Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)

1957-12-24 / 102. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957 december 24. Az ajándéh A mit elmondok, már régebben történt. Az egyik kisfaluban élt egy igen szegény család. Már nem mintha több szegény nem lett volna, de ez a család különösképpen szegény volt. Azzal ütött el többitől, hogy sok volt a gye­rek. Vizeréknél hat apró gyerek volt. Még a fejük alatt való sem volt az övéké. Az apjuk két keze munkájával kereste meg a mindennapi betevő fa­latot. Így történt meg az, hogy a legidősebb Vizer-fiú — aki akkor negyedik elemista volt, karácsonyi ajándékot kapott az iskolában- Már karácsony előtti he­tekben híre járta a faluban, hogy a „szeretet ünnepén“ a szegény gyerekeket meg fogja „ajándékozni“ a kis jézuska. Még azt is tudták pontosan, hogy melyik gyerek mit fog kapni. Elérkezett a szent este. A kis falu kicsiny iskolájában gyűlt össze a lakosság apraja- nagyja. A petróleumlámpától gyéren megvilágított tanterem zsúfoltságig megtelt, úgyhogy a szűk iskolapadok között egy­más hegyén-hátán tolongott a nép. A levegő fullasztó volt, mely egybevegyült a fenyőfa gyantaillatával. Annyira szű­kösen voltak oxigénből, hogy a kántor úr által készített színes karácsonyi faggyúgyer­tyák minduntalan elaludtak. Már a petróleumlámpa is ép­pen hogy csak pislákolt. Ab­lakot nyitottak ugyan, de az olyan szűk volt, hogy azon a levegő kicserélődni nem volt képes. No meg voltak olya­nok, akik azt kiabálták: „be kell csukni, mert bejön a hi­deg“. A hatodikosok a karácsony­fa alatt a „Mennyből az an- gyal“-t énekelték. A főjegyző úr, aki szintén jelen volt az ünnepségen, csak az orrát fintorgatta és a fejét csóválta. Ügy látszott, nem volt valamivel megelé­gedve. Majd amikor a fony- nyadt arcú tanító, akiről szin­tén patakzott a verejték, be­fejezte rövid ünnepi beszédét, a főjegyző úr felvette prémes téli kabátját és mint aki me­nekül, úgy hagyta ott népét Így a fonnyadtképű taní­tóra és a pohos hasú kántorra várt az a megtisztelő feladat, hogy kiosszák a szegény gye­rekek között a karácsonyi ajándékot, persze azt szigo­rúan szem előtt tartva, hogy „rászorulás“ szerint történjék- Vizer Jóska kapta a leg­értékesebb ajándékot. Bakan­csot kapott, melyet a kará­csonyfa alatt kellett átvennie, illetve felpróbálnia a falu ap- raja-nagyja színe előtt. Jóskáról szakad a víz izgal­mában, mert hát ez mégis csak „megtiszteltetés“, hogy csak ő egyedül érdemelte ki az új bakancsot. Űj bakancs? De nem is akármilyen! Szép sárga bőrű, rézriglis széles fogazott szél-1 lel, még cipőnek is beillett I * volna. Szóval olyan bakancs! volt, melyet még a jobbmó-j dúak is irigyeltek. ? • tt mindjárt a kis jé-| ff ff zus születésének elő-? estéjén mondogatták? Jóska fülehallatára: I • — Jó szegénynek lenni | mégiscsak, mikor ilyen szép? bakancsot adtak ingyen Vizer! Jóskának is. Ami gyerekeink-* nek is adhatnának — hang-? zott a megjegyzés. ? — Jóska nagy örömmel vit-| te hazafelé az ajándékot. Majd I kibújt a bőréből. | örült neki, de hogyne örült volna, mikor ő már tízéves volt és még új bakancs soha nem volt a lábán. Mindig ab­ban a bakancsban járt, ami az apjáé volt. Mikor ment az utcán, csak úgy zörgött, a lá­bán mintha valami üres ládi- kót vontattak volna a földön, a bakancsot aztán felváltva, hordták a kisebb testvéreivel | — Mit fog szólni édesanyám. | meg édesapám, biztos ők is I fognak örülni az új bakancs- | mák — gondolta hazafelé. * Jóska tévedett-..! Tévedett,? J mert az édesapja egyáltalán nem örült, csak némán, kö­zömbösen szemlélte a bakan­csot, s ezeket gondolta magá­ban: „Minek adták... ha már eddig megvoltunk, ezután is megleszünk... Nem szoktam én könyöradományból élni... Inkább adnának munkát és rendes megélhetést... majd vennék én mind a hatnak ru­hát is, meg cipőt is... Jóskának nem nagyon tet­szett, amiért édesapja nem örvendezett az ajándék láttán. Mindjárt érezte, hogy itt va­lami nincs rendben. Az öt testvér azonban annál inkább ricsajozott, egymás kezéből ráncigálták a bakancsot ki. Valamennyi fel akarta pró­bálni, lármáztak, kiabáltak, édesanyjuk alig bírta őket rendreutasítani. — Ó, a Jóskának új ba­kancsot hozott a jézuska!... Édesanyám, nekünk miért nem hozott a jézuska? •.. — kiabálták anyjuk felé. — Ne lármázzatok annyit, majd ha megnőttök, nektek is hoz . .. csak legyetek csen­desen ... de ha rosszak vagy­tok, akkor nem fog hozni semmit. — A gyerekek hall­gattak anyjukra. óska mikor lefeküdt, sokáig nem tudott elaludni. Nem jött álom a szemére, csak forgolódott. Várta nagyon a reggelt, hogy az új. bakancs­ban mehessen ki az utcára pajtásai közé és megmutassa nekik is. No, habár azok már látták az este, amikor meg­kapta. Másnap. azaz karácsony napján Jóska felhúzta az új bakancsot, ami sehogyan sem vágott a kopott, foltos ruhájá­hoz. Azért mégis elment a többi gyerekekkel a templom­ba az ünnepi misére- Az anyja nem akarta engedni. — Ó, édes fiam, így nem való a templomba menni, ki­csúfolnak ... Dehogy is csúfolnak, édesanyám, az nem baj. hogy foltos a ruhám, csak rongyos ne legyen, meg aztán van új bakancsom is ... (az utóbbit csillogó szemmel mondta). Máskor sohasem akart menni a templomba, mert mindig csúfolták a többiek: — Te nagy bakancsú Vizer! . Apád bakancsában jársz! .. Most aztán nem lehetett visszatartani­Ebéd után Jóska elment játszani, pontosabban szánkózni. Közben az idő megenyhült és a vékony hó olvadni kezdett. Az utca latyakos, pocsolyás lett. Jóska játszadozás közben csak érezte, hogy lába az új bakancsban egyre nedvesebb és hogy puha a bakancs tal­pa. Arra gondolni sem mert volna, hogy az új bakancsba belemegy a víz. Mikor besötétedett, haza ment. Ahogy belépett a házba és járkált, minden lépésnél egy nagy cuppanás hangzott. Apja figyelni kezdte. — No csak, te gyerek... Mutasd gyere csak ide! csak a bakancsot! Jóska elsápadt, amint apja; a lámpa elé parancsolta. — Mit csináltál a bakancs­csal, te gyerek? ... — Én semmit... igazán édesapám ... nem csináltam vele semmit! — Semmit? ... Hiszen olyan, mint a mosogatórongy! No: vedd csak le gyorsan. Jóska nagy sebbel-lobbal vetette le a lábáról az elázott bakancsot, nehogy még az apja a fenekére verjen érte. V izer egész közel tart-: va a petróleumiám-; páhez a bakancsot,; vizsgálgatja, amely! formájából teljesen „kivetke-; zeit“. Bőre puha, mint a szi-j vacs, még a víz is csepegett! belőle. Talpa és sarka egyál-j talán nem volt, mert papírból j készült és elázott, a kérge fel-j gyűrődve, az is papírból volt! és az is elázott. Vizer dühbe! gurult... — Hej, az anyja! keservit... még annak is, akii csinálta. Ha már egyszer ad-l nak, akkor adjanak becsüle-l teset, vagy ezek azt hiszik,! hogy a szegénynek már eszei sincs ... Barátom, még ezzel? is becsapják a szegényt... —g úgy vágta a földhöz, csak úgy! loccsant, mint a felmosó-s rongy ... Jóska sírt, siratta al bakancsot. Vizer szörnyen bosszúss volt. Másnap reggel lelki isme-g rététől nyugtalanítva, hónag alá fogta a „volt“ bakancsot! és elfordult vele ahhoz a ci-! pészhez, aki készítette. — Nézze meg, mester úr,= ilyen bakancsot csinált a sve-§É gény ember gyerekének! — Ejnye, Vizer barátomé amilyet rendelt a főjegyző úr.[| Nem tudja azt maga, hogyg olcsó húsnak híg a leve. Há-1 rom pengőért mit lehet adni.g Meg aztán mi lenne a susz-M terokkal, ha minden bakancsa örökké tartana? — s gúnyosanl belenevetett Vizer szemébe.^ — Mester úr, hát mégis = papírból. •. ez mégsem szép! dolog! — Tudja mit, Vizer bará-p tóm, csinálok én a maga fiá-g nak bakancsot, két nap múlva! készen lesz, de csak azért g mert szegény ember. Ne fél-g jen. annak bőrből lesz a talpa.! Majd a nyáron ledolgozza azg árát a szőlőmben... Olcsón= megszámítom magának. — Jól van, nem bánom —!' egyezett bele. — Most márg1 azért is lesz Jóskának új ba-= kancsa, úgysem volt még nekig soha. p A z elázott „jószágot“! pedig fogta és elvitteg. a községházára, le-g tette a főjegyző író-g asztalára s azt mondta — Köszönöm szépen a ka-g rácsonyi ajándékot. — Miféle karácsonyi aján-g dékot? g — Az ajándékbakancsot.! amit a fiamnak adtak — az-g zal Vizer kifordult az iroda-= ból és hazafelé tartott. Feteke János = PÚ ífiikal Akik az ünnepen dolgoznak is napjában Szolnok lKrszala\Yapszcrvezetefn % Két és fél napig az emberek indítanak gFŰSZÉKT Vállalat fiataljai tízgnagy többsége a családi oro- fele. = taggal alapítottak szei^ezetct==möknek, a szórakozásnak, a — Hóvégi hajrá van a szállt- gés ezzel a város tagsága 20001 Pihenésnek adja át magát, tásban — mondják, s kará- gfőre emelkedett. gNagy többsége, de nem vala- csonykor sem lesz kevesebb 1 mennyi. Sokak számára a ka- a személy- vagy teherfor- g A szokásos vasárnapi me-grácsonyi hangulatot a köteles- ff ne trend szerint közlekednek agség teljesítése váltja fel. g buszok Nógrád megye terülc-g Erőteljes kopogás az ajtón, |tén. Sem rendkívüli járatokat| a postás bácsi gnem indítanak, sem pedig ja-g --------------------------­r atokat nem vonnak vissza asérkezett meg. A konyhából a galom. Sándor Pál és Ke­mény Sándor forgalmi szolgá­lattevők brigádjai 24-én éjjel és 25-én szokott őrhelyükön lesznek, magasba lendül az in­dító tárcsa, s a rokonlátoga­f várható csúcsforgalom miatt.pült szaga, a készülő sütemény tásra mdu’ó családokat =illata árad ki, miközben át- görd{ti a vonat = Ifj.. Johann Strauss éZeíé-gnyújtja a levelet, az újságot, '. , ibőí és munkásságából rendez-gvagy éppen csomagot kézbesít- 'emence izzó belsejébén iíefc ismeretterjesztő előadásígCsak Salgótarjánban mint- folyékony üveg. Két napig nem \ az acélgyári kultúr otthonban^ egy 30 ezer levelet visznek mentenek belőle [Ez alkalommal Strauss-művek^majd sz£t a város, különböző az üvegesek. j bemutatásával szerepelt agpontjaira karácsony első nap- De addig sem teljes a tétlen- \gyári szimfonikus zenekar is-gjan Kurinka János, Molnár ség. Anyagelőkészítők, behor­ÜFerenc és a többi szolgálatban dók szorgoskodnak azon, hogy I nyelvtanfolyamot Jn"§§iévő postások. Ezen a napon az egyszinten maradjon a kemen­íráti Társaság i az^acéláru-lN^2 egyében Népszabad- céhen az üveg. Tizennégy em- i gyári KISZ-szervezet a gyári1ságboi, Nógrádi Népújságból, bér huszonnégy órás munká- dolgozói részére. ^Népakaratból, Magyar Nemzet- val biztosítja, hogy pénteken Íjból, Sportból több mint 45 ezer reggel 6 órakor semmi fenn- Az agrártézisekkel kapcso-g darabot kézbesítenek. akadás ne legyen a Salgótar­latos tennivalókról és a fel-= S az ünnepeken megtalálni jáni Üveggyárban. A generá- adatok végrehajtásáról tár gőrhelyén torkezelők, a salakosok vala­gyaltak legutóbb a Pásztóig az orvost mennyien becsülettel helyt­=Járási Tanács ülésén. sis. A kórházak betegeinek állnak majd munkahelyükön. ^ilyenkor is szükségük van ÄS2SU TLrS­20 között. Bemutatták az p_ __ ®f“a' a kara gozók Pálfalván pedig változatlanul or_ húzza a gép a táblaüveget... A kötelességüket teljesítő dol­Anna 7 férje nyakán" a'Rum- lcsonyi és újévi ünnepnapokon SgységgerLndolnL iancev-üav és a Tiariss-elídíiMls enyhul a kín->a a sérült- gondülinak azokra, című szovjet filmeket. =nek’ hűsítik a lázas beteget és alk kozben szórakoznak, tán­gvilágra segítik az ünnepnapot coInfk’. vagy ePPen a filmet . . . ........................ .... sválasztó újszülöttet is Igazi nezik- A gondtalanul szórakozó A pásztói járás allandobi-=v .ffvy újszülöttet is. igazi h ., zottságai az utóbbi hetekbengNőtársuk a mentők, ők is *a? ^szerűen komoly munkát végeznek. Aprendes hétköznapi műszakban S® tartja- ha mm bizottságok 60 százaléka márijteljesítik emberi hivatásukat. , , gaiatkeszen eny­megtartotta esedékes üléseit. ijA fehér kocsik áldozatkész .lk. szomjat> ha süteményre gvezetői készek azonnal meg- TValo?ftb.at a legjobb Szilveszteri baráti összejö-gjelenni a hívott helyen, hiszen -a atokban- Eszükbe sem jut, vetelt rendez a városi tanácsjjemberek élete múlik rajtuk Salgótarjánban az év utolsó1 A bányákban napján. A vacsorával fűszere-^ --------------------— ____,11UMa. z ett összejövetelen tombola-inem han ni ^pek és csillék kot teljesít. sókkal kimerítőb- sorsjatek is lesz. ^megszokott zajat A gépház, a bet> mim bármelyik hétközna_ jglejtakna, a szallitovágat csen- Az Acélárugyár nőtanácsn^áes sötétségbe burkolódzik. De baba- és játékvásárt rendezett.^mégsem. A csendet a néha . , , . Ennek tiszta jövedelmét pon-gfelzúgó szivattyúk, szellőztető zugnak a gepek> rendes mű­tősön 3000 forintot, a gyermek-^gépek hangja töri meg Mé- SZak Van’ dolgoznak> mindenki város kicsinyei részére küldtékmiyen pislákoló lámpafény mel- 3 ?elyen, van- Gráser Gusztáv Zlett idős bányászok őrködnek, muvezfta irányítja 24-én este falatokban, hogy a fáradhatatlan csapos, a sürgő-forgó pincér, a konyhák személyzete műsza­pon. Az Erőműben =el. ühogy a víz ne tegyen kárt, s a munkát. Varga Gyula a kap­Háromszor több a takarék-gpéntekre jó legyen a levegő cs°iótáblát kezeli. Varga Ist- betétek száma az idén a me-iis. Másutt fejszekopácsolás ván és Beuschel István pedig gye takarékpénztáraiban mint|hangzik Serénykezű fenntar- a turhináknái szorgoskodik, avaly ilyenkor. A dolgozókg^ y. munkájukat A S a keso karácsony esti üt­ődévé? hGtÍl° ^flszállítóvágatok fölötti ácsola- megnyugtató érzés: látni orzesevel bíztak meg az álla-ltnkat a Bulik Gyula magas alakját. Ez mot. gtokat cserélik ki, másutt a glégjáratot, a munkahelyet ja- gvítják. Mizserfán nyolctagú a fiatal salgótarjáni rendőr szakaszvezető már négy éve őrködik a város élet- és va­gyonbiztonsága felett. Most az ünnepek alatt Egyed Zoltán Közel 2 millió forintot fi-^bányamentő csapat őrködik, zetett ki az idén az Allami=r Biztosító a különböző biztosi-bér szemmel figyelve a kőze­tások fejében. így például jgtet. Vízbetörés várható. A kis mintegy 460 ezer forintot jep-=csapat jóelőre felkészült . . . tizedes lesz a társa. Mindkét- es mintegy 500 ezer forintot = _ , , , , , OZ élet-, baleset- és temetkezésig . S mig a banyászok lenn a biztosítást kötött megyei dolgo-=mélyén, = a vasutasok :óknak. ötven KST működik idén Nógrád megyében. KST-k zöme üzemekben, ten azt mondják: bizony kelle­mesebb lenne ilyenkor kedé­lyesen elszórakozgatni. De a szolgálat nehézségeit könnyíti az a tudat, hogy sokezer ember biztonsága múlik ||a felszínen végzik egy pilla- az Mnatra sem megszakadó mun- nyugalma, A Ikájukat. A salgótarjáni vas- vigyázó szemükön. Ez készteti jő-gutasok jónéhány nap óta már Molnár Sándor szakaszvezetőt = részük hivatalokban alakult, segy Az esti csendet egy mentőautó hosszasan elnyúló harsány kürtölése töri meg. A kocsi rohan a város hó­tól fehérlő, most gyér forgalmú fő­utcáján a kórház irányába. A mentősofőr azon gondolko­zik magában, mi­ért is választotta éppen ezt a szak­mát. Milyen jó lenne most nyu­godtan otthon töl­teni ezt a szép, csendes estét csa­ládja körében. Mi­lyen szép is lenne. De hiába, első a kötelesség. A kór­házhoz érve gyor­san kiemelték, s hordágyon vitték be az eszméletle­nül fekvő 40—50 év körüli fájda­lomtól eltorzult arcú férfit. Kará­tr MUTET csony este lévén a fiatal Szilvássy volt az inspekciós orvos. Magas, sző­ke, rokonszenves arcú, nőtlen férfi, aki belgyógyász­nak készült, de udvariasságból Szakáts kollégája helyett elvállalta a ma esti ügyele­tességet. Ő csalá­dos, hadd ünnepel­jen szerettei köré­ben ezen az estén. Szilvássy gyakor­lott mozdulattal tette szabaddá a kötöző asztalra hányát fektetett beteg mellkasát. Elsőnek a szív­működésér® győ­ződött meg, de a vizsgálat közben megérezte, hogy betege igen magas lázban szenved. Nem merte vállal­ni a kockázatot. Telefonáltatott a nővérrel Szakáts doktorért. A se­bész orvos pillana­tok alatt megér­kezett és három perc alatt meg­vizsgálta a bete­get.. Komoran csó­válta fejét. — Behívjak még valakit, doktor úr? — kérdezte félén­ken Zsófi nővér. — Vagy elegen le­szünk hárman is?... — Hát... egy vakbéllel csak megbirkózunk va­lahogy mi is! Ne rontsuk el a többi­ek karácsonyát. Remélem nem lesz semmi kompliká­ció. Na, de — le­gyintett — csinál­tam én már egy­magám sokkal na­gyobb műtéteket is 1944-ben. Még­sem lett semmi baj belőle. A szükség tör­vényt bontott. Hat serény kéz végezte el, amit rendes kö­rülmények között 6—7 ember szo­kott csinálni. Igaz, 25 perc helyett 45 perc alatt sikerült megszabadítani sajgó vakbelétől páciensüket. De mesteri munkát végeztek. A műtét végeztével égtek a kíváncsiságtól, hogy megtudják: mi okozta a bajt, mi rontottta el az előre kitervelt gaz­dag programú es­tét. Néhány perc alatt megtalálták a bűnöst: egy ing­gomb nagyságú, fazékról lepattant, zománc képében. A beteg fájda­lomtól eltorzult arca mintha meg­enyhült volna, kényszeredetten mosolyogni pró­bált. Hogy hívják magát bácsikám? — kérdezte Sza­káts doktor, mi­közben húzta kesztyűjét. Huszár Ferenc elővájási vájár- ügye most nagyon haragszanak rám, helyett két irányvonatot és Sándor András őrmestert ...........................»»»»«mim,Nagybátonyban is arra, hogy Í a családi kör helyett szolgálat­ban töltsék el az ünnepet. nogy elrontotta mj karácsony estéjü-? két? ? Amikor meggyújtjuk a ka­Szakáts csak!rácsonyíák gyertyáit, s moso- mosolygott. Szil-J lyogva figyeljük az ajándék— vássynak mtg-Jnak örülő gyermeket, jóízűen hagyta kinn a fo-; fogyasztjuk el az ünnepi vacso- lyosón, hogy ha?rát> vagy ebédet, szánjunk egy váratlan kompliká-Jgondoja|0f egy elismerő pilla­»'toStS— «*»». “klk “ Mmért iepM-iPÄM, »™k r<“2" vei elindult haza? kahelyükön töltik . . . Hala- felé. Levette ka-|sak lesznek érte . . . lapját és kezébe? lóbálta. A nagy? hópelyhek par rná-l Küf,ÍPi Hépnjság ^^5■; ’fr-írj ".ük sodpercig rregpi-j !Swo»ww»ni kentek kopaszodó?^ MSZMP Nógrád megyei bízott* fején, de ő most| sága és a megyei tanács lapja; ezzel nem törö-j Szerkeszti a szerkesztő bizottság dött. Még mindig* Felelős kiadó: Cser Gyula, érezte az eter és? szerkesztősé-: Salgótarján, jód vegyes illatát,? városi tanács-köz. mély lélegzetet? Telefon: felelős szerkesztő 12—21. vett, hogy kiszej- j [par; ss mezőgazdasági rovat 10—79j lőztesse tüdejét. ♦ pártépítési és bploolltikal rovat Szívét melegség ?, belpolitikai rovat melegség? ^—g4 adminisztráció 11—59, kiadó- járta át és boldog-? bivatai 14—33 (i8-as mellék), bányai nak érezte magát,? telefon azért, hogy orvos.? Salgótarjáni Nyomdaipari V, S. íl. ! Felelős vezető: Fila István,

Next

/
Thumbnails
Contents