Nógrádi Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 51-59. szám)

1958-07-09 / 53. szám

NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 1958. július 9. Ahol életet kap a határosat A Magyar Szocialista Mun­káspárt országos konferen­ciája óta éppen egy esztendő telt el. Ezen az értekezleten többek között megvitatták azt is, hogy pártszervezeteink éle­tében mi legyen a következő lépés, s utat jelölt a további feladatokhoz. Pártszerveze­teink éltek is az országos ér­tekezlet adta lehetőségekkel, javítottak munkájukon, sok falusi — de üzemi alapszer­vezetben is új munkastílus alakult ki. Az új munkastílus kialakításával nagymértékben javult a falusi pártszerveze- zetek munkája, s ezzel hoz­zájárultak a politikai és a gazdasági élet megerősödésé­hez. A drégelypalánki pártszer­vezet is azok közé tartozik ahol az országos értekezlet útmutatása alapján új mun­kastílust alakítottak ki, ahol nagyon sokat javult a párt munkája, ami megyénk más falusi pártalapszervezetében is követendő példa kell le­gyen. Az alapszervezet a falu dol­gozó parasztjaiból, munkások­ból, értelmiségiekből, iparo­sokból tevődik össze. Ott van­nak az idősebb, tapasztaltabb kommunisták, fiatalok, lá­nyok és asszonyok is. Azt mondottuk, hogy a2 országos pártértekezlet utár Drégelypalánkon is egy ú; munkastílus alakult ki, amelj feltétlen elősegítette a párt- szervezet munkáját. Vegyül csak sorjába. A DRÉGELYPALÁNKI PARTSZERVEZET pártszervezet pedig dolgozik a mezőgazdaság szocialista át­szervezéséért. Ezzel a munká­val elsősorban a földműves- szövetkezetnél működő párt­csoportot bízták meg. Munká­juk eredménye már is je­lentkezik, hiszen létrehozták a dohánytermesztési szakcso­portot, s még ezen a héten megalakul a termelőszövetke­zeti előkészítő bizottság is tíz taggal. De lehetne tovább sorolni azt, amit a pártszervezet a munkatervben előírtak szerint megvalósít. írhatnánk, hogy például az úttörők politech­nikai oktatása érdekében a pártszervezet „egy oszlopos mozgalmat“ kezdeményezett, amelynek az a lényege: min­den szülő egy oszloppal já­ruljon ahhoz, hogy bekerítsék azt a kertet, ahol az úttörők kísérleti munkájukat végezhe­tik stb., stb. A falusi alapszervezeteknek a tömegszervezetek irányítá­sát, ellenőrzését az ott dol­gozó kommunistákon, illetve az MSZMP-csoportokon ke­resztül kell végezni. Drégely­palánkon így is van ez. Hi­szen a Hazafias Népfrontba — éppen a Hazafias Népfronl előtt álló komoly feladatok miatt — a legjobb kommu­nistákat irányították. A nép­front pártcsoportjába olyanok vannak, mint Hornok Lajos elvtárs, a vb. titkára, Csókás István elvtárs, a Ktsz dol­gozója, vagy Mészáros Máris dol­védőnő, a községi alapszerve­zet vezetőségi tagja. De meg­alakítják a pártcsoportot a Nőtanácsban is, hogy ott is érvényesüljön a párt szava, a párt politikája. A PARTSZERVEZETEKNEK céltudatos agitációs munkát is kell folytatni a községek­ben. Ez viszont csakis akkor lehet jó, ha a falu kommunis­tái ismerik az emberek han­gulatát, véleményét egy-egy politikai eseményről. A dré­gelypalánki kommunisták na­gyon ügyesen oldották meg ezt is. Minden párttagnak olyan barátja van, akik a leg­jobban, a legtöbbet mozognak a tömegek között. Nem abból az elvből in­dulva ki, hogy „vannak ered­mények, de vannak hibák is‘,‘ hanem az igazság kedvéért kell kijelenteni, hogy a dré­gelypalánki pártszervezet jó munkamódszerén az ejt csor­bát, hogy még nem nagyon törődnek a pártépítéssel. új párttagok felvételével. Pedig az országos pártértekezlet ezt is megszabta az alapszerveze­tek részére. Ezen bizony vál­toztatni kell, soraikba kell fogadni a falu becsületes dől gozó parasztjait, munkásait értelmiségi dolgozóit. így fel tétlen erősebb lesz az alap szervezet, munkájukat még több siker koronázza majd. A drégelypalánki kommunis­ták pedig képesek valóravál- tására. Országgyűlési beszámoló Tolt Drégely2)alánkoii Megyénk képviselői a na­pokban tartják beszámolóikat választóik előtt. Munkatár­sunk ebből az alkalomból Drégelypalánkra látogatott, ahol Nagy Kálmán ország- gyűlési képviselő tartott be­szédet. A képviselő elvtárs beszámolójában a következő­ket mondotta: — A magyar nép előtt nemrég ismeretessé vált az országgyűlésen elfogadott tör­vényjavaslat a három éves tervről. Meg kell jegyeznem, hogy vannak emberek, akik nem tartják fontosnak azt, hogy egy országban ter­vezgessenek,, legyen bár az ipar vagy a mezőgazdaság­ról szó. Erre leghelyesebb azt felelnünk, hogy ha egy nép legkisebb közösségében, a családban előre tervezget­nek, számolgatnak, mielőtt házait építenek, vagy ha csak egy ruhát is vesznek: ha egy község vezetői terv szerint fognak hozzá a község fejlesztéséhez, akkor egy egész ország­ban, ahol sokkal több­ről van szó, elengedhetet­len feltétele a gazdaságos­ságnak a megfontolás, előre való tervezgetés. Sokan kifogásolják azt is hogy miért tervezgetünk a mezőgazdaságban, hiszen az időjárás kiszámíthatatlan. Nem lenne helyes, nem gon­dolkodnánk ésszerűen, ha csak az időjárás szeszélyére építenénk a fölművelésnél. Természetes, hogy az időjárás alakulása mindenkor akár kedvezően, akár kedvezőtle Miért bukott meg a vájártanulók 15 százaléka ? írtak. Az otthonban az egyik nevelő állandóan pénztt-kért kölcsön a tanulóktól, s nem egyszer ittasan jelent meg a fiatalok között. Vajon a kölcsön adott pénz kamatául nem vetődött-e fel a bizton­ságérzet a fiatalokban? Ad­tam neki pénzt, majd kihúz, ha bajban leszek”. Az iskola igazgató helyettese a tanuló­kat az oktatóval együtt sa­ját házépítéséhez rendelte. Már nem tesz minden megbukott tanuló pótvizsgát, hisz kettő már eltávozott véglegesen. De talán a többi­nél még nem késő! S jó lenne, ha a Munkaügyi Mi­nisztérium, a helyi vezetők segítségével rendet teremtene az intézet falai között s meginduló új tanévben olyan nevelők, oktatók kerülnének a tanulókhoz, akik legfőbb ügyüknek tartják, jólképzett szak­munkások nevelését. Erre figyelmeztet a most végzett tanulók 15 százaléká­nak elégtelen eredménye. —tob— nül, de befolyásolja a ter­mést, ugyanakkor ha nem gondoskodunk megfelelő vető­magról, ha nem adjuk meg a földnek a kellő jó mun­kát, lehet bár nagyon jó az idő, nem érhetünk el szép eredményeket. — Amikor három éves ter­vünk mezőgazdasági oldalát vitattuk az általános ter­mésátlag mellett figyelembe vettük országunk évi idő­járásának átlagát is. Azután az iparról szólt' Az ellenforradalom rágalma­zásai sokszor érintették ipa­rosítási terveinket. Mi el­ismerjük, hogy követtünk el hibákat ezen a téren, de nem olyan méretekben, mint ahogyan azt ellenségeink ál­lítják. Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás — mondotta már Kossuth Lajos is, annak ide­jén. Az ipar minél nagyobb fejlesztése nélkül nem emelhetjük magasabbra életnívónkat. Az új három éves terv ki­dolgozásánál apelláltunk ré­gebben elkövetett hibáinkra, lemértük országunk teher­bíró képességét, s aszerint láttunk munkához. Kissé nyersanyagban szegény or­szág vagyunk. Most ezt is mérlegeltük. Az 56-os idők embereinek kedvenc témája volt csak a hibákat emlegetni. Ezek az emberek elvesztették józan ítélőképességüket. Akarva, akaratlanul nem vették fi­gyelembe, országunk minden téren való fejlődését, amely népköztársaságunk tizenhárom esztendejét jellemezte. Ka­pitalista viszonyok között ezt a nagy fejlődést még negy­ven év alatt sem érhettük volna el. Erről a tényről sokat tudnának beszélni azok az emberek, akik átéltek egy-két évtizedet az elmúlt rendszerben. És ha tárgyi­lagosan szemléljük saját csa­ládunk helyzetét, minden bi­zonnyal észrevehetjük, hogy akár anyagi, akár kulturális viszonylatban nagy változás történt. — Három éves tervünk idején nemzeti jövedel­münknek 10 százalékát fordítjuk beruházásra. Ez nem sok, s azért nem lehet több, mert még ezen években is az ellenforrada­lom 22 milliárd forintos kár okozása nyomja vállunkat. 1960-ra ipari termelésün­ket 22 százalékkal kívánjuk az 1957-es évinél magasabbra emelni. Mezőgazdaságunk termés hozamát 12 százalék- la szeretnénk növelni. — Bizonyára ismeretes már az elvtársak előtt, hogy 110 ezer új lakás építését irányoztuk elő, ugyanak­kor 3 500 új általános iskolai tantermet is felé­pítünk. Mindezen tervek végrehajtá­sához szükségünk van arra, hogy minden dolgozó mun­kája legjavát adja. A továbbiakban a képvi­selő elvtárs beszélt még ar­ról, hogy az árutermelés nö­velése érdekében államunk milyen segítséget nyújt me­zőgazdasági szektorainknak. Elmondotta többek között, hogy gondoskodik államunk megfelelő gépi felszerelések­ről, elegendő jó vetőmagról. 1956-ban egy hold szán­tóföldre és gyümölcsre 25.5 kg műtrágya jutott, 1960-ra 60 kg-ot kívá­nunk biztosítani holdan­ként. Kukoricavetés területeink 50 százalékára hibrid kukorica vetőmagot utalunk ki. Tsz-eink és állami gazda­ságaink segítése mellett nem feledkezünk meg az egyéni dolgozók segítéséről sem. Ugyanakkor továbbra is foly­tatjuk szervező munkánkat a tsz-ek mellett. A beszámolót követően Nagy Kálmán képviselő meg­válaszolt a választók kérdé­seire. s néhány mondatban ismertette a jelenlegi nem­zetközi helyzetet. Kommunista csoportot választottak az MSZBT-n belül A Magyar-Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége szombaton délelőtt elnökségi ülést tartott. Az elnökség meg­választotta a Magyar-Szovjet Baráti Társaságon belül a kommunista csoportot. A kommunista csoport megvá­lasztása alkalmából Molnár Pál elvtárs, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt megyei bi­zottságának munkatársa szó­lott a kommunista csoport jelentőségéről. Munkás szív és munkás erkölcs Mint arról hírt adtunk, a nagybátonyi vájáriskolában 110 tanuló tett szakmunkás- vizsgát. S most -mégis cáfol­nunk kell, mert a szakmun­kás vizsgán a tanulók 15 szá­zaléka nem jelent meg s így pótvizsgát kell tenniök. Három évig tanultak az intézet falai -között, a bányák mélyén ezek a fiatalok s már előre tervezték az isko­la elvégzése után a boldog jövőt. Többségük vágya va­lóra vált, de nem így a pót­vizsgára küldötteké. Tóth József Debrecenből került az intézetbe, ahol szor­galmas, jó munkást ismer­tek meg benne. Három év alatt sok tár­sa hűtlen lett a bányá­hoz, de Tóth Jóska ki­tartott. Most azonban búcsú nélkül eltávozott falujába, a fölötti elkeseredésében, hogy pót­vizsgát kell tennie. Mint megtudtam, nem jön már többet vissza Nagybátonyba, nem lesz vájár Tóth Jóska Németh Ferenc sorsa is ha­sonló, de nála még bíznak talán visszajön. S most ta­lán lehetne számolgatni 1 költségeket, amelyet a ké: fiatal 3 évi tanítására, szál­lásra, étkezésre fordítottak Búzás Lajos, Hlavacs Emi még az intézetben vannak, di belőlük is az elkeseredő hangja szól Sokan a bányarendésze megbízottját szidják, Gyene elvtársat, aki szerintük túl ságosan nehéz kérdéseke s adott. Bevallom kételkeder y az állítás igazságában. Hí szén a biztonság az, ami a a gyakorlat is tanít, s célj; mindenki előtt világos. z Mások azt kifogásoljál a hogy a harmad éves tani ' lók a vizsgák előtt már nei jártak iskolába, s így a k( k rábban tanultakat elf ele j te 7 ték. Egyetértek azokkal, aki . ezt vallják, s valóban jó lenne a har­mad éves tanulók szá- a mára a jövőben heti egy :z iskolai oktatást tartani. Előfordult az oktatá évben, hogy az az okta a vájár, akinek feladata a t re nulók képzése volt, műnk helyén nem jelent meg s m 5g gis számára — felelősségr A vonás helyett — műszak — a korábbi széteső, különö­sebb célt meg nem határozc munka helyett ma már égj alaposan átgondolt, a felszí­nen levő gondokat felöleli munkaterv alapján dolgozik Ez a munkaterv mebszabja < pártvezetőségi ülések és tag gyűlések programját, elősegít a taggyűlések tartalmi szín vonalát. A munkatervbei olyan problémák taggyűlései történő megvitatása szerepe] mint például a falusi fiatal ság politikai nevelése; a me zőgazdaság szocialista átszer vezésének lehetősége; a köz ségi tanács munkája; a föld művesszövetkezet beszámc lója; a községi nőtanács, vág az úttörők életének megvitc fása. Szóval: olyan témák? szerepeltetnek a munkaten ben, amelyeknek megvitatás ma elsődleges Drégelypalái kon melyekhez segítséget falu kommunistáinak, a táj gyűlésnek kell adni. A munkatervben szerep egy-egy feladat megvalósítá: előtt először a vezetőségi lil­éié kerül. Itt vita után e készítik azt a beszámolt amelyet a taggyűléssel isme tetnek, s jóváhagyása ut; megvalósítása érdekében h tározatot hoznak. Végrehajt sáért a felelőst úgy jelöl meg, hogy az arra szakm; lag és politikailag is a le megfelelőbb legyen. A FALU FIATALJAINAK GONDJj hogy nincs ebben a közse ben egy alkalmas kultúro hon. így nehezebb is a fia lókat összehozni, nehezebb ifjúság politikai és kultúra nevelése. A pártszervezet í döntött, hogy a tanácsi pá csoportnak elő kell segíten félben lévő új kultúrottl építésének befejezését. Ehl pedig pénz kell, mégpedig községfejlesztési alapból, tanácsi pártcsoport tagjai e táltak, beszéltek, meggyőz a falu nagyobb részét, hí ebben az évben a tavalyi nagyobb százalékban szül ges a községfej lesztési hoz járulás. Ez sikerült is, s munkaiatok befejezésé 150 000 forintot már köles kértek az államtól. Vissza rom év alatt fizetik, hisze tíz százalékot is három e szavazták meg. Drégelypalánkon jelei Cok szó esik az erkölcs­iről. Ez természetes is. A régi erkölcsi normák szét­esőben, az új erkölcsi nor­mák kialakulóban vannak. Az új erkölcsi normák hor­dozója, megvalósítója maga a munkásosztály. A régi- és az új szüntelen harcban, ellent­mondásban van egymással az erkölcs területén is. A régi erkölcsi normák el­lentétesek a dolgozó osztály érdekeivel. Ezért gyakorlati példamutatáson, türelmes ne­velőmunkán keresztül elő kell segíteni az új erkölcsi normák térhódítását. A régi, a burzsoá erkölcsi normába belefért és belefér minden, amivel elő lehetett és elő lehet segíteni a dolgo­zók kizsákmányolását, mind­azt, ami a kizsákmányoló osztályok érdekeit szolgálja. Az imperializmus érdekeihez legszélsőségesebb elemei, a fasiszták erkölcsi arculatá­hoz például hozzátartozott a végtelen embermilliók halál­táborokban való kiirtása. Természetesen a régi er­kölcsi felfogások nemcsak ilyen szélsőséges formában hatnak, hanem hatást gyako- S rolnak az élet minden terü- ! létén a legváltozatosabb for- S mákban. A régi erkölcsöt a ■ Horthy-rezsim állami rang­■ ra emelte. Ezt az erkölcsöt ■ tanították az iskolában, ez ■ volt a hivatalos mérce a köz­életben épp úgy, mint a ma­gán életben. Az urak erkölcsi arculatá­hoz; a rendezetlen magán­élet; a „nőügyek” épp úgy hozzátartoztak, mint az a tevékenység, hogy ezer vagy tízezer munkást egyik nap­ról a másik napra megfosz- szanak a kenyérkeresettől. Mit törődtek ezek az éhező gyermekekkel, mosni járó asszonyokkal, a kilakoltatott munkásokkal. Az erkölcsi alaptörvényük a profit, a ha­szonszerzés volt. Ebben a mondatban fejeződik ki a burzsoá erkölcs képmutató jellege: mindenki magáért, mindannyiunkért az isten. A régi erkölcs a társadalmi ba­jokért, a burzsoázia bűnei­ért, a felelősséget másra há­rítja. 17 zzel a képmutató er- kölccsel a munkásosz­tály a maga erkölcsét állítja szembe. Az öntudatos mun­kás a maga bőrén keresztül tapasztalta a burzsoák erköl­csét és azt sohasem felejti el gyűlölni. A munkásosz­tály erkölcse osztályharcban alakult ki. Ez az erkölcs an­nak a harcnak az erkölcse, amely megdönti a burzsoázia hatalmát és amely felépíti a szocializmust. Tehát ez az er- ■ köles pártos osztályerkölcs. Találóan mondta Lenin: „Mi : azt mondjuk, erkölcs az, ami • elősegíti a régi kizsákmányo­ló társadalom elpusztítását, és valamennyi dolgozó egye­sülését, a kommuisták új társadalmát megteremtő pro­letariátus körül. A kommunista erkölcs — az az erkölcs, amely ezt a harcot szolgálja, amely egye­síti a dolgozókat minden ki­zsákmányolás ellen . . Hazánkban a revizionisták munkásfiatalom elleni táma­dásához hozzá tartozott a munkáserkölcs tagadása. Ezt a burzsoázia kihasználta ma­ga számára. A burzsoák rög­tön erkölcstelennek nyilvání­tották mindazt amit a mun­kás hatalom tett. És voltak a dolgozók között is egyesek, akik bedőltek a rágalmak­nak. Pedig az elmúlt évek legszembeszökőbb tényei is rácáfolnak minden rágalom­ra. Ki ne emlékeznék a híres széncsatákra!!! Arra, amikor puszta kézzel indították meg a munkások a gépeket. Mi hajtotta a munkásokat? Azt mondják a munkások, hogy a szivük. Mi úgy értelmez­zük, az erkölcsük. Az ellenforradalom leveré­se után a nép hatalom elleni támadásban jelentős szerepet játszottak a meglazult erköl­csi normák. Ez különösen a gazdasági életben, a munka- fegyelem területén okozott károkat. Olyasféle felfogást kezdtek terjeszteni ellensége­ink, hogy elég volt már a közösség érdekeivel való tö­rődés. Sokkal helyesebb ha mindenki a maga érdekeivel törődik. . Az ilyen ártalmat­lannak tűnő, de annál ve­szélyesebb nézetek a burzso­áziának azt a nézetét fejez­ték ki, hogy semmi mással nem kell törődni csak az egyéni érdekkel. Ez a felfo­gás kétségtelenül kedvez a sikkasztóknak, az üzemi szar­káknak, a munkakerülőknek, mindazoknak akik a közös­ség rovására, dologtalanul akarnak előnyhöz jutni. A mi álláspontunk az, hogy az egyéni érdeket össze kell kötni a közösség érdekével, Ha pedig szükséges, az egyé­ni érdeket teljesen alá kell rendelni a közösség érdeké­nek. 17 zrével és ezrével tal-ál- hatunk olyan munkás és dolgozó embereket, akik­nek az erkölcsi arculatára a közösség iránti mélységes fe­lelősség nyomja rá a bélye­gét. Évekkel ezelőtt történt az egyik üzemben; váratla- núl elromlott öntés közben a daru. 40 mázsa friss acél sustorgott a gépben. Mit le­het csinálni? — szaladtak össze az emberek. Majd va­lamennyien emberi erővel ide-oda tolták a hatalmas darut a terheléssel, hiába pörkölődött a testen a ruha. A munkás szív, a munkás erkölcs győzött és nem lett több mint 10 000 forintos kár. Erről nem beszéltek a munkások. Miért? Azért, mert, szerintük ez csak ter­mészetes. Még sajnos nem minden munkás ilyen. De küzdenünk kell azért, hogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents