Nógrádi Népújság. 1957. október (2. évfolyam. 78-86. szám)
1957-10-02 / 78. szám
NÓGRÁDI Népújság 1957. október 2. Milyen lesz az évadnyitó a szécsényi kulhjrottóonban? A meleg, nyári hónapokban csend uralta a szécsényi járási kultúrházat. A néma falak között csak az igazgató dolgozgatott. Sokat töprengett, tervezte az új évad programját. Most már itt az ősz. Zsongó élet, gazdag program kéne, hogy tanyát verjen a kultúr- házban. De ma is csend van, egy lélek sem jár még a szórakozóhelyre. Még az igazgatót sem leli benn a riportra készülő újságíró. Prétor igazgató felesége a járási tanács szakácsnője. ö árulja el a nagy titkot, miről rajta kívül csak a férj tud, hogy az igazgató szabadságon van. Kinn dolgozgat a határban, de ne is menjek keresésére, mert hogy pontosan hol van, azt ő sem tudja. Nézzünk már be akkor a tanács művelődési osztályára hátha a felügyelő, Prétor elvtárs közvetlen felettese tud valami útbaigazítást. Tőlem hallja először, hogy az igazgató szabadságot kért. És éppen most, az évadnyításkor! Nézzük tán meg, a művelődési osztály segítségével, hogy mit terveznek a Rákóczi kultúrház- ban a szécsényiek szórakoztatására. A legközelebbi terv a „Szabad szél” bemutatója. Rö- videbb változatát már játszották egynéhányszor, a szereplő gárda most az eredeti darabbal próbálkozik. És újramű- ködésre készülnek a szakkörök is. Az irodalmi szakkör, a zenei szakkör és a gazdakörön belül működő mezőgazdasági szakkör újra bontogatja szárnyait. Tervezik, az ég tudja hányadszor már, egy bábszakkör beindítását is. Valami miatt mindig másik évre tolódik a megvalósítás. A szakkör vezetésére egy nagyon csinos, a hír szerint hozzáértő, leleményes tanítónő: Kómár Jánosné vállalkozott. Az iskolábamenet az úton csípjük el a siető fiatalasz- szonyt. — Őszintén szólva már el is ment a kedvem az egésztől. Amikor idekerültem, magam ajánlottam fel segítségemet a szakkör létesítésére... örült neki Prétor elvtárs is, aztán mégis csak elmaradt az egész. Pedig tudom, mennyire népszerű lenne ez a szakkör. Jelentkező is lenne rá bőven. Egyébként a bábjátszás művészetét a főiskolán sajátítottam el, akkor kaptam kedvet a szakkör létesítésére. Az iskolán is én vezettem a híres, jól működő bábjátszást. Idekerü- lésemkor a gyerekekből hamar sikerült toboroznom egy szakkörre valót. Azóta sok sikert arattunk, sok előadást tartottunk. Az idei évet a gyerekek legnagyobb örömére a Pityi Ptdkó kalandjaival nyitjuk meg. A próbák meg is kezdődtek... Csak tudnám, ebből szakkörből lesz-e még valaha valami? Idő sem jut a tanítónő válaszára, máris az iskolában vagyunk. Kómámé siet, órára megy, de itt találjuk Bállá Károlyt, az iskola igazgatóját, aki egyben a zenei szakkör eszt- rád részlegének vezetője. — Mit terveznek az új évad-r ban, mi szerepel a program-', ban? — kérdezzük a szakkör vezetőt. — Úgy szeretnénk, hogy a közönség elé sok-sok próba, kísérlet után nívós, komoly esztrád zenével mehessünk. A szakkör valamennyi tagjában megvan az igény a komoly zene tanulására, a könnyű zene 'művészi' elsajátítására. Már van is egy pár tervünk, de ezekről egyenlőre nem beszélünk. Majd a gyakorlat igazoljon bennünket. A munkát körülbelül október első felében tudjuk megkezdeni. Jelenleg elég sok az elfoglaltságom a tanévkezdéssel, de a kultúr- házban sincs még minden rendjén. Visszafelé menet közli még Vladár elvtárs, a művelődés- ügyi előadó, hogy új szakkör indításával is próbálkoznak. Minden kétséget kizáróan nagy sikere lesz az ősszel induló főzőtanfolyamnak. így legalább orvoslódik a szécsényi lányok, asszonyok panasza: otthonuk lesz nekik a kultúrház. Benézünk Szigeti elvtárshoz, a járási pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetőjéhez is. Ő hogyan látja vajon a község kulturmunkáját? — Az igények és az érdeklődés kielégítésével azt hiszem, nincsen semmi baj. Őszi, téli estéken ott mindenki megtalálja azt, amihez kedve van. A baj inkább ott kezdődött, hogy a kultúrház vezetősége és a KISZ-szervezet sehogy sem fért össze. A kiszesek végülis buzgó önállóságukban nagy dologba fogtak. A régi kastélyból sok-sok áldozattal, fáradsággal egy szemrevaló KISZ-otthont létesítettek. Ez rendjén is volna, csakhogy sokszor valósággal bojkottálják a kultúrott- hont. A régi, tehetséges tánccsoport például azzal vált ki a kultúrotthonból, hogy annak valamennyi tagja kiszes fiatal, nekik is ott a helyük. Előfordul, hogy ugyanazon napra rendeznek valami műsort, amikor a kultúrház. És igen sokszor egész nehéz feladat igazságot tenni. De szerencsére úgy veszem észre most egy kicsit megtért, eszére tért mindkét fél. Fiataljaink nagyszabású szüreti bálra készültek, október első vasárnapjára tervezték. De akkorra jönne a Falu- színház is a kultúrházba. A kiszesek megértőén lemondtak a dologról, illetve előbbre hozták a tervezett, hagyományos szüreti bált. Ugylátszik, csak rövid ideig tartó fiatalos fellob- banás volt az ellenségeskedés. Galcsik elvtárs, a KISZ egyik vezetőségi tagja is így nyilatkozik: — Most már rendben van minden, hiszen ha azt vesszük, a »Szabad szél«-t is közösen rendezzük. Legalább a fele kiszes. így is van ez rendjén. Csak legyen tett is a sok, szép tervből. Közös erővel, együttesen könny eb lesz a munka. U. M. Anyák iskolája Anyák iskolájának beindítását tervezi a TTIT megyei szervezete. A fiatal édesanyák és anyajelöltek a gyermek fejlődésével és a gyermeknevelés problémáival ismerkednének a tanfolyamon. Az ország vagyonának pusztítása a legsúlyosabb bűn ■Ja csupán olyan szem- szögből nézzük az Ingatlankezelő Vállalatot, hogy mindössze egy maroknyi, alig negyven dolgozója van, bizony nem nagy jelentőségét látjuk. De ha ezt a szűklátást félretesszük és a dolog mélyére tekintünk, rádöbbenhetünk: amilyen kicsi a vállalat, olyannyira nagy a jelentősége. Elég ejz az adat: Salgótarjánban a felszabadulás óta mintegy (nem pontos számadat) 300—400 millió forint értékű házat építettünk, rengeteg állami kezelésbe került és mindezek gondozását, megőrzését az ingatlankezelőre bízták. Tehát súlyos milliókat, az ország büszkeségét, munkánk gyümölcsét képviselik ezek. Ha így nézzük, senki nem kicsinyítheti ennek a vállalatnak jelentőségét, felelősségét. És így kell néznünk annál is inkább, mert akármelyik újonnan épített bérház lépcsőházába benéz az ember, rongálódásokat, szennyet, gon- dozatlanságot talál. I önkéntelenül is felvetődik, I milyen ennek a vállalatnak a munkaerkölcse, a munkáskollektívája? Érzik a közva- ' gyón védelmében rájuk nehezedő felelősséget? | Elöljáróban meg kell je- | gyezni: a felelősség kibontakozása érdekében történtek intézkedések. Űj, egyelőre | még megbízott igazgatót ne- | veztek ki. Csökkentették a | felelősség elsikkadását jelentő, I túlzottan nagy adminisztrációs létszámot. A fizikai dolgozók között gyakoribb lett a fegyelemlazítókkal szembeni felelősségrevonás. Érvényesítik a házgondnokok rendszeresebb ellenőrzését. iért vált szükségessé ezeknek az intézkedéseknek a sürgős meghozatala? Mert a vállalatnál a volt vezetők súlyos hibákhoz, az állam vagyonának hűtlen kezeléséhez vezető útra tévedtek. Ismeretesek a salgótarjáni nehéz lakásproblémák. Már azzal, hogy egy épületet lakás céljára rendbe teszünk, NEM ILYEN SEGÍTSÉGET VÁR A FIATALSÁG Robog a vonat Napybátony felé, az ablakból látni lehet az épülő bányavárost: a Salgótarjáni Építőipari Vállalat fiataljai dolgoznak itt. A múlt héten ellátogattam az üzemegységhez azzal a céllal, hogy megnézzem hogyan dolgoznak az építő fiatalok. Találkoztam az egyik munkavezetővel és megkérdeztem: a KISZ-szervezet titkára melyik épületen dolgozik. A következő választ kaptam. — Ennél az üzemnél KISZ-szervezet nincs, de tud arról, hogy egy elvtárs foglalkozott már a KlSZ-szer- vezet megalakításával. Megkerestük azt a fiatalt, s beszélgetésünk folytán elmondta, hogy megbízást kapott az alapszervezet párttitkárától, hogy alakítsa meg a KISZ-szervezetet. Még áprilisban felment Salgótarjánba az építőipari vállalat igazgatójához, hogy megbeszéljék a szervezet létrehozásának módját. Az igazgató elvtárs majd nem hogy elutasította ezekkel a szavakkal. -«Igen, megfogjuk alakítani, de előbb keresünk egy műszaki dolgozót, akit a KISZ-szervezet élére fogunk állítani». Azóta eltelt hat hónap és az igazgató elvtárs még meddig keresi? Úgy gondolom, hogy az az elvtárs a szervezés területén is megállta volna a helyét éppen úgy, mint a munkahelyén. Vagy talán a műszaki dolgozó jobban együtt tud érezni a fiatalokkal, mint a fizikai munkás? Azt gondolja az igazgató elvtárs, hogy talán az a fiatal szakmunkás nem tud úgy elbeszélgetni a dolgozókkal, mint az a műszaki dolgozó? Igenis tud, mert együtt dolgozik a fiatalokkal és ismerik egymás problémáit. A továbbiakban megbeszéltük a főépítés vezetőjével, hogy másnapra biztosítson egy termet, ahová a fiatalokat össze tudjuk hívni, hogy létre hozzuk a szervezetet. Az Ígéret elhangzott, de a terem nem volt megfelelő erre a célra, ugyanis szemétdombhoz hasonlított. Tudomásomra jutott, hogy ebben a teremben étkeznek a munkások. Ez a terem egészség szempontjából nem megfelelő. Kinek van étvágya a poros asztalnál étkezni? Végül a KISZ-szervezetet egy félig kész, vakolatlan ablaknélküli helyiségben alakítottuk meg. Ezzel a történetnek vége. Kiszely Zoltán, Nagybátony. Ifjúsági otthont létesítettek Mátraverebélyben Mátraverebély községben a volt Almási-féle kastélyban nagy renoválási munkákat in- dítattak be azzal a céllal, hogy itt teremtenek otthont a saját keresetükből élő magános 14—18 év közötti fiataloknak. A kastély körülbelül 35 helyiségből áll, nagy park veszi körül is igen alkalmas arra, hogy kellemes otthont teremtsen a fiatalok számára. Az ide kerülő fiatalok különböző üzemekben dolgoznak és eddig elhelyezésük nem volt megfelelő. Az első csoport — mintegy 58 fő, mind leány — már a napokban elfoglalja új otthqnát. A következő 50 fő — akik fiúk lesznek — később költöznek be. A házasétól egészségügyi problémái Érdekes, mindenkit érdeklő és érintő problémákról tárgyalnak rövidesen a TTIT (Természet és Társad alom tud«‘mányi intézet, St. városi kultúrotthon) helyiségében. A házasélet egészségügyi problé mái című előadást kétszer rendezik meg. Először, kb. két hét múlva 18 éven felüli férfiak részére tartják Merényi, és Regdon orvo sok. Ezt követően 16 éven felüli nők részére is megrendezik az elő adást. A nagyon fontos problémákat tárgyaló rendezvényre már most be lehet adni a kérdéseket írásban a TTIT helyiségébe postán, vágj' személyesen. Az előadások, illetve ankétok pontos időpontját híreinkben időben közöljük. Névtelen levelek „jóindulatú” emberektől VYYYYYVYYVYYVVVVVVVYVVVVVVYVVVVYYYVVYVVYYVVYVVWVVWVYYVVYYYYVVVVVYVYYYVVYYYY fYYYYYYYYYYYYY' •Szécsényben egy pár családnak névtelen levelet hozott a posta. Színes szép borítékban, tetszetős külsővel egy nyugati országból. Ez így ma- gábavéve nem mond semmit. Sok ember, család kap külföldről levelet, valamikor régen kivándorolt rokonától, hozzátartozójától. Tudjuk nagyon jól, hogy a hárommilliós koldus Magyarországából mennyien kivándoroltak a Horthy-rend- szer idején az oly sokatigérő nyugati országokba, »az Ígéret földjére.« Van akinek sikerült »révbe jutni« az idegen földön. Van, akinek nem jutott más, mint amit akkor idehaza is megtalált volna. Vannak olyanok is, akik az októberi ellenforradalom idején fogták magukat és kimentek a nyugati államok valamelyikébe. Vagy azért, mert megtévesztette őket az ellenséges propaganda, vagy pedig féltek, hogy az igazságszolgáltatás felelősségre vonja őket ellenforradalmi tevékenységükért. Magyarországra e három réteg mindegyike ír. Érintkezik levél útján itthoni rokonaival, barátaival, ismerőseivel. E levelekben elmondják, hogy milyen soruk van. Van, aki úgy ahogy, megvan elégedve sorsával és beletörődött, hogy idegenben él, de a legtöbb ember keservesen megbánta, hogy kiment nyugatra és keresi a lehetőséget, hogy haza jöjjön. Szécsényben egy pár családnak nem ilyen természetű leveleket hozott a posta. Nem ilyen emberek írták, bár ők is haza szeretnének jönni és szeretnének »dolgozni.« Kik írták e leveleket és mit tartalmaz? Azok írták, akiket az ENSZ ötös bizottsága szabadságharcosoknak és forradalmároknak nevez. Azok, akik az októberi ellenforradalom idején sárba tiporták a vöröszászlót, összetörték a vöröscsillagot és a szovjet harcosok emlékművét Szécsényben is. Azok írták, akik Szécsényben november és decemberben fegyveresen cirkáltak és rémületben tartották Szécsény község és a környék békés lakóinak életét. Azok, akik a kommunisták házába éjjel rontottak be és halálra ijesztették azok családjait. Azok, akikről az ENSZ ötös bizottságának a jelentése azt írja: »...ők is szocializmust akartak, de nyugati mintára« és hogy »ezek mind jóindulatú emberek.« ézzük csak mit írnak ezek a békés, jóindulatú emberek a címzetteknek. F. elvtársnak például azt írja az egyik ilyen »jóindulatú« ember, az ott megjelenő szennylap margóján: »Minden zsidót, kommunistát és tszcs-tagot kiirtunk, ha hazamegyünk«. Majd másik helyen Ignotus Pál cikke alatt a következő mondat van ceruzával odaírva: »Nincs annyi börtön, amennyi kommunistát befogunk zárni, ha hazamegyünk.« Sz. elvtárs is kapott ilyen levelet és nyomdafestéket nem tűrő szavak tömkelegé csakúgy hemzsegett benne és túl- világi boldogságot igér a levélíró, ha nem sokára haza jön. Ezek azok a jóindulatú emberek, akikről az ENSZ ötös bizottságának a jelentése megemlékezik és akiknek a vallomására épül az egész jelentés. Ezek nyilván be is tartanák ígéretüket, ha tehetnék. Nem kegyelmezne ez a »jóindulatú szabadságharcos« senkinek sem, aki a népi demokráciának híve. Legyen erről meggyőződve minden becsületes, magyar dolgozó. Pedig talán ez a népi demokrácia volt az, amely őt felemelte és vezető funkcióba, talán járási osztályvezetői állásba tette. Vagy, mini diák iskolába járhatott és képezhette magát tandíjmentesen, vagy talán mint osztályidegent is megbecsülte a népi demokrácia állt ma, mert hát »nélkülözhetetlen« szakember volt. Nos, ilyen emberek akarták a szocializmust építeni. írásaik, üzeneteik megmutatják, milyen nyugati mintájú szocializmust akartak és akarnak ők. Oly ant, ahol a parasztot »büdös« 'jelzővel illették, ahol nem hogy eltűrik a termelőszövetkezeteket, de még ki is gyilkolnák a tsz tagjidt. Ugyan így járna még sok-sok becsületes párttag és haladó pártonkívüli az egész országban, így Szécsényben is. Bizony ilyen leveleket is hoz a posta a nyugatra kiszaladt fasiszta csőcseléktől. Az igen tisztelt ötös bizottság talán ezeket is elolvashatná, vagy ha nem áll módjában, keresse fel a levélírókat és folytassanak eszmecserét e »jóindulatú« emberekkel, »jóindulatú« céljaikról. Mi minden esetre számon tartjuk őket. És számon tartják őket töb- beközött a Zsunyi tsz-parasz- tok is, akik, ha kell az életük árán is megvédelmezik, mint, ahogy az ellenforradalom alatt tették — a közös birtokot. A zsunyi tsz legszebb helyére az ellenforradalomban elesett szovjet és magyar hősök emlékére emlékművet emelt a tagság, amely emlékmű beszédes bizonyítéka a harcolniakará- suknak, amely harcban az elvtársak októberben is meg- állták helyüket és amely harc során egy fiatal életet is feláldoztak a tsz nagy családjából. Nem felejtik ezt soha. Keményen fogják úgy a szerszámot, mint a fegyvert és védik népi demokratikus rendünket, a proletárdiktatúra államát minden rendű és rangú ellenséggel szemben. S zámon tartjuk őket és a leveleket mi is elkönyveljük. Elkönyveljük és az elintézetlen akták közé tesszük. Az idegenbe menekült fasiszta csőcselék hiába fúj és ugat ordas gazdáikkal együtt, nem ijedünk meg és üzenjük nekik: »Kutyaugatás nem hallatszilf az égbe!« Godó László enyhíteni tudjuk a szűkös lakásviszonyokat. És erre lehetősége is van az ingatlan- kezelőnek. Egy-egy lakás átalakításához 15 ezer forintot adhat. Azonban az ingatlan- kezelő ahelyett, hogy ilyen megoldásokra törekedett volna, elkövette azt a súlyos visszaélést, hogy az azóta már leváltott Visnyai Árpád igazgató a maga számára rendbehozatott egy lakást a megengedett 15.000 forint helyett 42.572 forintos költséggel. És ebbe be is költözött. A városi tanács végrehajtó bizottságának erélyes intézkedésére már azóta el kellett hagynia az épületet. IJJ i sem természetesebb, ahol a vezető, a vezető kollektívának tudtával ilyen szabálytalanságot követ el, ott mások is vérszemet kapnak. Az már egészen természetes volt a vállalatnál, hogy a vállalat munkáját szolgáló asztalos műhelyben az igazgatóság dolgozói a vállalat asztalosával a maguk számára bútorokat készítettek. Mojzes Mária adminisztrátor 1600 forintért, a vállalat igazgatója pedig 700 forintért rökamiét csináltattak. Mások konyhai székeket készítettek. A vállalat kocsisa magánfuvarokat végzett és ehhez hasonló szabálytalanságok történtek, miközben az állami lakások egyre rongálódtak. A vízlevezető csatornák leszakadtak, a falak omlottak, az új házak seeny- nyeződtek, a felépített szeméttárolókat szétrombolták, a téglákat pedig ellopták. Egyáltalán nem csodálatraméltó, hogy ennek következtében rendkívül nagy fiegyel- mezetlenség uralkodik a ház- felügyelők körében, mind a mai napig. Nem régi eset, hogy Csabai Mihályné, az acélgyári H 35-ös bérház gondnoka, aki azóta éppen a sikkasztás miatt külön él férjétől, 2900 forint lakbért nem fizetett be az ingatlan- kezelőhöz, hanem azt eltulajdonította. Nem jellemző-e, hogy ezért csak az utóbbi he- [ tekben, és ezt is a felsőbb ' szervek követelésére intézkedtek a bíróság felé? A volt vezetés ilyen mulasztása után egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy a lakóházak rendbentartása, állagának megőrzése másodlagos lett az ingatlankezelő vállalatnál. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy sok lakót is súlyos felelősség terhel. Mert a házgondnokok többsége azért igyekszik becsülettel — ha nehéz körülmények között is — munkáját ellátni. S ebben a tevékenységében a lakók kevésbé támogatják. A 67-es bérházban például a házgondnok többszöri felszólítását figyelmen kívül hagyva egyszerűen leszaggatták a villany- vezetéket, elvitték az égőt, s a huzalok ott lógtak, telítve 220 voltos árammal. Még szerencse, hogy halálozást nem okozott. De a házgondnok tehetetlen volt. mert az Ingatlankezelő bejelentésének nem szerzett érvényt. V gén súlyos mulasztások voltak az ingatlankezelőnél. És ez nagy tanulság lehet a már időközben „rostáláson“ átesett és ma a vállalatnál becsülettel dolgozó munkásoknak. Őrködni kell, rogy a jövőben semminemű visszaélés ne forduljon elő. Nagyon nagyok azok az értékek, amire nekik ügyelni kell. De ezt csak úgy tudják oiztosítani, ha szilárd munkaerkölcsi alapon állnak, semminemű visszaélést nem néznek el, a házgondnokoktól megkövetelik a helytállást és meg is védik őket a hanyag lakókkal szemben. Nem szabad megengedni azt sem, hogy egyes lakók felelőtlenül pusztítsák a drága épületecet. Ne riadjanak meg az ilyenekkel szemben az azonnali kilakoltatástól sem. Rendet kell tenni, ha szükséges, kemény kézzel is, mert a dolgozók pénzén épített házakról van szó, az ország értékeiről. Bobál Gyula