Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)
1958-08-16 / 64. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁO 1958 augusztus 16. Hétköznapi tettek és as élet A régi szokások, elképzelések, mint fémbe a savak, úgy marnak lelkűnkbe. Nehéz hatásukat megszüntetni és .kitörölni magunkból. Pedig érezzük, hogy nagyszerűbben tudnánk élni, ha megszabadulnánk ezernyi rossz szokástól. Ilyen például saját erőink, képességeink lebecsülése. Az a fatalisztikus hit, hogy úgy sem jelentek semmit, sok emberben bilincsként tartja fogva a virágzásra képes tehetséget. Pedig ha valaha szükség volt a tehetségre, az áldozatvállalásra, a tettekre, akkor ma méginkább így van. Soha sem halmozódtak fel még úgy a megoldandó feladatok, mint most. Az emberiségnek a mi korunkban keli a legnagyobbat előre lépni. Éppen most, amikor az anyagi feltételeink meglennének, hogy megvalósuljon a nagy gondolkodók álma, hogy a temészet urává váljon az ember, vannak sötét erők, amelyek az évezredek kultúráját, az embereik százmillióinak életét egy újabb világháborúban akarják eloltani. Vannak erők, akik puszta létükkel a halált, a pusztulást képviselik. Vannak, akik az őrültek módjára a szakadék szélén óhajtanak táncolni. Ezt a szakadékot százmilliók temetőjévé akarják változtatni. Miért ? Mert vesztüket érzik és a profitért. Az asszonyok gyötrelméből, a férjek pusztulásából, a gyermekek jövőjének elrablásából kovácsolják önbizalmukat a háborúra uszító urak. Előttük hasznukon kívül semmi sem szent. Az őrültek kezét de kell fogni! Ebben segítenünk kell! De nemcsak nemzetközi, hanem belső ellenségeink is vannak, akik lépten nyomon támadják mind azt, amit mi teremtünk. Gondolataikkal lélekmérgező nézeteiket terjesztik, tépik, nyesik szocialista erkölcsünk hajtásait. Ahol jelen vannak, létük bomlasztó- an hat. Ezekkel is meg kell küzdenünk. Ki küzdjön meg velük, ha a küzdelemtől távol maradunk?! Vannak még lumpen elemek, felelőtlenek, pazarlók, ezeket ki fegyelmezze, nevelje, ha nem mi?! Azt mondhatnák az államunk ügye ez. Ez így igaz. De államunk ügye — a mi ügyünk. Az élet minden területén új viszonyokat teremtünk. Ez mind munkát, küzdelmet, fáradtságot jelent. Az régen kisajátítottak egyes rétegek, most a dolgozók összességének az ügye lett. Ismeretes, hogy a Horthy- rendszer idején „kínai fallal” választották el a dolgozóktól a művelődési lehetőségeket. És most a műveltséget meghódítva kell közkinccsé tenni a szocialista kultúrát. A kultúra ügye — közügy, a mi ügyünk. Ez igazság — mondják többen — de vannak, azonban, akik így érvelnek: „Uram Isten, mi lesz velünk, ha mindenki művelt lesz. Megbocsátanak, de ki fog dolgozni?” Ludvig Böme, a híres demokrata, találóan mondta: „Amikor Pithagorász felfedezte híres tételét 100 ökröt áldozott az Isteneknek, s azóta az ökrök mindig reszketnek, valahányszor új igazság születik”. Ilyen új igazság az is, hogy a munkások műveltek legyenek. Bármennyire is reszketnek, az új igazságtól a régi szokások hívei, egyre több és több művelt munkásunk lesz. Csak az igazán művelt munkás képes teljes tehetségét felhasználni, a maga és a társadalom javára. A műveltség, a kulturáltság nem a dolog- talansággal, hanem a munkával édestestvér. Mi sem jellemzőbb, hogy a munkások magukévá tették a műveltség ügyét, mint az a tény, hogy például az Acélárugyár! munkásoknak 75 százaléka rendszeresen olvas könyveket. Ehhez persze hozzájárul az esztergályosból lett könyvtáros, Heckenberger elvtárs mindennapos munkája is. De hány és hány dolgozónk van, aki még nem olvas könyveket, akiket meg kell győzni, hogy műveltség nélkül szűk a látóhatár! Egyik fiatal barátommal vitáztam nemrégiben. Ő azt mondta: szeretne olyan korban élni, amikor ő is hőstetteket hajthatna végre. Csodálkoztam. Hát talán most nem lehet nagyszerű tetteket véghez vinni? Ma nincs lehetőség erre?! Nehezen tudtam érzékelhetővé tenni, mit is jelent ma nagyszerű embernek lenni. Régi tanítómról meséltem neki, akitől a szakmát ás tanultam. Az a munkás, a román kommuESKÜVÖRE fátyol, művirág különlegességek készítője Kovácsné, Budapest, Garay utca 45. Garay nista mozgalomban nevelkedett. Aki vezetőként is, egyszerű munkásként is, megállja a helyét. Mindenki egyszerű embernek ismeri. De előttem mindig példaképként áll. Régebben vezető volt. Aztán vissza került üzembe öntőként dolgozni. Érti a szakmáját de gyenge volt a szíve. Voltak, akik kárörvendve várták, hogy ezt az embert körülményeik megtörik. Ez a munkás megpróbálta a lehetetlent. Gyengébb szervezettel, beteg szívvel felvette a versenyt az egészségesekkel és győzött. Ezenkívül újításaival sok tízezer forintot takarított meg a vállalatnak. De nemcsak a munkában, hanem az ellenséggel szemben is bátran viselkedett. Ahol ő dolgozik elsőként lépett fel az ellen- forradalommal szemben. íme egy öntudatos munkás a sok közül. A mi körülményeink között úgy gondolom egyet jelent azzal, hogy kiálljunk a munkásosztály ügye mellett. Ez munkát, tanulást és áldozat- vállalást jelent. Nem könnyű dolog az egyéniségünket, képességeinket, a társadalmi érdek szolgálatába állítani. Vannak, akik azt is mondják, hogy ez nem is lehetséges. Ez nem igaz! Ismerek öntőket, dróthúzókat, szögverőket, akik becstelennek tartanák, ha nem a legjobb munkát adnák ki a kezük küzül. De ez lassan általánosan meghonosodik. Az értelmiséginél is. Ez az az erkölcsi tulajdonság, melyet minden munkás és dolgozó közkincsévé kell tenni. Milyen jó is lenne, ha mindenki a maga területén így cselekedne?! Bármennyire is reszketnek a magánérdekek bajnokai, pártunk vezetésével alfélé haladunk, hogy sikerül megteremteni azokat a viszonyokat, amikor mi sem lesz természetesebb, mint élni és dolgozni valamennyiünk érdekében. Mi kell ehhez? Valamennyiünk mindennapi munkája. H. J. Rekamiék, fotelek, székek, fotelágyak, sezlonok készítése jó minőségben. Több havi fizetési köny- nyítéssel. Festetich utca 11. Keletinél. amit térnél. Kosos szövetkezeti bizottság alakult Sséesényben A különböző szövetkezetek közötti együttműködés megjavítása érdekében hozták létre több más szövetkezethez hasonlóan Szécsényben is a közös szövetkezeti -bizottságot. Feladatuknak a párt agrártéziseinek ismertetését tekintik főleg azt a részt amely a szocialista mezőgazdaság megvalósítására vonatkozák. A -megalakulás óta eltelt három hónap a legnagyobb nyári mezőgazdasági munkák idejére esett. Nem volt még idő arra, hogy kibontakozzon a négy szövetkezet közös tevékenysége. Még csak keresik azt az utat, amelyen együtt haladva, munkájukat összehangolva a legtöbbet tehetik a közös célért. Első közös tevékenységük röviddel a megalakulás után a nemzetközi szövetkezeti nap sikeres megrendezése volt. Körülbelül 1200 földimű- vesszövetkezeti, termelőszövetkezeti, háziipari és kisipari termelőszövetkezeti tag vonult föl a Kossuthdigetbe, és érezte jól magát az ünnepségen. Megalakították a mozgalmi, gazdasági és kulturális szak- bizottságot. Eddig a kulturális szakbizottság tartott csupán Vezetőségi ülést tartott augusztus 12-én a kisterenyei bánya külszíni üzem alapszervezetének vezetősége. Az ülésein valamennyi vezetőségi tag részt vett. Megbeszélték, milyen feladat hárul az alapszervezetre a pártoktatás helyes megszervezésében, az idei pártoktatási év beindításában. Egyöntetű vélemény alakult ki arról, -mennyire fontos a jó propagandista, mennyire emeli az oktatás színvonalát, ha alaposan felkészülve -tartja az előadást, s kielégítően válaszol minden felmerülő -kérdésre. Annál is inkább szükségesnek tartották megbeszélni ezt a dolgot, mert az elmúlt esztendőben e téren komoly problémák voltak Kisterenyón. Most már eleve elejét akarják venni ennék, hiszen a veztőségi ülés ülést, amelyen -megbeszélték, hogyan veszik ki részüket augusztus 20-a megünnepléséből. Az a tervük, hogy őszszel -közös klubhelyiséget rendeznek be. Itt napilapokat, folyóiratokat olvashatnának, megbeszéléseket, vitákat rendezhetnének a szövetkezet dolgozói, tagjai — akiknek jórésze egyénileg dolgozó paraszt, vagy tsz-tag. — Az itteni fesztelen -beszélgetésekből -bizonyára sok -hasznos tapasztalatot leszűrhetnének a szövetkezetek vezetői, amely szintén hozzájárul majd munkájuk megjavításához. A földművesszövetkezetnek már van tánccsoportja, most a háziipari szövetkezetnél szerveznek egy tánccsoportot. A nagy mezőgazdasági munkák befejeztével pedig közös színj-átszócsoportot alakít a négy szövetkezet és úgy tervezik, hogy a télen műsoros estéket rendeznék a járási kultúrházban a község dolgozóinak szórakoztatására. A mozgalmi és a gazdasági szakbizottságnak ás van már közös tevékenysége. Nem kis szerepük van abban, hogy egy géphasználati társulás már alakult a községben és egy újabb most után komoly munkába -kezdett a pártoktatási év sikeréért az alapszervezet. Nemti községben a párt- szervezet kezdeményezésére társadalmi munkával új épületet készítenek a postának a község dolgozói. Etesen a községi tanács és a pártszervezet fogott össze, hogy végre megvalósuljon az etesi dolgozók régi, régi vágya: felépüljön a ikultúrház. Az alapos szervezés, a közös munka meg is hozta az eredményt. A kultúrház lassan befejezéshez közeledik. Mátranovákon az üzemvezetőség és a párt^pervezet irányításával építik a szovjet hősi emlékművet, csinosítják a körülötte elterülő parkot. Az emlékmű, mely javarészt társadalmi munkával épült, befejezés előtt áll. van alakulóban. A lakosság igényeinek kielégítése szempontjából jelentős a földművesszövetkezet és ktsz -közti együttműködés. Már eddig is több olyan cipő és ruhaféleséget készítettek, amelyet a földművesszövetkezet a nagykereskedelemtől nem tudott beszerezni, de a helyi ízfésmék megfelelően szükség volt -rá. A szövetkezeti boltban ismeri-k az igényeket legjobban, ők tudják mit szeret a -lakosság. Jelenleg további 250 pár cipőre kaptak megrendelést. Ami a mezőgazdaság szocialista átépítésének elősegítését illeti, még nem dicsekedhetnek eredménnyel. Erre vonatkozólag még mem dolgoztak ki semmilyen közös tervet. Fontos lenne például, hogy a tsz elnöke — a közös bizottság egyik tagja — feldolgozza a tsz eddigi eredményeit, és ismertesse a többi szövetkezeti dolgozóval, taggal. Meg lehetne valósítani egy közös szövetkezeti híradót a község legforgalmasabb helyén, -amelyen a szövetkezeti tagságot és a község dolgozóit rendszeresen tájékoztatnák a szövetkezetek -munkájáról, eredményeiről. Ezen ismertethetnék például a tsz termés-eredményeit, stb. A különböző szakbizottságok megvitatva feladataikat, 'javaslatokat dolgozhatnának ki a tanács felé, sőt a közös cél megvalósítása érdekében a többi szervekkel is összehangolhatnák tevékenységüket. Csak úgy lesz értelme ennek a közös bizottságnak, -ha programjuk — amely nagyon jó és alkalmas a munka megjavítására — nem papíron -marad, hanem megvalósítják azt. Célul tűzték ki például, hogy elősegítenek minden olyan paraszti társulást, amely valamilyen közös tevékenység elvégzésével, a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányul. Közre kíván működni a szakcsoportok szervezésében. Elő akarja segíteni a szerződéses termeltetést, a mezőgazdaságban a termelékenység fokozását, a különböző műtrágya- féleségek használatát, a társulásoknál a közös alapok képzését. Meg akarja ismertetni a dolgozó parasztokkal a gépi munka előnyeit, a vegyszeres gyomirtás fontos- ! ságát. A pártélet hírei A FEHÉR KÖNYV 5. KÖTETÉBŐL: Húszévesek Nagy Imre horthysta vezérkari tisztet állít a belső karhatalom élére Mindketten húszévesek. Hosszabb ideje együtt dolgoznak, gyakran találkoznak szórakozásuk közben is, ami legjobban összeköti őket nem a legkellemesebb, de egyre inkább megbarátkoznak a gondolattal — hamarosan mindketten katonák lesznek. Kiskatonák — ahogy az idősebb, a katonaságtól már leszerelt munkatársaik mondják. Kiskatonák. — Amikor az orvosi felülvizsgálat után hazamentek, bántotta őket a dolog, az, hogy megfeleltek, de ahogy mind közelebb kerülnek az izgalmas, sok meglepetést tartogató naphoz, annál inkább érzik, szinte beleivódik gondolkodásukba, hogy így van ez rendjén, s végeredményben nem kis dolog katonának lenni. Szíjgyártó Józsefről és Tolmácsi Ferencről, a tarjám Tűzhelygyár két tehetséges kulcsöntőjéről van szó. Szíjgyártó erős, izmos ember, csakúgy feszül rajta a fiatalság ereje. Kicsit fájlalja az itthoni „szabadságot”, de azt mondja, az bántaná őt igazán, ha nem felelt volna meg az orvosi vizsgán. Tolmácsi Ferenc inkább szívós, mint túl „deltás” ember. Kérdésünkre, hogy tart-e a bevonulástól már katonás hetykeséggel válaszol. Már várja a napot, hogy magára húzza a munkáshatalom katonáinak egyenruháját. Elvégre kiszes is... Annyira megbarátkozott a katonaság gondolatával, hogy már azt is eldöntötte: hová szeretne menni. A gép- kocsizókhoz, hogy tökéletesen elsajátítsa e szép mesterséget. A két fiatalember személyes életének egyik legfőbb állomása a bevonulás. Nagyon jó, hogy az idősebb munkatársak, és az idősebb kíszesek nem hagyják magukra őket e nem kis feladat előtt. Igaz, néha élcelődésnek, „húzásnak” tűnik, ha szóba kerül a dolog, de az „újoncok” barátságukat érzik ki belőle. Elmondják saját személyes tapasztalatukat azt, hogy milyenek voltak ők, mint kiskatonák, hogy milyen ma katonának lenni. A munkásöntudat ereje sugárzik itt ezekből a beszélgetésekből és az, hogy a munkásfiatal büszkeségnek tarja a népi hadsereg katonai szolgálatát. Azt vallják, hogy a katonaság megacélozza a fiatal erejét, meg- embcresíti az embert. Szíjgyártó, aki a gyár futballcsapatának is hasznos embere, nevetve mondja, hogy főnöke, Egner elvtárs is azt tartja, hogy jót tesz neki a katonaság, egy kicsit majd megembereli magát, megkomolyodik. Lassan-lassan begyakorolják magukat a katonaéletbe, de mégis rdssz érzés elválni azoktól — hacsak rövid időre is —, akikkel egy volt a sorsuk, akikkel jóban, rosszban együtt voltak, akiknek végeredményben azt köszönhetik, hogy munkájukat elvégezhetik, akik oktatták, tanították őket ,— akikkel egy a sorsuk akkor is, ha az öntödei munkát katonai feladattal cserélik fel. Nagyon jó, ha a katona, a fegyverforgató tudja és nem felejti, hogy honnét jött és mit kell védenie. Az ifjú „kis- katonáknak” Szíjgyártó Jóskáknak, Tolmácsi Feriknek van mit védeniök — és tudják kötelességüket. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának Tájékoztatási Hivatala közzétette a Fehérkönyv 5. kötetét, amely Nagy Imre és bűntársai ellenforradalmi összeesküvését tárja fel. A nagy érdeklődésre való tekintettel részleteket közlünk a könyvből. Célunk: ezzel is elősegíteni, hogy teljes fény derüljön az ellenforradalom legfőbb hazai irányítóinak tevékenységére. I. Nagy Imre miniszterelnöki kinevezésekor tudomásul vette az akkor hozott határozatnak azt a pontját is, hogy fel kell fegyverezni a munkásokat. De ahelyett, hogy a munkásokat fegyverezte volna fel, arra adott utasítást, hogy a banditákat fegyverezzék fel, hogy az ellenforradalmár-cso- portok vezetőit vonják be az általa engedélyezett „Forradalmi Karhatalmi Bizottságba”, ennek vezetőjévé pedig horthysta-fasiszta katonatisztet nevezett ki. A rendőrség helyébe zömében huligánokból, bűnözőkből, ellenforradalmárokból álló nemzetőrséget hozott létre. Kopácsi Sándor vallomásában elmondotta: „Október 29-én Nagy Imre telefonon a parlamentből azt az utasítást adta nekem, hogy szervezzem meg az új karhatalmat, amelynek tagjai sorába be kell vonni a felkelőket is. Meg kell alakítani a nemzetőrség vezető szervét, a Forradalmi Karhatalmi Bizottságot. Utasított, hogy a karhatalmi bizottság élére egy régi, jó katonai tudással rendelkező, lehetőleg rehabilitált személyt keressünk. Én ezt tudomásul vettem, ennek alapján értesítettük az egyes felkelő csoportok vezetőit, hogy vegyenek részt a karhatalmi bizottság előkészítő ülésén.” A ’’régi jó katonai tudással rendelkező, lehetőleg rehabilitált személy” Király Béla volt! Király Béla, volt horthysta vezérkari tisztet, aki 1944-ben a nyilas Beregffy honvédelmi miniszter mellett bizalmas beosztásban működött, 1951-ben a bíróság kémkedés miatt halálra ítélte. A halálos ítéletet később életfogytiglan tartó börtönbüntetésre változtatta. Király Bélát, a népi demokrácia illetékes szervei nem rehabilitálták, rehabilitálását 1956. október 3I-én Nagy Imre jóváhagyásával törvénytelenül kapta meg... Ez a Király Béla 1956. október 28-án „kedves Feri barátjának”: Jánosi Ferencnek, Nagy Imre vejének a következőket írta: „Vártam bejelentett látogatásodat, amit azonban a sorsdöntő történelmi események lehetetlenné tettek. Megakartuk ezen az elmaradt találkozáson beszélni azt, amiről a temetés után néhány szót váltottunk.” „Most meghallgatva Nagy Imre programját, a kormány és a párt határozatát (aznap hangzott el Nagy Imre beszéde) az öröm és a lelkesedés vesz rajtam erőt. Ez az Feri (barátom, amiben akkor hittünk amikor még egy helyen dolgoztunk és ez az, -amiért teljes erőmet, lelkesedésemet, szerény felkészültségemet egyaránt szeretném latba vetni.” így folytatja: „Szinte elönt a keserűség, ha arra gondolok, hogy nékem most épp ebből a szívemhez oly közelálló munkából kellene kimaradnom.” „Feri barátom! Arra kérlek, gondold, fontold meg múltam, az általad ismert munkakedvem, az ötéves börtön... Vajon nem tesz-e alkalmassá ,hogy ebben a munkában részt vegyek? Én rajtad keresztiül felajánlom munkaerőmet, lelkesedésemet, együttérzésemet Nagy Imrének és kormányának.” „Azt gondolom, hogy a HM.
