Nógrádi Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 35-42. szám)

1958-05-14 / 37. szám

1958. május 14. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 | Zöldtrágyázás, több siló, a szarvasmarha állomány fejlesztése a Szirákí Állami Gazdaság terveiben Maguk veszik hasznát. . . NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A PÁSZTÓI JÁRÁS KÖZSÉGF EJLESZTÉSI HOZZÁJÁRÓ LÁSÁHOZ. A Sziráki Állami Gazdaság­ban elkészítették a tervet, mit tesznek a növényterme­lésben és az állattenyésztés­ben azért, hogy a termésered­mények, az állatok tej- és hús­hozama mondják el minden szónál ékesebben a nagy­üzemi gazdálkodás létjogo­sultságát, fölényét. Nem kell különösebben ma­gyarázni, hogy a föld csak akkor hoz gazdag termést, ha a belőle kivett tápértékét időnként pótolják. A gazda­ságban mintegy 70 vagon szerves trágya hiányzik. Ezt 50 katasztrális holdra vetett napraforgó zöldtrágyával és katasztrális (holdanként 100 kilogramm — napraforgó tar­lóra szórt — pétisóval egyen­lítik ki. Ezt megelőzően már az idén a gazdaság fejtrágyázási kísérletet folytat holdankénti 50— ‘200 kilogramm műtrágyá­val, A pillangós elővetemények kedvező körülményeket biz­tosítanak a kenyérgabonának, így elérik, hogy a jövő esz­tendőben 12, 1950-ban pedig 13 mázsa kenyérgabonát ter­melnek holdanként. Hogy nö­vekszik a termésátlag, a ve­tésterületet csökkenteni tud­ják, s ilyenformán mintegy 60 katasztrális holddal nö­vekszik a takarmánygabona vetésterülete. Fejlett állattartásról csak abban az esetben beszélhe­tünk, ha megfelelő takar­mányalap áll az állatok ren­delkezésére. Éppen ezért a Sziráki Állami Gazdaságban fontos szerephez jut a pillan­gós növények termesztése. Hogy a pillangós takarmány- növények betakarítását meg­könnyítsék, már az idén min­tegy 50 katasztrális hold ter­mését besilózzák. A pillangó­sok első kaszálását szénának hagyja meg az állami gazda­ság. A második kaszálásból magfogásra olyan nagyságú területet tartalékolnak, hogy abból 200 má^sa pillangós magot nyerjenek. Ezenkívül évente mintegy 80 vagon pil­langós szénát takarítanak be, amely a réti széna termelés­sel együtt egészen 1960-ig fedezi az állatállomány szálastakar­mány szükségletét. Nem hanyagolják el a silót sem. A már korábban emlí­tett 50 katasztrális hold pil­langós takarmány, valamint fő- és másodvetésű takar­mány-növények, továbbá ré­paszelet kerül a silóba. A gazdaság a szarvasmar­ha-állományra fordítja a leg­nagyobb gondot. Az idén egy tehén évi tejhozamát 3100 kilogrammban állapították meg. Ezt 1960-ra minden egyednél 400 kilogrammal emelik. Jelenleg a tehenek zöme a TBC-re reagál. A TBC-menfes tehenek számát az év végére 25, 1960 végére pedig 80 darabra emelik. Ezek mellett típusban egy­öntetűbbé teszik az állomány. A tavasszal 92 darab tehén­nel megkezdték a sorfejést. Jövőre 130-nál, 1960 vé­gére pedig az egész tehén- állománynál a gépi fejést alkalmazzák. A borjakat a gazdaság ita­tásos módszerrel neveli. Az Alig lézeng egy két gép a karancskeszi gépállomás ud­varán. Mind kinn dolgozik a határban, hol közelebb hol távolabb. Túl a hegyeken Karancsság környékén dolgo­zik a gépállomás egyik bri­gádja, a Vörös Csillag brigád. Mivel az utóbbi időben azon a részen több munka mutat­kozott, a KlSZ-brigád né­hány gépét is oda kellett küldeni. A gépállomás büsz­ke a Vörös Csillag brigádra, mert a tavasz folyamán fá­radságot nem ismerve dolgo­zott, hogy a gépállomás vál­lalt szerződéseinek eleget te­hessen. E brigád erőssége Varga Dezső traktoros, aki egymaga több mint 70 kh-t szántott, 40 kh-t tárcsázott és 25 kh-t ve­tett. Mostmár menne a munka — mondja Szabó Tibor a gépállomás főmezőgazdásza, — csak jelenleg úgy néz ki, hogy nem lesz munkalehető­ség. Igaz, vállalt a gépállo­más igényesebb munkákat is, mert számítottak arra a négy Zetorra, amit már meg kel­lett volna kapniok. Sajnos, üszőborjak közül azokat, amelyeknek anyjuk évi tej­termelése 3500—4000 kilog­ramm, legalább 3.7 százalék zsírtartalommal tehénállomá­nyuk pótlására használják fel. Szarvasmarha hizlalás ja­vítása érdekében a gazdaság bevezeti a már kipróbált hor­mon anyagokkal való keze­lést. Nagy változásokat tervez­nek a juhállományokban is. Jelenleg 520 anya áll hivatalos törzskönyvi ellenőrzés alatt. A többi anyajuhot ezzel tel­jesen azonos házi ellenőrzés alatt tartja a gazdaság. így lehetővé válik a legjobb egye- dek kiválogatása a tovább te­nyésztésre. Jelentősen emelik a gyapjútermelést is. A gaz­daság célkitűzése, hogy 1960- ra az anyáknál 4.5—5 kilo­grammra emelik a gyapjú hozamot. mindez csak ígéret maradt, s mivel nem kapták meg e gé­peket, úgy néz iki, hogy szer­ződéses kötelezettségének a gépállomás alig tud eleget tenni, pedig 400-500 kh fűka­szálás vár a gépállomásra. — A fűkaszáló gépek megér­keztek, a karancskesziek bá­natára Zetorok nélkül. A termelőszövetkezetek részéről megnőtt az ér­deklődés az igényesebb munkák iránt, s így több mint 150 kh kapálás is jelentkezik. A tavaszi munkák vége fe­lé már tisztán látják a mun­kát gátló tényezőket is. A legfőbb talán az volt, hogy szokatlan volt az új szerző­déses rendszer mind a gépál­lomásnak, miind a földmű- vesszövetkezetekinek, éppen ezért a KISZ-brigád gyakran állt munka nélkül, mert a földművesszövetkezetek nem tudtak mindenkor munkát biztosítani. Nagyon rendszer­telen az igény jelentkezése a szállításoknál is. A földmű­vesszövetkezeti ügyvezetők gyakran rendkívüli türelmet­Szerte a megyében az utób­bi tanácsüléseken fontos té­mát vitatnak meg a községek vezetői, dolgozó parasztjai. Arról beszélnek, vitatkoznak, hogy a Minisztertanács ren­délete értelmében hány szá­zalékot szavaznák meg a köz­ségfejlesztési alapra, hogy az így befolyt összegből mit épít­senek a községben. Ezekről a feladatokról tár­gyaltak az elmúlt napokban a pásztói járás községeiben is: arról döntöttek, hogy hány százalékot fizessenek a községfejlesztési hozzájárulás­ba. Több községben megértet­ték a községfejlesztési hoz­zájárulás fontosságát, né­hányban azonban félválról kezelték annak szükségessé­gét. Ezért adódott elő az a helyzet, hogy a pásztói járás átlaga csak 11.18 százalék. Nézzünk csak néhány pél­dát. A tanácsülésen Kálión, Felsőtoldon és Pásztón, a köz­ség dolgozó parasztjai előre tekintettek. Úgy határoztak, hogy 15 százalékot szavaznak lenségről tesznek tanúságot. Ez nagyon megnehezíti a munkát. Gátolja a jó munka­végzést az egyénileg gazdál­kodók nadrágszíj parcella rendszere is, így sok az üres járat, a rendszertelen mun­kaszervezés miatt. Az utóbbi időben kapkodásszerű sietség jellemezte a gépállomást. A sietségbe aztán könnyen csúsztak szervezési hibák. Elő­fordult, hogy esős napon bent állt a Zetor, s nem jutott eszébe senkinek rászerelni az ekét. Amikor már lehetett volna szántani egy fél na­pot, az eke felszerelése miatt kénytelenek voltak várni. A folyamatosan jelentkező nehézségek ellenére a gépállomás tavaszi ter­vét már 52 százalékra teljesítette. A gépállomás traktorosai büszkék arra, hogy a Mező- gazdasági Gépkisérleti Inté­zet itt próbáltat ki két gépet, a függesztett kétvasú ekét, valamint a könnyített füg­gesztett kultivátort. Az eddi­gi tapasztalat azt bizonyítja: jól beválnak ezek a gépek. meg a községfejlesztésre. Ezt a százalékot nemcsak 1958-ra, hanem előre három évre ha­tározták meg. Valahogy he­lyes is ez, hiszen mind a három községben kultúrott- hont, mozihelyiséget akarnak építeni, mégpedig ebben az évben. A községfej'lesztési hozzájárulás egy évi összege viszont kevés ehhez. Állami támogatásra is szükség van. Kállón, Felsőtoldon és Pász­tón előrelátóak az emberek. Ugyanis úgy számoltak, hogy az államtól kölcsönt kérnek, s majd a most megszava­zott 15 százalékból a kö­vetkező évben fizetik visz- sza a kölcsön kapott fo­rintokat. Hasonlóképpen gondolkodtak Palotáson is: a tanácstagok javaslatára itt is 15 száza­lékos hozzájárulást szavaztak meg a falu gazdái. A hasz­nosak már lejjebb adták, 14 százalékot irányoztak elő. Az eddigiek szerint azt le­het látni, hogy a pásztói já­rásban mindenütt úgy — ahogy rendben van a széna. Az átlag azonban mégis 11.18 százalék. Hogy miért? Néz­zünk csak egyet. Ott, ahol a megyei, járási és községi tanácstagok szív­ügyüknek tekintik a község­fejlesztési hozzájárulást, vég­sősoron pedig a község fej­lesztését, szépítését, csinosí­tását, nincs is ott semmi hiba. De abban a községben, ahol ezt valami népszerűtlen feladatnak tekintik, ott bizony jelentkeznek is a hibák. Csécsén például csak nyolc százalékot szavaztak meg hoz­zájárulásnak a falu lakói. De vajon miért? Pedig, ha vala­hol szükséges lenne a hozzá­járulás szorgalmazására, ak­kor Csécsén elsősorban szük­(Tudósítónktól.) A cserhátsurányi Szabadság Termelőszövetkezetben a szarvasmarha-állomány után a juh-állomány mennyiségi és minőségi fejlesztésére fordít­ják a legnagyobb gondot. Ehhez azonban szükséges az állattenyésztési szakemberek gondos munkája is. 1957 őszén például 4 kost kaptak, séges az. Csécse még — saj­nos azok közé a községek közé tartozik, ahol nincsen villany. Pedig nagyon kellene! Tudják ezt a falusiak is. Sőt! Nemcsak tudják, hanem egyszerűen követelik is an­nak bevezetését. Egyszóval a falubeliek követelnek az ál­lamtól, de hogy ők is hoz­zanak valami áldozatot, arra már nem igen gondolnak. Követelni lehet, tudnak is, de adni — azt már nem! De vajon mit várhatunk a falu lakóitól, ha éppen azok, akik arra lennének hivatva, hogy megmagyarázizák a; község­fejlesztési hozzájárulás fon­tosságát a gazdáknak, éppen azók húzzák vissza a fejlő­dést. Juhász István például a megyei tanács tagja, ö nyolc százalékos hozzájárulás meg­szavazását követelte. Sztre- hárszki Imre a járási tanács­ban képviseli a falu lakóit, ö még alább adta: 3 százalé­kot javasolt a község fejlesz­tésére. A községi tanácstagok közül Hényel Miklós 5, Hé­nyel Sándor pedig 8 száza­léknál kötött ki. így aztán az összhang hiányában csak nyolc százalékban állapodtak meg. Vajon mit tudnak ebből az összegből megvalósítani? Vagy inkább továbbra is ve­rik az asztalt az állami tá­mogatásért? Summa summárum. A köz­ségfejlesztés a falu minden lakójának személyes érdeke. Nemcsak Kállón, Palotáson vagy Pásztón, hanem Csécsén is. Hiszen a gazdák veszik annak hasznát, ha jó a község útszakasza, ha ég a vil­lany a lakásokban, ha ké­nyelmes, tágas és világos óvodákba, iskolákba jár­hatnak gyermekeik. A községfejlesztési alap pe­dig éppen ezeket a célokat szolgálja. — So — A FAJTA-TISZTA JUHÁLLOMÁNYÉRT ' ■ ■■■ —uw ■'■■■ .■■■' ■■■■■ -■ Munkában a karancskeszi traktorosok Hi így láttuk . .. Csatasorba állította az idő a mezőgazdaság minden ép­kézláb emberét. Aki most, akár kíváncsiságból, akár más ok­ból csak beszélgetni akar a mezőgazdaság derék embereivel, az jobb, ha letesz ebbeli szándékáról. Azért mondjuk, mert mi megpróbáltuk. Valamelyik nap felkerestük a balassa­gyarmati Előre Tsz-t, hogy ismertessük olvasóinkkal, mivel foglalkoznak tavasz idején egy ilyen termelőszövetkezetben. A gazdaság udvarán kevés embert találtunk, de azok is csak félvállról tekintettek reánk, m ért a munka mindenki-t sür­getett. ötszáz-hatszáz holdas a birtokuk, tarkítva szántóval, le­gelővel, gyümölcsössel, kertészettel. A hozzávaló kéz pedig 32 pár. Ez már érthetővé is teszi, hogy ilyen dologidőben, mint amit az idei esős, meleg május ad, a beszélgetőknek tá­gasabb odakint, mint idebent. Mindenkinek van mit tenni. Még az öreg Dóka bácsi is mekidől a túlórázásnak. Mert ő a tsz hivatalos éjjeliőre. De­ltát mit csináljon? Amellett, hogy a traktorok felverik a tsz- ihatár csendjét, még az igavonókra is jut tennivaló. A szer­szám szakad és azt pedig nem lehet elnézni, hogy szakado­zott, toldozott-foltozott szerszámmal járjanak a tsz fogatai, így hát az öreg éjszaka őrködik, nappal pedig javítgatja a szerszámokat. De nem is akárhogy, hanem komoly szakérte­lemmel. De ő nem is igen bocsátkozik felvilágosításba, hanem Annus nénihez küld. Róla azt tartják, ő a tsz mindentudója. Még arról is tud — amiről pedig igen kevesen —, hogy ilyen­kor hol lelhető az elnök. Ezúttal azonban rossz kedv ében találtuk, mert éppen azon fáradozott, hogy a rendet nem ismerő tyúkok alól összeszedje u tojást. Semmi nem tudja őt annyira kihozni nyugalmából, mint amikor a tyúkok szanaszéjjel rakják a tojást. Mert ő n tojást tartja a legnagyobb értéknek. Összegyűjtött már egy :párezer darabot. Már azon nyaggatja az elnököt, hogy hoz- ihatják a csibéket. 500 darabot akarnak felnevelni, hogy még frissibe kirántani való csirkét adhassanak a városba. Ez most neki minden gondja. így csak annyit mond, miközben min­den figyelmét egy öblös szakajtó tojás köti le: — Nem tudom én, édes gyerekeim. Mi most nem érünk rá. Az elnök meg különösen nem — és ezzel már el is vi­harzik. Már teljesen reménytelen kezdett lenni a helyzet, ami- 8»r a szlovák hegyek felől sűr ű fekete felhők gyürkőztek Gyarmat fölé. Szél kapaszkodott a háztetőkbe, távolabb egy fürge villám hasította meg a fekete felhőt és nagy dörgéssel jelezte, hogy közeledik. Az eső elől egy motoros, hangos ro­bajjal menedéket keresve fordult be a tsz-udvarra. Arca bo­rult volt, mint az égbolt. A gépállomás főagronómusa, Gera István kászolódott le benzinparipájáról. Szóhoz sem hagyott jutni, ő kérdezte: — Az elnököt keresik? Majd jön. Öt is behajtja az eső. Aztán morgott még valamit, de a beszélgetéshez neki sem volt kedve, míg szóra nem fordult a munka. Még ekkor is úgy volt, hogy fél szemével örül, fél szemével pedig keser­gett, s úgy nézte az eget. — Minden jó volna, csak még egy napot várt volna ez az idő. A földben van a kapások kivételével minden. Ma azzal is végezni akartunk. Nem tart ez nekünk sokáig, mert géppel vetünk. Van burgonyavetőnk is. .. de elhallgatott, mert az udvarról hangos szóváltás hal látszott. „Vágjanak zöldet a szalmához, úgy adják a marha elé! Ne sajnálják tőle, van belőle elég.“ Aztán súlyos léptek, majd még egy néhány ta­nács, de jó hangosan, s belépett az irodába Orosz elvtárs, a tsz elnöke. Már olyan fekete, mintha nyár vége volna. Leül, fúj egy nagyot, de látszik, hogy gondolata valahol másutt jár. Aztán az agronómusnak tapad. — Ha iparkodtok, már földben ér az eső mindent. De az agronómus sem hagyja magát. — Ha nem késtek az előkészítéssel, akkor elvégeztünk volna. — Aztán néhány szócsata, ki-ki a maga igazságáért, úgy, ahogy ez már lenni szokott a közös célért dolgozók között. Mire befejezték, a vihar is kiadta erejét. Az eső csak szitál, az Ipoly partjáról pedig egy szivárványhíd ível át a hegy mögé. Az elnök kényelmetlenül fészkelődik, menne már. Ami­kor megtudja, hogy mi is szívesen mennénk vele, megköny- nyebbül és hajrá, már indulunk is a kertészetbe. Ez a tsz egyik aranybányája. Valóban aranybánya lehet ez és jó kezekben is van. Ku- ris Lajos bácsi vezeti oldalán Kuris nénivel, Sztranya Júliá­val, Ópákai Irénnel és Markovics Ilonával. Mi mást tesznek ők is, dolgoznak, de beszélgetni nem akarnak. Elszalad felettük az eső, folytatják a hagymaszedést, mosást, csomózást, mert mire pihenni tér a nap, az üzletek­ben ott lesz friss hagymájuk. De érdemes itt elidőzni. Szép nagy ez a kertészet. Ba­lassagyarmat zöldövezetének nevezik. Innen kerül ki a vá­rosba minden zöldségféle, sok finom primőráru. Számolgat­nak, hogy csak a primőrökből 8—9 ezer forint jövedelmet visznek a tsz-nek. Hagyma, retek, saláta, paradicsom, paprika, uborka, ká­poszta, egyszóval minden, ami a háztartásban nélkülözhetet­len. 19 melegágy vigyázza már a palántákat. Lesz itt szép jövedelem. Egy meglepetést is tartogatnák. De hát elnézést, a meg­lepetés csak addig meglepetés, amíg azt az újságíró nem tudja. Mert ime, nem tudjuk titokban tartani, 16 holdon dinnyét ültetnek. Lesz ebben pirosbélű, sárgabélű. Ezt Báli Sándor, Báli Mária, Kovács Dávid és felesége tartja kézben. Többezer palántát raknak már ehéten földbe, hadd növeked­jen, hiszen az idő nagyon kedvező.' Durván gyors számítást teszünk, és kifundáljuk, hogy innen, a kertészetből egy 3—400 ezer forint biztos bemegy a tsz-hez. A nap lassan erőtlenné válik. Kevés volt a beszéd, annál több a látnivaló. Meg is telt a jegyzetfüzet, a fényképezőgép filmje is elfogyott. De elég is ennyi, mert hát ebből ki ne ér­tené meg, hogy a gyarmati El őrében pezseg az élet, gazdago­dik a tsz. b g_ de az egyik apaállat utóda nagyon rackásak lettek, ígj a bárányok értékét meglehe tősen rontották. Ezeket a; állatokat most kiselejtezik Hiszen tervük az, hogy egy- egy birkáról 3.8—4 kilo­gramm gyapjút nyírnak. E: pedig csak jól takarmányo- zott, fajtiszta állomány ese tében válik lehetővé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents