Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)
1958-05-17 / 38. szám
1958 május 17 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Tégla és — tervszerűség Vegyszeres gyomirtás, munkamegtakarítás (Tudósítónktól) Megyénkben egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a vegyszeres gyomirtás iránt. — Ennek az a magyarázata, hogy egyrészt jelentős munkamegtakarítást érhetünk el a gyomorirtó szerekkel, másrészt a gyomirtott területen katasztrális holdanként 2—3 mázsával több a termés. Míg az elmúlt esztendőben 27 mázsa volt az a mennyiség, melyet egész évben felhasználtak, az idén már naponta egykét mázsa diconirt megrendelés érkezik a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Szövetkezeti Vá’lalat megyei ki- rendeltségéhez. Az őszi gabonafélékhez 1 kilogramm, a tavasziakhoz 0.8, a háztáji területek és legelők gyomtalanításához 1.5 kilogramm diconirt vegyszeres gyomirtó szükséges ij^tasztrális holdanként. Válasz a ménkesi bányászok felhívására A ménkesi bányászok a békekongresszus tiszteletére versenyre szóllították a szénmedence bányászait. Pár nap alatt a bányaüzemek jelentős része csatlakozott a felhíváshoz. A nagybátonyi üzemegység bánvászai vállalták termelési tervüket 104 százalékra, össz- üzemi teljesítményük 102 százalékra teljesítik. A biztonságos termelés érdekében vállalták, a baleseti gyakoriság 10 százalékkal való csökkenését. Mátranovákon körletenként röoCTvűléseken csatlakoztak a ménkesiek felhívásához. A gyűléseken komoly vállalások születtek. A palaszázalékot ■3.9-ről 3.5 százalékra csökkentik. Tíz százalékkal csökkentik a meglévő balesetek számát, a biztonsági szabályok fokozott alkalmazásával. Eczet József és Kuborczik Miklós KISZ-birigádja egymással páros versenyre lépett. Kazáron az üzem bányászai ma még csak 89.4 százalékra teljesítik mennyiségi tervüket. Vállalták, hogy hó végére havi tervüket 100 százalékra teljesítik. Ezzel egyidejűleg vállalásukban kitértek a minőség javítására is. Három százalékkal csökkentik a megengedett palaszázalékot. Csatlakoztak még Mizserfa és Kisterenye üzem bányászai is a ménkesiek versenyéhez. Van-e ettől szebb ajándék a békekongresszus számára, mint a lemaradás behozása, a tervek teljesítése, a balesetek csökkentése? Bányászaink méltóan köszöntik a Magyar Békekongresszust. Több gépi munka — olcsóbb díjak A 3004-es rendelet megjelenése után a rétsági járás termelőszövetkezetei átvizsgálták gazdasági terveik néhány pontját és módosítottak azokon. Az idén leszerződött gépi munkák után a múlt évben 947 939 forintot kellett volna fizetniük, s most csak 700 941 forintot fizetnek. A különbözet 246 998 forint. Nagy a kedvezmény azoknál a tsz- eknél, ahol 3 normálhold- nyi munkát szerződtek 1 kh területre. A berkenyéi Petőfi Tsz 43 275, a diósjenői Új Barázda Tsz 30 048, a tol- mácsi Szabadság Tsz 31130, a nagyoroszi Úttörő Tsz 27 069 forinttal fizet kevesebbet ha az idei munka mennyiséget a tavalyi díjakkal számolnánk el. Azoknál a termelőszövetkezeteknél, ahol nem szerződtek 3 normálholdnyi munkát, ott lényegesen kisebb a különbözet, s így a borsosberé- nyi Haladás Tsz-nél csak 6 439, a horpácsi Lenin Tsz- nél 8 680 forint. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek jobban igénybe veszik a gépi munkát, nagyobb kedvezményhez jutnak. Emberek, intéskedések |\/l indennapi életünk élő, eleven valósága, hogy a dolgozók bizalma a párt és a kormány iránit állandóan erősödik, összehasonlíthatatlanul jobb, mint bármikor a korábbi években. Az elmúlt másfél év során végrehajtott intézkedések mind kedvezőbben éreztetik hatásukat, a szavak és tettek egyre szorosabb egysége az őszintébb, nyíltabb légkör kialakulását segítik elő. Ám e tekintetben bármenynyit is haladtunk előre, újra felüti fejét a bürokrácia, a határozott szó kimondásától való félelem, a dolgozók ügyeinek lélektelen intézése. Ennek veszélyét különösen növeli az a tény, hogy az általánosan kialakult kedvező politikai légkör hatására számos helyen megelégedettség tapasztalható, megnyugvás a dolgozók között végzett mindennapos, türelmes munkát illetően. Pedig Lenin hányszor és hányszor tette szóvá, hogy a tömegek megnyerése nem időszaki feladat, hanem állandó szerves része, nélkülözhetetlen eleme a szocialista építőmunkának. Senki se áltassa magát azzal, hogy a párt és a kormány politikája iránti széleskörű helyeslés egyben azt is jelenti: nemcsak általában, hanem részleteiben is jól mennek a dolgok. Mert nézzük csak, hogy a nyílt, őszinte légkör jobb kialakulását milyen hibák gátolják? Milyen esetek keserítik még számos alkalommal a dolgozók életét? Majoros Jánost, a balassagyarmati járási tanács dolgozóját nagy öröm érte az elmúlt év májusában: felesége gyermeket hozott a világra. Annak rendje és módja szerint elküldte a szükséges iratokat Salgótarjánba, a közalkalmazottak szakszervezetének megyei vezetőségéhez, szülési segélyt igényelve. Salgótarjánban gyorsan intézkedtek. A pénzt és az iratokat postára adták, Körmendi László, a szakszervezetek járási elnökének címére, hogy továbbítsa Majorosnak. Nem, kedves olvasó, nem kell megijedni. A jogosult közel egy év után, 1958 márciusában kapta meg a segélyt, az iratok pedig elvesz-, tek! T elketlenség, nem törő- dömség, de az a javából... A 33. Autóközlekedési Vállalatnál az egyik dolgozónak jogtalanul Ifizettek ki táppénzt. Bár a törvény kimondja, hogy a kifizetést követő 30 napon túl jóhiszeműség esetében visszavonást nem lehet foganatosítani, a szak- szervezeti bizottság mégis ilyen értelemben döntött, s felsőbb szerveknek kellett a dolgot helyre igazítani. Több vállalatnál a nyereségrészesedés elosztási módja ellen emelnek kifogást egyesek. Javasoljuk: minden olyan esetben, amikor ebben a kérdésben az alaprendele- tet, vagy éppen az üzemi tanács határozatát megkerülő eljárás történt, személyi elbírálás alapján, megnyugtatóan és lehetőleg minél előbb zárják le a nyitott kérdéseket. Mindenesetre, ha hiba történt le kell belőle vonni a megfelelő tanulságokat — és ami a legfőbb, ha valaki valamilyen oknál fogva nem részesedett nyereségben, annak a helyi vezetők mondják meg az indokot nyíltan és őszintén. Semmi szükség arra, hogy egyesek ennek hiányában a megyei szervektől kezdve egészen az országosig minden fórumot megjárjanak, a végén az ügy mégis csak a helyszínen köt ki. Ha a törvényeket mindenütt szigorúan megtartják, a párt- és kormány határozatainak szellemében járnak el, akkor mind kevesebb lesz a panasz, mind több a megelégedett, lelkesebben dolgozó ember. Aki vétett a népi hatalom ellen 1956. októberében, annak is mondják meg nyíltan, őszintén a szemébe, hogyan áll a szénája, s ne kozású kategóriáknál más és más időpontban történt. Ez évben azonban már valamennyi tavaly végrehajtott béremelő intézkedés egész évben hat és így a fogyasztási alap növelését igényli. Ugyancsak a fogyasztási alap növelését igényli az a sokmillió forint, mely a közelmúltban nyereségrészesedés címén került kifizetésre. Végül, bár a termelés emelésének jelentős részét a termelékenység emelésével kell elérni, bizonyos számú új munkaerő beállítására azért szükség lesz. Mindez azt jelenti, hogy — jóllehet nem hoz a kormány újabb intézkedéseket az életszínvonal emelésére — 1958-ban nagyobb mennyiségű fogyasztási jószágot kell biztosítani a lakosság részére, mint az elmúlt évben. A PÁRTNAK ÉS A KORMÁNYNAK elhatározott szándéka, hogy a munkások általában ■ a bérből és fizetésből élők már kialakult életszínvonalát a továbbiakban is megvédi és határozottan fellép minden fajta áremelési, vagy minő- ségrontási kísérlettel szemben. De hiányunk van a külkereskedelmi és nemzetközi fizetési mérlegben is. Miért van ez így? A magyarázat a következő: Az inflációs veszély elhárítása a vásárlóerő és az árualap szilárd egyensúlyának biztosítása azt a követelményt támasztotta, hogy növeljük a belföldi fogyasztásra szolgáló cikkek mennyiségét. Több élelemre volt és van szükség, csökkent tehát a mezőgazda- sági export. Több ruházati cikkre volt szükség, csökkent a könnyűipari export. Több rádiót, kerékpárt, háztartási cikket ad el a kereskedelem, ezekből is kevesebbet lehet kivinni, mint korábban. Az elmúlt év első három negyedévében 31 százalékkal többet importáltunk, ugyanakkor 26 százalékkal kevesebbet exportálunk, mint 1956 azonos időszakában. Nem a külkereskedelmünk munkája rossz, hanem a külkereskedelmi és fizetési mérlegben csapódnak le azok a népgazdasági problémák, amelyek abból adódnak, hogy az ellenforradalmat megelőző szinten termelünk, ugyanakkor mintegy 13 százalékkal magasabb szinten fogyasztunk. MI A MEGOLDÁS? Népgazdasági tervünket úgy kellett összeállítani, a termelés emelésénél a beruházási célkitűzések meghatározásánál arra kellett figyelemmel lenni, hogy a külkereskedelmi és fizetési mérleg hiányát megszüntessük. Röviden tehát tekintsük át beruházási politikánk jelenlegi helyzetét. Gazdasági fejlődésünk szempontjából igen fontos kérdés, hogy milyen beruházási politikát folytassunk, milyen irányban fejlesszük népgazdaságunkat. A beruházási tevékenység alapvető megjavítására van szükség. Etéren az elmúlt években sorozatosan hibákat követtünk el. 195Dtől kezdve a nemzeti jövedelem aránytalanul nagy részét fordítottuk beruházásokra, ami az életszínvonal átmeneti csökkenését vonta maga után Túl sok nagy létesítmény építésében fogtunk bele, nagyon megnőttek a befejezetlen beruházások. (Folytatjuk.) 13 millió téglát termelnek as idén téglagyáraink Az építkezések egyre több téglát, építőanyagot igényelnek. Megyénk téglagyárai, amelyek csak úgy, mint a nagyüzemek egészen 1949-ig magánkezekben voltak, Az államosítástól viszont a fejlődés itt is kézzelfogható. 1958-ban további nagy feladatok állnak a vállalat négy telephelye előtt. Az 1951-es szinthez képest mintegy 6.5 szeresére kell növelni a téglatermelést. Ebben az esztendőben 13 millió nyerstéglát készítenek. A tervek szerint Egyházasger- gén napi 6-7 ezer darab jóminőségű cserepet termelnek majd június egytől. Faváz helyett csővázas szárító színeket készítenek, amely mint egy 60 százalékos költség megtakarítást fog eredményezni. A megnövekedett termelést további műszaki fejlődés is segíti majd. Befejeződik az ipolytamóci téglagyár 300 ezer forintos költséggel történő villamosítása. További négy kamrával fejlesztik a kemencét, teljesen átépítik az BESZÉDES SZÁMOK A TÉGLAGYÁRTÁS FEJLŐDÉSÉRŐL égő teret, amelynek nyomán mintegy 25 százalékkal nő a gyár ikaipacitáisa. Ebben az évben összesen több mint 460 ezer forintot fordítanak a vállalatnál beruházásra a téglagyártás fejlesztése érdekében. 60 ezer forint gyapjúból Elkezdték a mák kapálását e héten a karancskeszi Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai. Egy kh területen termelnek mákot, amelyből szép jövedelemre számítanak. Már szépen kel a cukorrépa is a két holdas táblán. A szövetkezet tagjai büszkék, hogy a cukorrépa vetésével elsőnek végeztek a faluban. A mák bekapálása, egyelése után megkezdik a cukorrépa sarabolását és egyelését. Nagy gonddal foglalkoznak a takarmány termesztéssel is bár állatállományuk zömét a juhok plkotják, amelyek gyapjúhozamából 60 ezer forint jövedelemre számítanak. Ä tolmácslak megszerezték az első helyet Május 1-10-ig terjedő időszakban, lázas munka jellemezte a gépállomások ténykedését. Ezen időszak alatt gépállomásaink 5 300 nh munkát végeztek, melyből több mint 2 000 a talajmunka, s a lemaradást sikerült 450 nh-ra csökkenteni. A vetési tervét valameny- nyi gépállomás teljesítette. A megye gépállomásai 2 431 kh-n szórták el illetve ültették el a magot. Az összes elvégzett talajmunkák 50 százalékát a tsz-ekben végezték, de több mint 2 000 nh talajmunkai nyert elvégzést az egyéni parasztságnál is. Az egyes gépállomások közötti versenyben a tol- mácsiak megszerezték az első helyet. Értékes a tolmácsiak teljesítménye, hisz talajmunka tervüket 100.2, az össz-munkák tervét 91.3 százalékra teljesítették, tehát minden eshetőségük megvan arra, hogy május 20- ra 40 nappal a tervidőszak végéig a tervüket teljesíthetik. A gépállomások sorrendje a jubileumi versenyben május 10-ig az alábbiak szerint alakult: 1. Tolmács, 2. Erdőkürt, 3. Pásztó, 4. Kisterenye, 5. Szécsény, 6. Érsek- vadkert, 7. Karancskeszi, 8. Bércéi. A Nógrád megyei gépállomások az országos versenyben a fent közölt időpontig a 13. helyről a 7. helyre kerültek. Meg van tehát a lehetőség, hogy az elsők közé zárkózzunk fel. Van azonban hiba is a gépállomásokon. Nem kielégítő a javítási tervek teljesítése, 14 aratógép 2 kombájn javítása késik. Nagy hiba, hogy egyes községekben, mint például Cser- hátsurányban, Herencsény- ben azokat a gépeket, melyek már nem dolgoznak nem szállították be a gépállomás telephelyére. A legnagyobb feladat az elkövetkezendő napokban a szénabetakarítás és a növényápolás, amely nagy mértékben a gépállomás agronómusainak és egyéb irányító dolgozóinak jó szervező munkáján múlik. küldözgessék jobbra-balra, mint azt a Zagyvapálfalvai Üveggyárban is egyes emberekkel tették. Nem használ az ügynek az sem, ami Jecs- menik Irénnel, a Salgótarjáni Tűzhelygyár volt dolgozójával előfordult. Ez év február elején megkapta a felmondó levelet, március 26-i keltezéssel, viszont arról értesítette a vállalat, hogy mennyi nyereségre tarthat igényt. Amikor az összeg felvételéért jelentkezett elutasították. Az igazság az, hogy az ellenforradalom idején tanúsított magatartásáért sem anyagi elismerés, sem semmiféle dicséret nem jár. De akkor ezt legalább egyenesen mondták volna meg a szemébe... Ahová országunk eljutott az elmúlt másfél év alatt — s annak nagyságát barát és ellenség elismeri — annak oka döntőrészben az, hogy a párt és kormány a legelső pillanattól kezdve nyíltan beszélt, nem kertelt bárkiről is volt szó — s ez a széles néptömegek tiszteletét váltotta ki. TVÍerni intézkedni, bátran A és határozottan választ adni a kérdésekre, panaszokra — nélkülözhetetlen vezetői tulajdonság. Nem jön magától •— s ha van belőle az sem örök. Állandó fejlesztése csakúgy hozzátartozik életünkhöz, mint a legapróbb hétköznapi dolgok. Az ügyek mögött mindig érző, gondolkodó emberek állnak, akik joggal várják, hogy minden személyeskedés nélkül a legtárgyila- gosabban intézzék dolgaikat, igazságosan, a törvényeknek megfelelően. De emberek panaszát meghallgatni, abban intézkedni lényegesen többet jelent, mint letudni, irattárba rakni egy ügyet. A jelzések mennyisége, témájú területi megoszlása, ha ezeket gondosan elemezik és vizsgálják minden vezető és minden vezetőszerv számára számos értékes következtetés levonását rejtik magukban a jövő munkát illetően. S ehhez kapcsolódik szorosan a bejelentések egyik fontos formája, a munkáslevelek elintézése. Ha csak a legjobban érintett szerv, a megyei tanács ilyenirányú munkáját nézzük, a tennivalók egész sorát találjuk. Igaz az, hogy a levelek kezelésének technikai módja jó, nem hagy kívánni valót maga után. De az már nem elfogadható, hogy a tanácsi apparátus munkáját a levelekkel történő foglalkozást illetően a végrehajtó bizottság nem tűzte napirendre évek óta, politikai értékelés, állás- foglalás, megfelelő tanulság levonása semmiféle módon nem történik. Y annak egyes szervek, ’ mint például a salgótarjáni járási tanács, amely egyszerűen agyonhallgatja a levelekben közölt panaszt. Magulya István kisbárkányi levelezőnk panaszára éppen két hónapra juttatta el szerkesztőségünkhöz a választ. Nem jár el különbül a rétsági járási ügyészség sem Bea Ferenc berkenyéi panaszos levelével. A takarékossági mozgalommal kapcsolatban sokszor emlegetik, hogy sok kicsi sokra megy. Az emberek ügyeivel való foglalkozásnál szintén érvényes az a megállapítás, hogy sok apró ügy lelkiismeretes megoldása sokra megy a vezetők és dolgozók közötti kapcsolat, bizalom erősítésében. S ugyan ez áll „megfordítva is! Sőt, a „nagy” .ügyekben is végeredményben a „kis” ügyekkel való foglalkozás alapján alakítják ki álláspontjukat, véleményüket. Gondosabban törődni egyes emberek ügyével, kérelmével, panaszával — olyan tartalék még, amely rengeteg haszonnal járhat az egész társadalom szempontjából. Éljünk hát jobban ezzel a lehetőséggel. Balogh Gyula ről szállított téglát a vasúti kirakásnál törik, zúzzák, mint a sódert, úgy hányják ki a vagonokból. És hányszor rakják, hányszor szállítják?! És mindig pusztul, mindig keve- sedik az ép tégla. Ha az építőipar problémája csak amolyan mindentől, mindenkitől légmentesen elzárt, tisztán vállalati probléma lenne, amihez senkinek semmi köze, akkor az egész história nem sok szót érdemelne. De így áll-e valóban a dolog? Az építőipar drágán dolgozik. Nagyon sok múlik az irányító apparátus munkáján, de nem kevesebb az építőipar egyszerű, becsületes dolgozóin. Mindent el kell követnünk, az építőipar szervezettsége, tervszerűsége javítása érdekében. A növekvő építkezések sürgetik ezt. Szükségtelen most úgy méricskélni, hogy ez-e a jellemző, vagy csak a dolgok perifériáján található, tény az, hogy megengedhetetlen, súlyosan elitélendő. Miről is van szó? Arról, hogy a megyei Építőipari Vállalat a Lubi-telepi építkezésre a szükségesnél 15 ezerrel több téglát szállított ki (sokáig használatlanul ott hevert a sok tégla) ugyanakkor egy másik építkezésnél téglahiány miatt állt a munka... Egy megint más helyen alig, hogy elkészültek egy nagy bérház alapozásával, nem volt elég tégla és erre fel, elkezdték — a tetőcserép szállítását. Soroljuk tovább? Inkább tanuljunk az elmondottakból. Egyetlen dolgot azonban még feltétlen el kell mondani, ha már az építőiparról esett szó. Még nézni is fájdalmas, ahogyan a messzi-
