Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)

1958-02-26 / 16. szám

1958. február 26. NÓGRÁDI Népújság 5 A szakszerű gondozás meghozta az eredményt Híre van megyénk­ben a berkenyéi Pe­tőfi Termelőszövet­kezet törzskönyvezett tehenészetének. Pe­dig nem kevesebb, mint hatvan állattal bíbelődnek az állat- gondozók, melynek fele pontosan har­minc a tehén. Persze most még körülmé­nyes a munka, mert három istállóban so­rakoznak a tiszta, jól gondozott állatok. Mire eljön a május, elkészül az új, kor­szerű istálló, ahol az is lehetővé válik, hogy az állatokat szí­nük szerint csopor­tosítsák. így aztán nem csak rendes, tiszta lesz az istálló, de mutatós is. Fusch József gon­dozó munkanapja, ■mint másik két tár­sáé hajnali fél négy­gyei kezdődik. Elta­karítja a trágyát, az­tán beadja a silót, abrakot. Mert meg­csinálták az istálló­rendet is, melytől el­térni nem lehet. 8 Fitter István a fiatal mezőgazdász, akit az új esztendő hozott a szövetkezethez, szi­gorúan ügyel is erre. De benéz az istálló- ha, márcsak azért is, tisztaság, rend van-e, megkapják-e az ab­rakot, takarmányt az állatok? Fehérvári Andrásné fej^nő: el sem hiszik, már nyolc év óta fejek. Egyszóval: az előírás az, hogy hatszáz kilogrammos - állatnak legkevesebb hét kilogramm tejet hell adnia naponta. Bgy ilyen tehénnek napi adagja 5 kiló vöröshere, 30 kiló silótakarmány. De a tehenészetben mind jó tehenek vannak. Bertók István elnök: a tehenészet a mi ne- héziparunk. A fejési átlag 13,7 liter. Nem hiába pá­lyáznak az országos kistehenészetek ver­senyében az első helyre. Mert itt van például a 9-es Cifra, naponta 23,8 kilo­gramm tejet ad. így a napi takarmány mellé még 9 kilo­gramm abrakot is kap, mely búza, árpa és tengeri darából tevődik össze. Fitter Is'tvánnak nagyszerű új elgondolásai van­nak a tehenészetben. Most például azzal próbálkoznak, hogy az abrakot etetés előtt langyos vízbe áztatják. így fel­oldva könnyebben emésztik az állatok, a tej egy-másfél hé­ten belül legkevesebb 4 literrel emelkedik. De a trágyázással, etetéssel Fusch bácsi munkája nem ér vé­get. Jóformán ' egész napját az állatokkal tölti. Mert munkája mindig akad. Be kell készíteni már előre két napra a takarmányt. Nagy segítségükre van eb­ben a 17 éves Hoff- ner Antal, aki az egyik istálló melletti csűrben 5 kilogram­mos csomagokba köti össze a herét. így aztán az állatgondo­zóknak nem kell el­tölteni a méréssel az időt. Közben aztán a Fitter István mező­gazdász: a rendetlen­séget, mint piros vona­lat mindenki messziről vegye észre. két fejőnő fél ötkor megkezdi a fejést. Meri Fehérvári And­rásné és társa inkább tíz perccel korábban kezdenek, mint két perccel később. Itt különösen fontos a tisztaság mellett a pontosság. De hát ez- zel még nem volt baj, mert értik a dolgu­kat. Hát hogy is ne. Fehérváriné mióta tehenészet van Ber­kenyén, azóta fej. Ennek pedig már nyolc esztendeje. Először 7„ most meg 40—43 egységért ha­vonként. Mondja csak valaki, hogy nem kitartóak az asszonyok. Nemcsak, hogy megszokta ez idő alatt az állato­kat, de meg is sze­rette. Most már ott tart,' tiö&p nem szí­vesen veszi, ha más feji állatait. No per­sze ez csak olyankor fordul elő. ha valami baj éri Fehérvárinét, mint például most is. hogy meghúzta a lábát. De hát nem idegen, a nagyobbik lánya segítette ki a bajból, ő fejte a tíz tehenet. Most aztán a kisebbik Ilonkát is megtanítja a mester­ségére. Hogy az elmúlt esztendőben is 320 ezer forintot jövedel­mezett a tehenészet, úgy tartják számon, mint a termelőszö­vetkezet nehézipa­rát. Most is a napi háromszori fejés ha­vonként 9 ezer liter tejet biztosít, melyre le is szerződtek. Eb­ből a pénzből oszta­nak aztán munka­egységenként 20 fo­rintot minden hónap­ban. így aztán Ber­kenyén az idén is mint 8 év alatt min­dig, külöínös gondot fordítanak a tehené­szetre. Szántóterüle­tük 30—32 százalékán pillangós növényeket termelnek, mert ezzel lehet igazán tehene­ket nevelni, nem a savanyú réti szénán. Oly annyira a tehené­szettel vannak elfog­lalva, hogy sertés- állományuk például nincs is. Már délutánba haj­lik az idő, amikor Fusch bácsiék elöl­ről kezdik a reggeli munkát, trágyáznak, etetnek, aztán jön­nek tisztán, fehér­Hoffner Antal: min­iden kötegbe pontosan 5 kilo vörösherét te­szek. ben a fejőnők, mert a tej csuda kényes dolog. Nagyon vi­gyázva kell bánni vele. Bizony este nyolcat mutat az óra, amikor bezárul a gondozók mögött az istálló ajtó, hogy át­vegye birodalmát Stolcenberger bácsi, az éjjeliőr. Vincze Istvánná Áz idén már könnyebb lesz Még tavaly áprilisban tör­tént. hogy Nógrádsipeken ösz- szejött tíz-tizenkét gazda — olyan négy-öt-hét holdasok — s Petrovics Vince vezetésével elhatározták, hogy géptársulá­si, növénytermelési szakcso­portot hoznak létre. A földet, a 48 hold tartalékterületet, me­lyen a gazdálkodást tervezték, a gépállomással szántatják fel, s a magot már közösen vetik a földbe. A termést aztán el­osztják a végzett munka ará­nyában. így is lett. Valahogy úgy vannak ezek a gazdák Emelik az állatsűrűséget Majdnem 50 darabbal emel­kedik a tehénlétszám a pásztói járás termelőszövetkezeteiben. A szarvasmarha létszám ezzel együtt 130-cal emelkedik.-----------------^ ---------------------­Űj baromfi törzsállományok beállítása most, még egyik lábukkal a közös gazdálkodás útját tapos­sák, másik lábuk az egyéni gazdá’kodás útján jár, mert valamennyinek van szőlője, szántóföldje, melyet a család tagjaival művel. Dehát eddig még nem sok eredmény mutatkozik munká­jukban. Igaz, a ház építésénél is az alap lerakása a legnehe­zebb. az a háládatlan munka. Mikor ezzel készen vannak, a falak felhúzása már könnyeb­ben megy. így vannak Nógrád­sipeken is. Az ősszel vetettek A járás tsz-ei 20 anyakocát is kapnak. Az erdőkürti November 7. Tsz ebben az évben 200 darab­ból álló juh-törzsállományt kap. A pásztói járásban a tsz-ek- nél jelenleg 625 darabból áll a baromfi-törzsállomány. Ebben az évben 600 tojóval és 800 előnevelt csirkével szaporítják az állományt. Az ellenforrada­lom óta nem volt baromfi- törzsállomány a palotási Má­jus 1. és a jobbágyi Uj Otthon Tsz-eknél. Gyümölcsöst telepítenek Mohorán A mohorai Kossuth Tsz ta­vasszal 2 kh területen telepít gyümölcsöst. Mihelyt az idő engedi, a munkákat elkezdik. Zöldtrágyázás Balassagyarmatón A balassagyarmati Előre Tsz 20 kh termeten bevezeti a zöldtrágyázást. A zöldtrá­gyázással kapcsolatban ta­pasztalatcsere-értekezletet tar­tanak majd egy későbbi idő­pontban. A jobbágyi Uj Otthon Tsz 300 darab tojót, a palotási Má­jus 1. Tsz 250 tojót és 500 elő­nevelt csirkét kap. Felújítják a szurdokpüspöki Béke Tsz elkorcsosult baromfi- törzsállományát is 300 darab előnevelt csirkével. A romhányi II. .Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben ebben az évben mór biztosítot­ták a kertészt. így 16 kh terü­Egy kh szántóterületre egy mázsa műtrágyát biztosítanak ebben az évben a nagyoroszi Úttörő, a horpáicsi Lenin, a ugyan tíz holdon vörösherét, de annak haszna csak az idén lesz. A tíz hold búzát és az 5 hold árpát is csak az idén arat­ják majd. De most mór szer­ződtek két hold cukorrépára, sőt 6 holdon még árpát szeret­nének vetni sörnek, ha bizto­sít vetőmagot a földművesszö­vetkezet. Terveztek íehérheréi is, mert ez nem csak jól fizet, de utána kitűnő a föld kalá­szosnak. Az lenne jó, ha a szóbeszéd valóra válna és a tavasszal va­lóban alakulna egy juhtenyész­tő szakcsoport a községben. Ez­zel összedolgozva nagyon jól meglennének, mert lenne bő­ven trágya a földnek. Persze, hogy a tartalékterü­letek haszonbére emelkedett, van olyan, akinek elment a kedve a társulástól. Hatan Nógrádsipeken is úgy gondol­ják, hogy az őszig még marad­nak, aztán járják tovább az egyéni utat. De Petrovics Vin­ce így számol: a tíz hold búza ne teremjen sokat, csalt áz adóra valót, a kiadásokra jus­son belőle. A többi növényféle­ség, az árpa, a here. a cukor­répa jövedelme már az övék marad. Mert a község legjobb földjein gazdá’kodnak. Várják is az időt, hogy megkezdhes­sék a cukorrépa és az árpa ve­tését. mert ha öten maradnak is, tovább dolgoznak. Dehát az őszig még meggondolhatja ma­gát a hat gazda is, mert addig­ra már láthatóvá lesz munká­juk eredménye is, az alap után láthatóan emelkedik a fal. V.-né létén termelnek az idén dihy- nyét, tököt, paradicsomot. — Nagyorosziban is várják a' ta­vaszt. Eddig 10 melegágyat ké­szítettek el. borsosberényi Haladás, a diós- ienői Tolbuchin és a berkenyéi Petőfi Termelőszövetkezetek­ben. Van már kertésze a romhányi termelőszövetkezetnek Egy kh szántóterületre egy mázsa műtrágya Ahol nincs pártszervezet, megsínyli a munka Megoldásra váró problémák tömegével lehet találkozni a üósjenői Tolbuchin Termelő- szövetkezetben. Ahogy telnek- múlnak az évek a problémák megoldása egyre késik. Isme­retes, hogy még 1949-ben ala­kult ez a szövetkezet, s eddig minden nagyobb „megrázkód­tatást” átélt. Kétségtelen, hogy a tagság jó része szi­lárd támasza a szövetkezés gondolatának. Erre büszkék is a tagok. De vajon ez a büszkeség elegendő a problémák meg­oldásához? Nem hinnénk. Ehhez más is kell és ez a más hiányzik ebből a szövetkezetből. A községben az egyénileg gazdálkodók azt mondják, ha a mezőgazdaság szocialista fejlődésének az a helyes útja, ame’yen a Tolbuchin Tsz jár akkor inkább maradjon min­den a régiben. Ez nagyon súlyos bírálat, amelyben 'a rosszakarat mel­let igazság is van. S ezt az igazságot kell a tsz tagoknak lelkiismeretesebben vizsgálj gatni, ha azt akarják, hogy a munka megjavuljon, s az em­berek véleménye is megvál­tozzon. Az biztos, hogy eddi­gi munkájukban a falu népé­től nem sok biztatást kaptak. A jót soha nem látták meg, csak a rosszat, a hibákat és azt is felnagyítva adták to­vább. A gazdák mosolyogtak, amikor a volt cselédek, agrár­proletárok elindultak ezen az úton, amely bizony nem a legsimább volt. Az ingadozó, a máról-holnapra is alig látó emberek aztán hibát hibára halmoztak, amelynek az ellen­ség örült a legjobban. Nem volt könnyű megszok­ni a közös munkát, a terve­zést. A maguk választotta ve­zetőségnek alig volt tekinté­lye. Veszekedések, marakodá­sok szinte napirenden voltak. Ilyenkor aztán tanácstalan volt a pártszervezet is. Nyolc év alatt nem nagy politikai munka folyhatott a szövetke­zetben, már ezt onnan is meg lehet Ítélni, hogy az ellenfor­radalom után a tsz volt párt­tagjai közül nem lépett vissza senki a pártba. A tanácsházán Sebők elv­társ, a VB. elnöke, nem mond­ható a tsz ellenségének, még sem tud bizakodó lenni a tsz jövőjét illetően. Szerinte a leg­nagyobb baj az, hogy nincs pártszervezet a szövetkezet­ben. De nemcsak, hogy párt- szervezet, de még párttag sincs. 1 Helyesen látja a községi pártszervezet és a tanács is, honnan kellene ki­indulni. Nagyon furcsa, hogy Diósjenőn, ahol már a legne­hezebb időben talpra ugrott a párt, a kommunisták a tsz párttagjairól megfeledkeztek. Őket nem lett volna szabad elhagyni. Többet kellett volna foglalkozni velük, s így nem maradt volna párttag nélkül a tsz. Most úgy néz ki, hogy párt nélkül akarják a Tolbuchin- ban vezetni a közös gazdasá­got, építeni a szocializmust. A szó szoros értelmében elmond­ható ez, mert nem sokat tö­rődnek a községi pártszerve­zet határozatainak végrehaj­tásával sem. Ha a pártszervezet meg is beszél valamit az elnökkel — Nagy Józseffel — annak alig van valami látszatja. A párt határozatait az elnök nem tudja valóra váltani, mert az na*gvon gyakran a tagság aka­ratába ütközik. Igv aztán nem a legjobb a viszony a községi pártszervezet és a ter­melőszövetkezet között. A pártszervezetnek az a vé­leménye, gyenge a vezetés a tsz-ben. Ügy mondják az el­nök, amit a tagság, a községi pártszervezet, vagy tanács mond, nem veszi figyelembe. így kívülről nagyon könnyű I ezt megállapítani. Nincs köny- nyű dolga az elnöknek. Az in­téző bizottságon kívül a nép­szerűtlennek tűnő feladatok végrehajtásánál nincs mellet­te senki. Ha lenne pártszerve­zet, vagy pártcsoport, tudna az elnök a tsz-en belül egy szilárd magra támaszkodni. E nélkül munkája nehéz, s az út amelyet járnia kell görön­gyös. Nem térhet ki a felelősség elől a községi pártszervezet sem. Nem lehet egy nehézsé­gekkel küzdő szövetkezetét magára hagyni. A pártszerve­zeteknek, hogy sorait erősítse, támaszkodni kellene a szövet­kezetben megtalálható egész­séges magra. Hogyan tud így jó munkát végezni egy falusi pártszervezet, ha nem közele­dik a parasztsághoz? Nagyon könnyű azt monda­ni, hogy a Tolbuchin Terme­lőszövetkezetből egy embert se mernének javasolni a párt­ba. Ez a vélemény nagyon le­sújtó lenne, ha ez igaz lenne. Mit tett a pártszervezet an­nak érdekében, hogy a tsz tagsága közelebb kerüljön a párthoz? Ezt kellene vizsgál- gatni a vezetőségnek, a párt­tagságnak. Nem igaz, hogy a diósjenői kommunisták erre nem lennének képesek. Közelebb a tsz tagságához, mert ezek a tsz tagok hús a mi húsunkból, vér a mi vé­rünkből. Ezt úgy kell megva- j lósítani, hogy ne tűnjön tola­kodásnak. A párt segítőkeze I nehogy a tsz önállóságát ve- ■ szélyeztesse. A pártszervezet ha segíteni akar menjen a ta­gok közé. Hallgassa meg az ő véleményüket is, s a jó szó erejével győzze meg őket ar­ról, hogy azt a bizonyos mun­kát, amit éppen el kell végez­ni másként is meg lehet ol­dani. Ha látják a tagok, hogy a pártszervezet velük érez, törődik munkájukkal, prob­lémáikkal ők is közelebb ke­rülnek a párthoz. Ha úgy beszélnek a kom­munisták a tsz-tágokkal, mint barát a baráttal, akkor megy a munka, s nem válik a párt- szervezet kívüllálló parancsol­gató szervvé. Amint látjuk nagy feladat vár a falu kommunistáira. Segíteni kell az intéző bi­zottságot, hogy a szövetkezet­ben minél hamarabb össze­szedhesse . azt az egészséges magot, amely a széthúzó érő­ket meg tudja fékezni. Azu­tán az összetartó erőkre le­hetne támaszkodni a gazdaság megerősítésében. Ebben az évben a szövetke­zetnek be kell bizonyítani, hogy képes előre haladni. Le kell küzdeni az egy helyben való topogást. A vezetőségnek a sarkára kellene állnia és I őszintén, gerincesen megmon­dani azoknak, akik gátjai a közös munkának, hogy ez így tovább nem mehet! Aki nem tartja be a munkafegyelmet, arra nincs szükség! Egész biz­tos a tagság többsége a veze­tőség mellé állna. Jelenleg gazdasági téren is sok a tennivaló. Csak néhá­nyat sorolok fel, amelynek megoldása nem tűr halasztást. Lassan összedől egy pajta, mert sajnálnak tőle egy pár kéve nádat. Fel sem épült a sertésíiaztató, de már tönkre megy. A több százezer forint értékű majort is hagyják pusztulni, pedig csak egy víz­levezető árkot kellene ásni, máris vízteleníthetnék. Ide tanult ember kellene, aki az egész gazdaságot átte­kintené. Mert hiába jóakara- tú ember az elnök, szakember nélkül ő sem tud megbirkóz­ni a nehézségekkel. Össze kellene fogni a két diósjenői tsz-nek s közösen kellene fogadni egy mezőgaz­dászt. Csak úgy néz ki jelen­leg, hogy félnek az agronó- mustól, a gépál’omástól meg mindentől, ami a munkát megkönnyítené. A fentiekből is kitűnik, ahol rossz a politikai munka, ahol nincs pártszervezet, a gazdaság is kárát vallja. Ezt bizonyítja a diósjenői Tol­buchin Tsz példája is. Sü get az idő. A tsz tagjainak be kell bizonyítani tudnak jobban is dolgozni. Az idei terveket ha maradéktalanul végrehajtják, akkor egy lépéssel előre lép­hetnek. De ehhez szükséges a tervszerű munka, a párt és tanácsszervek hathatósabb tá­mogatása. KATA JÄNOS

Next

/
Thumbnails
Contents