Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)

1958-02-12 / 12. szám

1958. február 12. NÓGRÁDI Népújság 7 Brit Nyugaí-India — egy új ország Bz év első napjai­ban a Nagy- és a Kis » Antillákhoz tartozó számos brit sziget Nagy-britannia par­lamentjének határo­zata alapján „Nyu- gat-India” néven a Brit Nemzetközösség egy új tagjává tö­mörült. Az új Föde­ráció tagjai alkot­mányjogilag angol gyarmatok voltak. Jelenleg Brit Nyu- gat-India 10 közigaz­gatási egységből áll: 1. Trinidad szigete Tobago-val; az eddi­gi Szélfelődi (Wind- ward)-szigetek nevű gyarmat tagjai, 2. Grenada, 3. St. Vin­cent, 4. St. Lucia és 5. Dominica, 6. Barbados szi­gete. Az eddig Szélcsendes (Le­eward) — sziget nevű gyar­mat 3 tagja 7. Angigua, Bar- buda-val, 8. St. Kitts, és 9. Montserrat. E volt gyarmat negyedik tagja, a Brit Virgin szigetek nem csatlakoztak a Föderációhoz. Végül a terü­letileg legnagyobb sziget 10. Jamaica tartozékaival (Turks­és Cayman szigetcsoportokkal) együtt. A Szövetség székhe­lyéül hosszú vita után Trini­dad szigetén Port of Spain vá­rosát választották. A Szövetséghez tartozó szi­getek összterülete 21.000 négy­zetkilométer, lakosainak szá­ma megközelíti a 3 milliót. A lakosság kilenctizedé szines- bőrű, túlnyomó többségükben néger. A Föderációhoz tarto­zó szigetek gazdasági életében a legjelentősebb szerepet a nádcukor, a banán és kakaó termesztése, illetőleg expor­tálása, Trinidadon a kőolaj, Jamaica szigetén pedig a ba- uxit bányászata játszik. A Nyugat-Indiai Szövetség létrehozásával a brit imperia­listák a második világháború után követett két fő politikai irányvonalukat kívánják meg­valósítani. Szilárd vezetés eredményesebb munka Napjainkban falun egyre több és több dolgozó paraszt embert foglalkoztat a szövet­kezés gondolata. Sokan elis­meréssel nyilatkoznak a ter­melőszövetkezeti tagok nyug­díjtörvény hozásáról. Soha az életben még nem volt példa rá, hogy a dolgozó paraszto­kat öreg napjaikra az állam ilyen megbecsülésben részesí­tette volna. Éppen ezért a rét­sági járásban is egyre több egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt és mezőgazdasági munkás lép be a meglévő termelőszövetkezetekbe. Szen­tén gyümölcstermesztési, Nagyorosziban cukorrépa ter­melői, Nőtincsen juhtenyésztő szakcsoport alakult. Más köz­ségekben is alakulóban van­nak málna, feketeribizli ter­melői szakcsoportok, társulá­sok. Mindennek ellenére, hogy államunk nagy lehetőségeket biztosít a nagyüzemi gazdál­kodás és a különböző szövet­kezeti társasgazdálkodás ered­ményes működéséhez, mégis van bizonyos fokú tartózko­dás a belépésektől, nem egy esetben kilépés is van a meg­lévő szövetkezetekből. Felve­tődik a kérdés miért van ez így, mi az oka ennek? A gya­korlati életben több oka, gát­ló tényezője van. rintot osztott egy munkaegy­ségre. Hasonlóan alakul ez Berkenyén és még több más termelőszövetkezetben is. Mindezekkel szemben azt kifogásolják a kívülállók jo­gosan miért nincs rend és fe­gyelem a szövetkezetekben. Sok a szabálytalanság, mu­lasztás a szövetkezeti alapsza­bályzat betartásánál. Nem be­csülik számos helyen a közös tulajdont. A tagok által vég­zett munkát nem mérik fel és így nem a teljesítménynek megfelelően kapják a munka­egységet. Ezek a hibák sok viszálykodásra, nézeteltéré­sekre adnak okot a szövetke­zetekben. Ahhoz, hogy nagyüzemi gazdaságot jól tudjunk vezet­ni a jelenkor szükségszerűen megköveteli, hogy szövetkeze­teink vezetését javítsuk. Szö­vetkezeteinket fejlett, sokol­dalúan jövedelmező belterjes nagyüzemi árutermelő gazda­ságokká akarjuk tenni, hogy vonzóvá váljanak a dolgozó parasztok előtt. Hogy a vezetést javítsuk adottak a feltételek. Já­rásunk szövetkezeti elnö­kei többségében egyszerű becsületes emberek és al­kalmasak a vezetésre. A mezőgazdaság gyakorlati oldalát általában ismerik. lyett, hogy emberséges józan bírálattal, helyes felvetések és javaslatokon keresztül se­gítenék munkáját. Nem egy esetben ezeket a viszálykodá- soikat ellenforradalmárok, vagy egyéb ellenséges elemek tevékenysége is táplálja, amit a mi elvtársaink és egyszerű termelőszövetkezeti tagjaink széles politikai látókör hi­ányában nem ismernek fel. Az ellenforradalom hatásá­ra legtöbb termelőszövetke­zetünkben az egységes irány­elveket alapszabályzatot fel­rúgták és ki-ki a saját elgon­dolása szerint próbálta szö­vetkezetük belső életét irá­nyítani. Ez magától értetődő­en nem vezetett jóra. Azóta a pártszervezetek politikai munkája során belátták ennek káros voltát. Visszatértek többségében az alapszabály szerinti működésre. Mindig található még ká­ros jelenség, ami alapsza­bály ellenes, sőt törvény- sértő. Tercskén az alap­szabály alapelveitől elté­rően egy-két hangoskodó és irigy ember kezdemé­nyezésére a munkaegy­ségkönyvbe javasolt elnö­ki járandóságot kötött és csökkentett munkaegység járandóságra korlátozták közgyűlési határozat alap­ján. Uj nagyhatású szovjet gyógyszer a nyílt sebek gyógyítására MOSZKVA: Ludmilla Szer- gejevna Bondar, a Szovjet Tu­dományos Akadémia szerves­kémiai intézetének kutatója új nagyhatású gyógyszert állí­tott elő nyílt sérülések gyó­gyítására. Az intézet egyik munkatár­sa kísérletképpen savakat ké­szített: nátriumsó oldatot fecs­kendezett be egy tengeri ma­lacba. Ismeretes, hogy a nát­riumsav injekció fekélyeket vált ki. De ebben az esetben a kísérleti állat — bár meg­betegedett — rendkívül gyor­Az egyiptomi közvélemény felháborodása KAIRÓ: Az egyiptomi köz­véleményt felháborítja, az a barbár bombatámadás, ame­lyet francia katonai repülő­gépek hajtottak végre Szakiét Szidi Jusszef védtelen tuniszi települése ellen. Ali Szabri, az Egyiptomi Köztársasági elnök kabinetfő­nöke kijelentette, hogy a mi­nisztertanács ülésén Nasszer elnök megvitatta miniszterei­vel a tuniszi település elleni álnok francia támadást. Hasszuna, az arab liga fő­titkára táviratban kérte az ENSZ főtitkárától, vessen vé­get ennek az agressziónak. Az As Sáb (A. Ifi című lap kiemeli, hogy „a tunisziaknak halált osztó repülőgépek ame­rikai gyártmányúak. Amerika adta ezeket a gépeket Fran­ciaországnak, a NATO tervei szerint. san meggyógyult és a fekély alig egy nap alatt teljesen el­múlt. Az állatkísérletek után több esetben embe­reken is alkalmazták, mely szerint tökéletes gyógyulást értek el vele. Az állat szervezetében a nátriumsav oldatból olyan sav vált ki, amely segíti a sebek gyors behegedését, Ludmilla Börtdar többéves kísérleteket folytatott a sav teljes elkülö­nítésére és gyógyhatásának alkalmazására. Ezek közé tartozik többek között a vezetés hiányossága. Mostanában a termelőszö­vetkezetbe belépni szán­dékozók, vagy az esetle­ges kilépők nem a jövede­lemmel szemben vetnek fel kifogásokat, mert ter­melőszövetkezeteink meg­alapozottak. Az 1957-es évben a tagok jövedel­mükkel többségében elé­gedettek. Járási átlagban ez évi egy munkaegységre eső pénzérték (természetbenit is átszámítva) 34.85 forint volt. A borsosbe- rényi tsz úgyszólván közép­paraszti szövetkezet 60.59 fo­Bővítik a közvilágítást Nagyöátonyban Nagybátonyban még 1956 tavaszán kérték a községi ta­nácstagok, hogy a községfej- lesztési alapból bővítsék a község közvilágítását. Azóta egyetlen ülés sem múlott el anélkül, hogy a tanácstagok erről a gondról ne beszéltek volna. A falu lakói is köve­telték: intézkedjenek, mert a bővítés sürgős, a romlott álla­potban lévő utak a sötétben járhatatlanok. De a közvilágí­tás bővítésének útja sem | sima. A nagybátonyiak azzal, |hogy a munkálatokat elvégez­tessék, egész kálvária járásra indultak. 1956 tavasza. A pénz meg­van. A salgótarjáni Áramszol­gáltató Vállalattal megegyez­nek a bővítésben. Kijelölik a lámpák helyeit. 1956 május 1. A munka el­végzésének határideje. 1958 január. Ismét tárgya­lás, ismét határidő: a hónap vége. Sehol semmi, a vállalat ígér, az emberek türelmet­lenkednek. A nagybátonyi tanács, hogy ennek a kálváriának a végére járjon, kérte a szerkesztőség közbenjárását. Érdeklődtünk a Megyei Tanács tervosztályán. A válasz: engedélyezték Az ÉMÁSZ: a tanácstól kért munkák elvégzésében szere­pel. S hogy vége lesz a kál­váriának, azt az ÉMÁSZ ígérte: márciusra elvégzik közvilágítás bővítését. néninek, hogy ha még velem meglát egyszer beszélni, vagy táncolni, mindkettőnknek jaj lesz. Azt mondta, hogy kiszag­gatja a hajamat. — Ne butáskodj, Baba, ez csak asszonyt beszéd! Nem olyan rémes az én anyám, mint ahogy gondolod. — Akkor minek beszél úgy? Én nagyon szeretlek téged... Mért haragszik rám?/ — tört fel a fájdalom a lány szívéből s zokogva a fiú vállára hajtotta tündéri fejét. Gyuri szorosan magához ölelte a lány remegő testét, majd hátra simította aranyló fürtjeit s egy hosszú pillanatra összeforrt az ajkuk. — Akárki, akármit is morfíf, te csak az enyém lehetsz, nem rabolhat el tőlem senki! — nyugtatta meg a még min­dig zokogó lányt. — Ne félj, Baba, boldogok leszünk! Most a lány hirtelen megkapta a fiú karját s jobbjával az álkonyi fényben játszadozó lepkék felé mutatott és ismét feltört belőle a visszafojtott sírás. A folyó közepe táján az egyik lepke kétségbeesett szárnycsapkodással próbált a halál markából menekülni, de hasztalan. A gyilkos ár elkapta, s kíméletlenül sodorta az elmúlás felé• Ijedten röp­ködő párja egy ideig még szállt fölötte, egy darabig még kísérte utolsó útján, majd visszarepült oda, ahol párja a halálba zuhant, ott leszállt egy fűszálra, bágyadtan leengedte szárnyacskáit és még sokáig ott maradt, amikor már a többi párjával tovatűnt. — Félek, hogy a mi sorsunk is hasonló lesz — zokogta a lány. Gyuri nem szólt semmit, csak nagyot szívott a virág­illattól terhes levegőből és oly szívettépően bocsátotta a magasba, hogy még a vén fűz levelei is megremegtek. Ilyet az emberek sóhajtásnak szoktak nevezni, de ez annál is több volt... A ALKON YI fénytől még bíborban fürdő ég alján most mintha egy láthatatlan óriás pipákolt volna, s időnként hatalmas füstgomolyokat fújt az ég felé, majd pipáját erő­sen szíva, néha ijesztően vakító lángokat vetett, mintha az óriás pipákon varázsló kéz lángra lobbant volna. A víztük­röt az előbbinél hűvösebb szél simogatta, amitől a vén folyó megborzongott, mint ködös őszi lehellettől az ember teste. Az egyre növekvő hullámok mind hevesebben kezdték egy­mást kergetni. íme a vihar jelei; szívben és természetben! Mindketten látták a vihar készülődését s szótlanul föl­álltak és elindultak a gyalogúton a falu felé, mely nem volt messzebb ötszáz méternél. A lány oly közel simult a fiúhoz, hogy a keskeny úton egymás mellett haladtak. A fiúhoz bújt, akinek karjai között remélt védelmet az ismeretlen ellenséggel szemben. Félt valamitől, ami — úgy gondolta — örökre elszakítja őket egy­mástól. Valami nyugtalanság gyötörte. Érzését a fiúnak is elmondta, aki butaságnak vélte az egészet, de arról egy szót sem szólt, hogy őt is hasonló érzések kínozzák. Kinek is szólt volna, minek is fokozta volna a lány kétségbeeséséti Kinek is mondta volna el, hogy még a lány könnyes, de elragadó aúcát nézte, valami titokzatos kéz oly kegyetlenül markolászta a torkát. A KISPATAK-hídnál megálltak, itt ágazott az út kétfelé. Még egy pillanatra összeforrt ajkuk, majd elváltak egymás­tól, megígérve, hogy a jnozinál találkoznak két óra múlva. Elváltaké egymástól, nem tudták, talán csak valami fur­csát éreztek — hogy soha többé nem látják egymást. Gyurit hazaérve a már hetek óta ismeretes hidegség fogadta. Olyan volt ő is, mint az agglegény, aki mindenhol jól érzi magát, csak otthon nem. Pedig ő hol járt még az agglegénységtőll Mindez Baba miatt. — Hol csavarogtál megint — kezdte a már megszokott fejmosást az anyja. — Már megint azzal a ringyóval voltál, mii Hát mit gondolsz te? Nem vagy már gyerek, okosan kel­lene gondolkoznod, de egy csepp ész sincs a fejedben! Mire nézed a napot1 Lassan már meg kellene nősülnöd és csak az után a szajha után jársz, te nem tudsz rendes lánnyal foglalkozni, mint a többil Mert nincsen apád, aki paran­csolna! Ott van a szép és rendes családból való Boriska! Az nem kelll Pedig olyan lánnyal beérhetnéd. — Nekem nem kellene, ha egyedül lenne a világon, akkor sem! — vágott a vitába Gyuri. (Folytatjuk.) A berkenyéi, nagyoroszi, hor- pácsi termelőszövetkezetek el­nökei már végeztek magasabb fokú mezőgazdasági szakisko­lát, amelynek alapján meg van az alapképzettségük ah­hoz, hogy egy kis szorgalom mellett jól tudjanak vezetni. Hiányzik ez a legtöbb terme­lőszövetkezeti elnökünknél. Kormányzatunk a lehetőségét megteremtette és nagy áldoza­tot vállal, hogy a termelőszö­vetkezetek vezetőit képezze. Számos iskolát rendszeresí­tett, ahol díjmentesen tanít­ják őket. A termelőszövetke­zetek tagjainak többsége ezt megértette és szívesen támo­gatja az elnöküket, vagy más igazgatósági tagokat abban, hogy ezeken az iskolákon résztvehessenek és tanulja­nak. Sajnos szövetkezeteink elnökeinél, különösképpen fennáll és azt is elis/ne- rik, hogy tanulniuk kell ah­hoz, hogy a továbbiakban a követelményeknek megfelel­jenek, de azért, ha ugyan ál­dozatvállalásnak lehet mon­dani, többen még arra sem hajlandók, hogy néhány he­tes tanfolyamra elmenjenek. Ilyen volt például a most in­duló szécsényi egy hónapos tanfolyam is. Nem egy elv­társsal több napig kellett fog­lalkozni, hogy vállalja az is­kolát, sőt voltak, akik határo­zottan visszautasították. Termelőszövetkezeteink élén választott vezetők állanak. Választott vezetők mun­kájában a demokratikus vezetési elvnek kell érvé­nyesülnie. Vannak szövet­kezeteink, ahol ezt helye­sen érvényre juttatja a vezetőség. Ilyen Berke­nye. A fontosabb kérdése­ket a vezetőségi ülésen és közgyűlésen tárgyalják meg. Döntéseikben hatá­rozataikban mindig szem- előtt tartják az alapsza­bályzatot és a törvénye­ket. Munkájukat ennek szellemié­ben végzik, s erről a termelő- szövetkezet tagságának időn­ként beszámolnak. Figyelem­beveszik a tagság helyes véle­ményeit és javaslatát. Nem mondható ez el minden ter­melőszövetkezet vezetéséről. E téren elkövetett hibák igen változatosak. A tereskei és horpácsi termelőszövetkeze­tekben jellemző a vezetők kö­zötti viszálykodás, nézetelté­rések, nem egy esetben kom­munista vezetők között. Te­reskén és máshol is tapasz­talható a termelőszövetkezet tagjai nem becsülik a veze­tést és főleg az elnököt és an­nak munkáját. Minden áron igyekeznek gáncsotvetni ahe­Ez rontja az elnök munkájá­nak ambícióját, felelősségér­zetét a közös ügy iránt. Diós- jenőn a Tolbuchin tsz-nél még mindég fenntartanak az ellenforradalom időszaka alatt hozott olyan határozatot, aki évközben kilép a szövetkezet­ből természetbeni járandósá­gát nem fizetik ki. így tartoz­nak idős Varga János volt ju­hászuknak 17p munkaegység­re járó termeszetbeni része­sedéssel. Más termelőszövet­kezetekben is, nem hajlandók a kilépő tagokkal szemben emberségesen elszámolni. Túl­zásokba bocsátkoznak és el­lenségnek kezelik őket. Ezek a jelenségek törvénysértők. Nagyon káros hatással van­nak a szövetkezeti mozgalom fejlődésére. Az említett ter­melőszövetkezetekben a veze­tők helytelenül értelmezik a szövetkezeti demokráciát és a szövetkezet önállóságát. A járási szervek felelős vezetői­nek emberséges felvilágosító tanácsait nem hajlandók fi­gyelembe venni. A vezetőnek szemelőtt kell tartania, hogy a gondjaira bízott területért politikailag, erkölcsileg és gazdaságilag felelősi A körülötte élő becsületes egyszerű emberek, de főleg szakemberek véleményét, hasznos javaslatait figyelembe kell vennie. Nem egy esetben panaszkodnak agronómusa- mk, hogy a szövetkezetben nem fogadják meg tanácsaikat r^zek a szakemberek azért vannak, hogy segítsék a szö­vetkezetek gazdálkodását. A vezetőknek a hatáskörük- he tartozó dolgozókkal türel­mesen kell foglalkozni, taní­tani, nevelni őket. Törődni ügyes-bajos problémáikkal és segíteni azok megoldását. Mindemellett természetes nem szabad lebecsülni az egyszerű emberek képességeit, ami saj­nos sok vezetőnknél előfordul. A jó vezető nemcsak tanítja a dolgozókat, hanem tanul is tőlük. Ha szövetkezeteink vezeté­se ilyein szellemben fog fej­lődni eredménye nem marad el. Ehhez a tanácsaink és pártszervezeteink meg kell, hogy adják a szükséges segít­séget. Az itt felvetett jelensé­gek nem azt a célt szolgálják, hogy a kákán is csomót keres­sünk, hanem azt, hogy ezen keresztül is segítsük a szövet­kezeteink vezetésének munká­ját. Ha a hibákat bátran fel­merjük tárni, belátjuk azokat akkor meg van a feltétele annak, hogy képesek vagyunk kijavítani és ki is kell javíta­ni. Sipos János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents