Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)
1958-02-19 / 14. szám
6 NÓGRÁDI Népújság 1958. február 19. Pontot tettek a „honti sxatír“ viselt dolgaira I munkafegyelem helyzete Ménkesen Hont csendes kis község Nógrad megyében. De az elmúlt napokban olyan volt a falu képe, mint a megbolygatott méhkas. Csoportokba verődött emberek tárgyaltak arról, amelyről eddig csak suttogva beszéltek: Gálik József igazgató-tanítót elérte a végzete, azonnali hatállyal elbocsátották állásából. A honti szatír — a faluban csak így nevezik — 11—14 éves lánykákat rontott meg. A gyerekekkel illetlenkedett, nyomdafestéket nem tűrő hangon beszélt velük. A gyerekek persze hasonló tónusban beszéltek vele. Tiszteletlenek voltak, még köszöntésre sem méltatták. Erkölcsi züllés képét mutatta az iskola. A többi becsületesen dolgozó pedagógus tehetetlen volt e jelenségekkel — cinizmus, gorombaság, tiszteletlenség — szemben akkor, amikor az igazgató maga mételyezte így a légkört. Hetekig tartó vizsgálat előzte meg a döntést. A bizottság munkáját nagyban megköny- nyítette az ez évben megalakult szülői munkaközösség tevékenysége, (Eddig az sem alakulhatott meg éppen Gálik akadékoskodása miatt.) mely összefoglalta az elhangzott panaszokat és bizottsági kivizsgálást kért. Maga a művelődésügyi miniszter sürgette az ügy kivizsgálását. A rendőrség már hónapok óta nyomozott ebben az ügyben és a megyei művelődésügyi osztály oktatási csoportja dicséretreméltó módon a helyszínen folytatta le a kihallgatásokat. Az általános iskola négy-nyolc osztályos leánytanulói Gálik szemébe mondták a vádakat. gúnyversek forogtak közkézen. amelyekben őt és feleségét állították pellengére. Az év utolsó napjaiban pedig az iskola falára öles betűkkel festették kettőjük viselt dolgait. Ilyen igazgató mételyezte évekig büntetlenül a község ifjúságát, mert évek kellettek, amíg a megfélemlített szülők erélyesen fel mertek ellene lépni. Hosszú idő kell ahhoz, amíg tevékenységük áldatlan következményei eltűnnek s a derék, becsületes pedagógusok, akiknek tekintélyét lejáratta helyes munkával visszaszerezhetik azt, és áldásosán tevékenykednek a szocialista ifjúság kialakításán. Ismerve a többi pedagógust, erre minden remény meg van. ■Megdöbbentő az a hír, amit az ember Jobbágyiban hallott. A falu tehéntartó gazdái naponta mintegy 5—600 liter tejet etetnek meg a disznókkal, mert a tejet nem tudják értékesíteni. Talán erre a mennyiségre nem volna szükség? Dehogynem! Csakhogy itt más a hiba. Jobbágyiban ha csak egy- egy tehéntől naponta nyolc liter tejet fejnek a gazdák, az a meglévő több mint kétszáz, tehén után minimálisan is ezerhatszáz litert .jelent. Értékesítéséről szó sem lehet, mert az óvoda és más intézmény szükségletét a termelőszövetkezet biztosítja. Valamit azonban tenni kellene- A községben még nem is olyan régen volt tejbegyűjtőhely. Valaki gondolt egyet, s az eddig kedvelt csarnokot megszüntette. A felszerelést a földművesszöEz az emberi formájából kivetkőzött 50 éves tanító pedig, most elmélkedhet azon, menynyit vétett a közerkölcs ellen. Pedagógus társai is föllélegeztek, mikor a döntést a felsőbb szervek meghozták. Nyugodt légkörben, úszí- tástól, fenyegetéstől mentesen folytathatják nemes, felelősségteljes munkájukat, mint mondják Gálik „kifúrta” magát körükből és mégis csak utói érte végzete. A falu népe pedig? Megfogadták, hogy zeneszóval kísérik ki őket a faluból, abban a reményben, hogy végleg megszabadulnak két ilyen áldatlan lélektől és ezentúl messzire elkerülik ezt a csendes, békés és szorgalmas falut. * vetkezet vette át, amely azóta talán már hetedhét országot is megjárta. A jobbágyi parasztok pedig búsulnak. Sok-sok forinttól esnek el. Míg a gazdák búsulnak, addig örülnek a disznók, mert mégis csak jó falathoz jutnak. Vajon mi lenne akkor, ha a Megyénkben is örömmel fogadták a dolgozók azt a rendelkezést, melyszerint az Állatforgalmi Vállalat telepein 15,50—17,50 forintos árban lehetett a hízott sertés kilogram- ját megvásárolni. A „szezon” idejében ipari munkások, bányászok és más foglalkozásúak álltak a sorba a telepeken, s (Tudósítónktól.) Fegyelem. Ezt a szót, azt hiszem, már valamennyien sokat hallottuk az elmúlt hónapokban, napokban, hiszen erről rádióban, sajtóban, de a saját üzemünknél is gyakran szó esett. Nem is akarok a más háza előtt söpörni, van nálunk is, Ménkesen mit tenni. Nézzünk széjjel az anyag- gazdálkodásban. Fájó szívvel kell megállapítani, hogy az ócskavasnak mondott halmazok között ott rozsdásodnak a csúzdacsavarok, a TH-gyű- rűk csavarjai, rázócsúzda meghajtólánc, új és ócska összekeverve, annyira összerozsdásodva, hogy ha azokból egy 10 folyóméteres darab szükséges, napokig kell olajozni, ütni, verni, hogy azok láncszemei újból meglazuljanak. napi 5—600 liter tejet összegyűjtenék, s vagy feldolgozásra, vagy más úton történő értékesítésre használnák fel? Bizonyára jól járna mindenki. A falusi is., meg az ipari munkás is. Ha nem is sokat, de valamit ez is jelentene a jobb tejtermék ellátásában. válogattak a hízott sertésekben. Az akció keretében összesen ezer hízottsertést vásároltak meg megyénk dől- gőzéi. A hízottsertésvásárlási akciónak egyébként más területen is jelentkeztek az előnyei. A piacon például 18-Ft-ért lehetett sertést vásárolni. Levél a szerkesztőséghez A bányából ,.ömlesztve“ kiszállított egyéb alkatrészek, gépek, amik még használhatók. lennének, napokig, sőt hetekig a sárban, fagyban alusszák téli álmukat, várva a jobb időre. Nincsenek talán a műhelyben kommunisták? De vannak. Bagi, Soproni, Pintér Gábor elvtársak és még sokan, de úgy látszik, nem akarják észrevenni a súlyos hibákat?/ Nem hiszem! Őket nem úgy ismerjük az üzemben. Csak akarni kell, tartsanak rendet, fegyelmet, vonják felelősségre hanyag, nemtörődöm munkatársaikat. Szüntessék meg a fa- és egyéb anyagok táskában való hazaszállítását, tartassák meg az idevonatkozó rendeleteket. Valamennyien tudjuk, hogy kormányunk mindent megtett a múlt évben a munkanélküliség, felszámolására. Munka- nélküliség nem lett, hanem új dolgozók sokaságával nőtt üzemünk létszáma. De meg- becsüljük-e valamennyien szocializmust építő hazánkat? A mi üzemünknél is megtalálhatók a fegyelmezetlenek, sok esetben nemtörődöm, munkába nem minden esetben járók, akik akkor szabadságolnak, amikor nekik tetszik, úgyis tudják, hogy pótolhatják mulasztásaikat egy dupla műszakkal, vagy egy vasárnappal. De vannak egy jó- néhányan olyanok is, akik akkor járnak dolgozni, amikor nekik jólesik, hiszen az aknászok „jó emberek“, úgysem küldik őket haza, a tartalék műszak bírja. Itt már az aknászok sem gondolnak arra, hogy az ilyenek helyére a másik szak felügyeletének a szénfaltól kell elvenni dolgozót. Gyakori a hiányzás egyes dolgozóknál, mint például Pra- veczki Ferenc ifjúmunkásnál, aki rendszeresen mulaszt. Az aknászok „jó emberek“, ma még hiányzót írnak, holnap pedig átváltoztatják üdülésre. Ez gyakori jelenség, de sok esetben a főaknászok, a hány amester sem kivétel ez alól. Kurcsik Tibornak, aki egyéni dolgait műszak alatt végzi, mit számít, hogy munkatársai már 35 perccel előbb beszálltak, megszólítás ellenére is neki van igaza. Kriston János, mert Molnár elvtárs nem engedi őt gyalog a bányából kijönni, fenyegetőzik, hogy mi többen vagyunk és elintézzük. Bakos István (fercsel) II. nem talál 2.50-es bányafát a bányában. Bakos főaknász keres neki. De nem tetszik, mert görbe is, meg vastag is, nem bírja elvinni, mert nehéz. Bakos főaknász dühében felveszi és elviszi a munkahelyre. „Nesze, itt van“. Ez tetszik Bakosnak! Máskor is tegye a főaknász, hiszen azért vannak ők, más munkájuk úgy sincs. Azt hiszem, egyelőre ennyi elég is volna, de engedjék, hogy még egyet megemlítsek. Katona László II., aki hat hónapig internálva volt ellen- forradalmi tevékenységéért, ma így beszél: „Paál aknász nem veszi át a munkát? Harminckét ember kenyér nélkül marad!“ És fenyegeti a „nép haragjával“, úgy mondja: „Nem félsz?“ Hát. nem félünk, Katona munkatárs, A szocializmus minden becsületes dolgozónak kenyeret ad és jó életet biztosít. Csak ennyit, kedves olvasók, Ménkes üzem jelen' életéről. Láthatjuk, van mit tennünk a fegyelem érdekében. Fogjunk össze végre kommunisták, becsületes pártonkívü- liek, csináljunk rendet és ha ezt tesszük, meglesz a gyümölcse, ki fog alakulni egy jó kollektíva itt nálunk, Ménkesen is. Kaszás Sándor Ha nem hiszik, győződjenek meg róla Nagy sikere volt a sertésvásárlási akciónak Egy anya is vallomást tett, neki azt mondta Gálik, hogy ha hajlandó vele közelebbi kapcsolatba lépni, a lánya jótanuló lehet. Elpanaszolták a gyerekek azt is, hogy szüleiket Gálik és felesége — aki még a földművesszövetkezet pénztárosa s aki összeférhetetlen természete, gonoszsága folytán, már nagyon sok embernek keserítette meg életét — pártbizottsággal, megveréssel, lecsuka-. tással, nyugdíj elvo.nással stb. | fenyegetett arra áz esetre, ha vallani mernek. A felszabadulás előtti években kerültek Gálikék a faluba, A község lakói, mint minden pedagógust szeretettel fogadták őket, hiszen eddig becsülete volt itt a pedagógusoknak. Hanem azután jöttek a fúrások, civódások, uszítások. A „minden lében kanál” szerepet Gá- likné vitte. Sok dolga lehetett pénztárosi minőségben, mert egész nap, hol a boltban, hol a kocsmában tanyázott — persze sűrűn öblögette torkát, itóka- félékkel — s tett csípős, kihívó megjegyzéseket az oda betérőkre, nem nagy örömére az üzletvezetőnek. A pedagógusok közötti jó viszonyt megmérgezte és ezzel az eddig irántuk táplált bizalmat megrendítette a falu népében. Már hónapokkal ezelőtt Tárgya! a bíróság. a * Komornak tűnő. impozáns kétemeletes épület magasodik ki Balassagyarmaton, a Köz- társaság-tén környékének szerényebb házai közül: az igazságügyi „palota“. A járási és megyei bírósági, valamint ügyészségi szervek székhelye. E sorok írója az új esztendő első hónapjában ülnökként vett részt a balassagyarmati járásbíróság munkájában, s most azzal a szándékkal ragadott tollat, hogy egy tárgyalási nap hű krónikásaként csokorba szedve az ügyeket, a személyes élmények benyomásainak erejével adjon ízelítőt az igazságszolgáltatási tevékenység színes, de nem misztikus, inkább nagyon is prózai munkájából. Pétisó sMinden mennyiségben í KBPHBTÚ ■ ; a Salgótarjáni I Kiskereskedelmi S Vállalat háztartási boltjában V. I. a tárgyalás során azzal védekezett, hogy ő pontosan annyi értékű munkát végzett el az elszámolás napjáig, amennyire pénzelóleget kapott, s a különbözet; onnan adódhat, hogy a földművesszövetkezet nem számította fel javára a kisiparosi százalékot. A bíróság szakértő meghallgatását rendelte el, s ezért a tárgyalást elnapolta. Sajnos, a tárgyalás azt is felszínre hozta, hogy a számadások elkészítése és az elvégzett munkák felmérése a földműves- szövetkezet részéről sem a kellő alapossággal történt. Ez a körülmény viszont a bizonyítást kétségtelenül megnehezítette. REGGEL NYOLC ÓRA A tárgyalást vezető szakbíró és a két népi ülnök elfoglalja helyét. A balassagyarmati járásbíróság polgári peres ügyeket tárgyaló tanácsa dr. Gáspár Mihály elnökletével megkezdi napi munkáját. A felperes — Örhalom és Vidéke Körzeti Földműves- szövetkezet — megbízást adott V. I. balassagyarmati kőművesmesternek, az ilinyi szövetkezeti helyiség felépítésére. Alperes több alkalommal fizetési és anyagelőlegeket is felvett, amelyeket más célokra használt fel. A földmüvesszö- vetkezet nem látta biztosítottnak a vállalt munka befejezését, ezért visszavonta V. I. megbízatását és az elszámolásnál derült ki, hogy alperes az addig végzett munka értékénél több készpénz vett már fel, előlegként. A felperes kérte a járásbíróságot, kötelezze a kőművesmestert a különbözet visszatérítésére. DISZNÓ-ÜGY Ez most kivételesen nem átvitt értelemben fogandó fel, mert a per a szó szoros értelmében két apró malacka miatt robbant ki. íme a tényállás: Az elmúlt év vége felé a Budapesti Lapkiadó Vállalat személygépkocsija a futball pálya környékén összeütközött a Váci Erdőgazdaság tulajdonát képező tehergépkocsival Ennek következményeként a Pobjeda megsérült, a Lapkiadó Vállalat pedig beperelte V. I. helybeli lakost, azt állítva, hogy alperes malacai megunván az árokparti lege- lészést, kifutottak az úttestre, s őket kikerülendő, a tehergépkocsi vezetője félrerántotta a kormányt, s a Pobjeda előzés közben az első lökhárítónak rohant. A kihallgatott két szemtanú ezzel szemben azt vallotta, hogy a malacok nem jöttek ki az' úttestre, békésen legelésztek az árokban, viszont a személykocsi 80 kilométeres sebességgel hajtott, nem is jelezve, hogy előzni kívánja a teherautót. A bíróság ítéletében a Lapkiadó Vállala,t keresetét elutasítot ta, mert a felperesnek a kárt közvetlenül nem V. I. alperes, hanem a Váci Erdőgazdaság tehergépkocsija okozta. Ebből adódóan, egymás között kell eldönte- niök, hogy ki milyen arányban felelős a keletkezett kárért. Alperessel szemben eljárásra csak akkor kerül sor, ha a két vállalat egymás közötti viszonyában a Váci Erdőgazdaság felelőssége már megállapítást nyert. A malackák „felelőssége“ tehát nem bizonyosodott be. Ez azonban nem lehet menlevél gazdájuk számára, akinek tudnia kell, hogy állatot nem szabad a közutat szegélyező árokban legeltetni. DÉLELŐTT IX ÓRA kintve, hogy a feleség hajlandónak mutatkozik a békülésre, a férj viszont energikusan ragaszkodik az elváláshoz, az előkészítő eljárás befejezését kellett kihirdetni. A házasság felbontása ügyében a döntő szót a megyei bíróság mondja ki. * Vége az ebédszünetnek, kezdődhet a délutáni „műszak“. FOLYTATJÁK A TÁRGYALÁST Változik a kép, házassági bontópert előkészítő, úgynevezett békíttető eljárásra kerül sor. A kérelmező H. Gy. balassagyarmati lakos, aki indoklásképpen előadja, hogy nálánál idősebb felesége állandóan fél- tékenykedik, megkülönböztetett bánásmódban részesíti első férjétől származó gyermekeit. Intrikál ellene vállalata veze- tiőnél, amiatt napirenden voltak közöttük a civódások, végül is külön költözött nejétől. Ilyen esetben az képezi a bíróság feladatát, hogy a felek meghallgatásával tisztázza, melyek a kérelmezőt a házasság felbontására késztető okok, s nem utolsó sorban csak megkísérelje a felek békítését. A feleség a férj állításaival homlokegyenest ellenkező tényállást fejt ki, s elmondása szerint minden oka megvolt a féltékenykedésre, mert B. Gy. állítólag rendszeres szerelmi viszonyt folytatott más nőkkel, sőt külön is éltek már több alkalommal emiatt. Te A felperes özv. V. Gy.-né balassagyarmati lakos. Az alperes az elmúlt év decemberének egyik napján kocsijával a járdán haladt és a szekér- rúdhoz kötött csikaja megrúgta özv, V. Gy.-né felső karját. Felperes ennek folytán orvosi beavatkozást volt kénytelen igénybevenni, gyógykezelés címén 60 foript kiadása merült fel. Kérte ennek megfizetését. Alperes mindent konokul tagadott, a megidézett, tanú viszont bebizonyította özv. V. Gy.-né állítását. Ez a nemvárt fordulat meghökkentette L. Gy.-nét, s a kialakult, elfajulással fenyegető „külön- vitának“ csak erélyes bírói közbeavatkozás vetett véget. Végülis alperes belezavarodott védekezésébe, vállalta a 60 forint _ összegű orvosi költség megfizetését, sőt azt a bíróság színe előtt át is adta a felperesnek. Hja, ilyen eset is van: ritkán ugyan, de előfordul, hogy a leggyorsabban pergő női nyelvet is legyőzik az érvek, a bizonyítékok. vasúti alkalmazott a kérelmező, aki özv. B. I.-né ház- tulajdonos, bálassagyarmati lakos egyetlen, szobának „kinevezett“ helyiségében él fiatal feleségével együtt. Amikor oda kerültek, a tulajdonos kijelentette, hogy lakbért nem kér, annak fejében P. Gy. vágjon és hordjon fel tüzelőt részére. Időközben B. I.-né rokonai „sugalmazására“ összeveszett lakójával, akit mindenáron ki akart üldözni egyetlen szobájából. Az albérlő a város más területén nem tud főbérleti lakáshoz jutni, az utcára ki nem költözhet, ingyen sem akar a történtek után jelenlegi helyén lakni, ezért a bíróságtól kérte lakbérének megállapítását. özv. B. I.-né szabályos idézés ellenére sem jelent meg a tárgyaláson, mert ebben betegsége akadályozta. P. Gy. a kellő bírói, felvilágosítás után kérelmétől elállóit azzal, hogy havi 40 forint lakbért fog ház- tulajdonosának felkínálni. Hálálkodva távozott. DÉLUTÁN FÉLÖT TALÁN A SORS iróniájának köszönhető, de városunk legégetőbb problémájának, a lakásínségnek is szerepelnie kell a mai tár-1 okuk. | gyalás napirendjén. P. Gy. vége a tárgyalásoknak. A szomszéd teremből — ahol a büntetőtanács tárgyal — éppen most hallatszik az ítélet- hirdetés bevezető mondata: „A népköztársaság nevében...!“ A folyosók kiürülnek, a peres felek megnyugodva, vagy zsörtölődve távoznak. Az épület elcsendesedik, az igazságügyi dolgozók is távoznak, hogy nehéz munkájuk után megpihenjenek. Ütban hazafelé erősen kísértenek Dante szavai: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!“ De elhessegetem a pesszimista gondolatot, hiszen a mai példa is azt bizonyítja, hogy a remény feladására csakis, kizárólag a törvény, a társadalom, a nép ellen vétőknek van Gyürky Zoltán
