Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)
1958-08-13 / 63. szám
1958 augusztus 13 HÚGIáDI RCPŰJSAG 3 Jlleg, nem tartott ftaranejotaf tette a drégelypalánki fiatalokat és arra akarta bírni őket, hogy „ne legyenek meggondolatlanok”, tartózkodja- nak a KISZ-től, mert ott csak elromolhatnak. Nos, hát ilyen ember volt SZ. Gy. gátlástalan, szemérmetlen, képmutató. Van Drégelypalánkon egy másik pap is, őt nem K. O.- nak, hanem Klémánc Ottónak hívják. Sok éve együtt él a község lakóival. Józan életével, a falu békéjét szolgáló magatartásával közel került az ottani emberekhez. Azok közé a kevesek közé tartozik, akik az ellenforradalom idején sem úsztak a szennyes áradattal; csillapította a hősködőket, a vértakarókat... A „legény” őt is kellemetlen helyzetbe hozta. Sz. Gy. ügye, ha csupán személyes vonatkozású lenne, nem sok szót érdemelne. : De az ilyen ügy nem lehet magánügy. Felháborította egy közmegbecsülésben álló ember családi életét, feldúlta a falu békéjét, rendkívül el- j ítélendő módon visszaélt az emberek hiszékenységével. Komédiás módjára eljátszotta emberi ég papi becsületét. Méltán kíséri az emberek megvetése! Teljesítik a nagybátonyi vontatási dolgozók kívánságát A Nagybátony környéki bányák megnövekedett termelése egyre több szállítóeszközt igényel. Ezért az elmúlt időben a fütőház már kicsinek bizonyult, a gépek egy része a szabad ég alatt maradt. Az idő viszontagságai eléggé meg is vise-lté-k azokat. A mozdonyvezetőknek sokszor egy órával előbb kellett megjeletnniök munkahelyeiken, hogy a gépeket előkészítsék, s a bányászok időben eljussanak a szénfal mellé. Most teljesül a nagybáto- nyi bányai fűtőház dolgozóinak kérése. Megkezdődött a fűtőház bővítése, korszerűsítése. Nagybátony és Szorospatak között pedig a régi talpfákat cementta-ipazatokkal cserélik iki. Az iparvasút dolgozóinak egy másik vágyálma a fürdő vollt. Most ennek építése is megkezdődött. A vontatási üzem dolgozói 1200 óra társadalmi munkát vállaltak az építkezésnél, hogy minél előbb teljesüljön kívánságuk. Kiszely Zoltán Nagybátony Építik a Mezőgazdasági Kiállítás kereskedelmi pavilonjait A kiállításon a belkereskedelem a jobb ellátás érdekéhen 1956-hoz viszonyítva nagyobb, reprezentatívabb formában jelentkezik. Ezt bizonyítja, hogy 230 egységgel áll -■a közönség szolgálatára. Az idei kiállítás egyik érdekessége, hogy az OKISZ -20 szövetkezettel, önállóan, részbein szőlő és borászati felszerelésekkel vesz részt a vásáron. Az OKISZ íőleg termelvényeinek jó minőségével nyújt újdonságot 'vásárlóinak. Ennek érdekében áruminta-bemutatót tartottak és csak a -belkereskedelmi szakbizottság által elismert termelvényeiket árusíthatják. A kiállítás vásári részén a földművesszövetkezetek 69 pavilonban, főleg a mezőgazdasági termeléssel összefüggő iparcikkeket árusítanak. A Belkereskedelmi Minisztérium a közönség ellátására először üzemeltet a kiállításon önkiszolgáló boltot. Az egyik új pavilonban megrendezésre kerülő élelmiszeripari kiállításon lévő cikkek az onnan nem messze elhelyezett ön- kiszolgáló boltban vásárolhatók meg. Bővülnek a vendéglátóipari egységek is. A borkóstolók mellett egy külsőségekben is újszerű bólé-büfé felállítását is tervezik. Megjelenik a kiállításon a közkedvelt Mackó büfé is, amely újfajta kávéfőzőgépével, híres flek- kenjeivel bizonyára sok vendéget vonz. Kisiparosaink a helyszínen sütött székely és kürtös- kalácsokkal, flekkenekkel járulnak hozzá a mind jobb el látáshoz. Felkészülnek a vendégek fogadására a csárdák, éttermek, cukrászdák is. A vörös sássió köteles! Doldogo-k voltak a gyár dolgozói, amikor kimagasló munkájúik nyomán ez év elején átvették a SZOT és a Minisztertanács zászlaját. Boldogok voltak más gyárak dolgozói is, a bányászok, meg mindazok, akik a munkások hősiességét, egyszerű hétköznapi tetteit értékelni tudják. A zászló mellett a 25 napos nyereségrészesedés is nagy érdeklődést váltott iki megye- szerte a gyár iránt. S hozzátehetjük: joggal! A hosz- szú évekig veszteségesen dolgozó gyár nyereséges lett és soha nem látott termelési győzelmek születtek. S most mit lát, aki a gyárat járja, besaélget az emberekkel, vizsgálja a termelési mutatókat? Nem a legbiztatóbb a kép. Sok a panasz, az idegenkedés, romlottak a gyár eredményei. Termelési jervüket júniusban 98.3, júliusban 93.6 százalékra teljesítették. És menjünk tovább: májusban 15.2, júniusban már 17.3 százalékos selejttel dolgoztak! Ez jóval magasabb, mint a múlt esztendő azonos időszakában volt... Most tehát joggal kérdezhetné bárki: nem azok az emberek dolgoznak az üveggyárban, akik tavaly, vagy talán olyan valami történt, ami indokolhatja ezt a nagymértékű romlást? Az újságíró dolga sem könnyű, hiszen hovatovább már megszokottá vált, hogy erről a gyárról majdnem mindig jót, sőt a legjobbat írhatta. S most nagyon őszintén és egyértelműen meg kell mondani; a hiba elsősorban itt van a gyárban, vezetőiben és dolgozóiban egyaránt! Nézzük csak sorban és részleteiben a dolgot. A három legynagyo-hb kemence heteken keresztül mint három legfőbb hibaforrás szerepelt a gyár életében. A II. kádmedence; amelyhez a ihatkarú Owens automatagép csatlakozik, júniusban 96.2, júliusban 92, a III. kádkemence, amely a tízkarú automatagépet szol'Enndk a gondolatnak a továbbvitele felveti a verseny értékelésének és nyilvánosságának a problémáját is. Ugyanis amíg a verseny kizárólag a termelés százalékos növelését szolgálta, egyszerűbb volt a teljesítmények értékelése, -ezt szinte naponként meg lehetett tenni. A z elmúlt másfél év tapasztalatai azt mutatják, hogy új vonásai alakulnak ki a munkaverseny szervezé- ■sének és vitelének. Ez abban is megmutatkozik, hogy az üzemek többségénél nem kötik egyéni vagy csoportos fel- ■ajánlásokhoz a versenyt, hanem termelési értekezleteken ismertetik a legfontosabb tennivalókat, milyen célokat kell a negyedévben elérni. Ugyanakkor ismertetik, hogy a különböző helyezettek milyen tá gy és pénzj italomban részesülnék. Ezek szerint nem csak az a néhány régebbről ismert versenyző versenyez, hanem lényegében az üzem egész kollektívája. Másrészt érvényesül a versenynek az a formája is, amelyet régen is alkalmaztunk, hogy a termelési értekezleteken konkrét egyéni és brigád felajánlások is történnek, amelyeket a műszaki vezetés tart számon. Ilyen jellegű felajánlások elsősorban a mennyiségi termelésre, az anyagtakarékosságra és a minőség javítására vonatkoznak. Hasonló felajánlások történtek az Alkotmány ünnepére és a bányásznapra nagyobb mértékben. A mátranováki bányaüzemnél pl. 12 ilyen brigád tett ■vállalást. Hasonlóan több ilyen felajánlás történt Mizser- fán az Acélárugyárban és az Üveggyárban is. Jól bevált ja bányáknál a brigádok, a körletek és az üzemegységek közötti verseny is. Igen jó tapasztalatai vannak az üzemegységek közötti munkástalálkozóknak. Üj vonása a versenynek az is, hogy ott egy sor ismeretlen arccal is találkozunk, vagyis olyan emberek is "érnek el kiváló eredményeket, akik azelőtt nem versenyeztek, vagy legalább is nem számítottak a „hivatásos” versenyzők közé. A kiváló dolgozó kitüntetésre tett javaslatoknak nem egy üzemnél 50-60 százaléka ezekből az „új” versenyzőkből tevődik ki. A verseny és a dolgozók aktivitása szempontjából igen nagy jelentőségevan annak,hogy a termelési tanácskozásokon a dolgozók maguk döntik el, kiik érdemlik meg a kiváló dolgozói oklevelet, jelvényt és a vele járó pénzjutalmat. Ez az intézkedés fontos lépés az üzemi demokrácia megvalósulásának útján, amely nélkül nincs «eredményes versenymozgalom sem. Megyénk több üzemében tapasztaltuk, hogy a kiváló dolgozónak javasolt személyek felett élénk.viták keletkeznek. A szocialista munkaverseny és a gazdaságos termelés elősegítésének másik alapvető feltétele a műszaki színvonal emelése, az újító és az ésszerűsítő mozgalom szélesítéssé. Az elmúlt félév során e téren is megtettük a kezdő lépéseket. A Salgótarjáni Tűzhelygyárban például az első félévben 78 újítást adtak be, amelyből 35-öt elfogadtak, a szénbányászatnál az I. félévben 410 újítást nyújtottak be és ebből 253-at ibe is vezettek. Az újításokból eredő gazdasági eredmény a bányáknál 6,8 millió forint, ebből az újítóknak 172 ezer forintot fizették ki. A bányászatban jelenleg jó eredménnyel valósítják meg az újítási javaslatokát is, amit az is mutat,hogy or zágosan a trösztök között, ezen a téren az első helyen áll. Viszont a Tűzhelygyárban az első félév során elfogadott 35 újításiból ezideig csak 11-et vezettek be. Ezekben a kérdésekben nagy felelőség terheli az üzemek műszaki vezetőit, s nem utolsó sorban a szak- szervezeti bizottságokat, mert ők sem ellenőrizték, és nem követelték meg az újítások bevezetését. Összefoglalva: megállapítható, hogy a szakszervezetek versenyszervező munkájában az I. félév során van bizonyos fejlődés, de ez elmarad a követelmények mögött. A legnagyobb gyengeség az volt, hogy a szakszervezeti bizottságok., a területi bizottságok, de maga az SzMT. sem harcolt következetesen a versenyellenes nézetek megszüntetéséért, és nem mozgósítottak megfelelően a versenymozgalom fellendítéséért. Nem folyt és ma sem folyik a szakszervezeti bizottságok részéről átgondolt szívós politikai agitáció a verseny céljának és feladatának megmagyarázása érdekében. Ilyen irányban nem kaptak rendszeresen feladatot a szakszervezeti aktivistáik, a bizalmiak sem. Ugyanakkor, | mint gátló tényező jelentkezik, hogy a gazdasági és mű-f szaki vezetők egyrészét nem sikerült képességüknek és t f elelősségüknek megfelelően bekapcsolni a munkaversenybe. I Ennek egyik oka az is, hogy az üzemi pártszervezetek egy- j ■részének segítése és politikai tevékenysége is 'hiányos volt í ezen a téren. I Az elkövetkezendő idő-ben e téren a legfontosabb fe-1 ladatnak tekintjük, hogy határozottabban kell irá-j nyítani a területi bizottságok, a szakszervezeti bizottságok» és a bizalmiak figyelmét is a munkaversenyre. A szakszer- t vezeti szervek az eddigieknél jobban ikisérjé!k figyelemmel ! saját területükön a termelési mutatók és a gazdaságos ter-j melés tényszámainak alakulását és ennek megfelelően irá-f nyítsák a versenyt a legfontosabb feladatokra, alapul véve l a SZOT. és a Minisztertanács határozatát. A gazdasági és! a műszaki vezetőktől határozottabban meg kell követelni! a munkaversennyel való foglalkozást, a verseny műszaki» feltételeinek biztosítását, a gazdaságosság mutatóinak rendszeres értékelését, mert ez az előfeltétele a verseny eredményei helyes nyilvántartásának is. Helyes, ha a területi bizottságok a negyedéves versenyszakaszok lezárása után értékelik a versenymozgalom tapasztalatait és azt hasznosítják a további versenyszervező munkájuk során. Az SZMT-nek is feladata, hogy az eddiginél többet foglalkozzék a munkaverseny bevált formáinak, módszereinek összegyűjtésével és elterj esztésévela különböző szak- . mák területén. Javítani kell következetesen a politikai ne- ♦ velőmunkát, a versenyagitációt, e téren konkrét feladatok- * kai kell ellátni a szakszervezeti aktivistákat és bizalmiakat. f A pártszervezetek is minden szinten a jövőben hatá- rozottabban követeljék meg a szakszervezetekben dolgozó | kommunistáktól, hogy következetesebben harcoljanak a» munkaverseny feladatainak eredményes végrehajtásáért. j NÄDASDI ANDRÄS a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának $ elnöke * galja ki 82.2, illetve 8U.8, a IV. kemence pedig 102.1, majd 90.5 százalékra teljesítette havi tervét. A selejt- nél még szomorúbb a helyzet. Az I—II. kemencék magasan a gyár átlaga felett „teljesítették”, az Owensgépek pedig 50, illetve 25 százalékos kárral termelnek. De ne folytassuk tovább. Még csak annyit, hogy ez a három kemence adja a gyár értéktermelésének mintegy 40, és tonnatermelésének több mint 60 százalékát. Akármelyiknél is a legkisebb hiba, az végigvonul és érezhető a gyár egész életén, A hat karú Owensgép ^ rossz teljesítményét, nemegyszer 65—70 százalékos selejtjét azzal magyarázzák, hogy a gép már több évtizedes. Hát, valójában az automata már — ahogy mondani szokták — nem mai fiatal. De akkor miért van az, hogy amikor Baráth gépész kezeli, akkor 5000 darabot is termel, máskor meg alig valamivel többet, mint 2000? Semmi egyébért, mint azért, hogy a vezetők elhanyagolják a szakmunkás utánpótlást, hogy ennél a gépnél megcsappant a dolgozók felelősségérzete, lazult a fegyelem, egyesek többet törődnek az italozással, mint a munkával. A tízkarú automata egyáltalán nem nevezhető réginek, mégis a májusi 13 helyett, júliusban már 72 óra esett ki a termelésből különböző hibák miatt. Sőt a kemencén is nem egyszer úgy végezték el a javítást, hogy abban sok köszönet nem volt. S ehhez tegyük hozzá, hogy mind a három kemence ez év elején nagyjavításon esett keresztül. Mások abban látják az okot, hogy a nyersanyag most más, mint a korábbi években volt. Nevezetesen: nem használják a földpátot. Azt viszont már kevesen veszik figyelembe, hogy 1927-től 1952-ig anélkül is jó üveget készítettek, hogy enélkül az üveg mázsája 56 forinttal olcsóbb. Sok igazság van abban, hogy a szokatlan meleg károsan befolyásolta a dolgozók ■teljesítőképességét, munkakedvét. Dohát tavaly is volt megközelítő hőség, s eredményekben mégis gazdagabb volt az az időszak. Ez a kifogás sem indokolja teljes egészében, hogy a két automatagép az elmúlt hónapban naponta 4—4 tonnával termelt kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt. Nem lehet a meleggel magyarázni, hogy a IV kemencén június—júliusban a teljesítőképesség alig 60—70 százalékát használták ki. ff agy talán a bérezésben van a hiba? De hiszen a most érvényben lévő rendszerrel értek el olyan győzelmet, ami alapján elnyerték a zászlót! Igaz, lehetne jobb is. Van rá lehetőség, hogy egy-egy brigádon belül az egyenlősdi maradványainak felszámolása mellett jobban érvényre jussom egy- egy brigádtag képzettsége, képessége. De őszintén meg kell mondani, hogy ez a dolgozókon múlik. Senki nem erőszakolja az olyan elszámolási formák bevezetését, de ha egyöntetű a kívánság, akkor támogatják. A lemaradás, a gyenge munka első és igen valódi oík-a: a megnyugvás, az elbizakodottság. Egy nagy gyár életében mindig vannak és voltak, zökkenők. De a Salgótarjáni Üveggyárban azt lehetne a vezetők rovására írni, hogy a vándorzászló fényében nem gondoltak megfelelően a hibák megelőzésére. Nem válik némely üzemvezető dicséretére az sem, hogy ne-m tartják be a szabadságolási ütem-tervet. Az pedig a dolgozók legszemélyesebb ügye, hogy ne engedjék növekedni az igazolatlan mulasztásokat, s a beteglétszám példátlan felszökése is sok feladatot szab meg. S ennek kapcsán kell beszélni az előállott helyzet másik Okáról: nem nyert megfelelő tudósítást, hogy a vörös vándorzászló kötelez! Nem árt emlékezetbe idézni, hogy a zászló átvételekor többen hangsúlyozták: megtartani nehezebb lesz, mint elnyerni. Talán az iparmedence dolgozói csalódni lesznek kénytelenek, mert a zászló legközelebb más gyárba kerül majd. /Vem, azt nem lehet hinni! A javulás már megindult. Néhány nap óta biztatóbb a helyzet. Éppen most van arra szükség, hogy vezetők és dolgozók egy- emberként teljesítsék legjobb tudásuk szerint a maguk posztján kötelességüket. Lobogjon is-mét magasan a lelkesedés, a győzniakarás lángja, szítsák a kommunisták azt az erőben vetett hitet, amely már annyi nehézségen átsegítette a gyárat. S ez az akarat, lelkesedés nem önmagáért való. Számolni kell azzal, hogy az első félévi nyereség már -meghaladta az 1.2 millió forintot, júliusban viszont — az előzetes számítások alapján — veszteségesen dolgozott a gyár! Végül még egyet: körültekintőbb munkára van szükség -a felsőbb szervek részéről is. Tíz év óta nem fordult elő olyan eset, -hogy a rendelők egymás után mondják le igényeiket. A gyártmányok összetételének gyakori változása, új -és újabb üvegfajták termelésének -megindítása mind-mind sok pénzbe kerül a gyárnak. Nagyobb előrelátásra lenne itt szükség. A Salgótarjáni Tűzhelygyártól pedig csak annyit kémek, hogy a -részükre öntött formákat gondosabban készítsék el. 1VT inden lehetőség adva ahhoz, hogy a Salgótarjáni Üveggyár megőrizze régi, jó hímevét. Legyen hát rajta mindenki, aki ebben az ügyben -valamit tehet, hogy ez így is történjen! Balogh Gyula Ü tépi tők Endrefalva és Szécsény között írjuk azt, hogy SZ. Gy. D.-i jpap megszöktette a falubeli T. O. feleségét — még azt hihetnék a kákán is csomót- keresők, hogy csak amolyan kitalált históriáról van szó. Pedig nem. A drégelypalánki hívők és nem hívők, sőt nemcsak a községbeliek, de a környező falvakban is ahová eljutott a példátlan, vagy legalábbis nem mindennapi eset híre — felháborodottan tárgyalják a becstelen pap «setét. Arról tud a történelem, hogy — a lónak is négy lába van... —, a papok sem angyalok, de ilyen szemérmetlen módon eljárni, mint Sz. -Gy. tette, ehhez már — ahogy mondani szokták —, ehhez már pofa kell. És úgy látszik volt neki. Nem törődve a vallásos hívők ítéletével, nem gondolva arra, hogy milyen kellemetlen helyzetbe hozza a szerencsétlen férjet, valamiféle papi fogadalmat is tett... mindentől függetlenül, középkori lovag módjára megszöktette — nem a várúr lányát, (ez még csak elment volna), hanem a más hites feleségét! Az ügyhöz még hozzátartozik, hogy a „hősszerelmes” nem egy esetben erkölcsösségre, önmegtartóztatásra in
