Nógrádi Népújság. 1957. november (2. évfolyam. 87-95. szám)

1957-11-13 / 90. szám

1957. november 13. NÓGRÁDI Népújság 3 Jő gazdája üzemének a hideghengermű pártszervezete Egy remekbe készült serle­get és 2000 forint pénzjutal­mat kaptak az Acélárugyár hideghengermű üzemének dol­gozói a november 7-i verseny­ben elért első helyezésükért. E^ az eredményük pedig mint­egy betetőzése annak a figye­lemreméltó munkának, amit egész évben végeztek. Túl a „bűvös“ négy millión ötven éve zúgnak már a hengermű gépei, de olyan tel­jesítményre még nem volt példa, mint amit ez év októ­berében elértek. Több mint 4,2 millió forint értékű árut termeltek. A korábbi években számtalanszor volt a megbe­szélések. értekezletek tárgya: hogyan érhetnék el a „bűvös” • négymilliót. Az egy fő, egy napra eső termelési érték egy év alatt 17,5 százalékkal nőtt, s minden remény meg van arra, hogy korábban tett vál­lalásuknak megfelelően el­érik a 20 százalékos növeke­dést. Ezzel pedig teljes egészé­ben termeléssel fedezik a kor­mány által engedélyezett 18 százalékos béremelést. Az el­múlt esztendőben 3,1 százalék­kal szorították le a költség­szintet, csökkentették az ad­minisztratív létszámot. A ter­melt áruk minősége változat­lanul jó, pedig a korábbi tíz revizorból már csak egy van. országot, hanem saját munka­társaikat is megkárosítják. Ezentúl megbízták az önként jelentkező Siraki Dezső pár- tonkívüli dolgozót, hogy adjon segítséget az ottani dolgozók­nak. Ilyen intézkedések után a helyzet rohamosan javult, s a pácoló már elegeit tesz fel­adatának. A villanykemencénél hason­ló gondok merültek fel. A dolgozókkal való beszélgetés, az elvtársi hang nyomán más­nap már ott is jobban ment a munka, felszámolták a laza­ságokat. A pártvezetőség nagy gon­dot fordít arra is, hogy meg­valósuljanak a dolgozók javas­latai, elintézzék panaszaikat. Sőt, bátorítják, hogy minnél több dolgozó vegyen részt a vezetésben. A bérügyi, üzem- szervezési, szociális kérdések­kel is foglalkozik a pártszer­vezet, megbeszéli a gazdasági vezetéssel a felmerülő problé­mákat, harcol, ellenőrzi azok végrehajtását. Ugyanakkor a dolgozók is tudomást szerez­nek arról, hogyan tesznek ele­get feladataiknak, mert az üzemben egy naponta vezetett grafikon ismertetik a legfonto­sabb termelési mutatókat. Ki az emberek közé! A határozott kiállás, az embe­rek szeretete. megbecsülése és a gondos politikai munka nyo­mán — túlzás nélkül mond­hatjuk — fordulat következett be a pártszervezet és a párton- kívüliek viszonyában. A leg­utóbbi taggyűlésen például — a pártszervezet meghívására — 46 pártonkívüli vett részt. A felszólalók annak a kíván­ságuknak adtak hangot, hogy jobban vonják be őket a mun­kába. Ennek eleget téve a leg­jobbak részt vesznek a nép­nevelő munkában, falujárás­ban, a november 7-re készült kiállítás összeállításában. A legutóbbi népnevelő érte­kezletre meghívták a szak- szervezeti bizalmiakat is, hogy szélesedjen a tájékoztatás, egy­ségesebb legyen az agitáció. A tagkönyvcserét pedig arra is fel akarják használni, hogy minden párttag kapjon meg­bízatást, elsősorban azért, hogy a kommunisták ne várják, amíg a dolgozók elmondják problémáikat, hanem ők ma­guk kezdeményezzék azok megoldását. Nem elzárkózni, hanem ki az emberek közé, ismerni hangulatukat, magya­rázni politikánkat, intézni ügyeiket — ez teszi a henger- de pártszervezete munkájának középpontját. Munkamódszerükből tanul­hatnak sok más pártszerveze­tünknél is! — hg — Á PÖFFESZKEDŐK ELLEN KÖSZÖNET a villanyszerelőknek j Kérjük, szíveskedjenek ■ helyt adni elismerésünknek, ■ amely az ÉMASZ dolgo- ■ zóit illeti elvtársi segítség- J nyújtásukért. Vállalatunk építi a Rá- kóczi-telepi bányászlaká- ■ sokat. Az energiát áram- J fejlesztő agregátorral biz- £ tositottuk. Agregátorunk £ tönkrement és veszélyez- \ tetve volt a bányász lakó- i telep építésének folyama- r tosságá _ E nehéz helyzetben az ■ Északmagyarországi Aram- i szolgáltató Vállalat dolgo- j zóihoz fordultunk, akik a | gyors és formaságokat mel- J lőző elvtársi segítségnyújtás J szép példáját mutatták: £ két nap alatt — szombat- £ vasárnapi pihenőidejük fel- ■ áldozásával — 100 kw ener- \ giát biztosítottak a telep- i nek. Ugyanakkor hozzá fogtak a kis- és nagyfeszültségű J, hálózat építéséhez is, hogy j biztosítva legyen a bányá- £ szók mielőbbi beköltözése j az új házakba. A 22. sz. Ép. Ip. Vállalat j dolgozói nevében: Albert Sándor, pártbiz. titkár Kovács Miklós, ; igazgató £ Az elmúlt esztendő sikerei messzihangzóan bizonyítják: milyen mélyek hazánkban a szocializmus gyökerei! Elpusz- títhatatlanul él az emberek tudatában. A szocializmus ügye és a kommunista párt el­választhatatlan egymástól. A párt és a dolgozó milliók egy­séges akarata; az. hogy a mil­liók felfogása és a párt politi­kája találkozott; az. hogy a tö­megek bizalommal vannak a pártvezetéssel szemben; az, hogy a párt hűen fejezi ki a tömegek igénveit és ezért az hűséggel támogatja — ez sike­reink legfőbb forrása, ez az. ami bizakodással tölt el vala­mennyiünket. Az elért sikerek egyes sze­rénytelen vezetőket túlzott ..magabiztossággal" töltenek el. Az eredményeket szemé­lyes munkájuknak tulajdonít­ják és lebecsülik a dolgozó tö­megeket. az eredmények tény­leges elérőit. Durván beszél­nek a dolgozókkal és ami még a nagyobb baj okozója lehet: lebecsülik a tömegek között végzendő politikai munkát. ..szervezéssel” és egy kicsit a ..tekintély” ereiével próbálják azt pótolni. A minap a Balassagyarmati Járási Pártbizottságon az egyik elvtárs egy más módon sze­rénytelen vezetőről beszélt. Az illető ma egy nagy földműves­szövetkezeti bolt vezetője. Még az ellenforradalom előtt került oda. azóta alig egy év telt el. de az illető szinte na­ponta kérdezgeti a járási bi­zottságot: ml lesz vele? Med­dig marad még ..vidéken”? ügy érzi. hogy képességeihez, érdemeihez nem méltó a mos­tani. az általa lebecsült — de igenis nagyon fontos — be­osztás. Úgy képzeleg. hogy „nyom­ják” őt. Már-már attól tart, hogy valaki ..megfúrta” egyszerűen nem tudja elfo­gadni. hogy még mindig a régi helyén rostokol. Pedig ő igen sokat dolgozott... És mégis... Ha szerénytelenség és az efajta követelődzés elszigetelt jelenség lenne, könnyen le- küzdhetnénk. Sajnos, nem így van. Csakhogy ez nem szemé­lyek ügye — sérti a tömegek önérzetét, bántó lebecsülésü­ket jelenti. Az ilyen magatar­tás árt a párt tekintélyének. Harcolni a szerénytelenség, a tömegek lebecsülése ellen, és a személyi kultusz mostani megnyilvánulásai ellen — fon­tos. mindennapi feladatunk. / Árubemutatói tarioitak a üimiajjdmLtlmn. A siker titka: törődés a dolgozókkal Amikor az iránt érdeklő­dünk, hogyan érték el ezeket a sikereket, az üzemrész veze­tői számos fontos dolgot so­roltak fel. így például a kom­munisták példamutatását, azt, hogy február 1-től teljesít­ménybérben dolgoznak, ja­vult a bérezés. Ide sorolták, hogy elvtársi, szoros együtt­működés alakult ki a mozgal­mi és gazdasági vezetés között. Általában jó, kiegyensúlyozott a hangulat az egész hengerdé- ben. De a legfontosabb valameny- nyi közül az, hogy a pártszer­vezet a termelés ügyével való foglalkozást első rendű köte­lességének tartotta annak az elvnek alapján, hogy a terme­lés pártellenőrzése, mindenek­előtt törődés, foglalkozás az emberekkel, gondjaikkal, ja­vaslataikkal. A pártvezetőség munkájá­ban felhasználja az olyan ré­gebbi módszereket, mint a gazdasági-műszaki és mozgal­mi vezetők beszámoltatását, de ebben új, hogy középpont­jában a dolgozók állnak, akik megvalósítják a terveket, ha­tározatokat. A mindennapos, szorgalmas, következetes mun­ka gyümölcse érik, amikor szerényen, jóleső érzéssel könyvelik el a termelési győ­zelmeket. Elvtársi hangon . . . A türelmes, rendszeres poli­tikai munka eredményességét egy sor példa igazolja. Minde­nekelőtt a kommunisták meg­növekedett aktivitásában, egy­ségében. harcosságában. Ma a hengerdében nem lehet bün­tetlenül pocsékolni az olajat, lazítani a fegyelmet. Elhervadt a babér az ellenforradalmárok számára is. Egyszerűen nem tehetik a lábukat az üzembe. A kommunistákkal az élen a legjobb pártonkívüliek valósít­ják meg a sikereket biztosító feladatokat. Az év elején az egyik taggyűlésen született meg az egykarikás mozgalom gondolata. A kommunisták röpgvűlésen megmagyarázták jelentőségét, a pártonkívüliek pedig azonnal csatlakoztak hozzá. Az eredmény nem ma­radt el . . . Nemrégen a pácolónál adó­dott probléma. Az itteni dol­gozók vidékről járnak be, s megromlott közöttük a fegye­lem, megrekedt a termelés. Ez veszélyeztette az egész üzem előrehaladását, sőt húzógépről kellett volna odaküldeni em­bert. A pártvezetőség azonnal beszélgetett a pácoló dolgozói­val. Feltárták előttük, hogy elmaradásukkal nemcsak a? Az ellenforradalom elleni harcban részt vett, volt partizánokat tüntettek ki A partizán szövetség és a MÖHOSZ együttesen rendezte meg vasárnap a Nógrád me­gyei partizán találkozót. A találkozó mindvégig ba­ráti körben zajlott le, a meg­hívott elvtársak mindegyike részt vett az ellenforradalom elleni harcban partizánként. Nagy alezredes elvtárs elnöki megnyitója után Domonkos nyugdíjas honvéd alezredes elvtárs tartott élménybeszámo­lót. Jittalomüdülésre menfek a megye legjobb úttörő vezef-ői Az Űttörőszövetség jutalom­üdülésre küldi a megyében legjobban dolgozó úttörőveze­tőket A közeli hetekben 22 jó mun­kát végző úttörővezető számá­ra teszik lehetővé a jutalom­üdülést. Az első csoport no­vember nyolcadikén indult a Német Demokratikus Köztár­saságba. A többi vezető egy későbbi időpontban a Szovjetunióban és Bulgáriában tölt két'két kellemes emlékezetes hetet. Domonkos elvtársat az a ki­tüntetés érte, hogy ez év nya­rán több hetet tölthetett kinn a Szovjetunióban. Megismer­kedett Moszkvával és Lenin- gráddal, üdült Szocsiban is. Jutalomüdülést az ellenforra­dalmi erők elleni hősies har­cával érdemelte ki. Benkő Lóránd elvtárs ugyan­csak beszámolt élményeiről, majd vázolta az ellenforradal­mi idők alatti tevékenységét. A nap fénypontja volt négy Nógrád megyei partizán elv­társ kitüntetése. A négy elv­társ bátor, kommunista ki­állásáért, a partizánszövetség kormánykitüntetését kapta meg. A Salgótarjáni Csemege­boltban érdekes árubemutatót tartottak a napokban. A bemutatóra a legínyen­cebb falatokat rendelték meg. állították ki a Csemege-bolt dolgozói. A salgótarjáni vá­sárló közönség örömére pár napig lehetett kapni francia- salátát. kóstolgathattuk a pesti és egyéb csemege boltokban már megszokott ínyenc falato­kat. az ízletes sonkás-teker­cset. a gusztusos imbiszt és a sokféle különleges módon el­készített húsárut, felvágottat. Szeretnék a dolgozók, ha nemcsak pár napra szólna ez a ..pünkösdi királyság”, hanem Csemege boltunk rendszeresen árusítaná, készítené, vagy ké­szíttetne e-ekből a népszerű, ízletes csemegefélékből. Előkelő helyet foglal el az Acélárugyár fotó-szakköre a kohászati üzemek fesztiválján A napokban került sor Cse­pelen. Sztalinvárosban és Őz- don a kohászati üzemek feszti­váljára. E kulturális seregszemlén az Acélárugyár foto-szakköre 100 darab képpel vett részt. A ki­váló képet készítő foto-szakkör az előkelő negyedik helyet fog­lalta el a jutalmazottak között. Az ének-, zene-tánceevüttes és szólisták, valamint a szín­játszók bemutatkozására Cse­pelen került sor november 3-án. Jlevelet hozott a posta múlt hét egyik napján érdekes levelet hozott a posta. A borítékon esetlen írású cím­zés — s a bélyegről egy telje­sen idegen férfi nézett merően a szemem közé. Az új, idegen bélyeg láttára egy pillanatra fellobbant ben­nem a régen kialudt bélyeg- gyűjtőig szenvedély. Miután megállapítottam, melyik állam adta ki a bélyeget, továbbra már nem is érdekelt. Most már érthető, miért írta a feladó nagybetűkkel a borí­tékra UNGARN. — Külföldről kaptam levelet. Még mielőtt felbontanám nézegetem az írást és találgatok. Vajon ki írhatta? A feladó helyén olvasom: JF Zürich. Az utcanevet már nem tudtam elolvasni. Most már kíváncsi vagyok. Ha estig gondolkodnám, akkor sem tudnám meg, ki is ez a JF. Mindegy, majd megtudom, ha felbontottam a levelet. Nem kis izgalommal fogtam a levél felbontásához. Hisz a címzés­ről egyáltalán nem tudtam megállapítani a feladó szemé­lyét. A rejtjeles kezdőbetűk egyenesen megzavarták gon­dolataim. A kíváncsiságtól hajtva fog­tam neki a levél olvasásához. A megszólítás egészen ismerős. Még sem tudok azonnal rájön­ni, ki a feladó? Nincs lelki­erőm végig olvasni a levelet. Kíváncsi vagyok az aláírásra. Megnézem a levél végét. Ott már érthető magyar nyelven ez áll: Sokszor gondol rád Gyuszi. Alig tudtam szóhoz jutni. Igen, él mégis! Ő írt, legjobb barátom, gyermekkori pajtá­som. Mintha a testvérem len­ne. Nagy kő esett le a szívemről. Egy könycsepp szaladt végig az arcomon. De nem törlöm le, mert nem szégyellem a köny- nyet. Fájó szívvel tapasztalom Gyulából Jules lett, s a régi jóbarátból, idegenbe szakadt világ csavargója. Ahogy olvasom a sorokat, sírni tudnék. Még soha nem éltem szülőhazámtól távol, mégis van bizonyos fogalmam arról, mit jelent a honvágy. Amikor 12 éves koromban el­kerültem a gimnáziumba, 60 kilométerre a szülőfalumtól, akkor éreztem ezt az érzést, erős vággyal a szükebb szülő­föld, a szülőfalu után. Hány éjszakát átsírtam? Hány panaszos levelet meg­írtam, s hányszor számoltam a napokat, az órákat, a perceket, míg újra vonatra ülhettem és elutazhattam a kedves táj felé — haza. Ezt a vágyat érzi ő is, az idegenbe szakadt kedves, jó barát. Végig olvastam levelét, s szemem az ismeretlen messze­ségbe révedt. Gondolatban én is a svájci hegyek között já­rok. Gyönyörködöm a képek­ről már oly rég ismerős széjE havasi tájakban. Felkeresem Züricht is, a történelmi neve­zetességű várost. A város tarka forgatagában a beképzelt, pénzes túristák között, a rágógumis amerikai­ak között én Is elvegyülök. Megcsodálom a város szépsé­gét, érdekességeit. Nem szen­zációt keresek. Elismerően hajlok meg a mindent ily szép­pé tevő egyszerű svájci embe­rek előtt. Fürcsa, de nem ér­zek túlvilági örömet, amikor meghallom ütni a világ leg­nagyobb toronyóráját, vagy meglátom a világ legnagyobb ébresztőóráját. Nem bámulom naív módon a hangtalanul suhanó autókat, mert e gon­dola tbeli utazásnak célja egé­szen más. Egy idegenbe sza­kadt honfitársamhoz, barátom­hoz látogatok el. ennyi mindenről kell vele beszélnem. Haza kellene hozni őt oda, ahol könnyes­szemű édesanya, reménytvesz- tett szerelme, s gyermekkori jóbarátja várja. A régi tervek füstbe mentek volna? Az annyiszor meg­álmodott boldogság örökre a múlté? — Nem! — Nem lehet! Nem tudja ő sem elfelejteni azokat a boldog napokat, ame­lyeket együtt töltöttünk kinn a kertek alatt, lenn a patak partján. Hajót terveztünk, s villanygépeket, s akartunk ír­ni csengő rímeket. S a patak mindent végig hallgatott, ö a tanúja igaz barátságunknak. Hányszor megmásztuk a nagy hegytetőt, ahol régmúlt idők emlékei után kutattunk! Hányszor felszólaltunk a DISZ- gyűléseken, s minden felszóla­lásunkban ott volt a segíteni akarás, szebbé, boldogabbá akartuk tenni falunkat, gyá­runkat, hazánkat. isegrádon járva, vagy Esztergom váráról le­nézve hányszor megállapítot­tuk, lehet a világnak nagyon sok szép tája, szebb is mint e szép táj, mi mégis itt akarunk élni, s halni, mert ez a mi hazánk. S most mégis messze ide­genben, az elhagyott szülőföld után sóvárog a hazai föld egy szerelmese. Lassan egy éve lesz, hogy eszi az idegen földre szám- űzöttek keserű kenyerét. Le­veléből nemcsak a vágyako­zás, hanem az éles fájdalom sikolt felénk... Nem meri meg­írni, mert bántja a lelkiisme­ret. Mégis minden sorából ezt olvasom: szeretne haza jönni. Nem mer kérni semmit, mert tudja, igazságtalan volt velünk s hazájával szemben. Fülébe csengenek még most is azok a szavak, amelyeket tavaly november elején mondtam ne­ki. Én akkor is itt maradnék, ha csak koldúsa lehetnék e földnek, mert ez az én hazám. Tudom, ő is hazájának érez­te ezt a földet, s nem hagyta volna el soha, ha meg nem félemlítik. A külföldi rádiók hazugság áradata sodorta őt is magával messze idegenbe. Abban az időben a szibériai ólombányákkal ijesztgették a magyar ifjúságot. Hitt a ha­zugságnak. Hitt az ígéretek­nek. ígértek fényt, gazdag­ságot, s mit kaptak? Zsúfolt, piszkos lágereket, honvágy- gyal az elhagyott szülőföld iránt. z én barátom kiszabadult e lágerek szennyes vilá­gából. A becsülete ki sem bír­ta volna egy helyen lenni azokkal, akiket itthon gyűlölt — a kiszabadult rablókkal, utcasöpredékkeL Most Zürich egy üzemében dolgozik. Egy év alatt alig ta­nult meg 5—6 szót. Nem forog a nyelve a német, francia, olasz szóra. Magyarul is olyan rosszul beszélt ,hogy alig értet­tem meg néha. Nem ír semmi rosszat a svájciakról. Barátságos, csen­des, egyszerű emberek. Sze­retnek dolgozni, büszkék mun­kájukra. Hálás nekik, de még sem szereti őket, mert úgy néz­nek rá, mintha gonosztevő lenne. Panaszkodik, egyesek nagyon lejáratták a magyar név becsületét. A svájci lányok? — Rá se néznek, pedig úgy szeretne valakit szeretni.' S zeretnék vele legalább gondolatban beszélni, s a fülébe súgni: ha úgy érzed, hogy csak ez a hazád, ne félj még most sem haza jönni. Hiszen felesleges még mondani is, mert ezt jól tudod, míg el nem mentél, ha valami problé­mád volt, ránk, s a pártra mindig számíthattál. S így lenne ez a jövőben is. Megbocsátanánk ifjúkori botlá­sodat; s ha te is úgy dolgoznál, mint mielőtt elmentél, meg­bocsátaná szülőhazád azt ,hogy egy meggondolatlan pillanat­ban elhagytad. Hidd el, segí­tünk drága jó barát. közös tervek még nem haltak meg örökre. Helyre hozhatunk még min­dent. Nem vagyunk mi olyan rosszak, ezt te is tudod, mint ahogy ott írják. A levelet elolvastam, s le­tettem íróasztalomra. Az ab­lakon kinézve az ismerős, szép hegyek körvonalait látom, s azokról újra eszembe jut, volt nekem egy jóbarátom, aki messze, magasabb hegyek kö­zül tekint álmodozva hazája felé, vagy talán fájó szívvel írja újra bánatos hangú leve­lét. Kata János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents