Nógrádi Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 60-68. szám)
1958-08-06 / 61. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. augusztus 6. Nyílt levél cA ^pasztái Qárúii Tjcuiács (7KB. Szakizwaezeli (BizoU&úgxwak palidé Először is annak a kérésnek teszek eleget, amelyet a szerkesztőségünktől kértek: levelüket közzé teszem. Annyi jogot azonban fenntarthatok magamnak, hogy nem a teljes szövegét, — hiszen annak semmi értelme nincs. Inkább részleteket emelek ki a nem valami kedves hangú átiratukból, amelyben a bírálatot a legdurvábban — úgymond vissz utasítják. De endgedjék meg nékem azt is, hogy néhány megjegyzést tegyek levelükhöz, hogy lássák megyénk, de elsősorban a pásztói járás dolgozói: a szakszervezeti bizottság, amelynek tagjai a járási tanács dolgozói, hogyan is képzeli el a tömeg- kapcsolatot, milyen elvek vezérlik „diszkrecionális joguknál” fogva a kultúra terjesztésében. A lapunk július 5- számában megjelent írásomban nem csak azt kifogásoltam, hogy a szakszervezet tulajdonát képező televíziós közvetítéseknél belépődíjat is szednek, hanem elsősorban azt, hogy a klub- helyiségbe „idegeneket" nem engednek be. Ez pedig valóság, hiszen ennek még durvább formáját írják levelükben is. Nem az áll, hogy „... a fenti cikket valószínűleg olyanok bejelentései alapján szövegezték meg, akiknek nincs keresni valójuk a járási tanács vb. elubn” < - ségében”. Furcsa ez a megállapítás még akkor is, ha a televíziós készüléket az adóprémium dologi részéből vette is a tanács. Éppen azérí furcsa, mert az adót a járás becsületes adófizető polgárai fizetik be, s ha a tanács ugyan azért vásárolta a készüléket, hogy „... ezt elsősorban a szakszervezet tagjai és a járási tanács intézményei dolgozóinak rendelkezésére bocsássa ..ez egyáltalán nem zárná ki azt, hogy más becsületes, emberek is élvezzék a technika legújabb vívmányát, s a tanácsi dolgozókkal együtt szórakozzanak, fejlődjenek. Persze ennek a lehetőségét kizárják. „A televíziót nem bocsátjuk Pásztó lakosságának rendelkezésére, mert egyrészt klubhelyiségünk nem alkalmas nagyobb tömeg befogadására, másrészt, ott fényezett parkett van (!?) és annak tisztántartása így is anyagi gondok elé állít bennünket. Azért nem vállalná a felelősséget a most olyan hevesen felháborodottak egyike sem, ha az ott lévő viráginkat letörnék, esetleg társasjátékokat megcsonkítanának, vagy netán ellopnák a most kiszorított pártfogoltjai.-.“ Ezt írják a többi között. De engedjék meg Kedves Elvtársak, hogy néhány megjegyzést fűzzek ehhez a bekezdésükhöz. Kezdjük a fényezett parkettal. Ez nagyszerű, ez így is van rendben. De ahogy Önök azt írják, nagyon keserves emlékeket kell felidézni az embernek. A fényezett parketták miatt nem engedték be a „büdös parasztot” a járási főszolgabírói hivatalok tisztviselői sem. Önöket pedig a dolgozó nép választotta oda, s az kötelességekkel jár, mégha egyeseknek nem is tetszik a kötelességek betartása. Nem akarok általánosítani. Levelükből minden esetre az éreződik ki, hogy csak a járási tanács dolgozói a becsületesek, csak azok tudják megóvni a parkettet, a virágot, stb. Mások nem . . . En pedig állítom, hogy nem így van. Mindjárt ki is jelentem: fogadjanak be annyi becsületes embert oda, amennyi csak befér abba a fényezett parkettű klub- helyiségbe'. Vagy mégis be lehet jutni ebbe az elefántcsonttal kivert klubhelyiségbe? Igen. De hogyan? A szakszervezet elnökének „diszkrecionális joga” biztosította lehetőségekkel, úgy mint írják is: „ ■ . . tudatosítani akarjuk a velünk szemben durván követelőzőkkel, akiknek enyhén szólva semmi közük a belső ügyeinkhez, hogy fenyegetőzéseik és felsőbb fórumokkal való dobálózásaik előtt nem esünk hasra és hogy a televíziónkat ezután sem látogathatják csak úgy, ha emberi szóval, a szakszervezeti bizottság elnökével megbeszélik azt . . Tehát mégis egy kultúreszköz irigy kisajátításáról van szó. Vagy még pontosabban: arról, hogy a szakszervezeti elnök elvtárs személyes (!?) engedélye szükséges ahhoz, hogy valaki megnézze, élvezze a televízió közvetítését. Nem mehetek el szó nélkül amellett a kijelentés mellett sem, amiben azt javasolják: „ ... akinek olyan sérelmes, hogy nem parancsolgathat a klubunkban ahelyett, hogy ok nélkül rágalm/izza szakszervezetünket járja ki illetékes helyen, hogy Pásztó község kapjon egy minden igényt kielégítő kultúr otthont, ahol van televízió is és mi ígérjük, hogy a mi dolgozóink ott nem lábatlankodnak...” Nem tudni, hogy ki sugallta ezt a levelet. De bárki is Íratta, figyelmébe kell ajánlani: A tanács az államapparátus szerve. Munkáját csakis a tömegekkel szorosan együttműködve végezheti. Ezért szerepel állandóan naNE DOBJUK EL A MÁKGUBÓT, ORVOSSÁG LESZ BELŐLE Mákgubóból állítja elő a t is za vas vári Alkaloida Vegyészeti gyár a csillapító gyógyszerek alapanyagát, a morfint. Ez ma egyik legfontosabb és legerősebb csillapító szerünk. Sokan nem is tudják, hogy a sokáig hasznavehetetlennek vélt mákgubóból milyen fontos gyógyszer készül. Ezért van az, hogy nem egyszer szemétre dobják, vagy elégetik a mákgubót. Az idei rendkívüli időjárás következtében nem fejlődtek megfelelően a mák vetések, és így igen sok helyen kiszántották. Kevesebb termésre tehet tehát számítani, eziért szükséges, hogy a legkissebb meny- nyiségű mákgubót felvásárolják a földművesszövetkezetek. A gazdáknak pedig saját érdekük is, hogy a mákfejeket összegyüjtsék és eladják a földművesszövetkezetnek. A máktermeléssel és a vele kapcsolatos munkákkal általábana falusi dolgozó nők foglalkoznak. De rendszerint bekapcsolódnak ebbe a gyermekek is. Az anyák tudják legjobban megérteni, mit jelent, ha ©gy esetleges betegség során enyhíteni tudják gyermekük fájdalmát. Éppen ezért többnyire ők azok, akik a mókfiejeket összegyűjtik és átadják a földművesszövetkezetnek. A mákgubóért a helyi földművesszövetkezetek 90 fillért fizetnek kilogrammonként. FILM pirenden a tanács és tömegek kapcsolata. Úgy látszik, a pásztóiak elzárkóznak a tö- megh.pcsolat elől úgyis, hogy „diszkrecionális joguknál” fogva nem engednek be másokat klubhelyiségükbe, s úgyis, hogy már most kijelentik: az új kultúrotthonba ők nem teszik be a lábukat. Pedig ha valaki tehetne Pásztó kultúrházának építéséért, akkor éppen a járási tanács tehetne sokat. Ez azonban úgylátszik, nem fontos nekik. Az edényeimre és a hálószoba bútoromra tett kérdésre csak annyit: nem adnám oda! Az magántulajdon, nem úgy mint a televíziós készülék. Az a közösségé, amelyet egy kis csoport semmiképpen nem sajátíthat ki! Nem akarjuk a tanácsi szakszervezet belső életét irányítani. Arra viszont törekedünk — s ehhez jogunk is van, de kötelességünk is, — hogy harcoljunk a szocializmus építése közben észlelt hiányosságok, fonákságot ellen még akkor is, ha az csak kicsiben, egy televízió, vagy egy klubhelyiség látogatásánál jelentkezik is. A bírálatot pedig ha az jogos, nem visszautasítani kell, hanem törekedni a felvetett hibák kijavítására. Nem tudom képesek e arra, meri a valóság azt bizonyítja: a bírálatot durván visszautasítják! Utoljára. Azt sajnálom, hegy Füzesi Mária elvtársnő ezt a levelet aláírta. Meggyőződésem ugyanis, hogy más sugallta, azt. A járási tanács jó munkáját a szakszervezet nem ronthatja le. Az kell, hogy közösen a tömegekre támaszkodva intézzék ügyeiket. Ha ez így lesz, a pásztói járásban még jobb munkát végez majd a tanács, az eredmény pedig a közösség javát szolgálja majd. Elvtársi üdvözlettel: v2-C7 „SÓBÁLVÁNY" sikere Karlovy-Vary-ban A 16 napig tartó vetélkedés után július 27-én kiosztották a Kalovy-Vary-i filmfesztivál díjait. Cannes után újból szocialista ország filmje nyerte a nagydíjat. A filmfesztivál nagydíját a bíráló bizottság a szovjet Csendes Don című és a japán Mostohafivérek című filmeknek juttatta. Az I. fődíjat NDK művésziéi nyerték el a „Teuton kard hadművelet” című dokumentum filmjükkel. A bíráló bizottság a II. fő- díjat nem adta ki. A III. fődíjat egyenlő megosztásban kapta a Fekete zászló alatt című csehszlovák és a Sóbálvány című magyar film. Ez az elismerés a magyar filmművészetnek újabb jelentős állomása. A népszerű tudományos filmek díja a csehszlovák filmnek jutott, amely a Gondolkodás titka cím alatt az idegek működését ismerteti. Rajzfilmek díját a szovjet Egy királyságban című film kapta, kimagasló művészi és technikai színvonaláért. A redezés díját a bíráló bizottság Robert Siodmaknak ítélte a nyugatnémet Ördög éjszakája című film rendezői munkájáért. A bíráló bizottság még számos díjat, oklevelet és elismerést adott ki, így a színészek díjainak odaítélésénél a férfiak I. díját szovjet művésznek Strauhnak, a színésznők I. díját 'az indiai Nar- gisznak ítélték oda. 1958-ban a canncsi, brüsszeli és a Karlovy- Vary filmfesztivál szocialista országok filmjeinek győzelmével fejeződött be. hirdetvén a szocialista országok művészetének magas színvonalát. „Veszélyes nyár64 A mezőn, a szántóföldeken reggeltől estig folyik a szorgos munka, a betakarítás. Ez a falusi ember legnagyobb dologideje. Minden épkézláb családtag a határban szorgoskodik ilyenkor. S ki van otthon? Többnyire csak a kisebb gyermekek játszadoznak a ház körül. A felnőttek most kevésbé érnek rá törődni velük, mert a termés betakarítása minden idejüket igénybe veszi. A gyerekek bemennek a pajtába, vagy leheve- redraek egy hűvös szaknaka- zal elé és a spárga, golyók és egyéb kincsek közül előkerül a nadrágzsebből az izgalmas játék, a gyufa. Egyre másra lobbannak fel a szálak, s gyullad meg egy elcsent cigaretta. De vannak olyan gyermekek is, akik úgy mulatságból játszadoznak a gyufával. Szerencse ha elalszik, de ha nem . . . akkor már csak a tűzoltóság segíthet eloltani a lángokat, amelyek hihetetlen gyorsasággal pusztítják el a szalma, szénkazlakat, belekapnak a pajta, a lakóház tetejébe. És ro"-- a gerenda, szikra- özönben állnak a gazdasági eszközök és ha szerencsétlenségre még szél is van, fél óra alatt egész házsorok állnak lángtengerben. A közelmúltban Kálló köz- sében Csendes Lajos mező- gazdasági épülete és felszerelése égett te — szerencséjére biztosítás útján 14.520 forint lkára megtérült. Persze vannak olyan károk is, amelyek elemi csapások, természeti tünemények következményei és nem vigyázatlanságból keletkeznek. Ilyen például a villámcsapás. Cserhátsurány községben Roskó János tehenét csapta agyon a villám, mivel mezőgazdasági tűzbiztosítással rendelkezett, az Állami Biztosító kártérítés címén 4.820 forint összeget fizetett ki. Az elmondott esetekben a károsultaiknak volt biztosításuk és így az anyagi veszteséget pótolni tudták. De hány és hány olyan káresemény történik, ahol a károsultaknak nincsen biztosításuk. De sok az olyan gazda, aki meg sem hallgatja az Állami Biztosító megbízottját, amikor ■az felkeresi, nem ad okos tanácsára, csak legyint egyet és azt mondja, miért éppen nála lenne baj. Mikor aztán mégis felüti fejét a „vörös kakas” az ö portáján, már csak a saját kárán tanulhat. Pedig az Állami Biztosító ma már olyan előnyös és olcsódíjú tűzbiztosítást ajánl a lakóház tulajdonosoknak és gazdálkodóknak, hogy a biztosítási díj fizetése nem okoz számukra semmiféle anyagi megterhelést. Nézzünk csak egy példát. A cseréptetejű kétszobás lakóépület évi tűzbiztosítási díja 47 forint. A tűzbiztosítás díja a lakószobák száma szerint fizetendő. De nem elegendő a lakóépület tűzbiztosítása. Minden gazdának érdeke, hogy mezőgazdaságát is biztosítsa. A mezőgazdaság tűzbiztosítási díj>a a földterület nagysága szerint fizetendő: például 5 holdas gazdaság évi tűzbiztosítási díja 59 forint. A 'tűzbiztosítás kiterjed az épületeket ért viharkárokra is ha azok értéke a 200 forintot meghaladja és ha a szél- sebesség eléri a másodpercenkénti 15 métert. Mindenkinek saját érdeke, hogy tűzbiztosítását minél előbb megkösse. Az Állami Biztosító (városi) fiókjai készségesen adnak bárkinek részletes felvilágosítást. Ahol a bútor készül Amíg a bútor eljut a fogyasztóhoz, komoly munkára van szükség. A Balassagyarmati Bútorgyártó Vállalatnál sok ember munkája van benne egy-egy elkészített bútordarabban. Litovszki József szalagfűrészelő már több évtizede dolgozik az asztalos szakmában. Az ő munkája a szekrénylábazat körölvágása. Ezután a váz a borítóba kerül, ahol felöltöztetik. A még előforduló hibákat a már belapozott ajtókon és oldalakon kijavítják,: s innen a gépi csiszolókhoz terülnek a munkadarabok. Licska István jelenleg is az ajtó lapok csiszolását végzi. A csiszolás után következik a festés, s majd később a fényezés. Eddig kézi erővel történt a fényezés, mely fárasztó munkát jelentett az ott dolgozóknak, s emellett a teljesítmény is alacsony volt. Moist a közelmúltban a probléma megoldódott, kaptak egy modem fényező gépet. Gyur- kovics Sándor ma már egyszerre 11 darab ajtólapot képes fényezni a gép segítségé vei. A balesetek megelőzéséért A balesetek jelentős részét az elmúlt időkben az áramütés okozta. A tröszt gépészeti osztálya felülvizsgálta a balesetek körülményeit, s ezután tervet dolgoztak ki az áramütéses balesetek megszüntetésére. Ma már mindenütt végrehajtották a tervet, a védőhálózat kiépítése a tröszt minden bányaüzemében befejezést nyert. veit 10 000 forintos balassagyarmati hálószoba bútor. S ezután kerül sor a darabok összerakására, s innen indul el az üzletekbe a közked-
