Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)
1957-12-24 / 102. szám
1957. december 24. NÓGRÁDI Népújság Többlet bevételt terveznek a községi tanácsok Az egyes községek a jövő évben minél több saját bevételre törekszenek, hogy ezt hasznosítva, szebbé-jobbá tehessék a falu népe életét. Szécsényke község például a tartalékföldek hasznosításából szeretne 9 ezer forinttal több bevételt elérni. A plusz bevételt az államosított lakóházak rendbehozatalára használnák fel. Drégelypalánk község az amúgy is kifizetődő réti széna termését szeretné tovább fejleszteni és tervei szerint legalább 25 ezer forinttal több plusz jövedelmet szerezni belőle. A felsőpetényiek és romhá- nyiak a szeszfőzde jobb kihasználásával kívánnak többlet bevételhez jutni. Az így nyert összeget a szeszfőzde javítására és fejlesztésére fordítanák. —-----------------------------956 ezer forinttal zártak eredményt A berceli gyermekek is kíváncsian szemlélik a karácsonyi kirakatot. Vajon milyen meglepetést tartogat az számukra? Szép eredményt értek el ebben a gazdasági évben a balassagyarmati járás termelőszövetkezetei. Ezt talán a legjobban az is bizonyítja, hogy minden szövetkezet aktívan zárt. Együttvéve a termelőszövetkezetek 956 ezer forinttal zártak aktívan. Legszebb eredményt az érsekvadkerti Dimitrov Tsz ért el. Itt 346 084 forinttal zárták aktívan az évet. A tiszta vagyon elérte az egymillió forintot' A munkaegység értéke 42.23 forint volt. A legnagyobb jövedelmet idősebb Maglódi János és családja érte el. Teljesítettek 1.223 munkaegységet, amelyre 51.647 forint értéket kaptak. E tsz-ben jó volt az árutermelés is, mert egy munkaegységre 25.79 forint volt a pénzjuttatás. A dejtári József Attila Tsz 173.334 forinttal zárt aktívan. A tiszta vagyon 755.310 forint érték. A munkaegység értéke 38.50 forint lett, míg tavaly csak 31.48 forint volt. Járási viszonylatban még szembetűnőbb a fejlődés. Míg tavaly a munkaegység értéke csak 28.09 forint volt, addig az idén már 37.07 forint lett. Eredményeik alapján elmondható, jól dolgoztak a járás tsz-ei. CiOOOOOOOOOOOOOOCKKXKK)6 TÉLI ÜDÜLÉS — AJÁNDÉK HÁZIKÓBAN A Litke melletti erdészeti gazdaság ajándékul adta a járás úttörői számára a hajdani munkásszállót. A kis faház remek alkalom arra, hogy lehetővé tegye a pajtások téli táborozását. Az idei télre összesen négy turnus számára szervezték meg a téli üdülést. A húsz-húsz főből álló csoportok szülői és nevelői kísérettel rándulnak ki az erdészettől kapott házikóba és maguk készítik egész napi élelmüket. Az úttörők szórakozásához, pihenéséhez tevékeny társadalmi segítséget nyújt a járási tanács is, amiért ezúton is köszönetét mondanak a pajtások. 10<K>0<><KK>CKK>0<><><>CK>0<> od 1 gyárak nagy többsége túlteljesíti éves tervét Az éves tervek teljesítésével adnak számot a gyárak, bányák dolgozói, vezetői e napokban munkájukról. A SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYÁRBAN már november 21-én befejezték a tervet és mintegy 6.5 millió forint értékű árut állítanak elő terven felül. AZ ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT is szép eredményekről számolhat be. A 622 bányászlakást tíz nappal a határidő előtt adták át rendeltetésének. Ezen felül az üveggyárnak 36, a postának 2, Balasssagyarmaton 12, Romhányban 32, Zagyvapálfal- ván 36 és Vácott 50 lakást készítettek el. Vállalták, hogy a megyei tanács részére készülő 99 lakásból a még hátralévő kilencet szintén ebben az évben átadják rendeltetésüknek. A ROMHÁNYI CSERÉPKÁLYHAGYÁRBÖL az a hír érkezett, hogy kályhacsempe gyártási tervüket 21- én teljesítették. Az év végéig még mintegy 55 000 csempét készítenek, amely 550 lakás cserépkályha szükségletét fedezi. A SALGÓTARJÁNI TŰZHELYGYÁR az év eleji jó eredmények után a harmadik negyedévben sok nehézséggel küzdött, s tervüket ebben az időszakban csak 79.7 százalékra teljesítették. Novemberben már javult a helyzet, 100.7' százalékos eredményt értek el, decemberben pedig mintegy 110 százalékos tervteljesítés várható. A gyár ennek ellenére sem tejesíti éves tervét, mintegy 5,8 százalékos lett a lemaradás. A 94.2 százalékos teljesítés összege azonban jóval magasabb, mint a múlt évi eredmény volt. A ZAGYVAPÁLFALVI BÁNYAGÉPGYÁR vezetői mintegy 102 százalékos tervteljesítésre számítanak ebben az évben. November 30- ig 104.4 százalékos az eredmény. Export-tervüket december 23-án teljesítették. A VASÖTVÖZETGYÄR dolgozói december 25-re tervezték az éves terv befejezését. Az év hátralévő idejében körülbelül 700 ezer forint értékű terméket szeretnének előállítani. 1 A ZAGYVAPÁLFALVI ÜVEGGYÁRBAN a húzógépek december 3-án, a vágóműhely pedig már november 19-én eleget tett ez évi feladatának. December 31-ig 300, ezer négyzetméter üveget termeltek terven felül. A gyár export-tervét előreláthatólag 24-én teljesíti. ' KÉT KARÁCSONY A Karancs utca 27. szám alatt a domb oldalba vágott pincében egy asz- szony fekszik a földre helyezett szalmazsákon. Arcát kiverte a verejték, szája kicserepese- dett. Könnyes szemével elmerengve bámul a pislákoló bányászlámpa fényébe. A szalmazsák szélén a szomszédasz- szony bóbiskol, s csak akkor rezzen fel, amikor a gyermekágyas Be- recznére rájönnek a fájások. A pince nemcsak bútorban, hanem élelemben is szegény, pedig minden benne van a kis lakásból. A vajúdó asszonyt feketekávéval itatják, hiába más nincsen. Soha ilyen nyomorúságos karácsonyuk nem volt! De legalább ennek a kínlódó asz- szonynak jönne már a férje a bábaasszonnyal. Feldereng a hajnal, az ég alja világosodik. Rettenetes robbanás rázza meg a házat. Visszahangzanak még a hegyek is. Berecz egyre sietteti a bábaasszonyt, de nem haladnak. Most is egy fa tövébe vágódnak hasra „Gábriel nénivel”, a bábával. A két ember mozdulatlanul lapul a fagyos földhöz, majd az egyik felemelkedik, s lenéz a város irányába. A por és füst a mozi melletti híd fölött bomlik szét. — A németek felrobbantották a hidat — kiált fel haragosan, majd elfojtott káromkodást hallat Berecz. Gábriel néni is feláll. Hóna alá szorítja a bábatáskát, miközben keresztet vet. Aztán folytatják útjukat. A két fegyveres partizán kíséretére már nincs szükség. A veszélyes részen átjutottak, búcsúznak tőlük. Innen már biztonságban mehetr'k. Berecz és a bába a Karancs utcán végig futva befordulnak a ház kapuján. leendő apa az udvaron vár. Cigarettát kotorász elő zsebéből. Feltörő indulatait szinte erőszakkal szorítja magába Már egy óraja. Vagy talán több is, hogy a bába lement a pincéA be. De végre gyereksírás szűrődik ki az ajtó mögül. Berecz felkapja fejét. Idegessége egyszerre megszűnik. Az újszülött hangja megmelegíti a borostás álú férfi szívét... A hegyekben a halál tombol — lent a város egyik pincéjében egy anya ad életet gyermekének. Az idő most már gyorsan halad. Este van, ismét a karbidlámpa szórja bágyadt fényét. A pinceajtó megnyílik. Kúszált hajú szovjet katona lép be. Géppisztolya csövét előre tartva szemléli a bent ülőket. Németet keres és amint fordul, a földön lévő szalmazsákra téved a pillantása. A fiatal anya ijedten tekint rá, önkéntelenül is a szívéhez szorítja a szakadozott pólyában pihegő rózsaszínű emberkét. A katona leengedi a géppisztolyt, leguggolt, mutató ujjával felemeli a kendőt a gyermek arcáról, Hosszú ideig nézi, mindenről elfeledkezve, majd száját csücsörítve kedves hangot hallat. Az anya arcán a félelmet mosoly váltja fel. A pince valamennyi lakója felszabadultan nevet. A. katona zsebében kutat, majd megszáradt kenyeret vesz ki. Másik zsebéből húskonzerv kerül elő. Lehajol ismét, s ajándékát a szalmazsákra, az anya mellé helyezi, majd ujjával szíve felé mutat: „József” — miközben arca boldogságtól sugárzik. így lett József a csecsemő neve, Berecz József, aki 1944. december 25-én a szabadság hajnalán született Salgótarján egyik pincéjében. Tizenhárom esztendeje, hogy befejeződött a gyilkos, véres háború és helyébe ^költözött a békés csend. A tizenhárom év történetére emlékezem. Megint karácsony van. Bereczék ma is a Karancs utca 27. szám alatt laknak. Hozzájuk indulok, megnézem, mert kíváncsi vagyok, vajon a szabadsággal egyidős Józsi gyerekkel mi történt. A karancs utcában mindenki ismeri Bereczéket, könnyen megtalálom a 27-es számú házat. A ház gazdája nincs otthon, a felesége nyit ajtót. Szemében kíváncsiság vegyül az ismeret- f,lml lentől való tartózkodással. Nem tudja mire vélni látogatásom. Inkább a szeme beszél egyelőre, a szavakat nagyon szűkén méri. Középtermetű asszonyka. Ki sem nézném belőle, hogy vállain nyugszik nemcsak a saját, de férjhezment lányának háztartási gondja is. Ide- gensége rögvest feloldódik mikor elmondom jövetelem célját. Barátságos, fényképekkel, virágokkal tele szobában foglalok helyet. Majd csapódik az e’őszoba ajtó, s belép csapzott hajjal a szőke Józsi. Az anya a nyurga fiút szemével végigsimogatja. Beszélni kezd: átja, hogy megnőtt a fiam! Sokszor elgondolkozom. müven nagy változás történt. Fiatalok voltunk mikor összeházasodtunk. Alig volt ÖRÖK HALA 1944-et írtunk. A fasiszta Németország elnyomása, kizsákmányolása, pusztítása, a hitleri hadsereg eltartásának terhe egyre elviselhetetlenebbül nehezedett a háború óriási megpróbáltatásait amúgyis nehezen viselő magyarnépre. Így volt ez Salgótarjánban is. A férfiak nagyrészét a front közeledtével magukkal hurcolták a fasiszta pribékek, másokat kényszermunkára, lövészárkok, tankcsapdák ásására fogdostak össze, fiataljaink jelentős részét pedig nyugatra hurcolták. Az itthonmaradottak sorsa a rettegés volt. A fasiszta megszállók minden erőfeszítése hiábavaló volt. A front, a szovjet csapatok napról-napra közeledtek, egyre jobban erősödött a hátországi ellenállás is. Mind többen és többen tagadták meg az engedelmességet, mind többen várták reménykedve a közelgő szovjet csapatokat és nem voltak hajlandók csapdát ásni tankjaik elé, szenet és hadianyagot termelni a fasiszta megszállók számára. Gondoljunk csak azokra a bátor, hősi ellenállásokra, amelyet városunkban és városunk mellett lakó munkások tettek. Az üveggyúri, az acélgyári és a tűzhelygyári munkások a legértékesebb gépeket tették üzemképtelenné azért, hogy a gépek a német fasisztáknak ne termeljenek, s az alkatrészeket úgy helyezték el, hogy a szovjet csapatok által történő felszabadulás után rövid időn belül hozzá tudjanak fogni a termeléshez. Sajnos, mindezeknek az ellenállásoknak ellenére a fasiszta pribékek támogatásával az emberek mellett igen sok gép került ki nyugatra. A karancslejtősi bányászok jelentős része inkább vállalta az éhséget és meghurcoltatást, a haditörvényszéket és a halált, mintsem ők maguk tartóztassák fel a közelgő barátokat. Emlékezzünk csak vissza, minél inkább öregedett a 44-es tél, annál elviselhetetlenebbé, tarthatatlanabbá vált a helyzet. A vesztüket érző fasiszták nem riadtak vissza a köznépen elkövetett kegyetlenségektől, a lakások kifosztásától sem, s az itthon maradt embereket bunkerekbe kényszerítették. Így várták kiéhezve és fázva a végső nagy összecsapást. December 24-én éjjel 4 katona kopogtatott be Gyurkó Géza bácsi ablakán. Az öreg Gyurkó bácsi elérzékenyült, megölelte és megcsókolta a szabadságot hozó szovjet katonákat. De nemcsak ez az öreg munkás fogadta ilyen szeretettel a felszabadítókat. A város népének egyre nagyobb része ébredt tudatára annak, mit is jelent a felszabadulás: békét, szabadságot, igaz barátságot, az imperialista kizsákmányoló rendszer megbukását, a munkáshatalom születését, új, szocializmust építő országot. De tudatára ébredtek annak is, hogy mindezeket a nagy Szovjetuniónak, annak lenini Kommunista Pártjának, a hős szovjet katonáknak köszönhetjük, s ha erre gondolunk, hálával és forró szeretettel telik meg szívünk a szovjet anyák, az értünk is harcoló szovjet katonák, s az elesett névtelen hősök ezrei iránt. Az ő kiomlott drága vérük volt az ára annak, hogy mi most, 13 év után egészen más Salgótarjánban, egészen új országban élhetünk, hogy nem gondunk már a munkanélküliség. Egyre korszerűbb, egészségesebb gyáróriásokban dolgozhatnak munkásaink, bölcsődéket, óvodákat, új iskolákat, játszótereket, zeneiskolát, úttörőházat kaptak gyermekeink. A nyomortelepek többségükben eltűntek városunkból, helyükre gomba módjára emelkednek a gyönyörű, egészséges, napfényes bérházak, s ma már a munkásasszonyoknak nem az okoz gondot, hogy mit főzzünk holnap, hanem mosó-, porszívó-, parkettkefélő-gép és egyéb cikkek vásárlását tervezik. És így sorolhatnánk felszabadulásunk óta eltelt 13 év alatti eredményeink egész sorát, megemlítve még a 40 millió forintos költséggel épülő megyei kórházat, mintegy 12—14 milliós városi kultúr- otthont, Ezt a békés építő munkát zavarta meg az ellenforradalom, amelyet a nép ellenségei a múlt év végén robbantottak ki. Akkor, amikor városunk e szép évfordulójára emlékezünk, egyáltalán nem jelent ünneprontást az, ha felidézzük újra és újra megemlékeztetőül azt a véres, a munkáshatalmunk ellen történő merényletet. Hiszen ennek leverését ismét csak a szovjet hadsereg által nyújtott segítséggel tudtuk elérni. Sajnos, akkor nem volt módunk városunk felszabadulását ünnepelni. Városunk szabadságának 13. évfordulója alkalmából szeretettel köszöntőm városunk valamennyi becsületes dolgozóját. Sok sikert és jó egészséget kívánok a szocializmust építő munkájukhoz. Dolgozzunk úgy, hogy a mindennapi é'et apróbb-nagyobb gondjaiban ne feledkezzünk meg azokról, akiknek köszönhetjük megváltozott életünket. Hála nektek szovjet anyák, hála nektek szovjet hősök, hála néked baráti Szovjetunió. Gritz Arnold Salgótarjáni Városi Tanács Vb elnöke. U mit tenni a szobába. A nagy nyomorban szültem meg gyermekemet. Reménykedtem, hogy ezután majd másképp lesz. És valóban másképp lett. Az évek múlásával a Berecz család élete is megváltozott. Lassan összeszedték magukat. — A szobabútort, fotelt,, mind most vettük. Dolgozott az uram azelőtt is, de hát 1945 előtt még egy szekrényt is nehezen tudtunk megvenni. Egy ilyen bútorra még gondolni sem mertem. Jó volt, ha élelemre tellett. Igaz, nemcsak a mi életünk változott meg. Sokat járok a városba. Mi volt itt 13 éve...! És most Józsikával együtt nő a város. A Megyei Tanács, Gépipari Technikum, a vásártéren és mindenütt új lakóházak. Helyi járat közlekedik. MegváltozE nak még az emberek is. Azelőtt örültek, ha hitelbe kaptak valamit, most meg... Csak elnézem, mennyien vásárolnak az új Állami Áruházban... a bútorüzlet előtt sorba állnak. ' zerkilencszáz- negyvennégy karácsony estéjén egy pohár feketekávét ivott Bereczné. Az volt az ünnepi vacsora, most meg már az ünnep előtt süt, főz, pedig nem nagy a család ök ketten, aztán a Józsi gyerek, Margit lányuk, a férje és a kis unoka. Készülnek az ünnepekre, de hát hogyisne, karácsonykor ünnepli a kis család Józsika 13. születésnapját. Ürítsük hát .mi is poharainkat a Berecz családdal együtt 1957 december 25-én. Hortobágyi András
