Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-17 / 38. szám

NÓGRÁDI NÉPŰJSAG 1958 május 17 Nem hajlandók maguk közé Tenni ? TV em sok, mindössze 12 tagja van a csitári MSZMP alapszervezetnek, amely hivatott a faluban hir­detni, népszerűsíteni a párt politikáját. Rendszeres poli­tikai, felvilágosító munkával mozgósítaniok kell az embe­reket — a termelőszövetke­zet tagjait és egyénileg dol­gozó parasztokat egyaránt — a mezőgazdasági termelés ál­landó növelésére. S mindeze­ken kívül állandóan erősíte­nie kell a párt sorait a dol­gozó nép legjobbjaival. Ezzel az utóbbival azonban különösen sok a baj, a csi­tári alapszervezetben. A párt­nak például egyetlen asszony tagja sincs. Annál is inkább figyelemre méltó ez, mert a balassagyarmati járás MSZMP alapszervezeteinél nagyon kevés, de legtöbb he­lyen nincs is asszony párt­tag. Ennek oka, az elvtársaik befelé fordulása, akik nem hajlandók maguk közé be­venni az asszonyokat. Ili em említek itt mást csak özv. Csábi Gábor- né esetét. Ö volt az ugyanis, aki Csitáron még az ellenfor­radalom előtt szólt Szenog- rádi elvtársnak, hogy szeret­ne a párt tagja lenni. Ez azonban — sajnos — nem a csitári kommunisták felvilá­gosító munkájának eredmé­nye volt. Mert ők igen keve­set tesznek azért, hogy elbe­szélgessenek a párton kívüli­ekkel a párt politikájáról célkitűzéseiről, ami érdekli az embereket. Csábiné mióta az eszét tudja szegénységben él. Férje 1944-ben elesett a fron­ton. Csábiné gürcölt, gör­nyedt, hogy egyetlen fiának előteremtse a kenyeret, a ru­hát. A felszabadulás csinált belőle is, fiából is embert. A fiú most érettségizik. Az egyetemre készül, mérnök szeretne lenni. Anyja a két és fél, három hold földön dol­gozik, hogy fia most se lás­son szükséget. Nyáron aztán ha a gyerek hazajön együtt dolgoznak. Az ellenforrada­lom után újra csak jelentke­zett, hogy párttag lehessen Most mindinkább megerősö­dött benne a gondolat — ha nem is tudja szép szavakkal elmondani, hiszen ez az asz- szony maga az egyszerűség. — hogy a pártban a helye. Mert mi lett volna a fiából, ha az ellenforradalmárok ter­ve sikerül? Vállára akaszt­hatta volna az ócska tarisz­nyát benne két fő vöröshagy­mát, egy darab kenyérrel, mert szalonna már nem ke­rült volna mellé, mehetett volna napszámba. Dehogy akarja ő ezt. Megtartani a mostani életüket, vigyázni rá, hogy többé ne tudjanak ke­zet emelni rá. Ezért párttag szeretne lenni, hogy dolgoz­hasson érte. r| e a kérést most is elu- tasították. Azt mondják, hogy csak azért jön, mert fia érettségi előtt áll, s jobban érvényesülne, ha édesanyja a piroskönyvecske tulajdonosa -lenne. Az olyan taggal pedig, aki csak érdekből jön a párt­ba már megjárták Csitáron. Feltétlen helyes, az elvtársak gondolkodása, hiszen olyan párttagra semmi szükség, aki előrehaladását, érvénye­sülését akarja biztosítani a párttagságával. Csábiné azon­ban már az ellenforradalom előtt közeledett a párthoz, pe­dig akkor fia messze volt az érettségitől. Az pedig, hogy minden gondolata egyetlen fia körül forog, kinek rend­szerünk adta meg a lehető­séget, hogy tudása révén ér­vényesüljön, — nem bűn. Azonban ettől súlyosabb barikádot is emeltek Csábiné útjába. Azzal vádolják, hogy az ellenforradalom idején olyan kijelentést tett, hogy a kommunistákat mind fe' kellene akasztani. Kijelenté­sét egyetlen párttag nem hal­lotta. De azért helyt adtak a szóbeszédnek. Amikor azonban Csábiné kérte — szembesítsék vele az illetőt aki hallotta e szavakat, a pártvezetőség egyik tagja azonban azzal hárította el hogy fölösleges lenne, hiszen nem akarnak pletykát. Hely télén elintézési mód ez, hi­szen egy asszony becsületén csorba esett, mert a faluban hamar szétszaladt a híre. A lehetőséget pedig, hogy Csá­bi Gáborné tisztázza magát, — nem adták meg neki. Vagy talán attól tartottak, hogy Csábiné bebizonyítja igazát? Ugyanis Csábi Lász­ló, akit Szenográdi elvtárs említett, hogy hallotta Csábi­né kijelentését nem ezt bizo­nyította. A pártszervezet ahelyett, hogy kivizsgálta vol­na az ügyet a szóbeszédre, a falu nyelvére adott. A további beszélgetés so- rán aztán kiderült, mi­ért nincs a pártszervezetnek asszony tagja? Miért nem kö­zelednek feléjük, s miért zárják be a kaput a közeledő előtt? Az asszonyokkal nem érdemes kezdeni. Vallásosak is nagyon, meg aztán nem lehetne párttitokról szó, ha egy is közéjük kerülne. Hely­telen ez a felfogás. Védeke­zésnek pedig átlátszó. Mert nézzük csak. Tett-e valamit a pártszervezet, hogy elbe­szélgessenek az asszonyokkal, megmagyarázzák nekik a val­lás valótlan tanításait. Ezzel nem dicsekedhetnek, hiszen a párttagok jórésze is az ide­alista és a materialista világ­nézet között őrlődik, ez a kettősség érződik munkáju­kon is. Ami pedig a párttit­kot illeti, most egyetlen asz- szony sincs az alapszervezet­ben, de a titoktartással bi­zony nincs minden rendjén. Ezt maguk a párttagok is el­ismerik. A faluban, így Csitáron is a legfontosabb feladat a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése. Ebben elsősorban a falusi kommunisták tehetik a legtöbbet, de nem szabad le­kicsinyíteni az asszonyok szerepét sem a munkában. Hiszen nagyon sok gazdát tart vissza a termelőszövet­kezettől otthon az asszony, viszont, sok feleség győzte meg férjét a közös gazdálko­dás előnyéről. Éppen ezért kell a csitári MSZMP alap- szervezetnek túllépnie a meg­felelő hibákon, alaposabb kö­rültekintéssel, tisztánlátással megvizsgálni Csábi Gáborné ügyét. Amennyiben igazára fény derül ne halogassák to­vább felvételi kérelmét, hi­szen a cél az, hogy erősöd­jön a csitári alapszervezet is, becsületes, a falusi emberek legjobbjaival. Vincze Istvánná A francia eseményekről (Folytatás az 1. oldalról.) párt szervezeteit, hogy ve­gyék fel az érintkezést a szocialista párt és valamennyi köztársasági érzelmű párt és csoport szervezeteivel, hogy végrehajthassák a dolgozók és az antifasiszta erők össze­hangolt akcióját a törvényes­ség tiszteletben tartásának ki­kényszerítésére. A „közüdv-bizottság” meg­alakulásának hírére Párizs­ban nagyszabású rendőri in­tézkedésre került sor a szél­sőjobboldaliakkal szemben. A rendőrök meglepték a PPR (Forradalmi Hazafias Párizs válasza Párt) egy gyűlését és 36 sze­mélyt a helyszínen letartóz­tattak. Hajnal felé folytatód­tak a letartóztatások és ösz- szesen körülbelül 150 embert vettek őrizetbe. Párizs külvárosaiban a kommunista párt helyiségei előtt bombákat találtak. A bombákat tűzszerészek távo­lították el. Hasonló bomák robbantak kedden este Bordeaux köze­lében. és Daxban. VESZÉLYBEN A FRANCIA KORMÁNY! Az ÁFP gyorshírben közöl­te: a függetlenek azt kíván­ják, hogy minisztereik lép­jenek ki a Pflimlimkormány- ból. Franciaországban rendkívül feszült a helyzet De Gaulle nyilatkozata után. A kommu­nista képviselő csoport az esti órákban nyilatkozatot adott ki. „De Gaulle meg­nyilvánulása a köztársaság in­tézményeinek, a nemzeti szu­verenitásnak nagyon súlyos fenyegetését jelenti. A kom­munista képviselő csoport a legnagyobb állhatatossággal megismétli javaslatát, hogy a Húszezer békealáirás, különböző ajándékok a Béke-Világtanács és a nőszövetség nemzetközi kongresszusára A Világ Béke Kongresz- szusra és a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség IV, kongresszusára való készü­lődés, a Népek Barátsági Hó­napja, békealáírások, béke ikisgy ülések foglalkoztatják ma a nők százait, ezreit megyénkben is. Sok községben az asz- szonyok a Hazafias Nép­fronttal közösen tartanak béke kisgyűléseket. 20 ezer aláírást gyűjtöttek a bé­keívekre. Sok helyen szép ajándékokat készí­tenek. Négy nagyon szépen hím­zett kendőt készítettek az etesi asszonyok, özvegy Ond- rék Józsefné a nőtanács tit­kára idős kora ellenére egyi­ke a megye legaktívabb asz- szonyainak. Igazán példaké­ppé lehet mindenkinek. A négy hímzett kendőt a Hazafias Népfront, a KISZ, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Nő- t tanács nevében küldik ki a Nőkongresszusra. A jánosaknai asszonyok egy gyönyörű horgolt térítőt készítettek, a pásztóiak pe­dig egy különlegesen szép tűire hímzett asztalterítőt. Homokterenyéről egy szépen' hímzett díszpárnát hoztak be a megyei nőtanácshoz. A Salgótarjáni Acélárugyár területi nőtanácsa egy fokost ajándékoz. Belevésették a magyar címert és a nőtanács nevét. A fokosra kötötték rá a szalagokra fűzött tikettek százait. Pár százat abból a sok millióból, amely írá­sos bizonyítéka lesz a ma­gyar nők békeakaratá­nak a Nemzetközi Nő­szövetség Kongresszusán, amelynek birtokában jog­gal mondhatják majd el a magyar küldöttek, hogy a mi asszonyaink nem­csak sóhajtoznak a béké­ért, hanem erélyesen vissza utasítanak minden olyan ténykedést, amely azt veszélyezteti. Gyönyörű szép a Salgó­tarjáni Üveggyár asszonyai­nak az ajándéka is. Egy leheletfinom, hatalmas ke­hely. Ebbe csiszolták bele a kongresszusra szánt üzenetet, i hogy nemzetgyűlés köztársasági pártjai azonnal találkozzanak és hozzák meg a katonai diktatúra és a fasizmus útjának eltorlaszolásához szükséges intézkedéseket a veszélyben lévő köztár­saság védelmére.” Nyilatkozott a szocialista párt is: „A köztársaság fe­nyegetett helyzetben van. Az algériai polgári és katonai felkelés, továbbá De Gaulle manifesztuma azt bizonyítja, hogy megindult a támadás a köztársasági rendszer ellen.” — hangzik a szocialista párt országos vezető bizottságának és parlamenti csoportjának közös nyilatkozata. A szo­cialisták kapcsolatot keresnek a szakszervezetekkel, a köz- társasági politikai szerveze­tekkel, hangoztatják, de ugyanakkor a szocialista pártvezetés még e nehéz órákban is ki­vételt tesz és a CGT—TS a kommunista pártot ki­rekeszti azok közül a szer­vezetek közül, amelyekkel a szocialista pártvezetés közös akcióra hajlandó. A jobboldali függetlenek vezetősége 21 szavazattal tíz ellenében úgy döntött, nem engedi, hogy Antoino Pinay tagja legyen a Pflimlin-kor- mánynak. A jelenlegi kor­mánytervezet kibővítéséi a jobboldali függetlenek nem tartják elegendőnek arra, megvédje a francia Algériát és a köztársaság in­tézményeit. A jobboldali füg­getlenek kijelentették: foly­tatják akciójukat azért, hogy haladéktalanul a „nemzeti ügy” széleskörű kormánya jöjjön létre. Csütörtökön este a Fran­cia kommunista képvise­lőcsoport tagjai is össze­ültek, hogy megvitassák, mi a teendő a jelenlegi helyzetben. A CGT nyilatkozatot adott ki. De Gaulle tábornok fe­dezi a lázadó tábornokokat és a személyi hatalom jelölt­jeként lép fel a törvényes kormány ellen — mondja a CGT nyilatkozata. Algírból Párizsba érkezett hírek szerint az algíri köz- üdv-bizottság szóvivője csü­törtök délután Algírba ér­kezett Picard, Soustelle kabi- nettfönöké. Az algíri közüdv- bizottság szóvivője De Gaulle nyilatkozatával összefüggés­ben közölte, Coty elnök előtt nyitva áll az út, hogy gyors fejlődést adjon a helyzet­nek Az algíri köztársasági szo­cialisták nyilakozatot adtak ki és ebben teljes támogatá­sukról és bizalmukról bizto­sítják De Gaulle és Sálán tábornokot és kijelentik: „A mozgósítás állapotában állnak a haza szolgálatában.” A nemzetgyűlés pénteken 11 órakor ült össze. Miért kell takarékoskodni? i. Sok embert foglalkoztat ma és kérdést várnak: vajon mi tette szükségessé egy or­szágos takarékossági mozga­lom megindítását és a taka­rékossági intézkedésre vonat­kozó határozatot? A párt és kormány azt akarja, hogy a szocializmus építésével egy időben a jó munka nyomán népünk jólé­te, szociális és kultúrális el­látottságának színvonala szüntelenül növekedjen. Eh­hez az szükséges, hogy jó gazda módjára védjük és hasznosítsuk a rendelkezé­sünkre álló anyagi eszközö­ket. Köztudomású, hogy az 1956 októberi ellenforradalom ha­talmas károkat okozott és nagymértékben visszavetette a magyar népgazdaság fejlő­dését. Megyénkben ez a kár termelőeszközökben és kész­letekben valamint a terme­lésből való kiesések közel 21 millió forintot tett ki. Az ellenforradalmat köve­tően a termelés hetekre, szin­te teljesen megbénult és hosszú hónapokon át rendkí­vül alacsony szinten mozgott. Nógrád megyében a minisz­tériumi ipar termelése a ko­rábbi átlagos szintnek 39 százalékára, a helyiipar ter­melése pedig 82 százalékra csökkent le. Ugyanakkor a lakosság nem kevesebb, ha­nem több pénzhez jutott. Megrohanták az üzleteket és hosszú sorok álltak a taka­rékpénztárak előtt, hogy a betéteket felvegyék. A keres­kedelmi készletek hetek alatt felére csökkentek, a forga­lomban lévő pénz mennyisé­ge ugyanakkor megnőtt. A betétként elhelyezett pénzek­nek több mint 55 százalékát vette ki a lakosság a taka­rékpénztárakból és megyénk­ben 1956 negyedik negyed­évében a tanácsi kereskedel­mi szervek forgalma közel 20 MILLIÓ FORINTOS emelkedést mutatott, vagyis a közvetlen infláció veszélye lépett fel. Bármely kapitalis­ta országban, ahol az áru­készlettel nem az állam, ha­nem a tőkések gazdálkodnak, elkerülhetetlenül megindult volna az árak rohamos emel­kedésének folyamata, elkerül­hetetlen lett volna a dolgozó­kat mély nyomorba döntő infláció. Ha visszatekintünk az el­lenforradalmi események so­rán és azok nyomán kiala­kult zűrzavarra, a gazdasági élet ákkori bénult állapotára, az inflációs veszélyre, a fe­nyegető munkanélküliségre, büszkék lehetünk az 1 év alatt megtett útra, a konszo­lidáció kétségtelenül nagy eredményeire. Amikor hangsúlyozzuk, hogy a múlt évi munkánkban az eredmények a jellemzőék, a pozitív tényezők a túlnyomó- ak, úgy gondoljuk, helyes meg­említeni az elmúlt időszak gazdasági munkájának né­hány legfontosabb árnyolda­lát, negatív vonását is. Mik ezek a fogyatékossá­gok? Jelenleg is még drágábban termelünk, mint az ellenfor­radalom előtt. Minisztériumi iparban 100 forint termelési értéket 95 forint önköltséggel állítottak elő. 1957 III. ne­gyedében 100 forint értékre 99 forint költség jutott. 100 forintonként tehát 4 forinttal drágábban termelünk, mint egy évvel ezelőtt. A 4 fo­rint többletköltség döntő ré­szét a magasabb bérek indo­kolják, a különbözet egyéb költségtényezők indokolatlan emelkedéséből adódik. Bár a mezőgazdaságban na­gyobb a termelés, mint amit terveztünk, de a termelés emelkedése mellett háttérbe szorult a mezőgazdaságban a szocialista építés. Jelenleg a termelőszövetkezetek föld­területe lényegesen kisebb, mint az ellenforradalom előtt volt. Több területen a bérek és jövedelmek emelkedésénél in­dokolatlan aránytalanságok alakultak ki. Nem egy szak­mában a helyi, vagy a szö­vetkezeti iparban dolgozók keresete magasabb, mint az állami iparban. A helytelen bérarányok fokozzák a mun­kaerővándorlást. A kisipar egyes területein indokolatlan magas jövedelmek jelentkez­nek. Emellett, nem egy terü­leten még ma is találkozunk spekulációs jelenségekkel, ku- peokedéssel, kapitalista ten­denciák érvényesülésével. Végül nem mondható ki­elégítőnek a múlt évi mun­kánk a beruházási tevékeny­ség területén sem. Hogy az egyensúlyt saját forrásokból is igyekezzünk lehetőségeink­hez mérten elősegíteni, kény­telen volt kormányunk erősen csökkenteni a beruházásokra szánt összegéket. Az ezzel kapcsolatos határozat előírta, hogy a viszonylag csekély erőforrásokat a legmagasabb készültségi fokon álló a sze­rény összegekkel is befejez­hető gyorsan eredményt hozó beruházásokra kell fordítani. Ezt a célkitűzést nem si­került elérni. A befejezetlen beruházások állománya, nem csökkent, hanem emelkedett. 1956 végén 11.6 milliárd, 1957 év végén 13 milliárd forint volt a befejezetlen beruhá­zások állománya. A beruhá­zások üzembehelyezésének aránya 1957 I. félévében volt az utolsó négy évben a leg­alacsonyabb. Úgy gondoljuk, ezek a leg­fontosabbak a múlt évi mun­kánk árnyoldalai közül. Ezek­ről azért kell beszélni, hogy kijavítsuk munkánk fogya­tékosságait. Ismételten hang­súlyozni kell azonban, hogy gazdasági fejlődésünket első­sorban az eredmények, a po-' zitívumok jellemzik. Ezek után válaszra váró kérdés, hol tartunk jelenleg, hogyan állunk a gazdasági egyensúly megteremtése tekintetében? A jelenlegi helyzet meg­értéséhez elég két tényezőt egybevetni A TERMELÉST ÉS A FOGYASZTÁST Jelenleg a termelés elérte, sőt némileg túlhaladta az el­lenforradalom előtti szintet: a fogyasztás viszont 13 szá­zalékkal magasabb, mint az ellenforradalom előtt volt. A fogyasztás és rendkívül alacsony szintű felhalmozás 1957-ben együttvéve több volt, mint az általunk megtermelt nemzeti jövedelem. A fo­gyasztás emelkedése, a ma­gasabb életszínvonal nagyon jó, nagyon örvendetes dolog, de világosan látnunk kell, hogy a magasabb életszín­vonal forrását 1957. évben nemcsak saját munkánk, ha­nem baráti kölcsönök is ké­pezték. Amikor hazánk az ellen- forradalom után olyan nagy bajiban volt, amikor bénul­tan állt a népgazdaság, ba­rátaink önzetlen segítségünk­re siettek. A proletár internacionaliz­mus nagyszerű megnyilvánu­lásának lehettünk tanul. De ezzel nem lehet visszaélnünk. 1958-ban már úgy kell dol­goznunk, hogy a magasabb életszínvonal a magunk ere­jére támaszkodjék, hogy fo­gyasztási célokra ne kelljen külföldi kölcsönöket kérni. Ismeretes, hogy a decem­berben aláírt egyezmény alap­ján a Szovjetunió három éves tervünkhöz 300 millió rubel==75 millió dollár be­ruházási hitelt nyújtott. Ez igen nagy segítség, de nem változtat azon a tényen, hogy a magasabb fogyasztást, a megnövekedett életszínvonalat 1958-ban a magunk erejéből kell biztosítani. Az 1958-ban előttünk álló fegfontosabb feladatokat te­hát a következőképpen kell megfogalmazni. A magunk lábára kel! állnunk, a ma­gunk erejéből kell biztosítani a gazdasági egyensúlyt. Megvannak-e ehhez az elő­feltételek? — Véleményünk szerint megvan minden elő­feltételünk a gazdasági egyen­súly saját erőből való bizto­sításához, de sokkal eredmé­nyesebben kell dolgoznunk és szemléletünket is egyben- másban meg kell változtatni. Először stabilizálni kell,, szilárdan meg kell alapoz­nunk a már kialakult maga­sabb életszínvonalat. Ez ter­mészetesen nem jelenti a fo­gyasztási alap teljes meg­merevedését. 1958-ban így is számottevően emelkedni fog a fogyasztási alap. A bérből és fizetésből élők­nél például legalább három tényező hat ilyen irányban. Az elmúlt évben a bérek emelése a különböző foglal­LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Feszült a helyzet Franciaországban — összehívták a nemzetgyűlést

Next

/
Thumbnails
Contents