Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)

1958-07-26 / 58. szám

1958. július 26. NÓGRÁDI népüjsAg 3 Az igazgatói alap a kultúrát is szolgálja! Nap mint nap találkozunk Salgótarjánban azzal a kíván­sággal, hogy a város vezetői tegyenek már valamit Salgó­tarján kulturális életének ja­vítása érdekében. Valamit ten­ni kell — mondják az embe­rek, de hogy mit, arról már nagyon-nagyon kevesen be­szélnek. Sokan elismerik, hogy a város vezetői az elmúlt hó­napokban tettek is „valamit“, de a most bekövetkezett, úgynevezett „uborkaszezon“, vagy másképpen pangás, is­mét aggasztja a város dolgo­zóit. Ma már megint ott tar­tunk, hogy van és még sincs kultúrotthona a városnak. — Ténykedése ahelyett, hogy irányítaná a város kulturális életét, ismét abban merül ki, hogy egyszerűen csak admi­nisztrálják a terem használa­ti díját, vagy teremhasználati naptárt vezetnek: nehogy két szervnek egy napra. egy időre adják ki a nagytermet. Kétségtelen, hogy egy vá­rosi kultúrház működtetésé­hez pénzre, mégpedig sok pénzre lenne szükség. S van is abban valami igazság, hogy ....... könnyű az acél­ár ugyáriaknak, tűzhelygyá­riaknak, vagy a többieknek, mert ott van igazgatói alap, jut onnan bőven fedezet kul­turális célra •. .“ Mindebben az a sajnálatos, hogy a vá­rosi tanácsok vállalatainak vezetői is így beszélnek. Mert amikor egy kisebb megbeszé­lésen arról volt szó, hogy egyes vállalatok, mint mond­juk a Tanácsi Építőipari Vál­lalat, a Vendéglátóipari Vál­lalat, vagy a Kiskereskedelmi Vállalat, de sorolhatnánk to­vább is, járuljanak forintjaik­kal ahhoz, hogy eleven, pezs­gő életet hozzanak létre a vá­rosi művelődési otthonban, ezeknek a vállalatoknak ve­zetői voltak azok, akik kü­lönböző „rendeletekre“ hivat­kozva elzárkóztak ez elől. Most nem arról van szó, hogy helyes, vagy nem he­lyes az, hogy egyes kultúrott- honoknak milyen összeg áll rendelkezésükre, hanem ar­ról, hogy minden körülmények között biztosítani kell a vá­rosi kultúrotthon működését is, mégpedig úgy, hogy az fel­vehesse a versenyt akár az acélárugyáriakkal, akár más kultúrotthonok együtteseivel is. És ehhez megint csak pénz kell. Sokan mondják — maguk a vállalatok vezetői is, hogy honnan? Lenne ehhez egy javaslatunk. Vitassuk meg, s ha szükséges, kérjük ki a fel­sőbb vezetés véleményét is. Ugyanis arról van szó, hogy minden tanácsi vállalatnak van kisebb-nagyobb összegű igazgatói alapja, amelynek egy részét kulturális célokra lehet felhasználni. Néhányat a sok közül. A Kiskereskedelmi Vállalat­nál fél év alatt mintegy har­mincezer forintot használtak fel az igazgatói alap terhére. Ebből az összegből kulturális célra mindössze 6853 forin­tot fizettek — televíziós ké­szüléket vásároltak — és ti­zenkét dolgozónak juttattak jutalmul színházjegyet a „Vi­haros alkonyat“ című előadás­ra. A Vendéglátóipari Válla­latnál 12 000 forint volt a fel- használás. Kulturális célra egy fillért sem költöttek, ha csak azt nem lehet annak számíta­ni, hogy egy esetben 305 pár virsliért és 297 üveg sörért 2383 forint 80 fillért fizettek ki, vagy ha azt nem vesszük kulturális kiadásnak, hogy 824 forintot a zagyvarónai ki­rándulásért könyveltek el. — A Tanácsi Építőipari Válla­latnál — volt Tatarozó Válla­lat — csaknem 10 000 forin­tot költöttek el. Kulturális célra egvetlen fillért sem ad­tak, pedig éppen a vállalat igazgatója volt az, aki kar­doskodott amellett, hogy nem tudnak egy fillért sem a vá­rosi kultúrotthon javára adni. Felvetődik itt egy gondolat. Amennyiben az acélárugyár, vagy az üveggyár egy-egy mi­nisztériumhoz tartozik, úgy a tanácshoz tartoznak a fel­sorolt vállalatok is. Nem le­hetne-e azt elérni — s ezen vitatkozzunk ma'id —, hogy a tanácsi vállalatok igazgatói alapját a tanács kezelje, s mint gazda, a tanács is ren­delkezzék felette?! Feltételez­hető. hogy az egy kéz irá­nyítása a város kulturális éled­tében jelentkezne. Az igazga­tói alapok akkor a jövőben nem a reprezentálások, nem a szendvicsek és virslik, nem a sörök és pálinkák kiadásait fedezné, hanem hónén jutna a jutalom juttatásokra,, de bőven maradna kulturális célra is — nem úgy, mint most­így elérnénk, hogy a városi tanács vállalatainak dolgozói — jelentős szám! — magu­kénak éreznék a városi kul- túrotthoot mindenki ténvked- hetoe ki-ki a maga területén, akár czakcsooortokban. akár a színiátszá'd-ian vagy akár mint néző venne neszt a kul- túrot+hnn munkáiéban. .Telen­te«: lenes lonrp ez a Város kulturális é’etében. — So — Lidik a la Lo s s (uj \taUaréUbetét(UI&m(ínija Az év első felében tovább növekedett a lakosság megta­karítása. A takarékbetétállo­mány országosan csaknem 55 százalékkal, ezen belül me­gyénkben 71.5 százalékkal nőtt. A tavalyihoz (képest számottevő növekedést mutat az iskolások megtakarítása is. Forintos és kétforintos ta­karékbélyegekből az elmúlt tanévben több mint 44 millió forintot gyűjtöttek össze az iskolások nyári szórakozá­saikra, sportfelszerelésekre, stb. Ez az összeg csaknem kétszerese az eddigi legna­gyobb eredménynek. 192 670 forint a KST tagjainak Tegnap fizették ki a mi- zserfai üzemnél a KST. tag­jainak, kamataival együtt a gyűjtött összeget. A 284 tag 192 670 forinthoz jutott ilyen formán. A KST. ez év folya­mán 152 esetben 128 500 fo­rintot fizetett ki a tagoknak. A KST. a továbbiakban is folytatja működését, sőt új tagok is jelentkeztek az 1958- 59-es esztendőre. Tizenkét éve a köz javára Magas, szikár ember, nem­csak az üzem levegője látszik már barázdás arcán, hanem a földek, a falu napszítta em­berének vonásait is megtalálni rajta. Több évtizede dolgozik már a Salgótarjáni Acéláru­gyárban, s amióta a munká­soké a gyár, hét különböző kitüntetés, oklevél, zászló hirdeti az előszoba falán, hogy nemcsak keze és esze, hanem szíve is volt erősíteni a mun­kások hatalmát, gazdaságát. Nem egy vezető van ma is a gyárban, aki a lakatos szak­ma fortélyait az ő keze alatt tanulta, s találni ilyeneket az ország más részeiben is. Jó ideje készíti a süllyesztéses kovácsoláshoz szükséges szer­számokat, s mint korábban, most is elég gyakran előfor­dul, hogy eléáll a művezető és azt mondja: — Te Rudi, ennek délre készen kellene lennie, de úgy, hogy nagyítóval se talál­janak hibát rajta... S a szerszám — alig múlik tizenegy óra, már kész van, rajta a legkritikusabb vizs­gáló sem talál hibát. De Kovács Rezsőt, — mert róla van szó — nemcsak a gyárban ismerik munkája után, hanem a megye más ré­szeiben is. Magyargéc, Szé- csény, Varsány, Rimóc, Felső­told, Zsuny-puszta, Kecskéd- puszta dolgozó parasztjai, tsz-tagjai hallgatnak szavára, megfogadják tanácsait s ha valami oknál fogva a szokott időben nem jelenik meg, vár­ják türelmetlenül. Tizenkét éve falujáró Ko­vács elvtárs. 1946. január 2-án, Nagylócban kezdte meg ilyen irányú munkásságát. — Azóta kevés volt azoknak a vasárnapoknak a száma, ami­kor otthon, családi körben pihent volna. Bár a korábbi HUNKASOK és a Népfront gia- és alapanyagtermelés nélkül termelékenyebb szer­számgépet kapjon a munkás, áldásos háztartási gépeket a háziasszony, műtrágyát és jó mezőgazdasági felszereléseket a falu. A termelékenység ál­landó növelése a szocializ­mus gazdaságpolitikájának alapja. A termelékenység nö­veléséhez pedig fejlett ipar­ra, korszerű gépekre van szükség. Enélkül mai élet­színvonalunkat sem megtar­tani, sem emelni nem lehet. Persze vannak olyanok is, akik szeretnék, ha nehézipa­runk gyorsabb ütemben fej­lődne. Az ilyen nézetek hir­detőinek nem mondhatunk egyebet, mint annak az em­bernek, aki erejét meghala­dó mértékben költekezik: ad­dig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér. A párt és a kormány olyan meggondolá­sokat nem tehet magáévá, amelyek azzal járnának, hogy az ipar fejlesztését az eddig biztosított életszínvo­nal rovására hajtsa végre. Sőt, a hároméves terv célki­tűzései a dolgozók élet- és munkakörülményeinek to­vábbi javítását irányozzák elő. Midenekelőtt azt szolgálja az az 54 milliárd forint, amelyet három év alatt ál­lami, helyi erőből, valamint a Szovjetunió által nyújtott hitelből a népgazdaság fej­lesztésére, beruházásra, fel­újítására fordítunk. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy az első ötéves tervben ilyen cí­men 67 milliárdot használ­tunk fel, akikor nyilvánvaló, hogy alaptalan óvatosságról nincs szó, de ez az erőfeszí­tés lehetőségeink határain felül van. A népjólét emelé­sét szolgálja az is, hogy a bérből és fizetésből élők re­áljövedelme 1960-ra mint­egy 6 százalékkal fog növe­kedni, nem számítva ebbe a nyereségrészesedést. A dol­gozó parasztság életszínvona­la pedig körülbelül 4 száza­lékkal lesz magasabb. Három év alatt 11 százalékkal nő majd a fogyasztási alap, s igen figyelemreméltó, hogy 22 százalékkal az iparcikkek forgalma. S mindezt olyan előzményeik után hajtjuk vég­re, amikor már rövid idő alatt 14-16 százalékkal emel­kedett az életszínvonal, s a közvélemény egyöntetű állás- foglalása, hogy soha nem él­tek ilyen jól dolgozóink, mint ma. IT áraméves tervünk nem Ä igér világmegváltó dol­gokat, sem kolbászból font kerítést. A mindennapi szor­galmas munka, a dolgozók alkotó kezdeményezésének további kibontakozása az aranyfedezete minden célki­tűzésnek. Ha következetesen és céltudatosan munkálkodik ki-ki az egész terv és a rá­eső legkissebb részlet megva­lósításán, akkor viszont meg­érleli a maga ízes, a dolgos ember számára kedves gyü­mölcsét. És vannak ennek a tervnek olyan részei is, ame- j lyek nemcsak alaposabb ta- j nulmányozás után, hanem ] első látásra is megdobogtat- j jók a szivet. így például há-j rom év alatt 110 ezer lakást; építünk, 3500 új iskola tan-; terem készül el (ilyen még nem volt ebben az országban); és 220 faluba jut el a vil­lany. 1960-ban már minden száz családra 87 rádió és 17 mosógép jut majd. S nem kevésbé felemelő, hogy a gazdaság szocialista szektorá­nak állami támogatására évente 340 millió forintot fordít az ország, amíg az el­ső ötéves tervben ez évente mindössze 200 milliót tett ki. A mezőgazdasági termelés 12-13 százalékos növekedése, a korábbi évektől magasabb mezőgazdasági beruházás, a lenini szövetkezeti elvek kö­vetkezetes érvényesítése — mind-mind hozzájárulnak majd ahhoz, hogy jobban él­jen a falu népe, gazdagodjék az ország, erősödjön a nép­gazdaság. A hároméves terv — a megalapozottság, a le­hetőségek talaján mozgó elő­rehaladás terve. A három éves terv egyben egy gyor­sabb, egyenesebb előrehala­dást biztosító jövő kialakítá­sának programja is. Munkál­kodni rajta mindenkinek ereje, tudása legjavával nem­csak az egész ország, hanem mindenkinek legszemélyesebb érdeke is. Balogh Gyula években sokan jelentkeztek erre a sok áldozatot kívánó munkára, de sokkal kevesebb volt azoknak a száma, akik nem törődve időjárással, ér­tetlenséggel, ezernyi nehéz­séggel járták a falut, hirdet ték a szocializmus gondolatát. Kovács Rezső e kevesek közé tartozott, s nem egy termelő- szövetkezetünk bölcsőjénél bábáskodott. Sokat tanult, ta­pasztalt. Nemcsak itthon, a gyárban, hanem főleg falun. Ha szükség volt rá, mint leg­utóbb is, mezőgazdasági gé­peket, felszereléseket javított társaival — munkaidő után. Ha a helyzet úgy kívánta, akkor a tsz fegyelmének szi­lárdításához nyújtott hatha­tós segítséget- Amikor okos szóra volt szükség, arra sem sajnálta az időt. Hosszú idő türelmes munkájával szerzett megbecsülést magának me­gyénk egy sor falujában. Beszélgetve vele ízlésesen I berendezett salgótarjáni la­kásában, nem egykönnyen jutunk el oda, hogy munká­járól, a falujárás élményeiről mondjon valamit. Ám. ami­kor mégis eljutunk idáig, ak­kor sem saját munkásságát eleveníti fel, hanem azt sür­geti, hogy legyen jobb, tartal­masabb ez a munka. — Jó lenne — mondja —, mint korábban volt, hogy a falujárók rendszeres eligazí­tást, felvilágosítást kapjanak. Az sem helyes, hogy a falun szerzett és itthon az illetéke­seknek elmondott tapasztala­taink sorsáról nem tájékoz­tatnak bennünket. Most jó­val kevesebben vagyunk fa­lujárók, mint a korábbi évek­ben voltunk, nagy szükség lenne arra, hogy jobb, szerve­zettebb, hatásosabb lenne a munkánk. Több támogatást várunk ehhez a felsőbb szer­vektől ... Bizony ebben nagyon sok az igazság. Érdemes volna megszívlelni, hasznosítani eze­ket az észrevételeket. Már csak azért is, hogy az a nagy felelősség, amit a falujáró munkások az ország jövő­jéért éreznek, nagyobb er­kölcsi megbecsülést kapjon. Nehéz, áldozatos a falujá­rás, de öröme, sikere sokkal több. S még több a felelőssé­ge... A munkások felelőssé­ge a faluért, a vezető felelős­sége az egész országért. Ez a lényege ennek a mély gyöke­reket eresztett szorgalomnak, s rugója minden falujáró szép munkájának ... — hg — A NÉPI BÖLCSELET Is azt tartja, hogy egy vesszőt még egy gyerek is könnyen eltör, de ha csomóba fogunk, tizet vagy húszat, még a leg­erősebb ember sem birkózik meg vele. Az összefogás szimbóluma lett a vessző pél­da. Valóban így van: sok ki­csi összefogása olyan erő, hogy szinte csodákra képes. így van a vesszővel, még inkább az emberekkel. Jól látják ezt az emberek. Fi­gyeljük csak meg: ha valaki házat épít, az egész rokon­ság az építő segítségére siet, hogy mielőbb tető alá hoz­zák az épületet. így van ez kicsiben, még inkább nagy­ban. A magyar nép most olyan házat — szocializmust — épít, amelynek elkészíté­séhez az egész család, egy­szerűbben, az egész ország összefogására szükség van. Segítenek a „rokonok” is, de azokat is a házépítés köti le. Támogatásukról nem mond­hatunk le, de mégis: első­sorban saját erőnkre kell támaszkodni. Az elmondottakból talán kitűnik: a nemzet hazafias erőinek összefogásáról van szó, hogy az utóbbi időkben szép eredményeket felmutató Hazafias Népfront-mozgal­mat valóban a nemzet sor­sáért. társadalmi haladásáért felelősséget érző emberek legszélesebb mozgalmává te­gyük. Hogy elérhessük ezt a szé­les társadalmi összefogást, feltétlenül szükséges egy-két olyan elvijelentőségű kér­déssel foglalkozni, amelynek tisztázása nélkül nem lehet­séges az egészséges népfront munka. Károsan hat a nép­front tevékenységére, hogy nem egy helyen olyan néze­tekkel találkozunk, mely sze­rint a népfront — paraszt­mozgalom. Mi sem károsabb ennél. Kimondatlanul, nem egyszer tudatlanúl a „népi” íróknak az a történelem ál­tal ezerszer megcáfolt tétele húzódik emögött, miszerint a „nemzetfenntartó” parasztság (csak így általában: a pa­rasztság) az ország vezető ereje. Majd félszáz éve már Ady Endre, a nagy forradalmár költő megállapította: „kár. hogy ez az értékes néperő (a parasztság) híjával van a vezetésnek”. A történelem tapasztalatait összegezve a marxizmus tudományosan bizonyítja: csak a kommunis­ta párt vezette munkásosz­tály képes viszonyaink között maga mögé sorakoztatni az ország minden haladó erejét. TERMÉSZETES DOLOG, hogy a dolgozó parasztság­nak számarányához, az or­szág életében betöltött szere­péhez méltán nagyon fontos szerepet kell vállalnia a nép­front-munkában. A tapaszta­lat azt bizonyítja, hogy ott m©gy igazán jó a munka, ahol érvényesül a kommunis­ták vezető szerepe, ahol mun­kások és parasztok kéz a kézben együtt dolgoznak, íme a mihálygergei példa. A régi lebontott kultúr- házból a község lakosságá­nak kívánságát teljesítve, ön­zetlen társadalmi munkával 30 személyes ovodát készíte­nek. Ha ezzel végeznek (és nemsokára elkészülnek a munkával) hozzákezdenek egy nagyon szép új kultúr­ház építéséhez. És a mihálygergeiek nem a fellegekben járva tervez­getnek. A községben a dol­gozó parasztok mellett a ,,'kétlaki” munkások is rend­ben teljesítik az állammal szembeni kötelességüket. Szé­pen halad a községfejlesztési hozzájárulás rendezése is. Az új kultúrotthon építése újabb erőfeszítést követel a község minden lakójától. A Hazafi­as Népfront kezdeményezésé­re a munkások és parasztok közös összefogással téglavá­sárlással biztosítják, hogy a kultúra helyi otthonának épí­tése ne húzódjon sokáig. A népfront nemcsak szép terv­vel lépett a község népe elé, de olyannal, aminek végre­hajtását szinte személyes, becsületbeli ügyüknek tekin­tik. „Mihálygergének kultúrház kell! Nem maradhatunk le a szomszédos községektől” — volt a jelszó. És megindult a gyűjtés. Néhány nap alatt 64 ezer téglát vásároltak! Lenkó Albert a Tűzhelygyárban dol­gozik, — egyébként a község KISZ titkára — 1000 darab téglát vásárolt. Ugyanennyit Illés József kőműves. Oravecz László — aki Kisterenyén bá­nyász. — 500 darabot vásárolt, emellett társadalmi munkát vállalt és a téglának hely­színre szállítását. Varga Gyu­la (Pál fia) 8 holdas gazda 400 darabot és kétnapos fo- gatos munkát vállalt. A köz­ség párt, tanács és népfront vezetőinek példája után meg­mozdult az egész község. Ki forintjaival, ki fogatával, ki kétkeze munkájával — min­denki tenni akar a közös asz­talra. íme az igazi népfront munka: ez az igazi összefo­gás. Káros, leszűkíti a népfront munlka tartalmát az a má­sik, helytelen felfogás, mely szerint a népfrontnak csak évfordulókhoz kötött kultúr- rendezvényekről kell gondos­kodni. Fontos munka ez, a jövőben is szorgalmazni kell az ilyen rendezvényeket, de a népfront-bizottságoknak emellett sok más kérdéssel is foglalkozniok kell. NAGYON FESZÜLT a nemzetközi helyzet. A nép- front-Jbizottságoknak öntevé­kenyeknek kell lenniök. Ak­kor még inkább, ha nehézke­sen jut le hozzájuk a járási, a megyei bizottság útmuta­tása. Beszélniük kell az em­berekkel a valamennyiünk sorsát közvetlenül fenyegető imperialista mesterkedések­ről. Az amerikaiak és az an­golok libanoni és jordániai beavatkozásáról, az iraki nép nagyszerű forradalmáról, a szovjet kormány felelős, a nemzetközi feszültség enyhí­tését szolgáló kezdeményezé­seiről, a népek csúcstalálko- z ás áról, a stockhomli kong­resszusról. Beszélni kell ezekről a kér­désekről. Nem lehetünk kö­zömbösek — a korábbi képes beszédet folytatva — az iránt, ha ég a szomszéd há­za. A tűz könnyen átcsaphat ha nem vigyázunk a mi há­zunkra is. Sokhelyütt az a téves, és egyben kényelmes felfogás járja, hogy nyáron nem le­het a falu népével találkozni. Nemrégiben Nagyorosziban a Hazafias Népfront békegyű­lésén 160-an, a kis Alsópe- tényben az országgyűlési képviselő beszámolón 250-en vettek részt. A Nógrád köz­ségi népfront-bizottság nagy­sikerű tsz látogatást szerve­zett. íme a cáfolat. Igenis, nyáron is lehet a dolgozó pa­rasztokkal beszélgetni, csak meg kell találni a módját. HA RAJTA LESZÜNK a Hazafias Népfront híven be­tölti nagy nemzeti feladatát: segíti a szocializmus építését, ébren tartja az emberek lelki­ismeretét, tevékenységre ak­tivizálja az egyszerű embe­reket életünk védelmében az imperialisták kalandor poli­tikájával szemben, — mind­ezért roppant felelősség há­rul a munkásosztályra. Ép­pen ezért -súlyosan elitélendő az a magatartás, hogy egyes helyeken a munkások húzó­doznak a népfrontban vég­zendő munkáktól, nem segí­tik annak tevékenységét. Fel­tétlen változtatni kell ezen. A népfrontban végzett mun­kájukkal is igazolniok kell azt a felelősséget, ami mint az ország vezető erejére a munkásosztályra hárul. (T. L.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents