Nógrádi Népújság. 1957. szeptember (2. évfolyam. 70-77. szám)

1957-09-21 / 75. szám

1957. szeptember 21. NÓGRÁDI Népújság Törődjünk a bányászokkal munkán kívül is Rossz és elítélendő szokás nem égetően sürgős és fontos. az nálunk, hogy egyes, na­gyon fontos dolgokat évekig könnyelműen, nerruörődöm módon kezelnek az illetéke­sek. Van egy bűvös szavuk, amellyel a trösztüknél és ott fenn, a minisztériumban her­metikusan elzárják magukat egyes jogos követelések elől: „nincs rá keret“ és „nem en­gedi meg pénzügyi helyze­tünk“. Ezzel operálnak egyes dolgokban már évek óta. Aligha akadna olyan me­rész ember az országban, aki azt merné állítani, hogy a mi- zserfai munkásszálló építése Erre még a föld alól is elő kellene teremteni a pénzt, mégis három éve húzódik már az ügy. Közben a mesz- sziről itt dolgozó bányászok olyan lehetetlen körülmé­nyek között laknak, hogy azt már nem is ecseteljük. Föl­írták már azt „illetékesek“ százszor. Följegyzés, érteke­zés, ígéret van már bőven, csak ettől, sajnos, nem szűnt meg a jelenlegi, szállónak nevezett valami túlzsúfoltsá­ga. Ki felel azért, hogy ezek a bányászok, akik a helyben UTASBOSSZA1VTO KISKIRÁLYOK Elérkezett az indulás idő­pontja, s a Karancskeszi felé igyekvő utasok tanácstalanul tekintgetnek az egymás mellett álló autóbuszokra. A forgal­mista — karcsú, nyúlánk em­ber — kérdésemre, hogy me­lyik kocsi megy Karancskeszi- be. még válaszolni is lusta. Végre, öt perces késéssel a hangszóró bemondta, a GO— 678-as forgalmi rendszámú au­tóbusz Karancskeszire azon­nal indul. Indulna is. ha utast bosszantó kiskirályok nem uralkodnának néhány MÄVAUT-járaton. Ezek a kis­királyok általában kalauzi kül­sőt öltenek. A mostani járatra is ilyen kiskirály került. Tény­kedését azzal kezdte, hogy ki­jött a kocsiból, majd becsukta maga után az ajtót, s a kocsi végén valamelyik ismerősével beszélgetni kezdett. A beszél­getésnek az lett a vége. hogy egy másfél méternyi hosszú­ságú horganylemez tekercset tettek fel a buszra. Utána a kalauz. — Horváth Antal — emelkedett hangon kijelenti: „Csak azok szállhatnak be. akik Karancskeszibe utaznak”. Voltak vagy tizenöten. A többi szálljon a Lapujtőig közlekedő bányász buszra. Az utasok kér­dezik, miért? Horváth Antal felel: „Semmi közük hozzá. Csak nem képzelik, hogy mi tele kocsival, azok meg üresen jönnek utánunk?” Az utasok kiabálni kezdtek, s így lassan megtelt a busz. Negyedórás késéssel el is mentünk. I GO—678-as volt. a nagyhatal­mit kalauzzal. Vagy öten vár­tuk. A kocsiban alig voltak harmincán. Három utast fel­vett, engem és egy paraszt né­nit. aki bevásárolni ment vol­na a városba, nem engedett fel a kalauz. Nevetve mondta, majd jön a litkei járat, jöj­jünk azzal. Csekély 20 perc várakozás után pontosan jött a litkei já­rat Q.N—172-es rendszámú kocsija is. Négyen várakoztunk a megállónál. Nem igaz. hogy nem fértünk volna fel. Még arra sem méltatott Monostori László vezető, hogy megálljon. István Lajos kalauz pedig úgy integetett, ahogy a bolondok­nak »"okás. Az újságírónak más dolga is van. mint az út mentén állni és várni az állítólag megtelt, továbbrobogó autóbuszokat. Tanácsosabb volt gyalog meg­tenni a Salgótarjánba vezető utat. A forgalmi irodában meg­tudtam pontosan hogy a GO— 678-as kocsi 35 utassal érke­zett. A GN—172-es kocsi nem tudom hány utassal érkezett, csak annyit tudok, hogy Ka- rancsalján meg sem állt. s nem tudott a kórházba menni egy beteg asszony, s nem tudott a munkahelyére bemenni két férfi. A nép állama rengeteg pénzt költ a MÄVAUT-ra, hogy ezzel is a dolgozó nép érdekét szolgálja. Jó lenne, ha a Hor­váth Antalok, István Lajo­soknak eszükbe jutna, hogy ők vannak a dolgozókért és nem fordítva. Kata János lakókkal együtt mindig a legelsők között állnak, ha a párt, a kormány több szenet kér, ilyenkor meg elhanya­goltak? Ha igazán jól, lelke­sen dolgozó bányászokat ke­res valaki, Mizserfán mindig megtalálja, hát akkor törőd­jenek velük a munkán kívül is! Olyan körülmények kö­zött laknak, ami még 10 szá­zalékig se pótolja az otthont. Nem a szórakozási, de még a pihenési lehetőség sincs biztosítva, sőt még az étkez­tetés se üti meg a kívánt mértéket. Az ottani konyha vezetője ugyanis azt mondja, hogy ő 17.29 forintból nem tud naponta háromszor ren­des kosztot adni. Érdekes, hogy a kazári és nagybáto­nyi 104/1-es konyha vezetői ugyanennyiből tudnak. No de térjünk csak vissza a szálló túlzsúfoltságára. A Nógrád megyei Szénbányá­szati Trösztben egyesek úgy tudják, hogy odafönt, a Ne­hézipari Minisztériumban me­gint törölték a költségvetés­ből a mizserfai szállóra ter­vezett beruházást. Mások úgy tudják, megvan ugyan a pénz, csak nem találnak ki­vitelezőt. Jó lenne, ha meg­keresnék végre a pénzt is és a lehetőséget is, hogy föl­épüljön már az a szálló. T. L.-né A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói jó munkával bebiztosították az évvégi nyereségrészesedést Már most is nyugodtan ki­oszthatnánk dolgozóink között négyheti keresetnek megfelelő nyereségrészesedést — adott tájékoztatást Papp Gyula, a Salgótarjáni Üveggyár igazga­tója, amikor munkájuk felől érdeklődtünk. Egy napokban készült kimutatás fekszik az asztalán, amely sok mindent megmagyaráz, hogy miért olyan bizakodóak a vezetők és dolgozók ebben a gyárban. A számok arról beszélnek, hogy például egy dolgozó egy teljesített órára eső termelési értéke július—augusztus hóna­pokban 35 százalékkal volt magasabb, mint a múltév azonos időszakában. A se­lejt viszont 7,8 százalékkal- csökkent. Jellemző adat a gyár munká­járól, hogy júliusban 7 millió forint volt a termelési érték, pedig már a 6 milliós is min­dig kiemelkedőnek számított a gyár életében. Állandóan ismertetik is a dolgozókkal, hogyan növekszik az az összeg, amely az év vé­gén majd kiosztásra kerül. A vezetők a dolgozók javaslatai alapján kidolgozták a nyere­ségrészesedés elérésének fel­tételeit is, amelyet az e héten fl KISZ felhívása az állami gazdaságok és tsz-ek fiatal dolgozóihoz Az elmúlt években ifjúsági silózóbrigádjaink országos ver­senyében az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek fiatal­jai szép eredményeket értek el. Nemes vetélkedésük, lel­kes munkájuk nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az át- teleltetéshez kellő mennyiségű silótakarmány állt a gazdasá­gok és termelőszövetkezetek rendelkezésére. A KISZ Országos Szervező Bizottsága, a MEDOSZ Orszá­gos Elnöksége — figyelembe véve az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek takar­mányellátottságát — elhatá­rozta, hogy ezévben is meg­hirdeti az ifjúsági silózóbrigá­dok országos versenyét. Jelenleg — mezőgazdasági üzemeinkben — elsősorban a jó minőségű, magas tápanyag­tartalmú, megfelelő összetéte­lű silótakarmány készítése a legfontosabb feltétele a ver­Karancsaljáról gondoltam, a 10.34-es autóbusszal vissza­megyek Salgótarjánba. Dicsé­retére váljon pontosan jött a busz. Az előbbi 40 személyes jqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqöqqqqqqQQOQQOQöQQQOOi 30QQQOQOQQQQOQOOOQQQQQOOQOQQQQOQOQQQQQQQQQQOQQQQOOOÖQCOCOQOQQOQOOQQOQOC seny sikerének, eredményes­ségének. Állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek fiatal dol­gozói! Szervezzetek ifjúsági silózó­brigádokat, vállaljátok gazda­ságotokban a silózáshoz szük­séges takarmányok betakarí­tását, besilózását. Munkátok teljesítményét országos ver­seny keretében értékeljük. A legjobb négy állami gazdasági és a legjobb négy termelőszö­vetkezeti ifjúsági brigád telje­sítményét értékes díjakkal ju­talmazzuk. A jutalmak: sport-, kultur- felszerelések, dísztárgyak, hangszerek és egyéb ajándék- tárgyak. A verseny: szeptember 10- től október 30-ig tart. A benevezéseket a megyei KISZ-bizottságokan kell írás­ban, vagy szóban bejelenteni. KISZ Országos Szervező Bizottsága zajló termelési tanácskozáson ismertetnek. Nem kaphat nyereségrésze­sedést például az a dolgozó, aki igazolatlanul mulaszt, fegyel­mezetlen, vét a társadalmi tu­lajdon ellen, ugyanakkor mun­kájukban, az újításban, vagy egyéb területen kitűnő dolgo­zóknak az átlagnál magasabb részesedést akarnak fizetni. A november 7-re kibontako­zó munkaversenyt is a vállalat jövedelmezősége szempontjá­ból irányítják. Feladattervet dolgozott ki a műszaki gárda, megszabva benne a legfonto­sabb teendőket, s azok megol­dásához kérik a versenyző dol­gozók támogatását. A verseny­ben ilyenformán legjobb ered­ményt elérő üzemrész vándor­zászlót, s kétezer forint pénz­jutalmat kap majd. Összesen pedig mintegy 15 000 forintot osztanak szét a verseny leg­jobbjai között. Mint üveggyári tudósítónk írja, az eddigi eredményeket látva ritkán tapasztalt mun­kasikereket érnek el a dolgo­zók. ­Janosek István és brigád­ja például egy műszak alatt 1359 darab ötliteres uborkásüveget készített, amely páratlan teljesít­mény a gyár életében ebből a cikkből. Lavrincz Fe­renc brigádja naponta közel 3000 darab tejesüveget készít előirányzatán felül. Varga Pál és brigádja a Szovjetunió ré­szére készít Petri-csészéket. Korábbi teljesítményüket megkétszerezték, amely annak eredménye, hogy jelentős mér­tékben csökkentették a selej- tet, Botos József brigádja több mint 24 000 darabbal teljesí­tette túl elmúlt havi tervét... És így lehetne sorolni a jobb­nál jobb eredményeket. Több mint 4,5 millió fo­rint már az az összeg, amely nyereségként sze­repel a gyár könyve- i i lésében. Dicséretre méltó eredmény... Az egyre növekvő keresetek mellett munkájuk után méltán érdemlik majd meg az üveg­gyári dolgozók a nyereségré­szesedést is! A Salgótarjánt Üveggyár legjobb ifjúsági festöbrigád Nagy József brigádja. Kezemunkájuk révén készül a sok Ízléses csillár. A jó munka eredménye nem is marad el. Július hónapban a bri­gád 10 685 forintot keresett, amely fejenként 9.50 forintos órabérnek felel meg. Képünkön, munkakezdés előtti megbeszélést tartanak, hogy aznap ki-ki melyik munkafolyamatot végzi. (Fotó: Kiss) Rég i és új tagokkal újra megalakult a Mohorai Kossutk Termelőssövetkeset I QE71 -ben történt... Az új gazdák, mezőgaz­dasági munkások, félproletá­rok, s a kisparasztok felvilá­gosultabb csoportja megala­kította a Kossuth termelő­szövetkezetet. Évről-évre gyarapodott a közös gazdaság. 233 kh-ra kerekedett az ossz földterület és 37-re nőtt a tagok száma. Kialakult a közös állatállo­mány. A két majorban há­rom pár ló, 22 darab szarvas- marha, 16 darab anyasertés, 300 darab juh és 55 méhcsa­lád hirdette a Kossuth ter­melőszövetkezet létjogosultsá­gát. Lett egy 12 vagonos magtáruk, darálójuk, Zetor traktoruk, 8 hold gyümölcsö­sük. Kezelésbe vettek 40 kh akácerdőt, s ehhez saját erő­ből még 2 holdat telepítettek. Nem hiányoztak a gazdálko­dáshoz szükséges munkagépek s egyéb gazdasági felszerelé­sek sem. Az összvagyon ér­téke az egymillió körül for­gott. Bár a tagság az utolsó évben nem volt egységes, egy-két középgazda meggyő­ződés nélkül lépett a szövet­kezetbe, s ez súrlódásokat okozott. Ennek ellenére a tagság proletár magja — ezek képezték a többséget — hat év alatt küzdelmes mun­kával megteremtette a jöve­delmező nagyüzemi gazdálko­dás legfőbb feltételeit, s ek­kor ... az ellenforradalom vérgőzös vihara összeomlasz­tott mindent,,. Száznyoicvanháromezer fo­rint tiszta vagyont osztottak szét. A major, a jószágállo­mány, a föld a nándori álla­mi gazdaság kezelésébe ke­rült. A volt tagok: új gazdákból, mezőgazdasági munkásokból és íélproletárokból álló ré­sze — kiket anyagiakban és kulturáltságban a középpa­raszti szintre emelt a szövet­kezet — keservesen vette nyaltába az egyéni gazdálko­dás terheit, gondjait. Hiá­nyos volt a felszerelés, s ala­csonynak ígérkezett a jöve­delem is. Meg aztán sehogy sem tudtak beleilleszkedni e gyötrelmes s számukra már idegenné vált. elavult gazdál­kodási tormába. 1YT em csoda, ha gyakrab­ban került szóba a Kossuth újraalakítása. S akik ezt akarták, egyre szaporod­tak. Pedig nem kényszerí- tette őket ilyen elgondolásra senki: csupán az élet! Már­ciusban kérvényt írattak Tóth Alajos gazdasági felügyelővel. Tizenhét gazda kérte a volt tsz-tulajdon visszaadását. Nagy elvtárs — az állami gazdaság akkori igazgatója — hallani sem akart erről. El­fogultsága kárt okozott. Több volt tsz-tag lemondott koráb­bi elhatározásáról, bár a já­rási pártbizottság — nagyon helyesen — elhárította az aka­dályt. A falusi párt és tanácsszer­vek vezetői nem tétlenkedtek. Élére álltak a mozgalomnak. Szakítottak az érdektelenséget tápláló, spontaneitás szemlé­lettel. Egységes álláspontra jutottak abban, hogy csakis ők. a falu vezetői lehetnek a szövetkezeti mozgalom propa­gandistái. Látták, hogy a volt tsz-tagok életszínvonala ho­gyan süllyed. Az innét kive­zető út csakis a szövetkezés lehet. Ezért a gazda-gyűlése­ken, a trnácsüléseken. a párt­taggyűléseken józan, megfon­tolt szavak, javaslatok, érvelé­sek hangzottak el. amelyek bi­zonyították a szövetkezeti nagyüzem szükségességét, élet­revalóságát. Viszont nem sür­gettek. nem kényszerítettek senkit sem a belépési nyilat­kozat kitöltésére. Ez a gondo­lat távol állt tőlük. A vezető­ket annál inkább sürgették, a Kossuth-ot újraalakítani akaró gazdák, ök már nem akartak még egy évet veszíteni, elég volt nekik ebből az egy év­ből is. ^vezetők reálisan mérle­gelték a kialakult hely­zetet. A szövetkezet megalakí­tása attól függött, hogy az ál­lami gazdaság vissza adja-e a Kossuth volt tulajdonát. Erre alapoztak a volt tsz-tagok is. Viszont ehhez már a járási pártbizottság, és a járási ta­nács segítsége kellett. Ez a se­gítség nem késett. Vajó elv­társ. a járási pártbizottság tit­kára. s Nándori elvtárs a járás szövetkezeti felügyelője sze­mélyesen mondtak boldogító igent. Több órán át tartó gyű­lésen tájékoztatták a gazdákat a szövetkezetalakítás lehetősé­geiről. az új kedvezményekről, s adtak nyílt, egyenes választ a gazdák kérdéseire. Ez a tanácskozás új erőt. lendületet adott a további munkához. A Kossuth-ot újra megalakítani akaró gazdák felkeresték a volt tsz-tagokat. s elmondták nekik terveiket. Eközben aggasztó hírek terjed­tek el a faluban. Többek között egyesek azt mondták, hogy az állami gazdaságnak esze ágá­ban sincs visszaadni a tsz-tu- lajdont. Ezt a rémhírt egy újabb gyűlés oszlatta el. ame­lyen már Uzsovics Ferenc és Borkő János, volt tsz-tagok türelmetlenül sürgették a szö­vetkezet újraalakulását... Nincs mire várni, szántani, vetni kell.” — hangoztatták. A veze­tők higgadtságra, nagyobb meg­fontoltságra intették a gazdá­kat. ..Kár elsietni ezt a lépést, gondolkozzanak még” — mon­dották, Bár titokban attól tar­tottak, hogy a szövetkezet gyors megalakítása megzavar­ja a gazdák termelési bizton­ságát. De aztán elvetették ezt a gondolatot, nem is volt rá semmi alap. meg aztán a ter­melési biztonság védelme, s hangoztatása nem jelenthette. s nem is jelentheti az egyéni gazdálkodási forma konzervá­lását. s nem válhat a szövet­kezetfejlesztés gátjává. z egyéni gazdáknak sem­mi kifogásuk nem volt a Kossuth újraalakulása ellen. Közülük sokan ott voltak a közös összejöveteleken, tanács­kozásokon. Meghívták őket. Szívesen hallgatták a hivatalos tárgyalásokat. Még kérdéseket is intéztek a vezető emberek­hez. A faluban már mindenki tudta, mit akarnak a volt tsz- tagok. De azért Petrás közép­paraszt a biztonság kedvéért megkérdezte a legutóbbi VB ülésen: „nem jár-e tagosítással a szövetkezet újraalakítása?” Megnyugtatták: „nem lesz ta­gosítás, mert az állami gazda­ság adja a Kossuth földterüle­tét.” Petrás József megnyugo­dott. E hónap 14-én este került sor a _ Kossuth ünnepélyes újraalakulására. Ez alkalomra a tagok meghívták azokat a dolgozó parasztokat is. akik még távol állnak a szövetke­zetbe lépéstől. Bár szimpatizál­nak a szövetkezettel. A hét aláírás mellé még öt új aláírás került. Ekkor írta alá a nyilat­kozatot Gélsztner József falusi kovács, ifj. Puruczki József traktoros és felesége. Pásztor János és felesége. Benke Já- nosné és Kiss István fazekas. Kiss István jó munkás híré­ben áll s ő még nem volt tagja a Kossuthnak. Most nagyon bíznak benne. Határtalan volt a lelkesedés, ami aztán egyes tagoknál a türelmetlenség határát is át­lépte. Még folyt az aláírás. Hegedűs Gábor dolgozó pa­raszt derült arccal figyelte a jeleneteket, ö csak vendég volt itt. de mindenki tudta, hogy komolyan foglalkozik a belépés gondolatával. Tudta ezt Borkő János is. mégis türel­metlenül lépett Hegedűs elé. „Gábor, gyorsan írd alá a nyi­latkozatot” — kiálltotta sür- getőleg. ami aztán nem tet­szett a tagoknak. Meg is mond­ták neki nyomban, „hagyd bé­kében. ne türelmetlenkedj. Ha jónak látja, úgyis közénk áll.” Az okos. higgadt szavak gátat vetettek az önkéntesség meg­sértésének. s ez tetszett a ven­dégeknek is. Borkő János pe­dig belátta hibáját. De Hege­dűs Gábor megvigasztalta. „Úgyis közétek állok, csak előbb meg kell beszélnem a családdal.” Ezután megválasztották a vezetőséget. Borkő János kap­ta a legtöbb szavazatot. Ö lett az elnök. Q hogyan tovább? A vad­kerti gépállomás trakto­ra már vetés alá szántja a föl­det. Lotharides Ferenc, járási főagronómus 40 mázsa búza vetőmagot utaltatott ki ré­szükre. 5 kh bíborherét vetnek, üzembe helyezték a darálót, aminek nagyon örül a falu. Újra munkához láttak a Kos­suth ' tagjai, s nem lesz már olyan vihar, amely letéritené őket a boldogulás útjáról. (Lantos László)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents