Nógrádi Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 26-33. szám)
1958-04-09 / 27. szám
1958. ÁPRILIS 9. # NÓGRÁDI Népújság Emlékezetes, szép ünnep Salgótarjánban KÉPEK SALGÓTARJÁNBÓL Dísziinnepség április 4-e előestéjén Most, tavasz kezdetén ünnepeljük szabadságunk hajnalának 13. évfordulóját. Ilyenkor valamennyien visszatekintünk az elnyomatás keserves esztendeire, s szeretettel gondolunk a szovjet katonákra, akik szabadságunkat hozták el. Kell ez az emlékezés azért, hogy soha se feledjük el, milyen sötétségből indultunk, s hogy igazán értékelni tudjuk mai világos, szabad életünket. Április 3-án, ahogy a városra leszállt az alkony, a környező hegyeken örömtüzek gyúltak. Lobogó lángjuk adta hírül a környékbeli embereknek: Salgótarján köszöneté igaz barátainknak, a szovjet embereknek szól, akik elindítottak bennünket új, megváltozott életünk útján. Este aztán díszünnepség volt az Acélárugyár kultúrott- honában. Gyári munkások, pedagógusok, katonák, közalkalmazottak, asszonyok, fiatal fiúk, lányok foglaltak helyet a széksorokban — mind, mind ünneplőben — amikor 7 óra után felgördült a nehéz, bordó bársonyfüggöny. A díszelnökségben, virágok között ott ültek csehszlovák vendégeink is, akik nagy nemzeti ünnepünkre jöttek hozzánk. Gritz Arnold, a városi tanács vb. elnökének megnyitója után Andó István, a városi pártbizottság titkára emelkedett szólásra: »■Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, restség, mely hitetlen csodára vár...« Ez jellemezte Magyarországot, hogy mindez megváltozzék: »■Föl kéne szabadulni már !«* 1945-ben hazánkban ütött af fasizmus utolsó órája. Felsza-t badultunk ! A Szovjetunió ba-fc ráti segítségével valóra váltak ► Ady Endre szavai: t »Ez az ország a mi országunk, ► Itt most már a mi kezünk ► épít.. .«► egy életerős, boldog országot ► és vigyázzunk, hogy sóhaj vissza ne térhessen a múlt, J azért kell ez az emlékezés.. .► A díszünnepség második ré-J szében az Acélárugyár Petőfi J színjátszó köre szórakoztattaJ tartalmas, vidám műsorral a' megjelenteket. Szovjet és csehszlovák , többezer ember a l-i ünnepségen Szabadságunk születésének 13. évfordulója reggelére ünnepi díszbe öltözött a város. Az utcákat, tereket zászlódíszbe öltöztették. A lakások ablakaiba vörös és nemzeti színű zászlókat helyeztek el. Minden és mindenki ünnepelt. A hetesre ért az óra mutatója. A várost ölelő hegyekről ebben az órában tizenhárom lövés moraja száguldott végig. Ünnepi díszössztűz hangott el: április 4-ét, hazánk és dolgozó népünk felszabadulásának 13. évfordulóját köszöntötték e lövések. Alig múlott fél tíz, az Acélárugyár felöl -ütemes zeneszóra megkezdődött a felvonulás A menetet a munkásőrség díszszázada nyitotta meg; bátran fogták fegyvereiket, s mintha azt mondanák az integető tömegnek: meg- védjük a nép hatalmát, őrködünk a békéi építő munkán. Aztán jöttek a többiek. Az Acélárugyár dolgozói után a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlójával kitüntetett üveggyáriak. a kisipari szövetkezetek tagjai, a kereskedelmi vállalatok dolgozói. A Nógrádi Szén- bányászati Tröszt dolgozói arcáról az olvasható le, hogy a tröszt nagyszerű bányásza’ győzedelmes munkasikerekkel köszöntötték április 4-ét. Az első negyedéves terven felül termelt több mint ötvenötezer tonna szenet a felszabadulási dekádban csaknem kilencezerrel tetézték még meg. S amíg a város dolgozói a Fő-téri emelvény elé vonultak, az üzemek, intézmények, hivatalok képviselői a szovjet hősök emlékműve előtt gyülekeztek. Csaknem félszáz koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatára; a kegyelet és hála jeléül. Elsőnek a város lakóival együtt ünneplő, a szovjet hadsereg tagjait képviselő tisztek helyezték el a megemlékezés koszorúját az emlékműnél, őket a szomszédos testvéri csehszlovák küldöttek, a megyei pártbizottság, a KISZ, az úttörők követték. Nem hiányzott a város egyetlen üzeme vállalata, hivatala, intézménye, tömegszervezete sem. Tíz óra volt. Az emelvény előtt már csaknem tízezer ember szorongott, amikor Jakab Sándor elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottságának első titkára megkezdte ünnepi beszédét. — Tizenhárom éve, hogy a szovjet hadsereg kiűzte hazánk földjéről Hitler fasiszta csapatait és utolsó csatlósaiként ■harcoló hazaáruló Szálasi pribékeket — kezdte beszédét Jakab elvtárs. — A szovjet hadsereg magyarországi harcával győzelemre vitte a magyar ha zafias erőknek a haza függetlenségéért, a nép szabadságáért folytatott négyszáz éves küzdelmét. — Örömünket és a szovjet :nép adta szabadságunkat munkára változtattuk. Ugyan kevés élelemmel, hiányos ruházattal, értéktelen pénzért dolgoztunk, de mindez nem számított: mert a magyar nép szabadon, függetlenül, tőkések ■és földbirtokosok nélkül akart élni. És azok az erőfeszítések, amelyeket a bányászok, üzemi munkások, dolgozó parasztok, alkotó értelmiségiek kifejtettek, meghozták gyümölcsüket. Magyarország a párt vezette nagy munka, harc után a munkások, parasztok állama lett és olyan fejlődésen ment keresztül, amit csak a népi rend biztosíthat. — Felszabadulásunk mai ünnepe egybeesik az ipar államosításának 10. évfordulójával. Tíz éve, hogy a magyar forradalmi erők, miután kiosztották a földet, a nép tulajdonába adták a bankokat, államosították a száz munkásáéi többet foglalkoztató ipari üzemeket is. A párt akkori jelszava: »Tiéd az ország, magadnak építed!« lényegében megvalósult. Jakab elvtárs a továbbiakban arról beszélt, milyen lényeges, alapvető változás történt a dolgozó nép életében a Horthy rend nyomorúságához képest. — Minden ellenséges rágalmazás, hazugsággal szemben a kishítűek kétkedése ellenére is bizonyítható, hogy ma népünk lobban él, mint ezelőtt bármikor. Igaz, az államosítás utáni években, 1951—52-ben csökkent az életszínvonal 1949-hez viszonyítva, de azóta nagy előrehaladást tettünk, jelentős javulást állapíthatunk meg. Nem kell sok számot felhozni ennek bizonyítására. A megyében a minisztériumi iparban dolgozók átlagos havi keresete 1953-ban 1169 forint volt. Tavaly, ugyanezeknek a munkásoknak a keresete 1740 forintra emelkedett. Ugyanez van más dolgozó rétegeknél is, és ez magyarázza meg miből élnek jobban, miből öltözködnek szebben, miből vannak Pannónia motor- kerékpárok, miből épült nyolc év alatt körülbelül hatezer összkomfortos lakás, stb, stb. Majd arról beszélt az előadó, hogy az ország vezetésében elkövetett hibákat hogyan lovagolta meg az ellenforradalom és hogy az milyen szörnyű károkat okozott nemcsak a magyar népnek, de a nemzetközi munkásmozgalomnak is. — Az ellenforradalom óta — folytatta — mindössze másfél év telt el. Azóta elért eredményeink szépek, biztatóak. Másfél évvel ezelőtt sokan nem gondolták, hogy ilyen előrehaladást érünk el, hogy ma a párt, a népi Magyarország erősebb, mint bármikor volt. Mi kommunisták a legnehezebb időkben is bizakodóak voltunk. De azt is tudtuk, hogy csak abban az esetben tudunk előre menni, ha újjászervezett pártunk maga köré tömöríti mindazokat az erőket, amelyek a szocializmus építésében, a béke védelmében velünk egy nézeten vannak. A pártnak, a kormánynak sikerült azt a politikát megteremtenie; a párt és a kormány most reális alapokon álló politikát folytat. Ma az üzemekben, a földeken nyugodt, biztonságos termelés folyik. Ezután az újjászervezett pártról beszélt, arról, hogy az radikálisan szakít az elmúlt évek helytelen, a nép szükségleteivel nem számoló felfogással; minden törekvése a népjólét emelésére irányul; — A magyarországi ellen- forradalmi esemény óta — mondotta a továbbiakban — a nemzetközi munkásmozgalom bebizonyította: nemhogy válságban volna, hanem újabb jelentős fejlődésnek indult. Valóban elmondható, amit a magyar közmondás tart: »Minden kár haszonnal jár«. Nekünk és a nemzetközi munkásmozgalomnak is nagy kárt okozott az ellenforradalom, de rádöbbentette mindazokat, akik még nem voltak teljesen meggyőződve róla, hogy a szocialista tábor egysége létkérdés a szocializmus táborának fennmaradása szempontjából, hogy a szocializmusnak közös ellensége a kipróbált, tapasztalt nemzetközi imperializmus, amely felhasznál minden alkalmat a szocializmus megsemmisítésére. Ha valaki eddig hitt a nemzeti kommunizmus maszlagjában, októberben meggyőződhetett róla, hogy semmiben sem különbözik Hitler nemzeti szocializmusától. Ha valaki eddig nem győződött meg arról, hogy a szocializmus erejének egyesítése milyen előnyökkel jár a szocialista országok politikai és gazdasági életére — akkor a magyarországi ellenforradalom idején meggyőződhetett. Mert abpan a tényben, hogy Magyarországon gyorsan sikerült a helyzetet konszolidálni — a magyar forradalmi erők nagy munkája mellett — így ünnepelt a vidék Nem volt még Pásztón ilyen nagyszerű, felemelő, nagy ünnepség. Ünnepi díszbe öltöztek a házak, legszebb ruhájukba az emberek, hogy méltóképpen köszöntsék legnagyobb nemzeti ünnepünket, szabadságunk születésnapját. A városka főutcáján már az ünnepi megemlékezés előtt egy órával vidám muzsikálásba kezdett a helyi népizenekar. És gyülekezett a kis városka apraja, -nagyja, mindenki ott akart lenni, hogy kifejezze, ez az ünnep, ez a mostani nagy ünnep személyes ünnepe is. És jöttek, gyülekeztek a földek hűséges gazdái, egyénileg gazdálkodók és tsz-parasztok, a hivatalok, és más szervek dolgozói, gyülekeztek az iskolák kis- és nagydiákjai. Az ünnepség a Szovjetunió iránti hűség jegyében zajlott le. Nem kellett ezt fennen hangsúlyozni. Az ünnepség előadója Alics János elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára a résztvevők érzelmét, gondolatát fejezte ki, amikor azt mondta, hogy sorsunk, életünk örökre összekapcsolódott a Szovjetunió életével, sorsával és ez előrehaladásunk záloga. Ezt érezte minden résztvevő, s ezért köszöntötték őszintén a Szovjetuniót, népünk legjobb, leghűségesebb barátját. A pásztóiak, az a több mint háromezer ember, akik ott voltak ezen a feledhetetlen gyűlésen, sokáig emlékeznek majd 1958 április 4-ére. Kisterenyén is méltó módon emlékeztek meg a nagy napról. Negyedikén zenés ébresztő köszöntötte a község lakosait. Délután ünnepélyesen megkoszorúzták a község felszabadításáért elesett szovjet harcosok közös sírját. Innen az ünneplő tömeg a Népkertbe vonult, hogy meghallgassa a nagygyűlés előadóját, Pintér elvtárs ünnepi beszédét. Emlékeztette hallgatóit a felszabadulás előtti proletársorsra, a munkásember nyomorúságára. Majd az új, szabad életről beKét győzelmi zászló Nógrádban AZ ÜVEGGYÁRBAN Öt órára hirdették, de már jóval előtte alig lehetett helyet kapni a kultúrteremben. Az izgatott várakozás folytott hangja ülte meg az egész termet. Az emberek kisebb-na- gyobb csoportokban beszélgettek a nagy megtiszteltetésről, elismerésről. Bizony ez a csütörtök délután emlékezetes marad a Salgótarjáni Üveggyár életében. Amikor Szokup Lajos elvtárs, miniszterhelyettes átadja a zászlót, szinte percekig zúg a taps. Egyszerű dolgozók és vezetők a meghatottság és büszkeség érzésével, néha kis, sé remegő hangon szólanak arról, hogy a zászlót nem volt könnyű megszerezni, de a nehezebb feladat, hogy meg is tartsák; A négy szakma kiváló dolgozója jelvény és 57 oklevél, a 72 ezer forint jutalom kiosztása után még sokáig együtt maradtak a dolgozók, hogy jókedvben is emlékezetes legyen ez a nap. A BÁNYÁSZOK A városi kultúrház is ünnepi díszbe öltözött ezen a napon. Itt adták át a nógrádi szénmedence bányászainak a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját; F A bányászhimnusz hangjaival kezdődött meg hat órakor az ünnepi gyűlés. Lévárdi elvtárs a Miniszter- tanács nevében adta át a zászlót a nógrádi bányászoknak. Míg a SZOT részéről Varga György elvtárs köszöntötte a szénmedence bányászait. A nógrádi bányászok ígéretet tettek, hogy jövő évben is kiérdemlik a zászlót és nem engedik, hogy Nógrádból elkerüljön. Az átadás után baráti légkörben csendültek össze a poharak és ittak az elkövetkezendő jobb munkára. szélt, arról, hogy milyen hálával tartozik ezért a szabaddá lett ember a Szovjetuniónak. Az ünnepi nagygyűlés után a községbe érkezett szovjet vendégek barátságos futballmérkőzésen vettek részt a helyi Törekvés csapatával. Szécsényben hazánk felszabadulásának előestéjén tartották meg az ünnepi megemlékezést. Több mint háromezer ember vonult a szovjet hősök .szécsényi emlékműve elé, ahol a hála és kegyelet jeléül koszorúkat helyeztek el az emlékmű talapzatára. A koszorúzás után a járási kul- túrotthonban gyülekeztek a község lakói, s hallgatták meg Bódi Jánosné országgyűlési képviselő ünnepi beszédét. Balassagyarmaton az ünnepségek sorozatát a csütörtök esti ünnepi nagygyűlés nyitotta meg, ahol Dicse István elvtárs, az MSZMP balassagyarmati' városi pártbizottságának titkára mondott beszédet. Emlékezett azokra az időkre, amikor a magyar nép szabadságáért életüket áldozták a szovjet hősök, a szovjet katonák. Mint mondotta, a magyar nép él a szabadsággal, építi szocialista hazáját. A nagygyűlés után nagyszabású műsoros estet tartottak. Április 4-én ünnepi díszbe öltözve köszöntötte hazánk felszabadulásának tizenharmadik évfordulóját Balassagyarmat. Délelőtt ünneplőbe öltözött emberek, fiatalok és idősek, lányok és asszonyok a szovjet hősök emlékműve előtt gyülekeztek s csaknem félszáz koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatára. Délután gazdag sportműsor biztosította a város lakóinak szórakozását. Zagyvapálfalván is több mint háromezer ember vonult a szovjet hősök emlékműve elé, hogy lerója háláját és kegyeletét az elesett hősöknek^ látni kell a nemzetközi munkásmozgalom és ezen belül is a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű támogatását, segítését. Jakab elvtárs részletesen beszélt ezután a nemzetközi munkásmozgalom támogatásáról, arról, hogy a moszkvai tanácskozáson 67 kommunista és munkáspárt biztosította legteljesebb szolidaritásáról pártunkat és szocializmust építő népünket. A proletár testvériség megnyilvánulásaként elhozták üdvözletüket a szovjet és a csehszlovák nép küldöttei is, míg a Román Népköztársaság budapesti nagykövetsége táviratban biztosította a nagygyűlés résztvevőit: együtt ünnepelnek velünk, a mi ünnepünk az ő ünnepük is. Ünnep volt, emlékezetes szép ünnep. Délután gazdag sport és kultúrműsor biztosította a dolgozók szórakozását.
