Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)
1958-07-09 / 53. szám
1958. július 9. nógrádi népüjsAg 3 Olcsó elevátor, drága mulatság Három évvel ezelőtt, 1955. nyarán tíz és félmillió forintos beruházással kezdték meg a Salgótarjáni Üveggyár nyersanyag előkészítő és keverő üzemrészének építését. A tervek szerint 1956. decemberére kellett volna elkészülnie ennek a beruházásnak. Ma mégis ott tartunk, hogy az építkezés nem fejeződött be, illetve néhány nem költséges, de igen fontos felszerelés hibája miatt az üzemrész csak fokozottabb költséggel s nem teljes kapacitással használható. Arról van ugyanis szó, hogy három szállítóberendezés nem alkalmas arra a célra, amiért üzembe helyezték. Bár annakidején a gyár műszaki vezetői az építési programban meghatározták, hogy olyan elevátorokra van szükségük, mint amilyeneket az Egyesült Izzóban már 28 éve kifogástalanúl használnak, az Ipartervező Vállalat 5. számú irodája — takarékossági okokra hivatkozva — mégis mást készíttetett. Az Építéstechnikai és Gazdasági Iroda szovjet dokumentáció alapján készítette el a szállítóberendezések terveit. Jóllehet, előre tudták, hogy azok hideg homok és kavics szállítására alkalmasak, de nem üvegipari célra. E szervek mellett felelősség terheli az Építőgépgyártó és Javító Vállalatot, az É. M. 1. sz. Gépszerelő Vállalatát, az Építőanyagipari Gépjavító Vállalatot is. A fenti hiba mellett valamennyien közreműködtek abban, hogy szervezetlenség, számos esetben indokolatlan huza-vona miatt több mint egy évi eltolódás keletkezzék e beruházás megvalósításában. Most már_ éppen ideje lenne, ha az Építüsügyi Minisztérium illetékesei gondoskodnának arról, hogy megfelelő felszerelést biztosítva minél rövidebb időn belül teljes kapacitással működhessék, az a fontos üzem. Nem engedhető meg, hogy egyes szakmák. mint például a villany- szerelők és daruszerelők, azért húzzák el a befejezés határidejét, hogy minél magasabb keresetre tegyenek szert. A kormánynak a beruházások megvalósítására vonatkozó határozatát itt is szükséges minél előbb megvalósítani, s nem lesz helytelen a felelős szervek és személyek felelősségre vonása sem! .hogy nyugodtan művelhessék a földet Nehéz feladatot jelentett és jelent ma is a kétlakiság a szénmedencében. Ez alól Szorospatak sem kivétel, ám itt az üzem nagy segítséget kapott a helyi tanácsoktól. A nagybátonyi tanács segítségével derült fény arra, hogy Balogh Pál 8 hold föld tulajdonosa, de a bányában dolgozik, s a föld művelését névlegesen idős apja végzi. Az üzemi felülvizsgálta Balogh Pál helyi körülményeit, és így megszületett a határozat, Baloghot leszámolták a bányából, s most már nyugodtan művelheti földjét. Ez történt a karancsalji Baksa József esetében is, aki ma a földet a külszínen, nem a föld alatt műveli. Azonban van, aki még ennek ellenére is szerencsés, Nagy Imre nagybárkányi lakos is több hold föld birtokosa. Sajnos az üzemvezetősép erről későn szerzett tudomást, s a létszámcsökkentés folytán Nagy Imrét áthelyezték az aknamélyítőkhöz. Mi azonban reméljük, az Aknamélyítő Vállalat megfelelően eljár a kétlaki Nagy esetében. íme a szorosnataki példa bizonyítja, a kétlakiak ellen eredményesen harcolni csak a helyi tanácsok segítségével lehet. Tatarozzák a szociális otthont Százezer forintos költséggel tatarozzák a balassagyarmati szociális otthont. Az épületen olyan sérülések javítását is elvégzik, melyek még a II. világháború Ideje alatt keletkeztek. Meszelnek és olajjal festik be a falak lábazatát. minél többen ilyenek legyeinek. Néhány napja beszélgettünk egy 60 év körüli bá- myászszal és elmondta nekünk, hogy soha sem volt jobb dolga a fiataloknak, mint most. Mert ma min- xlenki boldogulhat. Mikor elmondtuk neki, kogy a mi tanulásukat is a munkáshatalom tette lehetővé, feloldódott az öreg és elmodta, hogy ő mind a hat fiát ki- tanítatta. Többen szakmunkások lettek, mások pedig iskolára mentek. Aztán elpirult az öreg. Nemcsak rajtam múlott a dolog. A demokrácia segített nekem. Miért beszélt így az öreg? Csak azért, hogy elmondja? Nem! Hanem azért, mert büszke saját magára is, meg arra a rendszerre is, amiért vörös katonaként is harcolt. Nekünk fiataloknak sokat kell tanulni az ilyen öregektől. Äzinte állandó vita tár- gya az, hogy ki az erkölcsös. Úgy gondoljuk, becsületesnek és örkölcsösnek azt lehet tekinteni, aki munkájával és minden tevékenységén keresztül tehetsége szerint küzd a munkásosztály érdekeiért. Ez a küzdés magában foglalja a burzsoá erkölcs bírálatát is. Aki igazán becsületes, az nem tűri meg a maga körében a régi erkölcs bomlasztó tevékenységét. Ez a gyakorlatban azt jelenti például, nem elégszem meg a saját anyagtakarékosságommal, hanem küzdők, hogy mások is takarékoskodjanak. Az erkölcs hatásában mindig közügy. Ezért küzdeni az új erkölcsi normák kialakításáért. Ismeretes, hogy a krónikus részegek az úgynevezett „könnyű lányok és nehéz fiúk”, a huligán elemek erkölcse jelentős károkat okoz a társadalomnak. Ezekkel inem lehet semleges viszonyban a társadalom. Nem lehet a magánügy éjszakájában eltemetni azokat a károkat, amelyeket ezek az elemek okoznak. Hány és hány gyermek panaszkodhatna azért, mert gyermekkora napfényes tája helyett a részeg apa által okozott nyomorban töltötte el életélj Menynyi anya és feleség kapott bolgod házasság reményében durva, züllött férjet. Az erkölcstelenségeit el kell ítélni. Az erkölcstelenség semilyen megnyilvánulását nem lehet szó és tett nélkül hagyni. Az emberi sorsokért mindannyian felelősek vagyunk. A mi társadalmi rendszerünk nem lehet közömbös azokkal szemben, akik magánéletükben a züllés útjára lépnek. A magánéletében züllött egyén a közéletben is csak züllött lehet. Züllött ember képes-e arra, hogy becsületesen dolgozzon? Vagy, hogy védelmezze hazáját? Világos, hogy nem! Aa ilyenek számára minden, ami emberi: a házasság, a család, a haza csak frázis. Az ilyenek erkölcsi, gyakorlata és nézetei ellen küzdeni kötelességünk. Mint ahogyan a betegség elhárításánál a legfontosabb feladat a megelőzés, ugyanúgy az erkölcstelenség elleni küzdelemben szükségesnek mutatkozik a megelőzés alGazdaságosan, takarékosan Az elmúlt félesztendő során újabb sikerekkel, eredményekkel gazdagodott megyénk ipara. A párt és a kormány helyes célkitűzései, céltudatos és egyenes gazdaságpolitikája nyomán tovább növekedett a munkakedv, mind jobban látják dolgozóink munkájuk értelmét, saját egyéni életükben is. A nyereségosztás ténye biztosította, hogy az anyagi érdekeltség ilyen formája hasznos mind az egyéni, mind a társadalom szempontjából. Az első félesztendő eredményéi közé tartozik, hogy gazdasági vezetők és munkások egyaránt fokozottabban fordították figyelmüket a gazdaságosság, takarékosság követelményeinek megvalósítására. A bányászok például többek között azzal járultak hozzá gazdasági életük további erősítéséhez, hogy a tervezettől 5 százalékkal olcsóbban termelnek egy tonna szenet, s felfelé ívelő irányzatot mutat, a tervezettől jobb az egy főre eső teljesítmény is. Az acélárugyári munkások a selejt csökkentésében, a munkafegyelem javításában végeztek jó munkát, különösen figyelemreméltó, hogy magasán túlteljesítették export tervüket, s elsősorban a magasabb értékű gyártmányokat készítették el a külföld számára. Az év első öt hónapjában 3,7 százalékkal szorították a tervezett alá a költségszintet, amely kétségkívül kihatással lesz majd az ez évi nyereségrészesedésre. A Salgótarjáni Üveggyárban az utóbbi hetek nehézségei ellenére is teljesítették tervüket. És sorolhatnánk így tovább a többi ipari üzemek példáját is, amelyek a gazdasági mutatók jóteljesítésével, műszaki fejlesztéssel, számos nehézség megoldásával hozzájárultak a további fejlődéshez az első félévben. Ám az eredmények ellenére is több olyan negatív jelensége van gazdasági életünknek, amelyekre a jövőben szükséges nagyabb gondot fordítani. így például a Nógrádi Szénibányászati Tröszt meny- nyiségi tervét az első félévben 5.2 százalékkal túlteljesítette, ugyanakkor — a rendelkezésre álló adatok alapján — az év első öt hónapjában a szén fűtőértékének tervét csak 99,7 százalékra teljesítette. A jelek tehát arra utalnak, hogy a szénibányászatban nem vált még a napi gyakorlati munka középpontjává az a jogos követelmény a kormány részéről, hogy a mennyiségi terveik túlteljesítése nélkül minél jobb minőségű és minél magasabb fűtőértékű szenet kapjon az ország. Bár több bányaüzem helyes kezdeményezésekkel szolgálja ezt a célt, azonban ezek nem terjednek megfelelően, nem váltak még általánossá. A Salgótarjáni Acérárugyárban a programszerűség mutat nem egészen cielésít.ő képet. / gyár sem januárban, sem májusban nem teljesítette a tervszerűség előírásait. Különösen súlyosbítja, a helyzeteit, hogy mindkét hónapban az értékesebb termékek gyártásában maradtak le. Jellemző, hogy az első félév összesített adatai alanián a tervszerűségi mutató mennyiségben 98,5, értékben viszont csak 96,4 százalék. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy anyaghiány több esetben pedig rendelés hiány is gátolta munkájukat. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban rá kell világítani arra, hogy egyes országos főhatóságok nem eléggé átgondolt munkája nyomán számos nehézséggel kell birkózni gyárainknak. Hogy a Acélárugyárnál maradjunk, a gyár a korábbi években exporttermékeihez maga állította elő a csomagoláshoz szükséges ládákat. Ezt az eljárást most megszüntették és Budapestről előregyártott ládaelemeket kapnak. Az eredmény? Egy-egy ilyen előregyártott elemekből készült láda 8,50 forinttal drágább darabonként, mint amit itt készíetettek. Számos esetben pedig az egyik vagonban megkapják a ládák oldalát, s csak néhány nap múlva érkezik a másik vagonban a többi , ládaelem. Nem beszélve arról, hogy a gyártElőbb szétszórják, azután összegyűjtik? Néhány megjegyzés a bányák takarékossági mozgalmáról Több alkalommal foglalkoztunk már lapunk hasábjain a takarékossági mozgalommal és módszereivel a bányaüzemeknél. Kezdetben a takarékossági mozgalom mindenütt szervezetlenül folyt. Bírálatunk nyomán adott utasítást a tröszt üzemeiknek, hogy készítsék el takarékossági terveiket. Ma már minden üzemnél megkezdődött a szervezett takarékossági mozgalom, melynek eredménye már forintokban is lemérhető. Ám ennek ellenére még sincs minden rendben a bányaüzekalmazása. Itt különösen a* fiatalok nevelésére gondolunk.» Az idősebb nemzedék nagyon» sokat tehet az üzemekben» azért, hogy a fiatalokat a» munkás-erkölcs szellemében» neveljék. A fiatalok szeretik" a nagyszerűt és ha az idő-” sebb munkások akarnak adni 3 a fiataloknak, akkor a leg-3 nagyszerűbbet kell, hogy ad-J ják, a szívüket. A harcok-3 ban oly sokszor kipróbált 5 munkásszívet adják a fiatal-S Ságnak, — a munkáserköl-5 csőt. mek takarékossági módszereiben. A Kossuth-lejtősi fiatalok többszáz csúzd'acsavar és sínszöget [gyűjtöttek össze. Hányáson előkerült az iszapból egy jó állapotban lévő szivattyú. Mátrán övükön a gépműhely fiataljai összegyűjtötték a hulladékanyagokat, amelyeket újból felhasználtak. S lehetne még sorolni tovább az ilyen, és ehhez hasonló takarékossági eredményeket. Mi azonban ezekkel az eredményekkel nem lehetünk megelégedve, sőt azt sem titkoljuk, hogy miért. Helyes, hogy Kosisuth-lej- tősön a fiatalok összegyűjtik a csúzdacsavaroikat, s Hányáson a szivattyút. De ami a fiataloknak dicséretére válik, — az a gazdasági vezetésnek szégyene lesz. Mert kérdezheti bárki joggal, ki a felelős azért, hogy például az Irén bányai meddőhányón értékes anyagokat, gépalkatrészeket lehet gyűjteni? Vajon a vezetők beosztásuknál fogva nem lennének-e kötelesek óvni és őrizni a nép vagyonát? Vajon nem törvényes kötelessége-e minden vezetőnek kivétel nélkül az anyagokkal észszerűen bánni. Tudomásunk szerint azért áll az üzem élén az üzemvezető, hogy anyagilag és erkölcsileg feleljen a reá bízott berendezésekért. Vagy talán azért hever bányáinkban szerte szét többezer forintot érő anyagok tömkelegé, hogy tudjanak mit összegyűjteni a KISZ fiatalok? Alig hihető! S mégis egy-egy ilyen gyűjtésre a bányavezetők zöme büszke, sőt egyszer joggal elvárja, hogy dicséretben is részesüljön. Ezzel a módszerrel semmikép sem érthetünk egyet. Az helyes, hogy megindul a bányák mélyén a takarékossági mozgalom, de ne a gazdasági vezetők hanyagsága miatt ott maradt anyagok ősz- szegy üjtésével! Javasoljuk a tröszt vezetőségéneik, hogy a jövőben alkalmazzanak felelőségrevo- nást ott, ahol ilyen esetek történnek.-------------A z erkölcs problémái S az értelmiségi fiatal-" Ságot is foglalkoztatják. Né-» melyikük úgy véli, hogy» csak egy erkölcs van. Vala-S miféle általános erkölcs. Van-» Ünnepségei" f-arfofi-ak orvosaink a Semmelweis évforduló alkalmából ma«, a«ik csak viszonylagosnak tartják az erkölcsöket, olyanoknak, amelyek nem köteleznek. Ezeknek türelmesen meg kell magyarázni az erkölcsök osztály jellegét. A különféle erkölcsi nézetekkel foglalkozva Engels feltette a kérdést és meg is válaszolta: „ Már most melyik az igazi? Az abszolút véglegesség értelmében egyi-l kük sem; bizonyos azonban, hogy abban az erkölcsben van meg a legtöbb tartós-! ságot ígérő jellem, amely aj jelenben a jelen forradalmi átalakítását, a jövőt képviseli, vagyis a proletár erkölcsben(Engels: AntiDühring 96—97. old.) 1 Ma az egyik feladatúink az, hogy elősegítsük az új erkölcsi normák kialakulását, amely legyőzhetetlen hajtóereje társadalmi rendszerünknek. Hrabecz József Megyénk orvosai szómba- ! ton ünnepelték Semmelweis ! Ignác születésének 140. évfor- ! dulóját. Az ünnepséget Salgótarjánban, a megyei kórház ! kultúrtermében tartották. El- ! jöttek ebből az alkalomból [Salgótarjánba megyénk kiváló I orvosai, a községekből és Balassagyarmatról. Az évfor dúló alkalmából dr. Merény Sándor megyei főorvos tar tott ünnepi beszédet, maj< ünnepi műsor következett. - Az orvosok az ünnepség al kaiméból a késő esti órákij jó hangulatban töltöttél együtt az időt. Közös szövetkezeti vezetőséget alakítottak Négy községben alakítottak ■ az elmúlt héten közös veze■ tőséget a szövetkezetek. Ba- ■lassagyarmaton, Érsekvadker■ ten, Pásztón és Szirákon ha- ■tározták el a földművesszö- »vetkezet, a termelőszövetke- 3 zet és a kisipari termelőszö- ; vetkezet vezetői, hogy a hájrom szövetkezeti forma között eddig meglévő kapcsolatot szilárdabb alapokra helyezik. Kölcsönösen segítik egymást, havonta egyszer összeülnek és megbeszélik problémáikat, és ha lehet, közösen oldják meg azokat. Összehangolják a szövetkezetek gazdasági tevékenységét és javaslatokat tesznek a szövetkezeti vezetőségeknek és a helyi tanácsoknak. mányok sokfélesége miatt a ládák mérete szinte kivétel- nélkül mindig nagyabb a szükségesnél, ami komoly külön valuta kiadásba kerül a hajón történő szállításnál. Végeredményben évenként 1—1,2 .millió forintot fizet rá az ország erre az „ész- iszerűsítésre”. Vaigjy vegyük a Zagyvapiálfalvi Bányagépgyár példáját. A gyár vezetőinek és dolgozóinak az első félév nagy részében nem az volt a gondjuk elsősorban, hogyan dolgozzanak minél gazdaságosabban, hanem éppen felettes szervük hibájából az, hogy dolgozhatnak-e egyáltalán. Nem volt megrendelésük, szinte megoldhatatlannak látszó gondok emésztették a gyáriakat. A helyzet már odáig fejlődött, hogy szinte majdnem mim den fizikai dolgozóra egy adminisztratív és műszaki dolgozó jutott — éppen a fenti okoknál fogva. A helyzeten csak az utóbbi időbein történt némi változás. A bá- nyagépgyáriakkal együtt mi is szeretnénk remélni, hogy a jövőben ilyen áldatlan állapot mégegyszer nem fordul elő. Nem lehetünk megelégedve azzal a helyzettel sem, amely a Salgótarjáni Tűzhelygyárban ^ kialakult. Hosszú ideig tartó előkészületek, tárgyalások utáin több új, korszerű ®s. .keresett gyártmány készítését kezdte el a gyár. Most eziek termelését beszüntették, mert a kereskedelem külöböző kifogásokat emelt. Vajon nem lehetett volma-e korábban eldönteni e gyártmányok iránt támasz^ tott követelményeket? Ez a Példa is utal arra, hogy a műszaki fejlesztés nem halad megfelelő ütemben előre, s egyes kereskedelmi szervek nem számolnak az ilyen eljárások hatásával a gyárak dolgozóira. Az 1958-as év második feleben változatlanul feladatként 'áll előttük az ipari termelés gazdaságosságának magasabb szervezettségének biztosítása. A dolgozókban meg van az akarat, a vezetőkben pedig a képesség hogv végrehajtsák ezeket a’ célkitűzéseket. Ehhez viszont az is szükséges, hogy gyáraink bányáink vezetői még körültekintőbbéin és még bátrabban, céltudatosabban irányítsák üzemüket. A dolgozók pedig fegyelmezetten és személyes érdekeltségük ál- landó_ szemelőtt tartásával hajtsak végre feladataikat. Ennek alapján joggal várják el ^ a felsőbb gazdasági irányító szervektől is, hogy előrelátódban, s a gyárak és banyák életet jobban ismer- ve szabják meg a tennivalókat. Továbbra is változatlan feladat, központi kérdés, hogy javuljon a minőség, csökkenjen a selejt, fejlettebb gyártmányok és gyártási eljárások lássanak napvilágot, szilárduljon a gyárak és bányák rendje és fegyelme. A gazdaságos, takarékos termelés: ez központi feladatunk a második félévben is! Balogh Gyula Nógrádi bányászok Egerben A szorospataki üzemegység KISZ fiataljai derekasan kivették részüket a jóminőségű termelésért folyó harcban, az önköltség csökkentésében és sokszor szabadidejüket feláldozva, vasárnaponként társadalmi munkában gyűjtötték össze az elfekvő anyagokat. A KISZ fiatalokat az üzemvezetőség jutalomban részesítette. Vasárnap négy IKARUSZ autóbusz vitte a legjobbakat Egerbe, egésznapos kirándulásra. Résztvettek az egri kiránduláson a Margiit-tárói és a kányási bányászok is, akik szintén jó munkájuk jutalmául részesültek e kirándulásban.
