Nógrádi Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-8. szám)

1958-01-25 / 7. szám

.•YYYVYYYYYYYWYYYYYYYYVYYVYYVVYYYYYYYYYYVYYYYYYVfYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYVYYYYYVYYYYYYYYYYYVYYYYYVfYWYYfYYffVYVVfYf YYYYYYYYWYYYYYfYYYf'Wf'fYYYTYYYYTyyYYYY1 19 58. január 25. NÓGRÁDI Népújság 5 Balassagyarmati képek fl gyarmati oldal Ezen az oldalon rend­szeresen foglalkozni kí­vánunk megyénk lét­számra és jelentőségre igaz második, de régi történelmi múltját te­kintve első városának mindennapi életével: az itt élő emberek gondjai­val és örömeivel. írása inkban szeretnők vissza­tükrözni a sokat emlege­tett gyarmati szellemet. Az igazit és nem azt. amely annyira hamisan terjengett a volt föld­birtokos-hivatalnoki szo­bák pipafüstös anekdo­táiban. Azt az igazit amely most is ott lap­pang a mélabús Ipoly- nart szelíden bólogató vén fáinak ágai között, csillan a fűszálon és meg-mcsvillan az egy­szerű emberek gondol­kozásában. Az itteni szemekben mindig látom ezt a csendes mélabút: talán kitörölhetetlen emléke­ként a régi keserves jobbágyi életnek. Ma már az élet szebbé vált Balassagyar­maton is: a mélabú em­lékként tapad csupán a lelkekre. s mint a Palóc­múzeum régiségeit meg­szépítő zöld patina. — az itteni lelkek is szebbé lettek ettől a nemes fá­tyoltól. Ami előbb-utóbb de biztosan megfogja és eltölti az ide telepedett idegent is. Ezzel a szépülő élet­tel. a szépítés és építés eredményeivel és küz­delmeivel kívánunk itt foglalkozni, amelyek a mi kis ügyeink, de ame­lyek kicsiben az egész ország életét ábrázol­ják: szocialista fejlődé­sünk gondokkal és vi­dám derűvel teliszórt széles országútiét. A régi mohák és a régi mélabú mögött a ma balassagyarmati egy­szerű emberét igyek­szünk keresni, toliunk­kal bemutatni és írá­sainkkal szolgálni. (V. E.) Mikroszkóp alatt az Előre Tsz. A dolgozó parasztság soha nem elemezte úgy a balassa­gyarmati tsz helyzetét, mint ma. Különböző vélemények alakulnak ki. a pipa és ciga­retta, valamint az egy-két po­hár idei bor fogyasztása mel­lett az egyéni do.lgozó paraszt családoknál. Vizsgálják, szemlélik a tsz eredményét, hiányosságait. Nem teszik rosszul, hisz min­den dolgozó parasztot érdekel a szocialista nagyüzemi mező­gazdaság útja és ezen belül a városukban lévő tsz még job­ban. A vélemények megoszlók. Nem is olyan rossz ez a tsz. mondják. Hiszen 1950 óta ha lassan is. de fejlődtek. 502 ka- tasztrális holdon gazdálkodnak, melynek szántóterülete 467 hold. Igaz ugyan az is, hogy a tag­ság mint olyan, a munkafe­gyelmet jobban magáévá te­hetné. No meg aztán a vezetés­ben is van hiányosság. Ezek a meglátások azonban, nem Á városi tanács terveiből A Balassagyarmati Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága elké­szítette és az elmúlt esztendő utolsó ülésén behatóan megvitat­ta az 1958-as év első negyedévi munkatervét. A negyedévben egyetlen ta­nácsülés megtartására kerül majd sor, február hó 22-én. Napiren­den szerepel az 1957. évi zárszá­madás megtárgyalása, az 1958 évi községfejlesztési költségvetés ismertetése és a város népműve­lési helyzetének, valamint sport- mozgalmának értékelése. Január 1, március 31 között a Végrehajtó Bizottság összesen hat alkalommal ülésezik. A január hó 10-én megtartott ülésen került sor a tanácstagi fogadóórák, be­számolók és a szakmai tovább­képzés értékelésére, valamint az ipari és műszaki csoport munká­jának megvitatására. Február hónapban a Végrehaj­tó Bizottság foglalkozik a Balas­sagyarmat és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet szerepével, továbbá a város kereskedelmi helyzetével, a lakosság szükségle­teinek kielégítése szempontjából. Márciusban szintén változatos napirend szerepel a Végrehajtó Bizottság ülésein. A főagronómus beszámol a tavaszi mezőgazdasá­gi munkák előkészítéséről. A Végrehajtó Bizottság különö­sen a tanácstagi beszámolók elő­készítése terén óhait gyökeres fordulatot elérni. Elhatározták, hogy a VB. tagjai a jövőben sze­mélyesen felkeresik a beszámoló tartására kötelezett tanácstagot és konkrét, gyakorlati segítséget nyújtanak számára, különösen a beszámoló tartalmi részét, vala­mint alapos előkészítését illetően. Gyürky Zoltán Készülődés Fót-ra A megyeszerte jól ismert balas­sagyarmati gyermektánccsoport tervbe vette, hogy a közeljövőben a már eddig legszínvonalasabb és újonnan betanult műsorával meg­látogatja a fóti gyermekvárost és ott a város gyermeklakói részére műsort ad. A közeljövőben várható túra előkészületéről már folynak a tárgyalások. riasztják el parasztságunkat a szövetkezet hozzáállásától. Lát­ják, hogy a becsületes munka után a részesedés hizony nem lebecsülni való. Példa erre Sas Mihály tsz-tag, aki hét hónap ideje alatt 17 274,09 forintot keresett a tsz-nél. Lehetne fokozni ezt a jöve­delmet egy-egy tagra. Igen, de ahhoz szükséges az akarat­ereje és az, hogy a kívülálló dolgozó parasztságunk az ő tapasztalatait átadja és olykor- olykor elbeszélgessenek a tsz vezetőségével, a jövő és a szo­cialista mezőgazdaságunk mi­előbbi megteremtésének érde­kében. Az is kérdés, hogy ehhez ho­gyan fognak hozzá az Előre Tsz tagjai. Ismertetik-e ered­ményeiket a kívülálló dolgozó parasztság előtt, becsülettel ér­tékelik-e az eredményeket és kritika alá vonják-e a hiányos ságukat, akár a munka, vagy fegyelem terén. Ami azt je­lenti, hogy a jövőben ezen segíteni kell. Sokhelyütt szó esik arról is, hogy az ellenforradalom mi­lyen hatással volt a tsz-re. Bi­zony ez nem kis kárt okozott például a 10 darab előhasi üsző, melynek leértékelt ára 2500 forint és ezt a kilépett tsz tagok vitték el. Ez bizony a tsz-nél 12—13 000 forint kiesést jelentett a tsz közös vagyoná­ból. Nem tölt el gyűlölet ben­nünket, nem is teszünk szem­rehányást a volt becsületes tsz-tagok felé, mert bízunk bennük és minden reményünk, hogv a közös eszme és akarat találkozni fog a nagy család asztalánál a balassagyarmati Előre Tsz-nél. Nándori Ferenc Nem a vita kedvéért!-Ml AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAA^ ■^z „Eleven pezsgő kultúr- életet” című szerkesztőségi cikk a vártnál nagyobb érdek­lődést váltott ki színjátszóink, de általában a művészeti mun­kával foglalkozók körében. Igaz, jobbára a szénmedencé­ben. Megyénk más tejületéről nem jeleztek észrevételt és ezt mindenesetre egyetértésnek le­het elkönyvelni. Figyelemreméltó, hogy Sal­gótarján és környéke vitába szálltak az említett cikk egy- egy tételeivel. De az mégin- kább figyelemreméltó, hogy ^pillanatkép Szerelmi bélyeg Nevet nem fogok említeni, mert nem a név, a történet «z érdekes, amit ezennel át­adok az apró hangulatokat kedvelő, az élet parányi moz­zanatait kutató olvasónak. Aprócska, mindennapi hol­mit vásároltam az egyik nép­boltban. Csinos kartarsnő á l « pult mögött, s amint felém nyújtotta a kiválaszt:tt tár­gyat, fehér köpenyének fel­csúszott ujja alatt, jobbkarjá­nak belső felén tetovált szív egyszerű rajzát pillantottam meg. A tetovált szívet a meg­szokott érzelmességgel tőr ütötte keresztül­Azoknak, akik szeretik a bizalmas titkokat, azt is el­árulom, hogy a szívben egy férfinév is volt a tőr mellett. Gyengéd kapcsolatokat árulva el a kartársnő és egy „Jóska“ nevű férfiú között. Erős teto­válással és még erősebb in- diszkrécióval. Jobban megnéztem a csinos kartársnőt, aki ilyen élénk nyilvánosságot ad szerelmé­nek. Aztán néztem a szívet, amelyet eddig ,.csak matrózok és kötélizmú szenesemberek karján tapasztaltam. Női bő rön eddig csak a városliget mutatványostér deszkáin lát­tam: a tetovált nőn. De az profi volt. A kartársnő észrevette, hogy nézem a karján kéklő szívet. Hirtelen olyan mozdulatot tett, mintha el akarná rejteni. De aztán dacos kis fény lobbant a szemében. Vállalta a „Jóskát“­Pedig talán már régen el­sodorta mellőle az idő a ki­váló férfiút, akit „annak ide­jén“ örökre magához akart láncolni ezzel a karjára teto- váltatott szerelmi bélyeggel. Lehet, hogy a szerelem ré­gen elszállt már, de a jel itt maradt. Hetyke igazolásul egy elszállt májusnak és egy odébbállt Jóskának. Valló Emil megyénk másik nagy városá­ban, Balassagyarmaton az ot­tani környék nagy kultúrköz- pontjában, ha talán nem is figyelmen kívül, de válasznél- kül hagyták a már fél megyé­ben folyó vitát. Nem feltétlen vitatkozni akarunk. De téve­dés abban ringatni magunkat, hogy Balassagyarmat kívül áll kulturális életünk fogyaté­kosságain. Nem, „ott a szél fuvatlan, és nem indul”. Any- nyira megfeneklettek a kultúr- munkával, hogy nincs miről szólniok. Ez nem a lebecsülés, a meg- feneklés elleni küzdelmük figyelmen kívül hagyása. Fél­reértés ne essék, nem erről van szó. De az tagadhatatlan, hogy bármilyen nagymértékű is az erőltetés, a jóakaraton kívül különösebb eredmény nincs. Egy város pedig jó kul­turális élet nélkül, olyan, mint az erdő madárdal nélkül. Ba­lassagyarmat ma ilyen. Van a városnak egy művelődési háza. Nem valami fényes, sem óri­ási, még az igényeknek sem megfelelő, de mégis van. Egy kis gonddal kényelmessé, ott­honossá lehetne tenni és szol­gálhatná azt a magasztos célt, hogy nevelje, szórakoztassa, s egyáltalán kitöltse az emberek üres óráit. Na de nem szolgálja, mert hangtalan, rideg, az emberek elkerülik. M ár még a táncosok előtt is zárva van, — noha ez átmeneti megoldásnak elfogadható., de csak átmenetinek! •— hogy kordába szoríthassák azokat a magukról megfeledkezett fiatalokat, akik a szombatesti össztáncokat az erkölcsi lejtőre sodorták. Hogy jobban eligazodhas­sunk: a művelődési ház járási jellegű. Az ügyeket jelenleg két függetlenített ember in­tézi: igazgató és gazdasági fe­lelős. Ezek támogatását iiányí- tását a járási tanácsnak kel­lene végezni. Azért mondjuk! Kellene, mert bizony az eddig nyújtott segítség nagyon vé­kony. Pedig az ilyen semminek nevezhető segítségadás már megbosszulta magát. Az elmúlt esztendőben több mint 20 000 forintos hiány maradt a volt igazgató után. A végrehajtó- bizottság egy nemrég múlt idő­ben tárgyalásra tűzte más kul­turális dolgokkal együtt a mű­velődési ház gondjait, bajait is. Született is nem egy, ha­nem több határozat. Azonban ennek a végrehajtása úgyszól­ván elfekvő akta lett. Pedig csak egy kis körültekintés ké­ne, rögtön szembetűnne, hogy a kulturális életben mozgó em­berek várják a jószándékú támogatást. Ehelyett mi tör­tént? Kiszivárgott a vb-ülésről, hogy ott a művelődési ház egyik szakcsoportvezetőjét bí­rálat alá vették. Ezt ugyan az illetőkkel nem közölték, lehet nem is úgy történt, ahogy má­sodkézből — akár jó, akár rossz szándékkal —, ez hozzá­juk került. A művelődési ház vezetőit is érte — és nem jogtalanul — bírálat. — És ők is, mert ezen­kívül nagyon keveset kaptak, igyekeznek belőle kibúvókat keresni. Belebonyolódnak a gazdasági kérdésekbe s a tény­leges munka helyett ezeket fe- szengetik, mert ez kézzelfog­ható és ezzel magyarázzák haldoklásukat. PALÓCHÁZ TÉLEN az ifjúság erkölcséértj Közösen Sokat hallottunk, olvastunk mosta­nában társadal­munk alakuló, formálódó új er­kölcséről. Viták, véleménynyilvá­nítások hangzot­tak el, de az egyik probléma, az if­júság erkölcsének kialakítása na­gyon nehezen megy. Ha a szü­lők, pedagógusok, írók, s nem utol­sósorban a KISZ stb. összefogná­nak, óriási sike­reket tudnának felmutatni. Mert van mit tenni. Az egyik vas­úti váróteremben régi. fiatal isme­rősömmel talál­koztam. K. város­ban dolgozik és utazott va’ahová, meg is kérdeztem tőle: — Hová utazol? — Megyek haza — aztán felemel­te kezét — Ér­ted...?! Hogyne érteném. Ujján karikagyűrű ra­gyogott. — Tudod, meg­nősültem — mond­ta büszkén — s aztán haza me­gyek már, meg­mondani a fate- réknak... Eddig a törté­net. De kérdezem, mi van mögötte? Hol a szülők tisz­telete, az élet legnagyobb for­dulópontjának, a házasságnak a meggondolása? A fiatalember pa­rasztfiú. így há­lálja meg szor­galmas, dolgos szüleinek azt, hogy taníttatták, hogy az övékénél jobb életet, gond­talanabb jövőt szántak neki? Mi­lyen jellemű le­het az a leány, aki feleségül ment ahhoz a fiúhoz, akinek még a szüleit sem is­merte? És milye­nek lehetnek a leány szülei? Én csak ennyi kérdést tettem fel, de talán még sok­kal döntőbbeket is lehetett volna kérdezni. Azt hi­szem, a legdön­tőbb az lehetne, hányán és hányán vannak ilyenek, s hogy mi ennek az oka? Fontos meg­vizsgálni az ilye» és hasonló esete­ket, azok okát, s mindent meg kell tenni ezek meg­szüntetésére. Véleményem sze­rint ezekkel a problémákkal töb­bet kellene fog­lalkozni. Ezt a célt akarja szol­gálni cikkem is és szeretném, ha az olvasók meg­írnák ezzel kap­csolatban vélemé­nyüket, választ adnának arra, mi ezeknek az oka és vitacikkben hozzájárulna min­den olvasó az if­júság új erkölcsé­nek kialakításá­hoz. Podmaniczki István Balassagyarmat önképzőköri elnök niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiíiiniiiiiiiiiiiiw Ez ma a helyzet a balassa­gyarmati járási kultúráiét ve­zetőinek körében, miközben a városban, a járásban az ifjú­ság, a felnőtt lakosság szóra­kozni, művelődni, számukra ismeretlent megismerni akar­ják. s *“zó sincs arról, hogy re­ménytelen, kilátástalan a hely­zet. De a ma útkereső kultu­rális élet vezetőinek kezét meg kell fogni és vezetni őket, míg majd megállnak saját lábukon. Megéri a fáradságot, hiszen ha csak arra utalunk, hogy a régebben legeredményesebb munkát végző táncszakkör gyermekcsoportja meghódí­totta már a megyét, nagy er­kölcsi sikert aratott, bizonyo­sodik: érdemes dolgozni. Arról nem is beszélve, hogy a cso­portban résztvevő fiatalokban növelte a fegyelmet, az egymás megbecsülését, egyáltalán az együttélést, az egymásrautalt­ság szükségességét. Vajon, ha szélesebb az ilyen munkában résztvevő fiatalok száma, akár felnőttebbeké is, kellett volna olyan intézkedést hozni, hogy a szombati össztáncok elől bezár­ják a kapukat? Ha a művelő­dési házban megfelelő szellem­ben folyik az élet, maguk a fiatalok lettek volna, akik megakadályozzák a fegyelme- zetlenkedőket. Azonban a fel­tételes módot akkor kerülhet­nénk el, ha . . . Na de nézzük sorban. A szakcsoportok munkáján múlik talán a legtöbb. A ba­lassagyarmati művelődési ház­ban viszont a szakcsoportok vezetői, amellett, hogy régi. kipróbált harcosok, becsületben megőszült emberek, tapaszta­latban gazdagok, de a koruk (bocsássalok meg kedves bará­taim) nem engedi meg már. hogy teljes erőbevetéssel dol­gozzanak. Mellettük pedig fia­talok nem nevelkedtek fel. Ezért nem ők a felelősek, hanem a kultúráiét vezetői, a járási népművelési csoport, a műve­lődési ház vezetősége. Az nem lehet indok, hogy alig egy esztendeje vették át az irányítást. Még akkor sem, ha egy teljesen szétzüllött intéz­ményt. Hiszen ha az igazság­nak megfelelőek akarunk len­ni, az áldatlan állapotból alig egy lépéssel léptek ki. Mert nem a kivezető út legjobb le­hetőségét, a szakcsoportok megalakítását, azok működte­tését végzik minden erőfeszí­téssel, hanem a gazdasági prob­lémák megoldása számukra a legfontosabb. Igaz az, hogy végeredményben ez nagyon fontos, de nem nőhet túl a tényleges művelődési munká­kon Gondoljuk el, Balassa­gyarmat szórakozni akar, még­hozzá jó akar szórakozni. Az ifjúság művelődne és egysze­rűen nem tud, pedig az alap meg van. Van művelődési ház. van ifjúság, vannak áldozat­kész, jólfelkészült, művelt, ta­nítani tudó emberek. No de így csak felsorolni, falrahányt borsó az egész. Tervszerű, mélyreható munkát kéne végezni. És ezt a járási tanács végrehajtóbizottságának kell elindítani- És nem is csu­pán határozathozatalban, ha­nem a határozatok végrehajtá­sában. A balassagyarmati művelő­dési háznak nagy feladata van. Ki kell tölteni a város kultúr- életét. Az egész járásban sugá­roznia kell a kultúrát És vinni magával az embereket a mű­velődés útján. Bobál Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents