Nógrádi Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 43-49. szám)

1958-06-14 / 46. szám

4 NÓGRÁDI népújság 1958. június 14. Felelősek vagyunk gyermekeinkért Az egyik gyámügyi előadó szobájában gondterhelt ar­cokkal ülők tanulmányozzák az asztalon fekvő iratcsomó­kat. A KISZ, a Pedagógus Szakszervezet és a Rendőr- kapitányság kiküldöttei. Két fiatal sorsán kell dön­teni, rossz irányba futó éle­tüket kell helyes útra térí­teni. A két különálló esetet külön-külön kell megvitatni és külön kell a döntést is meghozni benne. H. L. kiskorú ügyé az első. Szülei rokkantak, akiket az egészséges, életerős fiú ki­játszik, félrevezet és akik tehetetlenek rokkantságuk miatt fiukkal szemben. Mind­két szülő vak és ezért egyre inkább kétségbeesve érzik, hogy fiuk életét ők kép­telenek megváltoztatni. A baj már évekkel ez­előtt kezdődött. A kétségbeesett anya sze­mélyesen keresett föl minden szervet, akitől csak segítséget remélt. A bizottság tagjai feltárják a gyermek előtt életmód­jának, magatartásának kö­vetkezményeit és a fiú is, a szüilők is megnyugodva ve­szik, hogy ipari munkára nevelő otthonban helyezi el a gyámhatóság a rossz ba­ráti körbe került gyermeket. Nehezebb azonban a másik eset. A kiskorú D. J. dolgozó szülők gyermeke. Az anya váltott műszakban dolgozik, míg az apa munkabeosztása •olyan, hogy sokszor 32 órára van távol családjától. A gyermek magatartásán is meglátszik, hogy nincsen megfelelő irányítás alatt. He­lyi vállalathoz került ipari tanulónak. Egyik társával üzeméből nagymennyiségű anyagot kísérelt meg ellopni, szerződését felbontva azon­nal elbocsátották. Baráti kö­rének egyik tagjával meg­lepő vásárlásokban vett rész. "Végül kisült, hogy a pénzt társának szüleitől vették ma­gukhoz. A szülők, hogy komo­lyabb következménye ne le­gyen a dolognak, azonnal fi­zették az elköltött összeg felét. Sajnos az anyai sze­retet még most is kifogásol- hatatlannak tartotta gyer­mekét. A szigorított ellen­őrzés bevezetése helyett to­vábbra is szabadon élhetett fiuk. A bizottság tagjai hossza­san BESZÉLNEK A GYERMEK SORSÁRÓL és javasolják az intézeti el­helyezést, ahol a gyermek megkezdett szakmáját tovább tanulhatja és a rendszeres otthoni élettel, fegyelmezett becsületes dolgozójává vál­hatna államunknak. Az anya magából kikelve áll fia mellett és a bizottság meggyőző szavaira csak azt hajtogatja, — fiát nem enge­di. A fiú pedig érzi az anyának mindent elnéző sze- retetét és nem gondol arra, hogy ha most a bizottság enged az anya követelésének életét teszi tönkre. Szép az anya nagy ragasz­kodása gyermekéhez, de ak­kor amikor már ismételten letért arról a^jifeót fia, me’ly- lyen minden becsületes fia­talnak járnia kell, nem sza­bad az időt elfecsérelni hely­telen becézgetéssel. Milyen az az anyai szeretet, ahol inkább viseli a tévelygések erkölcsi és anyagi következ­ményeit, mint hogy erős kézzel rendszabályoznák meg eddig .magára hagyott gyer­meküket. Meg kell érteni a szülőknek azt, hogy ha gyer­mekük nevelését maguk megfelelőért biztosítani nem tudják, a társadalomnak joga és kötelessége figyelmeztetni őket a hibákra, mert a tár­sadalom lesz az, mely szen­vedi az elkényeztetett, rosz- szúl nevelt, bűnözés útjára tévedt gyermekek minden kártevését. HÁNY CSALÁDI ÉLETET TETT TÖNKRE az, hogy a férj csak a maga szórakozásával törődik, vagy az, hogy az anya először a saját kedvtelését tartja szem­elő« és nem a család békés életét. Felelősek vagyunk fiatal­jaink életéért, testi és er­kölcsi fejlődéséért. Ezt azon­ban szólamokkal soha nem tudjuk biztosítani, hanem egyszer meg kell kezdeni azt, hogy a felnőttek életük­kel adjanak példát arra, ho­gyan kell az új típusú ember­nek élni. Ha gyermekeinkből helytálló, igaz embereket akarunk nevelni, akkor ma­gunkat is javítanunk kell, mert munkához való viszo­nyunk, családunkkal szem­beni magatartásunk és az embertársainkkal való meg­nyilvánulásunk alakítja majd ki gyermekeink egyéniséglét. Anya és Apa. Felelős vagy gyermeked neveléséért és vedd tudomásúl, hogy a tár­sadalom figyelemmel kiséri nevelői munkádat, s ha azt helytelenül gyakorolod, fi­gyelmeztet, majd ha a fi­gyelmeztetések nem használ­nak erős kézzel hozzá is tud nyúlni gyermeked nevelésé­hez. dr. Mojzes József gyámügyi előadó FILMHÍREK — A három kívánság című csehszlovák film két főszere­pét Tatjana Baljakovára és Rade Markovityra, a belgrádi színház művészeire bízták. * — Az angol filmintézet pá­lyád íj at tűzött ki azokra a legjobb forgatókönyvekre, amelyek témája: Beke és nemzetközi megértés. A pá­lyázatra 1958. október 31-ig lehet benyújtani a müveket. * — Oleg Szrizsenov, a neves szovjet filmszínész (A negy­venegyedik hőse) Grinyov fi­guráját viszi vászonra A ka­pitány leánya című új szovjet filmben. Érdekes véletlenként a Puskin műve alapján ké­szült filmet egyidöben kezd­ték el forgatni a Moszfilm Stúdióban és a jugoszláv Boszna filmstúdióban. A iu- goszlávok olaszokkal eg3rütt viszik filmre a témát Vihar cím alatt. Rendezője Alberto Lattuada. Az ünnepi könyvhét" könyveiből ERDŐS LÁSZLÓ: LEVELEK BÉCSBE Bébsben él Schulz Egon mérnök, régi orvoscsalád sar­ja, szemlélődő, humanista in- tellektuel. A munkásmozga­lom nagy kohójában találko­zik egy magyar kommunistá­val. Barátságot kötnek, de kapcsolatukat megszakítja a náci megszállás, a második világháború. Schulz az 1956 őszén bekövetkezett tragikus események után meg akar is­merkedni' a magyarországi vi­szonyokkal, látogatásra készül. Útbaigazításért régi barátjá­hoz fordul. A barát három le­velet ír Bécsbe. Magyaror­szágról szóló levelek — ez Er­dős új könyve. Van-e izgal­masabb, érdekesebb téma iró számára, mint vallani hazá­járól, a körülötte élő embe­rekről, erről a viharosan ára­dó korról? Erdős László írás­művészete érdekesen oldja meg ezt a nagy feladatot. Piaci jelentés Nincs aggodalomra ok, lesz bőven zöldségféle Az ide időjárás kedvezőtle­nül befolyásolta a termést, s ezért több áruból, mini pél­dául karfiol, borsó, tök, ká­poszta s uborkából a tavalyi­hoz képest lényegesen keve­sebb került eddig a piacokra. Az áruellátás javítása érde­kében felvásárló szerveink a társmegyékből hoznak be szer­ződéses árut. Háziasszonyaink tehát ne aggódjanak, mert a lehetőségekhez mérten lesz elegendő főzeléknek való. Jelen napokban már kielé­gítő mennyiségben árusítanak piacainkon borsót, hagymát, káposztát és már megjelent az újburgonya is. A gyümölcsök közül van bőven cseresznye. A földieper, értesülésünk szerint lényege­sen olcsóbb nem lesz, mert az elmúlt esztendőkhöz képest csupán a fele mennyiségben termett. Mindamellett felvá­sárló szerveink mindent meg­tesznek, hogy ne legyen sem­miben hiány. A hét közepén érkezett eső­zések egyes zöldségfélékre igen kedvezően hatnak. Pél­dául a paprika, káposzta, répa, zöldség és tök sitb. ellátásban javulást várhatunk a következő hetekben. Ezek szerint a júniusi eső, ha nem is aranyat, de ezüstöt ér. — Ahhh... ez nagyszerű volt. Most már nyugodtan lepihen­hetek egy vasárnap délutáni szunyókára — mondotta, s teli hasát még nekifeszítve egyik kezével azt simogatta, másikkal pedig a sörtől habos száját törölte. Az elégedett csendet a kisfiú kiálltása za­varta meg. — Apu! Nézze csak, komló van a sörben...— de már el is fordítja fejét, kezét a szája elé tartva rohan ki az udvar­ra, hogy a finom, ínyenc va­sárnapi ebédet viszontláthassa. — Tyű az áldóját... ez több mint komló, több mint vicc... — s mivel gyermeke sorsára jutott, nem volt ideje tovább folytatni, rohant ki az udvarra. Már csak az asszony, a fe­leség volt hátra. Méltatlanko­dik fia és férje magatartásán. — Vájjon mi lelhette ezeket? — tűnődött magában, s fel­emelte az asztalon felejtett sörös üveget. Jóformán még mea sem fogta azt, elször- nyülködik, s már arra sem volt ideje, hogy kövesse fér­jét, gyermekét, bent a kony­hában intézte el mindazt, ami­ért az előbbiek az udvarra szaladtak. Amikor ismét egybegyűltek, valamennyien betegen ténfe- regtek a konyhában. Mind­hármuknak gyomorbántalmaik voltak. Kérdően tekintettek egy­másra. Mi is történhetett? Bizony nagy kár volt a finom ebédért. Aztán megindult a zsörtölődés. — Miért vettél sört — így a férfi. — Te mondtad, hogy legyen nyomtató a finom vasárnapi ebéd után — vélekedik az asszony. — De miért nem nézted meg — szól most már hangosabban a férj. — A gyerek hozta, no meg tehetek én róla...'? mentegeti magát az asszony, de a sze­mében már könny csillan. S mit volt mit nem tenni, az ember pénzt kért az asz- szonytól, hogy elmenjen a kocsmába, s pálinkával mossa ki a gyomrát. Az asszony, no meg a gye­rek pedig otthon tűnődött, hogyan kerülhetett egér ebbe a Kőbányai világos sörös üvegbe, s annak farka miért éppen az ember szájába ke­rült, amikor — istenem olyan jóízűen „húzta“ meg az üve­get... —o— Ennyi a történet. Az történt ugyanis vasárnap délben Nem­űben, az egyik bányászcsalád ebédasztalánál, hogy az üzlet­ben vásárolt sörösüvegben egeret találtak. De hogyan? Minden bizonnyal úgy, hogy a salgótarjáni palackozó üzem­nél nem nagy gondot fordí­tottak arra, hogy tiszta is le­gyen az az üveg! Vagy talán való igaz, hogy... a kis egér az minden lyukba belefér...'! Somogyvári László Az újság és a dolgozók kapcsolatéi Egy dolgozó ember akkor érezheti igazán magáénak az újságot, ha maga is tevéke­nyen segít egy-egy lap pro­filjának kialakításában. Nemcsak azt értjük eza­latt, hogy ha panasza van bizalommal fordul a sajtó­hoz. A való az, hogy sokszor egy munkásembemek itt kezdődik a kapcsolata az újsággal. Ügyestoajos dolgai, apró-cseprő gondjai intézé­sét várja az újságíróktól. Ha Szombat délután volt. Hű­vös, szeles idő. Mindenki rosszkedvűen sietett a dolga Zitán. Az asszonyok megrakott táskákkal jöttek ki a boltok­ból és bosszúsan igazgatták a hajukat, amelyet rögtön szét- cibált a szél. — Nem is megyek fodrász­hoz — határozta el Szabóné. — Minek, úgyis esik mind­járt és tönkre teszi a frizurát. Különben se megyek holnap sehová, Zsuzsának tanulni kell — és gondterhelten só­hajtott egyet. Sok gondot okozott neki ez a lány. Nagyon eszes, talpra­esett, csak túl eleven. Ezer felé jár az esze, figyelme. Nem tudja rászoktatni a rend­szeres, figyelmes tanulásra. Segíteni kellene neki, ellen­őrizni, átnézni a dolgozatait, kikérdezni a feladott leckét. — De mikor? — keseredik el az asszony már ki tudja, hányadszor, amióta megtudta, hogy három tárgyból egyesre áll a gyerek. — Nincsen ben­ne semmi szorgalom. Amit szeret, azt könnyen megta­nulja. Magyarból, történelem­ből például jeles. Biológiából, matematikából pedig csupa egyes—kettes. Sokszor gondolt az utóbbi félévben arra, vajon helyes volt-e beíratni a gimnázium­ba, hiszen már a VII., VIII. Több mint 200 ezer forintos költséggel széppé varázsolják az üveggyári lakótelepet gősebben változtatni kíván ezen az állapoton. Az üveg- gyári lakótelep széppé vará­zsolásához 100 ezer forintot biztosít. Segít az üveggyár is: 100 ezer forintot ad erre a munkára, míg a lakók igen jelentős társadalmi munkát vállaltak. a levelek mércéül is szolgál­nak, mutatják és bizonyít­ják, hogy napjainkban gya­rapodik a művelődő, minden iránt érdeklődő emberek száma. Ezek a szárnypróbál­gatások sokszor csak annyi eredményt jelentenek, — és már ez is örvendetes — hogy írójuk érdeklődik valami iránt és fontosnak tartja, hogy arról minél több em­ber értesüljön. Sok esetben azonban a levélíró jó írás­készséggel, irodalmi igény­nyel készítette el alkotását. örvendetes az a tény is, hogy a tanácsok és üzemek termelőszövetkezetek és bol­tok, üzletek szinte rendsze­resen közük a velük kapcso­latos eseményt, nem egyszer tapasztalatcsere igénnyel for­dulnak hozzánk egy-egy probléma megoldásáért. És amennyire örülünk ezeknek az érdeklődő, segítő, vagy segíteni akaró levelek­nek, annyira leverő hatást gyakorol az emberre a nap­jainkban sem fogyó névte­len levelek. Egy „igaz kommunista” aláírással, rágalmat szór az egyik levél írója köztiszte­letben álló becsületes ember ellen. Egy másik a falujában meglévő (kivizsgálásunk alapján valóban indokolt) hi­bákra hívja fel figyelmün­ket. Igaza van, de valami miatt mégis félt nevét alá­írni. Nem lehet pedig bántó- dása annak, aki igaz ügyért emeli fel szavát. Inkább az büntetendő, aki eltitkolja, el­hallgatja a visszásságot, el­kendőzi a hibákat. A névtelen levelek 50-60 százaléka jogos, építő bírá­latot, vagy jogsértő panaszt közöl, arra vár orvosságot. Segíteni még sem tudunk érdemben, mert nincs ott a bizonyítók súlyával felérő felelősségvállalás, a névalá­írás. Egészében véve sosem eredménytelen a levelek kö­zötti lapozgatás. A mi mun­kánknak többnyire segítője a dolgozóik levelében meg­nyilvánuló vélemény. Ezt tiszteletben ftartva igyek­szünk is aszerint dolgozni, ahogy ezt a munkás embe­rek elvárják, kívánják, meg­követelik tőlünk. De várjuk is, számítunk is a dolgozók segítő véleményére. Üjlaky Mária MINDEN ILYUIKBA BELEFÉR ? — Igaz történet — Salgótarján szépítéséhez tartozik az az újabb kezde­ményezés is, amelyet a vá­rosi tanács javaslatára a salgótarjáni üveggyári lakó­telepen végeznek el. Régen vajúdó gond az, hogy ez a telep egészségtelen. A városi tanács a legsür­Zsuzsát megjavítják általánosban is hanyagolt. De amikor ő abban bízott, hogy majdcsak megjön az esze, a gimnáziumban majd szégyenli, ha rossz jegyet kap. Mert ön­érzetes ám, azt meg kell hagyni. Csak azzal nem számolt Sza- bóné, hogy amit nem y tanult meg a lánya az általános is­kolában, az érezteti hatását a középiskolában is. — Az alap nincs met), az hiányzik — mondta például a kémiatanár. De ez a hely­zet a matematikával is. Az volt a baj akkor is, hogy nem tudott neki segíteni. De­feat egyszerűen képtelen rá rendszeresen időt szakítani. Azt se tudja, amikor haza megy a munkából hová kap­jon, annyi a dolga. — Az ember meg nem se­gít semmit — loválja bele ma­gát a méregbe. — Azt mond­ja, eleget dolgozik ő a mun­kahelyén. Hát én nemi — feé- borog az asszony. — Amikor ő újságot olvas, én mosok. Amikor vasárnap délután meccsre megy, én még javá­ban mosogatok és elvárná, hogy én kérdezzem ki a gye­reket is. Nesze neked egyen­jogúság. Szabóné egészen elkesere­dett, mire a házukhoz ért. Mindig így volt, amikor rá­ért gondolkodni. Menés köz­ben pedig ráért. Igaz, hogy az ismerősök már azt mond­ják rá, hogy büszke, pedig igazán nem az. — Jaj, de fáradt vagyok — sóhajtott egy nagyot, amikor elindult a lépcsőn. — Pedig de sok dolga van még. — Hát ezek kit keresnek? — lepődött meg, amikor a for­dulóhoz ért. Két magas fiatal­ember állt az ajtó előtt. — Kezét csókolom — kö­szöntötték udvariasan. — A gimnáziumból jöttünk. Szabó nénit keressük. — Csak nem csinált valami bajt az a gyerek? — ijedt meg, miközben tessékeli be­felé a két fiút. Azok pedig kérdezés nélkül elmondják mindjárt, hogy a KlSZ-szer- vezet megbízásából jöttek. — Azt szeretnénk megbe­szélni Szabó nénivel, mit kel­lene tenni, hogy Zsuzsa ta­nulmányi eredménye megja­vuljon. Az iskola KlSZ-szer- vezete bennünket bízott meg azzal, hogy megnézzük, mi­lyenek Zsuzsa körülményei, van-e elég ideje a tanulásra, milyen segítségre lenne szük­ség ahhoz, hogy kijavíthassál a jegyeket abból a hároml tárgyból, amiből bukásra áll. | Szabónénak könny szaladtl a szemébe a meghatottságtól.l Igazán olyan helyesek voltak,| ahogy felnőtthöz illő komoly-% Sággal előadták mondanivaló-s jukat. Két órán át beszélget-| tek és az eredmény az lett,% hogy Zsuzsának — mivel csak§ a hanyagsága miatt tanuli rosszul — csak egy jól tanuló,\ szorgalmas tanulótársra vans szüksége. | Azóta eggyel kevesebb a| gondja Szabónénak. A gyereke már a harmadik héten boldo-1 gan újságolta, hogy hármast | kapott kémiából, két héttel | később négyesre felelt bioló-E giából. Délutánonként szór-1 galmasan tanul egyik osztály-§ társával, aki kitűnő tanuló. | Minden remény meg van rá, | hogy nemcsak a bukást ke-s rüli el, hanem jó közepes§ eredménnyel fejezi be az elsős osztályt. El is határozta, hogy § jövőre, mindjárt az év elejénft a KISZ-szervezettel beszélik meg a tanulással kapcsolatosa teendőket, akkor lehet, hogys jövőre négyes általános tanul-% mányi eredményt is elérheti a gyerek. Hát nem aranyosak ezek as gyerekek? | Takács Lajosnél ereamenyes egy-egy ügyin­tézés, bizalmát sikerült meg­nyernünk, szereti lapunkat. De az a jó, ha egy dolgo­zó nem éri be Ennyivel. Nemcsak bíznia kell a saj­tóban, hanem segítenie is kell abban, hogy az újság olyan legyen, amilyent sze­retne. Ha a beérkezett leveleket nézegetjük, örömmel tapasz­taljuk, hogy a dolgozók zö­me panaszos ügyeim túlme­nően is megírja a vélemé­nyét az élet problémáiról. Van, aki a sajtó hasábjain szeretné megköszönni a párt­nak és a kormánynak, hogy üdülni mehetett, hogy gyer- rekeit iskolába járathatja, hogy jól keres, hogy lakást kapott. Egy másik ember munkája eredményéről szá­mol be. Egy harmadik vala­milyen. közügyi, problémát igyekszik legjobb belátása szerint megoldani. Örömmel töltött el bennünket például egyik olvasónk igen alapos gonddal kidolgozott tervezete Salgótarján vízügyi problé­májának megoldásáról. De nemcsak az ilyen egyértel­műen optimista dolgokról szóló leveleket tartjuk mi pozitív értékűeknek. Igen jelentősek azok a le­velek is, amelyek valamilyen ferde dolgot bírálnak, de azonnyomban meg is írják, a kivezető utat megmutató véleményüket. Nézzünk meg erre is egy példát. Az egyik nagyoroszi levélírónk a ta­nácsok védelmében nagyon okosan fejtegeti azt, hogy egy tanács munkáját egyér­telműen leronthatja egyet­len dolgozója is, ha az el­veszíti a dolgozók bizalmát. Ilyen esetben az emberek nagy többsége nem azt az egy embert szidja, hanem az egész tanácsot okolja az el­követett mulasztásért, vagy rossz intézkedését Ezt a le­vélírónkat a legtisztább se­gíteni akarás készteti: a ta­nácsi dolgozók megbecsülésé­ért emeli fel szavát. Napjainkban egyre szapo­rodik azon dolgozók száma is, akik azért fognak tollat, hogy magával az írás-művé­szettel próbálkozzanak. A levelek 20-25 százaléka ön­álló, alapos műgonddal készí­tett írásokat közöl egy-egy társadalmi problémáról, vagy fontosabb eseményről. Ezek

Next

/
Thumbnails
Contents