Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)
1958-07-09 / 53. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 1958. július 9. Az autóbusz végállomások nem az égben építtetnek... Csupán a tények, a reális helyzet feltárása végett elengedhetetlen, hogy ismét visszatérjünk a salgótarjáni autóbusz végállomás kijelölésének ügyére. Mint ebben az ügyben múlt hét péntekjére összehívott népes értekezleten kiderült, a megálló kijelölése jó két éve foglalkoztatja már az illetékes szerveket. Egy jegyzőkönyv tanulsága szerint 1956. augusztusában megállapodás jött létre, hogy rövid és záros határidőn be- . lül a posta és az Állami Áruház által határolt iközben, az MHS helyisége előtt helyezik el azt. Sőt már ez év májusában ismételt megerősítést nyert, hogy ez az elgondolás a helyes és célszerű. Mi történt mégis? Június 30-án szinte néhány óra alatt arra kényszerült a 33. Autóközlekedési Vállalat, hogy felszámolja a Fő-téri végállomást! Tudjuk mi lett a vége: a város központjából két kilométerre, a külső pályaudvartól indították az autóbuszokat. Nem kívánunk visszatérni arra, hogy ezzel kapcsolatban milyen felháborító és jogos vélemény alakult ki az utazók között. Viszont az igazság az, hogy a huza-vonáért. a kialakult áldatlan állapotért a felelősség döntő része a városi tanács egyes vezetőit illeti! Ennek oka elsősorban az, hogy a városi tanács egyes vezetői — élükön Gritz elvtárssal, a városi tanács elnökével — a kérdést nem a napi gyakorlati feladatok szemszögéből, hanem olyan városfejlesztési terv alapján kívánják megoldani, amely majd 10—20 év múlva teszi lehetővé autóbusz végállomás teljes és végleges kialakítását. S egészen a legutóbbi időkig úgy néz ki, hogy a városi tanács vezetői az élet napi követelése és a több évtizedes távlati terveket nem képesek különválasztani. Komoly figyelmeztető ez a tény arra vonatkozólag, hogy bármilyen legyen is a jószándék a dolgozók életkörülményeinek javításáért, de ha a napi valóságtól elszakadva akarják megoldani nem állja ki a kritikát. A városi tanács helytelen álláspontjának kicsúcsosodása volt a múlt heti eset, s ez a felfogás, hogy a végállomást — más ihíjján — tegyék a November 7. Filmszínház mellé. Ebben álláspontjában a városi tanács számos megyei és országos szerv tényekkel alátámasztott véleményével szemben — teljesen egyedül maradt. A helyzetet bonyolította miég az az eléggé me.g nem gondolt lépés, hogy a Fő-téri munkák .kapcsán a tér mindkét bejáratánál felszedték a kövezetét. Egy rendkívüli esetben bizony ez az eljárás komoly bajokat okozhatott volna. Minden érv amellett szól, hogy az autóbusz végállomás végeredményben a korábban kijelölt helyen, az MHS jelenlegi épülete előtt legyen. Közel a postához, vasútállomáshoz, a város központjában, minimális baleseti veszély mellett, új váróterem építése nélkül oldható meg itt a probléma. Ideje lenne, ha a városi tanács végre ebben a kérdésben is földközelbe kerülne, s a józan megfontolás alapján Ítélkezne. Nem fent az égben, a távoli jövőben építjük a buszmegállókat — a szocialista építő munka Lelkiismeret vizsgálat A napokban találkoztunk. Emlékszel, komám? Piros svájci sapka, szürkés overáll volt rajtad. És nagyon be voltál csípve. Előttem mentél, egyik társaddal úgy 11 óra tájban és énekeltetek artiku- látlan hangon. De milyen hamisan szálltak a dallamok a sötét éjszakában, felriasztva a házak kicsiny és nagy lakóit. Olyan hamisak voltak ezek a dallamok, mint későbbi szavaid, amelyeket hozzám intéztél. A templom sarkánál elváltál tásadtól és kis dülöngélés után összeütköztünk. Ki akartam térni előled, de te belém- kapaszkodtál. Először szidtál, mint a bokrot, aztán sírni kezdtél. Végül beszéltél ösz- szefüggéstelenül az életről, ilyesmit: „havonta több mint két darab ezrest hozok a konyhára, s talán az asszony, az a drága, csinos asszony most sem csap balhét... Bár néha könnyezik egy kicsit, de hát ez asszonyi dolog. — Tudja, ebben az unalmas fészekben ez az életem egyik értelme. Berúg az ember, aztán felejt. Felejti a... mit is felejt az ember? No tessék, már el is felejtettem, hogy mit is ...“ Szóval valahogy így beszéltél. Akkor nem szálltam vitába Veled, semmi értelme nem lett volna. De most utólag talán olvasod ezeket a sorokat, megmondom a véleményem. Valóban azt hiszed, hogy az italban rejlik életed értelme? Valóban azt hiszed, hogy pótolni tud a szesz mindent: családot, otthont, hogy jókedvre derít, szórakozást nyújt? Nem, ez nem lehet. — Néztelek akkor és sokkal többet láttam benned. Próbáld megkeresni a jobbik énedet, és beszélgess el vele. Figyeld csak, mit mond majd neked: — Szép az élet, drága barátom. Az emberek jönnek, mennek, szép ruhában, arcukon optimizmus, életöröm; figyeld csak amott: az asz- szony, a gyermek és a férj. Ugye milyen kedvesek? A kislány most fagyit kér, kap is. S hogyan örül az apa a gyermek rajongásának. De menjünk tovább. Hová tart ez a sok, ünnepélyes öltözetű ember? Színházba. Azt mondják, valami jó darab megy ott. Nézd csak azt az őszes hajú férfit. Könyvek a hóna alatt. Éppen a könyvtárból jön. Lesz vasárnap mit olvasnia. Menjünk most a parkba. Ejnye, de rosszkor érkeztünk. Egy fiatal pár simul össze szerelmesen. No, gyorsan elkapjuk, a tekintetünket, s inkább figyeljük a sok kirándulót. Mennyien vannak és milyen vidámak. Kócosak, koszosok, de vidámak. A hegyeket járták. — Nézd, még dúdolnak is. Forduljunk balra. Egy kis vendéglő, árnyas. Az asztalok körül sokan vannak. A cigány húzza, ők meg jókedvűen énekelnek. •Milyen szép kép ugye? A férj az asszonnyal. Aztán lassan szétszélednek, hazafelé ballagnak, összebújva. Mind-mind boldog, elégedett emberek. Elválásunk után odaképzeltelek a többiek közé. Szép és nemes voltál. Arcod nyugodt, lelked kiegyensúlyozott. És asszonyod szeméből is eltűntek a vádló könnycseppek. — Az emberek sem néznek mosolyogva rád. Drága, ismeretlen komám, gondolkozzál rajta. Bízom benned, s életed skáláiban többet nem lesz hamis hang. HIMER ZOLTÁN keretében — hanem itt a földön A városi tanács realitásoktól elszakadt elképzelését pedig még tetézte a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium illetékes főosztályának eljárása. Ugyanis a végállomás múltheti áthelyezését magasfokú szervezetlenségét, a tömeghatás lemérése nélkül oldotta meg . . . A gyakorlat most már mutatja, hogy elfogadható megoldást lehet találni. A jövőre vonatkozólag pedig helyes lenne, ha mindazok a szervek, amelyeket illet, — s elsősorban a városi tanács — ilyen ügyekben ne okozna felháborodást az emberek százainál, különböző tárgyalásokkal elvonva sokak idejét. A jövőt látni, de a földön politizálni — ez válik javára valamennyi vezető szervnek. Úttörő csapataink nyári táhoroxása elé — Mire ügyeljünk a táborozásoknál? — Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a tanév befejezésével úttörőcsapataink legszebb feladatuk előtt állnak: táborozni meinnek. Megyénkben is jó néhány csapatunk készülődik e nagyszerű feladatokra. 41 csapatunk tervez táborban tölteni egy-két hetet, vagyis csapataink 30 százaléka. A táborozó csapataink zöme «júliusban veri fel sátrait, számszerint 26. Táboroznak ínéhányan még augusztusban is. A táborozásokat korábbi éveikhez .képest alaposabb előkészítő munka előzte meg. Ennek ellenére nem lesz szükségtelen még egyszer felhívni a figyelmet néhány fontos dologra, amelyekre különös gonddal kell, hogy ügyeljen a tábor vezetősége. Még az elindulás előtt gondolnunk kell a táborozó gyerNógrádkövesdi képek Festői környezetben, 348 méter magasan terül el a nógrádkövesdi kőbánya szandál bányája. Ide látogattunk el fényképezőgéppel a minap. A meddő, a szenyeződés itt is fékezi a termelés ütemét. Még a robbantás sem sikerült jól, nagyon sok föld omlott le a kővel. Most pedig előbb a földet kell elszállítani, hogy hozzáférjenek a tiszta kőhöz. S midőn a lefejtett kő a szállítókhoz kerül, megkezdődik az osztályozás. A kitermelt kő közel 30 százaléka a kőfaragókhoz jut, s kezük nyomán formálódik ki a formás útburkolat. mekek, a szülők és a táborvezetőségének felkészülésére. Semmi esetre sem helyes az, ha a csapatvezető egyedül marad a táborozás ezernyi gondjának intézésével. Meg kell lenni a háromtól tíz főig terjedő táborvezetőségeknek. A táborvezetőség legfőbb gondja a szükséges anyagi feltételek megteremtésén túl az legyen, hogy alapos programot dolgozzon ki a táborozás idejére. A programmal kapcsolatban a táborban folyó nevelőmunkára hívnánk fel nagyon a figyelmet. A mi úttörőtáboraink nem lehetnek csak üdülések. Ragaszkodunk az úttörő életünkbe nélkülözhetetlen formaságokhoz (zászló felvonás, őrsi foglalkozások, tisztelet-adás stb). Ezen túl az egész táborozásnak elő kell segíteni a táborozó pajtásokban a kommunista jellemvonások további kialakítását, elmélyítését. E célnak kell tehát átszőni a mi egész programunkat. Nagyszerű lehetőségeink vaunak. Csak néhányra utalunk: táborhelyünk történelmi, társadalmi, politikai nevezetességeinek tudatos felhasználása a nevelésben, idős régi harcosak és vezetők meghívása a táborba, a közelünkben lévő üzemek, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok meglátogatása, kiváló dolgozókkal való találkozás stb. Külön is kell szólni az élmiényszámba menő tábortüzekről. Helyes, ha ezek közül egyet-egyet meighatározott céllal rendezünk. Például lesz egy kuruez-kori tábortüzünk, egy 1848-as, egy 1919-es, egy felszabadulási tábortűz. A tábortűz műsorát a céloknak megfelelően kell összeállítani. Milyen maradandó élményt fog adni a mi pajtásainknak, ha a tűz fényében elmerengve nézve egy-egy 19-es harcos szovjet és magyar hős, vagy esemény elevenedik meg a szemük előtt. Csak üdvözölni lehet az ilyen terveket. A táborvezetőség fordítson nagyobb gondot az egészség- ügyi követelményekre. E feltételeknek a megteremtésével nyugodtan táborozhatnak csapataink. Legyen gondunk a legszükségesebb tábori adminisztrációkra és dokumentációkra is. Ne induljunk el pénztárnapló. anyag-napló és élelem-napló, de különösen megfelelő gazdaságfelelős nélkül a táborba. Örök igazság ugyanis az, hogy a jól szervezett élelmezés félsikert biztosít a táborhoz. Ismételten utalunk arra is hogy a tábori életet megörökítő dokumentációk milyen jelentősek. A tábornapló, a vendégkönyv, a fénykép-album, a napíparancs- gyujtés stb., mind olyan eszközök, amelyekkel megörökítjük a későbbi időkre a tá- ibqri élet egy-egy kedves mozzanatát. El kell mondanunk azt is, hogy ezen a nyáron az országos, a megyei, de a járási úttörővezetők is nagy számmal akarják felkeresni a táborokat. Látogatunk, tapasztalatokat gyűjtünk, de ellenőrizni is fogunk. Nem könnyű, de szép feladat előtt állnak táborba menő csapataink. Fáradozásainkért a tábori élet ezernyi szépsége, maradandó emléke lesz a hála, a velünk táborozó gyermekek és a magunk számára is. Fekete Ottó „T , „ , , Ezután a faragott és a zúNem könnyű a dolga Köp- J , lányi János kőfejtőnek. Több- zott ko kötélpályán kerül elször kell megmásznia a me- szállításra Nógrádkövesdre, redek völgyet, hogy a meg- hogy onnan vasúti kocsira lazult kőzetet lefejtse, nehogy később balesetet okoz- rakva eljusson az ország minzon a leváló kő. den részébe. Lassan kialszik a teremben a fény, s a vetítővásznon megjelennek a legújabb híradó képei . . . Peregnek a képek, s a filmszalag, mely az író, rendező, vágó, zeneszerző, vagyis az alkotógárda szülöttje a moziigépen keresztül a vásznon most megelevenedik. Mozigépész . . . aki irányítja e munkát. Mikor leülünk, hogy egy filmet megnézzünk, nem is nagyon gondolunk ezekre az emberekre, — dolgozókra. Pedig a mozigépész mennyire meg tudja rontani két órás szórakozásunkat. Bizonyára voltak már olyan előadáson, amikor torz, rekedt hang homályos, sötét kép nem kellemessé, hanem bosszantóvá tette a film élvezetét. Ilyennel azonban a salgótarjáni November 7 Filmszínház látogatói csak nagy ritkán s találkozhatnak. Nagy Károly több mint 30 éve ül mozigép mellett és — ez idő alatt szerény számításom szerint is — mondja — 4- 5000 filmet vetítettem. Mind. aki a szakmáját nagyon szereti és arról beszélni is szeret, — mondja tovább Nagy elvtárs. — a Föld-gömböt az egyenlítőnél is többször keresztül érné az a filmszalag ha egybe tennénk amit már 30 év alatt vetítettem. Amíg beszélgetünk, szeme a gépen van, hisz az ívlámpa pontos kezelést követel, fülével pedig hallgat és várja kérdéseinket. — A négy-ötezer film közül bizonyára vannak maradandó élmények. Számos filmre emlékszem; a néma filmek sztárjaira; majd a 30- as évek egyik kiemelkedő filmjéről: Jókai: „Az új földesúr” című film szereplőire, Csortos, Somlay, Jávor felejthetetlen alakítására — folytatja. Hányszor néz meg egy filmet Nagy elvtárs? — Lehetőség van itt 10-15- ször is megnézni egy filmet, azonban egy-két, esetleg háromszor nézek megy egy filmet. Hosszú idő óta nem emlékszem, hogy annyiszor végig élveztem volna egy filmet, . mint a „Szállnak a dar- vak”-at. Annyira emberi és olyan jó a színészi játék, hogy szinte nem lehet ezt a filmet úgy vetíteni, hogy ne nézze az ember. Szamoljovát nagyon tehetségesnek tartom. Nőies bája, kedves arcjátéka sokáig emlékezetembe lesz, A munka mellett szórakozás ilyen filmet vetíteni. Míg beszéltünk, a film pereg. A zsúfolásig megtelt nézőtéren a közönség együtt él e nagyszerű film hősével. A modernen berendezett gépházban két gép áll. A másiknál Koperla Tibor ül, aki éppen most készíti elő á gépet a „váltásra”. Pár pillanat és a másik gépen folytatódik a film. Mindebből a néző nem tud semmit. — Automata berendezés biztosítja a folyamatos előadást — mondja Koperla, aki szintén több mint 10 éve ül ebben a gépházban és el sem tud képzelni ettől szebb szakmát. Élvezet is lehet ilyen szép, modernül berendezett gépházban, dolgozni és a munkán keresztül többezer dolgozót szórakoztatni. Búcsúzóul kívánjuk, hogy vetítsenek még számos olyan filmet, mint „Szállnak a dar- vak.” Bizonyára könnyebben telnek ilyen filmnél a szombatok, a vasárnap délutánok, hiszen a mozigépészek akkor dolgoznak, amikor mások szórakoznak, pihennek. K. G* 1 közért DOLGOZNAK Mozigépészek T .aissnn ailcTilb- o +qv>q wi _ i /-.íí-i-. '
