Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)
1958-04-30 / 33. szám
Ellen a Szovjetunió, a bóketánosr vezető ereje! Támadás az Éhség-sztyeppe ellen Korán reggel délen és keleten a hegyek körvonalai rajzolódnak ki a láthatáron. A távolban alpesi réteket, gyümölcsös ligeteket, éltető forrásokat vél a szemlélő. De felkel a Nap s a perzselő hőségben minden könnyű párává oszlik szét. Körös-körül, ameddig a szem ellát, sárgás, homokszínű kiszáradt, megrepedezett föld terül el, amelyet a naptól megsárgult tevetövis-bokrok borítanak. Az Éhség-sztyeppén körülbelül 1 millió hektár föld vár megművelésre. Az Éhség-sztyeppe elleni nagy támadás tervét még Lenin vázolta fel. A szovjethatalom első hónapjaiban aláírt egy rendeletet e kerület öntözési munkálataihoz szükséges anyagi eszközök rendelkezésére bocsátásáról. Az Éhség-sztyeppe egy része már behódolt. Ott, ahol két évtizeddel ezelőtt még terméketlen volt a föld, ma virágzó oázisok zöldellnek, gyapotot, gyümölcsöt termesztenek, állatokat tenyésztenek.- A Lenin kolhoz egyike, annak a 126 kolhoznak, amelyek az elmúlt években létesültek az Éhség-sztyeppén. De a pusztaság nagy részét nem fogták művelés alá. Az igazi támadás csak nemrég indult meg ellene. A múlt év óta a Kommunista Párt felhívására az ország minden tájáról a lelkes dolgozók ezrei kezdtek ideseregleni... A mun- f át az Éhség-sztyeppén nagyszerűen gépe- itették. A Déli Éhség-sztyeppe-i Csatorna építői az első 20 kilométeres szakaszon dolgoznak... A munkálatokat mindössze néhány hónappal ezelőtt kezdték meg. A Déli Csatorna vizé- fjől 90 ezer hektár terméketlen földet öntöznek majd. A „Kirov” Északi Csatorna helyreállítása is folyik. Vízáteresztő képességét másodpercenként 180 köbméterről 215 köbméterre növelték, a közeli években pedig 400 köbméterre emelik. Az Éhség-sztyeppét keletről észak-nyugati irányba átszelő Központi Csatornának a tervei is elkészültek már. A 150 kilométer hosz- szú csatorna vize 143 000 hektár szűzföldet tesz majd termékennyé. Ásását már megkezdték. A csatornaépítőkkel együtt nyomulnak a pusztába a települések építői. Az Éhségsztyeppén 34 gyapottermelő szovhozt létesítenek, 165 egy-kétezer lakosú falut építenek. Az első három szovhoz már megalakult. A Taskenti Vasútvonal 58-ik elágazásától nem messze fekszik az üzbég szűzföldek meghódítóinak új városa, Jangi-Jer, ami Oj Földet jelent. Ma már több mint tízezer ember él itt. A terv szerint a város lakossága a hatodik ötéves terv végére mintegy százezerre növekszik. ...Felemelő látvány, amint a holt pusztaság életre kel és virágzó, termő vidékké alakul át a szovjet emberek keze nyomán. ^ JÉ» tm 1. Ivan Bondarev ekszkavátorkezelő felesége, kisfiával, Viktorral, aki már az új városban született. 2. Az Éhség-sztyeppei Marx Károly kolhozban kultivátorozzák a gyapotültetvényt. 3. Készül a gyűjtő-csatorna az Éhségsztyeppén. Az indonéz hadihelyzet Mint ismeretes, ez év február 17-én Közép-Szumátrá- ban az ellenforradalmi katonai klikk ellenkormányt alakított Indonéziának haladó központi kormánya ellen. Észak- és Közép-Celebesz (Sulawesi) katonai vezetői ugyanakkor szintén felkelést robbantottak ki. Az Indonéz Központi Kormány csapatainak ellentámadása március közepén kezdődött, amikor Beugkalis és Selatpandjang közelében partraszálltak, ejtőernyőseik a fontos kőolajgóc körzetét elfoglalták, s Medan városától két irányban Tapanult, Pakanbarul, valamint Langkat térségei felé előnyomultak, úgy, hogy ma a Közép-Szumátrai lázadók által megszállt terület kétharmadát birtokukba vették. Az előrenyomulás kettős jelentőségű. Egyrészt gazdasági, mert az amerikai érdekeltségű Caltex Vállalat (Pakanbarunál) és a Lirik közelében fekvő Standard Oil telepeinek elfoglalásával a lázadókat az általuk tervezett olaj bevételi díjak anyagi forrásától megfosztották. Másrészt az előrenyomulás stratégiai jelentőségű, mert a kormánycsapatok Taluk elfoglalása után az Indragiri folyó mentén a lázadóknak Dél- Szumátrába vivő esetleges visszavonulási útja közelébe jutottak. A lázadók Közép- Szumátra hegyvidékén Buki- ttinggi, Solok, Padang városok körzeteire vonták vissza egy- ségiket. A celebeszi hadműveletek keretében a kormánycsapatok Palu és Dongbala városok visszafoglalása után Gorontalo közelében harcolnak. Jelmagyarázat: 1. Az Indonéz Központi Kormány csapatainak támadási iránya, 2. Ejtőernyős csapatainak leszállási helye, 3. A Központi Kormány által létesített tengeri blokád és 4. Aknazár, 5. Olajmezők. 6. Mocsaras területek. Rakéták A Szovjetunióban hosszabb idő óta végeznek rakétákkal tudományos megfigyeléseket a légkör felső rétegeiben, s figyelik a Földhöz legközelebb eső kozmikus térségben lezajló jelenségeket. Az első folyékony üzemanyaggal működő megfigyelő rakétát 1933-ban lőtték ki a Szovjetunióban. 1949. májusában pedig először lőtték ki függőlegesen a rakétát, mégpedig 110 kilométer magasságba. Ezekből a rakétafajtákból egész sorozatot bocsátottak fel. Az első rakétákon elhelyezett tudományos megfigyelő műszerek összsúlya mindössze 120—130 kilogram volt. Az utóbbi években kiA geofizikai műszeres konténer 212 kilométeres magasságból való földreérés után. lőtt rakétákban elhelyezett tudományos műszerek súlya elérte az 1500 kilogramot. Meg kell jegyezni, hogy egyes kilőtt geofizikai rakétákból ejtőernyővel megmentett tudományos műszereket, Ha valami nehéz dolgot akarunk elérni valakinél, akkor gyakran alkalmazzuk a fokozatosság módszerét. Nem említjük meg az illető előtt a kívánt célt, csak valamelyik közbeeső, a cél felé vezető úton helyet foglaló állomást nevezzük meg, s így lassan-lassan, mind nagyobb előrehaladással, mind több állomás elfogadtatásával szoktatjuk hozzá „áldozatunkat” végcélunk gondolatához. Ez a hasonlat merül fel előttünk, amikor a német új- rafelfegyverzést vizsgáljuk Adenauer és a Német Kereszténydemokrata Párt politikájának a tükrében. Ki gondolta volna 1945-ben, hogy tizenhárom évvel a nagy világégés után, melyben emberek milliói és pénzben szinte kifejezhetetlen értékek pusztultak el, az emberiséget ismét sokkal, de sokkal súlyosabb formában állítják a lét, vagy nem lét kérdése elé, s a kérdést felvetők között igen „előkelő” helyen díszeleghet a második világháború kirobbantóinak rosszemlékű csoportja. A Német Szövetségi Köztársaság parlamentje először csak viszonylag kicsiny szövetségi haderő atomfelfegyverzésének elfogadásánál tart. S ha a fokozatosságnak ezt az irányzatát és ütemét vizsgáljuk, akkor az eddigi tapasztalatokon okulva, csak sötétenlátással ítélhetjük meg, ennek a „haladásnak” további fejleményeit. AKARJA-E NYUGAT- NÉMETORSZAG EGYESÍTÉSÉT? Felmerül a kérdés. Hogyan fejlődhetett a helyzet idáig? Nem tanultak a második világháború szövetségesei a múlt tapasztalataiból? Mert hiszen az természetes, hogy Adenauer egyedül nem volna képes megvalósítani a világ- katasztrófa felé haladó politikát. Ehhez az kell, hogy egyes nyugati hatalmak elővegyék a lomtárból a második világháború előtt már alkalmazott módszereiket és a németeket a „drang nach osten” jelszavával a kijátsszák a Szovjetúnió ellen. Ebből a szempontból vizsgálva, fel kell vetni azt a problémát, hogy valóban kívánja-e Nyugat-Németország egyesítését? A helyes kérdés így szól: Milyen Németország egyesítését kívánják a nyugatiak? Olyan Németország egyesítését, amely tőkés berendezkedésű állam és tagja a NATO-nak. Ellenzik viszont a nyugati tömbön kívülálló semlegesített Németország egyesülését. Igen jól tükrözi ezt a véleményt Spak- nak, a NATO főtitkárának Bonnban adott nyilatkozata, aki egyrészt követelte, hogy a NATO valamennyi tagállamát — tehát Németországot is beleértve — lássák el a legkorszerűbb atom- és rakétafegyverekkel, másrészt mereven elutasította a középeurópai atomfegyvermentes övezet lengyel tervét és kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság nem lehet tagja semmiféle demi- litarizált övezetnek. Németország belső ERŐI AZ „ATOMHALÄL” ELLEN Az atomfelfegyverzés megszavazását követően a parlamenti ellenzék ellentámadásba indult és a Szociáldemokrata Párt meghirdette az „atomhahál” elleni tömegkampányt, amit Németország haladó erői természetesen támogatnak. Az emberek tömeggyűléseken és tüntetéseken juttatják kifejezésre nemtetszésüket Adenauer atompolitikájával szemben. A Szociáldemokrata Párt népszavazást követel az atomfelfegyverzést illetően és a parlament elé terjesztett törvényjavaslatában két kérdést kíván népszavazásra bocsátani. Az egyik kérdés az volna, hogy egyetért-e a lakosság a szövetségi hadsereg atomfegyverekkel történő felfegyverzésével, a másik annak a megválaszolását kéri, hogy elfogadják-e az atomtámaszpontok létesítésének tervét a Német Szövetségi Köztársaság területén. Erich Kaestner, a világhírű német író az egyik gyűlésen kijelentette, hogy a népszavazás eredménye nem lehet kétséges, hiszen már a közvéleménykutatások is bebizonyították, hogy a német nép nyolcvan százaléka az atomfegyverkezés ellen foglal állást. A közvélemény atomfegyverkezés elleni hangulatát érzik a nyugatnémet kormánykörök is. Ha a bevezetésben említett fokozatosság módszerének alkalmazásával sikerült félrevezetniök választóikat a szeptemberi szavazások alkalmával, most az atomfel- fegyverkezés kérdésében tudják, hogy súlyos vereséget szenvednének. Adenauer, akiről Taylor professzor az oxfordi egyetem történelemtanára azt írta, hogy „Hitler idejében egyszerűen félrevonult . . . Most azonban Hitlernél sokkal nagyobb sikerrel valósítja meg a hitleri politika egy részét...” nem mer szembenézni egy népszavazással, hiszen az atomfel- fegyverkezés kérdésében még saját pártjának renitens elemeit is meg kell fékeznie. Az atompolitika ellenzőivel szemben a hitleri Németország politikai fegyvertárából elővett módszerekkel fenyegetődzik. Schröder belügyminiszter a parlament vitáján kijelentette, hogy a szociáldemokraták beterjesztett javaslata „alkotmányellenes.” Még toyább ment a hamburgi Kereszténydemokrata Párt vezetősége, amely kijelentette: „A szociáldemokrata párt azon az úton halad, hogy az államot veszélyeztető párttá alakuljon” nyilvánvaló, hogy ez burkolt fenyegetést jelent és utalást arra, hogy a szociáldemokrata pártot, a kommunista párthoz hasonlóan, törvényen kívül kell helyezni. A NÉMET SZÖVETSÉGI köztársaság és a SZOVJETUNIÓ VISZONYA Az atomfelfegyverzés megszavazásának légkörében Adenauer merev, a csúcsértekezlet megtartásának közepette, mégis sor került a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti gazdasági konzuláris és hazatelepítési egyezmény megkötésére, melynek aláírására Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese utazott Bonnba. A szerződés, mely az elkövetkező három évre 3.15 milliárd márka értékű árucsereforgalmat irányoz elő, a Szovjetunió béketörekvéseinek, a békés egymás mellett élésnek a gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok rendszere elvének felszínreju- tását jelenti. Ma még nehéz lenne állást foglalni, hogy az egyezmény megkötésének, a béke irányába gyakorolt természet- szerű hatásán túlmenően milyen következményei lesznek. Nem merül-e fel a többi nyugati országban az a gondolat, hogy Nyugat-Németország megelőzi őket a keleteurópai területekkel folytatott kereskedelem gazdasági versenyében, s nem indítja-e őket fokozottabb tevékenységre hasonló irányban? Nem lehet még azt sem tudni, hogy a szerződések végrehajtása elé nem állít-e háborús uszítás, a rövidlátó imperialista politika végzetes akadályokat, hogy lehetetlenné tegye a békés együttműködést és háborúba kergesse az emberiséget. A Német Szövetségi Köztársaságban lezajló tömeg- megmozdulások azonban biztató jelét nyújtják annak, hogy a dolgozók mind jobban felismerik Adenauer öngyilkos politikájának lényegét és gátat állítanak a háborús fejlődés útjába. a kísérleti állatokat tartalmazó tartályok száma az ötöt is elérte. 1958. új sikereket hozott az atmoszféra felső rétegeinek tanulmányozásában. A Nemzetközi Geofizikai Év programjának megfelelően február 21-én a Szovjetunió európai részén kilőttek egy egylépcsős geofizikai rakétát, amely 473 kilométeres magasságot ért el. E geofizikai rakéta visszaérkezésével először kaptak értesüléseket a föld felett 473 kilométer magasságban levő ionoszféra elektron-koncentrációjának eloszlásáról. A műszerek feljegyzték a légnyomás elosztását 260 kilométeres magasságig, továbbá a rakéta összeütközéseit mikrometeo- rokkal és számos más geofizikai méréseket végeztek. A megfigyelés adatait most dolgozzák fel. Vendégek a világűrből A Szovjet Tudományos Akadémia ásványtani múzeuma különböző meteoritok óriási gyűjteményét őrzi. Rendkívül érdekes minden egyes ilyen meteoritnak az életrajza. A Zsigajlovka néven ismert meteorkövet, például a hasonló nevű ukrán község lakosai találták meg 1787. december 12- én. Mellette van a Bergyanszk meteorkő, amelyről nem tudni, mikor és hol zuhant le. — Bergyanszk város környékén bukkantak rá 1843-ban, ősi szkita temetkezési helyeken végzett ásatások alkalmával. Az óriásmeteoritek közé sorolhatjuk a Szihoto-Alinszki-t, amelyet 1947. február 12-én 10 óra 38 perckor észleltek a primőrjei határterület lakosai. — Egy óriási füstcsóva hasította végig az eget, hosszú fehér sávot és füstuszályt húzva maga után. A meteorit a tajgába zuhant. A kiküldött expedíció a zuhanás helyén keletkezett kráterben 23 tonna különböző nagyságú szilánkot gyűjtött össze. Ez a meteorkő most a Dalmsevesztocsnyik múzeumi ban van. Merre tart a Német Szövetségi Köztársaság?
