Nógrádi Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-8. szám)

1958-01-18 / 5. szám

2 nSgradi Népújság 1958. január 1*. A pártcsoportok jó munkája nélkül nem lehet egészséges pártélet- BÁNYAGÉPGYÁRI TAPASZTALATOK ­A Zagyvapálí'alvi Bányagép­gyár megyénk igen jelentős üzeme. Termelésének alaku­lása kihat az egész szénbányá­szat munkájára, jelentőségét még növeli az a körülmény, hogy külföldi megrendelése is van. Most azonban mégse ter­melési munkával foglalko­zunk, hanem azzal, ami bár közvetett módon, de mégis befolyásolja a termelés ala­kulását, meghatározza a köz­hangulatot, alakítója a munka- erkölcsnek — nézzük meg a pártszervezet tevékenységét. Véleményünk szerint az üzemben egészséges a pártta­gok és a pártonkívüliek ará­nya A dolgozók egynegyede párttag. A pártvezetőség — helyesen — igen nagy gondot fordított a műszaki értelmi­ség pártba-szervezésére. A munka megindításában, a fe­gyelem kialakításában is igen jelentős a pártszervezet mun­kája. Nem mondhatjuk, hogy nincs a kommunistáknak te­kintélyük az üzemben, de van­nak olyan jelek, amelyek ar­ra engednek következtetni: ha a vezetés nem javít a mos­tani gyakorlaton, elszigetelődik a dolgozóktól, elveszti támo­gatásukat­Egyik legtöbbet sejtető probléma, véleményünk sze­rint az, hogy ha valakit fel­vesznek párttagnak, igen gyor­san „kiemelik“ fizikai mun­kájából. Milyen tények iga­zolják ezt? Egyrészt a párt­vezetőség összetétele. A KISZ- titkárral együtt a vezetőség­nek nyolc tagja van. Közülük kettő (a titkár és még egy elvtárs) végez fizikai munkát. A 12 pártbizalmi közül nyoljC dolgozik adminisztratív és műszaki beosztásban. Nagyon egészségtelen ez. Az a benyo­más alakul ki az emberben, hogy a bányagépgyári elvtár­sak valahogy úgy vélekednek: csak a párttagok lehetnek ve­zető funkcióban és — ahogy az egyik elvtárs ki is fejezte — aki párttagnak nem jó, az más, tehát: gazdasági, mű­szaki vezető sem lehet. Két módon is káros ez. Egyrészt elszigeteli a pártszervezet ma­gát a becsületes pártonkívü- liektől, másrészt megnöveli az állásukat féltő és felkapasz­kodó karrieristák „aktivitá­sát“. A pártszervezet nem le­het ennek ösztönzője. Bármilyen jó is lehet egy pártvezetőség, de ha nincse­nek segítői, ha a bizalmiak nem dolgoznak — ilyen mó­don nem haladhat egyről ket­tőre. A bizalmiak összetétele már önmagában is olyan, hogy kizárja az eredményes mun­kát. A vezetőség egyes tagjai úgy igazolják a bizalmiak ki­választását, hogy a fizikai dolgozókat leköti tényleges munkájuk, nem tudnak más­sal foglalkozni, meg munka­közben a kezük is piszkos és mi lenne így a bélyeggel? Ez a felfogás két szempont­ból is káros. Egyrészt azért helytelen, mert igazolni igyek­szik egy olyan módszert, amit mindennap a gyakorlat cáfol meg, a politikai langyosság tiltakozik ellene, másrészt azért, mert leegyszerűsíti a bizalmiak munkáját. A bélye­gen múlik tehát? Fontos fel­adat ez, kétségtelen, de csak az egyik és hozzátehetjük: nem is a legfőbb. Mit jelentett eddig bizalmi­nak lenni? Kiosztották a bé­lyeget, ha találkoztak tagjaik­kal, szóltak a taggyűlés idő­pontjáról, „hogy mindenki ott legyen“. A Banyagépgyárban nem általános gyakorlat, hogy a bizalmiak összehívnák a hozzájuk tartozó párttagokat és elbeszélgetnének a vala- mennyiüket érintő problémák­ról. Az az általános, hogy csak úgy futtában beszélnek a csoporttagokkal. Talán csak a tagkönyvcserével kapcsolat­ban volt egy ilyen valódi meg­beszélés. Ez a tapasztalat is azt igazolja, hogy ez az egész­séges pártélet kialakításának az útja. A párttagok igénylik az ilyen összejöveteleket. Mint nem kis fontosságú kérdésről, érdemes beszélni a bizalmiak tanulásáról és álta­lában az oktatásról- Nem he­lyes, nem ösztönző például az, ha a bizalmi alacsonyabb ok­tatási formán vesz részt, mint a hozzá beosztott párttag. Ilyenre is van példa a Bánya­gépgyárban. Fóti elvtárs ké­pessége sokkal nagyobb, mint­hogy beérhesse az Időszerű kérdések tanfolyamán való egyszerű részvétellel, az ottani szószerinti hallgatással... Ter­mészetesen a Bányagépgyár­ban nemcsak gyengén, vagy éppen rosszul dolgozó bizal­miak vannak. Az egyik pél­dául öntevékenyen idejében rendezte csoportjában a prog­resszív tagdíjfizetéssel kap­csolatos problémákat. Egy másik kellő gonddal kíséri tagjainak az oktatásban való részvételét. Segíti felkészülé­süket. Az esetleges elmara­dóktól számonkéri, miért nem vettek részt a foglalkozáson? A párttagoknak ez a „szem­mel tartása“ fegyelmet ered­ményez. És az a tapasztalat, hogy az ilyen módszerrel dol­gozó bizalminak van tekin­télye. Nehezíti a pártszervezet munkáját az a körülmény is. hogy az üzemi KISZ igen gyenge lábakon áll. Egysze­rűen nem jönnek össze a fia­talok. Egy alkalommal a párt­vezetőség tagjai maguk szer­vezték KISZ-gyűlésre az ifjú­munkásokat. Ekkor igen jó volt a megjelenés, de más­kor ... Ez a tény is szinte megköveteli a pártszervezet hatékonyabb munkáját, azt, hogy minél több párttag vé­gezzen valóban pártmunkát, azt, hogy politikai aktivitás jellemezze a pártszervezet éle­tét. A tagösszeíráskor egyéb­ként elhatározták, hogy min­den párttagnak konkrét mun­kát ad a vezetőség, vagy ad­nak a bizalmiak, de úgy lát­szik, erről közben megfeled­keztek. A pártcsoportok élet- rekeltése új lendületet adna az egész pártszervezet munká­jának. A pártszervezet tevékenysé­gének megjavítása természe­tesen nem öncélú feladat. Szo­ros kapcsolatban áll a gazda­sági feladatok sikeres meg­oldásával. Ezért nem egysze­rűen politikai kérdés a párt- szervezet munkája. (T. L.) Takaré.kbélyegeket vásárolnak az iskolások Múlt év végéig közel 300.000 forint értékű iskolai takarékbélyeget vásároltak a Nógrád megyei iskolások. Jó eredményükért az alábbi is­kolák tettek a legtöbbet. A kislétszámú iskolák sorá­ban ismét élre került a mi- zserfai bányatelepi iskola, ahol kerek 100 forint van egy- egy gyermek gyűjtőlapján. Garábon 90.83, Zsunypusztán 58.—, Somlyó bányatelepen 50.— forint a tanulók átlag­betétje. A középlétszámú iskolák közül messze megelőzi a töb­bit a kazári iskola, náluk 41.70 forint az egy főre eső átlagbetét. Ságújfalun 38.90, Taron 24.13, Bercelen 22.73 forint a gyerekek átlagos megtakarítása. A nagylétszámú iskoláknál csak a zagyvapálfalvi iskola eredménye említésre méltó, tanulónként 23.04 forint az átlagbetét. A Megyei Rendőrkapitány­ság Közlekedési Osztálya közli, hogy új telefonszáma 19—48. Közlekedés baleseti és egyéb bejelentéseket a jövőben erre a számra kérik. Egy fontos szakszervezeti kongresszus előtt A Kereskedelmi, Pénzinté- ■ küzdjenek az ilyen káros meg- zeti és Velndéglátóipari Dől- * nyilvánulások ellen és szük­séges esetekben adminisztratív intézkedéseket is követeljenek. Megyénk területén lévő 74 alapszervezet között még igen sok az olyan szakszervezeti bizottság, ahol az érdekvédel­mi munka és a tagdíjfizetésen kivül a szakszervezeti munka többi ágával nem igen, vagy kevésbé foglalkoznak. A kultumevelés, a társa­dalombiztosítás, az újítás, a nők és az ifjúság között végzendő munka színvona­la még igen alacsony. Az alapszervezetek egyrészéné] a bizalmi értekezleteket sem tartják meg rendszeresen és így a bizalmiak egyrésze nem ismeri eléggé feladatát. A me­gyebizottság éppen ezért a járási bizottságaink és alap­szervezeteink bevonásával a tél folyamán szakszervezeti gozók Országos szakszervezete január 20—21-én tartja II. kongresszusát. A megyei szakszervezet ve­zetői és aktivistái az elmúlt hetekben megvitatták a kong­resszusi beszámoló téziseit, amely világosan feltárja, hogy a kongresszus egyik legfonto­sabb feladata az elért ered­mények megtartása és meg­szilárdítása, a szakma dolgo­zóinak mozgósítása a három­éves terv feladatainak meg­valósítására. A dolgozók többségükben tudják, hogy az elért ered­mények megszilárdítása, az életszínvonal megtar­tása és továbbfejlesztése csak úgy lehetséges, ha népgazdaságunk szilárd és állandóan erősödik. Az állami és a földműves­szövetkezeti kereskedelem va­lamint a vedéglátóipar dolgo­zóinak az elkövetkezendő idők­ben fő feladatuk, hogy az áruforgalom lebonyolításának munkájával is segítsék az életszínvonal emelésében elért eredményeket, hogy a megnö­vekedett forgalmat megfelelő készletekkel, kevesebb költ­séggel bonyolítsák le. A földművesszövetkezeti dolgozók előtt a fentieken kí­vül külön sajátos feladatok is vannak, mint a parasztság ér­tékesítő társulásai, az anyagi érdekeltség fokozásával job­ban bizonyíthatják az egyéni­leg dolgozó parasztság előtt a szövetkezésben rejlő erőket. Ezért a kereskedelmi munka javítása mellett, különösen a felvásárlási munkát kell ja­vítani a földművesszövetkeze­teknél, mert ezen a téren még sok a hiányosság. A szakszer­vezeti hálózat feladata, hogy a maga sajátos eszközeivel a dolgozók mozgósításával se­gítse ezen célkitűzések végre­hajtását. Fontos feladat, hogy a munkaversenyben az ellen- forradalom okozta visszaesést pótoljuk, hogy a munkaverseny újra tömeg­méretekben bontakozzék ki a tervek teljesítése mellett tovább javítsa a kereske­delmi és a földművesszö­vetkezeti munka színvo­nalának kultúráltságát. A szakszervezetnek fokoz­nia kell a felelősséget a mun­kafegyelem és a munkaerkölcs megszilárdításában, amely az ellenforradalom alatt komo­lyan meglazult. Egyesek a te­rületükön lelkiismeretlenül végzik még munkájukat, sok még a korrupció, nem ritka a társadalmi tulajdon, a fogyasz­tók megkárosítása. Minden szakszervezeti aktivistának, de különösen a bizalmiak fel­adata, hogy felvilágosító mun­kával a bűnösök leleplezésével oktatáson keresztül kívánja biztosítani a szakszervezeti munka színvonalának emelé­sét. Népgazdaságunk jelenlegi te­herbírását figyelembe véve a kongresszus után sem számít­hatunk olyan indokolt prob­lémák gyors megoldására, amely a beruházások, a mun­kavédelem területén szoríta­nak bennünket. Az országos kongresszuson résztvesznek a külföldi testvér-szakszervezetek képviselői is. Köztük a szovjet, a román, a francia testvér szakszervezetek képviselői. A kongresszus után 23-án a ro­mán testvér-szakszervezet kül­döttsége látogat el megyénkbe és elmondják véleményüket szakszervezetünk munkájáról. H. S. A megyei KISZ-bizottság a falusi ifjúsági szervezetekért A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség megyei bizottsága attól a gondolattól vezérelve, hogy segítse a falusi KlSZ-szerveze- tek megerősítését, a szervezeti élet fellendítését, felhívással fordul a falusi KlSZ-szer- vezetekhez. a megyei leg­otthonosabb. legvonzóbb KISZ- helyisége címéért versenyt in­dít. A legjobb eredményt elérő szervezetek értékes jutalomban részesülnek. Az első díj egy nagyon szép világvevő rádió, a második és harmadik egy- egy kiskönyvtár, az előbbi öt­száz. az utóbbi 300 forint ér­tékben­A verseny értékelésének főbb szempontjai: a KISZ- szervezet tagsága milyen tár­sadalmi munkával vett részt a KISZ-otthon rendbehozata­lában. barátságossá tételében; milyen a helyiség látogatott­sága. küleme. milyen a tagok részvétele, aktivitása a szer­vezet munkájában, milyen a taggyűlések színvonala. Ezek a legfőbb szempontok. A benevezés határideje ja­nuár 30-a. A versenyben való részvételt a megyei KISZ-bi- zottságnak kell bejelenteni. A verseny május elsejével zárul. A megyei bizottság és a já­rási bizottságok gondoskodnak a versenyben résztvevő szerve­zetek ellenőrzéséről. A felsőbb szervek legalább két alkalom­mal felkeresik a verseny be­nevezettjeit. ak Életrevaló, helyes kezdemé­nyezés. Biztosra vesszük, hogy a felhívás élénk visszhangra talál megyénk falusi szerveze­teinél. Felvetődhet a gondolat, miért éppen a falusi fiatalok­hoz szól a felhívás. Az üzemi ifjúsági szervezetek korábban alakultak, mint a falusiak, az ipar szervezettségéből adódik, hogy az üzemi szervezetek nemcsak hogy jobban dolgoz­hatnak. de anyagi lehetőségeik is kedvezőbbek. Éppen ezért a falusi szervezeteket akarja most segíteni a megyei bizott­ság. A kitűzött jutalmak is olya­nok. hogy érdemes érte ver­senyre kelni. Megvan-e reális feltétele a versenynek? Kétségkívül meg­vannak. Nagyon lényeges, hogy legyen minden szervezetnek megfelelő helyisége, örvende­tes tapasztalat, hogy a taná­csok legtöbb helyen nemcsak erkölcsileg, „általában” támo­gatják a KISZ-szervezetek munkáját, de anyagiakkal is. Sajnos, nem így áll minde­nütt a helyzet. Pásztón ebben a majd tízezer lakosú mező­városban például helyiség nél­kül van az ifjúság- Természe­tes. hogy ez a körülmény ne­hezíti a fiatalok szervezését, kommunista nevelését. De van­nak más módon megnyilvá­nuló problémák is. Érsekvad- kerten van helyisége az ifjú­ságnak. de az nagyon elhanya­golt állapotban van és ez több helyen tapasztalható. A fiata­lok ilyen helyiségben nem érezhetik jól magukat, nem vonzó számukra. A felhívás azt tűzte célul maga elé. hogy az ilyen helyzeten változtas­son. Azt. hogy eleven élettel töltse meg a szervezeteket, hogy újabb és újabb fiatalokat vonjanak be a szervezeti élet­be. hogy a KISZ helyiség va­lóban a fiatalok otthona le­gyen. ahol a lányok és a fiúk egyaránt megtalálják szórako­zásukat ahol tanulhatnak, mű­velődhetnek. Egyes helyeken lányok nem­csak gyűlések alkalmával men­nek a KISZ-helyiségbe. hanem örömmel töltik ott máskor is szabadidejüket. Beszélgetnek, kézimunkáznak és más módon elszórakoznak. A verseny ér­tékelő munka közben bizonyo­san felszínre kerülnek olyan tapasztalatok, amelyek széles­körű népszerűsítésre is érdeme­sek. A verseny ilvmódon az ifjúság körében végzett mun­kát magasabb színvonalra emeli, segíti a jó módszerék széleskörű elterjesztését. A verseny szerény elképze­lésekkel indul, de biztosra vesszük, hogy a falusi ifjúsági munka fellendítését szolgálja majd. így lesz ez. ha a külön­böző szervek is megadnak minden támogatást munkájuk­hoz. Néhány szó a középiskolai tanulóifjúság kulturált magatartásáról 1957 júliusában két júniusban érettségizett ifjú állít be az irodába azért, hogy az iskola hivatalos igazolványa alapján szeptemberig munkakönyv nélkül vállalhasson átmeneti alkalmaztatást. Nem szokatlan jelenség- Továbbtanulni akaró ifjaink az egyetemi elinduláshoz igyekeznek néhány száz forintot keresni. Helyes ez, jól van ez így. Az ifjak felelős­ségérzete önmaguk, szüleik a társadalom iránt jut kifeje­zésre az ilyen munkavállalásban. Persze, hogy a magunk részéről a legkészségesebben segíteni is akarunk ebben. Az azonban, ahogy ez a két ifjú kívánságát kifejezte, enyhén szólva megdöbbentő volt. Berohantak az irodába, hánya-veti módon valami köszöntés félét mormoltak, nem kértek, köve­teltek. Néhány természetesen adódó kérdésre kurtán-furcsán felelgettek, kezük a zsebükben, ha azt egyszer-egyszer ki is húzták onnan, tették azért, hogy széles gesztussal adjanak nyomatékot a kívánatos szerénységet nélkülöző kijelentéseik­nek. S végül, hogy kulturális magatartásuk szintjét teljesen igazolják, cigarettát húztak ki zsebükből, rágyújtottak, s az orrom alá pöfékeltek. Mi sem természetesebb, hogy még az iskola anyakönyvébe bejegyzett hiteles adatok ellenére is kétségbevontam azt, hogy érettségizettek. Néhány héttel később a nyári üdülőtáborban szórakozó tanulóinkat kerestem fel a Balaton partján. Ott értesültem arról, hogy egyik szintén most érettségizett tanulónkat a veszprémi kórházba szállították vakbélgyulladás gyanús tünetekkel- Telefonon hívtam fel a veszprémi kórházat és örömmel tudtam meg, hogy nincs komoly baj, nem kerül műtétre sor, egészséges a kislány. Az érdekelt felet teljes megnyugtatásomra a telefonhoz hívták. Közlöm vele, hogy mint a gimnázium igazgatója, érdeklődöm sorsa iránt, s kér­dem, hogy miben lehetnék segítségére. „Mondja meg maga X. Y. barátnőmnek, hogy jöjjön be értem, s hozza be ezt és azt a ruhámat.“ A hang kissé megdöbbentett. „Maga mondja meg“. Ejnye, mondom, nem értette, hogy az igazgató beszél? „Hogyne, felelte, azért csak adja át maga az üzenetem.“ Két epizód ez csak, de valami jellemző mégis van ebben. Az iskola fegyelme és rendje alól szabadult ifjak sza­badossága, most már nem is kamaszos gőgje, hanem tudatos kifejezése a helytelenül értelmezett függetlenülésnek kapott itt nem valami vigasztaló képet- Önkéntelenül vetődik fel a gondolat, hogyan is állunk a művelt magatartás készsé­gével? Az elmondott két epizód aligha alkalmas az általánosí­tásra. Világért sem arról van szó, hogy típusokat rajzoltam a nyilvánosság számára, azonban arról igen, hogy bőségesen van tennivalónk ahhoz, hogy ifjúságunk lelki arculatát, magatartását, gyakorlati életének élését a kommunista erkölcs normái formálják, irányítsák. Ezeknek az erkölcsi normáknak tudatos elfogadtatása és befogadása formálja, alakítja ki azt az új embert, aki a mindennapi életével pél­dáz, alkot és helytáll. Nehéz volna, lehetetlenség is egy rövid cikk keretében azt a rendkívül bonyolult, igen differenciált és mégis dialektikus egységbe fonódó tevékenységet ele­mezni, összegezni, ami ehhez az eredményhez vázét. A neve­lés összetevőinek csak egy eredőjével próbálok most foglal­kozni, azzal talán, amivel lépten-nyomon találkozunk, ami­nek kialakításában az iskolának, a szülői háznak, s az egész társadalomnak nagy és komoly a felelőssége, a kulturált magatartás kialakításának kérdésével. Vége az egyik tanítási órának. Az osztálytermekből ömlik a tanulóifjúság a folyosókra. Vidám zsivaj önti cl az épületet, s a vidám zajt disszonánsán zavarja meg egy nyomdafestéket nem tűrő hangos megjegyzés, amit egy fiú vet hanyag fölényességgel oda egy arra haladó diáklány társára. Miért? Ki tudja. A fiútársak megértő kuncogással, néha cinkos kacagással nyugtázzák, sőt több. hálálják meg, értékelik a — szerintük — „jól sikerült“ „tréfás“ vaskossá- got. A kislány elpirul, megszégyenülten áll odébb, de néha — keserű tapasztalás — lehajtott fővel biz „viccet értő mosoly“ búvik meg üde kis arcán- A koedukáció természe­tes következménye, mondhatja a felületes szemlélő. Pedig dehogy az. A leányok és fiúk együtt-tanulása vezethet ilyen torz kinövésekhez is, ami gondos nyesegetéssel kiirtható, s el is burjánozhat, ha céltudatos nevelői ráhatás nem törekszik éppen a koedukációból következő nevelési előnyöket helye­sen felhasználni. A két nemhez tartozó ifjak közös munka- területe, az iskola, már csak azért is, mert egyforma erő­feszítést, egyenlő követelményt támaszt a tanulókkal szem­ben, hamis képzelgések útját szegi. A közös gondok, a közös sikerek, a közös vereségek, a mindennapok azonos teszem- veszemje úgy kovácsolják eggyé az ifjúságot, hogy ebben az együttesben, ebben a közösségben egészséges szellemű, egészséges gondolkodású, egészséges szemléletű nemzedék nő fel a holnap feladatainak megvalósítására. angos az udvar. Osztályközi röplabda mérkőzés van. Nagy a tét, nagy az izgalom. Egy elhibázott passz, s egy jutási iskolából kikerült horthy-őrmestert lepi­páló káromkodás a kritika. S maris csattan egy jól irányzott ütés, ami tökéletes sportszerűtlenséggel próbálja H

Next

/
Thumbnails
Contents