Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)
1958-08-13 / 63. szám
2 NÓGRÁDI NEPÜJSAG 1958 augusztus 13 Minden polgár szent kötelessége \ határozatok végrehajtása nyomában Hogyan dolgozott építőiparunk az év első felében ? •^■"■azánkat egészen a felszabadulásig úgy tartották számon a nagyvilágban, mént a hárommillió koldus országát. A jogaiból kisemmizett nép fiai csak arra voltak jók a kizsákmányoló földesuraknak és tőkéseknek, hogy vért izzadjanak, miközben megtermelik a dőzsöléshez szükséges pénzt — valamint arra, hogy bele- kényszerítve őket a hadseregbe, fegyverrel is védjék javaikat, birtokaikat. S mindez a magyar ifjak hazug félrevezetésével, hazafias érzelmeire támaszkodva. „Szent hivatást teljesítetek.“ Az országot kell megvédenetek!” Ezt hazudozták napról-napra a horthysta tiszt urak. Azonban arról egy szót sem szóltak, hogy kinek az országát? A népét, amely ezidőtájt csak papíron, a szivek mélyén parázsló hazafias érzésekben és a jövőt formáló reményekben élt? Vagy az urak országát, amely kastélyaival, nagybirtokosaival, gyárosaival könyörtelenül nyúzta a dolgozó tömegeket? Rideg valóság: Festetisch Tasziló herceg egy esztendő alatt teljesen munkanélkül másfélmillió pengőt keresett. Ugyanakkor egy kubikos 400 pengőt — ha dolgozhatott — és nem volt se háza, se földbirtoka, se gyára. A laktanyaudvaron mégis őt regulázta az őrmester úr, durva szitkok és átkok közepette. Nekik kellett lyukas bakancsban az őrségen dideregni és nekik, a 400 pengős kubikosoknak, nincstelen proletároknak kellett szenvedniük és elpusztulnidk a Donnál és a Kárpátoknál a „szent kereszteshadjáratban”. S eközben a nagyiméltóságú herceg urak vígan kocsikáz- tak hatlovas hintójukban szeretőikkel, vagy éppen azok kiválogatásán „fáradoztak”, akiket utánpótlásként a vágóhídra lehet küldeni, hogy meg- hosszabítsák uralmukat. A kapitalizmusban ilyen végtelen egyszerű fogalmakból, igazságokból tevődik ösz- sze e szó: osztályhadsereg. „Védd az én hazámat!”, „Védd az én gyáramat, földemet!” stb. S mindez azért, hogy fennmaradjon uralmuk, továbbra is legyen úr és szolga, legyein palota és 'nyomortanya. |gy volt ez, de többé nem lesz így! Alig tizenhárom esztendő telt el a felszabadulás óta, de bátran mondhatjuk: van hazánk, van mit megvédenünk. E jelszó megtelt igaz tartalommal. A haza a mi hazánk, a dolgozó nép hazája. S e haza többé nem méri két mércével fiainak a rangot, az elismerést, a kötelességet a munkát. Ennek az országnak a védelmére, a munkás-paraszt állam védelmére hívta életre a_párt úgyszólván a semmiből a magyar néphadsereget. Ez a hadsereg alkalmas arra, hogy megvédje népünk vívmányait, érdekeit, határait. Szilárd egységben, a dicső szovjet hadsereggel és a többi testvéri szocialista ország néphadseregeivel biztos támasza a békének. Az ellen- forradalom igaz, megtépázta a hadseregünket, de ugyanakkor pozitív tény, hogy levonta a tanulságot is. Ma néphadseregünk minden egyes tagja ökölbeszorított kézzel gondol vissza az ellen- forradalom vérzivatarára és esküvel fogadja, hogy ellen- forradalom Magyarországon soha többé nem ismétlődhet meg. A mi hadseregünkben nincs osztálykülönbség a tiszt és a honvédek között. Egy a cél, egy az osztályérdek. A munkás és paralsztfiatalok, ha tiszti, vagy honvéd egyenruhát öltenek is magukra, megmaradnak az osztálynak hű gyermekei, ahonnan a kötelesség a hadseregbe szólította őket. Azt nem mondhatjuk, hogy a hadseregben ma a katonaélet valamiféle üdülést, vagy semmittevést jelent fiainknak. A katonai szolgálat egyáltalán nem könnyű. Igaz, hogy ma már nincsenek jutási „zupá- sok”, akik megkeserítik a katona életét, ma nem kötik ki a katonát és nincsennek egyéb kínzások, mely „módszereiken” keresztül „beleverték” a katonákba a vakfegyelmet. De vannak nehéz kiképzési feladatok, hisz nyilvánvaló, hogy csak az a hadsereg tud az ellenség felett végleg győzelmet aratni, amely egyrészt igaz ügyének tudatában van, másrészt mesterien elsajátítja a katonai tudományokat. || a a fiatal harcos be- vonul katonának, már a bevonulás után pár nappal tapasztalni fogja, hogy a haza védelmére való felkészülés igen kemény, igen fárasztó munkát igényel. Aki volt katona az jól tudja, hogy az első napokban minden idegennek tűnik, a laktanya éppen úgy, mint az egyenruha, Szokatlan a percre kiszabott napirend, a feszes, zárt egyenruha, egyszóval: teljesen ismeretlen a környezet. Az első napok bizonytalansága azonban hamar feloldódik. Rövid idő alatt megszokottá válik a katonaélet, minden feszességével, keménységével együtt. Rövidesen a fiatal katonának második ott(Tudósítónktól.) Megyénkben teljes ütemben folyik a cséplés. Több mint 260 cséplőgépet bocsátottak megyénk gépállomásai a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok rendelkezésére. Eddig 4500 vagon gabonát csépeltek el. A cséplési versenyben — mert a gépállomások dolgozói között verseny indult, ki csépeli el a legtöbb gabonát, a legrövidebb időn belül — igen szép eredmények születtek. honává válik a laktanya, ahol szívesen pihen meg a fárasztó gyakorlatok után és ahol sok lehetősége van sportolásra, szórakozásra egyaránt. Együtt sportolnak, szórakoznak a tisztek tiszthelyettesek* honvédek, a sportpályákon és a kultúrszobában — hisz elvtársak valameny- nyian. A parancsnokok kemény munkát követelnek minden katonától, így van ez rendjén. Nálunk érvényesül az a törvény, hogy „inkább egy vödör veríték folyjon el a gyakorlótéren, mint egy csepp vér a harctéren”. | gy megy ma a katona sora. Amint emlékeznek a múltra, amint látják a jelent, érzik és tudják, hogy a szocializmus mit adott hazánknak, az egész népnek. Ezt a hazát pedig minden rendű ellenség ellen nekünk kell megvédeni. Nincs fel- emelőbb érzés, mint fegyverrel a kézben éberen őrködni dolgozó népünk békés munkája és nyugalma felett. Ez pedig nemcsak megtisztelő feladat, de amint alkotmányunk 61. paragrafusa kimondja: „A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége.” Sziklai László őrnagy 5300 katasztrális hold learatott területből 5000 holdon végeztek tarlóhántást gépállomásaink. A legjobb munkát az erdőkürti gépállomás dolgozói végezték, de szépen dolgoztak az érsekvadkertiek is, akik nyári tervükön belül, talajmunkából 110 százalékra teljesítették tervüket, s ezzel befejezték körzetükben a tarlóhántást. A megyei párt végrehajtó bizottsága május 12-i ülésén egy előzőleg kiküldött brigád vizsgálatának tapasztalatai alapján megtárgyalta és határozatot hozott a Nógrád megyei Építőipari Vállalat politikai és gazdasági munkáját illetően. Azóta több, mint három hónap telt el. Közben a vállalat kommunista aktívái június közepén megtárgyalták, milyen feladataik vannak a párt végrehajtó bizottsága által hozott határozatok alapján. Most és következő néhány számunkban beszámolunk arról, hogyan hajtják végre az építőipar kommunistái ezt a határozatot, milyen eredményeket értek már el eddig, s melyek a további feladatok. * Kétségtelen, hogy azok a sajátosságok, amelyek a munkahelyek szétszórtságából, a dolgozók sokrétű összetevő- déséből, s általában a vállalat korábban eléggé meg nem szilárdult vezetéséből adódnak, még ma is éreztetik hatásukat. Ennek ellenére több sikert könyvelhetnek el az építőipari kommunisták, a vállalat dolgozói. így például ez év első felében 22,2 százalékkal magasabb értékű termelést produkáltak, mint 1956. azonos időszakában. Jelentős eredmény az is, hogy önköltségük az 5,01 százalékos veszteség helyett az első 'félévben 0.74 százalékos nyereséget mutat. Több mint 330 000 forint az a nyereség, amelyet a vállalat az első félévben elért a tervezett, közel 2 millió forintos veszteség helyett. A gazdasági munkát illetően azonban még vannak olyan hibák, amelyek felszámolása további szívós munkát követelnek meg. Amíg a vállalat például 1957-ben termelési tervét 118,8 százalékra teljesítette, addig ez év első felében csak 98,3 százalékra. Ehhez még hozzá kell számí----------------■ 45 00 vagon gabonát csépeltek el eddig Illés János traktorvezető, * Héhalom községben kilenc ♦ nap alatt 16 vagon gabo- | nát csépelt el. Ez azt jelenti, hogy napon- ] ként 186 mázsa volt a telje-1 sítménye. Csendes János fele-i lős vezető 26, Csépe István pe-1 dig 23 vagon gabonát csépelt? el. Győri István, az erdőkürti j gépállomás traktorosa is 16 J vagonnál tart már. Ezen kívüli 100 katasztrális holdon elvé-] gezte a tarlóhántást is. Gépállomásaink nyári tér- ; vüket 45 százalékban teljesí-1 tették. Nyolc százalékkal jobb, ez az eredmény, az elmúlt! esztendő azonos időszakánál, j A csépléssel együtt végzik a i talajmunkát is. A talajmun- ; kán belül kedvezően alakult j a tarlóhántás, ugyanis 600 méter hosszú sátorpavilont a palócvásáron A megyei kereskedelmi szervek már erőteljesen ké- : szülnek, a Balassagyarmaton tartandó augusztus 17-től 20- ig tartandó Palóc vásár megrendezésére. Mint értesültünk, j a vásárra 30 millió forint értékű árut visznek. A négy napos vásáron az állami és szövetkezeti kereskedelem, több mint 600 méter hosszú sátorpavilonban, igen gazdag ruházati és egyéb árucikket állít ki. Az állami kereskedelem szemléltető kiállításon mutatja be a vásár látogatóinak a kereskedelem tíz éves fejlődését. Augusztus 19-én nagy állatvásárt is rendeznek a palócvásár keretében. ] Balassagyarmat és környékén | már megkezdték a vásárraj szóló féláru utazási kedvezmé-] nyék kiadását. A szocialista munkaverseny fellendítéséért A forradalmi munkás-paraszt kormány és a SZOT Elnökségének 1957 közepén megjelent határozata új alapokra helyezte a szakszervezetek versenyszervező munkájúit. A határozat kimondja, hogy a szocialista mun- kaverseny-mozgalmat a népgazdaság ^ előtt álló legfomo- sabb feladatok megoldására kefll irányítani: a műszaki fejlesztésire, a gazdaságos termelés megyalósítasara, _ az anyag- és energiatakarékosságra, a minőség javitasara, az export feladatok stb. teljesítésére. A _ határozat kimondja azt is, hogy biztosítani kell a célkitűzések megvalósítására való mozgósítást, valamint a termölesben élenjáró dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsuleset. Az kétségtelen tény, hogy a dolgozók nagytöbbségé akar és szeret versemyezni, bebizonyosodott az elmúlt ev során, hiszen megyénk ipari üzemeinek zöme az 1957. évi termelési tervét a dolgozók lendülete, munkája következtében mind mennyiségi, mind a gadaságos itermeles tekintetében is eredményesen zárta. , , . Az említett gazdasági eredmények eléreset a szakszervezetek versenyszervező tevékenysége csak 1957. évi második felében segítette eredményesen. Bár még ez idő alatt is igen sok volt a bizonytalankodás, az üzemi szak- szervezeti bizottságoknál, sot a területi bizottságoknál is. Ennek oka egyrészt az volt, hogy az ellenforradalom nagyon sok rágalmat szórt a munkaversenyre és ezért elvtársaink jórésze hosszú ideig nem szívesen beszélt a munkaversenyről. Másrészt a szakszervezeti bizottságoknak és az aktivistáknak iigen sokat hangoztattuk, hogy ikerülni kell a régi hibákat, rossz módszereket és új módon kell foglalkozni a versennyel, de a gyakorlatban kevés segítséget kaptak hogyan kell ezt csinálni. Ebből aztán nem egy helyen az következett, hogy sem új módon, sem régi módon nem foglalkoztak vele. A z 1957. termelési év sikeres befejezése után — bár egyes helyeken a lendület visszaesett —. a legnagyobb ipari üzemekben a szocialista munkaverseny lendületét sikerült eredményesen átvinni az 1958. első félévre is. Ezit bizonyítja többek között a szénbányászat eredménye, ahol régen az év elején rendszeresen visszaesett a termelés és a versenylendület is. Most az 1958-as év indulásánál a szénbányászat az első naptól kezdve folyamatosan teljesítette tervét. Munkánk gyengesége, hogy a verseny az üzemekben még mindig nem irányul céltudatosan a gazdaságossági mutatóik javítására, pedig ha következetes munka folyik, az eredmény itt sem marad el. Példa a salgótarjáni Acélárugyár, ahol az első félévben 4.5 kilóval csökkentették az anyagfelhasználást egy tonna készterméknél. Azonban az üzemek többségénél még más a helyzet. Ezt több példa mutatja. Többek körött a Salgótarjáni tani, hogy növekedett a vállalat munkáslétszáma: mintegy 24 százalékkal. Ugyanakkor romlott a meglévő munkaerők gazdaságos, jó kihasználása, növekedett a betegség miatt kiesett munkanapok száma. Nagyrészt a fentiekkel függ össze, hogy lemaradás van az egy munkásra eső termelési érték tervének teljesítésében. Az előirányzat szerint ebben az esztendőben a vállalatnál az egy munkásra jutó termelési értéket közel 10 %-kal kellett volna növelni. Ehelyett az első félévben 1956. azonos időszakához viszonyítva mintegy 1,8 százalékos a csökkenés. Tehát a termelékenység növekedésének üteme továbbra sem kielégítő, sőt romlott. Majdnem azonos a helyzet az építőipari gépek kihasználása tekintetében is. Mint annak idején a brigádvizsgálat megállapította: egy év alatt az egy dolgozóra eső gépi kapacitás lóerőben számolva 70 százalékkal növekedett. Ugyanakkor még ma is az a helyzet, hogy a gépek kihasználásának foka, ha a tavalyihoz viszonyítva nem is romlott, de körülbelül azonos szinten mozog. Mindezek a gazdasági mutatók arra utalnak, hogy az építőipar kommunistáinak semmi okuk a megnyugvásra. Amellett, hogy több gazdasági mutató jelentősen romlott, jelentősen növekedett az építőipari dolgozók életszínvonala. Az 1956-os állapothoz viszonyítva most 70 százalékkal magasabb a vállalat béralapja. A törvényes béremelésen kívül egy sor olyan kedvezményt kaptak az építőipari munkások, amelyben a korábbi években nem részesültek. Ilyen nagyarányú és szinte példa nélkül álló béralapemelkedés ellenére is a vállalat túllépte első félévi béralapját. Mintegy 174 000 forint az az összeg, amely ilyen tekintetben, mint többletkiadás jelentkezik. A munkások átlagkeresete az első félévben 36 százalékos emelkedést mutat az 1956-os állapothoz viszonyítva. S hogy mégis csökkent a termelékenység? Annak többek között abban kell keresni az okát, hogy most a darabbéres órák aránya a teljesített órákon belül mintegy 12 százalékkal alacsonyabb, mint két évvel ezelőtt volt. E tekintetben az előrehaladás még megközelítően sem kielégítő. Az építőipari termelékenység csökkenésének okai között még meg kell említeni, hogy ebben az esztendőben a múlt évben elkészített lakásoknál csak a szerkezeti munkákat fejezték be, s erre az esztendőre húzódott át a vakolás, több helyen a válaszfal készítés és más hasonló, több munkát igénylő tennivalók. Részben ezzel is magyarázható, hogy elmaradtak a termelési érték tervének teljesítésével. Viszont komoly figyelmeztető, hogy amikor nem a beépített anyagok értéke, hanem nagyobbrészt a munkások teljesítménye az alapja egy időszak munkájának, akkor máris bajok jelentkeznek. Figyelmeztető, mert ez a körülmény még élesebben világítja meg az építőipari munka termelékenységének alacsony színvonalát. És ilyen szempontból a vállalat által elért nyereség erősen szépséghibás. Az építőipari Vállalat néhány legfontosabb gazdasági mutatójának megvizsgálása után legközelebbi számunkban a dolgozók között és elsősorban a munkásszállásokon végzett politikai munka helyzetéről számolunk be. —hg— Üveggyár a mennyiségi tervét az I. félévben jól teljesítette. Azoníban, ha a selejt alakulását vizsgáljuk akkor mindjárt szembetűnik, hogy az 1957. IV. negyedévéhez viszonyítva 14.1-ről 16.4-re emelkedett a selejtszázalék, A Salgótarjáni Tűzhelygyárban a megengedett öt százalékkal szemben az első félévben az öntödei selejit 6.5 százalék volt. Hasonló problémák merülnék fel a szénbányáknál is, amikor az egy tonnára megszabott 20.53 Ft-os anyagtervvel szemben 22.30 Ft-ot használtaik fel a félév során. Az a tapasztalatunk a legfontosabb üzemekben, hogy az üzemi szakszervezeti bizottság — de vonatkozik ez a területi bizottságok egyrészére is — nem eléggé figyelik és nem tanulmányozzák következetesen saját területükön a mumkaverseny tapasztalatait, a termelési mutatók alakulását és ennek következtében nem is tudnak idejében javaslatokat, intézkedéseket kidolgozni a fennálló hibák megszüntetésére. A SZOT és a Minisztertanács határozata értelmében a szocialista munkaverseny célkitűzésének egyik alapvető meghatározója, a termelési tanácskozás. Ma már az ipari üzemek többségében a munkaverseny elindítása, céljának és feladatának meghatározása a termelési tanácskozáson történik, ahol a dolgozók egyre bátrabban elmondják véleményüket, a gazdasági vezetők és a mozgalmi szervek munkájáról és a fennálló hibákról. A z zokban az üzemekben, ahol a termelési tanácskozásokat jól előkészítik, alaposan elkészített beszámolókban a munkások előtt őszintén felvetik az üzem problémáit, ott a dolgozók szívesen vesznek részt a tanácskozásokon, sok hasznos javaslattal segítenek a hibák megszüntetésében. Jó tapasztalataink vannak a kisterenyei, a szorospataki és a mátranováki bányaüzemeknél. Ezeken a helyeken a termelési tanácskozás jegyzőkönyvébe azt is beleveszik, hogy az elhangzott javaslatok, problémák megoldásáért melyik műszaki vezető a felelős. A jegyzőkönyveket a termelési tanácskozások után a felolvasókban is kifüggesztik. Ugyanakkor az üzemi bizottságok menetközben is megtárgyalják, hogy milyen intézkedések történtek és az intézkedésről a következő termelési tanácskozáson tájékoztatják a dolgozókat. Azonban még sok üzemben más a helyzet. Még mindig előfordul egyes üzemekben, hogy a gazdaságvezető11 felkészületlen il mennek a termelési tanácskozásra és felületes beszámolót terjesztenek a tanácskozás elé. Őszintén meg kell azt is mondani, hogy a szakszervezeti bizottságaink nehezen tudnak szakítani az elmúlt években meghonosodott szervezési módszerekkel és formákkal, amely szerint a verseny célját csak a mennyiségi termelés növelésében látták. Ennek Oka a megszokottságom túl az is, hogy a különböző gazdasági mutatók tanulmányozása és közérthető nyelven nyilvánosságra hozása, nehezebb bonyolultabb feladat, mint ez a termelési százalékok értékelésénél volt. Éppen ezért a munkaverseny feladatait jól megoldani csak a műszaki és adminisztratív dolgozók jobb -bevonásával és közreműködésével lehet.
