Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)
1958-04-03 / 26. szám
1958. április 3. NÓGRÁDI Népújság 3 A Szovjetunió a társadalmi haladás élén-^■SZOVJET HATALOM ^ötödik évtizede a világ első •szocialista államában újabb alkotó erőfeszítések jegyében kezdődött. A jobb, békés életre vágyó emberiség olyan hatalomra függesztheti tekintetét, amely negyvenéves fennállása alatt beváltotta nemcsak hazája népeinek reményeit, hanem az egész világ jobbik felének féltve őrzött vágyait testesíti meg. Béke, jólét, társadalmi haladás és •nemzeti függetlenség — ezek adták hosszú évszázadokon át. a föld nagyjainak és néptöme- -geinek az erőt, a célt munkáikhoz, harcaikhoz. A Szovjetunió népei az orosz munkásosztály vezetésével — élen a bolsevikok pártjával — - a világon elsőnek elsöpörtek minden olyan erőt az útból, amely nemzeteknek és nemzedékeknek nyomort, háborút "hoztak, s a legkisebb fejlődést is százszorosán, ezerszeresen "kellett megfizetniük az egyszerű embereknek. A tizennégy ország intervenciójától veszélyeztetett és feldúlt szocialista állam kiállta az idő és a történelem próbáit. A politikai, gazdasági és kulturális élet rohamos fejlődése az országon belül — a következetes harc a békéért, a békés egymás mellett élésért, nemzetközi vonatkozásban : világtörténelmi jelentőségű győzelmeket eredményezett. A Szovjetunió emeli magasra a béke, a nemzeti függetlenség, a demokrácia zászlaját. A Szovjetunió a világ tudományos és műszaki, haladásának az élvonalába került. A Szovjetunió nemzetközi tekintélyét ma nemcsak elismerik, hanem akarva, akaratlanul mindenkinek számolnia kell azzal, hogv a szocialista nagyhatalom nélkül ezen a világon semmi sem történhet. A világ ügyei nem kis részben űgv alakulnak, ahogyan azt a békeszerető, haladó emberiség akaratától alkotóan támogatott Szovjetunió, és a szocialista világtábor egységes ereje irányítja. A Szovjetunió következetes politikája újfajta elveket és gyakorlatokat valósított meg a nemzetközi életben. Minden nép, amely szabadságáért, függetlenségéért küzdött, vagy küzd, őszinte, áldozatkész barátra és segítőre talál a szovjet hatalomban. A szovjet külpolitika nagy erejét és vonzását az adja meg, hogy a nemzetközi diplomácia minden fondorlatossága közepette, a tárgyalóasztalok mellett, az új és új békekezdeményezések kidolgozásakor valamennyi középpontjában ott van az anya, aki új életeket adott, a gyermek, akire a társadalmi és technikai haladás soha eddig fel nem tárt útjai, nagyszerű távlatai várnak, az ember, aki gyárakat, épít, fel- ~töri a szűzföldeket, utazni készül a világűrbe és akinek a legdrágább a családi otthon, szerettei, az alkotó munka gyümölcse. A szovjet külpolitika az egyszerű emberek külpolitikája, milliók törekvése, a háborús gyújtogatok gyűlölt és sokszor kényszerrel elfogadott politikája. A szovjet külDolitika minden győzelme a haladás világméretű gyorsaimé is. már maga mögött hagyta a kapitalizmust a fejlődés ütemében. Az_ 1918-tól 1957-ig terjedő időszakban például a szovjet ipar évente átlagban 10 százalékkal, az amerikai ipar viszont 3.2. százalékkal növelte termelését. A szovjet ipar fejlődése egyenes és rohamos volt, míg a tőkés országokban válságokkal, súlyos visszaesésekkel terhes. A háború befejezése óta a szovjet ipar négyszer-ötször olyan gyorsan növelte termelését, mint az amerikai. Sőt, az ipari termelés növekedése abszolút mértékben is kezdi elhagyni az Egyesült Államokét. A Szovjetunióban mozgalom indult, hogy a legközelebbi években utolérjék és elhagyják az egy főre jutó hús-, tej- és vaj termelésben Amerikát. Ennek kézzelfogható eredménye, hogy a vaj termelésben máris megelőzték a legfejlettebb tőkés országot. A Szovjetunióban rövid négv év alatt 41 százalékkal növekedett a gabonakészletek mennyisége. A szovjet nép jólétének, kulturális fejlődésének jellemzője, hogy az elmúlt év folyamán 770 ezer új. fiatal szakembert bocsátottak ki a felső- és középfokú tanintézetek. Diplomácia, amely az emberiséget szolgálja u JABB HATALMAS lépést tenni a kommunizmus felé: ez a cél hatja át a szovjet állam vezetőit és dolgozóit. Rendkívül fontos mérföldkövek ebben az 1959—1960. évi távlati terv és a 15 éves általános terv, amelyeket most dolgoznak ki. E tervek keretében olyan hatalmas kohóipari bázist hoznak létre, amely évente 15—20 millió tonna nyersvasat termel. A Szovjetunió a vasérctermelésben már a legközelebbi évek során világviszonylatban az első helyre került. A villamosenergia termelés a szovjet hatalom évei alatt 110-szere- sére növekedett. Jelenleg a második helyet foglalja' el a világ villamosenergia termelésében. De 15 év múlva, amikor felépülnek az új vízi- és atomerőművek, már túlhaladja az Egyesült Államok villamosenergia termelését. A-Z ELMÜLT HÓNAPOKBAN folyt le a nagy országos vita a mezőgazdaság további fejlesztéséről. A kolhozmozgalom és a gépállomások fejlődése lehetővé teszi, hogy a traktorokat és a gépeket eladják a kolhozoknak. A szovjet államban végbement gigászi fejlődés nemcsak népének nagy erejét, állami berendezkedésének magasabb- rendűségét bizonyítja, de lehetővé vált azért is, mert a legfejlettebb, leghaladóbb elvek — a marxizmus-leninizmus elvei — képezik a gyakorlati munka alapját. A Szovjetunió eddigi győzelmei minden vonatkozásban, a jelenleg lejátszódó átalakulás az iparban és a mezőgazdaságban és a kitűzött cél: a kommunizmus felépítése — mind-mind a marxi-lenini tanítások nagy életerejét példázzák. A Szovjetunióban, az egész szocialista világtáborban és a nemzetközi munkásmozgalomban elért ragyogó sikerek nem a kommunizus „válságát” mutatják — mint azt egyes tőkés körök és szociáldemokrata uszályhordozóik prédikálják —, hanem éppen ellenkezőleg: a társadalmi haladás elmélete magasan és győzelmesen lobogó zászló. Köréje egyre többen tömörülnek, mert benne látják a dolgozó emberek igazságát! A MAGYAR NÉPET a büszkeség és a hála érzése tölti el, hogy a társadalmi haladás élén járó Szovjetunió igaz és önzetlen barátunk, hűséges és áldozatkész szövetségesünk. A szovjet nép és a magyar nép barátsága vérrel megpecsételt barátság. Hazánk legjobbjai is harcoltak a polgárháború éveiben a fiatal szocialista állam megteremtésében és védelmében. A Szovjetunió történelmi fegyvertényei nyomán nyílt meg a lehetőség a magyar nép számára 1945-ben, hogy kezebe vegye saját sorsának, jövőjének intézését. 1956-ban ismét a Szovjetunió nyújtott felbecsülhetetlen erkölcsi, anyagi és fegyveres segítséget — a varsói szerződés értelmében —, hogy a magyar nép megvédje hatalmát a hazai és külföldi imperialista ellenforradalmár támadókkal szemben. Az a testvéri barátság és szövetség, amely a két ország között kialakult és amely teljes egyenjogúságon, őszinteség gen, a közös célon alapul, elsősorban Magyarország számára gyümölcsöző és hasznos. Alig egy évtized alatt két ízben áztatta szovjet katona vére hazánk földjét. A Szovjetunió erkölcsi támogatása volt az elsődleges abban, hogy a magyar népi demokrácia elfoglalta megfelelő helyét a nemzetközi helyzetben. A felszabadulás után, valamint az ellenforradalom leverésének idején a szovjet ország hatalmas anyagi segítsége járult hozzá hazánk gazdasági talp- raállásához. A szocialista építés során felhalmozott gazdag tapasztalatai pedig egyenesen nélkülözhetetlenek számunkra. A mi haladásunkat semmi sem gyorsítja meg úgv, mint ha helyesen, sajátos viszonyainknak megfelelően hasznosítjuk a kommunizmus építésének kimeríthetetlen kincsestárát. A szocializmus építése a Szovjetunióban szinte elképzelhetetlen erőfeszítéseket, áldozatokat követelt. Soha ne feledjük és ismerjük meg, mit tett a szovjet nép azért, hogy mai eredményeit elerhesse. Üjabb rendkívül jelentős szovjet kezdeményezéstől mozdult meg a világ. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésén Gromikó külügyminiszter ismertette a szovjet kormány álláspontját arról, hogy a Szovjetunió egyodalúan beszünteti az atom- és hidrogénfegyver-kísérleteket. Megáll az ész, az őrült fegyverkezés láttán! És a Szovjetunió ebben a drámai időben ismét megmutatta, hogy a világ legemberségesebb országa, példát adva a nyugati hatalmaknak, kezdeményezően, egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogénbomba-kísérleteket. A népek nagy-nagy optimizmussal, a Szov~ jetunió iránti őszinte nagyrabecsüléssel eltelve, feszült érdeklődéssel várják: mi lesz a „szabad világ“ urainak válasza. A népek már válaszoltak: alkotó atombékét és nem atomhalált akarnak! KÖSZÖNTŐ Legnagyobb nemzeti ünnepünket, felszabadulásunk tizenharmadik évfordulóját ünnepeljük. Ebből az alkalomból a városi tanács végrehajtó bizottsága nevében szeretettel köszöntöm városunk minden becsületes dolgozóját, minden lakóját. Mélységes, soha el nem múló hálával gondolunk ezen a napon azokra a szovjet katonákra, a névtelen hősök ezreire, akik sokat szenvedett, a háború minden borzalmát átélt népünknek elhozták a szabadságot, életüket és vérüket áldozták egy kis ország népének boldog jövőjéért. A Szovjetúnió rávezette népünket a szocializmus építésének útjára, negyvenéves tapasztalatának gazdag tárházát bocsátotta rendelkezésünkre, gazdasági, politikai és kulturális területen egyaránt felmérhetetlen segítséget nyújtott népünknek. Igaz barátként állt mellettünk akikor is, mikor a reakció hazai és külföldi erői ellenforradalmat robbantottak ki a munkáshatalom ellen. Az ellenforradalom leverésévé másodszor szabadította fel népünket az imperializmus gyű-; lölt rendszerének uralma alól. A kommunizmust építő hatalmas Szovjetunió barátja nemcsak a magyar népnek, hanem mindazoknak a népeknek, amelyek békét akarnak. Most, amikor ilyen gondolatok közepette emlékezünk szabadságunk születésére, felhívom városunk valamennyi üzemének, hivatalának, intézményének és egyéb szerveinek dolgozóit, hogy munkahelyeiket és lakóházaikat az ünnep alkalmával lobogózzák fel. Legyen ez hálánk és szeretetünk kifejezésének egyik formája. Gritz Arnold a salgótarjáni városi tanács VB-elnöke KÖSZÖNJÜK A BÁNYÁSZOKAT, A SALGÓTARJÁNI ÜVEGESEKET, A MINISZTERTANÁCS ÉS A SZOT VÖRÖS VANDORZÁSZLÖJAVAL KITÜNTETETT ÜZEMEK DOLGOZÓIT Az ellenforradalom óta először adományoznak Vörös Vándorzászlót azoknak az üzemeknek, amelyek az elmúlt 1957-es évben a termelés frontján a legjobb eredményeket érték el. Megyénk két üzemének dolgozói a munka értékelése után magukénak mondhatják ezt a megtisztelő kitüntetést. Őket köszönti ma megyénk valamennyi dolgozója. Köszöntjük a Nógrádi Szénbányászati Tröszt minden dolgozóját. Tudtuk és éreztük, hogy azok a hős bányászok, akik az ellenforradalom idején először mozdultak meg a párt szavára, továbbra is az élen fognak járni. Egész évi eredményeikben az az odaadás és határozott kiállás jutott kifejezésre, amivel már akkor találkoztunk, amikor a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány felhívására 1957 elején beszáU- va a bányákba elsőként láttak hozzá az ország gazdaság] helyzetének normalizálásához. Abban az időben a párt hívó szavára a felszabadulást követő évek széncsatáira emlékeztető hősi munka kezdődött meg, amely munkalendület gna sem hagyott alább. Bányászaink megmutatták, hogy a párt és a kormány mindenkor számíthat rájuk, hogy megértették a párt politikáját, s annak megvalósításán erejüket nem kímélve munkálkodnak. Külön köszöntjük bányász párttagjainkat, akik a nagyszerű termelési eredmények elérésében az élen járnak. Bebizonyították, hogy nemcsak az ellenforradalom elleni fegyveres harchoz értenek, hanem képesek a termelés frontján is a sikerek elérésére vezetni a bányák dolgozóit. A közös erőfeszítés gyümölcse megérett, amikor a tröszt dolgozói egyéves sikeres munkájuk nyomán elnyerték a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. Köszöntjük megyénk másik kitüntetett üzemének dolgozóit is a Salgótarjáni Üveggyárban. Az Építésügyi Minisztérium vállalatai közül ők is azok közé tartoznak, amelyek az egy éves munka értékelésénél a legjobbak közé kerültek. A siker náluk sem véletlen. Az ellenforradalom alatt az üzem dolgozói sokáig ellenálltak az ellenforradalmi elemek lázítá- sával szemben és csak utolsók között, akkor is kényszer hatása alatt hagyták el munkahelyeiket. Az ellenforradalmi elemek megsemmisítése után ők is azok közé tartoztak, akik gyorsan megértették, hogy mit kell tenni. Elsők között kezdték meg a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezését. Példát mutattak a munka megindításában a normális gazdasági élet megteremtéséért folyó harcban. Az elmúlt évi eredményeik mind a belső szükséglet ellátásában, mind az exporttervek teljesítésében igazolják, hogy az üzem dolgozói magukénak érzik a gyárat és személyes ügyüknek tekintik a szocializmust. Éppen ezért munkájuk értékelése alapján elnyert vándorzászló egyben az üzem minden dolgozójának kitüntetése is, amire becsülettel rászolgáltak. Köszöntjük mindkét kitüntetett üzem dolgozóit, kívánunk nekik sikerekben még gazdagabb 1958-as évet és a sikerekhez jó egészséget! AZ MSZMP Nógrád megyei Végrehajtó Bizottsága Osztják a nyereségrészesedést Ipari üzemeinkben a nyereségrészesedések kifizetése inár megkezdődött. Az Acélárugyárban március 31-én a gyár dolgozói között 2 096 000 forint került kifizetésre. A Vasötvözetgyárban március 31-én és április 1-én történt meg a visszatérítés 482 ezer forint erejéig. A dolgozók a nyereségrészesedés 10 százalékát takarékbetétbe helyezték el. A nógrádi szénmedence dolgozói között 12 072 000 forint nyereségrészesedés kerül kifizetésre. Nyereségrészesedésben minden üzemegység részesül, a kifizetés április 5-én történik meg. A Salgótarjáni Üveggyárban a dolgozók egy havi fizetésüknek megfelelő nyereségrészesedésben részesülnek. A gyár dolgozói között 2 600 000 forint kerül kifizetésre, melyet április 2-án és 3-án fizetnek ki. Az ÉMÁSZ dolgozói 18 és fél napnak megfelelő fizetés erejéig részesülnek nyereségrészesedésben.-^SZOVJETUNIÓ mindene; nemzetközi győzelmét száz, 5 meg ezer hazai siker támasztja? ;'ilá. A világ első szocialista? államában megvannak mind-? azok az anyagi és erkölcsi? feltételek, amelyek biztosítják? az áttérést a kommunizmus? építésének magasabb fokára. J Egyre jobban kirajzolódnak ac kommunista társadalom kör-* vonalai. A szovjet ország gya-c korlatilag azt a feladatot* tűzte maga elé, hogy a leg-t közelebbi másfél évtizedben ( túlszárnyalja az Egyesült Ál-£ tárnok jelenlegi termelési szín- c vonalát és döntő sikereket * vívjon ki a kapitalizmussal < íolytatcftt békés gazdasági ver-< senyben. A Szovjetunió fenn- ( állásának négy évtizede alatt* Nagybátony — Bányaváros, 1958 április 4.
