Nógrádi Népújság. 1957. szeptember (2. évfolyam. 70-77. szám)

1957-09-21 / 75. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. szeptember 21. A középparaszt — szövetségesünk Milyen nehéz is pártveze­tőnek lenni! Mert mi is a ve­zető feladata? Okosítani az embereket, megmutatni azt az utat, amin járniok kell, emellett saját, kenyérkereső munkáját is végeznie. Mind­ezt akkor, amikor bennük is dúl a megvívandó harc. Ho­gyan dolgozzunk? — ez itt a nagy kérdés. Nem adunk jó tanácsot, nem segítjük a munkát, ha megelégszünk az olcsó és könnyű válasszal: ÚJ MÓDON Az elmúlt tizenkét esztendő nagy eredményei között is talán a legnagyobb, hogy fel­nőtt az ember, felismerte erő­jét, helyét a társadalomban. Az elmúlt évek alatt kineve­lődött egy széles, a népi de­mokráciához hű vezető gárda. Nagy eredmény ez. A népi hatalom vívmányainak voltak helytelen, káros kísérői is. Megmutatkoznak ezek felfo­gásbeli ferdeségekben, káros módszerekben is. Csakhogy a módszer nem egyszerűen módszer kérdése: világnézeti tisztaság, illetve elméleti si­várság következménye. A vezető feladata — nem egy vezetőre, a vezetők tes­tületére, a pártvezetőségre gondolunk — feladata az, hogy elemezze saját munkája módszerét, hogy az eredmé­nyes munka tapasztalatait máskor is hasznosíthassa, ugyanakkor tanuljon a ku­darccal végződött munkából is. A jó módszer lehet éppen régi is, új is, csak egy a lé­nyeges: eredményes legyen, megfelelő ahhoz, hogy a népi demokrácia minden hívét csa­tasorba állítsuk, hogy újabb és újabb tömegeket nyerjünk meg. Mi szükséges ehhez? Az, hogy „minden faluban erős, szilárd pártszervezeteket hozzunk létre“ — olvassuk az MSzMP agrárpolitikájának té­ziseiben. Nézzük most már közelebb­ről á dolgot. Hugyag jelentős mezőgaz­dasági község. Jelentőségét növeli az a körülmény, hogy híres terményéből, burgo­nyából, nem kis mennyiség­ben külföldre is szállít. Ez a tény még inkább megnöveli a helyi vezetők felelősségét — így természetesen a párt- szervezetét is. Hogyan áll­nak helyt, hogyan dolgoznak együtt a község párt- és ta­nácsvezetői? Röviden vála­szolhatunk: nagyon rosszul. Nem kevés egyszerű párttag és nem egy vezetőségi tag Antal Istvánná elvtársat, a tanács elnökét amolyan hu- nyagi Kéthly Annának neve­zi. Az elnök asszony 15 hol­das középparaszt, a pártszer­vezet tagjai és vezetői talán az elnöknő kivételével mind agrárproletárok és kisparasz- tok — hűséges, derék kato­nái a szocializmus ügyének. Ez utóbbiak úgv érzik: azzal, hogy nem közülük kerül ki a tanács vezetője, mellőzik őket a vezetésből. Nem egy elv­társ hangsúlyozza azt a meg­győződését, hogy az elnöknő — «-ellenségük«. A bizalmat­lanság és a gyanakvás lég­körét teremtette ez meg. Az emberek bizonyítékokat is hoznak fel a tanács elnöke ellen, hogy igazolják annak kisparaszt-ellenességét: ennek jCLQTP'i?© ■jtfftikéret» megvette már a £ LOTTO szelvényét • és ennek nem adott a ház­építéséhez meszet, — ugyan­akkor XY középparaszt 10 mázsát kapott. A másik azt mondja, hoev a gabona sza­bad felvásárlásánál is mél­tatlanul sújtották a kisparasz- tok mellett még a kétlaki dolgozókat is ... Az elnöknő is hasonló módon jár el: a bírálók (mert természetesen van igazság a bírálatokban — csak éppen drasztikusan, pártszerűtlenül közlik azt) „múltját“ kutatja, hogy ki­védje a támadásokat... A rendkívül egészségtelen helyzeten könnyű lenne vál­toztatni, ha csupán az elnök­nő személye lenne az ütköző­pontban. A korábbi pártveze­tőség titkára — nem régen váltották le — és Antal elv­társnő között kialakult kap­csolat olyan káros következ­ménnyel járt (ő egyedül, a pártvezetőség — nem is be­szélve a tagságról — tudta és tájékoztatása nélkül tárgyalt vele, és ez rendkívül bán­totta nemcsak a vezetőséget, de sértette a tagság jogait is), hogy a pártszervezet becsüle­tes tagjai körében is ez a kapcsolat a párttagság döntő többségét kitevő agrárprole­tárok, kisparasztok, illetve a község középparasztságának szakadásához, elidegenítésé­hez vezetett. Mik bizonyítják ezt? Saj­nos, nem egy példát tudunk felhozni. Decemberben ala­kult meg a pártszervezet, ja­nuár végére elérték a — mostani színvonalat. Azóta ugyanis egyetlen párttagot sem vettek fel. Nem mintha a község becsületes dolgozói nem érdeklődnének a párt- szervezet munkája iránt — nem egy középparaszt is kérte a pártszervezetbe való felvételét. Elutasították eze­ket azért, mert a tanács­elnöknő képében „leszerepelt“ előttük a középparasztság is. Elméletileg is igazolják ezt: a középparasztság gazdasági helyzeténél lógva „ingadozik“ — és itt Leninre hivatkoznak. GYŐRI ISTVÁN MINTAGAZDA és Kőműves Mihály közép­paraszt is jó gazda hírében áll a községben. Mindketten jelentkeztek a pártszervezet­ben, — de ott ügyüket „el- konspirálták“. Az egyik párt­vezetőségi tag elmondja azt is, hogy több fiatal kiszes is jelentkezett, de ezekkel sem foglalkoztak, mert „nem volt összhang a vezetőség között“. |C ENDESEN, Az egyik középparaszt, aki­nek az ügyét mindmáig nem intézték el, hogy mennyire híve a népi hatalomnak, mu­tatja az a körülmény is, hogy az elmúlt napokban belépett a most létesített állattenyész­tési szakcsoportba — pedig nem éppen dicsérő jelzőkkel illették már elhatározása előtt a szövetkezet iránti érdeklő­dése miatt. Mi szükség van a hugyagi pártszervezet kipellengérezé- sére? — kérdezhetik. Erköl­csileg lehetetlenné tesszük a pártszervezet vezetőit — mondhatnák mások. A ko­moly párt ismérve: saját hi­báihoz való viszonya — ta­nítja Lenin. A hugyagi párt- szervezet vezetőségét két hét­tel ezelőtt újjáválasztották. Egyes elvtársak látják a pártszervezet munkáját meg­bénító okokat, de a pártszer­vezet tagjai között igen so­kan „balosán“ nézik a dol­gokat — a történtekben ere­jük fitogtatását látják a kö­zépparasztsággal szemben. A hugyaginál talán szebb cso­magolásban, de máshol is ta­lálkozunk ilyen helytelen, egyesek hibája, magatartása miatt a középparasztság egé­szét lebecsülő, egy kalap alatt elintéző „értékeléssel“. Szem­be kell szállni az ilyen néze­tekkel. Falusi politikánkkal nem egyeztethető össze az ilyen gyakorlat. Árt a párt politikájának, tekintélyének, lassítja a falu szocialista át­alakítását. Az élet bonyolult rendje sokszor különös helyzetekbe állítja a vezetőt. Előítélet, nem ritkán személyes sértett­ség nehezíti a döntést — de a vezetőtől mégis reális, a gyakorlat tényeit józanul ér­tékelő intézkedést várnak. Nem könnyű vezetőnek lenni. NEM KÖNNYŰ de megtisztelő bizalmat je­lentő, szép feladat. Az alsóbb pártszervek munkájának ál­landó segítése, gyakorlati, munkaközbeni segítése egyik legfőbb feladatunk. A gyar­mati járási pártbizottság mun- lasztását is mutatja, hogy a hugyagi helyzet ennyire el­fajult. Sok bajjal jár, míg az itteni helyzet rendeződik, de bármennyire is negatív az itteni tapasztalat, hasznos is lehet, ha a tapasztalatokból máshol is tanulnak: ha fel­hívja figyelmüket az e terü­leten előttünk álló nagy fel­adatainkra. Túrái Lajos Lesz-e KISZ szervezet MÁTRASZELÉN? Az elmúlt hónapok alatt szinte törvénysze­rűvé vált. hogy a falusi fiatalok művelődését a KISZ-szervezet szorgal­mazza. Számtalan pél­dát lehetne felsorolni ennek bizonyítékául. Té­vedés lenne azonban azt hinni, hogy ez általános. Akadnak itt is fehér hollók. A mátraszelei fiatalok régi panasza, hogy nem tudnak hol szórakozni, munka után kellemesen eltölteni idejüket. Tör­ténik néha ugyan egy- egv rendezvény, de va­lahogy a fiatalok ezt nem érzik sajátjuknak. Hogy miért? Létrehozá­sában nem vállaltak részt, tehát ebben kere­sendő a közömbösség. Azonban a fő ok még­sem ez. A faluban még nem bontott zászlót a KISZ-szervezet. Hiába minden igyekezet, az idősebb dolgozók részé­ről, a szervezet csak n»m akar megszületni A szövetkezetben dol-\ gozó hat fiatal ugyan örülne a KISZ-nek. de mint Salamon elvtárs mondja — nincs több jelentkező. S itt van a baj. Számtalan kérdés merülhet fel. Miért? Azért, mert nincs egy fiatal a faluban, aki magaköré gvűitené a fiatalokat. Igaz. nem is kerestek még ilyet. Hi­szen a járási KISZ-bi- zottság három napos tanfolyamán a mátrasze­lei küldött hiányzott. Alig hihető, hogy a szelei fiatalok ne szeret­nék szabadidejüket kel­lemesen eltölteni. Eddig mástól várták a megol­dást. Az idő eljárt fejük felett. Ébredjenek fel végre, hiszen egyedül csak rajtuk múlik, lesz-e KISZ-szervezet. Mi úgy hisszük, nem várnak még egy félévet. Hoct*tn Népújság A TE LAPOD, olvasd, terjeszd! *AfAüWflAG3AJV Malájföldi Szövetség AZ ENSZ XII. ÜLÉSSZAKÁN EGYHANGÚLAG megszavaztak a maláj Államszövetség FELVÉTELÉT A VILÁGSZÖVETSÉGBE. Augusztus 31-én a Malájföldi Szövetség a Brit Nemzetközösség tag­jává vált. Az új állam- szövetség kilenc maláj államból: Perak. Selan­gor. Negri. Sembilan. Pahang. Perlis. Kedah. Kelantam, Trengganu. ohore szultánátusokból. valamint Malakka és Penang (két volt brit) területből áll. Az állam- szövetséget a szultánok által megválasztott fő­szultán. első alkalomból Negri Sembilan uralko­dója vezeti. A Maláj Szövetség a Hátsó Indiai-félsziget és egyúttal az ázsiai kontinens legdélibb ré­szét foglalja el. Területe 130 000 négyzetkilomé­ter. lakóinak száma kö­zel 6 millió fő. A lakosság fele maláj, de kínaiak is igen nagy számban élnek itt (38 százalék). Mindennek ellenére az új állam hi­vatalos nyelveként a malájt és egyelőre tíz évre az angolt fogadták el. s ezenkívül a mohamedán vallást államvallássá nyilvánították. A terület font os stratégiai jelentőségű, hi­szen innen az ázsiai tengerek legjelentősebb víziútia. a Ma- lakka-szoros könnyen ellenőrizhető. Malájföld katonai jelen­tősége mellett fontos gazdasági terület is. Különösen a nyu­gati partvidéken számos, nagy kiter jedésű kaucsukültetvény található, ezenkívül jelentékeny ón-, mangán-, wolfram-, bauxit-, aranybánya. A malájföldi dzsungelekben jelen­leg is harcot folytatnak Malájföld igazi szabadságáért küz­dő partizánok a brit katonaság ellen. Párizs (MTI). A francia köz­véleményben élénk visszhan­got keltett az hír, hogy a „Pasteur“ francia óceánjárót, amely ez év tavasza óta Brest kikötője közelében egy folyó­torkolatban vesztegel, a fran­cia tengerészetügyi miniszté­rium a nyugatnémet Nord­deutscher Lloyd hajóstársa­ságnak közel kétmilliárd frank vételárért eladja. A francia közvélemény hazafias érzéseit sérti a hajónak az egykori ellenség kezére jutta­tása. Peking (Új Kína) Csou En- Laj miniszterelnök csütörtö­kön délután fogadta a Japán Szocialista Párt küldöttségét, mely útban a Szovjetunió felé. Pekingbe érkezett. A küldött­séget Tecu Katajama vezeti, Nepal (TASZSZ). A Press Trust of India hírügynökség katmandui tudósítójának je­lentése szerint Dzsa Nakpur- ban (Kelet-Nepal) letartóztat­ták a három legnagyobb ne­páli ellenzéki párt vezetőjét. Ezek a pártok, amelyek ko­rábban hatalmon voltak, nem­régiben „demokratikus arc­vonalba“ egyesültek, hogy a közelgő parlamenti választá­sokon együttesen lépjenek fel a kormány ellen. A három ellenzéki vezért letartóztatásuk után 24 órá­val szabadon bocsátották, le­tartóztatásuk azonban meg­akadályozta őket abban, hogy a szeptember 17-ére tervezett nagygyűlésen felszólaljanak. szerényen végzi mindennapi munkáját Tóth István, Egyházasgerge tanácselnöke. Sosem keresi az olcsó népszerűséget. Éppen olyan nyugodtan fog a pilla­natnyilag népszerűtlen fel­adatok elvégzéséhez, mint a népszerűekhez. Szeretik őt a faluban és ami a fő, a becsü­letes, rendes emberek szere­tik. Vajon mivel érdemelte ezt ki? „Azt szeretjük benne mondják a faluban —, hogy nem vág fel, amiért elnök lett, mindig köztünk van ugyanúgy, mint amikor még bányász volt.“ Ezt néha csen­des poharazgatás közben a szemébe is mondják. Ö ilyen­kor elpirul. Ha benyit a kocsmába — ahol tudvalévőleg a világ dolgait vitatja meg nagy hozzáértéssel a férfinép, ki­vált esős időben, — nem hall­gatnak el a közeledtére. Még ha éppen javában szapulja is valaki a vezetőket, még ha „megette a fene az egész világot“ hangulat uralkodik, akkor sem. „No, most mondd meg te Pista, hát ne legyen az ember mérges“ — vonják be ilyenkor őt is a disputába, mindjárt kitálalva, mi is az a falrengető nagy baj. ö pe­dig a maga csendes, mosoly­gós modorában állást foglal. Ha nincs igaza a dühösködő­nek, nyugodtan magyaráz, ér­vel, vitatkozik. Nem fél ellent mondani, de az ellentmondá­sa nem fölényeskedő, lenéző, ^(jij tanáesíin 'ák hanem meggyőző. Ha viszont igaza van a másiknak, igyek­szik segíteni. Akár a hivatali helyiségben szerez tudomást valaki bajáról, akár a mezőn, vagy a kocsmában, egyforma lelkiismeretességgel és ala­possággal mérlegeli, igaza van-e, mit lehetne tenni az ügyében. De bíznak is benne. Meg lehet kérdezni a Szécsényi Járási Tanácson, melyik köz­ségből fordulnak a legritkább esetben hozzájuk olyan ügy­ben, amit a helyi tanácsnak kell megoldani. Bizony Egy- házasgergéről. Ha Tóth Ist­ván azt mondja valamire, hogy nem lehet megcsinálni, el is hiszik neki, mert már számtalanszor megbizonyosod­tak róla, hogy ő ezt csak ak­kor mondja, ha tényleg úgy is van. „Minek szaladgáltas- sam az embereket hiába“ — mondja. „Inkább tízszer át­nézem az összes rendeleteket, minthogy valakit könnyelmű­en elutasítsak. Ha meg egy ügy elintézése túlterjed a ha­táskörünkön, én magam kül­döm a járáshoz.“ I Z AZ ALAPOSSÁG az emberekkel való törődés jellemzi egész munkáját. Ügy ismeri a falut, mint a tenye­rét. De meg is védték október végén, amikor egyesek itt is fel akarták forgatni a világot. Leglelkesebb védelmezője a 70 éves, pártonkívüli Gordos Pista bácsi volt. Amikor a tanácsházán egy pár ember nagyon felszította a hangula­tot, Tóth István tanácselnök akkor is bátran kijelentette: kommunista volt és az is lesz, amíg él. A jelenlévők 90 szá­zaléka igazat adott akkor Gordos bácsinak, aki így vé­delmezte a bányászból lett tanácselnököt. „Mindig a köz­nek dolgozott, egy szalmaszál nem sok, annyit se harácsolt magának a közösségéből. Éj­jelét, nappalát ránk áldozta. Amióta elnök, csak gyarapo­dott a község. Azt mondom én, amíg ebben az országban demokrácia van, ilyen ember kell a tanácsházára. Ne félj, Pista, míg engem látsz.“ És Pista nem is félt. Ak­kor is mindig az emberek kö­zött volt, reggel 8-kor ment a tanácsházára, mint máskor. A tanácsháza kulcsát egy percre sem adta ki kezéből. Erősen hitt az emberekben, igazságszeretetükben. Hitt ab­ban, hogy ez a tizenkét év nem múlt el nyomtalanul a becsületes emberek leikéből. Tudta, hogy a legnagyobb ré­szük szereti a népi demokrá­ciát és ha meglátják, hogy az veszélyben van, melléje állnak. így is lett. November elején már a dolgozók nagy­részének ez volt a vélemé­nye. Ha ő bűnös, mi is azok vagyunk. Csinált-e valamit is a mi tudtunk nélkül? Volt itt valamiféle túlkapás, volt-e egyszer is végrehajtás? Tóth István pedig mindig bátran megjelent ott, ahol a legtöbb volt az ember. Amikor a szovjet csapatok segítségével másodszor is el­múlt a veszedelem, újra tel­jes erővel a kultúrház építé­sének szentelte minden ide­jét, amit a mindennapi ki­sebb ügyektől el tudott sza­kítani. 1KULTÜRHÁZ építé­sének külön története van és ez is jellemzően mutatja őt. Hosszú volna elmesélni, hát csak ennyit: „Ha térdig el­kopik a lábam, akkor is meg­lesz az új kultúrház“ — mondta a kételkedőknek, ami­kor megyőzte a tanácstagsá­got arról, hogy 23 ezer forint­tal és egy lebontásra váró épülettel is érdemes nekifog­ni. Aztán mind kevesebben kételkedtek, s mind többen segítettek. A járásiak már csak azt vették észre tavaly ősszel, hogy áll az épület. Az ellenforradalom megakasz­totta ugyan az építkezés be­fejezését, de ha az új évet nem is ünnepelhették ott, április 4-ét már igen. Alig lett kész a kultúrház, az elnök a község lakóinak kívánságára már a villanyért kezdte koptatni a lábát. Es nem is hiába. A nváron már a legkisebb gyerek is ezt kérdezte, látva, hogy szere­lik a vezetéket: „Pista bácsi, mikor gyullad ki a villanyt“ — és bizakodón nézte a póz­nákon kapaszkodó szerelők munkáját. Mit mondjunk még. Az adó naprakész, a nyári munkák, aratás, cséplés zökkenőmente­sen folyt. Bár beadás most nincs, már augusztusban . tele volt gabonával a raktár. A dolgozó parasztok eladják a fölösleget az államnak. így él Egyházasgerge dol­gos népe, meg a tanácselnö­kük. Szép egyetértésben. Sze­retik, mert ő is szereti őket, mert közülük való és mert ugyanolyan szerény, egyszerű ember maradt az elnöki szék­ben, mint amilyen volt bá­nyász korában. Aztán még azt se hányhatja a szemére senki, hogy elfelejtette a két­kezi munkát. »IESSUNK, I mert az el­nök földje már rendben van. Ez serkenti minden biztató szónál jobban a dolgozó pa­rasztokat arra, hogy mindent idejében elvégezzenek. Csak néha, este, vágy hajnalban ér rá a saját földjét megmű­velni, de mégis az elsők kö­zött van. Csoda-e, hogy itt az elnök­nek nagy a becsülete9 Takács Lajosné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents