Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)
1958-04-30 / 33. szám
6 NÓGRÁDI népújság 1958 április 30. Nevelési tanácsadó A család és az iskola kapcsolata A nevelés két tényezőből tevődik össze. Egyik a családi, a másik az iskolai nevelés. Az előbbinél a szülő, még az utóbbinál a nevelő játszik döntő szerepet. A két nevelést nem lehet egymástól elválasztani. A családi és az iskolai nevelésnek összhangban kell lennie. A pedagógusnak ismerni kell a tanítványa családi körülményeit, még a szülőknek gyakran föl kell keresni a pedagógust, hogy gyermeke neveléséről elbeszélgessen. Mikor a szülő fölkeresi a tanítót, a tanárt, vagy a nevelők látogatnak ,el a szülői házba, akkor a beszélgetés ne csupán a gyermek jegyeiről és ő szerepléséről folyjon. Igaz, hogy ennek kell az előtérben állni, de nem szabad a szülőknek megelégedni azzal, hogy őt a pedagógus tájékoztatja gyermeke jegyeiről, hanem egy kicsit beszélgessenek el a gyermek egyéniségéről, családi körülményeiről, milyen akadályok vannak, ami zavarja a gyermeket a nyugodt tanulásban. Ha a pedagógus tisztába van a gyermek családi körülményeivel, — például a tanuló nem tud órára készülni, — akkor gondoskodik arról, hogy bekerüljön a tanulószobára, vagy más megoldást keres. A szülőknek meg kell érteniük, hogy a pedagógus harmadik szülője a gyermeknek és az iskola a második szülőház. A nevelés csak akkor lehet eredményes, ha a szülő és a pedagógus nevelése összhangban áll, ha a szülő és a nevelő közösen dolgozik. Sok szülő még szülőértekezletre sem jön el, és ha a pedagógus ellátogat a családi házba, nem ritkán zártajtó, vagy pedig a szülő visszataszító magatartása várja. Az ilyen szülők gondoljanak arra, hogy fiúk vagy lányuk egyszer tovább tanul és azt mégis csak jó lenne a nevelővel megbeszélni. Vannak szülők, akik pont az ellenkezőjét vallják. „Fiam rossz tanuló, hiába megyek, kár minden fáradságom, ő belőle már úgysem lesz jó tanuló“. Ezeknek a szülőknek élő példát mondok elEgy idősebb kartársammal történt. A szülő már félt előre a szülői értekezlettől, hiszen tudta, hogy a fiáról csak rosszat hall, de azért minden alkalommal elment az értekezletre, gondolva, hogy fia már azóta magatartásban egy kicsit megemberelte magát. Hiszen a szülő már mindent elkövetett, de a fiú csak nem tanul. Az értekezleten ment egyik tanártól a másikig, de mindenütt a már jólismert és megszokott szöveg: „Nem tanul, pedig lenne esze.” Szomorúan ért az utolsó nevelőhöz és félve várta a választ — vele most beszélt először, mivel testnevelő tanár és eddig nem érdeklődött nála, úgyis tudta, hogy a fia jó tornász. — Félve kérdezi meg: ’’Hogy viselkedik a fiam?” „Laci? — kezdi a tanár — ha minden növendékem olyan tanuló lenne mint ő, akkor öröm lenn.e a testnevelési óra. Neki mindegy atlétika, torna, játék, mindenben kiváló. Csak egy kicsit kéne jobban tanulnia, akkor még talán egy jó testnevelő tanár lenne belőle.” A szülő boldogan távozott. Otthon aztán megbeszélte fiával az értekezleten hallottakat és attól a naptól kezdve a fiú még jobban tanult és valóban testnevelő tanár lett belőle. Nem elégedhetünk meg az iskolai neveléssel, hanem otthon is kell nevelni a gyermeket. „Hogyan neveljük otthon?” — kérdezik a szülők. Mindenek előtt a szülőnek tudni kell, hogy fia, lánya hol tölti szabadidejét, milyen társaságban jár, kik a barátai. Sohasem szabad megelégedni azzal, hogy a gyermek megmondja, hogy ide, vagy oda megyek, hanem nézzünk utána. Hajlamosak arra, hogy a szülőket félrevezessék. Előfordul olyan eset, hogy azt mondják: „megyek az iskolába szakkörre,“ — s talán éppen egy tiltott filmet néz meg. Meg kell ismernünk yermekünk barátját. Nem szabad megelégedni azzal, hogy tudjuk; fiúnk jó magaviseletű, nem hazudik, nem cigarettázik, hanem meg kell ismerni barátait is. Legjobb nevelési módszer — a példamutatás. A szülők viselkedése legyen példás, amiből a gyerekek tanulnak. Olyan családapa, aki estéről- estére berúgva jár haza, attól a gyermek jót nem tanul. És ilyen apa hiába akarja fiát fegyelmezni, nem tudja. A gyermek szemében elvesztette tekintélyét. Olyan családi élet, ahol állandó veszekedés van a házastársak között, szintén rossz hatással van a gyermekre. A szülő legyen közvetlen gyermekéhez, még játszani is leülhet vele, de minden esetben maradjon meg a szülői tekintélye, még a játékban is. A játékban a gyermek a szülőt, ne pedig a játszópajtását lássa. Vannak szülők, —különösen ott fordul elő, ahol csak egy gyermek van, hogy minden esetben a fiának adnak igazat, még akkor is ha az intőt visz haza, akkor sem a fiú, hanem a tanító, vagy tanár volt a rossz, mert az ő fiát nem tanította meg. Véleményüket mindig a gyermek előtt mondják el. így nem lehet nevelni, ha a szülő otthon rombolja a pedagógus tekintélyét. Ha a fiú zsebbpénzt kér, mindig kössük valami munkához. Például: segít a favágásban, a lányok a takarításban, így elérjük azt, hogy a gyermek már kiskorában meg tudja becsülni a pénzt. Sok szülő nem tudja, hogy fia tegezze-e vagy magázza őt. Ez természetesen egyéni vélemény. A szülőknek mégis tanácsolom, hogy inkább magázzák, mint tegezzék a gyermekek a szülőket. összefoglalva tehát; tartsuk a kapcsolatot az iskolával, őrizzük a szülői tekintélyt, és sohasem felejtsük: példánkkal neveljük gyermekeinket. Szenográdi Ferenc nevelő, Ipolytarnóc SZÉCSÉNYI KÉPEK A palóc háziipari szövetkezet terméke túljutott a megyén, s az ország határain. Ma ott látni gyönyörű munkájukat a Brüsszeli Világkiállítás magyar pavilonjában. Képünkön Barna Julika szövőnő munka közben. Naponta többezer téglát szállítanak el a téglagyárból az építkezésekre. Az égetés igen fontos része a nyerstéglák helyes rakodása. Barna József I. égetéshez készíti a nyerstéglákat. ooooocxxxx>oocKxxxxx30oooooo(xxx>ooooocxx>oocxxKxxx30oQooooooc Új autóbuszok, új járatok a MÁVAUT idei tervében Az újságok nemrég adták hírül, hogy az Autóközlekedési Vállalatok az idén több új autóbuszt kapnak, hogy tovább javítsák a helyi és távolsági járatokat. Ez az intézkedés a salgótarjáni 33. Autó- közlekedési Vállalatot is érinti. Az idén öt új, egyenként hatvan férőhelyes autóbusszal gazdagodik a vállalat. Négyet már a közeljövőben megkapnak, míg az ötödiket az év végére várják. Az új autóbuszok jelentősen segítik a vállalat munkáját. Lehetővé • teszik elsősorban azt, hogy a már főjavításra szoruló autóbuszokat kivonhassák a forgalomból, elvégezhetik azokon a nagyjavítást. Lehetővé teszik azt is, hogy újabb községeket kapcsoljanak be a forgalomba. Így nyáron már rendszeres járatot indítanak Nógrádmegyerből Salgótarján—Bükkszék—Eger útirányon, vasárnaponként pedig Szécsény— Bükkszék járatot is indítanak. Megindul az autóbuszközlekedés Horpács—Balassagyarmat, vásári napokon Szente —Balassagyarmat és Heren- csény—Balassagyarmat között is. Vonatpótló járat indul Nógrádszakál—Ipolytarnóc között. Elkészül a karancslapujfői művelődési otthon Karancslapujtőn hosszú éveken keresztül tervezték, hogy új, minden igényt kielégítő művelődési otthont építtetnek. A falubeliek kérését az állam , is támogatta, s csaknem egy millió forintot biztosított a művelődési otthon megépítésére. A munkálatokat a Tatarozó és Építő Vállalat dolgozói hónapokkal ezelőtt megkezdték, s az építkezés jó ütemben halad. Segítették az építkezésben a község lakói is, elsősorban a segédmunkánál, fuvarnál végeztek társadalmi munkát. Az építkezés befejezés előtt áll. A Tatarozó Vállalat azt Ígérte, hogy június végén átadja rendeltetésének a ka- rancslapujtői új művelődési otthont. OOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXSOOOOOOOOOOOOOOOCXXX PÁLYÁZAT Síit íd lég ÁDOR PÉTER gépész- mérnök 1943-ban végezte el az egyetemet. Fontos munkakörbe került, egy hlhdiüzembe mérnök lett. Péter özvegy édesanyjával lakott együtt, akit nagyon szeretett. Igen jól megértették egymást. Mindenről beszámolt édesanyjának, és az megértéssel fogadta fia szavait. Péter 1943. karácsonyán ismerkedett meg Elzával, aki akkor került ugyanabba a hadiüzembe. Már az első találkozáskor mindketten kölcsönös rokonszenvet éreztek egymás iránt. Hamarosan rájöttek, hogy szükségük van egymásra, mert az idő melyben éltek, a szenvedések és pusztítások ideje volt. 1944. elején a háború kimenetele már nem volt kétséges. Minden további harc megtébolyodott emberek akaratából történt, teljesen esztelen volt. A kezdeti rokonszenv szerelemmé alakult át, s húsúéikor Péter eljegyezte Elzát Igen boldogok voltak. A természet átalakulását, a tavaszi rügyfakadást nem akadályozta a háború eszeveszett dühe. Bár néha a találkák szíréna- búgások közepette az óvóhelyen végződtek. A köztük kialakult szerelem bizonyos mértékig elfelejtette velük, hogy háború van, azonban a sors szükségesnek tartotta, hogy ők a háborút sose felejtsék el. Sárgultak már az őszi lombok, mikor szeptember végén, Péter Íróasztalán megszólalt a telefon. A portára hívatták. Lent a postás várakozott rá. — Behívót hoztam önnek, szíveskedjék az átvételt igazolni — mondotta az egykedvűen. Péter zavartan vette át a behívót, zsebretette, s szótlanul visszament munkahelyére. Egyedül volt szobájában, szinte félve vette elő a behívót, s lassan olvasni kezdte. „Október 2-án 8 órakor jelentkezzen. ..“ Nyugalmat erőltetett magára. Tervei, melyet közösen szőttek Elzával percek alatt semmivé váltak. Felállt, levetette munkaköpenyét, s Elzához sietett. Elza zavartan tekintett Péterre, s mintha érezte volna, hogy baj van, elfehé- redett s Péter szavait leste. Péter átnyújtotta a behívót. Felejthetetlen percek következtek. Örök hűséget esküdtek egymásnak... Elza sírt, Péter vigasztalta. Az idő eléggé sürgetett, hamarosan elváltak azzal, hogy este részletesen megbeszélnek mindent. Péter jelentette a főmérnöknek, hogy behívót kapott, s mivel halaszthatatlan dolgai vannak, kérte, hogy nevezzen ki helyette valakit, akinek munkakörét átadhatja. A főmérnök tudott a behívóról és sajnálkozását fejezte ki, hozzátéve, hogy háború van, érdekében nem tehetett semmit. Este összeült a család, mindenki szomorú volt. Hosszú hallgatás után Péter bizonytalanul tette fel a kérdést. — Igen boldog lennék, ha bevonulásom előtt megesküdhetnénk. Tudom, hogy meglep a kéidés Elzám, de igen nagy örömet szereznél vele. Elza elpirult, s válasz helyett Péter nyakát átölelve sírni kezdett. Másnap délután öt órakor mint férj és feleség léptek ki az anyakönyvvezetőtől. Boldogságuk rövid volt, de elég volt ahhoz, hogy egy egész életre szóljon. A pirossapkás forgalmista jelt adott a vonat indulására, mely lassan megindult. Péter erős volt, mosolygott, ezzel is csillapítani akarta szeretteinek fájdalmát. De belül zokogott a lelke. A háborúban az események fergeteges gyorsasággal peregtek. Péter örömeit csak a levelek jelentették, melyek rendszeresen érkeztek Elzától. Hamarosan a frontra került, egy levelet tudtak még váltani. A postaforgalom megszűnt, Pestet körülvették. A frontszakasz, ahol harcolt erősen veszélyeztetve volt. Gyűlölte a háborút, rút undorral harcolt, mert tudta, hogy várják őt. Ha csak egy pillanatra behunyta a szemét Elza képét látta és boldogság volt még rágondolni is. Péter csapattestét januárban szétzúzták. A megmaradt katonák egyrésze fogságba esett, ő és egy pár társa kijutott a gyűrűből, a menekülőkhöz csatlakozott. Sorsát nem kerülhette el. A visszavonulók nem tudtak szétszéledni, mert az egyik faluban egy német osztag állomásozott készen, bevetésre. Hiába volt minden próbálkozás, Péteréket nem kerülhette el a végzet. Az utolsó összecsapásnál Péter ájultan esett össze. A kórházban eszmélt, sötétség vette körül, hasogató fájdalmat érzett. A hadikórház orvosai sikertelenül próbálkoztak, Péter szemevilágát nem tudták megmenteni. Idegtépő állapotában szeretteitől távol, őrjöngött élete tragédiáján. A szörnyű csapást, melyet a háború okozott, nem tudta elviselni. Elzától akkor már több mint három hónapja semmi hír sem érkezett. B GY TELTEK A NAPOK, melyeket csak az ápolónő kedves szava enyhített. Péter állandóan érdeklődött a háború helyzetéről, azt már tudta, hogy Budapesten megszűnt a fegyverropogás. Bizonyos nyugalommal töltötte el az a csend, mely a kórházban uralkodott, mert ez a békére emlékeztette. Ápolónője már korábban értesítette Elzát az ő hollétéről, de erről nem számolt be, ezt meglepetésnek szánta. Ez azonban még váratott magára, hisz a háborúnak még nem volt vége. Péter éveket öregedett, kétségekkel gondolt a viszontlátás perceire. Félt. Nem merte remélni, hogy Elza szeretni fogja és vele kíván élni tovább is. A háború befejezésének híre futótűzként terjedt. Péter kedélyállapotát is felvidította a hír. Egy májusi délelőtt kopogtattak Péter ajtaján. Elza volt. Mellére borult és hosszasan csókolta Pétert. Tudott már a szörnyű tragédiáról, az ápolónő mindent elmesélt. Felesége nagy szeretettel próbálta szóra bírni Pétert, aki csak lassan tudott magához térni a nagy meglepetéstől. Beszélgetésüket az ápolónő szakította félbe, aki közölte, hogy a kocsi, amely az állomásra viszi őket, már itt van. Péter tehetetlenül indult az ajtó felé s az ápolónő kezét kereste. Szívélyesen megköszönte azt a fáradtságot, és megértést, melyet vele szemben tanúsított, és ami igen nagy mértékben hozzájárult szenvedésének enyhítéséhez. A rossz közlekedés meg- hosszabította az útat. Péter nem láthatta a romos Budapestet, csak Elzától értesült egy-egy kedves hely pusztu- lásáról, melyhez oly sok. szép emlék fűzte őket. A háború nemcsak Péter szemét követelte, hanem édesanyját is elvette tőle egy bombatámadás során. A hírt Péter csak akkor tudta meg, amikor otthon érdeklődött édesanyjáról. Gyenge idegállapotát ez még jobban ígénybevette. Az évek lassan enyhülést hoztak a háborús sebekre. Felejteni azonban nem lehetett. Megtűrt, tehetetlen bábnak érezte magát. Bár Elza a legnagyobb szeretettel igyekezett felejtetni és elviselhetőbbé tenni életét. De a tudat, hogy Elza csinos, fiatal és ő meg mellette eltartott nyomorék, — nem tudta összeegyeztetni. Esténként sétálni mentek, de ez is szánalmasnak tűnt számára. Döntő változást és nyugalmat csak kisfia megszületése hozott. Akkor már érezte, hogy Elza egy életen át hűséges marad hozzá. Igazi asszony volt, aki felbecsülhetetlen áldozatot hozott érte. Kisfiát sohasem láthatta, de az a tény is boldoggá tette, hogy megsimogathatta és hívó szavára hízelegve hozzábujt. Lassan Péterke lett édesapja vezetője. Óvatosan, felelősség- teljesen vezette édesapját a gyárhoz, ahol édesanyja dol- go-ett, K ETTEN VIGYÁZTÁK a szemétvesztett Péterre, de annak fájdalmas sebét sohasem gyógyíthatták be... SCHRODT ERNŐ
