Nógrádi Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 17-25. szám)

1958-03-01 / 17. szám

1958. március 1. NÓGRÁDI Népújság 3 Indítsunk mozgalmat az elfekvő anyagok felhasználásáért A Kossuth-lejtősi kiszesek kezdeményezése Dolgozóink között ma egyre több szó esik a társadalmi tu­lajdon védelméről, az anyag­takarékosságról. S a munkás- hétköznapok során kialakul a jelszó: mentsük meg a nép- vagyont, hisz a miénk. Né­hány évvel ezelőtt a népva- gyom védelme csak nagy dol­gok (gépek, berendezések) szemléletében volt ismeretes a dolgozók között. Mi sem ter­mészetesebb, ebben a légkör­ben a „fusizás” a kisebb tár­gyak eltulajdonítása, nem szá­mított bűnnek. Kossuth lejtősön most új mozgalom bontogatja szár­nyát. Hasonló a csehszlo­vák fiatalok fillér mozgal­mához . . . De ne vágjunk a dolgok elébe. A bányaüzem semmiben sem különbözik a medence többi bányaüzemétől. Itt is megtalálni a vágatokban he­verő fákat. A síneket általá­ban felszedik, mert az új munkahelyen szükség van rá. A talpfák azonban továbbra is ott maradnak, s nem ritka, mikor a leomló kőzet maga alá temeti. A bányászok itt is azt tartják, olcsó a robbanó­anyag nem számít semmi, ■csak szén legyen. Az igaz, hogy a robbanóanyagok árát a csapatok megtérítik, de még így is olcsóbb például egy sa­rok kilövése, mint egy órán át csákányozni. így persze a jö- vesztés eredménye az apró porszén s darabos szenet itt- ott lehet csak mutatóba lát­ni. Holott a darabos szén ér­téke nagyobb a porszéntől. A szállítók előtt csak egy cél le­beg — toljuk be a fáscsillét valahová, mindegy hová. így aztán nem csoda, ha a 2,20 centiméteres fa oda kerül, ahol 1,80 centiméteres is elég. Ezekután a csapaton 40 centi­métert vágnak le egy-egy fá­ból, mert ugye nem tölthetik •el a fél műszakot fa keresés­sel, amikor teljesítményben dolgoznak. A széntelepet le­fejtették, ám a farablás elma­rad, azt tartják majd az „ab- léz” (felváltó szak) végzi el. S ez így megy mindaddig míg a nyomás ráterjed a fákra s később már alig lehet egy­két bányafát kirabolni. Kossuth lejtősről írtunk, de nincs olyan bánya, ahol az említettek vala­melyikét ne lehetne fel­lelni. A KISZ brigádok a napok­ban röpgyűlésre jöttek össze. A megbeszélés célja az elfek­vő anyagok újbóli felhaszná­lása volt. Akadt egy-két KISZ fiatal, aki ebben nem látott rendkívülit, nem hitte, hogy ezzel érdemes foglalkozni. A többség azonban amellett fog­lalt állást: „Indítsunk mozgal­mat az elfekvő anyagokért”, így született meg az új moz­galom. A műszaki vezetők se­gítséget adtak a kiszesek moz­galmához, s így olyan eredmény született, amelyre még a szorospa­taki üzemegységnél nem volt példa. A bányában a főszállítóvá­gatban a szállítóeszközöket át kellett szerelni. Mozgatásra került egy 250 fm-s gumisza­lag, 2 darab 50 méteres, 1 láncos kaparószalag, 3 darab kis kaparószalag és azonkí­vül egy meghajtómű. A sze­relés, legalább négy-öt -napot vett volna igénybe. Az átszerelés egész vasár­nap folyt, zömében fiatalok vettek részt a nehéz munká­ban. Fáradságot nem ismerve délután hazamentek s éjjel már újból a bánya mélyén voltak. Laczkó Bertalan és Pintér Gyula egyfolytában 24 órát töltött a bánya mélyén, hogy aznap befejezzék a munkát. Hiányzott 60 méter kaparólánc. A fiatalok azon­ban nem ismertek lehetetlent. Már előzőleg bejárták a bá­nya összes vágatát s az ered­mény — meg lett a hiányzó lánc. Az elfekvő láncról eddig nem tudtak s most a fiatalok munkája nyo­mán a 14.000 forint érté­kű kaparólánccal zavarta­lanul folyhatott az átsze­relés. Eddig ez volt a legnagyobb eredmény takarékossági szám­lájukon, de emellett sok kis- sebb tétel van nyilvántartva alig tíz nap alatt. Egy fúrószár értéke 220 fo­rint. A fiatalok egy őrjárat során hat darab fúrószárat találtak. A talált mennyiség­gel hat csapatot tudnak ellát­ni s ennek folytán a megta­karítás 1.320 forint. Eddig a csúzdacsavart Csáki szalmá­jaként kezelték a bányában. Egy új csavar 25 forint. Most a mozgalom során a hibás csavarokra új menetet vág­nak, amely 10 forintba kerül. Tehát még így is egy csavar­nál 15 forint megtakarítás vá­lik lehetővé. Az elmondottak „kis dol­gok”. Mégis a mozgalom népgazdasági értéke már meghaladja a 15.000 forintot. A Kossúth lejtősi KlSZ-szer- vezet már elküldte felhívását a többi bányaüzem fiataljai­nak. Mi hisszük, hogy a felhí­vás mindenütt talajra talál. Sőt továbbmenve a népvagyon védelmének ügye nemcsak a fiatalok, nemcsak a bányá­szok, hanem megyénk ipari üzemei összes dolgozójának ügyévé válik. Kicsiből lesz a nagy, aki a kicsit nem be­csüli — a nagyot sem érdem­li. íme az élő példa, nemcsak az enyveskezűek leleplezése jelent megtakarítást, hatnem lehet a munka frontján, az egyszerű munkáshét­köznapokon is többezre­ket a termelés szolgálatá­ba állítani. Ezt bizonyítja a Kossuth lej­tősi KISZ-fiatalok életrevaló kezdeményezése. Hortobágyi András A vasút és a szállítófelek közös erőfeszítésével a kocsifordulő gyorsításáért A termelési tervek telje­sítése, a késztermékek gyors elszállítása szempontjából döntő jelentősége van a vasu­tasok munkájának, a MÁV és a szállító felek szoros együttműködésének. Ezt tar­tották szemelőtt, amikor a salgótarjáni külső pályaud­varon értekezletet tartottak a komplex-brigád tagjai — a vasút és a gyárak, közellátási ■vállalatok képviselői. Sajnos a meghívott több, mint 30 szál­lítóból alig 10*12 tartotta szükségesnek a megjelenést. Pedig hasznos lett volna, ha például a TÜZÉP képviselte­ti magát, hiszen elég sok pa­nasz hangzott el a vasút ré­széről munkáját illetően. Nagy megelégedettséget váltott ki a brigádértekezle­ten, hogy kettő helyett már három mozdony végzi a beérke­zett és induló vagonok rendezését, a kirakó he­lyekre történő továbbítá­sát. Ez lehetővé teszi, hogy ezt a munkát menetrend szerint vé­gezzék el, javuljon a vasút és a szállítók közötti kapcsolat. Egymagában azonban ez nem elegendő. Szükséges, hogy a szállító felek is javítsák mun­kájukat. így például az Acél­árugyár a hét és a hónap vé­gén ne növelje szinte három­szorosára a szállított árúk mennyiségét. Törekedjenek itt is az egyenletességre. A Vas- ötvözetgyárnak pedig már egyes (nyersanyagokból félé­ves készlete is van. nincs hely a kirakodásra. Az Üveg­gyár a vasár- és ünnepnapi kirakodással segíthetne, a Tűzhelygyárban pedig úgy, ha jobban kimélnék a vágányhá- lőzatot. Több hasonló problé­ma felmerült még, amely iga­zolja, hogy egyes vállalatok nem igyekeznek a vagonokat kiüríteni, helytelen vágányok­ra állíttatják a vagonokat, ami sok időveszteséget, anyagi ká­rosodást jelent. Előfordul, hogy nem a népgazdasági érdeket tart­ják szemelőtt, hanem az egyéni érdekeket. Természetesen van bőven javítanivaló a vasút munká­jában is. Olyan eset is volt, hogy a mozdony otthagyta az üres vagonokat, máskor jog­talanul felszámolták a nagy­összegű pénzbírságot. Kifogá­solható egyes vasúti dolgozók magatartása is. Nem elégsé­ges a szállítók előzetes értesí­tése sem. Élénk vita bontakozott ki a Salgótarján főtéri rakodóte­A megye déli csücské­ben, a világtól elzár­kózva, szinte észrevét­lenül dolgozik az Űj- majori Kísérleti Gazdaság teclak pusztai üzemegysége. Az épületek körül vendég­marasztaló sár fogadja a tél­végi napokon odaérkezőket. — Alig látni valakit a nagy ud­varon. Eső szemetel s az emberek ilyenkor a legszívesebben nem mutatkoznak a szabad ég alatt. Szombaton délután még any- nyi embert se látni, mint más­kor. De azért talán mégiscsak lesz itt valaki — gondoltam, amikor befordultunk az or­szágúiról. Találomra bementem az egyik házba. Egy morcos kis fekete puli a tornácon hami­san sandított rám. De azért nem bántott. Kedves őszhajú népi nyit ajtót. Egy-két szó után meg­tudtam, jó helyen járok. Csáki László üzemegységvezetőé ez a kis lakás. A kissé őszülő, hátraíésült hajú üzemegységvezető barát­ságosan fogad. Éppen a pihe­nésében zavartam meg. rület állapotáról. A sár, a pi­szok rondítja a város közép­pontjában fekvő rakodóteret. Megállapodtak abban, hogy egy-egy részének tisztántartá­sáért a szállítófelek valame­lyike felelős és megvalósulá­sát a városi tanács is ellenőr­zi. Végeredményben megálla­podtak abban, hogy közös erőfeszítéssel gyor­sítják a kocsifordulót, a vagonok továbbításának ja­vításával, a ki- és berakás gyorsításával segítik mind a vasút mind a szállítók mun­káját. Szombat Az asztalon egy csomó képes hetilap, újság, azokat olvas­gatja. A hosszú téli estéken minden újságot, hetilapot át­néz, s a jelentősebb cikkeket elolvassa. Szereti a Népszabadságot, s bár férfi, de nem szégyelli be­vallani, a Nők Lapját is. Kedvenc írója Jókai, Mik­száth. Nagyon tetszik a Kő­szívű ember fiai c. könyv, amelyet most olvas. A köké- nyesi könyvtárból, meg Ujma- jorból szerzi be a könyveket. Jól eső érzés a barátságos meleg szobában beszélgetni. Az ablakban a zöld virágok a tavaszt lopják a szobába, bár kint az idő novemberre emlé­keztet. A beszélgetés folyamán el­mondja Csáki László, hogy szabad idejében olvas szak­könyveket is. Szereti a ke­resztrejtvényeket, s ami a ke­zébe kerül, azt megfejti. Sajnálja, hogy nincs a pusz­tán még villany. Egy idő óta rádiója sincs, mert nagyon A salgói tanulság Eltemették Kovács László rendőrfőhadnagyot Hat évi randőrszol- gálat után pénteken dél­után a karancsaljái te­metőbe kisérték utolsó útjára Kovács László rendőrfőhadnagyot, a Belügyminisztérium sal­gótarjáni járási és váro­si kapitányság tagját. Kovács László 1932- ben Karancslapujtőn született. Egyszerű bá­nyász ember fiaként kezdte életét. Még csak 17 éves volt, amikor már önként jelentkezett katonai szolgálatra. 1952-ben a rendőrség tagja lett. Az ellenforradalom tragikus napjaiban bát­ran szembenézett a nép ellenségeivel. Részt vett Karancslapujtőn a fegy­veres ellenállási csoport­ban a népi hatalom mellett. Az ellenforradalom fegyveres leverése után igen aktívan dolgozott a bűncselekmények meg­előzése érdekében. Tra­gikus szerencsétlensége szolgálat közben érte. Kovács László rendőr- főhadnagyot harcos és fegyvertársai, munká­sok és parasztok kísére­tében helyezték örök nyugalomra. LaiMMUMMHMWMMi Oejtári készülődés A dejtári József Attila Ter­melőszövetkezet tagjai leg­utóbbi közgyűlésükön elhatá­rozták, hogy 30 kh rétet rend­behoznak, s erről aztán jó (minőségű szénát kaszálnak majd az állatoknak. Hozzá is láttak a munkához, kihasznál­va a kedvező időt. Még feb­ruár első felében 80 kilo­gramm szuperfoszfátot és 50 kilogramm salétrom műtrá­gyát szórtak katasztrális hol­danként a rétre. De nem én őket készület- lenül a tavasz más területen sem. A trágya már szarva­sokban kinn van a földeken. Szerszámaikat megjavították, csupán a vetőgéppel van még munka, de időre elkészülnek ezzel is. Mihelyt pedig az idő engedi azonnal megkezdik az alap és fejtrágyázást is. Kisgépek előzetes rendelésre Van bőven áru a bárnai földművesszövetkezetben, nem okoz hát gondot a vásárlás a község dolgozóinak. Különösen a mezőgazdasági kisgépekre nagy a kereslet. Miután a bolt egy-kettőre megtelik áruval, s a raktár is kevésnek bizo­nyul a bárnai földművesszö­vetkezet dolgozói úgy segíte­nek magukon, hogy a keresett kisgépeket előzetes rendelésre hozatják. A elmúlt héten a salgói bányaüzemben enyveskezű embereket lepleztek le. Az eset kirobbanását egy villa­mos fúrógép eltűnése okoz­ta, amely a zárt műhely­ből kelt lábra. Igaz, azelőtt sem volt kedvező a helyzet, mert bőrszíj (meghajtómű­höz), fontos szerszámok na­ponta tünedeztek. Az üzem- vezetőség, a kommunisták az üzemi szarkáknak „meg­álljt” parancsoltak. Rövid idő alatt az üzem tolvajaira jó munkájuk folytán fény derült. A házkutatás során előkerült üzemi anyagok ér­téke több tízezer forint. S most érdemes elgondol­kozni, miért lehetett az üzemtől lopni, miért sike­rült Angyal Lászlónak egy egész irodai felszerelést el­lopni, Csavnyikov Gyula hogyan tudott büntetlenül elvinni villanyégőktől, fúró­gépig mindent, amit szeme meglátott. Avagy Gyenge Emil hogyan tudott munka­Kovács Emil SZB elnök, kazári üzemegység: Bányaüzemünknél az üzemi tanácstól igen sokat várunk. Tudjuk azonban, hogy a be­indulásnál lesznek kezdeti ne­hézségek, hiszen nem csekély­ség egy üzem irányításában résztvenni. A tanács tagjai zömében bányászok. Az üzemvezetőség a napok­ban a tanács tagjai részére háromnapos előadást szerve­zett. Az előadások anyaga az üzem sajátos problémái vol­tak. Ismertettük a szén tisz- tántermelés és a töltési súly jelentőségét. Elmondottuk, s gyakorlati példákkal mutattuk be, honnan ered a béralap­túllépés. A tanács tagjainak figyelmét a munkaátvételek helyességére irányítottuk. Az előadást számtalan hozzászólás A szécsényi járás községei közül Endrefalván és Nagy- lócon sikerült a legjobban a tanácstagi ankét. Nagylócon a hollókői tanácstagokkal együtt 55 tanácstag közül 50 részt- vett az ankéton. Az elhang­zott előadás és a kialakult vita nagy segítséget nyújt a tanácstagok további munká­jához. Endrefalván négy község idő alatt, üzemi anyagból drótkerítésfonó gépet készí­teni- A válasz egyszerű. A „népszerűség” a nemtörő­dömség légkörében tenyész­tették mesterségesen az üzem tolvajait. Bár felelősségre- vonásuk megtörténik, de ez­zel a ügy nem ér végett. Az üzemi tolvajok ellen harcolni kell valamennyi becsületes dolgozóbak. Ne hunyjanak szemet afölött, hogy naponta eltűnnek vil­lanykörték, fogynak a g“r- gők stb. Csavnyicki munkás autón vitte haza lopott szer­zeményeit, s milyen furcsa, ezt senki nem vette észre! Az ellenőrzésben tehát van mit javítani. Ma már a salgói bányá­szok tanultak saját kárukon. Látták, amit becstelen tár­saik elloptak s ebből levon­ták a tanulságot. S most üzenik a medence összes bányászának: „Vigyázzatok a szarkák nem vesztek ki, károgásuk továbbra is hal­követte. Elértük, hogy az üzemi tanács valamennyi tag­ja megismerte feladatát. Néhány nappal később a tanácstagokat konkrét fel­adatokkal bíztuk meg. így a tőkési bányaüzemben a leg­fontosabb feladat a csapatok­kal való foglalkozás. A cél, hogy elérjük a palatartalom csökkentését és a szenes csil­lék töltési súlyának megjaví­tását. György-aknán konkrét feladat a bérezés helyzetének felülvizsgálása. Itt ugyanis a bányai iparosok bérhelyzete nem kielégítő. Az üzemi tanács csak akkor töltheti be feladatát, ha az. üzem vezetői segítik és a fel­adatok elvégzéséhez útmuta­tással látják el az üzemi de­mokrácia képviselőit. tanácstagjainak részvételével tartották az ankétot, amelyen 70 tanácstag közül 54 vett részt. A tanácstagokon kívül több vendég is megjelent. Délelőtt a járási tanács tit­kára és a járásbíróság elnöke fogadónapot tartott és azok, akik itt különböző észrevéte­leket, javaslatokat tettek, dél­után elmentek az ankétra és sok kérdésre mindjárt választ is kaptak. Iik”. VITA: Hogyan dolgozzon az üzemi tanács? lóI sikerült tanácstagi ankétok délután Teclak pusztán hamar kimerül a telep, s nem kifizető. Búcsúzáskor elmondja, sze­ret a pusztán élni, mert itt minden csendes szép. A nagy istállóban, mint az orgonasípok állnak egymás mellett a fia­tal növendékbikák, s úgy esznek, mintha öt napja nem kaptak volna. A tizenöt kis bika közül csak egy nem eszik. Babecz János állatke­zelő elmondja azt, miért. Mert a kis falánk tegnap többet evett, mint kellett volna, el­csapta a hasát. Most diétára szorul. Néhány nap és elköl­tözik a legszebb bika. Sajnálja is a kezelő a küllemileg kifo­gástalan simaszőrű zsemlye­tarka bikát. Már el is adták. 21 648 fo­rintot kap érte a gazdaság- Eb­ből is gondolható, nem akár­milyen lehet az a másféléves állat, ha ilyen jól megfizetnek érte. Sajnálja is a kezelő, meg örül is. Sajnálja, mert a leg­szebb jószágja volt, örül, mert 200 forint prémiumot kap az átadásnál. Különben ezt min­den átadott tenyészbika után megkapja. 1957-ben 10, a rrjos- tanihoz hasonló szép állatot adott át. Babecz János érti a mester­ségét, mert hiába mondják, hogy ez nem mesterség, nem igaz. Ehhez is tudás és szor­galom kell. Már reggel ötkor itt van, s csak akkor megy haza, ha ha megérkezik az éjjeliőr. 1950 óta dolgozik itt a 36 éves fiatal ember, nagyon megszerette ezt a munkát,. — Otthon, Erdőtarcsán négy szép gyerek várja, s kutat a tarisz­nyájában, amikor hazaérke­zik. E rdőtarcsaiak a fogato- sok is. Mivel azonban szombat délután van, csak ketten találha­tók a nagy istállóban. A 15 ló' jóízűen ropogtatja az abrakot, Nagy József és Magyar Gábor pedig öntögetik eléjük. Ök a sorosak az etetésnél, most ne­kik kell itt lenni. Öt órakor telik le a munkaidő. Magyar Gábor 1949 óta dol­gozik itt. Négy gyerek apja. Elmondja, kitagadott gyerek volt. Hét éves korától a kulá- koknál nevelődött. Volt liba­pásztor, disznópásztor, cseléd, egyszóval minden, ami a ku- lákoknak kellett. Sok savanyú levest megevett fiatal korá­ban. A fiait úgy neveli, hogy ami neki rossz volt, azt ők ne ismerhessék meg. Olyan tervet is forgat a fejében, hogy majd az egyik fiát to­vábbtanulni küldi. Nagy József, a másik foga- tos is fiatal ember. 30 éves. Nyolc éve dolgozik a gazda­ságban. Elmondják, innen nem vándorolnak a munkások. Ál­talában a lányok is innen mennek férjhez, mert alig­hogy elhagyják az iskolát, idekerülnek. Kicsi puszta Teclak puszta, de nagy dolgok részesei az itt dolgozó emberek, névtelen harcosai egy nagy ügynek. KATA JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents