Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)
1958-02-26 / 16. szám
NÓGRÁDI Népújság 1958. február 26. A nagy egész — és as egyes ember Az országgyűlés legutóbbi ülésszaka arról adott számot, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány — az MSZMP vezetésével — végrehajtotta célkitűzéseit: 1957-ben felszámolta az ellenforradalom különböző, súlyos következményeit. . A párt és a kormány — céljának megfelelően — kemény kézzel meggátolta a munkanélküliség, az infláció, a nyomor bekövetkezését. Volt elegendő élelem, ruha, cipő és egyéb közszükségleti cikk. Mindenki kapott munkát, megélhetési lehetőséget — emellett pedig mintegy 14—16 százalékkal növekedett a munkások, a bérből élő dolgozók reáljövedelme. A rend helyreállításában döntő szerepük volt az olyan tényezőknek, mint a párt és a kormány határozott, következetes politikája, a baráti, szocialista országok gyors támogatása. De a két feltétel önmagában nem lett volna elégséges egy harmadik nélkül. Ez pedig az, hogy hazánk lakosságának döntő többsége akarja, igényli, TEVÉKENYEN ÉPÍTI A SZOCIALIZMUST. A szó napi, gyakorlati értelmében jobban, gondtalanabbá, békében élni — földesurak és gyárosok nélkül: ez hatja át mindazokat, akik két kezük munkája, szellemi alkotásuk eredménye nyomán részesülnek a közös javakból. Amikor elérkeztünk oda, hogy ebben a munkában tovább haladjunk, különösen megnőtt annak a jelentősége, hogy mindenki a saját területén, a munkahelyén maradéktalanul helytálljon. Az egyes emberek sorsának összessége a szocialista építőmunka jövője is! Ilyen szemszögből szükséges vizsgálni és megérteni a saját, az egyéni helyzetet, összefüggésben a szocializmus ügyével. Mondhatják erre egyesek, hogy hoztunk már sok áldozatot a szocializmus érdekében, s bizony nem mindig élveztük a várakozásnak megfelelően gyümölcseit. Jóllehet, hogy volt időszak, amikor az „áldozatot hozni“ fogalom vesztett értékéből, megkopott a csengése. De most nem arról van szó! Az a kérdés, hogy GONDOS GAZDA MÓDJÁRA, az előrelátás és tervszerűség alapján használjuk fel a társadalom jövedelmét — a közösség, valamennyi dolgozó jólétének közelebbi, vagy távolabbi javítása érdekében. A népgazdaság anyagi erőforrása véges, csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a pénzünk engedi. Az igények, kívánságok azonban nagyobbak, mint amennyire erőnkből futja. Sőt, jelenleg az a gondunk, hogy nagymérvű életszínvonalemelkedést biztosítsuk, megszilárdítsuk. Az ellenforradalom támadásával szemben a munkások, dolgozó parasztok és a néphez hű értelmiség együttes erejével a párt és a kormány megvédte a néphatalmat. Most nem kisebb jelentősége van annak, hogy a hatalom megtartása, erősítése érdekében újra fellángoljon — a jelenlegi helyzet követelményének megfelelően — minden hazafias, szocializmust akaró erő összefogása, — ha úgy tetszik — áldozatvállalása, gondjaink — közös gondjaink — enyhítésére, megoldására. Itt mindjárt a nyugdíj kérdése — hogy első példának olyan kérdést említsünk, amely a dolgozók nagy többségét foglalkoztatja. Haladtunk-e előre a munkából kiöregedett dolgozók fokozottabb anyagi megbecsülésében? Haladtunk, mégpedig nem is keveset! Az elmúlt négy év alatt nemcsak a nyugdíjasok száma emelkedett több mint kétszeresére, hanem az egy főre eső ösz- szeg is. 1954 előtt 340 forint, tavaly 700 forint volt az átlag nyugdíj. 1858-ban 800 forint lesz, a bányászoké pedig eléri majd az ezer forintot is. Az általánosan jellemző helyzeten belül azonban még sok az eltérés, a jogos sérelem. Az illetékes szervek ezt látják, tudják, sőt KÉSZ TERV VAN A KEZÜKBEN, hogy amint anyagi erőnk engedi, további javulást eszközöljenek. De mi történjék addig? A nyugdíjasokkal egyetértésben állíthatjuk, hogy a fiatalok, a gyerekek sokat tehetnek a szülők támogatása érdekében. Soha országunkban ilyen sora a felnövekvő nemzedéknek nem volt, mint napjainkban. Nem rémíti a munkanélküliség, alig kerül ki az iskola padjaiból, az élet bármelyik területén is helyezkedik el, — életkorához képest jó fizetést kap. Külön anyagi, erkölcsi elismerésben részesül bármelyik fiatal, ha erejéből, tudásából mind többet igyekszik a közösség javára hasznosítani. Sajnos, mégis elég gyakran hallani a panaszt a szülőktől: „Többet vártam a gyerekektől“. Az ország vezetésének ebben a kérdésben is messzemenően érvényesítenie kell a munkásosztály és az összes dolgozók érdekeit. Ezért van az, hogy intézkedést hoztak a termelőszövetkezeti dogozók nyugellátásáról. Kinek a legszemélyesebb ügye ez? Elsősorban a fiataloké! Az intézkedés a mezőgazdaság szocialista átszervezését célozza előmozdítani. A nagyüzemi mezőgazdaság pedig több, olcsóbb termelést jelent — s annak hasznát, mindenekelőtt a fiatalok fogják élvezni. Vagy1 itt van egy másik kérdés: a munkafegyelem, s azon belül is a munkásvándorlás. Köztudomású, hogy A TŐKÉS RENDSZERBEN dolgozóink foggal-körömmel, ha kellett, még anyagi áldozatok árán is igyekeztek megtartani munkahelyüket. Ma pedig bizony szép számmal vannak olyanok, akik szinte havonta, vagy félóránként váltogatják helyüket, annak reményében, hogy előnyösebb helyzetbe kerülnek. Persze az esetek többségében beigazolódik, hogy nem úgy van. S amíg egyes emberek talán pillanatnyi előnyöket szereznek ezzel a vándorlással, addig súlyos milliókat veszneK ki az állam zsebéből. A betanítás, a gyakorlat megszerzése, egyéb okokból adódó munkakiesés — drága előny- keresés. Igaz, lehetséges, hogy átmenetileg az egyik gyárban ugyanazért a munkáért többet fizetnek néhány fillérrel, mint a másikban. De előbb- utóbb a különbség kiegyenlítődik, Végeredményben tehát a vándormadarak saját maguk is ráfizetnek az állandó röpködésre, meg a többi dolgozókat is megkárosítják — például csökken miattuk a nyereség —, akik hosszú éveket, évtizedeket dolgoznak egy helyen. Egyes szülők például nem fogadták nagy örömmel az ipari tanulóképzés idejét. Igaz, hogy a gyermekük később hoz pénzt a konyhára. De végső soron nem a fiatal jövője szempontjából életbevágó-e, hogy magasabb képzettséget érjen el — következésképpen magasabb keresetet, jobb életet biztosítson magának? Az eltelt másfél esztendő ékesen bizony it ja, hogy a pártot és a kormányt a dolgozókról való gondoskodás nagy felelősségérzete,hatja át. Ez a tevékenység hathatósabb lesz, ha jobban párosul a dolgozók megértésével, fegyelmével, egyéni kezdeményezéseivel. A szocialista építőmunka nagy egésze, alkotása abból a SOK-SOK APRÓ HÉTKÖZNAPI MUNKÁBÓL és áldozatból tevődik össze, amely naponta megvalósul a dolgozók körében. Az ellenforradalom fegyveres támadásának leverése, a politikai és gazdasági helyzet konszolidálása után éppen ennek az ideje jött el! Balogh Gyula Cigány- művészegyüH-esr alakult' Diósjenőn j 4A farsangi mulatságok egyik? színfoltja volt Diósjenőn az.? hogy megalakult a községben! a cigány művészegyüttes. Tag-| jai valamennyien cigányok.? akik becsületes munkával ke-? resik kenyerüket. Először ? szombaton este mutatkoztak s be a nagysikerű, hagyományos cigány táncokkal, énekés zeneszámokkal és színjátszással. Több énekszámot eredeti cigány nyelven tolmácsoltak. I A jól sikerült bemutatkozás | után a cigány művészegyüttes J tagjai újabb terveken dolgoz-? nak. Ennek megvalósításához ? elengedhetetlenül szükséges ? az, hogy a megye első ilyen! együttesét komoly támogatás-? ban, segítségnyújtásban ré- * szesítsék a felsőbb művelődés- ügyi szervek. Csendes otthon Lesz bőven cserevetőmag a rétsági járásban Kilencszáz mázsa tavaszi árpa és 50 mázsa zab vetőmagot kapnak cserébe a rétsági járás egyénileg gazdálkodói. A termelőszövetkezetek részére 119 mázsa árpa vetőmagot biztosítottak. Lakáshivatal, mint akaratlan házasságközvetítő Erről szól a Csendes otthon című új zenés magyar filmkomédia, melynek főszereplői: Galambos Erzsi, Zenthe Ferenc, Psota Irén, Ungvári László. i Megyénkben a salgótarjáni November 7. filmszínház |mutatja be először, február 27-től március 2-ig. Belgrádban bemutatták a Vradar Film legújabb produkcióját, a Kis ember-t. A filmet már átvette Bulgária és átvételi tárgyalások folynak Belgiummal, Francia- országgal, a Szovjetunióval és Egyiptommal. Graham Green világhírű könyvét, A csendes amerikai-t megfilmesítették. Moszkvában nyolcezer néző. tekintette meg A lány címe ismeretlen című új szovjet játékfilm bemutató előadását. A moszkvai televízióban bemutatták a Találkozás Angliában című dokumentumfilmet s ezzel egyidőben az angol televízió közvetítette a Szovjetunió ma, című dokumentumfilmet. Bíróság elé kerülnek a sikkasztok és az orgazdák Szűcs László és Dudás Lajos salgótarjáni lakosok a Ven- déglátóipari Vállalatnál mint áruszállító kocsikísérők dolgoztak. 1957 decemberében a Szeszforgalmi Vállalattól 170 liter pálinkát sikkasztottak el, melyet egy darabig a garázsban rejtegettek. Az ellopott pálinkát később Sipos János mátranováki, Tóth Miklósné és Percze János karancsaljai italboltosoknál értékesítették. A 80 forintos pálinkát literenként 50 forintos árban adták át a kcicsmárosoknak. Az így szerzett pénzen osztozkodtak, míg az orgazdáknak 900—900 forintot juttattak a hallgatásukért. A rendőrségi nyomozás lerántotta a leplet Szűcs és társai ténykedéséről. Megállapították, hogy a kár, melyet népgazdaságunknak okoztak, eléri a 14 500 forintot. Szűcs László és Dudás La-* jós a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztásért, a kocsmárosok pedig orgazdaságért kerülnek a vádlottak padjára. Lebuktak a pohártolvajok A salgótarjáni vendéglátóipari üzemekben hosszú időn keresztül garázdálkodott Révai László és Boros Bé a — salgótarjáni lakosok — büntetett előéletű, megrögzött pohártolvaj. Az italboltokban és éttermekben sorozatosan lopkodták a poharakat, üvegeket, csészéket és kanalakat. Az így okozott kár meghaladja a félezer forintot. Boros még a rendőrség épületéből is ellopta az új partvist. A megrögzött pohártolvajok a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntettével kerülnek a bíróság elé. 'yyiyyyyyyyyyyvyyyyyyyyyiyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyvyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy ► ► ► ► PALYAZAT (Szilárd jeliem (avagy Malvin, a kétarcú Janus) 1. jelenet: (Történik a félévi bizonyítványosztás napján, délután 2 óra tájban. Szin: a vállalat igazgatójának előszobája. Szereplők: az igazgató és Malvin, a titkárnő.) Igazgató: — Na, ez az év is jól indul! Képzelje Malvinka, farkaséhesen rohanok haza ebédelni és az én drágalátos csemetém olyan bizonyítványnyal fogad, hogy azonnyomban tovatűnt az étvágyam! Álomnak is rossz: egyetlenegy ötöse van tornából, a többi pedig hármas, beleértve a magatartást is. Malvinka: Csak semmi izgalom drága igazgató kartárs, ilyen esetben különösen meg kell őriznie nyugalmát! Maga a tény sdjnálatos ugyan, de szerény véleményem szerint a kis Oszkár nem okolható a nem éppen megnyugtató eredményért. Talán ott kezdem, hogy maga a tantestület is befejezett tények elé lett állítva, amikor jóval az osztályozó konferencia előtt megkapta a bizalmas utasítást, s ahhoz mellékelve a statisztikai irányelveket. így, amint mondom: statisztikai irányelveket! Tessék nekem elhinni, egészen megbízható forrásból tudom. Summa summárum, a tanári kar részére osztályonkénti bontásban előre megszabták, hány tanuló lehet kitűnő, jeles, jó és így tovább. Nos, Oszkárka így került az alsóbb kategóriák egyikébe. Hogy tetszik mondani, hogy miért éppen az igazgató kartárs fia került oda, miért nem Vass Elemér a közismert lángész, a legszebb reményekre jogosító tudósporonty? Óh, nagyon csodálkozom, hogy nem tetszik látni az összefüggést, ámbátor másrészt érthető is ilyen lelki- állapotban! Tessék csak nyugodtságot erőltetve, józanul, logikusan következtetni! Nézzük mindenekelőtt a tanári kar összetételét. Az Oszkárka osztályfőnöke már jónéhány hónapja őrről igazgató kartársra. Amikor megtudta, hogy intarziás hálószoba-bútort vehet ugyan a vállalatunktól, de 13 évi részletre neim áll módunkban rendelkezésére bocsátani. Na és a magyar nyelv és irodalom tanárára nem tetszik már visszaemlékezni? Csodálkozom! Hiszen ő volt az, akivel a vállalat multnyá- ri balatoni kirándulásán visszafelé jövet egyazon vasúti fülkébe kerültünk, s akinek nem tetszett megengedni, hogy éjféltájban felhúzza az összes ablakokat. A történelem tanár ellenséges érzülete magyarázatot nem igényel, hiszen ő követelte az ellenforradalom időjén, hogy igazgató kartárs maradjon a helyén, amikor pedig éppen izületi bántalmakra hivatkozással betegeskedni tetszett. Egyébként Skandallum az egész még a statisztika ellenére is, mert azt igazán méltányolni kellett volna a mélyen tisztelt pedagógus társaságnak, hogy igazgató kartárs gyors észjárású józan itélőképességű, minden szempontból kiművelt emberfő, aki ezen szellemi adottságainál fogva már eleve nem hagyhat „elégséges” osztályzatú utódot a társadalomra örökségként. S hogy mennyire személyi bosszú diktálta Oszkárka minősítését, napnál fényesebben bizonyítja, hogy tornából ötöse van, szilárd, vitathatatlan kitűnő érdemjegy! A testnevelési tanár úr állásfoglalása példázza, hogy meghalhatott Mátyás király, nincs oda az igazság! Nem hiába készítettük esküvője alkalmából azt a faragott ebédlőgarnitúrát önköltségi áron! 2. jelenet: (Történik: a félévi bizonyítványosztás napján, délután 3 óra körül. Szin: mint az előbbi jelenetnél. Szereplők: az osztályvezető és Malvin, az igazgató titkárnője.) Osztályvezető: Na, minden jó, ha a vége jó! Délelőtt megkaptam a januári célprémiumot, otthon remek ebéd várt és Gyuri fiam szín tiszta ötös bizonyítvánnyal rukkolt ki. Ez igen Malvinka, öröm apának lenni! Malvinka: Ah, igazán, örülök drága osztályvezető kartárs, fogadja szívből, legmelegebb jókívánatai- mat! Bár Gyurika kitűnő bizonyítványa számomra nem meglepetés, mégis odavagyok a boldogságtól, hiszen mostanában annyi rosszat hall az ember ezekre a gyerekekre! Tessék elképzelni, a conspiráció érdekében neveket ugyan nem említhetek, de jónéhányan vannak vállalatunknál olyan apák — s elárulhatom, hogy osztályvezető kartársnál magasabb beosztásúak is — akik bizony lógó orral jöttek vissza a mai ebédtől. S éppen csemetéik pocsék bizonyítványa miatt. Ügy ám! Persze a tragédia nem ebben van, hanem abban, hogy ezek az illetők nem gyakorolnak önbirálatot, nem ismerik el, hogy körülhízelgett kölykük buta, haszontalan, neveletlen, szemtelen és társadalomveszélyes. Sőt, éppen ellenkezőleg tesznek! Illő önkritika helyett a suttogó rémhírterjesztők uszályába kerülnek, szellemi fogyatékos csemetéjük helyett a tantestület kollektívájára hárítják át a felelősséget. Isten bocsáss, azt a nevetséges állítást ismételgetik, hogy a tanári kar bizulmas utasításként st .tisztikul elvek figyelembevételével volt kénytelen előre megállapítani, hogy osztályonként hány fő érhet el ilyen, meg olyan tanulmányi eredményt! önbírálat tehát nincs, de személyi intrika, felelősség-áthárítás és becsületes pedagógusok vádolása részrehajlással — az azután annál bővebben akad. Szomorú jelenség ez kedves osztályvezető kartárs, nagyon szomorú. A nagy szomorúságban mindössze az az egy a vidámító elem, hogy ezek a szerencsétlen apák még arra is hivatkozni mernek, hogy annakidején ők milyen kiváló tanulók voltuk, ennélfogva náluknál gyengébb szellemi felfogású utódokat nem is hagyhatnak a társadalomra, stb, stb. Pedig a valóságban mi, öreg bútorok tudjuk igazán, hogy az enyhén szólva kissé gyöngébb bizonyítvány nem véletlen és nem valamiféle praktika eredménye. Az érintett apák ugyanis kivétel nélkül mind önteltek, buták, maguk is nehéz felfogásúak, logikátlanok, ergo: porontyaiktól sem várhatnak ennél többet. S hogy ez így van, ne tessék szerénytelenségnek venni, de Önt kell eklatáns példaként felemlítenem, szeretve tisztelt drága osztályvezető kartárs. önt, aki pengeélességű logikájával, körültekintő intézkedéseivel, univerzális műveltségével, széles látókörével lebilincsel mindannyiunkat, s példaképe a vállalat valamennyi dolgozójának. Hadd tegyem fel a kérdést: egy ilyen tökéletes apának, egy ilyen második haza bölcsének lehet-e olyan Gyurikája, aki nem színtiszta ötös bizonyítványt hoz haza? Nem, nem lehet! Gyürky Zoltán
