Nógrádi Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-8. szám)

1958-01-25 / 7. szám

4 NÓGRÁDI Népújság 1958. január 25. Lelkiismeretesebben ... „.. • Rendelet, vagy nem rendelet? Ha rendelet, mikor, milyen MT szám alatt és me­lyik hivatalos lapban jelent meg? Ha nem rendelet, akkor kinek lehet bátorsága meg nem fizetett munkát végez­tetni az amúgy is két műsza­kot dolgozó nőkkel, a beteges, vagy többgyermekes asszo­nyokkal? Miről is van szó? Arról, amely nemcsak Salgótarján­ban, hanem az országban is egyedülálló példa hogy az Acélárugyár lakótelepi gond­noksága kezelésében lévő új bérházakban a lakók a ren­des házbér megfizetése mel­lett, saját takarítóeszközzel, házmesteri teendőket kötele­sek végezni.. Ez áll a levélben, amelyet Kutasi Ferenc írt szerkesztő­ségünknek. A kérdés tehát megvolt, most már csak vá­laszolni kellett rá. Megkeres­ni az okot és rendeletet, amely lehetővé teszi, hogy az Acél­árugyár bérházaiban más ál­lapotok uralkodjanak, mint a többi bérházakban. Ilyen okot és rendeletet azonban, bár­hogy kerestünk, nem talál­tunk. Egészen mást találtunk Zűrzavart a házbérek megál­lapítása körül, meglehetős kö­zömbösséget a lakók panaszai val szemben. Kitűnt, hogy a Salgótarjáni Acélárugyár kezelésében lévő bérházakban nemcsak a ház- felügyelői teendők okoznak bosszúságot, néha viszályko­dást a lakók között, vagy kü­lön költséget annak,' aki bete­ges és maga nem tudja elvé­gezni ezeket a teendőket. De nézzük csak sorjában. Kezdjük azzal, hogy ez a panasz nem újkeletű és nem­csak ennek az egy lakónak a panasza. Már régen tudnak erről a vállalati és szakszer­vezeti vezetők, már a Kohó- és Gépipari Minisztérium ki­küldötte is vizsgálta az ügyet, de sajnos, megelégedett az il­letékes gyári vezetők tájékoz­tatásával Azok pedig úgy tá­jékoztatták őket, hogy ott a lakók társadalmi munkában vállalták a közös használatú helyiségek tisztántartását. A minisztérium kiküldötte kö­zölte ezt a panaszossal és ez­zel lezártnak tekintette az ■gyet. Pedig jobb lett volna ha megkeresi az ide vonatkozó rendeleteket. Nem kereste. A gyár illetékes vezetői sem- Pedig akkor nem lett volna szükség arra, hogy Novák elvtárs. a főkönyvelő három év után, most, amikor mi kezdtük kutatni az ügyet, ar­ról panaszkodjon hogy mi vagyunk a ..harmincadik“, ki ebben az ügyben zaklatja és ő örülne a legjobban, ha meg­találnánk azt a rendeletet, amely világosan és félreérthe­tetlenül bebizonyítja, hogy jo­gosan jártak-e el. vagv sem. Ök a rendelet keresése he­lyett azt kutatták, ki is az akinek ennyi baja van. Mit izgágáskodik ez az ember, meg a felesége annyit. Miié e emberek ezek? Pedig itt nem ez a lényeg. A lényeg az, hog> jogos-e a lakók panasza, ha igen, akkor orvosolni kell. Mert ez nem csupán Kuta siéknak nem tetszik, nyilván­valóan nem tetszik az senki­nek sem, ha olyan teendőket kell elvégezni, amiért nem fizetnek. Illetve éppen itt ütköztünk az első rendellenességbe. Az ott lakók ugyanis nem fizetik a havi lakbér 5 százalékának megfelelő házfelügyelői díjat és szemétpénzt, amelynek el­lenértékeként, idézzük a ren­deletet: „.. • A bérbeadó kö­teles gondoskodni arról, hogy az épület és a bérlők közös használatára szolgáló helyisé­gek állandóan tiszta állapot­ban legyenek. Az épület kapu- alját, a lépcsőházat, a folyosó­kat, továbbá az ingatlan előtti járdát köteles tisztántartani Télen a járdát a hótól köteles megtisztítani és a lépcsők valamint a járda síkosságát megszüntetni...“ Miért nem fizetik? Mert nem kérte tőlük senki, nem is tudták, hogy azf külön kel lene fizetni Ók csak azt tud­ták, hogy semmivel sem fizet nek kevesebbet, mint más bérházakban lakók. Sőt ami­kor kutatni kezdtük, hogy ez miként lehetséges, kiderü't hogy házfelügyelői díj nélkü’ is többet fizetnek, mint a7 Ingatlan Kezelő Vállalat ke­zelésében lévő bérházakban. No. ez cifra! Megnéztük a bér­leti szerződéseket és mindjárt fény derült a rejtélyre. A gyár ugyanis a négyzetméterenként fizetendő 2.10 forint alapbéren kivül a lakbér 15 százaikét fizetteti lakáskarbantartási és helyreállítási díj címén. Most már nemcsak az volt a probléma, hogy miért kei' az ott lakóknak ingyen ház­felügyelői teendőket végezni hanem az is. miért fizet+etík meg velük külön a karban- tarfási díiat. holott az min­denütt benne van a 2.10 fo­rintos díiban Az erre vonat­kozó rendeletet megtalálhat­ták . A lakásbérleti iogszahá- 'yok“-at tartalmazó könvvben. amely az elmúlt évben jelent meg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó kiadásában. Esze­rint . A rendelet hatálya alá tartozó lakások bérének alapja az illető lakás alap­területe, melynek minden négyzetmétere után havon­ként 2.70 forint összeget kell fizetni. Ezt a bérkulcsot a 3/1952. N. T. számú határozat olyképp módosította, hogy vi­déken 2.10 forint a négyzet- méterenként fizetendő díj. Az ekként kiszámított bérleti díj összege a lakáshelyreállitási hozzájárulást már magában foglalja, tehát a 15 százalékos hozzájárulást külön felszámí­tani nem szabad ...“ Ez elég világos, igaz? Az illetékes gyári vezetőkre tehát most már nemcsak az a fel­adat hárul, hogy olyan ház- felügyelőt alkalmazzanak a két bérházban, aki nemcsak az adminisztrációs munkát végzi el. hanem a közhasználatú he­lyiségek tisztántartásáról is gondoskodik. (A 49/1951. (II. 18.) M. T- sz. rendelet min­den lakóépületben előírja ilyen házfelügyelő kötelező al­kalmazását, ahol tíznél több bérlemény van, és a házfel­ügyelő részére megfelelő la­kást lehet biztosítani) A ház­béreket is felül kell vizsgálni és újra megállapítani, mert a 15 százalék megfizetésére a lakókat kötelezni nem lehet. Mindennél fontosabb fel­adatuk azonban az, hogy sok­kal lelkiismeretesebben és megértőbben törődjenek a la­kók bejelentéseivel, panaszai val Ennek elmulasztására az sem mentség, ha a lakóval kapcsolatban nekik is menü­nek fel kifogásaik. Azok más lapra tartoznak és a panasz­tól függetlenül kell azokat el­intézni. Ha ezt a panaszt már há­rom évvel ezelőtt nem eluta­sítóan és közömbösen keze­lik. akkor az ott lakók nem fizettek volna évek óta töb­bet az előírtnál és Novák elv­társnak nem kellett volna harminc emberrel sok-sok órát eltölteni. Elég lett volna egypár óra, hogy az idevonat­kozó rendeleteket megtalálják. T. L-né írtam valamit én is... Az alábbi kis történetet hallottam a minap. S hogy mégis más nevekkel írom, azt csupán a férjre való tekintet­tel teszem. „Minisztertanács elnökének. Kedves Elnök elvtársi Arra kérem, azonnal jöjjön Nagy- bátonyba. Képzelje el, Terv­tárán dolgozom s még négy év óta nem kaptam semmit. Nagyon várom! KISS PÉTER-“ Igaz, nem a Miniszter- tanács elnöke jelent meg Nagybátonyban, de megjelent a megbízottja. Az üzemvezetőség, az üb- elnök, a párttitkár tehetetle­nül állt a pesti elvtárs előtt. Előkerülték a régi iratok, a juttatások jegyzéke, ahol min­denütt látható volt Kiss Pé­ter neve. Sőt az egyik listán ez állt: , __Jó munkájáért az üz emvezetőség 500 forint ju­talomban részesíti Kiss Pé­tert ...“ Majd alatta Kiss sa­játkezű aláírása állott. Most mára pesti elvtárs te- kintgetett furcsán. Egyre job­ban nem értette küldetése célját. A műszak végét így hát izgatottan várták mind­annyian. Végülis befutott a munkásszállító autó, s meg­jelent Kiss Péter. Nosza, pe­regtek a kérdések: — Fizetést kapott? — Jutalomban részesült? — Megkapja a védőételt? — Nem az elsők között ka­pott lakást a bányatelepen? Kiss Péter tehetetlenül te- kintgetett segítségért jobbra- balra. de hiába, már sapkáját is idegességében palacsintává gyűrte. S ez hiányzott csak még, a pesti elvtárs is kérdez. — Miért írta a levelet? Most már nincs mit tenni, elszánja magát. Válaszol: — A feleségem mondta, hogy írjál már Péter te is valamit Pestre. —tob— iutuuiui!uisiimumitHUiamiaiimiiiiiifiitiiiHiHuiiiiii>!UiiiiiwiiHitttHiUEOHinuuiii!HuiiU!«tiifmiMKmiiiH!uuttjm^ rS S': — ,=a Kisferenye írófia Abonyi Lajos (1833—1898) Január hónapban van 125 éves évfordulója me- s Ü gyénk egyik jeles irófia, Abonyi Lajos (családi nevén: g H Márton Ferenc) születésének. Sokan a nevét sem is- g| f§ merik, ezért érdemes felidézni emlékét. Ismerkedjünn = H hát. Kisterenyén született 1833 . januárjában. Abony- || H ban halt meg 1898 április 28-án. Iskoláit a kecskeméti § j§§ kollégiumban, a pesti evangélikus líceumban járta és jj g a pesti egyetemen végezte (1852). Időközben a sza- s= ^ badságharc alatt nemzetőrként szolgált. Ü Regényeket, elbeszéléseket, népszínműveket írt. §j M Nem tartozott az írók első vonalába, de tehetségével = M becsülettel szolgálta a magyar irodalom fejlődése ügyét = p Elbeszélő tehetségének főtere a magyar vidék, külö- g H nősen az alföldi nép életrajza. Tagja volt a Kisfaludy fjj = és a Petőfi Társaságnak. 1905-ben Abonyban Szob- g g rőt állítottak emlékének, összes munkáinak illusztrált g§ Ü kiadását 20 kötetben (1905—1907) Endrősi Sándor ren- )= §§ dezte sajtó alá. Van-e k ü!ön női álom? Amerikai tudósok tízezer eset megvizsgálása után meg­állapították, hogy a nők más­képpen álmodnak, mint a férfiak. 1- A nők sok­kal gyakrabban látnak rém­álmokat. mint a férfiak. 2. Ha a férfiak álmukban vala­milyen ellenféllel küzdenek, úgy azok mindig férfiak, míg a nők általában családtagjaik­kal kerülnek tzemhp. férfiak­kal és nőkkel egyformán. 3 A nők álmai gyakran színe­sek, míg a férfiak álmai csak fekete és fehér színűek. Hegjelent a Nagy Kalendárium A dolgozó parasztok minden bi­zonnyal örömmel olvassák maid z ltőséges szórakozást nyuító, liasz- mos tanácsokkal segítő Nagy Ka- lendáriumot. Idén ismét meg*elent at Kalendárium, még az eddigiek- mél is gazdagabb tartalommal, érdekesebb olvasmányokkal. Mit olvashatunk idén a Nagy Kalendáriumban? Elsorolni nem lehet a sok-sok érdekes cikket, verset, mozgalmas képet, — hogy csak ezeket említ­sük — de nem is szükséges, hiszen bizonyos, hogy igen sok parasztház asztalán ott lesz hama­rosan a vaskos, egész évre szóló könyv. A naptárrészen, a névnapok jegyzékén s a százesztendős jöven- dőmondó rigmusain kívül sok szép színes írást olvashatunk pél­dául a világhírű szovjet író, Soio- hov, valamint Dobozy Imre, Cso- taány Gabriella, Veres Péter, a ro­mán Jón Luca Caragiale és L. Lagin tollából. A felsorolt írók történeteit bizonyosan szívesen •lvassák majd a falusi házakban a hosszú téli estéken. A Nagy Kalendárium sok cikke ad választ a mindenkit érdeklő és érintő fontos, politikai kérdésekre. Dobi István, a Népköztársaság El- möki Tanácsának elnöke érdekes MUNKÁS HÉTKÖZNAPOK: Egy kiváló ktsz. elnök cikket írt arról, mit köszönhet a parasztság a népi demokráciának. Szamosi Károly cikke az elmúlt év őszén lezajlott ellenforradalom eseményeit magyarázza s válaszol sok fontos politikai kérdésre. Szemléltető összeállítás számol be az olvasóknak arról: mibe került az ellenforradalom a magyar nép nek: a cikk megállapítja: az oko­zott kárból nyolcvanezer G 35-ös traktort lehetett volna vásárolni. Erdei Ferenc a szövetkezetek fö­lényéről, a mezőgazdaság szocia­lista átalakításáról ír cikkében. Sok érdekes riportot is közöl Nagy Kalendárium. Az újságírók elviszik az olvasókat például a rádió studiójáoa s bemutatják, ho­gyan készül a rádió műsora Ellá­togatnak velük a Meteorológiai In­tézetbe is, ahol azt tudakolják: milyen módon jelzik előre a vár­ható időjárást az intézet tudósai. Dr. Székely Sándor az atomener­giáról, korunk e hatalmas, világot átalakító találmányáról számol be egyszerű, érdekes cikkében. A Nagy Kalendárium legtöbb cikke a dolgozó parasztságot köz­vetlenül éi intő szakmai kérdések­ről szól és tömérdek hasznos ta­náccsal szolgál minden termelő­nek. Nem könnyű az irodájában megta­lálni Grolyó Ist­vánt, a Romhányi Vegyes KTSZ el­nökét. Hol a fa luban intézi a szö­vetkezet ügyeit, hol más közsé­gekbe siet. A für­ge, mozgékony ember 1953 óta elnöke ennek a szövetkezetnek. A KTSZ cipész-, sza­bó- és fodrász­részleggel dolgo­zott eddig, a na­pokban indult meg egy üvegező részleg munkája is. Nem könnyű az elnök feladata, hiszen a szövetke­zetnek nyolc köz­ségben van rész­lege. Hol gyalog, hol kerékpáron járja a mintegy 20 kilométeres körzetet, hogy sze­mélyes tanácsai­val, ellenőrzései­vel is biztosítsa a jó munkát. 1956 őszén, az ellenforradalmi támadás idején is dolgozott a Rom­hányi KTSZ tag­sága. Egyedül a megyében! Sőt, nyereséggel zár­ták az 1956 ne­gyedik negyedévet is. Többek között ezért is kapta meg a kiváló dol­gozó kitüntetést. Most különösen sok a munkája, hiszen az elmúlt évről készítenek zárszámadást- Február közepén tartják majd meg a zárszámadó és vezetőségválasztó közgyűlést. Ezen a közgyűlésen Grolyó István be­számolhat majd fUp:fi; arról a tagságnak, hogy a szövetke­zet termelési érté- ze magasabb lesz, mint eddig bár­melyik évben, hogy mintegy 50 ezer forint a nye­reség, s az 1956-os 13 tag helyett most 24 tagja van a romhányi KTSZ- vek. A fiatal, lelkes szövetkezeti elnök nemcsak gazdasá­gi vezetője, szer­vezője a KTSZ- nek, hanem inté­zője, s megoldója a tagság sok egyéb irányú problémá­jának is. És sike­rének titka, min­denekelőtt az, hogy a rendsze­resen megtartott közgyűléseken és vezetőségi ülése­ken vezetők és tagok kölcsönösen alakítják ki egy- egy kérdésben ál­láspontjukat, egy­mást segítve vég­zik munkájukat. Diagnózis — ultrahanggal Az orvosi műszerek tudomá­nyos-kutató intézetében új ké­szüléket szerkesztettek a kü­lönféle daganatok kormegálla­pítására- A berendezések ult­rahang-hullámokkal működ­nek, amelyeket különleges piezoelektromos sugárzó beren­dezéssel juttatnak a beteg tes­tébe. Az új készülék előnye abban rejlik, hogy már kezdeti stá­diumban is jelzi a beteges kép­ződményeket. amelyeket a röntgensugár még „nem vesz észre”. E tulajdonsága az ultra­hang-sugárzás érzékenységén alapul, amely a szövetek sűrű­ségének legkisebb változására I is reagál. Az alábbi részlet „apró regényéből“ való« I. Az öreg Csikojtó bácsi már megint és most már harmad­szor találkozott azzal a cso­dálatos emberrel, és pedig akkor, mikor a esőszkunyhót készltqette. Sehogy sem szerette a dol­got, mert a fejébe vette, hogy az nem jót jelent, ha ez az ember a vidéken Jár: okvetlen valami nagy sze­rencsétlenségnek kell történ­ni. Idegen formájú, szokatlan öltözetű ember volt. Megállt az ember esze, hogy való­sággal parasztember-e? Ta­valy nyáron a Szent-három­ság vasárnapján látta először és sajátságosán furcsa kül­sejét nagyon megbámulta. Lassan, csendeskén bódo-oq- ta a falut. Ke-esni, kutatni látszott valamit, anélkül, hogy szóba állt volna valaki­vel. Azután megállt a temp­lom mellett, éppen a Szent Jánoska alatt, s nézte, szem­lelte ->sszo"vról-asszonvra. le- ányról-leányra a templomból jövő népeket. Aztán elballa­gott onnan, ott ment el mel­lette s a felvégi nanv utcán vénig kiment a faluból. — És azután kedden délu*án el­verte azon az oldalon az egész határt a jég. Még azu­tán rá a Szent-lstván-nap előtt való szombaton történt a Matus örzsi gyászos esete. Matus örzsi szép fiatal menyecske volt, ha nem is a legszebb, de mindenesetre a leg!obb szivtí. legnvá’asabb áldott jó lélek a faluban, mint különben általában Ma- tusék valamennyien. Dologra párját sem lehetett találni. A keze nem pihent soha. Szegény özvegy asszony leánya volt, és szegény em­ber feleséqe; és méqis olyan módos, takaros volt szegény­ke, mintha mindig ünneplő ruha lett volna rajta. Parázs Palinak volt a felesége. Jól járt vele, mert keresve sem találhatott volna annál kü­lönb asszonyt, akinek a háza tája mindig olyan tiszta volt, mintha a fal alját minden reg­gel frissen mázolta volna. De meg is érdemelt ilyen jó asszonyt, mert maga is derék­jó dolgos ember volt. Ka- raczer úr beszélhetett volna legjobban ügyes és szorgal­mas munkásságáról, akinek a cséplőgépénél már harma­dik esztendő óta volt etető. Soha egy rossz szó ki nem jött a száján és a szegény örzsit nagyon szerette. Képzelni lehet tehát azt az irtózatos fájdalmat, amely érte, mikor hírül vitték neki, j hogy a szegény örzsivel mi j történt. Hogy elment a felvé- I gi agyaggödörbe sárgaföl- j dért, s ott rászakadt a part, i amint az odúban a tövét váj- É ta. Szörnyethalt abban a pil- i lanatban. S az egészben az | volt a legnagyobb szeren- § esetlenség, hogy egy kéthó- ! napos kisdedet hagyott maga | után: pedig úgy szerette, | úgy csókolgatta azt a sze- | gény kicsikét! A dologból | minduntalan odafutott hozzá, § hogy játszadozzék vele, az | első játékra, a mosolygásra = és incselkedésre tanítgassa. | Most is százat csókolt rajta, | mikor elment: pedig esze A FEKETE KUTYA című | i ágában sem volt a gondolat, = hogy nem csóxolja meg töb- 1 bet. Talán nem is történt vol- i na meg vele az a szerencsét- j lenseg, ha rossz soisa útjába ' nem hoz egy másik menyecs- • két Mert hiába, vannak, j akikkel, — akarják, nem ! akarják — már együtt jár a j veszedelem; — ki azután, j volt dolga, nem volt dolqa. j utitársunk mellé szegődött, s ' mint ahogy ez már szokás ; az asszonyoknál, ha jó szí- j vekre akadnak, kik őket = meghallgatják, s mivel, hogy ! ez a szerencsétlen, megvetett 5 bujdosó jószág, meg éppen “ örült ha valaki idegen földön j jó szót adott neki, — eltartót- j ta szóval, beszéddel, panasz- j szál, maga mentségével, di- i cséretével, s elkísérte egész j az agyaggedrökig. S talán még inkább nem ; történt volna meg az a sza- j rencsétlenség, ha Szent-hé- : romság vasárnapján annak a csodálatos embernek a sza­vára ráhallgat az a bujdosó asszony. Mert hiába, csak bujdosó asszony az, ha se országa, se hazája, s csak úgy kerül elő valahonnan, isten tudja honnan, csak úgy oda varr ja magát vala­mely tanyára, emberek közé. akik azelőtt soha nem látták, hírét sem hallották, s csak úgy dohányos bojtárként, napszámosként éldegél. Ha szép fiatal, kackiás menyecs­ke is, mégis csak bujdosó jövevény az, ha nem akarjuk éppen csavargónak nevezni. Pedig nagyon szép volt. Éppen azért terjedt el olyan egyszerre a híre, ép­pen azért lett olyan ismerős egyszerre. De amiket megbá­mult mindenki a faluban, nagy fekete szemei tüzes pil­lantásai, gyönyörű sűrű sze­möldöke, piros ajaka, ragyo­gó fehér fogai, cédrus ter­mete, gömbölyű tagjai, egy­szersmind árulkodtak, elle­ne, hogy ennyi szépséggel miként válhatott világbujdo­sóvá. Nagy okának kellett fenni arra. Az a piros, egész­séges csecsemő, kit koron- kint a karján láttak, nem látszott elegendőnek ahhoz. Dehát mit mondott neki, mit beszélt vele Szent-három­ság vasárnapján az a csodá­latos ember, akit az öreq Csikojtó látott a Szent János­ka alatt, s kimenni a felvégi nany utcán a faluból? Mikor kiért a faluból, leült az árokpartra. Tudta, hogy az akit vár arra fog jönni. A kackiás menyecske csak döbbenve állott meg, még ajkai is nyitva maradtak ámulatában, amint meglátta. De azután csakhamar fel sem vette, vállat rántott, ke­serűn mosolygott, s bátran a szemébe nézett. — Ugy-e csodálkozol, Mar­osa, hogy rád akadtam? — No bizony. Ez nem nagy mesterség volt. — Igazságod van, — felelt az öreg. — Mert a cséplő­gép széles nyomot hagy ma­ga után. Hát útba tudott iga­zítani. Merőn ránézett; de ez a célzást nem vette magára ... Így kezdődik az „apró regény”. Fordulatos, cse- I lekményes, sejtelmes feszültséggel teli, szinte Mik- | száthot idézi népi hangvételével, Írója megyénk szü- I lőttje. Ha közben el is szakadt Nógrádtól, de „palócos” ; látásmódja végig kíséri írói életútján. Az írónak, de önmagunknak is tartozunk annyi- = val, hogy az évfordulót művei megismerésével tegyük | teljessé. iiniiiniiHininiiiiiiiiiiimmiiiniiiiiiiiiiiimTmiiimmignnifiniBitiMiimmfniiirnpiiimnnniiMiiiiiiiiinnnwi.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents