Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)

1958-02-12 / 12. szám

1958. február 12. NÓGRÁDI Népújság 5 Alapos gonddal hasznosítsuk a beruházási összegeket Megyénk ipari jellege, vala mint az a körülmény, hogy bányavidék, az első ötéves terv időszakában is jelentős beru­házások megkezdését tette szükségessé- 1950-től kezdve 1957. év végéig évente általá ban 200 millió forintot ruház­tunk be a megyében. Összesen meghaladja az egymilliárd forintot amelyből jelentős ipari bőví­téseket és lakásépítkezéseket hajtottunk végre. Az eredmények mellett igen sok hibát is követtünk el beruházások terén. Ilyen hiá nyosság volt többek között az erőnket meghaladó nagy be­ruházások megkezdése, a be­ruházásokra szánt pénzeszkö­zök szétaprózása. Ezeknek az volt a következménye, hogy a befejezetlen beruházások ál lománya országos viszonylat ban 13 milliárd forint fölé emelkedett. Az anyagpazarlás a beruházások hiányos előké­szítése, a beruházások önkölt­ségének igen nagymérvű emel­kedését idézték elő. Mindez természetesen kihatott az élet- színvonalra is. Nógrád megyé­ben például kellő meggondo­lás és megalapozottság nélkül hozzáfogtunk az acélárugyári hideghengermű építéséhez és több más hasonló nagyméretű beruházáshoz, s menet közben derült ki, hogy nincs erőnk megvalósításához. Ez is hozzá­járult ahhoz, hogy a megyé­ben a leállított beruházáso'- állománya már elérte a 23 millió forintot. A beruházási eszközök szétaprózása miatt 127 millió forintra nőtt a me­gyében a beruházások befeie zetlen állománya. A kettő együttesen 150 millió forint. Hogy ez milyen nagy összeg, azt szemléltetheti az is, hogy például ebből Salgótarjánban 1500 darab kétszobás, fürdő­szobás lakást lehetett volna építeni, vagy az összeg 10 szá­zalékából tökéletesen meg le­hetett volna oldani Salgótar­ján ivóvíz-ellátását. Ugyanilyen okok folytán igen elhúzódott egyes beruhá­zások befejezése is. Például a gépipari technikum már 1953 óta üzemel, de építése még mindig nem fejeződött be. A szakmában nem dolgozó la- kasság is láthatta, hogy meny­nyi ideig álltak a gépipari technikum előtt a faállványok és a munka — pénzeszközök és anyag hiányában — szüne­telt. Majd amikor újra meg­kezdhették volna a munkát, az állványok elrothadtak, s új, csővázas állványokat kel­lett felszerelni, ami természe­tesen^ kihatott a létesítmény költségeinek emelkedésére is. Ilyen és ehhez hasonló példát meg számosat lehetne felso­rolni. Mire vezet a beruházások hiányos előkészítése? A Nógrádi Szénbányászati Tröszt még 1950-ben meg­kezdte Hányáson az új bánya feltárását, és az ezzel kapcso­latos beruházási munkálato­kat. Ez a munka az előirány­zat szerint csak 1962-ben feje­ződik be, tehát igen nagyösz- szegű. értékhatáron felüli be­ruházás. Azonban ennek a beruházásnak a teljes terv­dokumentációja még ma sem áll rendelkezésünkre, ennek hiányában menet közben nem lehetséges a költségek alaku­lását ellenőrizi. Pedig már most látható, hogy az elő­irányzott összeget eddigi összes ráfordítás, tehát az eredeti irányzatnak majd­nem háromszorosa! A beruhá­zás hiányos előkészítése a kö­vetkező kihatásokkal jár: a gépészeti berendezéseket gyár­tó és szerelő Duclos Bánya­gépgyár által készített költ­ségelőirányzat közel 1,5 millió forinttal alacsonyabb volt, mint a tényleges költség. Ezenkívül a nehéz terepvi­szonyok útsalakozást tettek szükségessé, továbbá vízveze­ték bővítését is kellett végez­ni. Tervezői hiányosságokra is visszavezethető a salakhegy bontásánál robbantásokkal és a nem kellő gonddal elvégzett talajkutatásokkal kapcsolat­ban felmerült költségtöbblet. Ugyancsak hozzájárult a költ­ségek növekedéséhez a határ­idő eltolódásához, az alapozási munkák szakszerűtlen elvég­zése. Ennél a munkánál egy­úttal fellelhető volt az úgyne­vezett alátervezés is. Mert rokkal könnyebb volt enge­délyt szerezni egy 3 800 000 fo­rintos munka megkezdésére, mintha azt 10 millió forintra irányozták volna elő. Már 1956-ban és 1957-ben élesen felszínre kerültek ezek a hibák és ezen segíteni is akart a kormány. Például a forradalmi munkás-paraszt kormány 1038. számú határo­zata a legszigorúbban megtil­totta 1957-ben a beruházási tervek túlteljesítését és fegyelmi eljárást helyezett kilátásba azzal szemben, aki ezt a ren­delkezést megszegi. Azonban a helytelenül értelmezett válla­lati ' önállóságból kifolyólag mtjgis egyes vállalatok a me­gyében is túlteljesítették beru­házási terveiket, s kereteiken felül — engedély nélkül — vagyis fekete beruházásokat eszközöltek. Az év végén meg­jelent 225/1957. P. M. utasítás szerint ezekkel a vállalatokkal szemben a legszigorúbban kell eljárni és az ilyen engedély nélküh beruházásaikat ered­ményük terhére kell elszá­molni, ami természetesen ki fog hatni nyereségrészesedé­sükre is. Szükség volt erre a drákói intézkedésre? Igen, szükség volt, mert fel kell számolni azt a tarthatatlan helyzetet, hogy év végén min­dent legalizált az irányító ha­tóság és saját vállalatainak terven felüli beruházásait, úgynevezett globálkeretének terhére — szakmai nyelven szólva — ,,kalapból“ fizették ki. Ebben az évben például már bizonyos értékhatárt meghala­dó új építési munkákat csak az Országos Tervhivatal elnö­kének előzetes engedélyével 'ehet megkezdeni, teljes terv­dokumentáció hiányában pedig nem engedélyezhető új mun­ka. Ugyanígy nem tesszük le­hetővé év közben a különböző keretmódosításokat, amelyek végeredményben különböző lazaságokra és ennek követ­keztében a költségek emelke­désére vezethetnek. Reméljük, hogy már ebben az évben megszűnnek az ed­digi hiányosságok és a beru­házásokra fordított forint­jaink kellő hatóerővel fognak jelentkezni népgazda­ságunk fejlesztésében és ezen túl az életszínvonal emelésé­ben. Barna Sándor Aktíva értekezletet tartott a nőtanács a salgótarjáni járásban jelentős mértékben túllépik, mire a beruházás teljesen be­fejeződik. Szemléltető példa a Salgó­tarjáni Erőműben a kötélpá­lya építése, amelynél az ösz- szes ráfordítás, tehát az erede­tileg tervezett 3 880 000 forint­tal szemben 9 034 000 forint az A salgótarjáni járási nőta­nács aktíva-értekezletre hívta össze a bányatelepi és községi nőtanácsok titkárait, vezető­ségi tagokat és a nőm-szga- lomba újonnan bekapcsolódott asszonyokat. Barta Béláné, a járási nő­tanács titkára elmondta, mi célja az értekezletnek: a nőmozga'om jelenlegi helyze­tének és feladatainak az is­mertetése, hogy ennek alapos smerétében minél több asz- szonyt, leányt tudjanak a nő­mozgalom munkájába bevonni. mozgalom széleskörű ki­bontakozását akadályozó kü­lönböző ferde nézetek, mint például a szektásság, a vallá­sos nézetekkel szembeni me­rev magatartás ellen sikeresen küzdeni csak a cél és a fel­adatok alapos ismeretében le­het. Mivel az asszonyok egyik legnagyobb problémája a gyer­meknevelés, ezért a nőtanács fontos feladatának tartja, mi­nél nagyobb segítséget nyúj­tani ehhez- Az értekezlet elő­adója, Nagy Lajosné pedagó­gus — aki jelenleg az orszá­gos nőtanács gyermekvédelmi osztályának politikai munka­társa — sok hasznos gyakor­lati tapasztalatot mondott el az aktíva részvevőinek, akik között sok pedagógus, szülői munkaközösségi tag volt. A vita során ezek is elmondták véleményüket, tapasztalatai­kat. de elmondták az édes­anyák és a járási pártbizott­ság tagja is. Jellemző a nagy érdeklő­désre, amely ezt a kérdést kí­séri, hogy 17 hozzászólás után az idő előrehaladottsága miatt kellett befejezni az értekezle­tet, pedig még sokan szeret­Gyönyörű kétszemélyes világí- tós, vitrines rekamié, fotelágyak, önműködően ágyazható epedával, kitűnő szövetekből választható gar­nitúrák, fotelek, székek, minőségi jótállással. Csomagolás, szállítás díjtalan. Braun kárpitos, Buda­pest, Nagymező u. 37. címre ügyelni. ték volna elmondani vélemé­nyüket. Ezekkel a megyei és járási nőtanács vezetői az ér­tekezlet végén külön elbeszél­gettek. Tavaszra elkészülnek a gépek Nagy ütemben folyik a téli gépjavítás a szécsényi gépállo­máson. A szerelőcsarnokban félig kész gépek körül sürgö­lődnek a nyakig olajos embe­rek. SzmolniK István műhely­vezető kalauzol. Beszélgetünk a munkáról. t— Nem nagyon dicsekedhe­tünk tavalyi eredményeinkkel — mondja. — Ebben igazuk van. mert az olyan üzem, amelyik nem teljesítette tervét, s dolgozói nem juthatnak nyereségrésze­sedéshez. jobb ha nem dicse­kednek. — De nem is teszik a szé­csényi traktorosok. Tudják, a terv törvény, amelyet telje­síteni kell- Nem teljesítették, az rajtuk is múlott. A KISZ-brigád éppen egy sáros, rozsdás traktor javítá­sába kezd. Egy óra múlva mór csak az alkatrészeket látni, a traktor eltűnt. Maidnem gyerekekből áll a brigád, panasz még sincs rá­juk- Sokat viccelnek, ugratják egymást, de azért a munkáju­kat is elvégzik. Büszke a gép­állomás Rétor Józsefre. Huszar Istvánra és Perce Józsefre, va­lamint az ifjúsági brigád veze­tőiére. Sós Tiborra. Hogy mi­ért büsz.cék7 Azért, mert eze- két a szorgalmas fiatalokat már a gépállomás nevelte, ők a gépállomás fiai. Ügyesek ezek a fiúk és ami a legfontosabb, minőségileg is jó munkát végeznek. Nem büszkélkedni akarnak, amikor elmondják, a legutóbb egy fo­lyó javítást 93 óra alatt végez­tek el. De a többi KISZ-tagra sincs panasz­Tavaly, amikor a gépállomás adós maradt, a KISZ-tagok kö­zül Nagy János, Huszár János, valamint Ozsgyán István jóval felül teljesítették tervüket. Nem adnánk helyes képet a a téli gépjavításról, ha csak a KISZ-tagok munkájáról be­szélnénk. Januári munkájuk alapján elmondható, — jó munkát végeztek az idősebbek is. Nem elhallgatásra méltók az ő eredményeik sem. Kubik Béla brigádja a múlt hónapban egy traktor főjaví­tását 192 óra alatt végezte el. De nem rossz Varga János bri­gádjának az eredménye sem, ők 201 óra alatt végeztek el hasonló munkát. Az udvaron szépen sorba rakva állnak a kijavított ekék. Kár, hogy az eső veri, fagy rongálja. Úgy mondják, Szeles János brigádja a tíz ekét 700 óra alatt javította meg, 'amely- nem lebecsülendő eredmény. A januári tervet maradékta­lanul teljesítette a gépállomás. Egy aggályom azonban mégis lenne: vajon minőségileg is megfelelő ez a munka? — mert nem fillérekbe kerül ám a ja­vítás. A minőségi ellenőrzést az igazgató, a főmérnök, valamint a műhelyvezető végzi. Nem szabad, hogy elmenjenek a hi­bák mellett, mert a tavalyi csorbát úgy nem tudnák ki­küszöbölni. A januári tervek minőségi teljesítésére 900 forint célpré­miumot tűztek ki. Ez is ösz­tönzőleg hatott. A pártszerve­zet megállapította, mi volt az oka a terv nem teljesítésének- Rosszul szervezték az őszi munkákat, a brigádokat. A tervlebontás se volt jó. Sok volt a beteg is. S még egy nagyon fontos ta­nulság tavalyról. A pártszer­vezet határozatát nem minden esetben hajtotta végre a gép­állomás vezetősége. Ebben az évben tanulnak az elmúlt év hibáiból — mondja Csongrádi Ferenc KISZ-titkár. A párt és a KISZ-szervezet a dolgozók nevében ígéri, tel­jesíteni fogja a gépállomás a tervet, s jövőre lesz nyereség- részesedés is. Ez csupán rajtuk múlik- Jó téli munkával, a gépek minő­ségi javításával, már a tavaszt várják a szécsényi traktoro­sok, hogy a mezőn is megmu­tassák, nem maradnak az utol­sók között. (K. J.) Két ören — két lilái* Bárhogy szeret­nénk visszafogni az időt, egyszer mégis csak meg­öregszünk- Fehér lesz a hajunk, reszket a kezünk, s arcunkra ezer ránc szalad. Nem ég már kezünkben a munka, mint an­nak idején• Erről beszélgettem Szé- csényben és Ber­kenyén két idős parasztbácsival. * Hét gyereket ne­velt fel Radványi Antal bácsi. A lá­nyok férjhez men­tek, a fiúk meg­nősültek, kivéve a hetediket, a leg­kedvesebbet, aki eltűnt a háború­ban. Az asszony elhalt mellőle, s most itt van egye­dül, mint csupasz fa. Leveleit el­hullatta, már sen­ki sem gondol vele. Napközben meghúzódik az aprócska földes konyhában, a tűz­hely mellett. Éj­szakára meg a si­vár szoba fekhe­lye ad nyugodal­mat fáradt, öreg testének. Nem. így volt ez addig, míg szét nem osztotta az anyai örökséget, a földet. — De hát azt tartottam — mondja —, egyik gyerekem se hányja a szemem­re, hogy talán ki akarom forgatni őket az örökség­ből. Szétosztottam. Mindegyik meg­kapta a magáét. De ő azután ki­szorult ide a kis házba. Mert ad­dig benn, tága­sabban élt ő is a lányáékkal. De az idő halad. Most már meg kell elé­gednie ezzel is- S hogy mit hoz a holnap? Ki tud­hatja azt? Mert most még a lánya megfőz neki, ta­karít és mos rá. De a vő, ki tudja, meddig tűri ezt. Mert nem egy­szer támadt az öregre szenes la­páttal, fejszével, ami éppen a keze ügyébe akadt. Lá­nyának azért leg­többször sikerült betuszkolnia ap­ját a szobájába a férj haragja elől. Ám amikor a hát­nál megpofozta az öreget, már a szomszédok sem állták szó nélkül: — Nem szégyellt magát, könnyű ilyen öreg ember­rel elbánni. Kezd­jen ki magához valóval. jobb kezével nem tud rendesen fog­ni, a tagság úgy határozott, hogy nem vetik ki ma­guk közül. Stol- czenberger András itt öregedett meg a' tsz-ben. Nyolc éve dolgozik kö­zöttük. Ha munka közben megrok­kant, gondoskod­nak is róla. így^ történt aztán, hogy könnyebb munkát adtak neki — éj­jeli őr lett. S And­rás bácsi becsület­tel végzi ezt a munkát. Mert ne gondolja azt ám senki, hogy az éj­jeli őr vállán nem. nyugszik felelős­ség. Nyitott szem­mel jár az éjsza­kában, mert ami akkor történik, mindenért ő felel. Benéz az istállóba, ha meg valame­lyik gondozó fel­hívta figyelmét egy tehénre, kü­lönös gonddal ügyel akkor- Mi­kor eltakarítja a trágyát három is­tállóból, legtöbb­ször tízet mutat az óra. Ilyenkor aztán körülnéz, nincs-e valami rendellenesség. Mert hogy otthon érzi magát a Pe­tőfiben, úgy vi­gyáz mindenre, mint a magáéra. — Nem is volt még semmi baj, mióta én őrkö­dök ... — mond­ja. Nehéz lesz majd megszoknia — pe­dig már nincs is olyan messze — hogy egy napon más nézegeti a te­heneket, más jár­ja körül vigyázó szemmel a iáqas, nagy udvart. And­rás bácsi meg otthon marad, pi­hentetni munká­ban megfáradt öreg karjait, lá­bait, bíbelődni a tehénkével, me­lyet a tsz kölcsö­néből vett annak idején. Meg aztán segíteni az asz- szonynak, mert hiába, a fölött js eljárt az idő. így élnek majd örege­sen, gond nélkül, mert a tsz-ben el­töltött dolgos esz­tendők után nyug­díjat kap András bácsi. Dehát erről még nem, akar tudni. Még éjszakánként járja esőben, hó­ban, fagyban az udvart, nehogy idegen kárt te­gyen benne, egé­szen aőAig, míg meg nem virrad és el nem kezdő­dik az új nap, reggel hatig. Vincze Istvánná Az eredmény az lett, hogy legköze­lebb letörte a fek­helyre az öreget, s kis híja, hogy nem lett a verés­ből emberhalál. Mert ki kellett hívni Radványi bácsihoz az or­vost is. —Én már nem szólok semmit, akármit is csinál­nak ... — motyog­ja a megtört em­ber bátortalansá­gával — csak sí­rok ... — Siratja szerencsétlen ön-> magát. Pedig most még eldolgozgat a ház körül. Nem pusz­títja haszontala­nul a kenyeret, mert eltartásáról egyik gyereke sem gondoskodik. A nyáron még a föl­dön is dolgozga­tott. Most meg fát hasogat, tesz-vesz az állatok körül. Mi lesz majd, ha tovább száll az idő a 80 éves öreg ember feje fölött. De hát nincs ho­vá mennie■ A nagy házból már kiszo­rult ,de vajon mi lesz vele, ha a ki­csi ajtaját is be­zárja előtte a vö7 Mi a biztosíték, hogy gyerekei : mellett nem jut-: Kiss Bertalan sorsára, aki a lu dányhalászi szó ciális otthonbai talált menedéket.. :ü Ahogy a to­ronyban elharan­gozzák a hetet Stolczenberger András bácsi vé­gigkopog a sötét téli utcán, meg sem áll, csak megy egyenesen a Petőfi tsz portá­jáig, hogy aztán ott reggelig vi- gy-áza, őrizze a közöst. Mert Stol­czenberger bácsi éjjeliőr. Nem ré­gen, az őszön múlt épp egy éve, hogy ezt csinálja. Az­előtt kocsis volt, kőműveskedett, míg meg nem tör­tént a baj. Dolgo­zott szorgalmasan, öreg ember létére is. Az 1957-es zár­számadáskor csak búzából 11 mázsát vitt be udvarára a tsz f ogata. Pénzt meg 4250 forintot kaptak a múlt évben. Ketten vannak az asz- szonnyal, megél­nek belőle. De hogy a szecs­kavágó elvitte az egyik ujját any- nyira, hogy a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents