Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)

1958-04-03 / 26. szám

Megyénk kiváló szobrászművészének kiállítása a Műcsarnokban Idős Szabó István szobrászművész Lévárdi Fi renccel, a bézipari miniszter első helyettesével a megn; itás után. — Végre sikerült! Csakhogy azt is megértük, hogy egy vi­déki, nagytehetségű bányász Szobrászművész munkája is helyet kapott a Műcsarnok kiállítási termében ... hallat­szott innen is, onnan is a ben- czurfalvi idős Szabó István szoborkiállításának megnyi­tása előtt. Ugyanis a Nehéz­ipari Minisztérium, a Bánya­ipari Dolgozók Szakszervezete és a Műcsarnok rendezésében szombaton délben a Műcsar­nok kamaratermében meg­nyílt idős Szabó István szob­rászművész kiállítása. A megnyitáson ott volt Kristóf István elvtárs, az El­nöki Tanács titkára, Lévárdi Ferenc elvtárs, a nehézipari miniszter első helyettese, ~ a gazdasági és művészeti élet számos képviselője, a borsodi a dorogi szénmedence több tagja, s a nógrádi iparvidék képviselői, a szobrászművész több barátja. A Művészeti Tanácsot Makrisz Agamem­non szobrászművész képviselte ne­ban, bányász jelenetekben, dom­borművekben gyönyörködnek a látogatók. A kiállítás művei végigvezetnek a kétszáz éves magyar bányásztörténelmen, a mai bányászok életéig, a legmodernebb bányaeszkö­zökig. Híven ábrázolja a meg­változott bányászéletet. Gyönyörködnek a látogatók. Sokan állnak a „Bérkövete­lés“ című dombormű előtt. A témátadó történet az első vi­lágháború alatt játszódik le Salgótarjánban. Egy másik, háromfigurás kompozíciójáról így beszél a művész ........ami­ko r a bányászok kukorica- kenyéren nem bírták a mun­kát, . nem mentek dolgozni, s ha otthon maradtak, vagy az erdőben elbújtak, a csend­őrök vasraverték őket. Én mint gyermek láttam, hogy két részeg csendőr láncon ve­zetett végig a falun egy öreg bányászt...“ Drámai erővel mutatja ezt a jelenetet a szo­bor. Nagy ünnep ez idős Szabó István számára. S mi, nógrá­diak, bányászok és a megye társadalmi életét képviselők örömmel nyugtáztuk, amikor megyénk művészének elisme­résüket fejezték ki a főváro­siak, a borsodi és a dorogi bányák dolgozóinak küldöttei. Büszkék vagyunk a mi sze­retett Pista bácsinkra, idős Szabó Istvánra. — S. L. — A zsúfolásig megtelt te­remben Luzsicza Lajos, a Mű­csarnok igazgatójának üdvözlő szavai után Lévárdi Ferenc, a nehézipari miniszter első he­lyettese mondott megnyitó be­szédet. A látogatók egyik csoportja »A frontfejtés« előtt mi kötélességünk. Nem va­gyunk művészek, de szeret­jük, értékeljük a szépet. Sze­retjük munkánkat, s ezért elvárjuk a művészektől, hogy ha ehhez a témához nyúlnak, a mi való életünket ábrázol­ják. E helyről is felkérjük a képzőművészeket, hogy fog­lalkozzanak a bányászokkal, a bányászok életével és mun­kájával. Vízszintes: 13. Test­rész. 14. Elavult meg­szólítás. 15. Fizetség, bér — németül. 16. A íügg. 32. sz. első és utolsó betűje. 21. N. 22. Kezek 3/5-öd része. 24. Folitika is van ilyen. 25. Az ételízesítő. 26. Fordított meggyőző­dés. 27. Ajak — keverve. 29. Olasz város. 32. Ve­szélyben a király. 33. Falat jelzője is lehet. 35. Végtelen óra. 36. Észak németül (világ­táj). 38. Névelővel: ökör lesz belőle. 39. A jö­vendőmondó. 41. Több asszony. 42. Súlymérték. 45. Fagyűrü. 46. Tied — latinul (nőnem). 47. Ruhát, tisztít. 49. Ke­resztül. 51. Szovjet fo­lyó. 56. Ö — németül. 57. Akadályok. 59. Nem áll szilárdan. 61. Óhajtotta. 63. Fiatal íiú — jazz nyelven. 66. Közlekedés- rendészeti szabályzat (utolsókocka kettősbetü) 67. Régi népfaj. 68. Ve párja. 69» Pára! 70. El­lentétes kötőszó. 72. A fofyadék.’, 73;, Ö — francia nyelven. 74. Vissza: kocka — lati­nul. 76. Két oldala van. 78. Félig eped. 79. Azo­nos betűk. 83. Német névelő. 85. Szétmázolja. 88. Német tojás. 89. Nem engedő tovább. Függőleges: 2, Ruha­kellék. 3. Távolság — röv. 4. Fordított német kép. 5. Bizonyos sze­mély. 6. Fülébe mond. 7. Korszak — ism. id. szóval. 8. Lopakodva tá­vozik. 9. Medve-fajta. 10. CHT. 11. Sín-szélek! 17, Szin, 19. »Egy lábon álló«. 20. Német általá­nos alany. 23. Női bece­név. 26. Büszke a va­dász, ba ezt lő. 28. ÜNNEPI FEJTÖRŐ IQriQ TIV Q Üvegiparáról hires német város. 30. Fedj! Rágal­mazz! 31. Ceruza. 32. Csavar — Ism. id. szó­val. 34. Vonó fele. 37. Csont — latinul. 39. Azo­nos betűk. 40. Idegen, férfinév. 43. Régi nép- népfaj. 46. Tartó, doboz. 48. Nem göröngyös. 50. Szélesre nyílik. 51. Csak azért is. 52. Egyik szülő. 53. Hős szovjet lány. 55. Szin. 56. Hun király. 59. Német elöljáró szó. 60. Libahang. 62. Majdnem arra. 64. Angolna — né­metül. 65 Nyit. 68. Föld­ne szórná a magot. 71. Folyó ágy. 74. Az ital. 75. AÉ. 76. Lap-fajta. 77. Folyó nap szintén. 79. Teknő m. hangzói. 81. Idegen pénzegység. 82. Egy — németül. 84. SNZ. 86. Liba fele. 87. Szintén. 89. Házi állat. 90. Morse jel." Mai rejtvényünkben Juhász Gyula: A mun­ka c. költeményéből idé­zünk három sort a vizsz. 1., 52., 80., 64. függ. 12., 1., vizsz. 18., 43., függ. 44. és vizsz. 54. sz. sorokban. Beküldendő: az idézet megfejtése, valamint az ÜNNEPI FEJTÖRŐ' szelvény április 9-ig. A múltheti kereszt- rejtvényünk helyes meg­fejtése a következő:: Petőfi Sándor. Könyvjutalmat tek: nyer­Papp Zoltán , Bede- puszta, Varga - Tbor Mátramindszent, Hof- bauer Gusztáv Balassa­gyarmat. Svejk9 a derék katona A csehszlovák filmgyártás Jaroslav Ilasek ma már világ­szerte ismert és nagy népsze­rűségnek örvendő regényéből kétrészes játékfilmet készített. Ennek első része most kerül a magyar közönség elé. Salgótarjánban a November 7 filmszínházban díszelőadás keretében mutatják be április 4-én. A díszbemutatón cseh­szlovák vendégek is résztvesz- nek. A filmet még áprilisban a megye több más filmszínházá­ban is bemutatják. Külön utakon Színes szovjet film, amely­nek főszereplője egy fiatal mérnök, aki egy méltatlan sze­relem, sok megpróbáltatás, családja elvesztése után sem veszíti el tettvágyát. A Népi Demokratikus Film­napok keretében mutatják be a Salgótarjáni November T filmszínházban április 6-án, 1944. DECEMBER 6. A mát- £ranováki bányászok gyerekei 1 hiába várták a Mikulást. A fé- tnyesre tisztított kiscipőcskék l üresen maradtak. Nem csoda, ; ha megeredt könnyük. A gyer­mekek bánatát látva nem sok { hiányzott, hogy a szülők is kö- í vessék a síró apróságokat. Mi {lesz velünk, meddig bírjuk {még? — hanzott el nem egy í háznál. Kérdések tömkelegé {visszhangzott a szegénybútor- izatú házakban. Ám a Válasz >még messze hangzott. Talán ► Gyöngyös felé dörögtek a sza­A művész, egyik legkedvesebb »kritikusával« — kis unó- X kájával. X — Mi, bányászok érezzük talán legjobban a művész alkotásaiból áradó lüktető éle­tet, a mi életünk egy-egy jel­lemző mozaikjának mély át- érzését — mondotta a többi között. Érezzük, hogy az al­kotó nem kívánt szépíteni, nem akart hamisítani, ellen­kezőleg, vésőjével őszinte tol­mács akart lenni. Mi, bányá­szok az „ipar kenyerét“ ad­juk, ez a mi hivatásunk, ez a Az idős szobrászművész szemébe könny szökik. Elérke­zett ahhoz, amit évtizede­ken át nem kaphatott meg: a megbecsüléshez. Sorra muto­gatja, magyarázza — szívvel, lélekkel beszél egy-egy szo­borról, amelyeket a nógrádi hegyek, a Mátra és a Cserhát erdeiből' származó legszebb, legvastagabb tölgyfarönkökbe vésett vésőjével. Közel félszáz ♦ bányászfigurában, csoportok- * badságot hozó szovjet ágyúk. Mintha az idő is osztozna az emberek bánatában, olyan együttérző lett. Borús, fekete felhők borítottak fátylat a kis bányatelep fölé. Délelőtt 9 órakor a kis te­lepre autók sokasága érkezett. Rövid idő múlva nem volt olyan eldugott hely, ahol ne tűnnének fel a halálfejes ka­tonasapkák. A bányászokat nyilas legények nem egyszer ütlegelve a déli bánya felolva­sójához terelték. Az arcokon megdöbbenés. Kevesen figyelt nek a hadonászó SS-tisztre; s az alkalmi tolmács szava is messziről hangzik. Csak ak­kor figyelnek fel, amikor tár­sukról, a bányagépekről be­szélt. — .;. Vegyétek tudomásul, hogy holnap délre minden gépet a bányákból, a raktár rákból itt akarunk látni. Bír nem érdemlitek meg, hogy vigyázzunk rá, de megtesszük. Jön a vörös horda, s előttük semmi sem szent—- Majd a csodafegyverről beszél, s hangos „Heil Hitler“-rel. zárja le a gyűlést. A bányászok haragosan, valósággal kényszerűen bal­lagnak a bányába. Itt-ott el­vétve hallani egy-két suttogó megjegyzést. S könnyező szem­mel szerelik le segítőjüket, a szivattyút, a meghajtó moto­rokat. Nem beszél senki, szinte nyomasztó a csend, ám mindenki tudja: „ma a gépe­ket, holnap — minket visz­nek.“ Már egyhelyre hordták a gépeket, amikor a külszín­ről újabb gépek beszállítását jelzik. Mi történt? — de kér­désükre nem kapnak választ. Talán egy fél óra telt el, de az embereket mintha ki­cserélték volna. Hangos kaca­gás, vidám beszélgetés hang­zik a folyosókon. Olyan len­dülettel dolgoznak, hogy le­kerül a kabát, az ing, s a fél­meztelen testeken izzadság- cseppek verik vissza a lámpa­fényt. Majd kísérteties csend következik. Néhány perc múlva hatalmas morajlás zúg végig a bányafolyosókon. Akad egy-két bányász, aki keresz­tet vet. Sikerült. „Megmentet­tük a gépeket. Nem találja meg a piszkos német, leom- lasztottuk a gépek előtt 18 méterre a vágatot * JANUÁR 4-ÉN ismét tömve volt a felolvasó: Most azon­ban az arcokra boldog mosoly, a szívekbe mámorító öröm * költözött. Sokan nem fértek be a kis helyiségekbe, akik fülüket szinte a falhoz tapasz­tották. Az emelvényen szaka­dozott ruhájú bányász beszél. —...A szovjet hadsereg fel­szabadított ... A kizsákmányo­lok megfutamodtak... szenet kell termelni, hogy ebben a romokban heverő országban újra meginduljon az élet... A mi jövőnkről van szó... elvtársak, alakítsuk meg a kommunista pártot... vezes­sen bennünket a párt egy jobb jövő felé ... A beszéd már régen véget ért, ám a kérges bányász­kezek ütemesen verődtek ösz- sze. Örömmámorban kiáltják: éljen a szovjet hadsereg! * MÁSNAP a kihalt bányák­ban megjelennek a bányászok. Nem történt felhívás a munka felvételére, de mégis hiányta­lanul eljöttek. Gáti-bányán ki­szabadítják az elrejtett gépe­ket. A törött ácsolatokat kicse- \ rétik. A Bárna- völgyi bányát el­öntötte a víz. A vasutat használ­hatatlanná tették a visszavonuló fa­siszta hadak. De a mai nappal a munka új értel­met nyer. Nem azért jelentek meg a novákiak, mert a csendőr- szuronytól féltek. Nagyobb erő az, amely ma a föld mélyére hozta őket. A felelős­ségérzet. Nem volt ez akkor ily szé­pen megfogal­mazva, talán ki sem mondták, de NÓGRÁDI Népújság 1958. április

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents