Jordániát lepték el. Az imperialisták attól tartottak, hogy az iraki változások láncreakcióként továbbterjednek és az utolsó nyugatbarát bázisokat is kihúzzák a lábuk alól. Azt is számításba vették, hogy a libanoni és jordániai támaszpontokról lehetőség nyíl- hatik az agresszió kiterjesztésére Irak ellen. A számítások — mint már több alkalommal — most is a gazda nélkül történtek. Rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy egy esetleges Irak elleni támadás igen súlyos következményekkel járna. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált az is, hogy a libanoni és jordániai agresszió csak* nehezíti a nyugatiak helyzetét á Közép- Keleten, s méginkább hozzájárul csatlósaik, Chamoun és Husszein teljes lelepleződéséhez. Az imperialisták kellemetlennek tartva ugyan az ENSZ nemzetközi fórumát, de bízva az általuk irányított szavazógépezet erejében, beleegyeztek a középkeleti kérdés vitájába. Az angol—amerikai dilemmáról írta augusztus elején James Morris a Manchester Guardian hasábjain: „Az Atlartti-óceán mindkét pártjának közvéleménye most már inkább békülni szeretne Nasszerral, mint leszámolni. Most tebát azt a problémát kellene megoldanunk — s lehetőleg az ENSZ keretein belül, hogyan vonulhatnánk vissza háborús pozícióinkból, anélkül, hogy elveszítenénk becsületünket és tekintélyünket.” Hogyan fest ez a „becsület és tekintély” angol viszonylatban? Idézzünk a Manchester Guardian vezércikkéből: „Angliára felelősséget hárítanak azok az elrémítő hírek, amelyek Ammanból a politikai foglyok sorsáról érkeztek. Ezeket a foglyokat egyenesen a kinzókamrákból hurcoltak a hadbíróság elé árulási perük tárgyalására. Egyik vádlott fejét lepedő, kezeit égési sebek borították, hangja olyan gyenge volt, hogy kénytelen volt a bírói emelvény közelébe menni, hogy szavai hallhatók legyenek. Ilyesmi történik olyan kormány alatt, melyét Anglia támaszt alá kétezer ejtőernyős katonával, egy gyalogos zászlóaljjal és lökhajtásos légierővel. Vajon így szán- dékozunk-e biztonságot teremteni Jordániában a kín- vallatók számára, akik tüzes vassal faggatják az állítólagos összeesküvőket..Azonban már sem Eisenhower által beterjesztett és a nyu gatiak által támogatott határozati javaslatot nem fogadta olyan osztatlan helyeslés, mint az korábban szokás volt az ENSZ berkeiben. A szovjet javaslat, mely az agressziós csapatok haladéktalan kivonását követelte, természetesen a nyugati országok éles ellenzésével találkozott. Ilyen körülmények között úgy tűnt, hogy az ENSZ közgyűlés nem vezet komolyabb eredményre, mígnem Mahgub szudáni külügyminiszter csütörtökön beterjesztette a tíz arab ország javaslatát, mely ugyan eltért mind a nyugati, mind a szovjet javaslattól, azonban kifejezésre juttatta az egységes arab nacionalista törekvések lényegét is, amely végül egyhangú elfogadásra talált a küldötteknél. Egyetlen család tagjai között felmerült vitával foglalkozunk és ezért képesek apjától. Czünetben megkérdezem ^ a gyerekeket .miért ragaszkodnak jobban édesanyjukhoz? Ibolya azt válaszolja, hogy amikor apjánál volt már öt órakor fel kellett kelnie, ő készítette el a reggelit, takarított és csak azután ment iskolába. Mégis a pesti nagyszülők nem szerették, sem őt, sem az öccsét. A kisfiú a következőkről panaszkodik: — Egyszer beteg voltam — mondja — és nagymama sokáig nyitva hagyta az ablakokat. Télen történt. Amikor azt mondtam, nagyon fázom, mérgesen rám szólt: — Legalább hamarább megdöglesz. Meg- döglesz. — Megint dlsírja magát. — Ott senki sem szeret. Az itteni nagyapáékkal nagyon szeretjük egymást. Megkérdezem azt is, hogy itthon esténként mit szoktak csinálni? — Ha a leckével készen vagyunk — felelte Ibolya — lefekszünk és olvasunk. Nagyon sok könyvet kiolvastunk már. Most Gárdonyi Géza: Egri csillagok című könyve van nálunk. Megtudom tőlük azt is, hogy anyjuknál jobbam megy a tanulás, jobb a bizonyítványuk Amíg Ibolya az apjánál volt, csak egy zoknit kapott, holott az ember szépen keres. Ami ruhájuk van édesanyjuk vette. Itthon sincs mindem megengedve nekik, este nyolckor otthon kell lenniük. Az ember szíve összeszorul, amikor a két síró gyermeket, az idegességtől beteg-piros arcú anyát és az aggódó nagyapát nézi. Az asszony kétségbeesve mondja: „Nincs igazság! Nincs igazság! Tizenhárom évig küszködtem velük és most elveszik tőlem. Addig nem kellett egyik sem neki, amíg nem lehetett hasznukat venni.” Meglehet jobb lakást biztosítana az apa a gyerekeknek, talán több jófalat jutna nekik, mert 2000 forint körül keres, míg az anya csak 1000 forintot kap géptisztító munkájáért. A tárgyaláson nem derül fény arra, hogy a jobb lakáson kívül van-e egyéb érv arra nézve, hogy a gyerekeket feltétlen el kell szakítani megszokott környezetüktől, a myugodtabb, az erkölcsileg tisztább életet biztosító anyai háztól. Az apa éveken keresztül felveszi a gyerekek után járó családi pótlékot... s magára költi... Soha sem lepte meg egyik gyermekét sem, még csak egy vékonyka kartonruhával, még egy kis inggel sem. Ha igazán szeretné gyerekeit, még így is, hogy asszonya nem adja oda őket, vehetne rájuk egy- egy ruhát, cipőt. Tisztelt Bíróság! Önök úgy határoztak, hogy a két gyereket az iskolaév kezdetén elviszik az apához. Egy édesanya és két gyermekszív erősen tiltakozik ez ellen. Meglehet, hogy az anya belerokkan fájdalmába és a gyermekek pedig valóban i^em kerülik el az erkölcsi züllést \J«Z érezzük, hogy a Szalabán gyermekek ügye nemcsak családi ügy. Valamennyiünk érdeke, hogy ott maradjanak az anyánál. Apjuk pedig ,ha igazán édesapa mutassa meg, hogy távollétükben sem feledkezik meg róluk. Juhász Margit voltunk kedvező megoldást találni a vitára — mondotta Mahgub a javaslat ismertetése során. Ki győzött tehát ? Az Ahram című egyiptomi lap három pontban foglalja össze az ENSZ határozat aiapelveit. Először: a külföldi csapatok jelenléte nem kívánatos Közép-Keletén, ezért az USA-nak és Angliának vissza kell vonnia csapatait Libanonból és Jordániából. Másodszor: senkit sem nyilvánítanak bűnösnek a|z elmúlt időszak eseményeiért, s ezáltal elesnek azok a hamis érvek, amelyekkel a nyugat igazolni akarta csapatainak Közép- Keletre küldését. Harmadszor: minden állam elismeri a középkeleti országok független politikáját, s ez normális figyelmeztetést jelent a nyugatnak, hogy hagyja abba intrikáit az arab országokban. Az A1 Akbar az imperializmus új nagy csatavesztéséről beszél. Az Arab Egyesült Köztársaságban valamennyi lap megállapítja, hogy az arab országok egységes állásfoglalása ismét megmutatta a világnak az arab egység életképességét és erejét. Az események alakulása, az arab sajtó hangja egyértelmű és világos képet fest mindenki elé, hogy az ENSZ határozata végső fokon milyen erők győzelmét jelenti. A határozat végrehajtása Mivel a határozat nem jelenti, — hanem csak a közeljövő feladatává teszi — az agresszív erők kivonását Libanonból és Jordániából, felmerül a .kérdés, hogy valóban sor kerül-e a megszállt országok kiürítésére, vagy pedig az imperialisták különböző taktikai manőverekkel elodázzák, elhúzzák csapataik kivonását? A kérdésre ma még nehéz volna válaszolni. A problémák megoldása azonban szorosan összefügg az Egyesült Államok és Anglia középkeleti politikája irányvonalának kérdésével. Hajlandók végre tudomásul venni, hogy az elnyomott, gyarmati sorsban tartott népek függetlenségi törekvése olyan feltartóztathatatlan áramlat, amellyel csak ideig-óráig tudnak itt- ott szembeszállni? Kétségtelen, hogy mind Angliában, mind Amerikában vannak olyan irányzatok, amelyek reálpolitikai alapokon hajlandók volnának elismerni az arab nacionalizmust, azzal a titkos hátsó szándékkal, hogy ezt megnyergelve, később ismét megkísérlik az arab népek imperialista jár- szalagra fűzését. Lehetséges, hogy ezek az elképzelések — józanabbnak tűnvén a Husz- szeint és Chamoun t támogató ésszerűtlen, konzervatív politikánál — felülkerekednek és elősegítik az ENSZ határozat végrehajtását. Lehetséges az is, hogy a konzervatív gyarmatosító politika még hosszabb ideig érvényesíteni tudja hatását az említett országok politikájában. Az azonban bizonyos, hogy a függetlenségüket elnyert, szabad arab államok mindent elkövetnek az ENSZ határozat végrehajtása érdekében és ebben mellettük állnak és támogatják őket a világ békeszerető országai. Ez az erő pedig előbb vagy utóbb sikerre viszi a határozatot. A Hényelpusztai Állat Gazdaságnak 1 drb. Dodi Weappon 1 tonnás tehe gépkocsija príma állapotba eladó könyvjóváírással, vaf elcserélhető személygépkocs ra.
