Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)

1958-07-16 / 55. szám

1958. július 16. NÓGRÁDI NCPCJSAG 5 TÁRGYALÓTEREMBEN: Korrupt, sikkasztó, üzérkedő és árdrágító banda felett ítélkezett a bíróság A szécsényi járásbíróság tárgyalótermében 29 (keres­kedelmi dolgozó ült a vádlot­tak padján. Többnapos tár­gyalás után Hegedűs Ferenc és társai bűnperében hétfőn mondott ítéletet a szécsényi járásbíróság. Hegedűs Ferenc és társai hosszú időn keresztül sikkasztással. csalással és árdrágítással károsí­tották meg a népgazda­ságot és a vásárló dol­gozókat. Bűncselekményükben éppen a földművesszövetkezetek­nél tapasztalt lazaságok és az ellenőrzés hiánya lehetősé­get nyújtott Hegedűs Ferenc­nek és társaiknak arra, hogy bűnszövetkezetben hajítsák végre üzelmeifcet. Hegedűs Ferenc, aki koráb­ban a Budapesti Nőiruha Nagykereskedelmi Vállalat­nál mint kereskedelmi utazó dolgozott, beosztását arra használta fel, hogy a föld- művesszövetkezeteik boltve­zetőinek különböző árukat nyolc, illetve tíz százalékos engedményekkel árusított. Ezeket az árukat — órától kezdve kendőkön keresztül egészen a gombokig — He­gedűs különböző Budapesti maszek iparosoktól vásárol­ta. Megtette azt is, hogy ép­pen az ellenforradalom utáni időszakot felhasználva, a nagykereskedelmi válla­lat raktárából női kabá­tokat lopott el. s azokat a földművesszövetkeze­teknek értékesítette úgy. hogy az üzletvezetők anélkül, hogy az árúval be­terhelték volna az üzletet, a kasszáiból fizették ki Hege­dűs járandóságát. A másodrendű vádlott Fó­nagy Pál a Budapesti Cipő- nagykereskedelmi Vállalat­nak volt kereskedelmi utazó­ja. Fónagy alacsonyabb osz­tályú gumicsizmákat adott el a földművesszövetkezet vezetőinek, akiket arra bírt rá. hogy a gumicsizmák árai­nak meghamisításával ma­gasabb áron elsőosztáíyúként értékesítsék. A hasznon ter­mészetesen osztozkodtak, mégpedig úgy, hogy a gu­micsizmák árát úgynevezett stornó blokkal a boltkasszá­jából vették ki. Az árut itt sem vették leltárba. Fónagy figyelmes ember volt, s mint „jó üzletember” figyelmez­tette a földművesiszövetkeze- tek vezetőit, hogy a hamisan elsőosztályiban besorolt gu­micsizmákat lehetőleg állami szektoroknak — állami gaz­daságoknak, gépállomások­nak, vagy termelőszövetkeze­teknek adják el. Hegedűs Ferenc és Fónagy Pál szerteágazó bűnös tízei­méibe megyénk több föld­művesszövetkezeti bolt veze­tőjét bevonta. A gyors vagyonszerzés és a harácsolás a vádlot­tak padjára juttatta azo­kat a boltvezetőket, akik a társadalmi tulajdon megkárosításával, vagy a dolgozó nép becsapá­sával illetéktelen haszon­ra tettek szert. Ilyen volt Olaj Dezső a szé­csényi toisáruház volt veze­tője, Seres Péter a berceli kisáruház vezetője és a töb­bi 26 kereskedelmi dolgozó. A többnapos tárgyalás iga­zolta, hogy Hegedűs Ferenc és Fónagy Pál kereskedelmi utazók jelentős illetéktelen nyereséget okozó és üzlet­szerűen elkövetett árdrágító üzérkedést, a társadalmi tu­lajdon sérelmére lopással is­mételten elkövetett és több- rendbeli magánszemély sé­relmére elkövetett csalás bűntettét követték el. Fó­nagy esetében a vesztegetés bűntettét is kimondotta a bíróság. Ezért a szécsényi járásbíróság Hegedűs Ferencet öt évi börtönbüntetésre, mint főbüntetésre és hat évre a törvényben meghatá­rozott egyes jogainak el­tiltására, mint mellék- büntetésre ítélte. A bíróság kimondotta, hogy Hegedűs köteles 4000 forint bűnügyi költséget az állam­nak megfizetni. Fónagy Pált a 'bíróság három év és két hónap börtönbüntetésre mint főbüntetésre és öt évre a tör­vényben meghatározott egyes jogainak eltiltására, mint mellékbüntetésre ítélte. Olaj Dezsőt árdrágító üzérkedés, magánsze­mély sérelmére elköve­tett többrendbeli csalás, orgazdaság és a társa­dalmi tulajdon sérelmé­re hűtlen kezelésre elkö­vetett bűntettért két évi börtönbüntetésre, mint főbüntetéssel sújtotta. A biróság kötelezte Olaj De­zsőt, hogy a szécsényi föld- művesszövetikezet részére 15 napon belül 10117 forint és 50 fillért polgárjogi igény­ként fizessen meg. A bíró­ság feljogosítja a szécsényi földiművesszövetkezetet, hogy Olaj Dezső vagyonára veze­tett zá,r alá vett ingatlaná­ból igényét a törvényes ha­táridőn belül kielégítse. Seres Péter József berceli lakost ugyancsak árdrágító üzérkedés, többrendbeli csalás és hűtlen kezelés bűntettében mondotta ki bűnösnek a bíróság. Ezért őt egyévi börtön- büntetésre ítélte. A többi vádlottat a járás- bíróság h-attól-nyolc hónapi börtönbüntetésre és Msebb- nagyobb pénzbüntetésre ítél­te. A szécsényi járásbíróság Kecskés István pásztói, Szmorad Pál balassagyarma­ti, Kraft Salamonná buda­pesti, Tományi Pál balassa­gyarmati lakosokat a vád alól bűncselekmény hiányá­ban felmenti. Römer István salgótarjáni órás-kisiparos, Pirók Mária kutasói lakos ellen indult bűnvádi eljá­rásit a bűnösség megállapítá­sa és a büntetés kiszabása mellőzésével megszüntette. — sl — JELENTKEZÉSI FELHÍVÁS Jelentkezni lehet a mező­túri mezőgazdasági gépész technikum levelező tagozatá­ra az 1958—59. iskolai évre. Jelentkezési határidő: augusztus 15. Az iskolai év kezdete: 1959 január 1. Felvételi feltételek: Az ál­talános iskola 8 osztályának, vagy ezzel egyenértékű régi típusú középiskola (polgári, gimnázium) 4 osztályának sikeres elvégzése, 2 évi mező- gazdasági erő és munkagép gyakorlat, munkavezetői ja­vaslat (egyéni dolgozóknál tanácsi javaslat). Korhatár: 20—40 év. A jelentkezés az iskola által rendszeresített jelent­kezési lappal történik. Ehhez mellékelni kell: az utolsó legmagasabb iskolai bizo­nyítványt, szül. anyakönyvi kivonatot és sajátkezűleg írt rövid önéletrajzot. A jelent­kezési lapra 30 forint illeték- bélyeg ragasztandó. Jelent­kezési lapot minden igény­lőnek készséggel küld az is­kola. Az oktatás szervezeti fel­építéséről és módszeréről minden érdeklődőnek és je­lentkezőnek részletes tájé­koztatót küldünk. A felvételi feltételeknek megfelelő jelentkezők felvé­tele, csak a felvételi vizsga sikeres letétele után válik véglegessé. Felvételi vizsga tantárgyai: Magyar nyelv és irodalom, matematika. Ma­gyarból csak írásbeli, mate­matikából írásbeli és szóbeli vizsga van, mely az általános iskola 8 osztályának anya­gát öleli fel. A felvételi vizsga pontos idejéről minden jelentkezőt értesítünk. Mezőgazdasági Gépész Technikum Mezőtúr Talán „DRÁGAKŐ” lesz a mizserfal szén? Termeljünk jobbat, olcsób­bat, halljuk napjainkban mind gyakrabban. Sok bá­nyász mégis a felsőbb szer­vektől, a tröszttől várja a se­gítséget a minőség megjaví­tására. Pedig ez rajtunk, dol­gozókon múlik. Ha tisztábban termelünk, máris olcsóbb és jobb lesz az a szén, mely a bányáinkból kerül ki. A sze­net „fekete gyémántnak“ is szokták nevezni. De lassan e név módosításra szorul. Vj be­cenév van születőben: a „drá­gakő“. Bizony drága, ha nagy darab loövek kerülnek be a csillébe a szén közé. Kezdet­ben ugyan növeli a mennyi­ségi tervet, de ez csak addig tart, míg az így megrakott csille ki nem ér a bányából. Üzemünknél, a mizserfai bá­nyáknál előfordult már az is, hogy a csille aljára nagy da­rab követ raktak, amelyet le­öntöttek vízzel, hogy súlyo­sabb legyen, a tetejére gyö nyörű széndarabokat raktak. Ritka az a hónap, amikor ilyen, vagy ehhez hasonló eset ne fordulna elő. S hogy nem sok, annak az az oka, hogy a válogatók egy széntermelő csapat havi 1200 szénnel ra­kott csilléjéből csak 8—10 ra­kott csillét képesek kiválo­gatni. S midőn a szénnel ra­kott chiliét mérlegre viszik, nem ritka, hoay a megenge­dett palaszázalékot jóval túl­lépik. Talán azzal magyaráz­I ható az is, hogy üzemünk jú­nius hónapban nem teljesítette kalória-tervét. S nem csoda, ha gyakori £ reklamáció sokasága érkezik [ a tröszthöz azért. mert n l leszállított szenet rossz mi- Inősége folytán nem hajlan- £ dók átvenni. Ilyenkor történik Í az úgynevezett visszatérítés ami tröszti szinten már eb­ben az évben másfél millié forint. Sokan nem látják E * hogy ez a drága visszatértté!. a mi nyereségrészesedésünket | csökkenti. Pedig láthatjuk Imi is károsodunk akkor, hl } rossz minőségű szenet ter- * melünk. * — mad — Egy termelőszövetkezeti lá­togatáson találkoztam vele. Kalapját mélyen szemére húz­ta, kezét zsebébe süllyesztve állt és nézte a jóllakottan szu­szogó anyasertéseket. Nagyon tetszettek neki az állatok, de azért nem szólt egy szót sem, csak fejét csóválgatta. — Ez aztán igen. Ezek ál­latok... — gondolta — de azért nem szólt egy szót sem, mert Bertyák István különben is olyan ember, aki alaposan megfontol, megrág mirtúen szót, mielőtt kimondaná azt. De most inkább az a felis­merés tett szájára lakatot, hogy bizony vannak szebb sertések az övénél, van jobban termő föld is az ő három és fél holdjánál. Vannak hát jobb gazdák nála. Pedig mennyire igyekezett. A munka után — mert dol­gozik is a föld mellett — hi­ába hívta őt a puha ágy, so­hasem engedte meg magának azt a kényelmet, hogy lefe­küdjék. Bekapta futtában az ételt, s aztán már szaladt is, várta a föld. S most mégis az az érzése, hiába dolgozik lelkiismeretesen, a termelőszö­vetkezetiekkel nem bírja a versenyt. Micsoda szarvas- marhák, lovak vannak az is­tállóban! Pedig érti ám módját ő is a parasztmunkának. Cse­lédember gyereke volt, korán megtanították dolgozni. De bi­zony most úgy van vele, míg ezeknek csurran bőven, néki csak cseppen a három és fél hold után. Most, hogy eljött az aratás is, a termelőszö­vetkezetben csak az okoz gon­dot, hogy mindent pontosan előkészítsenek a gépnek. Mert az ő karjuk már nem fáradt hajnaltól késő estéig a búzá­ban. Mindezt elvégzi helyet­tük a gép. Ö meg izzadhat, verejtékezhet a földjén. Hej, pedig mennyire örült? amikor sok keserves esztendő után végre a maga ura lett. Mert nagy szó volt az a régi világban, ha cselédember odáig verekedte fel magát, hogy saját földjén gazdálko­dott. Míg ezeket gondolta, tovább haladt a vendégekkel, hogy mindent megnézzen, a silngödörtől egészen a fűrész­üzemig. Érdekelt Bertyák István sorsa, de leginkább az a tény, hogyan jött a termelőszövet­kezetet látogatni ez a kispa­raszti tulajdont mindenáron védelmező ember. A beszélge­tés során azonban sok minden kiderült. Beszélt arról, miért hagyta ott a termelőszövetke­etet, mert korábban tagja jolt a nógrádi Békének. De lolgozhat-e a közösért igazán \zívvel-lélekkel az olyan em- ier, akinek látóköre leszűkült i maga három és fél hold­iára, nem akarja látni a kö­rülötte zajló életet, a falu for- nálódását, alakulását, a közös gazdaságok nagyszerű távla- ait. Mert Bertyák István nem látja, vagy nem akarja látni izeket, hiszen amikor alkalma nyílt, ott hagyta a termelő­szövetkezetet, bár az is igaz, sok baj volt akkoriban a nógrádi Béke Termelőszövet­kezetben. Azóta aztán apró, a megé- hetést is csak részben bizto­sító földecskéjével bíbelődik. A földdel, melyben benne van egész életének keserve és öröme egyaránt. Keserve, mert magát nem kímélve dol­gozott, hogy öreg szülei két holdját megváltsa. Mikor az­tán megkezdődött a testvérek marakodása, éppen az a test­vér maradt ki az osztozko­dásból, aki legjobban meg­érdemelte volna. De öröme is benne van a földben, bár ha nehezen is és sokáig tar­tott, mégis csak sikerült föl­det szereznie. Kölcsön pénzért aztán egy tehénkét, s szerszá­mokat vásárolt, hogy meg­indulhasson. Olyan tűzzel mondta mindezeket, mintha ettől függne, marad-e apró gazdasága. Mert az új gondolatok megérintették őt is, bármeny­nyire el akar zárkózni előlük. Nógrádon is van termelőszö­vetkezet. Eléggé jól megy a tagoknak, de valahogy úgy van vele az ember, kíváncsi rá, hogyan irányítják sorsu­kat a közös gazdaságban a szomszéd község emberei, mennyivel vannak előre, mit hogyan csinálnak, mert az okosabbtól tanulni sosem szé­gyen. Bertyák István járta az istállókat, a tágas portát, sem­mit nem mulasztottt el meg­nézni. Valóban igaz hát, amit a termelőszövetkezetről be­szélnek: jól gondozott, fejlett állatállomány és az őszi árpa is nagyszerű, úgy hírlik, nincs még egy ilyen a járásban. Bertyák István fejében na- gyon-nagyon bonyodalmas gondolatok kergetik egymást. Megmarad-e élete, ahogy ed­dig volt, vagy....? Lehetsé­ges. Most azonban még maga se tudja. VINCZE ISTVÁNNE JÖVEDELMEZŐ ÁLLATTENYÉSZTÉS A berkenyéi Petőfi Ter­melőszövetkezetben a szak­szerű állattenyésztés jó jöve­delmet biztosít a tagságnak. A juhok nyírási átlaga 4 kilogramm volt. A gyapjú­ért 25 ezer forintot kaptak. A jó tehenektől származó r ■ i r— i r" 111—— bikaborjakat tenyésztésre szerződtetik. Eddig 7 bikát szerződtettek, melyeket jövő tavasszal adnak le. Á bikáik­ból mintegy 150 ezer forint jövedelemre számítanak. A legutóbb egy tenyész­bikáért 19 ezer forintot kap­tak. Éjjel a búzamezőn A kellemes nyári éjszakát kihasz nálják derék traktorosaink, hogy minél előbb raktárba kerüljön a gabona. MEGLELI-E ÚJRA AZ UTAT? mint fele nem él rosszul, s havonta jelentős összeget fordíthat beruházásra. Ko­moly és eléggé nem tudato­sított eredmény, hogy a dol­gozók többségének saját há­za van, s 1952 óta 260 új lakás épült állami erőből. Bár egy része a gyár dol­gozóinak, — mintegy 10 szá­zaléka— lakásgondokkal küzd. Szeretnék, ha a kormány távlati tervet dolgozna ki, hogy tudnák, mikorra vár­ható lakásgondjaik megol­dása. A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói aránylag elég sok időt és pénzt fordítanak szó­rakozásra, művelődésre. Több mint ezer dolgozót kérdeztek meg, hogy milyen időközön­ként jáír moziba. Majdnem a fele havonta négyszer-öt- ször, 42 százalékuk pedig kétszer, háromszor. Az ezer­ből 84 azok száma, akik ha­vonta két-három esetben meglátogatják a színházat, vagy a gyári kultúrcsoport által rendezett előadásokat. Öitrven főiből álló színjátszó- csoportja. 48 fős szimfóniikus- és fúvószenekara, 45 fős fér­fi énekkara, ezenkívül tánc­csoportja és egyéb szak­körei vannak a gyári műve­lődési otthonnak. Havonta 20—25 ezer dolgozó és csa­ládtag látogatja me|* a kul- túrotithont. ez év első negye­dében pedig 29—30 ezer lá­togató kereste fel a kultúr­otthon filmszínházát. Ez utóbbi két adat arra is utal, hogy a művelődési ott­hon szakosztályai jobb veze­tés mellett sokkal nagyobb érdeklődésre számottevő munkát is végezhetnének. Az állandóan növekvő kul­turális igényt mutatja a gyá­ri főbejáratnál elhelyezett újságárusító asztal, ahol a jelenlegi újságmennyiségnek kétszeresét is el lehetne ad­ni. A Salgótarjánban lakó gyári dolgozók többsége rend­szeresen látogatja a könyv­tárakat is. Ez év első ne­gyedében például több mint tíz és félezer kötet könyvet kölcsönöztek. Figyelemre méltó, hogy a megkérdezett 1 400 dolgozó közel kéthar­mada 6—8 elemivel rendel­kezik, s 17,3 százalékuk az, akik középiskolát végeztek. A brigád vizsgálatot foly­tatott a munkásnők és mun­kásfiatalok helyzetét illetően is. Az üzem jellegéből adó­dik, hogy az összes dolgozók­nak csak egytizede nő, saj­nos ebből is csak elenyésző a szakmunkás. Emellett a dol­gozó nők az üzemben nin- csennelk számarányuknak megfelelően képviselve sem a pártban, sem a tömeg­szervezetben. Az alapszervi párttitkárok, vezetőségi tagok között egyetlen nő sincs. Kü­lönösen elgondolkoztató a többgyermekes asszonyok helyzete, akik egyéb gondok mellett azzal is küzdenek, hogy a gyári munka mellett kimeríti őket a háztartás. Szeretnének különböző mó­don nagyobb segítséget kap­ni, kettős feladatuk jobb megoldásához. A munkásfiatalok nagy része elégedett jelenlegi hely­zetével. Átlagkeresetük 1000 •—1300 forint. Emellett azon­ban joggal panaszkodnak arra, hogy egyes üzemekben nincsennek meg az egész­ségvédelmi berendezések. Kétségtelen, hogy az Acél­árugyár fejlődése ilyen arány­ban a felszabadulás után nem volt kielégítő. A gazdasági szerszámgyárban például 300, a rúdvasüzemben 90, a ka­zánházban 160 dolgozó részé­re nincs megfelelő fürdő, öl­töző helyiség. Kicsi az üzemi konyha kapacitása is és az üzemnek mindössze egy 100 férőhelyes napköziotthona van. Nem kielégítő a dolgo­zók orvosi ellátottsága sem, mivel egy orvosi státusz nincs betöltve. A különböző egyéni és cso­portos beszélgetések során egyes dolgozók saját gond­jaikon és nehézségeiken kí­vül számos olyan kérdéssel foglalkoztak, amelyek köz­érdekűek. így például a bé­ke, a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, a fiatalok nevelése, a társadalmi tu-j lajdon védelme mind-mind I foglalkoztatják a gyár dől- ; gozóit, s döntő többségük he-; lyes, a párt és a kormány; politikáját támogató, állás-; pontot foglal el. Joggal; kívánják, hogy a gyárban és; az egyes gyárrészlegekben le-; gyen szervezettebb a munka,: a vezetők tartsanak nagyobb: rendet és fegyelmet, intéz-; kedjenek határozottan a tér-: mielés gazdaságossága érdé-: kében. A gyár dolgozóit fog-: lalkoztató kérdések megvita­tása, az azokra adandó válasz általában a tömiegpolitikai munka még hatásosabb le­hetne, ha a gyári pártbizott­ság munkája gazdagabb tar­talommal telne meg. Helyes lenne mielőbb teljesíteni a munkásoknak azt a kíván­ságát, hogy a pártbizottság tagjai többet tartózkodjanak közöttük, jobban ismerjék mindennapi életüket, gond­jaikat. Minderre éppen azért lenne szükség, hogy az Acél­árugyárban is tovább erő­södjék a munkásosztály ve­zető szerepe, a pártbizottság és a dolgozóik kapcsolata, a munkásdemokrácia.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents