Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-14 / 37. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1958. május 14. VÁDOLÓ KÖNNYEK A Keleti Pályaudvar elő­csarnokában a siető emberek között, mint az anyjától elté­vedt kiscsibe, riadt tekinteté­vel próbál tájékozódni egy 6—7 év körüli kislány. Vagy eltévedt az emberára- datban? ... Hozzátartozóit ke­resi talán? Ni csak — a jegypénztár előtt a sor végére áll. Milyen kíváncsi — gondolom — meg­próbálja ezt is, mint a nagyok. Vagy az előtte álló asszony az édesanyja lenne? ... Nem, az nem lehet, mert ahogy a kis­lányra néz. hiányzik szeméből a meleg anyai szeretet fénye. Kinn félelmetes zivatar pásztáz végig a városon. Vil­lám hasít az égbolton, ezt ha­talmas mennydörgés követi. Riadt tekintetek ... — a kis­lányra nézek — láthatóan fél. Kis teste összerezzen, de nem húzódik senkihez — ahogy a sor halad — ö is előrelép. Kis kezében aprópénzt szorongat, az erőlködéstől ujjai szinte megkékülnek. A pénztárablak­hoz lép. Fölág'iskodik és el- csukló hangon jegyet kér Ba­jára. Féltve, őrzött pénzét a jegyárusító ablak párkányára szórja. — Bajára nem megy most vonat — hangzik a hivatalos válasz. — Akkor Kecskemétre .. — szól újra a kislány sírástól fojtott hangon. — A kecskeméti vonat már elment.... — Gyorsabban ott a sor ele­jén! — hangzik, egy ingerült, férfihang. — Elmegy a vona­tunk! A pénztáros nem tud mit kezdeni: — Küldd el apukádat iegyet venni, különben a pénz is kevés ... — Nincs apukám — felel a kislány. Az egyik sorban álló meg­kérdezi tőle: — Talán meghalt? ... — Nem ... Külföldre ment... — Akkor anyukád küldd, majd ö vesz jegyet. Különben sem helyes, hogy egyedül akarsz utazni. A kislány szólni akar, de a feltörő sírás elfojtja hangját. Könnyei a hideg kövekre hul­lanak. A villám fénye egy pil­lanatra megvilágítja a csar­nok homályát. Hatalmas mennydörgés, s ebben a pokoli zajban akadozva válaszol a kislány: — Anyukám sincs. Tegnap meghalt a kórházban ... Önála voltam... de most már nincs hová mennem... Tessék ne­kem adni jegyet Kecskemétre. Ott vannak ismerősök, hozzá­juk akarok menni. Szemét kis kezével megtö­rüli,, s reménykedve vár. Kis teste meg-megremeg, ahogy a sírás fojtogatja. S mi, akik tanúi voltunk ennek a jelenetnek, egy ideig elfeledtük, hogy indul a vo­natunk. Elfeledtük a mi sze­mélyes ügyeinket, mert a szí­vünk megtelt aggodalommal és a kislány iránt érzett szeretet­tel... De gyűlölettel is az iránt, aki nemcsak hazájához, de családjához is becstelen módon hűtlen lett. Egy családi tragé­diának lett az okozója. De vajon mit érez ez az em­ber az ,.ígéret földjén,,...? — Edes-e neki a narancs leve?-.. Kielégíti-e a boldogság iránti vágyát, hogy szép gépkocsikat lát. hogy élvezheti a „szabad világ“ nagylelkű szabadságát, hogy esetleg rágalmazza a mi életünket... Boldog vagy-e ember?... Gondolsz-e azokra a könnyek­re, amelyek a te embertelen­séged miatt hullanak a kislá­nyod. szeméből? ... Tudod-e ember, hogy a te hűtlenséged vitt sírba egy fiatal életet, kis­lányod egyetlen támaszát sem­mivel nem pótolható édes­anyát?! Ha mindezt feledteti veled a nagyvilági élet, akkor csak maradj ott, biztosan találsz magadhoz illő barátot. Tőlünk ne várj mást, csak szánalmat, és mélységes megvetést... GOTYÁR GYULA Javul a munka a Salgótarjáni Sütőipari Vállalatnál Mindenki érezte, hogy 1958. január elején valahogy nem mentek úgy a dolgok a ke­nyérellátásban, ahogy annak menni kellett volna. Kormá­nyunk a sütőipari dolgozók érdekében országos viszony­latban megszüntette az éjjeli munkát. Meg kellett értetni a fogyasztókkal, hogy változást ez az intézkedés csak annyi­ban jelent, hogy az eddigi ko­rán reggel vásárolt friss ke­nyeret későbbi, esetleg délu­táni órákban lehet megvenni, másrészt a kereskedelmi vál­lalatokkal kellett új szállítási határidőkben megegyezni, mi­vel az intézkedéssel együtt nem változtatták meg a szál­lítási alapfeltételeket is. A vállalat dolgozóinak cél­ja, hogy a dolgozók fokozott igényeit kielégítse. Ezt a célt szolgálta az az intézkedés is, hogy az 5 sz. üzemben a ne­hézvajas féleség gyártását megszerveztük. Ennek eredmé­nyeképpen 12 féleséggel nö­veltük gyártmányaink szá­mát és ma már nemcsak Bu­dapesten, hanem Salgótarján­ban is kapható túróstáska, te­pertőspogácsa, búrkifli, pozso­nyi kifli, kuglóf, stb., a sütő­ipari vállalatok termékei. Komoly eredményt értünk el üzemünk kapacitásának növelése terén is. Legnagyobb üzemünkben, a műszaki felté­telek megváltoztatásával (olaj­fűtő berendezés bevezetésé­vel, üzemeltetésével) az üzem kapacitását 80 százalékkal nö­veltük. A minőséget oly mértékben megjavítottuk, hogy minőségi kifogással ebben az évben nem éltek. Minőség javítást még a szállító eszközök kor­szerűsítésével tudnánk komoly mértékben elérni, mivel a frissen sült és teherautón szál­lított kenyér deformálódik. Ezen a téren a vállalat már tett kezdő lépéseket, de a to­vábbi megoldást megfelelő be­ruházási keret biztosításával, felettes szerveink segítségével tudjuk biztosítani. Salgótarjáni 1. sz. üzemünk­ben bevezettük a sütemény­gyártást is. Ezzel a vidék sü­temény- és kenyérellátását egy időben tudjuk biztosítani. Nemsokára a dolgozók, fő­leg a háziasszonyok a válla­lat új gyártmányával, a zsem­le, illetve a kevert morzsával is megismerkednek, ezenkívül számos új féleségek gyártásá­nak terve is megvalósítást nyer rövid időn belül. A Salgótarjáni Sütőipari Vállalat dolgozói mindent megtesznek annak érdekében, hogy a dolgozók fokozott igényeit mind nagyobb mér­tékben kielégítsék. A vállalat jó munkáját az 1958. I. ne­gyedévi eredmény is bizonyít­ja, amely felülmúlta az 1956. év III. negyedévének eredmé­nyeit. Bozó Árpád műszaki vezető TOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOtK cAramjoti 3áioáti: DC( < (l Uí/Ju'n Szivemben újra csak — e nóta él. Kéz a kézben együtt óh béke te feléd, Tartsd magasra a népek zászlaját, S védd meg bármilyen áron hőn szeretett hazád. Ne hadd, hogy újra sárba tiporják Néped harcedzett büszke zászlaját, Dolgozz, harcolj a béke bástyán, S meglásd, szilárd, erős lesz hazád. S ti lankadatlan harcoló barátok Kik még a jövő röges útjait járjátok Néktek is felcsillan a szabadság csillaga, Elül a köd, s fényben úszik majd a haza. Magyar, szlovák, szovjet és dán, Francia, olasz, angol, portugál, Kéz a kézben, óh béke te feléd, Hol a boldogság, s a munka öröme zenél. >00000000-0-00000000^ 11 millió forint fölé emelkedett megyénkben a takarékbetét pénzösszege Az országgyűlés költség- vetési vitájában Antos István pénzügyminiszter elvtárs, a költségvetési javaslat előter­jesztésekor beszélt az egyéni pénztakarékosság fontosságá­ról is. Elmondotta, hogy 1957- ben a takarékbetétek állomá­nya az év elejétől, annak végéig, majdnem két és fél­szeresére növekedett. 1958. első három és fél hónapja alatt több mint 600 millió forint takarékbetétet helye­zett el a lakosság az Orszá­gos Takarékpénztár fiókjai­nál. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozta, hogy az egyéni ta­karékosság egyre inkább tö­megmozgalommá válik és ez fontos tényezője az életszín­vonal megjavításának. Antos elvtárs szavai me­gyénk dolgozóira is vonat­koztathatók, Megyénkben az első há­rom és fél hónap alatt 11 millió forint fölé emel­kedett a takarékba he­lyezett összeg. Ne menjünk el szó nélkül e fenti megállapítás mellett. Ez is bizonyítja, hogy azok a dolgozók, akik hivatali kö­telességként, vagy társadalmi munkában az egyéni takaré­kosság elterjesztését, népsze­rűsítését segítik, jó ügyet szolgálnak. A takarékosko­dók számának növekedése — megyénkben az elmúlt év azonos időszakához viszonyít­va mintegy 10 000 fővel több — azt jelenti, hogy mind több ember tanulja meg .fi­zetésének, jövedelmének jobb beosztását és válthatja való­ra a takarékoskodás segít­ségével vágyait: szépen berendezheti ház­tartását, rádiót, kerék­párt, motorkerékpárt, te­levíziót» bútort vásárol­hat, vagy éppen saját családi házat építhet ma­gának. Vagyis lényegileg jobb élet- körülmények közé kerülnek az emberek, emelkedik élet- színvonaluk. Ez pedig mind­nyájunk érdeke, mindnyá­junk haszna. Ezért ne saj­náljuk a fáradtságot, s ter­jesszük mindenütt a takaré­kosság gondolatát. Utazási kedvezmények az Ipari Vásárra A május 23 június 2 kö­zött rendezendő Budapesti Ipari Vásár alkalmából a ha­zai közlekedési vállalatok is­mét jelentős menetdíjkedvez­ményben részesítik a vásár vidékről érkező látogatóit és kiállítóit. A kedvezményeket a Budapestre utazó látogatók május 20-ámak 0 órájától jú­nius 2-ának 12 órájáig vissza­utazásnál május 23-ának 16 órájától június 5-ének 24 órá­jáig vehetik igénybe. A részletes feltételeket az utazáshoz szükséges és 10 forintért beszerezhető „Vásár- igazolvány” tartalmazza. A vásárigazolvány kapható a MÁV, MAHART, MALÉV jegypénztárnál, az IBUSZ- kirendeltségaknél és a községi tanácsoknál. Búcsú az iskolától... Kulfúrházat' építenek Magyargécen Ismét eltelt egy év az iskola padjai között. A negyedikesek az utolsó osztályvizsgákra, érettségire készülnek. Felelős­ségteljes, nagy feladat előtt áll­nak a jövő tanítói, óvónői, gépé­szei, technikusai, könyvelői: fiúk és lányok. Négy év munkájá­ról kell ezekben a napokban számot adni. Es ünneprontás nélkül mondjuk: azok, akik nem herdálták el az iskola padjai között eltöltött négy évet, akik becsülettel, szorgal­masan készültek a végső nagy erőpróbára, azok felemelt fej­jel állnak tanáraik, nevelőik, a vizsgabiztos elé. Be tudnak számolni arról, hogy mit sajá­títottak el az iskola padjai Jcözött. Mielőtt azonban az utolsó iskolai erőpróbára indulnak fiaink és lányaink, meghitt kö­zös ünnepségen búcsúznak az Alma-Matertől, nevelőktől és pedellusoktól, az iskola pad­jaitól, jó pajtásaiktól. Szinte az utolsó kedves diák-aktus ez, s ennek az ünnepnek gaz­dag élményeivel indulnak az élet, a jövő felé. Így volt ez évszázadok óta, így van most is. így búcsúztak a Salgótar­jáni Stromfeld Aurél Általános Gépipari Technikum végzős növendékei, így vetettek utol­só pillantást pad­jaikra az általános gimnázium leá­nyai és fiai, a közgazdasági technikum ta­nulói is, nemcsak Salgótarjánban, hanem Balassa­gyarmaton, Pasz­tán és Szécsény- ben is. Ez az utol­só csengetés... Talán nem ün­neprontás, ha a Salgótarjáni Stromfeld Aurél Általános Gépipa­ri Technikum vég­zőseinek búcsúzta­tását azzal kezdem, hogy ezen az ün­nepen a szülők a főszereplők. Szü­lők, akik most ráncos arcokkal, őszülő, vagy ko­pasz fejjel, régi fejkendövei a fejükön ül­nek itt, a technikum ha­talmas kultúrtermében. Szü­lők, akik copfos hajú leányo­kat, rövidnadrágos fiúkat in­dítottak útnak, küldtek a technikum, a középiskolák padjai közé. Szülők akik azért, hogy lányukból, fiúkból becsületes, a népet, a szocia­lizmust szerető embert nevel­jenek, dolgoztak. És a búcsúztató szavak. — Mennyi szeretet áradt Borsos Gábor, az iskola igazgatójának szavaiból, amikor az életbe küldte fiait, lányait. Mennyi emlék csengett a ki nem mon­dott szavakból. S az az öröm, hogy ezt az iskolát már a dol­gozó nép saját gyermekeinek tanítására építette azért, hogy több, nagyobb képzettsé­gű technikusok, gépészek, raj­zolók segítsék a szocializmus építését. Milyen büszkeség, hogy az ötéves fennállása óta a most ballagó 118-cal együtt csaknem 400 végzett növendék hagyta már el az iskolát. Mi­lyen meghatóan csengtek Sichna György végzős szavai, amikor köszönetét mondott a szülőknek, nevelőknek, hogy idáig eljuthattak. A hála sza­vai voltak azok. És az itt ma­radt iskolatársak búcsúszavai, amelyet Gecse József 111. éves tolmácsolt. Vonsik László, aki a városi KISZ bizottság nevé­ben búcsúztatta a fiatalokat, már a jövőről beszélt. Uj gé­peket kell tervezni, készíteni az új társadalomnak, az új műszaki embereknek. Véget érnek egyszer a búcsú szavai is. Virággal a kézben, kis táskával a vállon — mely­ben pogácsa és pénz volt, elin­dultak a jövő emberei. Fel­csendült a dal: „Elmegyek, el­megyek, hosszú útra megyek“ Ettől volt hangos a technikum valamennyi osztálya. Valóban. Hosszú útra indul­nak ezek a fiúk és lányok. — Közülük tizenkilencen az egye­temre, többen a munkapadok mellé, hogy eddigi ismeretei­ket gyakorlati tapasztalatok­kal gyarapítsák. Sokan né­hány hét múlva már a rajz­asztalok fölé hajolnak, hogy újat alkossanak maguknak, az országnak... Somogyvári László A Salgótarjáni 33. sz. Autóközlekedési Válla­lat vizsgázott kazán­fűtőket, gépészt és gu­mijavító szakmunká­sokat felvesz. Jelent­kezni lehet naponta a Vállalat műszaki osz­tályán. (Salgótarján, Rákóczi út 247 sz. Eladó Balassagyar­maton Luther utca 2 szám alatti 4 szoba és két konyhából álló ház. Érdeklődni a balassa­gyarmati evangélikus lelkészi hivatalban le­het. épülne. Mindent figyelembe véve, mintegy 50 000 forintot tesz ki az az összeg, melyet hi­telként kell felvenni a Nem­zeti Bankból, hogy felépüljön a magyargéci kultúrház. Hég őröl a malom Javában folyik az őrlés i ludányhalászi malomban. / környék termelői mégegysze annyi gabonát őröltettek a idén, mint két esztendőve ezelőtt, hasonló időben. I malom a jövő hónap 15-tő leáll, hogy elvégezzék a nagy javítást, mely körülbelül eg; hónapig tart. Azért teszik ez most, hogy ha eljön az ős 2 a gabonaőrlés szezonja, mun kájukban ne legyen fennaka elás. Felhívjuk az állami válla­latok és magánosok figyel­mét, hogy a Szécsényi Gépállomás megnyitotta GUMI JAVÍTÓ VULKANIZÁLÓ ÜZEMÉT Az alábbi méretű gumik javítását vállaljuk: 825X20-as 750X20-as 32X 6-os G00X16-OS 550X16-OS 525><16-os Valamint motorkerékpár külső és belső javítását, futózás nélkül. A fent em­lített nagyobb gumik futó­zását is vállaljuk, kivéve a 32X6-OS gumikat. Fizetési feltétel utánvéttel vagy inkasszóval. Gépállomás, Szécsény 5 Kultúrházat építenek az sídén Magyargéc községben. A £ meglévő szűknek bizonyult, s 5 a község lakói úgy határoztak, i hogy a községfejlesztési alap wés a társadalmi munka segít­ségével valóra váltják a ter- Svet. A község lakói rendszere­den fizetik a községfejlesztési 3 járulékot, hiszen az e múlt ä esztendőről 15 000 forintot hoz- |tak át 1958-ra. A községi ta- ánács hasznosítja a tartalékte­rületet is, melynek jövedelmét őszintén a kultúrház építésére Sfordítják. De fölajánlottak már ?a gazdák olyan 20—25 ezer fo- grint értékű társadalmi mun- Skát is. Számítások szerint a iá kultúrház 160 000 forintból fel-

Next

/
Thumbnails
Contents