Nógrádi Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 43-49. szám)

1958-06-18 / 47. szám

1958. június 18. nógrádi népújság 5 A pártvezette munkásosztály egysége a nemzeti felemelkedés feltétele T íz évvel ezelőtt rend­kívül jelentős esemény zajlott de hazánkban: egyesült a Magyar Kommu­nista és a Magyar Szociál­demokrata Párt. Megszűnt a munkásosztály megosztott­sága, létrejött a munkás- osztály szervezeti és ideoló­giai egysége. Mi ad az eseménynek különös jelentőséget? Az, hogy a két munkáspárt egy­ségének megteremtése rop­pant mértékben megnövelte a demokrácia hazánkbeli esélyeit, az, hogy reálissá tette a népi demokrácia perspektíváját e sokat szen­vedett magyar földön. Az a történelmi tapasztalat, hogy nem lehet abban az or­szágban szava a reakciónak, amelynek egységes, szerve­zett, fegyelmezett, világnézet és cselekvés tekintetében egyöntetű marxista-leninista pártja van. Kommunista pártunk ta­nult a történelem példájából. Tanult abból, hogy a mun­kásosztály pártjának egymás- közötti versengése, a jobboldal erőit támogatja, a munkás- osztály forradalmi erőinek az opportunisták általi ki- kezdésére bujtogat — ko­runkban szinte törvényszerű­en a szélsőséges jobboldal, a fasizmus szálláscsinálásához vezet. Szörnyű tragikus pél­dát szolgáltatott erre 1933- ban Németország. Kommu­nista pártunk nemcsak ezt tanulta meg a történelem tapasztalataiból, hanem azt is, hogy nem akármilyen egységre van szükség, nem olyan egységre, mint ami a Tanácsköztársaság előtt létre­jött. Nem olyan egységre, amelyben a kommunista párt szinte elvész az oppor­tunista szociáldemokrácia tengerében. — Elvi alapokon nyugvó egységre van szük­ség, amely forradalmi osz­tályharcra szervezi és vezeti az öntudatos munkásosztályt, olyan pártra van szüksé­günk, „amely meghallja a történelem szavát”, amely az egész dolgozó nép elé ér­dekeit kifejező megoldható feladatokat állít, amely iiy- módon a szó legigazibb ér­telmében tömegpárt. I ien párt volt a mun­kásosztály egyesült partja: a Magyar Dol­gozók Pártja. — Az osztály­árulóktól, a megalkuvóktól megtisztult szociáldemokrata párt és az osztályharcos kom­munisták egyesítették erői­ket. Tartozunk az igazságnak, hogy beszéljünk arról is, hogy a két párt osztályharc alapján álló vezetői és még- Inkább egyszerű tagjai sok közös harcban vettek részt: A két párt akcióegysége nem egyszer döntő tényező volt a haladás és a reakció össze­csapásában. Elképzelhetetlen például a szabaddá lett nép oly nagy sikere, mint a földosztás, a bankok, a gyá­rak államosítása, vagy a köz­hivatalok demokratizálása, a közös harci fellépés nélkül. A eddigiekből is kitűnik, hogy népi rendünk sikerei elválaszthatatlanok a mun­kásosztály harcától, egységes, forradalmi fellépésétől. A ké,t párt egyesülése nem betetőzése volt a munkás- osztálynak az egységes párt­ért folytatott harcának — hanem kezdete a proletárha­talomért folytatott harcnak. A munkásosztály harci tömörítése az egysé­ges, marxista-leninis­ta párt megteremtése nem­csak a munkásosztály és „természetes” szövetségese a dolgozó parasztság érdeke — teljesen logikusan ez a fel­tétele a nemzeti erők össze­fogásának, az egészséges népfront-politika kialakításá­nak. Emlékezzünk csak vissza , az 1948-as egyesülés előtti időszakra. Az egészségtelen pártversengés nemcsak a munkásosztály egységét bon­totta meg, de az ifjúság ere­jét is megosztotta. Emlékez­zünk csak a szimisták és a kommunista fiatalok csatá­rozásaira, üzemekben a két párt tagjainak egyenetlensé­geire. M indennek az egyesülés vetett véget. A munkásegység és a pro­letárdiktatúra — édestestvé­rek. Elválaszthatatlanok egy­mástól. Szükségtelen most, az 1950- nel kezdődő antileninista ten­denciák ismételt felhánytor- gatása, — tanuljunk in­kább a keserű tapasztalatok­ból. A legfőbb: a párt egysé­ge, ideológiai és szervezeti egysége; ha a párt ldküzdd a reakciós, tevékenységét gátló eszmeáramlatokat; ha elhatá­rolja magát az álbaloldali szektára megnyilvánulásoktól; ha mindennapi tevékenységével napról-napra megnyeri a legszélesebb tömegek támo­gató rokonszenvét; ha elsza­kíthatatlan baráti szálak fű­zik a szocialista országok nagy családjához, — akkor a párt legyőzhetetlen. Mint a legdrágábbat, mint előre­haladásunk legfőbb feltéte­lét, úgy vigyázzunk a párt tisztaságára és egységére. Az ellenforradalom megmutatta mi az ára az egység hiányá­nak. Mivel jár ha kalando­rok, becstelen karrieristák férkőznek a párt vezetői kö­zé. Ha napjaink nemzetközi (Tudósítónktól.) Több mint 40 párttagot és pártonkívüli dolgozót hívott össze a napokban a Vas- ötvözetgyár pártvezetősége tanácskozásra azzal a céllal, hogy a gazdasági bajokkal küzdő üzem problémáit meg­tárgyalják. A helyzet ismer­tetése és a vita is ŐSZINTE ÉS IGEN KOMOLY VOLT. Reiner Sándor párttitkár el­mondotta, hogy a termelő munka tapasztalatairól ebben az évben már taggyűlésen is volt szó, ami után bizonyos lendület volt tapasztalható, ez a lendület azonban nem állandósult. Mi. ennek az oka? — Az a megállapításunk — mondotta — hogy eddig sokat beszéltünk általános­ságban, jelszavainknak, hogy „csökkentsük az önköltséget”, „tartsuk be a technológiai és munkafegyelmet”, „őrizzük meg a nép vagyonát, mint saját tulajdonunkat” stb. nem adtunk kézzel fogható tartalmat. Ez az egyik ok. A másik az, hogy szerve­zetten nem vontuk be a feladatok céltudatos meg­oldásába a zösszes dolgozót, nem tettük személyes kötelességévé minden kom­munistának, hogy teljes ké­pességével, áldozatkészen dolgozzék és ragadja magá­val a mellette dolgozó be­csületes pártonkívülieket. Mi is a kényelmesebb álláspon­tot foglaltuk el és azt mon­dottuk, hogy a szákszervezet nem mozgósít, nem törődik a termeléssel és takarékosság­gal. Hangoztatta, hogy A PARTSZERVEZET FELELŐSSÉGE is nagy, mert előbb és ha­tározottan kellett volna cse­lekedni. Mert az elmúlt 5 hónap alatt a termelésben csaknem félmillió forintos le­maradás van, ugyanakkor az alapanyagoknál, különösein pedig a villamosenergiánái a normán felül jelentős több­letfelhasználás mutatkozik. A termelés lemaradását rész­ben megmagyarázza az a kö­rülmény, hogy február kö­eseményeit vizsgáljuk és a 18 hónappal ezelőtti magyar tragédia jellegzetes vonásait összevetjük, azt látjuk, hogy az osztályáruló, imperialisták szolgálatába szegődött „szo­cialisták” elvetemült ellensé­gei a szocialista forradalom­nak. A proletárdiktatúra semmivel sem pótolható alapja a munkásosztály egy­sége és pártjának szervezeti ideológiai szilárdsága. Emlé­kezzünk csak: másfél évvel ezelőtt, amikor a népi hata­lom ellen tört az imperialis­ta reakció áradata az aktivi­zálódott áruló szociáldemok­rácia ismét felütötte ormót­lan fejét. Kéth'ly és társai, hogy az országot teljesen ki­szolgáltassák a „szabad vi­lágnak” gyalázatos manőver­hez folyamodtak: meghirdet­ték a szociáldemokrata párt zászlóbontását. így szolgálták kényé,radó gazdájukat! Nem „egyszerű” egységbontásról volt itt szó, hanem a ma­gyar proletárdiktatúra hátba- döféséről! És nézzük a kö­zelmúlt eseményeit. Francia- országban az áruló Guy Mó­léit és hívei a történelemben ezerszer elátkozott tettet haj­tottak végre. A kommunis­tákkal való együttműködés helyett a reakcióval szövet­keztek és így még belátha­tatlan következményekkel já­ró változások elé állították a negyedik köztársaságot. A történelem számon kéri majd gyalázatos árulásukat! zepén az egyik kohó transz­formátorának leégése követ­keztében több mint egy hó­napra üzemképtelenné vált. Az alapanyagok nagyobb részénél, elsősorban a nagy költséget jelentő villamos- energiánál, ugyanakkor olyan mértékű vollt a felihasználás, ami még a termelési tervék teljesítése esetén is túllépést jelentett volna. Vagyis ma­gyarán mondva: a félév el­ső 5 hónapjában nem nye­reséggel, hanem RÁFIZETÉSSEL DOLGOZOTT A GYÄR. Ezt a hátrányt nagyon ko­moly és gondos munkával kell a hátralévő időben kor­rigálni, ha az év végén nyereségrészesedést kíván­nak fizetni a dolgozóknak. A múlt év gazdasági ered­ményei alapján egy dolgozó 21 napi keresetének meg­felelő nyereségvisszatérítést kapott, ebben az évben en­nek a megközelítése is azt a követelményt állítja fel, hogy mindenkire kiterjedő mozgalommá váljék a terv­szerű és lelkiismeretes mun­ka. A résztvevők az üzem csaknem minden munka- területéről felszólaltak és gondosan elemezték a hely­zet okát, a hibák kijavításá­nak módját. A technológiai előírások elhanyagolása a legnagyobb hiba. Ez főként három területen tapasztal­ható. A kohónál az alap­anyagok adagolása és az energia adagolása között nincs összhang és nem egyen­letes. A mérlegelésnél a beolvasztásra kerülő anyagok mérése nem pontos és vé­gül a TMK felületes mun­kája következtében túl sok a termelő be,rendezésekben előforduló meghibásodás. Ezek a döntő hibák, amelyek abból erednek, hogy a termelést irányító művezetők és az energetikus művezetők között nincs meg­felelő kooperáció, a mű­vezetők és a dolgozók között liberális viszony van, továb­bá, hogy a felső műszaki vezetés részéről nincs rend­szeres és állandó ellenőrzés. A gazdasági vezetés rész­letes és rövid időkre szóló D e bármennyire is meg-] bocsáthataitlanok az ] árulók tettei, az egy-] szerű szociáldemokrata tagok] mély bizalommal viseltettek! a kommunisták iránt és a] tapasztalatok meggyőzik: a:i munkásegység valamennyiök | létérdeke. Ez a felismerés,^ magyarázza, hogy a renegát] Kéthly felhívása a mi me-] gyénkben sem talált visz-] hangra: ellenben rádöbben-] tette az egykori volt tago-] kát, hogy mi ellen megy a] játék. Felisme,rték ezt és] ezért követték — a prole-] tárhatalom védelméért, a| proletárinternacionalizmus ] védelméért sífcraszálló Ma-| gyár Szocialista Munkáspár-] tot. | Az elmúlt 18 hónap az] egység erősítése jegyében telt] el. Sikereink elválaszthaitat-] Iának ettől, boldogulásunk] záloga ez. Az egység gondo-| laténak tudatosítása napjaink! egyik legfőbb feladata. Erő-f síteni a kommunisták vezet-] te munkásegységet, erősíteni] a munkás-paraszt szövetsé-f get — ez rendünk alapja.] Erősíteni a kommunista ve-] zetés hitelét, a párttal egy-] üttmenetelők táborát, a tár-] sadalom minden progresszív! erejét felsorakoztatni a párt] mögé — ez további fejlődé-] sunk alapja. A párt ügye] nem csupán „pártügy,” — a] nemzet felemelkedésének] ügye, valamennyiünk legsze-l méiyesebb ügye. intézkedési tervet dolgozott ki, amelynek elősegítésére a pártvezetőség az aktíva ér­tekezlet tanulságait leszűrve, feladattervet készít minden munkahelyen a párttagok számára. Ezen tervek végre­hajtását rendszeresen és kü­lön felelősök megjelölésével ELLENŐRIZNI fogja és minden hónap vé­gén értékelést végez az ered­ményekről. Az értekezleten kifejezésre jutott, hogy moz­gósítani kell az üzemet, minden dolgozónak állandó­an éberein kell tartani a figyelmét és fel kell ébresz­teni a kötelességérzetét, a gyárral, a nép államával szemben. Ez nem kampány- feladat, hanem egy meg­lehetősen közönyös állapotba került gyári kollektívának a szívós és kitartó munkával való felvilágosításán, fel­rázásán keresztül az olcsó, nyereséges termelés álladó- sításának feladata. Az elmúlt napúkban mű­szaki nagyaktíva értekezle­ten foglalkoztak a Salgótar­jáni Üveggyár dolgozói az anyagtakarékossággal. Jer- mendi Károly elvtárs a gyár főmérnöke elmondotta, hogy öt fejezetből álló tervet dolgoztak ki. A terv először foglalkozik azzal, hogy a fazekas- és a kádkemence hután kívüli se- lej tcsökken tése változatlan áron 156 000 forint megtaka­rítást eredményez. A félau­tomata gépekkel dolgozó kádkemencéknél a gyártott áruk súlyhatárának betartá­sa révén, valamint a forma­kopások időbeni megakadá­lyozása folytán 235 000 forin­tot kívánnak megtakarítani. Az anyagtakarékosságban a vállalat közel félmillió fo­rintos megtakarítást akar elérni. A negyedik fejezetben a munkaügyi problémák megoldásával 20 000 forintos megtakarításra számítanak. A műszaki szervezések, in­tézkedések következtében Szécsény községben az el­múlt napokban a járás terü­letéről mintegy 11 helyiipari tanuló gyülekezett össze, hogy a községi tanács épületében egy vizsgáztató bizottság előtt beszámoljon tudásáról, felké­szültségéről Az ipari tanulók között kőműves, ács, motorsze­relő és lakatos képzettségű fiatalok voltak. A vizsgatéte­lekben gyakorlati munka vég­zése, írásbeli feladat, majd szóbeli tételek szerepeltek. A helyi ipari tanulók valameny- nyien jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot és a vizsgázó­Közel 100.000 forintos megtakarításról érkezett hír a Kossuth-lejtősi bányaüzem­ből. Az irányvágati szállító pályán megszüntettek: 3 gép­kezelő munkakörét azál­tal, hogy távműköd- tetéses kapcsolót és mág­neses féket építettek be. A 33 000 forintot takarítanak meg. A főmérnök összefoglalva elmondta, hogy kb. 900 000 forintos meg­takarítást kíván elérni a gyár az 1958-as évben. Ezután kíváncsiak voltunk a vállalat néhány felelős ve­zetőjének a takarékossági tervvel kapcsolatos vélemé­nyére. Többek között Csáki Benjámin elvtárs a vállalat tervosztályának vezetője el­mondja: — Takarékossági tervünk több részfeladatra terjed ki, amelynek megvannak a fe­lelősei is. Csák akkor érünk el jó eredményt, ha a kö­zel egy millió forintos vál­lalást üzemünk minden dol­gozója megismeri, érzi annak jelentőségét és tesz is annak érdekében. A kapacitás ki­használásban ez év első 5 hónapjának átlagában még alatta vagyunk a vállalás­ban rögzített napi feladat­nak. Ugyanis kádkemencé­inken a termelés jelenleg bizottság szakmunkásnak nyil­vánította őket. Elsőízben rendeztek ballagást Forgácson Elsőízben rendezték meg a nyolcadik osztályosok balla­gását a Forgács-bányatelepi általános iskolában. Hogy feledhetetlenné tegyék ezt az ünnepet, az iskola vezetősége és a szülői munkaközösség barátságos kis összejövetelen vendégelte meg a végző ta­nulókat. másik jelentős újítás, ahol ugyancsak három fővel csök­kent a szállító létszám a IV. ereszkei vágányzat átépítése. A két újítás együttes ered­ménye: hat fővel csökkent az improduktív létszám, amely 100.000 forintos bér­megtakarítást eredményez. 96.3 százalékos kapacitás ki­használást mutat a vállalás­hoz viszonyítva. Ha ennek a vállalásnak eleget kívánunk tenni, júniustól kezdődően fokozott figyelmet kell fordítani mind a műsza­ki feltételek biztosításá­ra, mind a műhelyek ál­ló óráinak csökkentésé­re. Fábián László a műszaki osztály vezetője szerint is reálisak a kitűzött feladatok de azt csak a gyár kollektí­vája, a párt-, a szakszerve­zet és a KISZ támogatásá­val lehetséges megvalósítani. Az 1958. évi műszaki intéz­kedési tervünk feladatai szorosan kapcsolódnak egy­máshoz és ezeknek a végrehajtásban a mű­szakiakra igen nagy fe­ladat hárul. Igen fontosnak tartom ma­gam részéről a selejt csök­kentését a termelő gépek kapacitásának és a munka­napok tervszerűbb kihaszná­lását. ...és ha szervezetten? l A kormányfelhívás megje­lenése óta uz üzemek zöme \elkészítette tervét, hogyn \ tudnak takarékoskodni a leg- ljobban. A legtöbb helyen a ] javaslatokat a felelős sze- Imély nevével és határidővel 1 papírra is vetették. Ez így ]is van rendjén. Sajnos azon- ] ban a szervezetlenség, a ta- ] knrékosság spontán megnyil- I vánulása az esetek többségé- i ben cs:.ik félértékű. így van ] ez a zagyvái üzemegységnél I is. ] Ig<z, történtek intézkedé­sek az üzemegységhez t'irto- |zó aknáknál. így például a \ csapatoknál lévő kézi szer- 1 számokat megszámozták, s tígy megakadályozzák a gya- ! kori lopást. Ezenkívül, ami \ szintén jelentős, új anyagot lesak a régi ellenében adnak ! ki. Munkaszüneti napokon \nem égetnek a bányákban í villanyt. A fatelepet bekerí- ! tették, ezáltal csökkent a ífalopás lehetősége. Megszer­vezték a KISX-fiatalokból ál- iló anyagmentő brigádot, \mely csak az elmúlt vasár- ! nap 4000 forintot eredménye­zett. Áttértek a sínszög üzemi |gyártására s így kilogramon- íként 7,50 forinttal lett olcsóbb |a sínszög. A tervszerű farab- | lássál az elmúlt hónap alatt 1110 köbméter fát nyertek, ! melyet újból felhasználtak. |Felülvizsgálták a munkás- |szállító gépkocsikat, s egy ]járatot megszüntettek, amely =által 30.004 forint megtakarí- |íds vált lehetővé. Eddig zö- !méhen lóvontatással szállítot­ták az aknákhoz az anyago­ikat. Most egy gépkocsi vég­zi el ugyanezt, s egy hónap alett a szállítási költség 20.000 forinttal csökkent. S lehetne még sorolni tovább a takarékosság különböző, te­rületeit. E jó eredményeket tovább lehetne fokozni, ha az üze­meknél a takarékosság terv­szerűen menne. Nem becsül­jük mi le a zagyvái bányá­szok eddigi munkáját, de tud­juk, többre is képesek lenné­nek. Takarékoskodnak most is, de ha hű képet akarnak kapni a megtakarított forint­ról, hosszú időbe telik, míg összegezni tudják. A termelési tanácskozáson így sok esetben nem tudják ismertetni kellő alapossággal a takarékossági eredményeket. Nincs felelős egyes területen az anyaggaz­dálkodásnál, akit időnként be­számoltathatnának a takaré­kosság helyzetéről. S hogy miért nincs, arra Adorján elvtárs, a főkönyvelő adta meg a választ. Mint el­mondotta, azért nincs takaré­kossági tervük felelős szemé­lyek megnevezésével, mert erre a tröszt nem adott uta­sítást. De hát vajon adott-e arra a tröszt utasítást, hogy anyagmentő brigádot szervez­zenek, üzemileg gyártsák a sínszöget, stb.7 Nem adott s mégis szépen haladnak ezek a munkák. Miért nem lehet az eddigi szervezetlen takarékos- sági formát szervezetté, intéz­kedési tervben rögzíteni? Mi hisszük, hamarosan sor kerül erre, s a jövőben a zagyvái bányászok még olcsóbb sze­net termelnek. — tob — 11 helyiipari tanuló vizsgázott Százezer forintos megtakarítás Kossuth-lejtősön 900 ezasr forintot ^%akarít*ni ****** » a Salgótarjánt Üveggyárban Lesz-e nyereségrészesedés a Vasötvözetgyárban?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents