Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)
1958-07-12 / 54. szám
1958 július 12 5 NÓGRÁDI NÉPGJSAG Megszüntetik a rokoni kapcsolatokat a földművesszövetkezetek vezetésében Nagy helyesléssel fogadták a Sziráki Körzeti Földművesszövetkezet helyi tagértekezletein az Országos Földművesszövetkezeti Tanács határozatát az összeférhetetlenségről, a rokoni kapcsolatok megszüntetéséről. EgyikHmá- sik helyen mindjárt neki is láttak a határozat végrehajtásához, mert ilyen probléma bizony minden községben akad. A legtöbb földművesszövetkezetnél vannak rokoni kapcsolatok, főleg a vezetőségen belül Erezték is ennek a hátrányát. Ha a legjobb munkát végzi is valaki, akkor is -könnyű a tagság bizalmát elveszteni. Csak egy rosszindulatú ember kell, aki valamelyiknek haragosa mindjárt a kisebb hibákat is a 'rokoni kapcsolatokkal hozza összefüggésbe. Nem beszélve arról, hogy nem egy helyen valóban ki is használták ezeket a kapcsolatokat, különböző visszaélésekre. Mindenütt határozatilag mondták ki, hogy helyeslik ezt az intézkedést és a lehetőségekhez képest a legsürgősebben végre kell hajtani. A végrehajtást az igazgatóság elnöke Sándor Ferenc kezdte meg. Felesége pénzügyi előadó volt a szövetkezetnél. 9 éve dolgozott a szövetkezeti mozgalomban és a munkájával mindig elégedettek voltak. Most az Állami Gazdasághoz ment dolgozni. Vanyarc és Bér községben már azon a taggyűlésen, amelyen a határozatot ismertették két igazgatósági tag helyett másikat Választottak mert a rokoni kapcsolat olyan közeli volt, hogy a tagság azt tartotta helyesnek, ha a rendeletet azon - nal végrehajtják. Az OFT határozata értelmében december 31-ig a körzet területén valamennyi rokoni kapcsolatot megszüntetnek. Ügy határoztak, hogy ha a vezetőségi tagok között van rokoni kapcsolat akkor olyan esetekben, amikor a dolgozó szakképzettsége, becsületes munkája ezt indokolttá teszi inkább a vezetőségi tag helyett választanak újat. 300 kh. silókukoricát vetettek ei Eddig a megye területén több mint 300 kh silókukoricát vetettek el. Jól lenne, ha az egyéni termelők is követnék példájukat. Mezogazaasagi szakemberek szerint, rendkívüli időjárásra mar nem számítva, az első kaszálással együtt biztosított lesz tsz-eink takarmányszükséglete. Erre építve a második kaszálásnál nagyobb mértékben végezhették el az apró magfogást, úgy, hogy szerződéses aprómagter- melési tervüket 300 százalékra teljesítették. Az egyénileg gazdálkodóknál mind a silókukorica vetés, mind az aprómagfogás vontatottan halad. Csépelik az ősziárpát Tudósítónktól: A kisterenyei állami gazdaságban befejezték az ősziárpa aratását és azonnal hozzáláttak a csápléshez. Az első napon rövid három óra alatt 32 mázsa, a második napon 106 mázsa volt a csép/ / . CCf/ eine?/, T-A/vJrCS-A-i Még a nem fertőzött területen is védekezzünk, a burgonyabogár ellen A minap szörnyű álmom volt. Még elmondani is rossz. • Mégis elmondom. A dolog úgy 'történt, hogy •amint megyek a határban már messziről észrevettem, valami baj van. A tízholdas burgonyatábla már messziről barnállott. Nem tudtam elképzelni, mi történt. Meggyorsítottam lépteimet, s amikor odaértem majd leültem. A földön nyüzsgött a burgonyabogár, s nemcsak a burgonya levelét, hanem a •szárát is 'lerágták. Rettenetes látvány volt. Hát oda lenne tagságunk munkájának gyümölcse? — Idegesen rohantam hazafelé. Az út mellett amerre elhaladtam, mert más útvonalon tértem haza az egyéniek krumpli földjein is mind lerágva a 'burgonyaszár. Ahogy a faluba beértem 'első utam a tanácsházára veszetett. Hogy ott miről beszéltünk, azt már nem tudom. De azt tudom, mit csináltam másnap reggel. -Ahogy felébredtem azonnal kimentem a határba. Nemcsak a 'termelőszövetkezet, hanem az egyénileg gazdálkodók burgonyaföldjeit is megnéztem. Nem olyan kép fogadott, mint amit az álom mutatott. Gyönyörűen virágzott a burgonya. Megnéztem a leveleit, minden bokron találtam egy-két burgonya bogarat. Most már valóban bementem hazafelé a 'tanácsra jelenteni mit tapasztaltam. Ott «az elnök mutatta a kormány 1024-es legújabb határozatát a burgonyabogár elleni védekezés fokozásáról. Nagyon kellett ez a rendelet, amely kötelezővé teszi még a nem fertőzött területéken is a vegyszeres védekezést. Mi a rendeletet átolvastuk és azonnal intézkedtünk. A községi tanács ke jelölte a vegyszeres védekezés felelősét a községben. Nálunk a tsz-öen ezt a mezőgazdászra bíztuk. Mozgósítottuk az iskolás- gyerekeket a községi hangszórón keresztül, hogy kezdjék meg a burgonyabogár összeszedését. A községben azonnal megindult a védekezés. Első nap megtisztítottuk a határt a kikelt árva- burgonya tövektől. A növényvédő állomás újra végig permetezte burgonyaföldjeinket, mert a gyakorlat azt bizonyítja egy permetezés nem elég . . . Elhatároztuk, hogy a jövőben a község dolgozóival állandóan ellenőrizzük burgonyaföldjeinket, nemcsak azért, mert ha ezt elmulasztjuk szabálysértést követünk el. hanem azért is, 'mert ezt követeli a józan ész is. Az erőművi védekezés még a nagy munkák idején is folytatható, mert az iskolás gyerekeknek ez megtisztelő szép feladatot jelent. Azt tanácsolom minden gazdának, termelőszövetkezetnek, hogy a kormányhatározata szellemében végezzék ezt a munkát. Ellenkező esetben félek, hogy valóra válik az a rossz álom, amit írásom elején elmeséltem. lési eredmény. A kedvezőtlen tavaszi időjárás éllenére is — a cséplési eredmények, az óvatos becslés alapján azt mutatják, hogy 10—12 mázsás átlagtermés várható. A 98 holdas gabona háromnegyed részét géppel aratták le a tervezett 40 százalék helyett. Az előző évektől eltérően az aratógépek igen jó munkát végezték. De erre szüksége is van a gazdaságnak, mert az ősziárpán kívül még 700 holdas gabona táblájuk van, mely aratásra vár. Ehhez mindössze 4 kévekötő aratógépük van, s a kézi aratók biztosításánál sem megy minden a rendjén. Gyöngyöstarján- ból a leszerződött 22 aratómunkáspár nem dolgozik. A betakarítási munkák meggyorsítása érdekében a gazdaság kommunistái rendkívüli taggyűlésre jöttek össze, ahol egyhangúlag elhatározták, hogy vasárnap családtagjaikkal és a még jelentkező párton- kívüli dolgozókkal tíz hold kalászost aratnak le társadalmi munkaként. Aratnak és gyűjtik a takarmányt Berkenyén Tudósítónktól: A berkenyéi Petőfi melőszövetkezetben 38 Ter- holdon befejezték az ősziárpa aratását. Ha az időjárás engedi, rövidesen végeznek a még hátralévő 10 holddal is. Az árpáin kívül még 168 holdat tesz ki az aratásra váró gabona, melyek legnagyobb részét a gépállomás vágja majd le. A héten befejezik a takarmány betakarítását is. 180 mázsa jó minőségű lucerna- szénát és 800 mázsa vörösherét gyűjtenek be. A takarmány biztosítása érdekében mégy kaitasztrális holdon silókukoricát vetettek és ha letakarítják a takarmánykeveréket. a felszabadult 6 ka- tasztrálds holdra újra ezt vetnek majd. Legelőink megjavítása segíti az állattenyésztés fejlesztését A korszerű áUattenyésztés egyre jobban megköveteli legelőink fokozottabb használatát és javítását. Tsz-eink és legeltetési bizottságaink ennek egyre jobban megértik jelentőségét 'és szükségességét. Megyénkben 28 756 kh legelőterüllet van tsz-ek és legeltetési bizottságok tulajdonában, amelyek megjavítása elsőremdű feladatunk. 1957-ben már megindult a talajerő visszapótlás műtrágyáik alkalmazásával. 1957 docens közreműködésével megindultak legelőink megjavításának kísérleti munkái. A 'kísérleti eredmények konkrét szemléltetésére június hóban Érsokvad'kert községben megyei legelőgazdálkodási ankótot rendeztünk. A tapasztalatcserén tsz-ek és legeltetési bizottságok saját szemükkel győződtek meg, hogy a talajerő visszapótlásnak milyen jelentősége van a fűhozam növekedésére. Több kísérletből! megállapíőszén 500 kh legelőterületet műtrágyáztak. Míg 1958 tavaszán ez a szám több mint kétszeresére növekedett. Szép eredményt ért el a legelők műtrágyázása terén a dejtári József Attila Tsz. A tsz legelőterületén a fűhozam kétszeresére növekedett. A szervestrágyázást is egyre több területen alkalmazzák legelőinken. Fektetéses trágyázással a nádújfalui legeltetési bizottság, egyszekér-mozga- Icxmmal pedig a sziráki legeltetési bizottság ért el szép eredményeket. Legelőink megjavítása érdekében az Agráregyetem Növénytermelési Tanszékétől kaptunk segítséget. Dr. Bacskay Tóth Bertalan egyetemi tást nyert az is, hogy eltérve a régi gyakorlattól legelőn se a 40—50 kg kh mű- trágyamennyiségire törekedjünk, hanem nagyobb 150— 200 leg műtrágya adagot adagoljunk. A korszerű technika lehetővé tette, a gyomok elleni küzdelem minél szélesebb körben való alkalmazását. Legjelentősebb és legradikálisabb eszköze ennek a vegyszeres gyomirtás. Az ankóton megjelentek megelégedéssel vették tudomásul, hogy a vegyszeres gyomirtással mily hatalmas lépéseket tudunk tenni legelőink megjavítása érdekében. Szabó Béla 25 ezer baromfit nevelnek jövőre Dejtáron Termelőszövetkezeteink — az elmúlt évektől eltérően — egyre több előnevelt és naposcsibe nevelésre kötnek •szerződést. Az elmúlt évék Ikézzélfoghatóan bebizonyítot- •"ták mennyire érdemes baromfi neveléssel foglalkozni. A termelőszövetkezetek 3.50 forintért kapják a csibe darabját és körülbelül nyolc hét múlva, amikor az állatkák elérik a 90-110 dekát, 25, illetve 27 forintért veszik át kilónként. Amikor pedig •a szerződésben vállalt kötelezettségüknek eleget tesz- Jiek szabad piacon értékesítik a baromfit. Az idén 150 000-rel több ’naposcsibét szállítottak a a terme- és egyékeltető állomások lőszövetkeze töknek nileg dolgozó parasztoknak, mint az elmúlt esztendőben. Nagyabb tételt a dejtári József Attila és honti Győzelem Termelőszövetkezet kapott. De jelentős mennyiségű baromfit nevelnek Szurdok- püspökiben, Jobbágyiban és Borsosberényben is. Sőt, van olyan egyéni termelő is, aki 400 darab baromfit vállalt. A dejtári József Attila Termelőszövetkezet tagjai úgy határoztak, hogy a jövő esztendőben korszerűsítik és bővítik a baromfi telepet, mert az a szándékúik, hogy 20-25 ezer 'baromfit nevelnek. Az én lábamra mindig olyan cipő jutott, amilyenre édesanyám vékony bugyellá- risából futotta. S hogy abba napnap után csak igen kevés pénz került, így hát én többnyire csak mezítláb jártam egészen hat éves koromig. Akkor egyik este, ahogy lefekvéshez készülődtünk, megszólalt anyám: — Aludj jól kis fiam — mondotta. Holnap korán kelünk, vásár lesz Tarjánban, mi is bemegyünk. — S miközben tett-vett a konyhában, tovább beszélt, én azonban csak azt hallottam az egészből, hogy nekem vesz cipőt. Itt kint a pusztán, ahol anyáméit cselédesked- tek, nem volt olyan bolt, ahol vehettünk volna. Most, hogy mégis összekuporgatott valamit, bemegyünk a városba, Jó hosszú az út odáig, de bántam is én. Holnap ilyenkorra már cipőm lesz, — egyre ez motoszkált a fejemben. Nem azért, mintha nem szerettem volna mezítláb csatangolni az erdőben, meg kinn a réten. Az én talpamat már a rög nem sértette, a macskatövis nem szúrta, megszoktam mindezt. De azért a cipő — ahogy anyam mondta — csak kell, mert az őszön iskolába megyek. Ilyen gondolatok közepette lepett meg az álom. Egyszer csak — már jó ideje alhattam, mert az ég sötétje szürkévé változott — anyám hangjára éored- tem: — Kelj ügyesen fiam, nemsokára indulnunk kell. — Hű, még itt hagy anyám — gondoltam — s akkor mi lesz a cipővel? Hogy nézi meg, jó-e a lábamra? Miközben ezeket forgattam fejemben, sebtiben meg is mosakodtam, a fekete gloítnadrág fölé már az inget húztam magamra, végre anyám kezét fogva elindultunk. Nagyon nehezen haladt az idő, s a végén egészen méregbe hoztam az állandó kérdezőskö- désemmel, hogy mikor érünk már oda? Messze van-e még? Mégiscsak megérkeztünk. A téren már javában állt. a vásár. Az árusok éktelen zajjal kínálták a portékájukat. Akinek volt elegendő pénze, váflz én cipőm lógathatott. Mi is megvettük hosszú alkudozás után — mert alkudni senki vfem tudott jobban az én anyámnál — apámnak az ünneplő inget, a kötényre valót, s még maradt any- nyi, hogy nekem cipőt vegyünk. — Ezt az emberektől félrehúzódva egy csendesebb helyen mondta, miközben ölébe rakosgatva számolta maradék pénzét. Elindultunk hát arrafelé, ahol a cipőket árulták. Láttunk szépet, feketét, is sok barnát, egyik szebb volt, mint a másik. S olyan fényesek voltak, hogy ha egészen közel hajoltam, megmutatták gömbölyű, fekete fejemet. De ahogy az árus megmondta mit kér érte, anyám mindig távolabb vont. Pedig vártam, hogy valamelyiket csak a lábamra próbálja majd. — Erre már nem futja a pénzünkből — súgta halkan. Egyszer aztán, hogy ő is megunta a hiábavaló mászkálást, így szólt hozzám: — Gyere csak kis fiam. Veszek én cipőt neked mégis. — Ezzel már vitt is magával és nem álltunk meg csak egy kis utcában. A bolt, ahová beléptünk, így bent- ről még sötétebb- nek látszott, mint valójában volt. — Lehet, hogy a töméntelen használt holmi összevisszasága hatott rám így. Volt itt télikabáttól kezdve félretaposott sarkú cipőig minden. Nyugodtan körülnézhettem, mert anyám hangja csak sokára vetett véget nézelődésemnek. — Na, ez talán jó lesz szólt. Végre sikerült találnia nekem való cipőt. Felpróbáltam. Kicsit nyomta a lábamat, de én a világért sem szóltam, mert féltem, hogy le kell vennem, s ki tudja mikor kerül pénzünk rá megint. Anyám nem vett észre semmit. Aztán még nézegetett egy darabig, s azt mondta, hogy a lábamon jól áll. Ők is könnyebben megegyeztek, mint a kinti árusokkal, most már a cipőben hagytam el a boltot. Szép kora tavaszi idő volt az nap. Mi gyerekek a nagy istálló falánál sütkéreztünk. Ahogy ott álltam a falnak támaszkodva, hatalmas karéj zsíros kenyérrel, az „új“ cipőben, nagyon boldog voltam. Egészen addig tartott a boldogságom, még az egyik gyerek fel nem kiáltott: — Nézzétek csak a Pistát, milyen cipője van! — Tényleg — szólt a másik. — magas a sarka. Ilyen csak a lányoknak ... — még be sem fejezhette, mert szavait elnyomta a feltörő vidám nevetés. Aztán már mindegyik tudott valamit mondani, természetesen hangos kacagás közben a cipőről. Úgy tettem, mintha nem is hallottam volna a megjegyzéseket, a zsíros kenyérhez menekültem. Úgy csináltam, mintha teljesen elfoglalt volna az evés. — Biztosan azért ilyenek — gondoltam — mert nekik nincs ilyen. — De aztán titokban, hogy egyik se vegye észre, megnéztem a lábaimat. S bizony én magam is megállapítottam, hogy hosszú, vékony lábamon a magassarkú cipővel nagyon esetlenül nézek ki. Egészen elkeseredtem. — Nem is vidultam fel csak akkor, amikor valamelyikünk kitalálta: — Menjünk ibolyázni. Olyan sokat láttam kinn a bokrok alján. El is indultunk, itt sem volt nyugvásom. Kifelé a négyén meg csak jól mentem. De amikor megszedve az ibolyát, lefelé indultunk, a cipő, mint korábban a gyerekek, nagyon kegyetlen lett hozzám. — Minduntalan előrecsúszott benne a lábam, a kemény bőr iszonyúan törte ujjaimat. Egy darabig sántikdltam a fiúk mellett, nem akartam, hogy észrevegyék és újra esúfolódjanak. De aztán hogy a lábam egyre jobban fájt, a türelmemnek is vége szakadt. Megvártam míg eltávolodik az ibolyás kis csapat, leültem és gyorsan fűzni kezdtem a cipőt, hogy mielőbb megszabadítsam lábaimat az égető fájdalomtól. Amikor végre ez sikerült, felálltam és vállamon az ide-oda lötyögő cipővel, futva indultam a fiúk után. V. .1
