Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)

1958-07-12 / 54. szám

4

nógrádi nCfDjság

1958 július 12

A bányász kulfúrmunkások budapesti seregszemléje

TV ehéz az újságíró hely- zete. Nagyon nehéz így papíron visszaadni azt, amit Budapesten, a III. Bányász Kultúrfesztiválon láttam.

Mert hogyan lehetne hűen megrajzolni azt a tarka sokaságot, amit az ország több mint hatszáz kultúr- munkása képezett. Vagy hogyan lehetne leírni azt az élményt, amelyet a színjátszók, énekesek, táncosok és zenekarok biztosítottak a hallgatóknak. Talán három szócskával: élmény, gyönyör, pompa. Igen ez illilik legjobban a bányászok kulturális fesztivádja méltatásához.

Hat éves szünet után találkoztak immár harmadszor az ország legkiválóbb bányászegyüttesei. Most adtak számot arról: milyen eredményeket hozott a hat esztendő, az ellenforradalom ellenére mennyire erősödtek meg a bányavidékek kulitúr- munkásai. És a vizsga sikeres volt. Bármerre jártak az egyenruhába öltözött bányász ’ kulturosok. nagy szeretettel ? fogadták őket a főváros dol-; gőzéi. Budapestiek és kiül- \ földiek tapsoltak a Margitszigeten, a Városligetben a pécsi és petőfibányai fúvós- zenekarnak. Nagy tapsot kaptak a salgótarjáni fúvósok a Városmajorban, s örök barátságot kötöttek zenészeink Vörös Csepel dolgozóival, Mind két helyen térzenét adott fúvószenekarunk, sőt Csepel küldöttei a hatalmas csepeli sportstadionba is meghívták zenészeinket. Ök szivesen teljesítették e kérést.

A fővárosiak nagyon so- káig emlékeznek majd arra a Bányász Himnuszra, amelyet az egyesített vegyes- kar — Bairáz János karnagy vezetésével a MÁVAG Szabadtéri Színpadán adott elő. És micsoda sikere volt a salgótarjáni férfikarnak. A férfikar Behár, Kodály, Bjelil legszebb számait tolmácsolta, Maróthy Gyula vezényletével. A fúvószenekar

Csajkovszkij, Kálmán legszebb melódiáit adta elő nagyszerű kidolgozásban

Szöllőssy Sándor karnagy irányítása alatt. Szakértők, zene és dallkedvelők egyöntetű véleménye volt: fegyelmezettségben, hanganyagban a tarjáni bányászkórus vitte el

a pálmát. A fúvósok fáradságot nem ismerve még az esti vacsorán is a közönség szórákoztatását segítették elő, s ezzel a fegyelmezett magatartásukkal, kitűnően kidolgozott játékukkal valamennyi bányászeggyütes elismerését vívták ki.

\

** salgótarjániaknak külön dicsőség volt: a mi zenészeinkről készítettek — éppen a csepeli térzenén — filmfelvételt, vagy az, hogy éppen salgótarjáni dialos: Put- nok József volt a 250 tagú egyesített énekkar szóló énekese. Egy szív, egy lélek, egy akarat vezette itt szén,medencénk kultúrmunkásaít. Bebizonyították: a szocialista, realista kultúra terjesztéséért, ápolásáért fáradoznék. így nyilatkozott erről Bárdos Lajos Kossuth-díjas .karnagy, zeneszerző is, aki a következőket mondotta:

— A kulturális seregszemle nagyszerű példáját adta annak, hogy derék bányászaink a kulturális forradalomban is élharcosok. A nógrádiakról szólva elmondhatom: nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Hangsúlyozhatom,

hogy a vegyeskarban, ahol mintegy 250 dalos szerepelt, leginkább a tarjáni bányász- kórus tagjai nyújtottak kimagasló teljesítményt.

A hosszú, fáradságos munka. az éjszakákba nyúló készülődés sikere nem maradt el. Szénmedencénk kul- túrmumkásai a tatabányai, pécsi, borsodi, dorogiak között voltak a legjobbak. Nemcsak fúvósaink, hanem dalosaink is egy-egy serleg birtokában hagyták el a fővárost.

A ntevékenyek ezek az emberek, akik a mindennapi rendes munka elvégzése után kottát vesznek kezükbe, hogy énekükkel.

játékukkal elhintsék a kultúra magvát nemcsak szénmedencénkben, hanem az ország más területén is. Dicséret illeti őket. öntevékenyek. Igen. hiszen amikor Szöllőssy Sándor karnagy átvette a büszke kitüntetést, az egyik sarokból a salgótarjániak ajkáról csendült fel a Bányász Himnusz, öntevékenyek, mert éppen a mi munkásaink voltak azok, akik vállalták: gondoskodnak mások szórakoztatásáról. S míg mások ‘az esti vacsora asztalnál örömmámorban úsztak, a tmi fúvósaink a legszebb melódiákat keltették életre.

Megszületett a siker. Újabb győzelmek eléréséért kell harcolni a kulltúrmuintoások- nak is csakúgy, mint a széncsaták hőséinek a fejtéseken. Biztos, hoigy így is lesz ez a jövőben is.

— S L —

Táborveré s

Bal-jobb, bal-jobb, e vidám hang hallatszik a fák alatt, s a kanyargó kis ösvényen sok-sok úttörő halad.

Piros arcú víg pajtások, piros kendő a nyakukon, hetyke sapka a fejükön, hátizsák a hátukon.

így haladnak rendben, csendben a fekete fák alatt, s ím az ösvény messzi végén egy szép tisztás csalogat.

A tisztásra megérkezve a sok pajtás lepihen,

Lefeküsznek a zöld fűbe, a virágok közibe.

Majd azután, hogy pihentek, hozzálátnak dolgukhoz, egyik pajtás vizet hordoz, a másik fákat hoz.

S tíz perc múlva a kondérban finom ebéd párolog,

A kondér alatt piros nyelvet öltő élénk láng lobog.

Majd éhségük csillapítván a hátizsák mélyiből sátorlap, cövek és zászló, s más holmi kerül elő.

Balta csattan, zeng az erdő, sürög, forog mindenki, s kezük nyomán a tisztáson sok-sok sátor épül ki.

Sok-sok sátor! Az ormukon zászlót fúj az esti szél.

Esteledik, minden pajtás sátrába pihenni tér.

Csak nyolc-kilenc bátor pajtás nem pihen le sátrába, ők vigyáznak az éj során a sok pajtás álmára.

S amikor a sápadt félhold a fák felett feltűnik, ezüst fénye néma tábor sátraira özönlik.

Csendes a táj. A fák alja félhomályos és komor, s tábor mellett az őr figyel, mint egy kővévált szobor.

VÉGH MIKLÓS VIII. oszt. tanuló Salgótarján,

Bartók Béla utcai általános iskola Gábor Áron úttörőcsapat

A cirkusz szót hallva az embernek önkéntelenül is a vastagon kikent, kifent, Ízléstelen vicceket tolmácsoló bohóc, vagy egyeseknek a , .Paprika Jancsi” jut eszébe. Valahogy így vagyunk ezzel még ma is, hiszen ezt örököltük, s nagyon kevés a mód ahhoz, hogy ezt az át- kos felfogást elhagyjuk már. De a ma cirkusza egészen más. Erről győzött meg bennünket mindjárt az első este is csodálatos műsorával a Salgótarjánban vendégszereplő Budapest Nagycirkusz együttese. Ezen az esten már nem azt lehetett hallani a közönség soraiból: jaj szegény, hogy megküzjd a megélhetéséért, hanem inkább úgy nyilatkoztaik a látogatók: igazi művészek

nagyszerű akrobaták.

A Budapest Nagycirkusz együttesének salgótarjáni vendégjátéka arról győzte meg a közönséget: művészi fokra lehet emelni a cirkuszok műsorát is.

Hiszen ha sorjába vennénk a műsorszámokat, ha ikülön- külön emlékeznénk meg az akrobatákról, művészekről, zsonglőrökről, táncosakról, egyenként is azt a jelzést használnánk: kitűnő volt!

No de nézzünk csak néhányat. Mindjárt a kezdésnek nagyszerű volt a kát Kerekes kötéltáncos műsora. A két Négyessy akrobatikus táncos csak fokozta a közönség érdeklődését. Micsoda élvezet volt látni a két Marion hajlékony akrobaták mutatványát. Művészi ' fokra emelték valamennyi számukat. Kedves volt a két Czár- ják — lábzsonglőr mutatványa. A két Orlióczy egyensúlyzó művész műsora pattanásig feszítette az idegeket. Kemény fej, kemény akarat kell ahhoz, hogy nagyon nehéz műsorukat ilyen tökéletesen kivitelezzék. A három Balázs, repülő légtornászok mutatványa a cirkusz kupolában is idegfeszítő volt. (Kár, hogy az első előadáson a saltó nem volt tökéletes).

A Budapest Nagycirkusznak köszönhetik a salgótarjániak, hogy láthatták a világon egyedülálló nyugat-német at- rakciót, a zenélő disznót. Sobbot. az állatidamítás egészen új formáját mutatta be a iközönséignek. Kossányi futballozó kutyáit harsány nevetés fogadta a közönség, s a nézők teljes elismerését nyerte meg Wagner Károly az öt szenegáli oroszlán ido- mítója.

Nem,nem feledkeztünk meg Spaci -és társairól, a bohócokról sem. Velük kezdtük, velük is fejezzük be. Az igazi cirkuszi bohózatot mutatták be anélkül, hogy az az Ízléstelenség határát még csak .súrolta is volna. Bohózatukban az élet fonákságait gúnyolták ki nagyszerű érzéssel.

Köszönjük a kedves estéket. Reméljük, egy év után ismét találkozunk.

Fohószakköri kiállítási- rendeznek augusztusban Balassagyarmatán

Balassagyarmat járási szakkörei közül a fotószakkörök a nyár folyamán is működnek. Tervük szerint augusztusban a tanítóképző fotószakkörével közösen járási fotóművészeti

kiállítást rendeznek. A kiállítás két hétig a Palóc Múzeum termeiben kap helyet, majd a járás területén lévő fotószakkörök helyiségeiben ismételten kiállítják a képeket.

Bővítik a aalgutai énekkart

Tíz-tizenkét éves gyermekek eredeti falubeli népviseletbe öltözve lépnek fel, valahányszor énekelnek. Eddig még alig tizenöten voltak, de már

több ízben nyerték él a hallgatóság tetszését. A kis csoport létszámát a közeljövőben bővíteni fogják. Jelenleg is minden vasárnap próbálnak;

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>«XXXXXXXXXXXXXX»3QQOOaQOCOOXXXXXXXX?OOOOOaO<XXXXXXXXX»OCXXX30000n^

V.

Megyénk várai

Buják

A Cserhátban a Gombhegy magasabb gerincei között, mintegy rejtekhelyen emelkedik a szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos bujáki vár. A völgyben elnyúló népviseletéről országszerte híres falu egyik pontjáról sem fedezhető fel a tatárjárás után épült hegyi vár. Szinte elbújik a Bujákra érkezők szeme elől, s ezért minden bizonnyal a vár neve a „bújni“ igével kapcsolatos.

Történetéből tudjuk, hogy Csák Máté, a felvidéki kiskirály 1313-ban eredménytelenül ostromolta e királyi várat, mert Dénes fia, Pál mester felszabadította. 1386-ban

Mária királynő - a Ga rayaknak adományozta.

Az első tulajdonos, Garay Miklós nádor azonban nem sokáig élvezhette a várat, mert a Garába menekülni kényszerült királynő védel- mezése során a tömeg lefejezte és fejét Mária királynő hintájába dobta. Garayak- tól 1393-ban a Pásztóhi család birtokába került a vár. — Zsigmond király, miután megbocsátott a hűtlenné vált második feleségének, Ciliéi Borbálának, 1424-ben neki adományozta a várat.

Tizennégy év múlva Albert király Ciliéi Borbálát megfosztotta váraitól, mert az ellene irányuló cselszövései kitudódtak. így került Buják 1439-ben a Báthoryak kezébe, akik az első török hódoltságig szinte megszakítás nélkül birtokolták. Csak 1528— 36-ig állt a vár Werbőczy István szolgálatában, miután Szapolyai János a hozzá hűtlen Báthoryaktól elvette, akik bástyákkal erősítették meg és felvonóhídakkal látták el az erősséget.

Az 1547-ben öt évre kötött fegyverszünet azonban lejárt, s Ali basa 1552-ben a nógrádi várak felé vette útját. Már- már úgy látszott, hogy Buják elkerüli a többi erősség sorsát, mert öt napi eredménytelen ostrom után a török már tovább akart vonulni. A várvédők azonban kitartás és önbizalom hiánya miatt Ké- ressy Márton kapitánnyal az élen elmenekültek és így július 19-én az ozmánok birtokukba vehették a várat. Tinódi Lantos Sebestyén „Budai Ali basa históriája“ című költeményében megénekelte a szégyenteljes feladást. Többek között így ír:

„ ... Lön köztük hasonlás,

tárházat feltörték, Éjjel kiszökének, ott valót

elvivék,

Az janicsárokat őket utakon leselék,

Őket mind levágák, Mártont fogva elvivék ...“ Kéressy Mártont is elérte

sorsa, mert a török rabságban halt meg.

A

z elfoglalt várnak a török nem tulajdonított nagy jelentőséget, hiszen az 1556—57-es zsoldjegyzék szerint a várban csak 28 gyalogos tartózkodott. Viszont Buják 1555—56-ban mint a hatvani szandzsák tagja és egyúttal mint nahie (bírósági kerület) szerepelt.

Negyvenegy évi megszállás után 1593-ban Buják is felszabadult. Miután Tiefenbach Kristóf, kassai főkapitány és Pálffy Miklós bevette Fülek várát, Bujákról a megrémült töröktől könnyűszerrel foglalhatta vissza Báthory István országbíró, mint a kassai főkapitány vezére. A vár ezután 1598-ig Báthory István sógorának, Nádasdy Ferencnek a kezén van. Majd ismét Báthory Istváné, aki Nádasdy halála után Bujákot és az ahhoz tartozó tekintélyes birtok egy részét özvegyének a kínzásokról hírhedt Báthory Erzsébetnek adományozta. A várhoz ugyanis tekintélyes birtok tartozott. A XVI. század végén például hat községgel közel 25 ezer kát. hold.

Nógrád megyét 1605-ben újból csatazaj verte fel. 1605- ben Bocskai István foglalta el. 1606-ban azonban Rudolf császáré lett ismét a megye. 1608-ban, majd 1618-ban rendelkezett az országgyűlés a vár düledező állapotának rendbehozataláról. Ez meg is történt, s a védelmére kirendelt magyar gyalogság 1619- ben Bethlen Gábor hadai előtt behódolt. 1622- ben azonban a nikolsburgi

béke 11. Ferdinánd császárnak adta vissza.

A

zután a vár hol török, hol magyar kézen volt. 1633—34 ben még a török félhold uralma alatt állt, de 1655-ben már az országgyűlés őrséget rendelhetett a várba.

1663-as év ismét sok szomorúságot hozott Nógrád megyére és egyben Bujákra is. Kitört újból a török háború! A várat könnyűszerrel vette be a török, mert a kislétszá- mú őrség amúgy sem tudott volna megvívni a török sereggel. Horváth Matheus bujáki gyalogsági hadnagy a tanúvallomás során így szólt erről: „Ha ott akartunk volna mindannyian veszni, megvárhattuk volna a török sereget. A kút nem volt iható. Ágyú rossz volt. Kijöttünk a várból, alig voltunk harmincán fegyverfoghatók, ebből négy német“. Az őrség nélkül maradt várat Hassán basa foglalta el, akinek parancsnoksága alatt 50 fős őrség állott. A vár rövid idő múlva felszabadult, mert a korponai, kékkői és gyarmati várbeli magyarok Balassa Imre gyarmati kapitány vezetésével ötletes hadicsellel visszafoglalták. Néhány száz vitézt sokféle színű zászlóval az Őrhegy alá vonultattak, akik a várat sormegszakítás nélkül több ízben megkerülték és azt a látszatot keltették, hogy nagyszámú sereg készülődik a vár ostromára. A nagy csatazaj hallatára a török szabad elvonulást kért. A magyarok ugyan ezt megadták, de kincsszerzés reményében szavukat megszegték és Csécse községnél utolérve a menekülő törököket, mind egy szálig felkoncolták őket. Murte- zán aga, a hatvani parancsnok bosszú-hadjáratot indított Buják ellen. Mintegy 3 ezer emberével vonult a vár alá, amit Berczelly János kapitány negyvenheted magával feladott. A szabad elvonulás ígérete ellenére most a török szegte meg a szavát és egytől egyig lemészárolta az őrséget.

g kell azonban említeni, hogy a magyar történelmi források az 1663- as események terén homályosak, többször ellentmondóak. Például Evlia Cselebi török író és utazó, aki ebben az időben Bujákon járt, az írja, hogy a török közeledtének hírére a magyar őrség felgyújtotta a várat és elmenekült, tehát az őrséget nem . gyilkolták le és a várat nem a

török égette fel. Az utóbbi elfogadható, mert a török kijavította a várat, és őrséget helyezett el benne.

A magyarok két ízben is támadták a bujáki törököt, de eredménytelenül, hogy végülis a megrongált vár melyik évben került vissza a magyarok kezére, az bizonytalan. Csak azt tudjuk, hogy Bécs felmentése után (1683) megindult hadjárat során szabadult fel végleg a török iga alól, de többé nem építették fel. Amikor I. József parancsára a várvizsgáló bizottság végigjárta a várakat, a bujákit már csak kívülről szemlélték meg, s a jegyzőkönyvbe beírták a végzetes szót: „hasznavehetetlen“. Azóta is romlik! A tekintélyes falmarad- ványú vár belsejét vad kórók és tövisek borítják, ami megnehezíti a várra kíváncsi látogatók sétáját.

Dr. GAJZÁGŐ ALADÁR

Nagy sikerrel szerepel Salgótarjánban a Budapest Nagycirkusz