Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)

1958-04-09 / 27. szám

2____________________________________ NÓGRÁDI Népújság (Folytatás az 1. oldalról.) megindították bűnös gépeze­tüket. A kívülről buzdított és szervezett magyar reakciós erők fasiszta zendülést rob­bantottak ki. A Szovjetunió testvéri kö­telezettségéhez híven, a proletár internacionaliz­mus mély és igaz érzésé­től vezettetve nem térhe­tett ki Magyarország kor­mányának kérése elől: a magyar nép segítségére sietett. Ismeretes, hogy az ellen- forradalom elfojtásához a ma­gyar népnek adott támogatá­sunkat egyöntetűen helyesel­ték a szocialista országok do- gozói, s az egész haladó em­beriség. Magyarország belpolitikai és gazdasági helyzete napról- napra szilárdul. Növekszik a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi te­kintélye. A magyar nép magabiztosan, erőteljesen, szilárdan halad tovább azon az úton. amelyre tizenhárom évvel ezelőtt lé­pett, a szocializmus építésének útján. A magyar népnek a szocia­lista építésben aratott sikerei a legjobban mutatják a ma­gyar dolgozó tömegek hangu­latát, azt, hogy szorosan tö­mörülnek a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány köré és hűségesek a népi demok­ratikus rendszerhez. A magyar nép minden ered­ményét elsősorban a Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága vezetésé­nek köszönheti. Nem véletlen, hogy az ellenség a legnagyobb evővel mindig a munkásosz­tály pártját támadta és tá­madja. A reakció célja vilá­1945 április 4-én, amikor a diadalmasan előrenyomuló szovjet hadsereg kiűzte hazánk területéről a hitlerista hordák utolsó maradványait, megkez­dődött nemzeti történelmünk új fejezete. Ennek a napnak évfordulóján egyszerre ünne­peljük, hogy megszületett a szabad és független Magyar- ország, hogy feltárult előttünk a társadalmi haladás széles országútja és ünnepeljük a megbonthatatlan magyar— szovjet barátságot! Április negyediké a té­nyék megdönthetetlen ere­jével hirdeti, hogy nem­zeti függetlenségünk, tár­sadalmi haladásunk és a magyar—szovjet barátság szorosan összetartozik és egymástól szét nem vá­lasztható. Igen, a magyar nép szereti a Szovjetuniót, őszintén és mélyen, mert a szovjet nép­nek köszönheti, hogy 1945- ben újra és most már vég­érvényesen ráléphetett az 1919-es Magyar Tanácsköztár­saság idején egyszer már meg­kezdett útra. Népünk szereti a Szovjetuniót, mert neki kö­szönheti, hogy szabad és füg­getlen is maradjon, s mert nagy szerepe van abban, hogy hazánk tizenhárom év alatt el­maradt agrárországból ipari­lag fejlett ország lett, amely­nek népe jobban, kulturáltab­ban él, mint bármikor törté­nelme során. A magyar—szovjet barátság azt is jelenti, hogy testvéri, szövetségesi hű­ség kapcsol össze bennün­ket azzal az országgal, amely a világbékének, s benne hazánk békéjének is legkövetkezetesebb har­cosa. Kinek köszönhetjük és mi adja a reális alapot ahhoz, hogy valóban bízhatunk egy új háború elkerülhetőségében? Ezt annak a politikának kö­szönhetjük. amely a Szov­jetunióban már negyven esz­gos: meg kell fosztani él­csapatától a magyar munkás- osztályt, Magyarország dolgo­zóit. De a párt újjáalakult és megingathatatlan szilárd­sággal vezeti a népet. Országukban a Magyar Szo­cialista Munkáspárt hozzáértő vezetése a szocializmus sike­res építésének záloga. A szovjet nép most sikere­sen oldja meg azt a felada­tot, hogy az ipari termelés legfontosabb területein törté- ne’mileg a legrövidebb idő alatt utolérje és túlszárnyalja az Egyesült Államokat. Az iparfejlesztés legfonto­sabb kérdése — a termelés növelésének üteme — már ré- ges régen a Szovjetunió ja­vára oldódott meg'. Az 1929- től 1956-ig terjedő időszakban — a második világháború ki­vételével — a Szovjetunió ipari termelésének átlagos évi növekedése meghaladta a 16 százalékot. Az Egyesült Álla­mokban az ipari termelés át­lagos, évi növekedése ezekben az években alig érte el a 3 százalékot. A szovjet nép bizonyos ab­ban, hogy országunk már a közeljövőben utoléri, sőt túl is szárnyalja gaz­dasági vonatkozásban az Egyesült Államokat. Az új, a haladó mindig dia­dalmaskodik a régi, a ha­nyatló fölött. Ez a társadalom fejlődésének megmásíthatat­lan törvénye. A Szovjetunió Kommunista Pártjának egész politikája és gyakorlati; tevékenysége arra irányul, hogy évről-évre ja­vuljanak a munkások, a kol­hozparasztok, az értelmiségiek életkörülményei, hogy egész földünket az öröm, a boldog­ság, a gondta'anság pompás virágai borítsák. Napjainkban nem képzel­hető el más, értelmesebb politika, mint a békés együttélés, az ésszerű kompromisszum politikája, amely egyik országot sem hozza előnyösebb hely­zetbe, s amely szavatolja valamennyi ország bizton­ságát. Most ez a kérdés: békés együttélés, vagy háború. A Szovjetunió senkit nem fenyeget, síkra szállt és síkra száll a háború ellen, helyte­leníti, hogy a háborút a nem­zetközi politika eszközéül használják, ellenzi a világ katonai tömbökre való tago­zódását és sürgeti, hogy tár­gyalásokkal rendezzék a nem­zetközi kérdéseket. Éppen ezért a szovjet kormány azt a javaslatot terjesztette a nagy­hatalmak kormánya, továbbá sok más ország kormánya elé, hogy hívjanak össze magas­szintű értekezletet. Ami a kelet-európai orszá­gok helyzetének úgynevezett kérdését illeti, ennek meg­vitatása kirívóan sértené az államközi kapcsolatok elemi szabályait. Az ENSZ egyetlen tagállama sem egyezhetik bele abba, hogy bárkit is felhatal­mazzon saját államrendjének megvitatására. A kelet-európai népek már régen elhatározták, mi­lyen úton járnak és sen­kinek sincs joga beleavat­koznia belügyeikbe. Felvetődik a kérdés, miért terjesztenek elő ilyen indít­ványokat. Nyilván nem azért, hogy megszüntessék, hanem azért, hogy fokozzák a hideg­háborút, hogy ingerültséget keltsenek, hogy még jobban kiélezzék a nemzetközi fe­szültséget és legyen okuk a legmagasabb szintű értekezlet megtorpedózására. veken kívül a szocialista or­szágok kölcsönös viszonyának elszakíthatatlan részét alkotja — amint ezt legutóbb a 12 kommunista és munkáspárt novemberi moszkvai nyilat­kozata is hangoztatta — a kölcsönös testvéri segítés. Ebben a kölcsönös segít­ségében az igazi proletár nem­zetköziség eszméje ölt testet. Mi, magyarok, éppen az ellenforradalom súlyos napjaiban tapasztalhattuk a proletár nemzetköziség erejét, s ezért most a ma­gyar dolgozók nevében — a köztünk levő szovjet ve­zető elvtársak által — az egész szovjet népnek ismét forró köszönetét mondunk. Az ellenforradalom leverése óta eltelt idő eseményei le­leplezték az ellenségnek azt a hazug rágalmát is, hogy a magyar nép szemben áll a kommunista párttal és nem óhajtja a szocializmust. A magyar nép már 1919- ben, a dicsőséges Tanácsköz­társaság megteremtése idején eljegyezte magát a szocializ­mussal és 40 éve küzd a kommunista párt vezetésével a munkáshatalomért, a szo­cializmus felépítéséért. Április negyediké arra is ta­nít bennünket, hogy nemzeti függetlenségünk elválasztha­tatlan társadalmi haladásunk­tól. Világosan megmutatkozott ez az ellenforradalom tanulsá­országot. Gyökeresen megvál­tozott a nép élete. A magyar nép ellenségei — otrombán hazudozva és rágal­mazva — tagadni vagy leg­alább is kisebbíteni próbál­ják a magyar dolgozóknak a népi hatalom tizenhárom esz­tendeje alatt elért nagy sike­reit. Mindez azonban hiába­való részükről! A béke és a népek barát­sága mellett síkraszálló erők hallatlanul megnőttek és to­vább növekszenek. A kommu­nista és munkáspárok kép­viselőinek moszkvai értekez­letén jóváhagyott békekiált­vány világszerte élénk vissz­hangot keltett. A „békét a vi­lágnak!“ jelszó valóban szerte a világon a népek törekvésé­nek és óhajának kifejezője lett. A szocialista országok kom­munista és munkáspártjainak képviselői értekezletükön nyi­latkozatban jelentették ki, hogy a két rendszer békés együttélésének lenini elve a szocialista országok kül­politikájának megingatha­tatlan alapja, a népek bé­kéjének és barátságának megbízható pillére. Ahhoz azonban, hogy a szo­cialista államok sikeresen meg­valósíthassák ezt a külpoliti­kai irányvonalat, még szoro­sabbra kell zárniok soraikat, áhandóan segíteniük és tá- mogatniok ' kell egymást. A szocialista államoknak egyút­tal nagyobb gondot kell for- dítaniok saját gazdasági ere­jük fokozására, egész nép­gazdaságuk fejlesztési ütemé­nek gyorsítására. A szovjet emberek szent feladatuknak, internaciona­lista kötelességüknek tartják, hogy minden eszközzel elő­mozdítsák a szocialista tábór további erősödését, támogas­sanak minden testvéri, szocia­lista országot. Önök, elvtár­saink, bizonyosak lehetnek, hogy a Szovjetunió erejét nem kímélve munkálkodik a szo­cialista tábor erősítésén. A szovjet emberek mindig tel­jesítették és teljesítik inter­nacionalista kötelességüket. Ünnepelt az Már kora reggel megtelik ünneplő emberek sokaságával a pesti utca. Az emberek fi­gyelme a Dózsa György-út felé fordul. Mindenütt mosoly­gó emberek, kis zászlókkal gyülekező gyermekek, úttörők, középiskolások, egyetemi hall­gatók. A pályaudvarokra egy­másután gördülnek be a vidé­ki dolgozókat" szállító külön­vonatok. Megélénkült a pesti utca, ünnepel a pesti nép, ünnepel az ország szíve, a mi gyönyörű fővárosunk. A hatalmas bér­házakon szabadságunk szü­letésnapját köszöntő feliratok, pártunk, kormányunk vezetői­nek képei. A magyar—szovjet barátság ünnepe ez. Velünk együtt ünnepel felszabadítónk, a nagy Szovjetunió is, s el­küldte hozzánk küldötteit Hruscsov elvtárs vezetésével, s őket és a szabadság születés­napját köszönti a nép. Közben, a téren felsorakoz­nak a magyar néphadsereg díszegységei, s kezdetét veszi az április negyediké tiszteleté­re rendezett katonai díszszem­le. A dísztribünön helyet foglal­nak szovjet vendégeink élen Hruscsov elvtárssal, pártunk, kormányunk vezetői, a diplo­máciai testület tagjai, majd a tér két oldalán elhelyezett emelvényeken mintegy 35 ezer budapesti dolgozó. A különböző fegyvernemek katonái mintegy egymással versenyezve vesznek részt a díszszemlén. Nehéz eldönteni, melyik fegyvernem az első, mert az egész katonai parádé maga az erőtől duzzadó szép­ség. Keményen markolják a fegyvert a munkásőrség dísz­zászlóaljának tagjai is. A tö­meg szeretetteljes tapssal kö­szönti a munkáshatalom hős védelmezőit. Elvonulnak a harckocsik, s a levegőben nagy robajjal el­a mi korunkban, amikor létezik már a hatalmas szocialista tábor, a dol­gozó magyar nép bizton számíthatott a többi szo­cialista ország önzetlen se­gítségére. A Szovjetunió azzal, hogy segítséget adott a magyar dol­gozóknak, a proletár összefo­gás fényes bizonyítékát szol­gáltatta és szent nemzetközi kötelességét teljesítette egy testvéri ország iránt. A magyarországi helyzet gyors normalizálódása vi­lágosan bebizonyította, hogy nem lehet visszafor­dítani a szocializmus út­ján járó országok fejlődé­sét és hogy a szocialista tábor országainak egysége, összeforrottsága és kölcsö­nös testvéri segítsége: óriási erő. Fejlődik és erősödik a szo­cialista világrendszer. De volt olyan idő, amikor a Szovjet­unió volt az egyetlen szocia­lista ország. Kemény meg­próbáltatások és zord idők jutottak osztályrészéül mun­kásosztályunknak, amely a vi­lágon elsőnek szakított a ka­pitalizmussal és bátor úttörője lett az új, szocialista jövőnek. A szovjet nép minden ne­hézséget legyűrve, nagy sike­reket ért el az ipar, a mező- gazdaság, az egész népgazda­ság fejlesztésében. A szovjet nép szilárdan és magabiztosan halad a XX. pártkongresszuson ki­tűzött úton, a szocializ­musból a kommunizmus­ba való fokozatos átme­netnek és a világbéke megszilárdításának útján. Önök tudják, hogy a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa a napokban elhatározta, hogy országunk egyoldalúan meg­szünteti az atom- és hidrogén- bomba-kísérleteket. A Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa felszólította az Amerikai Egye­sült Államokat és Angliát, hogy kövessék példáját. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, a napokban sajtóértekezleten nyilatkozott abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió egyoldalúan be­szüntette az atom- és a hid- rogénfegyver-kísérleteket. Eisenhower kijelentette, hogy a Szovjetuniónak ezt a kül­Több mint félmillió budapesti dolgozó az április 4-i nagygyűlésen Az ünnepi nagygyűlést Marosán György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter nyitotta meg. Majd hosszú, lelkes taps és éljenzés köszöntötte Kádár János elvtársat, amikor a mikrofon­hoz lépett. Kádár János elvtárs beszédéből tendeje zászlajára írta a béke jelszavát, és mindvégig ki­tart mellette. Ez a békepoli­tika minden nép számára megnyitotta az utat a béké­hez, s az imperialisták min­den mesterkedésé ellenére újabb és újabb milliókat hó­dít meg a békés együttélés gondolatának. A szocialista országok Szovjetunió vezette tömö­rülése erősebb, mint va­laha! Az egész nyugati világot ámulatba ejtette a Szovjetunió interkontinen­tális rakétája és a két szputnyik. Az egész világ látja, hogy változatlanul a Szovjetunió a kezdemé­nyezője a világpolitikában minden olyan akciónak, amely a béke fenntartását és megszilárdítását szol­gálja. A marxizmus-leni- nizmus tanításai — a revi­zionisták minden erőlkö­dése ellenére — tiszta fénnyel ragyogják be az emberiség jövőjét. A Szovjetunió vezeti azt a tábort, azt a testvéri közössé­get, amelynek mi is tagja va­gyunk: a szocialista népek tá­borát. Ennek a tábornak tag­jai kölcsönös viszonyukat a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, . az állami füg­getlenség és szuverénitás tisz­teletben tartására és az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás elvére építik. De nemcsak erre. Ezeken az el­Hruscsov elvtárs beszédéből Tizenhárom év nem nagy idő! A tőkés és földesúri rend­szerben tizenhárom év alatt mit sem fejlődött volna az ország: egyesek szakadásig dol­goztak volna, mások pedig a kizsákmányolásból fényűzően éltek volna. A népi hatalom ezzel szemben tizenhárom esz­tendő alatt átalakította ezt az gainak tükrében. Az ellenfor­radalmi támadás nemcsak szo­cialista vívmányaink, nem­csak szocialista rendszerünk ellen folyt, hanem nemzeti függetlenségünk ellen is. És mi sem bizonyítja jobban né­pünk akaratát, azt, hogy a magyar nép nem kívánja vissza a régit, az urak hatal­mát, a dolgozók jogfosztottsá­gát, mint az ellenforradalmi támadók teljes veresége. A magyar nép a Szovjetunió és a többi szocialista ország se­gítségével egyszerre védte meg a társadalmi haladás út­ján elért eredményeit és nem­zeti függetlenségét. Ahogyan levontuk a rég­múlt történelmi tanulságait, úgy levontuk a közelebbi múlt tanulságait is. Kedves vendégeink és barátaink az országot járva, tapasztalni fog­ják, hogy a párt és a nép egységes, a párt helyes politikája körül kialakult a dolgozók igazi nemzeti egysége. A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája a dol­gozó néptömegek bizal­mára és aktivitására épül. ' Mi eltökéltük, hogy meg­maradunk a megkezdett he­lyes úton, s jobbról balra való ingadozás nélkül, mindig a reális lehetőségek számbavé­telével — pártunk vezetésé­vel, a dolgozó nép támogatá­sára építve, küzdünk az egész nemzet további gazdasági és kulturális felemelkedéséért, a szocialista társadalom teljes felépítéséért. A nagy lelkesedéssel foga­dott beszéd után N. Sz. Hrus­csov elvtárs lépett a mikro­fonhoz. Soha senki nem érheti el célját, aki félre akarja ve­zetni azt a népet, amelyik kivívta az igazi szabadsá­got és demokráciát. 1919-ben a nemzetközi és belső reakció még a dolgozók vérében gázolhatott a ma­gyar földön és megfojthatta a fiatal Magyar Tanácsköztár­saságot, de ^958. ÁPRILIS Ír­ország szíve húznak a legújabb típusú lök- hajtásos repülőegységek a tér fölött. Még hallatszott a harc­kocsik dübörgése, amikor a dísztribün tövében megszólalt a tizenkét harsona, jelezve be­fejeződött a katonai díszszem­le. Egy pillanatra kiürült a tér. De csak egy pillanatra, mert alig, hogy elvonultak az utolsó tankok, a térre nyíló utcából elindult a tarka ember­áradat, hogy a téren hatal­mas tömeggé egyesüljön, s köszöntse szeretett szovjet vendégeinket, és vezetőinket. Jönnek az angyalföldi gyá­rak munkásai, a vöröscsepel ünneplő vasasai, de jönnek, a többi gyárak, üzemek, hivata­lok dolgozói is. Gyülekezik a hatalmas tö­meg. A hangszórók forradal­mi dalokat harsognak. Mintha sose akarna vége lenni, mint­ha az egész ország jönne, úgy néz ki ez a nagy em­beráradat. Az emberek kezé­ben kis piros és nemzetiszínű zászlókat lenget a szél. Az apák, anyák magukkal hozták gyermekeiket is, hogy ők is tanúi legyenek e szép ünnep­lésnek. Taps, hangorkán, taps hang­orkán. Az emberek a magyar­szovjet barátságot éltetik. A díszemelvényen megjele­nik Hruscsov elvtárs, a szov­jet küldöttség tagjaival. Ha­talmas taps és zászlólengetés köszönti kedves vendégeinket s megjelent vezetőinket. Kádár elvtárs, Hruscsov elv­társ kalapjukat lengetve kö­szöntik a tömeget. Az elhangzott beszédek az emberek szivéhez szóltak. Az arcokon tükröződő öröm azt bizonyítja, a mi népünk, a mi fővárosunk örül a szabadság­nak s kiáll a minket kétszer is felszabadító Szovjetúnió mellett. — ta — politikai lépését nem szabad „komolyan venni“, az ilyen tettek tisztán „propaganda- jellegűek“. A népi Magyarország dol­gozóinak nagygyűlése előtt szeretném kijelenteni a kö­vetkezőt: Ha Eisenhower valóban úgy véli, hogy propagan­dából szüntettük meg az atom- és hidrogénfegyver­kísérleteket, akkor ő és a többi nyugati államférfi miért nem folytat ugyan­ilyen propagandát és miért nem szünteti meg e célból az atomfegyver-kísérlete­ket? Ha az Egyesült Államok elnöke és Nagy-Britannia mi­niszterelnöke ugyanezt a pro­pagandát folytatná, mennyire megörvendeztetné ez a világ minden népét! Felszólítjuk partnerein­ket: hagyják abba a kísér­leteket! Már mától fogva szüntessük meg a hidro­gén- és atombomba-rob­bantásokat. ne fertőzzük a rádióaktív anyagok hasa­dási termékeivel a lég­kört! A Szovjetunió népei ne­vében, a szovjet kormány nevében Eisenhowerhez, az Egyesült Államok el­nökéhez, Macmillanhez, Nagy-Britannia miniszter- elnökéhez fordulok. Kö­vessék a Szovjetunió pél­dáját. tettekkel bizonyít­sák jóakaratukat. Ez bol­doggá tenné az emberisé­get, e nemes lépés emléke évszázadokig fennmaradna. Az atomfegyver-kísérletek megszüntetését úgy tekint­jük, mint a teljes leszere­lés felé, a világbéke bizto­sításának feltételei felé vezető első lépést, mint a két rendszer békés együtt­élésének békés versenyé­nek útját. Ennek a létfon­tosságú kérdésnek a meg­oldása elősegítené a többi sürgős nemzetközi problé­ma rendezését is. Táborunkat támogatja min­den békeszerető nép, az egész haladó emberiség. A szocia­lista országok történelmi kül­detésének felelősségét átérez­ve, a jövőben is szilárdan együtt haladunk a béke és a szocializmus útján.

Next

/
Thumbnails
Contents