Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)
1958-07-30 / 59. szám
1958 július 30. nógrádi népújság 3 A munkások felelőssége Ilyen is van még IMár megszokott jelenség, hogy a munkások, — a társadalmi élet számos területén — vezetőerőként veszik ki részüket a munkából. Ez igy is van rendjén. Az elmúlt 13-14 esztendő alatt nagyot fordult nálunk a történelem kereke. Az elnyomottakból vezetők nőttek. Ehhez az egész dolgozó nép csaknem másfél évtizedes mukája volt szükséges. A dolgozó osztályoktól idegen elemek nem egyszer az orrúikat fintorgatjáik, ha eredményeink szóba kerülnek. De mit is várhatunk mi ezektől? Mit számit ezeknek a szocialista ipar megteremtése? Érdekli is őket a munkások, dolgozó parasztok szabad élete? Mit számítanak ezeknek népünk vívmányai? A bukott osztályok maradványaitól és szolgáiktól mit várhatunk? Ezek nem tudnak mást, csak fintorgatni. A kézzel fogható tények nem gyakorolnak hatást rájuk. Csak az elveszett kiváltságok nyugtalanítják őket. Olyanok ők mint azok a bogaras öregek, akik '’sak emlékekből élnek. Nem nyughatnak és a maguk ellenszenvét igyekeznek az értelmiségbe átültetni. Semmiért sem háborognak annvira. mint azért, hogy a munkások vezető szerenet töltenek be. Nem tetszik nekik, hogy a munkásokból trösztigazgatók, főmérnökök, tanácselnökök és kulturális vezetők nevelődtek ki. Nem tetszik nekik. hogv az üzemek törzseárdái, a tőzs- gyökeres munkások a maguk keménv fegyelmével tiszta, üdítő légkört alakítanak ki a teremtő munka számára. Valahogy félnek a munkásoktól, akiktől idegen minden kispolgári tulajdonság. Például a lazsálás, a karrierizmus, az anyagpazarlás. A munkások a maguk környezetében n^m tűrik meg az elvteleneket, a kétszínű, hinta embereket. Ezért van az, hoeva huligánok és a volt kizsákmányoló osztály tagjai egyaránt gyűlölik a munkásokat. Ez azonban nem változtat a munkások felelősségérzetén. A munkások érzik. hogv gazdáik az üzemeknek is és államunknak is. Mindenért ők a felelősek. J e tagadjuk a kizsákmányoló osztály maradványai, némelyik jóhiszemű, becsületes értelmiségit is képes befolyása alá vonni, legalább is megtéveszteni. És így olykor előkerül az idejét ]\e múlt kaptafa elmélet. Az az elmélet, hogy menjen vissza mindenki a kaptafájához. Ez az elmélet se többet, se kevesebbet nem akar, mint azt, hogy a munkásokból ne legyen értelmiségi és ne legyen vezető. De hát csak gondoljunk a dolgok mélyére. Lehetséges e a szocializmust a munkásság vezető szerepe nélkül építeni? Ez a kérdés elválaszthatatlanul összefügg azzal a kérdései, hogy lehetséges-e a szocializmust a munkásosztály hatalma nélkül építeni? A válasz a történelem tapasztalata szerint csak következetesen „nem” lehet. Miért szükségszerű a munkások vezetőszerepe? Mindenekelőtt azért, mert a munkásoknak létérdekük fűződik a szocializmus építéséhez. A munkásság az az erő, amely a legnehezebb időszakban is öntudatosan harcol a szocializmus ügyéért. Tarjánban is a munkások, a bányászok voltak azok, akik először ragadtak fegyvert a proletárdiktatúra védelméért. Az Acélárugyárban is a törzs-munkásgárda tagjai voltak azok, akik fegyverrel is védték a proletárhatalmat. Például: az idős kommunista Pály Kálmán és az acélöntödei Oravecz István. Sorolhatnánk a neveket, de ez nem szükséges. Hiszen mindenki tudja, hogy a törzs munkásgárda tagjai szilárdak voltaik a proletárdiktatúra ügyéért vívott harcban. A tisztánlátáshoz azt a kérdést kell feltennünk, hogy kinek az érdeke és kinek nem érdeke a munkások vezető szerepe? A dolgozóknak — köztük az értelmiségieknek is — érdekük fűződik a munkásság vezetőszerepéhez. A dolgozók tapasztalatból tudják, hogy mit jelent az olyan munkásvezető, aki a maga szilárd politikai és erkölcsi állásfoglalásával egészséges légkört teremt maga körül. Vannak olyan tévesnézetű egyének, — valljuk meg nálunk is — akik meggyőződve vallják, hogy káderkérdéseknél szükségtelen a politikai, illetve osztályszempont. Úgymond, a szakmai vezetéshez nincsen szükség politikára. Ehhez állítólag csak szaktudás 1 és szakmai gyakorlat szükséges. Éppen itt húzódik meg a helytelen eszmei álláspont. Az az álláspont, amely a harmadik utas nézetek logikus alapját képezi. A valóságban osztálycialista táborhoz való tartozás ellentétes a nemzeti önállóság eszméjével“. Ezzel a szocialista országokra különösen jellemző internacionalizmus magasztos eszméjét a szocialista országok közti torzsalkodással cserélték fel. Mindnyájan tapasztalhattuk az ellenforradalom és a közvetlen előkészítésének idején ezt a polgári ,jbeütést”, amely legtöbbször a nacionalizmus, a sovinizmus égisze alatt támadott. Még nem is győzött az „igazi magyarok“ ellenforradalma, máris szidták a cseheket, a románokat stb. „Gazdagabb lenne az országunk, ha visszaszereznénk a régi területeinket, ha a Szovjetunió nem fosztana ki bennünket“ — mondták. — Azonban az októberi ellenforradalom véres, nemzetromboló tettei megmutatták, hogy Magyarország nemzeti függetlenségének ellensége nem a Szovjetunió és a szomszédos népi demokratikus országok, hanem a nyugati imperialisták. | a már kevés magyar ember van, aki előtt nem világos, hogy a Szovjetunió proletárinternacionalizmusa nélkül, hathatós politikai és gazdasági segítsége, s a többi szocializmust építő nép segítsége nélkül nem tudtuk volna az októberi ellen- forradalmat sem legyőzni. Ennek ellenére mégis sokan lebecsülik a proletárintemacio- nalizmus óriási jelentőségét. Nem egy ember szájából hallani még ma is megyénkben olyan követeléseket, amelyek hemzsegnek a nacionalizmustól- Például egyesek úgy vélik, hogy a Magyarországon élő, idegen ajkúakat haza kellene toloncolni országukba és az ott élő magyarokat pedig haza kell hozni. Mások a határok kérdését feszegetik. — Ezek az emberek a pletyka színvonalára süllyesztik a társadalomtudományt, nem ismerik a történelmi materializmus társadalom fejlődéséről szóló alapvető tételeit. Ahelyett, hogy megismerkednének a marxizmus-leninizmus nemzetiségi politikájával és a történelmi materializmus tanításaival — amely csak egyedül képes helyes és tudományos választ adni ezekre a kérdésekre — a kispolgári nacionalizmus hálójában vergődnek. Nem tudják megérteni azt, hogy Magyarország határai új viszonyok között alakultak ki. Olyan viszonyok között, amikor a szocialista országok közötti határok kérdése másodrendű jelenséggé vált, mert a marxizmus-leninizmus nemzetiségi politikájának elvei szerint minden szocializmust építő országban a nemzetiségiek egyenlő jogokat élveznek a nemzet többi népével. XX. kongresszus után kialakult új helyzet ,a Szovjetunió és a népi demokratikus országok között, még jobban elmélyítik a proletár- internacionalizmus eszméjét, még jobban megerősítik a szocialista országok összefor- rottságát. harc van. Vagy az egyik, vagy a másik osztály érdekei mellett kell állást foglalni. A politikai mentesség hívei burkoltan, a munkásság ellen foglalnak állást. Ezek nem akarják látni a történelem menetét. Még pedig azt, hogy a munkásság a kommunista párt vezetése nélkül nem építheti fel a szocializmust. A szocializmus építésében a munkásosztály szövetségeseként a dolgozó parasztság, az értelmiség is részt vesz. A munkásság részéről tiszteletben részesülnek azok az értelmiségiek és azok a dolgozó parasztok, akik ügyünk érdekében vezetőkként segítik elő munkánkat. ostanában tanulmá- nyozzuk a salgótarjáni szénmedence munkás- mozgalmának történetét. Meglepő az a tény, hogy mennyi szilárd jellemű munkást adott Salgótarján népe a Horthy rendszer idején is. Hiába fogták el a rendőr- és csendőr pribékek százával az osztályöntudatos munkásokat. (Az egyik jelentés szerint 142 elvtársat tartóztattak le, a valóságban 300-at.) A kommunista párt tevékenységét azonban nem lehetett megszüntetni. Pedig gondoljunk csak arra, milyen érzés volt gyilkosok kezében lenni? Meglepő, hogy milyen szorgalmasan tanultak akkoriban is az élenjáró munkások, mind a párttagok, mind a pártonkívűliek. Már évtizedekkel ezelőtt a párt folyóiratain kívül tanulmányozták a klasszikus műveket is. Például az Anti-Dühringet. Nem egyszer hallani azt a kérdést, honnan van az a szenvedélyes osztályöntudat az idősebb kommunista nemzedékben? Úgy véljük, ez abból adódik, hogy mélyen és alaposan átgondolták osztályuk érdekeit és életüket veszélyeztetve küzdöttek a munkásság ügyéért. Ezért van az, hogy mint anya a gyermekére, úgy vigyáznak ők a munkáshatalomra. Ezt kell elsajátítanunk. Ez különösen vonatkozik a gyárak, üzemek törzsgárdáira. A munkásosztály vezető szerepe nem kiváltság. Ez nehéz, de megtisztelő feladat. Mikor mi vezető szerepről beszélünk, akkor a gyakorlati tevékenységre is gondolunk. A vezető szerep áldozatokkal jár. Gondoljunk csak 1945-re. Milyen körülmények között kezdődött az élet? A bányászok és gyárimunkások éhesen, inflációs pénzért, de dolgoztak. Sokszor össze kellett a nadrágszíjat húzni. Voltak abban az időszakban is gúnyolódok. Emlékeznek a munkások még azokra, akik azt mondták annak idején: minek dolgoztok, hisz pénzetek sóra sem elég. És azóta a munkásság mi mindent teremtett? emberekben. Emlékeztet az ellenforradalom sötét napjaira, amikor éppen a Kossuth címer alatt a néphez hű, becsületes emberek életét ontották ki, emlékeztet Nagy Imrére, Mindszenthyre és a többiekre, akik éppen a négy folyóért, a hármalshalomért és az apostoli kettőskeresztért akarták a nép uralmát megdönteni. Ezek az emlékek Pedig nagyon keserűek! Ezért érthetetlen előttünk és mások előtt: ha az ellen- forradalom ideje alatt a postánál voltak magyarkodók, s igyekeztek alkotmányunk címere helyett azonnal a Kossuth címert a zsákokra rányomtatni, miért nincsenek a postánál most olyanok, akik éppen az új címerünk használatát követelnék az ellenforradalom leverése után csaknem két évvel? A Magyar Népköztársaságnak megvan a törvényes címere! S ha már a posta ragaszkodik a címerek használatához, akkor használja azt! Vagy a zsákok átfestése most már pénz kérdése? —So— Kettős ünnepre készülnek a Salgótarjáni Acélárugyárban A Salgótarjáni Acélárugyár 1958. augusztus hóban lesz 90 éves, ugyanakikor augusztus 20-án ünnepli az egész ország Alkotmányunk ünnepét. Ebből az alkalomból AZ ÜZEMEK KÖZÖTTI VERSENYBEN 13 üzem vesz részt, amelyek közül július 20-ával bezárólag a legjobb eredményt a vasöntöde érte el és tartja az első helyet. A vasöntöde 20- ával bezárólag tervét 101,7 százalékra teljesítette. A vasöntöde július hóban minden nap 100 százalék felett teljesítette a tervét. Második az acéldróthúzó üzem, harmadik a rúdvas. Az üzemek közötti verseny sorrendje még nem végleges, majd a hónap végén, illetve augusztus 20-án dől el az eredmények alapján, hogy melyik üzem lesz az első. A gyárban AZ ÚJÍTÓ HÓNAP július 1-vel indult meg, mely igen nagy visszhangra talált. Eddig, mintegy 64 javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Az újítók közül megemlítjük Váraljai Lászlót és társait, akik javaslatot [nyújtották be az import hőálló rekuperátor csövek helyettesítésére olcsóbb, hazai anyagból. Ezekből a csövekből a vállalat évente körülbelül 416 darabot használt fel. Ha ezt hazai anyagból készítjük el, akkor évente mintegy 679 000 forint megtakarítást lehet elérni. Jelentős újítás még Vincze János javaslata, aki a tengelyperselyek készítését héjforPillanafkép némely bányából inázással javasolja. Ezzel az eljárással évente mintegy 121 ezer forintot lebet megtakarítani. Meg kell még emlí- telni Esztergomi Antal, a GSZ üzem szerszámlakatosát, aki az újító hónap alkalmával eddig a legtöbb, 4 darab újítási javaslatot adott be az újító irodára. Július ltől július hó végéig MUNKAVÉDELMI HÓNAP indult a gyárban. Eddig az eredmények meg is mutatkoznak, mert a július havi 43 balesethez viszonyítva eddig csak 18 baleset történt. A munkavédelmi hónap alkalmával brigádok alakultak, amelyek közül fki kell emelni Jancsik János szeggyári brigádját, akik 10 pontból álló felajánlást tettek a balesetek csökkentésére. A HULLADÉKGYŰJTÉSBŐL legjobban a KISZ-fiatalok veszik ki részüket. Eddig, .mintegy 80 fős brigád kapcsolódott be a hulladékgyűjtésbe. Hangonyi Zoltán villanyszerelő ifi-brigádja például mintegy 440 kg rézhulladékot gyűjtött össze. A vasöntödéből Szalvai József ifi-brigádja 6 mázsa rezet, 23 mázsa ólmot gyűjtött. Ezenkívül a mai napig a KISZ- fiatalok mintegy 15 mázsa papírhulladékot gyűjtöttek össze. Visszaadják a tsz-ek tulajdonát képező ingatlanokat A szécsényi járás községeiben megvizsgálják, hogy a termelőszövetkezet tulajdonát képező ingatlanokat a termelőszövetkezet birtokoljadé. Azért vált szükségessé ez az intézkedés, mert megállapítást nyert, hogy Nógrádmegyerben, Piliriyben és Szécsény- ben. a termelőszövetkezet tulajdonát képező ingatlanokat nem a termelőszövetkezet, hanem más szervek használják. Az említett községekben egyébként már hoztak intézkedést a termelőszövetkezet tulajdonát képező ingatlanok, termelőszövetkezetnek való visszautalására. J>áiujás dúr adó bAnyAsznapi verseny — Ejnye komám, miért csókolgatod azt az ácsolatot? — Tudom én azt. — No de mondd már meg nekem is. — Ilyet kérdezni? ... Szereti tből, mert már harmadszor adtam át a munkaátvevő aknásznak. Augusztus 1-től indul a szénmedencében a bányásznapi verseny, amely szeptember 7-ig, a VIII. bányásznapig tart. A verseny során a legjobb eredményt elérő fizikai és műszaki dolgozók között 150 ezer forint jutalmat osztanak szét. ŰJTÍPUSÚ FÚRÓGÉPEK A közelmúltban a nagybá- tonyi, mizserfai és ménkesi bányaüzemekhez újtípusú dorogi fúrógép érkezett. Az új fúrógépek igen jól beváltak a fenti bányaüzemekben. Kezelésük sokkal könnyebb a korábban használt gépeknél, s teljesítményben is felülmúlják elődeiket. SIKERES KÍSÉRLET A nagybátonyi üzemegységhez tartozó katalini bányaüzemben érdekes kísérletet folytatnak. Az MT—8 típusú rázócsúzdát tökéletesítik. Módosítást eszközöltek a gép egyes alkatrészeinél, s így a gép teljesítménye jóval nagyobb a rázócsúzdáknál. Amennyiben a további kísérletek is jó eredményekkel zárulnak, úgy megkezdik más aknákban is az MT-8-as rázó- csúzdák átépítését. KORSZERŰSÍTIK A SZÁLLÍTÁST A közeljövőben a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat a szorospataki vontatásnál az eddig alkalmazott régi típusú két tonnás billenős csilléket kicserélik. A régi csillék nem egyszer üzemzavart idéztek elő. Most a régi csilléket új, korszerű, három és öt tonnás csillékkel cserélik fel. ÚJABB KÓTA-FÉLE RAKODÓGÉPEK Néhány nappal ezelőtt 8 darab átalakított Kóta-féle szénrakodógép érkezett a szénmedencébe, amely a zagyvái, mizserfai, mátranováki, és nagybátonyi aknákba került. A közeljövőben újabb 10 darab Kóta-féle rakodógép érkezését várják. A rakodógépek fokozott alkalmazásával, könnyebbé válik a munka, növekedik a teljesítmény. örömmel nyugtázzuk, hogy az ellenforradalom magyaros- kodóinak szennyes munkái egyre jobban eltűnnek a közéletből. Ma már elvétve sem lehet találni „forradalmi” falragaszokat, a „forradalmi bizottmányok” felhívásait, A szocializmus építéséhez hű dolgozók mindezeket a piszkokat reges régen eltüntették az utcákról, a falakról. Annál meglepőbb a Magyar Posta eljárása. Nemcsak, hogy meglepő, hanem egyszerűen felháborító, s az utazó emberek rosszallóan veszik tudomásul: a posta még ma sem tüntette el portájáról az ellenforradalom „hagyatékát”. Akár a vonaton akár az autóbuszokon utazók megteszik ezt az észrevételeiket, szinte naponta, ha azokra a zsákokra tekintenek, amelyekben a posta küldeményeit vidékre szállítja. Ezeken a zsákokon még ma is a Kossuth-címer díszeleg, mégpedig úgy, hogy benne a négy folyó, a hármashalom, rajta az apostoli kettőskereszt. Ez a címer pedig keserves emlékeket ébreszt az v ! * annak, akik mindezt: elismerik. De azt mondják, 8 hogy nem eléggé kulturáltak 5 a munkások. Ezt a tények cáfolják. A munkások tömegüket tekintve, soha sem voltak 8 olyan kulturáltak, mint most. s Szükségtelen felrorolni az ada- S tokát, hogy hány és hány l munkás szerezte meg me- s gyénkben is az érettségi bizonyítványt? Hány és hány mun- : kás tanul az egyetemen. Meny- : nyien és mennyien váltak j szakértőkké szakmájukban. A j munkások tudatában vannak í vezető szerepükből adódó kö- ] telességüknek. Ebből adódik 5 az a sok nagyszerű eredmény, j amelyet elérnek. Kívülállók j nehezen értik még, mit jelent ! a Martin kemence mellett, a s bánya mélyén a régi teljesítményeket túlhaladni. Az, aki jelenünket és jövőn- í két meg akarja érteni, az is- j merkedjen meg a munkások- 1 kai. így megérti azokat a j mély gondolatokat is, amelyet g József Attila írt: „Papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hű meghallói a törvényeknek; \ minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk, mint a mély hegedű". :
