Nógrádi Népújság. 1957. október (2. évfolyam. 78-86. szám)

1957-10-02 / 78. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. október 2. Milyen lesz az évadnyitó a szécsényi kulhjrottóonban? A meleg, nyári hónapokban csend uralta a szécsényi járá­si kultúrházat. A néma falak között csak az igazgató dolgoz­gatott. Sokat töprengett, ter­vezte az új évad programját. Most már itt az ősz. Zsongó élet, gazdag program kéne, hogy tanyát verjen a kultúr- házban. De ma is csend van, egy lélek sem jár még a szóra­kozóhelyre. Még az igazgatót sem leli benn a riportra ké­szülő újságíró. Prétor igazgató felesége a járási tanács sza­kácsnője. ö árulja el a nagy titkot, miről rajta kívül csak a férj tud, hogy az igazgató sza­badságon van. Kinn dolgozgat a határban, de ne is menjek keresésére, mert hogy ponto­san hol van, azt ő sem tudja. Nézzünk már be akkor a tanács művelődési osztályára hátha a felügyelő, Prétor elv­társ közvetlen felettese tud va­lami útbaigazítást. Tőlem hall­ja először, hogy az igazgató szabadságot kért. És éppen most, az évadnyításkor! Néz­zük tán meg, a művelődési osz­tály segítségével, hogy mit ter­veznek a Rákóczi kultúrház- ban a szécsényiek szórakozta­tására. A legközelebbi terv a „Szabad szél” bemutatója. Rö- videbb változatát már játszot­ták egynéhányszor, a szereplő gárda most az eredeti darab­bal próbálkozik. És újramű- ködésre készülnek a szakkö­rök is. Az irodalmi szakkör, a zenei szakkör és a gazda­körön belül működő mezőgaz­dasági szakkör újra bontogatja szárnyait. Tervezik, az ég tud­ja hányadszor már, egy báb­szakkör beindítását is. Valami miatt mindig másik évre toló­dik a megvalósítás. A szakkör vezetésére egy nagyon csinos, a hír szerint hozzáértő, leleményes tanítónő: Kómár Jánosné vállalkozott. Az iskolábamenet az úton csípjük el a siető fiatalasz- szonyt. — Őszintén szólva már el is ment a kedvem az egésztől. Amikor idekerültem, magam ajánlottam fel segítségemet a szakkör létesítésére... örült neki Prétor elvtárs is, aztán mégis csak elmaradt az egész. Pedig tudom, mennyire nép­szerű lenne ez a szakkör. Je­lentkező is lenne rá bőven. Egyébként a bábjátszás művé­szetét a főiskolán sajátítottam el, akkor kaptam kedvet a szakkör létesítésére. Az isko­lán is én vezettem a híres, jól működő bábjátszást. Idekerü- lésemkor a gyerekekből hamar sikerült toboroznom egy szak­körre valót. Azóta sok sikert arattunk, sok előadást tartot­tunk. Az idei évet a gyerekek legnagyobb örömére a Pityi Ptdkó kalandjaival nyitjuk meg. A próbák meg is kezdőd­tek... Csak tudnám, ebből szakkörből lesz-e még valaha valami? Idő sem jut a tanítónő vá­laszára, máris az iskolában va­gyunk. Kómámé siet, órára megy, de itt találjuk Bállá Ká­rolyt, az iskola igazgatóját, aki egyben a zenei szakkör eszt- rád részlegének vezetője. — Mit terveznek az új évad-r ban, mi szerepel a program-', ban? — kérdezzük a szakkör vezetőt. — Úgy szeretnénk, hogy a közönség elé sok-sok próba, kísérlet után nívós, komoly esztrád zenével mehessünk. A szakkör valamennyi tagjában megvan az igény a komoly ze­ne tanulására, a könnyű zene 'művészi' elsajátítására. Már van is egy pár tervünk, de ezekről egyenlőre nem beszé­lünk. Majd a gyakorlat igazol­jon bennünket. A munkát kö­rülbelül október első felében tudjuk megkezdeni. Jelenleg elég sok az elfoglaltságom a tanévkezdéssel, de a kultúr- házban sincs még minden rend­jén. Visszafelé menet közli még Vladár elvtárs, a művelődés- ügyi előadó, hogy új szakkör indításával is próbálkoznak. Minden kétséget kizáróan nagy sikere lesz az ősszel induló fő­zőtanfolyamnak. így legalább orvoslódik a szécsényi lányok, asszonyok panasza: otthonuk lesz nekik a kultúrház. Benézünk Szigeti elvtárshoz, a járási pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetőjéhez is. Ő hogyan látja vajon a köz­ség kulturmunkáját? — Az igények és az érdek­lődés kielégítésével azt hiszem, nincsen semmi baj. Őszi, téli estéken ott mindenki megtalál­ja azt, amihez kedve van. A baj inkább ott kezdődött, hogy a kultúrház vezetősége és a KISZ-szervezet sehogy sem fért össze. A kiszesek végülis buzgó önállóságukban nagy do­logba fogtak. A régi kastélyból sok-sok áldozattal, fáradsággal egy szemrevaló KISZ-otthont létesítettek. Ez rendjén is vol­na, csakhogy sokszor valóság­gal bojkottálják a kultúrott- hont. A régi, tehetséges tánc­csoport például azzal vált ki a kultúrotthonból, hogy annak valamennyi tagja kiszes fiatal, nekik is ott a helyük. Előfor­dul, hogy ugyanazon napra ren­deznek valami műsort, amikor a kultúrház. És igen sokszor egész nehéz feladat igazságot tenni. De szerencsére úgy ve­szem észre most egy kicsit megtért, eszére tért mindkét fél. Fiataljaink nagyszabású szüreti bálra készültek, októ­ber első vasárnapjára tervez­ték. De akkorra jönne a Falu- színház is a kultúrházba. A kiszesek megértőén lemondtak a dologról, illetve előbbre hoz­ták a tervezett, hagyományos szüreti bált. Ugylátszik, csak rövid ideig tartó fiatalos fellob- banás volt az ellenségeskedés. Galcsik elvtárs, a KISZ egyik vezetőségi tagja is így nyilat­kozik: — Most már rendben van minden, hiszen ha azt vesszük, a »Szabad szél«-t is közösen rendezzük. Legalább a fele ki­szes. így is van ez rendjén. Csak legyen tett is a sok, szép terv­ből. Közös erővel, együttesen könny eb lesz a munka. U. M. Anyák iskolája Anyák iskolájának beindí­tását tervezi a TTIT megyei szervezete. A fiatal édesanyák és anyajelöltek a gyermek fej­lődésével és a gyermeknevelés problémáival ismerkednének a tanfolyamon. Az ország vagyonának pusztítása a legsúlyosabb bűn ■Ja csupán olyan szem- szögből nézzük az In­gatlankezelő Vállalatot, hogy mindössze egy maroknyi, alig negyven dolgozója van, bi­zony nem nagy jelentőségét látjuk. De ha ezt a szűk­látást félretesszük és a do­log mélyére tekintünk, rá­döbbenhetünk: amilyen kicsi a vállalat, olyannyira nagy a jelentősége. Elég ejz az adat: Salgótarjánban a felszaba­dulás óta mintegy (nem pon­tos számadat) 300—400 mil­lió forint értékű házat épí­tettünk, rengeteg állami keze­lésbe került és mindezek gondozását, megőrzését az ingatlankezelőre bízták. Te­hát súlyos milliókat, az or­szág büszkeségét, munkánk gyümölcsét képviselik ezek. Ha így nézzük, senki nem kicsinyítheti ennek a válla­latnak jelentőségét, felelőssé­gét. És így kell néznünk an­nál is inkább, mert akárme­lyik újonnan épített bérház lépcsőházába benéz az ember, rongálódásokat, szennyet, gon- dozatlanságot talál. I önkéntelenül is felvetődik, I milyen ennek a vállalatnak a munkaerkölcse, a munkás­kollektívája? Érzik a közva- ' gyón védelmében rájuk ne­hezedő felelősséget? | Elöljáróban meg kell je- | gyezni: a felelősség kibonta­kozása érdekében történtek intézkedések. Űj, egyelőre | még megbízott igazgatót ne- | veztek ki. Csökkentették a | felelősség elsikkadását jelentő, I túlzottan nagy adminisztrá­ciós létszámot. A fizikai dol­gozók között gyakoribb lett a fegyelemlazítókkal szembeni felelősségrevonás. Érvényesí­tik a házgondnokok rendsze­resebb ellenőrzését. iért vált szükségessé ezeknek az intézkedé­seknek a sürgős meghozatala? Mert a vállalatnál a volt ve­zetők súlyos hibákhoz, az ál­lam vagyonának hűtlen keze­léséhez vezető útra tévedtek. Ismeretesek a salgótarjáni nehéz lakásproblémák. Már azzal, hogy egy épületet la­kás céljára rendbe teszünk, NEM ILYEN SEGÍTSÉGET VÁR A FIATALSÁG Robog a vonat Napybátony felé, az ablakból látni lehet az épülő bányavárost: a Salgótarjáni Építő­ipari Vállalat fiataljai dolgoz­nak itt. A múlt héten ellátogattam az üzemegységhez azzal a céllal, hogy megnézzem hogyan dolgoz­nak az építő fiatalok. Találkoz­tam az egyik munkavezetővel és megkérdeztem: a KISZ-szervezet titkára melyik épületen dolgozik. A következő választ kaptam. — Ennél az üzemnél KISZ-szervezet nincs, de tud arról, hogy egy elv­társ foglalkozott már a KlSZ-szer- vezet megalakításával. Megkerestük azt a fiatalt, s be­szélgetésünk folytán elmondta, hogy megbízást kapott az alap­szervezet párttitkárától, hogy ala­kítsa meg a KISZ-szervezetet. Még áprilisban felment Salgótarjánba az építőipari vállalat igazgatójá­hoz, hogy megbeszéljék a szerve­zet létrehozásának módját. Az igazgató elvtárs majd nem hogy elutasította ezekkel a szavakkal. -«Igen, megfogjuk alakítani, de előbb keresünk egy műszaki dol­gozót, akit a KISZ-szervezet élére fogunk állítani». Azóta eltelt hat hónap és az igazgató elvtárs még meddig keresi? Úgy gondolom, hogy az az elv­társ a szervezés területén is meg­állta volna a helyét éppen úgy, mint a munkahelyén. Vagy talán a műszaki dolgozó jobban együtt tud érezni a fiatalokkal, mint a fizikai munkás? Azt gondolja az igazgató elvtárs, hogy talán az a fiatal szakmunkás nem tud úgy elbeszélgetni a dolgozókkal, mint az a műszaki dolgozó? Igenis tud, mert együtt dolgozik a fiatalokkal és ismerik egymás problémáit. A továbbiakban megbeszéltük a főépítés vezetőjével, hogy más­napra biztosítson egy termet, ahová a fiatalokat össze tudjuk hívni, hogy létre hozzuk a szer­vezetet. Az Ígéret elhangzott, de a terem nem volt megfelelő erre a célra, ugyanis szemétdombhoz hasonlított. Tudomásomra jutott, hogy ebben a teremben étkeznek a munkások. Ez a terem egészség szempontjából nem megfelelő. Ki­nek van étvágya a poros asztal­nál étkezni? Végül a KISZ-szervezetet egy félig kész, vakolatlan ablaknélküli helyiségben alakítottuk meg. Ezzel a történetnek vége. Kiszely Zoltán, Nagybátony. Ifjúsági otthont létesítettek Mátraverebélyben Mátraverebély községben a volt Almási-féle kastélyban nagy renoválási munkákat in- dítattak be azzal a céllal, hogy itt teremtenek otthont a saját keresetükből élő magá­nos 14—18 év közötti fiata­loknak. A kastély körülbelül 35 helyiségből áll, nagy park veszi körül is igen alkalmas arra, hogy kellemes otthont teremtsen a fiatalok számára. Az ide kerülő fiatalok külön­böző üzemekben dolgoznak és eddig elhelyezésük nem volt megfelelő. Az első csoport — mintegy 58 fő, mind leány — már a napokban elfoglalja új otthqnát. A következő 50 fő — akik fiúk lesznek — ké­sőbb költöznek be. A házasétól egészségügyi problémái Érdekes, mindenkit érdeklő és érintő problémákról tárgyalnak rövidesen a TTIT (Természet és Társad alom tud«‘mányi intézet, St. városi kultúrotthon) helyiségében. A házasélet egészségügyi problé mái című előadást kétszer rende­zik meg. Először, kb. két hét múl­va 18 éven felüli férfiak részére tartják Merényi, és Regdon orvo sok. Ezt követően 16 éven felüli nők részére is megrendezik az elő adást. A nagyon fontos problémá­kat tárgyaló rendezvényre már most be lehet adni a kérdéseket írásban a TTIT helyiségébe pos­tán, vágj' személyesen. Az előadások, illetve ankétok pontos időpontját híreinkben idő­ben közöljük. Névtelen levelek „jóindulatú” emberektől VYYYYYVYYVYYVVVVVVVYVVVVVVYVVVVYYYVVYVVYYVVYVVWVVWVYYVVYYYYVVVVVYVYYYVVYYYY fYYYYYYYYYYYYY' •Szécsényben egy pár csa­ládnak névtelen levelet hozott a posta. Színes szép boríték­ban, tetszetős külsővel egy nyugati országból. Ez így ma- gábavéve nem mond semmit. Sok ember, család kap külföld­ről levelet, valamikor régen ki­vándorolt rokonától, hozzátar­tozójától. Tudjuk nagyon jól, hogy a hárommilliós koldus Magyarországából mennyien kivándoroltak a Horthy-rend- szer idején az oly sokatigérő nyugati országokba, »az Ígéret földjére.« Van akinek sikerült »révbe jutni« az idegen földön. Van, akinek nem jutott más, mint amit akkor idehaza is megta­lált volna. Vannak olyanok is, akik az októberi ellenforrada­lom idején fogták magukat és kimentek a nyugati államok valamelyikébe. Vagy azért, mert megtévesztette őket az ellenséges propaganda, vagy pedig féltek, hogy az igazság­szolgáltatás felelősségre vonja őket ellenforradalmi tevékeny­ségükért. Magyarországra e három ré­teg mindegyike ír. Érintkezik levél útján itthoni rokonaival, barátaival, ismerőseivel. E le­velekben elmondják, hogy mi­lyen soruk van. Van, aki úgy ahogy, megvan elégedve sorsá­val és beletörődött, hogy ide­genben él, de a legtöbb ember keservesen megbánta, hogy ki­ment nyugatra és keresi a le­hetőséget, hogy haza jöjjön. Szécsényben egy pár család­nak nem ilyen természetű le­veleket hozott a posta. Nem ilyen emberek írták, bár ők is haza szeretnének jönni és szeretnének »dolgozni.« Kik írták e leveleket és mit tartalmaz? Azok írták, akiket az ENSZ ötös bizottsága szabadsághar­cosoknak és forradalmároknak nevez. Azok, akik az októberi ellenforradalom idején sárba tiporták a vöröszászlót, össze­törték a vöröscsillagot és a szov­jet harcosok emlékművét Szé­csényben is. Azok írták, akik Szécsényben november és de­cemberben fegyveresen cirkál­tak és rémületben tartották Szécsény község és a környék békés lakóinak életét. Azok, akik a kommunisták házába éjjel rontottak be és halálra ijesztették azok családjait. Azok, akikről az ENSZ ötös bi­zottságának a jelentése azt ír­ja: »...ők is szocializmust akar­tak, de nyugati mintára« és hogy »ezek mind jóindulatú emberek.« ézzük csak mit írnak ezek a békés, jóindulatú em­berek a címzetteknek. F. elv­társnak például azt írja az egyik ilyen »jóindulatú« em­ber, az ott megjelenő szenny­lap margóján: »Minden zsidót, kommunistát és tszcs-tagot ki­irtunk, ha hazamegyünk«. Majd másik helyen Ignotus Pál cikke alatt a következő mondat van ceruzával odaírva: »Nincs annyi börtön, amennyi kommunistát befogunk zárni, ha hazamegyünk.« Sz. elvtárs is kapott ilyen le­velet és nyomdafestéket nem tűrő szavak tömkelegé csak­úgy hemzsegett benne és túl- világi boldogságot igér a levél­író, ha nem sokára haza jön. Ezek azok a jóindulatú em­berek, akikről az ENSZ ötös bizottságának a jelentése meg­emlékezik és akiknek a vallo­mására épül az egész jelentés. Ezek nyilván be is tartanák ígéretüket, ha tehetnék. Nem kegyelmezne ez a »jóindulatú szabadságharcos« senkinek sem, aki a népi demokráciának híve. Legyen erről meggyőződ­ve minden becsületes, magyar dolgozó. Pedig talán ez a népi demokrácia volt az, amely őt felemelte és vezető funkcióba, talán járási osztályvezetői ál­lásba tette. Vagy, mini diák iskolába járhatott és képezhet­te magát tandíjmentesen, vagy talán mint osztályidegent is megbecsülte a népi demokrácia állt ma, mert hát »nélkülözhe­tetlen« szakember volt. Nos, ilyen emberek akarták a szocializmust építeni. írása­ik, üzeneteik megmutatják, mi­lyen nyugati mintájú szocializ­must akartak és akarnak ők. Oly ant, ahol a parasztot »bü­dös« 'jelzővel illették, ahol nem hogy eltűrik a termelőszövet­kezeteket, de még ki is gyil­kolnák a tsz tagjidt. Ugyan így járna még sok-sok becsületes párttag és haladó pártonkívüli az egész országban, így Szé­csényben is. Bizony ilyen leveleket is hoz a posta a nyugatra kiszaladt fasiszta csőcseléktől. Az igen tisztelt ötös bizottság talán ezeket is elolvashatná, vagy ha nem áll módjában, keresse fel a levélírókat és folytassanak eszmecserét e »jóindulatú« em­berekkel, »jóindulatú« céljaik­ról. Mi minden esetre számon tartjuk őket. És számon tartják őket töb- beközött a Zsunyi tsz-parasz- tok is, akik, ha kell az életük árán is megvédelmezik, mint, ahogy az ellenforradalom alatt tették — a közös birtokot. A zsunyi tsz legszebb helyére az ellenforradalomban elesett szovjet és magyar hősök emlé­kére emlékművet emelt a tag­ság, amely emlékmű beszédes bizonyítéka a harcolniakará- suknak, amely harcban az elvtársak októberben is meg- állták helyüket és amely harc során egy fiatal életet is felál­doztak a tsz nagy családjából. Nem felejtik ezt soha. Ke­ményen fogják úgy a szerszámot, mint a fegyvert és védik népi demokratikus rendünket, a proletárdiktatúra államát minden rendű és ran­gú ellenséggel szemben. S zámon tartjuk őket és a leveleket mi is elköny­veljük. Elkönyveljük és az el­intézetlen akták közé tesszük. Az idegenbe menekült fasiszta csőcselék hiába fúj és ugat ordas gazdáikkal együtt, nem ijedünk meg és üzenjük nekik: »Kutyaugatás nem hallatszilf az égbe!« Godó László enyhíteni tudjuk a szűkös la­kásviszonyokat. És erre lehe­tősége is van az ingatlan- kezelőnek. Egy-egy lakás át­alakításához 15 ezer forintot adhat. Azonban az ingatlan- kezelő ahelyett, hogy ilyen megoldásokra törekedett vol­na, elkövette azt a súlyos visszaélést, hogy az azóta már leváltott Visnyai Árpád igazgató a maga számára rendbehozatott egy lakást a megengedett 15.000 forint he­lyett 42.572 forintos költség­gel. És ebbe be is költözött. A városi tanács végrehajtó bizottságának erélyes intéz­kedésére már azóta el kellett hagynia az épületet. IJJ i sem természetesebb, ahol a vezető, a ve­zető kollektívának tudtával ilyen szabálytalanságot kö­vet el, ott mások is vérsze­met kapnak. Az már egészen természetes volt a vállalat­nál, hogy a vállalat munkáját szolgáló asztalos műhelyben az igazgatóság dolgozói a vállalat asztalosával a ma­guk számára bútorokat ké­szítettek. Mojzes Mária admi­nisztrátor 1600 forintért, a vállalat igazgatója pedig 700 forintért rökamiét csináltat­tak. Mások konyhai székeket készítettek. A vállalat ko­csisa magánfuvarokat végzett és ehhez hasonló szabályta­lanságok történtek, miközben az állami lakások egyre ron­gálódtak. A vízlevezető csa­tornák leszakadtak, a falak omlottak, az új házak seeny- nyeződtek, a felépített sze­méttárolókat szétrombolták, a téglákat pedig ellopták. Egyáltalán nem csodálatra­méltó, hogy ennek következ­tében rendkívül nagy fiegyel- mezetlenség uralkodik a ház- felügyelők körében, mind a mai napig. Nem régi eset, hogy Csabai Mihályné, az acélgyári H 35-ös bérház gondnoka, aki azóta éppen a sikkasztás miatt külön él férjétől, 2900 forint lakbért nem fizetett be az ingatlan- kezelőhöz, hanem azt eltulaj­donította. Nem jellemző-e, hogy ezért csak az utóbbi he- [ tekben, és ezt is a felsőbb ' szervek követelésére intéz­kedtek a bíróság felé? A volt vezetés ilyen mu­lasztása után egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy a la­kóházak rendbentartása, álla­gának megőrzése másodlagos lett az ingatlankezelő válla­latnál. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy sok lakót is súlyos felelősség terhel. Mert a házgondnokok többsége azért igyekszik be­csülettel — ha nehéz körül­mények között is — munká­ját ellátni. S ebben a tevé­kenységében a lakók kevésbé támogatják. A 67-es bérház­ban például a házgondnok többszöri felszólítását figyel­men kívül hagyva egysze­rűen leszaggatták a villany- vezetéket, elvitték az égőt, s a huzalok ott lógtak, telítve 220 voltos árammal. Még sze­rencse, hogy halálozást nem okozott. De a házgondnok te­hetetlen volt. mert az Ingat­lankezelő bejelentésének nem szerzett érvényt. V gén súlyos mulasztások voltak az ingatlankeze­lőnél. És ez nagy tanulság lehet a már időközben „ros­táláson“ átesett és ma a vál­lalatnál becsülettel dolgozó munkásoknak. Őrködni kell, rogy a jövőben semminemű visszaélés ne forduljon elő. Nagyon nagyok azok az érté­kek, amire nekik ügyelni kell. De ezt csak úgy tudják oiztosítani, ha szilárd mun­kaerkölcsi alapon állnak, sem­minemű visszaélést nem néz­nek el, a házgondnokoktól megkövetelik a helytállást és meg is védik őket a ha­nyag lakókkal szemben. Nem szabad megengedni azt sem, hogy egyes lakók felelőtlenül pusztítsák a drága épülete­cet. Ne riadjanak meg az ilyenekkel szemben az azon­nali kilakoltatástól sem. Rendet kell tenni, ha szük­séges, kemény kézzel is, mert a dolgozók pénzén épített há­zakról van szó, az ország ér­tékeiről. Bobál Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents