Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)

1958-02-12 / 12. szám

NÓGRÁDI Népújság 1958. február li Kocsmák helyett otthont kell biztosítani az üveggyári fiatalok részére Az országgyűlés egészség- ügyi és szociális bizottsága a napokban ülést tartott. Ezen az alkoholizmus elleni harcról folytattak vitát. Az alkoholizmus elleni harc az ifjúság nevelésé­nek ügyét is szolgálja! Lehet, hogy akadnak olya­nok, akik azt mondják majd e cikkünk után: A salgótarjáni üveggyári KISZ-fiatalok éle­tét nem lett volna szabad ilyen szorosan az alkoholizmussal összehozni. Mi pedig azt mond­juk: csakis így lehet megírni azt a probémát, amellyel az üveggyár fiataljai immár há­rom éve küzdenek. A gyár kiszistái részére kocsmát biz­tosítottak, de otthont nem! S most vajon melyik a fonto­sabb? Az-e, hogy a gyár kultúr- etthonában két kocsma is helyet kapott, vagy az-e, hogy a gyár fiataljainak nincs otthonuk. Melyik a fontosabb? Az-e, hogy fiataljaink akarva-aka- ratlanul is a kocsmába ütköz­nek, amint a kultúrotthonba belépnek, vagy az-e, hogy vég­re otthont biztosítsunk a szó­rakozni, tanulni vágyó fiatalok részére? Azt hisszük, ezen nem nagyon kell vitatkozni. Kocs­mák helyett otthont kell biz­tosítani az üveggyári fiatalok részére. Sajnálatos hogy az Üveggyár fiataljai három éve döngetik a felsőbb fórumok ajtajait, de megértésre eddig aligha talál­tak. Három éve hallják: majd intézkedünk — az eredmény viszont elmaradt. Ha kocsmá­ról volt szó, azonnal megszüle­tett a döntés. 1955 elején az Üveggyár akkori DISZ-szervezete olyan ígéretre, hogy ha átadják a helyiséget a vendéglátóipari vállalatnak, egy másik, leg­alább a régihez hasonló ott­hont biztosítanak a fiatalok­nak. Az ígéret valóraváltása azóta is késik. Annál bosszantóbb az, hogy mindennek tetejébe 1957 őszén az üveggyári kultúrotthonban KISZ helyiség helyett egy újabb kocsma látott napvilágot. De ki hallott már ilyet. Egy kultúrotthonban két kocsmát! Vagy talán az utóbbi fonto­sabb, mint az ifjúság, az aranytartalék nevelésének ügye? Otthon helyett kocs­mákba kényszerítjük fiainkat, lányainkat most, amikor az alkoholizmus ellen az egész társadalom összefogott?! Az Üveggyár KlSZ-szerveze- tének kétszáznyolcvan tagja emeli fel tiltakozó szavát ez ellen az intézkedés ellen. Otthonra és nem kocsmákra van szükségük. Tanulni, szó­rakozni, kulturáltan szeretné­nek szórakozni ezek a fiata­lok. Szervezik a kiszisták tánccsoportját. A lányok sza­bás-varrás tanfolyamot kez­deményeznek. Helyiség kelle­ne a sakk-csapatnak is­Él a KISZ-szervezet helyi­ség hiányában is, de meny­nyivel eredményesebb len­ne a munka, ha a fiatalok gondjait nem a műhelyek­ben, üzemrészekben kel­lene megvitatni, hanem második otthonukban a maguk díszítette helyisé­gükben. „Ne csodálkozzanak az ille­tékesek— írja az egyik üveg­gyári kiszista —, ha lépten- nyomon 16—17 éves részeg fiatalokba ütköznek. Ezekről a fiatalokról van szó. Az ille­tékesek gondoljanak csak ar- ra, hogy ha most nem segít­jük ezeket a fiatalokat, ha nem fogunk össze az ifik jó útra való térítéséért, mivé válnak ezek. Pedig számunkra nem lehet közömbös az ifjú­ság nevelése.“ Mennyire igaza van ennek az ifjúnak. Nem lehet kö­zömbös számunkra az ifjúság nevelése. Ehhez pedig nem kocsmákra, hanem valóban kultúrotthonokra, ifjúsági székházakra van szükség. (S. L.) És hogy él a KISZ, íme egy követendő példa: Egy csapat ifjúmunkás je­lent meg vasárnap reggel 7 órakor a Salgótarjáni Üveg­gyárban. összesen 38-an vol­tak, köztük 15 leány. Amiért jöttek, az bizony követésre méltó dolog. A gyári KISZ-fiatalok ugyanis elhatározták, hogy mozgalmat indítanak, amely­nek keretében társadalmi munkával segítik a vállalat- vezetést egy-egy nehezebb helyzet megoldásában. így történt most is, amikor 7-től fél 3-ig öt vagon árut raktak be. Ez összesen 58 ezer darab üvegnek felel meg, értéke pe­dig több mint 247 ezer forint. A követésre méltó mozga­lom megindítása mellett a 268 KISZ-tagnak mintegy 70 százaléka tett már eddig fel­ajánlást április 4-re, illetve május 1-re. Ilyen hírek hallatára jól­eső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy ez a mi ifjúságunk . •. ♦ ♦♦♦♦♦♦ Jól esik egv kis mozgás a déli napsütésben. A szügyi tangaz­daságban Toró Árpád állattenyésztő kivezette a Vércse nevű magyartarka dánvörös F-l tehenet az istálló elé. A néhány napos F-2 kisboci felhasználja az alkalmat, mert nem megvetendő ám a jó friss meleg tej. Hhol a tsz. vezetők tanulnak Nehéz volt összeszedni az embereket erre a tanfolyam­ra. Nem szívesen ismerték el egyesek azt, hogy bizony nem árt egy kis tanulás. De most mégis együtt van 28 ember a szécsényi Mezőgazdasági Tech­nikum falain belül. Bokodi elvtárs, a tanfolyam vezetője mosolyogva mondja — igyekezetben nincs hiány. De nem is szabad, hogy le­gyen. Hiszen a tsz-ek elnö­kein sok múlik a szövetkezet vezetésében. Gondos, egész napot kitöltő programot állítottak össze az egyhónapos tsz elnökképző tanfolyam minden napjára. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya mozgósította a me­gye legjobb mezőgazdasági szakembereit, s így biztosított a színvonalas oktatás- Dél­előtt előadásokat tartanak a legfontosabb gazdasági, szer­vezeti kérdésekről. Délután aztán következik a vita, amelyben általában jól szere­pel minden hallgató. Amikor ott jártam, éppen a takarmányozástannal foglal­koztak. Horváth József me­gyei törzsállattenyésztő veze­tésével vitatkoztak a hallga­tók. Nem könnyű dolog a ta­karmányozás sem. most döb­bennek rá. Mindenki feszül­ten figyel és gondosan jegyze­tel. A vita szünetében ismerő­sökkel találkozom. Itt van mindjárt elsőnek a herencsé- nyi November 7. Tsz elnöke is, Magyar elvtárs. Nagyon nagy szüksége van a tanu­lásra, hiszen még csak most ismerkedik a közös gazdálko­dással. — Nem mindegy, hogyan indul egy új tsz-ben a mun­ka — mondja Magyar elv­társ. — Sok függ attól, ho­gyan irányít, szervez az el­nök. Ezt akarják velünk meg­taníttatni. Elmondta azt is a heren- csényi elnök, hogy már vet­tek egy pár lovat, s ami munka adódik, elvégzik. Je­lenleg a gyümölcsösben a téli fatisztítást végzik. Nagyon sok probléma vető­dik fel így beszélgetés köz­ben. A galgagutai tsz elnöke például elmondja, végre meg­szabadultak azoktól a tagok­tól, akik a munka kerékkötői voltak. Most már megvan minden remény arra, hogy Galgagután is rendes kerék­vágásba zökkenjen az élet. Itt a tanfolyamon meg­tanulják a hallgatók azt is, hogyan nem szabad az embe­rekkel bánni. Felvetődik nem­csak a beszélgetésben, hanem az előadásokon is az elnökök felelőssége. A honti Győzelem Tsz-ben is felvetődtek ilyen problé­mák- A tagok azt gondolták, az elnök élete fenékig tejfel. A jelenlegi elnök, Hamar elvtárs, aki résztvesz a tan­folyamon — ezek közé az emberek közé tartozott. Amióta ő a tsz elnöke, tisztábban lát­ja, mit jelent vezetőnek lenni. Nem is olyan egyszerű dolog elnöknek lenni. Sok fáradság, szaladgálás és felelősség az elnökök élete. Grényi József, a szandai Lenin Tsz Tinóké már nem fiatal ember, de azért itt van a tanfolyamon. Idősebb fejjel sem árt egy kis tanulás — mondja. — Nagyon sokat le­hetne beszélni a tsz-tagok utánpótlásáról. A fiatalok se- hogysem akarnak a tsz-ben maradni — mondja. Majdnem minden tsz-ben tudják, ennek mi az oka. Elsősorban az, hogy kevés pénzt fizetnek a tagoknak. Ez pedig azért van, mert rossz az árutermelés a szövetkezetben. Ebben az évben gyökeres vál­tozások következnek a tsz-ek életében. Az állami támogatás is nagyobb lesz. A 3004-es tör­vényerejű rendelet biztosítja a tsz-ek nyugodt munkáját. Sram András brigádvezető fiatal ember, mégis jól érzi magát a nógrádi Béke Tsz- ben — mondja. Nógrádban is, mint máshol, a legfonto­BékegyűLés Salgótarjánban A Hazafias Népfront Salgó­tarján városi bizottsága feb­ruár 13-án este 6 órakor bé­kenagygyűlést tart a városi művelődési házban. A békenagygyűlésen Földes Mihály író az Országos Parti­zán Szövetség elnöke tart is­mertetést a békeharc jelenle­gi feladatairól és a nemzetkö­zi helyzetről. Értesítés Február 8-i számunk VASÁR­NAPI FEJTÖRŐ rovatában kima­radt a harmadik nyertes. Ezúton közöljük : könyvjutalmat nyert még Kárpát József né, Mizserfa. A szőke, copfos hajú Márkus Gi­ziké vegyes érzé­sekkel tért haza ezen a napon. Az iskolában félévi bizonyítvány osz­tás volt, s Giziké nagyon jól tudta: a szülei is kiván­csiak arra, hogy hogyan is tanult gyermekük az első félévben. A negyedik osztályos kislány alig, hogy belépett a kony­haajtón, határo­zott hangon mon­dotta: — Ez azért van, anyu, mert „ki­vételeznek“ — s bizonytalan moz­dulattal előhúzta bizonyítványát a táskából. Nem tudja, kinek ad­ja. Az édesanyja, de az édesapja is érdeklődve várja, vajon mit is árul el az a szürkés­sárga kis könyv. Mi volt az oka annak, hogy Gi­ziké mindjárt a nevelőket „vá­dolja“ kivétele­zéssel“! A számok egymás alatt so­rakoznak. Maga­viselet: példás, ötös. Az írás, az is példás, ötös. A fogalmazás már egy kicsit gyen­gébb, négyes. S igy következik to­vább, mind-mind négyes, csak ... Amikor az *j»a azt olvassa, hogy: földrajz elégséges, tehát kettes, Gi­ziké sírva fakad, s zokogó hangon ennyit mond: — Igaz is, a becskei tanítók „kivételeznek“, azért került aria az a csúnya ket­tes ... Az év vé­gére azért is ki­javítom! Négyes lesz az is! — S' pisszegve, orrát törölve, szégyen­kezve hagyja el a konyhát. — So — Ha törődünk a dolgozókkal, csökken a mimkásvándorlás A Nógrádi Szénbányászati Tröszt az 1957-es évet igen nehéz körülmények kö­zött kezdte. Az ellenforradal­mi események következtében a bányák többsége elhanya­golt állapotba került. Ezen­kívül mint visszahúzó erők működtek az ellenforradalom által nyeregbe jutott mun­kástanácsok, akiknek nem a termelés, de a népszerűség­haj hászás volt legfőbb felada­tuk. A szénbányászati tröszt termelése rövid idő alatt el­érte az ellenforradalom előtti színvonalat. A párt és a kormány hatá­rozatának hatására 1957 első hónapjában megindult a dol­gozók áramlása a bányaüze­mek felé. 1957 januárjában közel kétszer annyi volt a felvé­telek száma, mint ugyan ez év decemberében. Sokan azért jöttek a bányá­ba, mert az év első hónapjai­ban az ellenforradalom kö­vetkeztében kialakult helyzet arra engedett következtetni, hogy a bányászat kivételével valamennyi iparágban munka­nélküliséggel lehet számolni. Azonban az ország gazdasági stabilizálódása következtében a munkanélküliség réme el­múlt. Az ipari termelés állan­dó emelkedése egyre fokozódó munkaerőigényt jelentett. En­nek következtében nem volt probléma az elhelyezkedés. Azoknak a dolgozóknak, akik szeretik a vándoréletet, újra megnyílt a lehetőség arra, hogy válogathassák munka­sabb feladat az árutermelésre való áttérés. Ebben az évben tízzel növelik a tehénállo­mányt, amely több pénzt fog biztosítani. Ha a falu fiatal­jai látni fogják, hogy a tsz- ben is folyamatosan adnak pénzt is, meg fogják gon­dolni, érdemes-e 800—900 fo­rintért Vácra járni dolgozni — mondja Sram András. A felsőpetényi Szabad Föld Tsz elnöke — Balogh Ferenc — elmondja, néhány hónapja csak a tsz elnöke. Nem sok tapasztalata van még. Ezért jött jól ez a tanfolyam is. — Most majd meg fogjuk tudni — mondja —, miért volt ke­vés a munkaegység értéke a múlt évben. Grényi elvtárs elmondja, sajnálhatja az az elnök, vagy brigádvezető, aki nem jött el. Sajnos, hamar végetér a szünet, s újra kezdődik a ko­moly munka. Az elnökök kérdeznek, vitáznak, mindent tudni akarnak. A hallgatók között csak egy nő van — Cseh Józsefné, az etesi Zöld Mező Tsz elnöke. Mielőtt eljött volna otthon­ról, mindent elrendezett, ne­hogy valami hiba legyen a szövetkezetben. De talán így csinálta valamennyi elnök. Lassan befejeződik a tan­folyam, s elszélednek a hall­gatók a megye minden ré­szére, hogy a gyakorlatban is megvalósítsák, amit itt tanul­tak. —a—s— helyeiket. A Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt üzemeinél az elmúlt évben mintegy négyezer volt a felvételek és kb. háromezer az eltá­vozottak száma. A letűnt társadalmi rend­szerben a munkanélküliség volt az, amely akadályozta a munkásvándorlást. A dolgozók nem is mertek arra gon­dolni, hogy a munkahelyüket saját elhatározásukból meg­változtassák, mert az elhelyez­kedésre nagyon kevés kilátás volt. Inkább attól kellett ret­tegni, hogy vajon mikor ke­rülnek az utcára. Állandó volt a létbizonytalanság. Ilyen körülmények között érthető, hogy a munkások helyhez voltak kötve és még akkor sem hagyták el munkahelyü­ket, ha az egészségük, sőt sok esetben az életük volt veszé­lyeztetve. Azok a dolgozók, akik gyak­ran váltogatják munkahelyei­ket, kárt okoznak saját ma­guknak, mert hiszen új mun­kahelyeiken nincs meg az a gyakorlatuk, mint a régi munkásoknak, ezáltal keve­sebbet termelnek, tehát érthe­tő módon kevesebbet is ke­resnek, kevesebbet tudnak juttatni családjuk részére. Ezenkívül egyéb tekintetben is hát­rányos helyzetbe kerül­nek. a stabil dolgozókkal szemben: betegség esetén 75 százalékos táppénz helyett csak 65 szá­zalékos táppénzben részesül­nek, elvesztik a folyamatos munkaviszony után járó fize­tett szabadságot, nem is be­szélve arról, hogy a jubileumi jutalom eléréséhez szükséges folyamatos munkaviszonyt nem fogják tudni elérni- Ezek közül kerülnek ki többségik­ben azok, akik állandóan elé­gedetlenek, akik okolják a kormányt, okolják a pártot, a műszaki vezetőket, csak éppen saját magukat nem okolják, holott a hibát elsősorban satfát magukban kellene keresni. A munkásvándorlás kedve­zőtlen kihatással van a ter­melés, valamint az önköltség- alakulására is. Körülbelül két­ezer azoknak a dolgozóknak a száma, akik más iparágból jöttek a bányához dolgozni. Ezek a dolgozók az első hat műszakon bány aj órást végez­nek, ismerkednek a bányával, és rendes bért kapnak. Ez azt jelenti, hogy 1957-ben kb. 12 ezer volt az így letöltött műszakai száma. Helytelen lenne azonban,, ha csak egyoldalúan vizsgál­nánk a dolgot. Meg kell nézai, hogy a fenti okokon kívül mi az, ami még hozzájárul a nagyfokú munkásvándorlás­hoz. így beszélni kell a dol­gozókkal való foglalkozásról. Egyes műszaki dolgozók nem törődnek azzal, hogy az új dolgozókkal megszerettessék a bányát. Nem foglalkoznék eléggé azokkal a problémák­kal, amelyek egy új dolgozó­nál a munkájával kapcsolat­ban felmerülnek. Nem adiwik megfelelő segítséget a kellő gyakorlat minél előbbi elsajá­tításához. így aztán a dolgo­zók a részvétlenség láttán el­vesztik munkakedvüket és; mihamarább odébb állnak. A munkafegyelem megszi- lárdítására nem elégsé­gesek az adminisztratív intéz­kedések. Ehhez szükséges az is, hogy a dolgozóban meg­lássák az embert. Rétsági János Tömeges védőoltások gyermekbénulás ellen Megfelelő mennyiségű, friss és magas hatásfokú gyermebénulás elleni védőoltóanyag lehetővé tet­te, hogy ebben az évben a 18 éves korhatárig kiterjesztve védőoltás­ban részesülhessenek a kisgyerme­keken kívül az iskolaköteles gyer­mekek és fiatalkorúak is. Ennek értelmében február 10— 28-a között gyermekbénulás elleni első védőoltásban részesítik azokat a gyermekeket, fiatalkorúakat, akik 1940 január 1 és 1957 február 2S-a között születtek, de mindez- ideig még gyermekbénulás elleni védőoltásban nem részesültek. Má­sodik oltásban részesítik e korosz­tályok azon gyermekeit, fiatal- korúits akik az elmúlt év során valamilyen ok folytán csak az első oltást kaphatták meg. A felsorolt korosztályból azok a gyermekek, akik az elmúlt év­ben már két oltásban részesültek, harmadik védőoltásukat április hó második felében kapják meg. Ez­zel az oltással a gyermekbénulás elleni védőoltásuk teljessé válik, s előreláthatólag védettségük fenn­tartása érdekében 3—4 év múlva kapnak egy alkalommal emlékez­tető oltást. Akik a februári oltások során első oltásban részesülnek, második oltásukat négy hét múlva, március hó második felében kapják meg, akik pedig ezúttal a második védő­oltásban részesülnek, azok harma­dik gyermekbénulás elleni védő­oltására majd csak folyó év no­vemberében kerül sor. A február havi oltások során első oltásban részesülők szintén novemberben kapják harmadik védőoltásukat. Ilyen tömeges gyermekbénulás elleni védőoltásokra a következő­évek során előreláthatólag nem kerülhet sor. Éppen ezért minden szülő jól megfontoltan éljen a le­hetőségekkel es eddig még gyer­mekbénulás elleni védőoltásban (teljes háromszori védőoltásban) nem részesült gyermekét a kijelölt helyen az oltásra előírt időben vigye el, hogy az év folyamán a gyermekek a teljes védettség meg­szerzéséhez szükséges védőoltáso­kat megkaphassák. A jövőben már hasonló védőoltásban csak a má­sodik életfélévükben lévő csecse- mőkorúak kerülnek. Ennek figye­lembevételével kapják március második felében első védőoltásu­kat azok a csecsemők, akik 1957 március 1 és augusztus 31 közötti időben születtek. Nógrád megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás Salgótarján AZ A CSÚNYA KITTES

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents