Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)
1958-02-19 / 14. szám
1958. február 19. NÓGRÁDI Népújság Amit az adófizetési rendeletről hasznos tudni A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány rendeletet hozottá mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1958. évi jövedelemadójáról. A rendelet a mezőgazdasági lakosság adójára táblázatot mellékel, amelyben felsorolja a birtokkategóriánként, mű velési áganként, és a földek minősége szerinti egy kataszt- rális holdra eső jövedelemadó összegét. Így volt ez már az elmúlt években is, mindenki kiszámíthatta a táblázatban feltüntetett tételek megfelelő alkalmazásával évi adóját. Ez most sem változott. Ha a táblázatban feltüntetett számokat vesszük vizsgálat alá és összehasonlítjuk az előző évek egy holdra eső adótételeivel, azt látjuk, hogy a szőlő, kert, gyümölcsös, öntözéses zöldségkertészet, legelő, erdő, nádas művelési ágba tartozó földterületek adója az elmúlt évekhez viszonyítva egyáltalán nem változott. Nincs változás a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdasága, valamint a három katasztrális hold 799 négyszögöl területnél nem nagyobb gazdaságok után fizetendő adóban sem. IVémi változás történt a há- rom katasztrális hold 800 négyszögölet elérő és azt meghaladó földhasználóknál, a szántó és rét után fizetendő adóban. Azonban a rendelet még csak országos számokat közöl. A közeli napokban jelenik meg a kormányrendelet végrehajtási utasítása, mellyel egyidőben a megyénkre érvényes számok is ismertté válnak. A lovak után fizetendő adó az elmúlt évi adóval azonos összeggel lett megállapítva: egv ió után 600 forint, két ló után 1 500 forint, három ló után 3 500 forint. Minden további ló után darabonként 2 500 forint. A közelmúltban megyénk területén az 1958. évi adóva1 kapcsolatban sok nyugtalanító hír járta; kétszeresére emelik a lóadót, megadóztatják az igavonó szarvasmarhákat, teheneket, sok helyen még a sertéseket is. Persze arról nem beszéltek, hogy a kormány 600 és 400 forintos kedvezményt nyújt azoknak, akik növendékmarháikat hathónapos. illetve kétéves korig felnevelik. Két éven keresztü1 600—600, illetve 900—900 forintos kedvezményt ad azoknak, akiknek törzskönyvezett vagy törzskönyvezésre előjegyzett kancáik életképes csikószaporulatot hoznak. A forradalmi munkás-paraszt kormány rendelete megmutatta, hogy a „jól tájékozott“ forrásból származó hírekből egy szó sem igaz. A szántó- és rétterületeknél a növénytermelésből származó adóban ugyan változás lesz az árutermelő (három holdon felüli) földhasználóknál, de ugyanakkor még az eimúú érben, a begyűjtés eltörlése után a mezőgazdasági termények állami felvásárlási árát nem egy terményféleségné1 több mint háromszorosára emelte. Hasonló szép felvásárlásig árat biztosított a különböző szerződéses állatnevelés esetére. Mindezek me1 lett lehetővé ^ tette a szabadpiac' értékesítést, ahol a kereslet és kínálat alapján kialakult árakon értékesíthették tér ménveikgt, ami nem ritka esetben az állami felvásárlás' árak alatt maradt. MJegyénk területén az 1957. évi^állampolgári kötelezettségekről, valamint az állami és szövetkezeti felvásárlásokró1 minden kommentár nélkül csak ennyit: 1957. évben a mezőgazdasági lakosság adója (termelőszövetkezetekkel) ‘ ts és félmillió. Növendékmarhák után nyújtott kedvezmény há rom millió háromszázezer Törzskönyvezett kancák után nyújtott kedvezmény több min* harmincezer. A hatvan éven felüli nőknek és 65 éven fe lüli férfiaknak, valamint egyéb címen nyújtott kedvezmények két és félmillió forint. Állami és szövetkezeti szervek különféle terményekért és állatokért 1957. évben csaknem 87 millió forintot fizettek ki, ami kétszerese az állampolgári kötelezettségekre fordított összegeknek. A mezőgazdasági lakosság ^ 1957. évben a 6 435 tonnát kitevő természetbeni és pénzben fizetendő búzaföld adóját több mint 97 százalékban teljesítette. Figyelembevéve a mezőgazdasági lakosság vetőmag- és fejadagszükségletét is, szabadpiaci értékesítésre és állatok takarmányozására 32 119 tonna marad birtokukban, ami jelentős részben 1958. évben realizálódik. A rendelet közli a mező- gazdasági termelőszövetkezetek jövedelemadóiát is, amely többek között kimondja; a termelőszövetkezetek jövedelemadóalapja a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjait a zárszámadási mérleg szerint megillető természetbeni és pénzbeni részesedés. A termelőszövetkezeti jövedelemadó kulcsa természetbeni részesedés után 10 százalék, a pénzbeni részesedés után 5 százalék. A természetbeni részesedés forint értékét az állami felvásárlási árakkal kell számításba venni. Azoknál a termelőszövetkezeteknél, amelyeknél az elmúlt évről készült zárszámadás szerint a pénzbeni részesedés összege kisebb volt, mint a természetbeni részesedés állami felvásárlási áron számított forint-értéke, — de a termelőszövetkezet a folyó gazdasági évre szólói tervében a pénzbeni részesedés összegét a természetbeni részesedés forint-értékével azonos, vagy azt meghaladó összegben irányozta elő, illetve tervirányzatát ennek megfelelően módosítja, — az 1958. évi jövedelemadó kivetésénél az elmúlt évre vonatkozó zárszámadás tényleges részesedési aránya helyett már a folyó gazdasági évre szóló tervben előirányzott arányt kell alapul venni a tíz-, illetve öt- százalékos kulcs alkalmazásánál. A kiszámított adó a termelőszövetkezet tagjai által közösen használt földterület egy katasztrális holdjára vetített összege nem lehet több, mint az egy tagra eső földterületnek megfelelő birtokcsoportban a község egyénileg gazdálkodói terhére kivetett általános jövedelemadó egy katasztrális holdra eső összegének 60 százaléka. A termelőszövetkezet veze- tősége a jóváhagyott zár- számadási mérleg egy példányát a jóváhagyástól számított 15 napon belül a községi pénzügyi csoporthoz köteles eljuttatni. A termelőszövetkezeti jövedelemadót 5 százalékkal kell felemelni, ha a megállapított határidőn belül zárszámadási mérleget a pénzügyi szervnek nem juttatják el. A kivetett adó 1958. évben két részletben, augusztus 1-én és november 1-én esedékes és szeptember 1, illetve december 1. napjáig fizethető adópótlékmentesen. Végh Bertalan megyei csoportvezető Afrika népei a felszabadulás útján Szakiét Szidi Jusszefben el- hantolták a francia bombatámadás áldozatainak holttestét. A sírdombok alatt nők és férfiak, gyermekek és aggastyánok tetemei fekszenek, fejfáik mint megannyi mutatóujj merednek az ég felé és az imperializmus legújabb gonosztetteire figyelmeztetnek. A szakieti halottak csak kis töredékét képezik azoknak az áldozatoknak, amit az afrikai földrész népei felszabadulásuk érdekében hoztak. A szakieti terrortámadás súlyossága azonban nem mérhető csupán az ártatlanul elpusztultak számának vizsgálatával: kihatásai igen fontosak az algériai, a tuniszi, a marokkói és más népek szabadságküzdelmének további menete szempontjából. A legfontosabb három főkér désben lehetne megközelíteni a problémát: az egyik az afrikai népek felszabadulásáért vívott harcának általános menete. A második kérdés Franciaország helyzete és politikája Algériában. A harmadik az Amerikai Egyesült Államok gyarmati politikájának kérdése. Az afrikai népek szabadságtörekvései, ha nem is töretlenül és nem teljesen egyformán, de feltartóztathatatlanul haladnak a beteljesedés felé. Húsz évvel ezelőtt az afrikai Ünnepi est Moszkvában a magyar-szovjet barátsági egyezmény aláírásának évfordulója alkalmából Az SZKP moszkvai városi pártbizottsága, a külföldi kulturális kapcsolatok bizottsága és a VOKSZ hétfőn este ünnepi ülést rendezett Moszkvában a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában, a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának 10. évfordulója alkalmából. G. Zsukov, a kulturális kapcsolatok bizottságának elnöke bevezetője után a magyar és a szovjet Himnusz hangzott fel, majd P. T. Komarov, a Legfelső Tanács nemzetiségi tanácsának elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy a tíz évvel ezelőtt megkötött szerződés alapján széles körben fejlődtek Magyarország és a Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális, kapcsolatai. Az egyezmény Magyarország függetlenségének biztosítása alapjává lett és megkötése hozzájárulást jelentett Európa békéjének biztosításához. A magyar—szovjet barátság kiállta az idők próbáját és mindjobban megerősödött. Magyarország először 1948-ban került abba a helyzetbe, hogy a teljes egyenlőség alapján Hősies helytállással több millió forintos kárt akadályoztak meg a salgótarjáni tűzoltók Pénteken este fél tíz. A Megyei Tűzoltóság ügyeleti szobájában halkan ketyeg az óra. A gondolataiba elmerült tűz oltót a telefon hangos berregése rázza fel. Azonnali segítséget kérnek a Vasötvözet- gyárba: ég a transzformátor. Csak pillanatok telnek el. A tűzoltókocsi szirénázással száguld végig a városon. Pattognak a parancsszavak, a tűzoltók hősiesen végzik munkájukat. Közülük senki sem veszi észre: milyen alattomosan közeledik feléjük a veszély. A gyár munkásai már látják, hogy nemcsak a transzformátor, hanem a tetőzet is ég, de veszélyeztetve van az oxigén raktár is. Azonnal szólnak a parancsnoknak. Újabb segítséget, erősítést kérnek. A habsugár birkózik a lánggal. Lassan fél óra is elmúlott, a lángnyelv még mindég mardossa a transzformátort. A műszaki dolgozók újabb veszélyt észlelnek: a transzformátorban lévő hétezer liter olaj forrásnak indult, hétszáz foknál bekövetkezik az olaj gyulladása. Robbannást idézhet elő. Erről a veszélyről csak a parancsnok tud — az embereit nem értesítette. Megfeszített erővel dolgoznak a tűzoltók. Nékik most egy a fontos, mielőbb eloltani a tüzet, meg kell menteni a gyárat. A hősies munkát siker koronázta. Csaknem egy órai küzdelem után eloltották a tüzet. A robbanás veszélye még mindig fenyeget. Újabb sugárcsövek kezdenek dolgozni. Most már vízzel hűtik a hatalmas tartályt, s a közel három órás küzdelem sikerrel zárult. A tűzoltók elhárították a nagy veszélyt. A salgótarjáni tűzoltók hősies munkával több millió forintos kárt akadályoztak meg a Vasötvözetgyárban. Helytállásukról a gyár dolgozói is elismeréssel beszélnek. Munkájuk eredménye: ha sikerül a transzformátort megjavítani, a kár nem haladhatja meg a százezer forintot. A kár pontos megállapítását — amely milliók lehettek volna —, és a tűz keletkezésének okát még vizsgálják. köthetett szerződést egy nagyhatalommal ... A magyar-szovjet egyezmény a lenini elvekre alapozódik és minden pontját a proletár-internacionalizmus szelleme hatja át. Az egyezmény alapján széles körben fejlődtek kj a Szovjetunió és Magyarország gazdasági és kulturális kapcsolatai. A Szovjetunió és Magyar- ország viszonya a nemzeti függetlenség és szuverénitás teljes tiszteletbentartására, a belügyekbe történő be nem avatkozás elvére alapozódik. A szovjet nép segítségével a magyar dolgozók nagy eredményeket értek el hazájuk gazdaságának és kultúrájának felvirágoztatásában. Mindez dühvei töltötte el az imperialista köröket, amelyek aktív segítséget nyújtottak Magyarország reakciós erőinek az 1956. évi ellenforradalmi felkelés kirobbantásához. A Szovjetunió a varsói szerződés alapján testvéri segítséget nyújtott a magyar nép hazafias erőinek az ellenforradalmi kísérlet leveréséhez és támogatásával nagymértékben elősegítette, hogy a Magyar Népköztársaság úrrá legyen a gazdasági nehézségeken is. Segítette Magyarországot azoknak a támadásoknak az elhárításában, amelyeket az im- periaHsta körök az ENSZ fel- használásával intéztek ellene. A Magyar Népköztársaság sikeresen kikerült a nehézségekből s a népi demokratikus rend ma Magyarországon erősebb, mint volt. területek több kevesebb mértékben valamelyik gyarmatosító hatalom uralma alatt állottak. A háború befejezése óta nyolc állam vált függetlenné: Egyiptom, Libia, Tunisz, Marokkó, Abesszinia, a Délafrikai Unió, Ghana és Libéria. Az afrikai fejlődés, összevetve a többi földrészeken történt, a felsoroltaknál jelentősebb változásokkal világosan visszatükrözi az egész világon érvényesülő fejlődési folyamatot. FRANCIAORSZÁG KÉT ÜTJA Ebben a helyzetben, a világon ma uralkodó erőviszonyok között a régi módon folytatott gyarmatosító politika továbbvitele úgyszólván lehetetlen. Ezt a lehetetlent próbálja görcsösen lehetségessé változtatni a franciák erkölcsi és gazdasági szempontból egyaránt katasztrófapolitikának minősíthető eljárása Algériában. Haboztak nagyobb függetlenséget biztosítani akkor, amikor még tehettek volna engedményeket. S ma olyan engedményekkel próbálkoznak, amelyeknek elfogadása nevetséges volna a mind erőteljesebben kibontakozó és győzelmesen harcoló algériai felszabadító erők számára. „Totális” háborút akarnak viselni Algéria letörésére, ezzel azonban következményeiben szinte beláthatatlan bonyodalmakba sodródnak, s mindazt elveszíthetik, ami ma még lehetőségként nyitva ál előttük Afrikában. így kapcsolódik Franciaország bűnös algériai politikájához Tunisz kérdése. Tunisz a függetlenséget nemrég elnyert állam politikai vezetése, mint tudjuk az inkább a nyugati politikához közelálló Burgiba kormánya kezében van. Ugyanakkor azonban Franciaország mai értelemben vett jelenléte Algériában állandó veszélyt jelent a frissen elnyert tuniszi függetlenségre. Nem vitás tehát, hogy Tunisz hivatalos politikai vezetése is — Tunisz népéről nem is beszélve — bizonyos szimpátiával tekint az algériai függetlenségi küzdelemre. Franciaországnak az az álláspontja, hogy Tunisz gyakorlatilag is támogatja az algériai szabadságharcot. Ennek a francia álláspontnak a ki- fejezésrejuttatása jelentkezik a terrortámadásban az algériai harcosok állítólagos tuniszi utánpótlási területei ellen. Franciaország ezzel a lépésével nyilvánvalóvá tette, hogy nem szándékszik felhagyni algériai imperialista politikájával, sőt elszánta magát, hogy kiterjeszti a háborús tűzfészket más területekre is. Mi bátorította fel Francia- ország kormányát az ilyen politikai vitelére? Teljesen önállónak tekinthető-e ez az elhatározás, vagy pedig a többi imperialista nagyhatalom egyetértő támogatásával történik mindez? AMERIKAI DILEMMA Itt kapcsolódik be a harmadik kérdés-, az Egyesült Államok gyarmati politikájának problémája, összefüggésben a nyugati szövetségesek egymáshoz való viszonyával. Az Egyesült Államok gyarmati politikája más formában jelentkezik, mint „klasszikus” gyarmatosító módszerek. A régebbi gyarmatosítókat kiszorított, függetlenségüket alig elnyert országok ajtaján kopog- Ezután Bo’doczki János tat és elsősorban gazdasági esz- rendkívüli és meghatalmazott , közökkel igyekszik uralmát nagykövet mondott beszédet. 1 biztosítani az illető ország és Beszéde végén az egész szovjet nép testvéri üdvözletét tolmácsolta a magyar dolgozóknak a magyar—szovjet barátsági. együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény 10. évfordulója alkalmából. annak nyersanyag kincsei felett. Afrikában a szaharai olajszaga nagyon csiklandozza ae Egyesült Államok olaj mágnásainak orrát és ezzel magyarázható az Egyesült Államok felfogása Algéria függetlenségének kérdésében. Ennek a politikának volt a folyamánya a tuniszba történő fegyverszállítás, ami komoly törést oka- zott a francia—amerikai viszonyban. Az Egyesült Államoknak, európai politikájához azonban szüksége van Francia- országra. Ezzel magyarázhat®, viszont az, hogy Franciaország az utóbbi időben nagyösszegí dollárkölcsönt kapott az Egyesült Államoktól. A francia vezető körök a továbbiakban nyilvánvalóan azt remélték, hogy a dullest politikai vonalvezetés hűséges kiszolgálása következtében elnyerték az Egyesült Államok támogatását északafrikai politikájukhoz. Ebből a hitből azonban rövid idő alatt kiábrándíthatta őket az Egyesült Államok állásfoglalása és az amerikai lapok elítélő kórusa, mely nyomában a tuniszi bombázás után megszólalt és egyöntetűen elítélte Franciaország cselekedeteit. No persze nem az arab érdekek védelmében. Erre vonatkozóan igen jellemző az angol Yorkshire Post vezércikkének megjegyzése: „Amit rendőri eljárásnak terveztek, abban a kommunista propaganda egész Közép-Keleten és Észak Afrikában a nyugati gyarmatosítók kegyetlenségeinek bizonyítékát látja. Az incidens siralmas következményekkel jár a nyugati nemzetekre nézve, olyan időben, amikor az arab és más mohamedán népek bizalmának elnyerésén fáradoztak.” A FELHÁBORODÁS VIHARA öpört végig az afrikai és Közép-Keleti országokon, tűni« kormánya az erőteljes belsé nyomás és a külső szimpátia megnyilvánulások hatása alatt, a Biztonsági Tanács összehívását kérte, ugyanakkor felszólította a franciákat, hogy számolják fel támaszpontjaikat Tuniszban. Ez ismét még kellemetlenebb helyzetbe hozta az amerikai politikai irányítóit. A Biztonsági Tanács előtt kénytelenek lennének ugyanis szint vallani. Ha Franciaország ellen fordulnak, akkor lazítják az amúgy sem megfelelően szilárd NATO kötelékeket. Ha Tunisz- szal szemben foglalnának állást, nagyon könnyen lelepleződnének tényleges szándékaik az arab országok előtt. Megpróbálták tehát rávenni Tuniszt, hogy ne vigye biztonsági tanács elé a kérdést, ez azonban nem sikerült nekik. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK POLITIKAI KÖTÉLTÁNCA melyet az imperialista gyarmatosító hatalmak és a gyarmatosítás ellen küzdő népek között folytat a saj át imperialist* törekvéseinek leleplezésére, mind nyilvánvalóbbá válik a szabadságukért küzdő népek előtt. A nyilt imperialista törekvések mellett mindjobban megvilágosodnak a burkolt gyarmatosítás megjelenési formái. A szabadságukért harcoló népek tud&i fogják, hogy küzdelmükben nem a hintapolitikát folytató és saját pecsenyéjüket sütögető kalandorok állnak mellettük. Valódi támaszaikat a népek közötti békét, egyenjogúságot és egyenlőségen alapuló kapcsolatokat óhajtó szocialista politika hirdetőibe* nyerik el.
